Számlaszámunk: 16200106-00142816 Adószámunk: 18706244-1-13
Honlapunk www.lelenc.hu
Lelenc Kutyamentő Egyesület   >>   Fórum   >>   Byron
Szombathely - 2009.02.21 - Fotók

Ha szeretne hozzászólni, be kell jelentkeznie!
Bejelentkezés >>

Listázás időrendben

 © Tenner Anna2009. máj. 07. 06:23 | Válasz | #127 
Gabó vagy ma, vagy holnap koradu. megy Byronért.

 © max2009. máj. 02. 22:24 | Válasz | #126 
Van ötlet, hogy a varrataitól hogy fog megszabadulni?

 © ledory2009. máj. 02. 20:30 | Válasz | #125 
Nagyon precízen csak az ember jobb oldalán hajlandó menni. Ha a buta ember eltéveszti, már az első lépésnél korrigál. :-)

 mamaszaki2009. máj. 01. 18:59 | Válasz | #124 
Amíg értem jöttek Byron egy kicsit simiztette magát a nagypályán. Hívásra odajött mancsolt és kérte a simit.Szokás szerint majdnem elalélt. Hempergett is egy jót így láttam a pociját, elég jól nézett ki már amennyire én meg tudom ítélni.

 © max2009. ápr. 30. 21:32 | Válasz | #123 
Ajaj! Lassan nyakunkon a varratszedés...
Van egy jó kis nj szájkosaram...

 © ledory2009. ápr. 30. 21:10 | Válasz | #122 
Byron ma álomkedves volt, mosolygós, puszis-pacsis, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Meghemperegni nem akart, így a sebét nem tudtam megnézni.

 Dobák2009. ápr. 29. 12:57 | Válasz | #121 
Kedves Anna, ha minden rendben megy, hamarosan lesz egy golden retriever 2 éves kutyánk. A retrieveresek segítségével gazdái lehetünk egy Dönci nevű kutyusnak, akit a a gazdái a kislányuknak vettek, de csak nyűg nekik. Minden jót Byronnak!!!!

 © Tenner Anna2009. ápr. 29. 07:56 | Válasz | #120 
Kedves Lívia, megérkezett a támogatás, hálásan köszönjük adományát.

 Judit12009. ápr. 28. 10:59 | Válasz | #119 
Akkor jó:) Már azon gondolkodtunk anyuval, hogy hogy tudnánk megoldani, hogy kimenjünk azokon a napokon, amikor esetleg nem viszi ki senki.De így megnyugodtam

 © Kitti2009. ápr. 28. 09:53 | Válasz | #118 
Persze! Szabadon mehet a nagy pályára, de csak az viszi ki, aki ismeri már!
Illetve a nyakában mindig lóg egy kis póráz, ha esetleg lenne valami probléma...

 © Tenner Anna2009. ápr. 28. 09:40 | Válasz | #117 
Nagyon köszönjük támogatását.
Értem, és tisztelem a hozzáállását, kedves Lívia. Bárcsak mindenki így készülne kutya befogadására.
Biztos vagyok abban, hogy júniusban meg fogják találni az igazán Önöknek való kutyát.

 Dobák2009. ápr. 28. 08:33 | Válasz | #116 
Kedves Anna, köszönöm az információkat. Örülök, hogy Byron jól van. Átutaltam neki egy kis vacsira valót.Persze ez csak képletes,hiszen a nagy egészbe megy, s minden befogadott kutyus éhes.
Tudom, hogy mihamarabb gazdit kell találni a gazdiváróknak ,a június eleje beláthatatlan távolságnak tűnik most,de úgy gondolom,sokat kell foglalkozni egy új kutyával, s akkor már egy kicsit könnyebb lesz az életem.

 © Tenner Anna2009. ápr. 28. 08:08 | Válasz | #115 
Kedves Lívia, sajnálom, örültem volna a találkozásnak.
A Lelenc Kutyamentő gondozásában levő kutyák többsége - 22-en - a Strázsa Kutyaiskola területén lakik, a Népligetben az Építők Pálya szomszédságában; ők bármikor látogathatók, hétköznap és hétvégén egyaránt, bár inkább a délutáni órákban, mondjuk olyan 14 órától, akkor van az állandó gondozó mellett Lelences csapattag is.
A retrieverek javarészt ideiglenes befogadónál laknak, ha közülük valamelyikkel szeretne találkozni, akkor Zsarnóczay Márti hívja, kérem.
A helyzet az, hogy mi mindig abban reménykedünk, hogy nem kell sokat várniuk a kutyáknak az őt megillető gazdira, ezért aztán nehéz most megmondani, hogy ki lesz az, aki még június elején is várakozik, de azt is, ki az, aki május folyamán hozzánk illetve a retrieveresekhez kerül.
Teklával (a Strázsa Kutyaiskola vezetőjével) beszéltem, Byron jól van, nem volt konfliktus.

 Dobák2009. ápr. 28. 07:58 | Válasz | #114 
Kedves Anna, sajnos május 1-jén nem leszünk Pesten.Éppen a befogandandó kutyának készítjük elő a Balaton közeli birtokot. Fűnyírás, stb.Máskor, máshol nem lehet meglátogatni az embercentrikus kutyákat? Határidős munkám miatt csak június elején tudjuk hazahozni a kiválasztott családtagot, de addig megnéznénk. Hogy van Byron?

 © Tenner Anna2009. ápr. 28. 06:26 | Válasz | #113 
Kedves Lívia, számalszámunk a 10300002 - 20228260 - 00003285, nagylelkű adomáyát előre is köszönjük.
Május 1-jén a Városligtben sok örökbefogadható, kedves, embercentrikus kutyánk lesz kinn, örömmel vennék ők is, mi is, ha Önök is kilátogatnának.
Délelőtt 11h-tól kinn leszünk, Olof Plame sétány. sz. alatt a Kertem nevű helyen, várjuk Önöket

 mamaszaki2009. ápr. 28. 05:47 | Válasz | #112 
Csak szeretném megkérdezni, kiviszi valaki Byront? vagy a történtek után nem nagyon? A bugyuta kérdésért bocs.

 © Moni742009. ápr. 27. 22:55 | Válasz | #111 
Benéztem ma hozzá, amikor Merciéket vittük vissza. Annyira szomorú volt, mintha tudná, hogy valami bajt csinált. :(

 Dobák2009. ápr. 27. 22:25 | Válasz | #110 
Kedves Anna, elfelejtettem megírni, természetesen szeretnénk hozzájárulni Byron étkezési költségeihez szerény lehetőségeink szerint. A fenti számlaszámon? Vagy szükséges valamilyen megjegyzés?

 Dobák2009. ápr. 27. 22:21 | Válasz | #109 
Kedves Anna,

köszönjük, felhívjuk Mártit.

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 20:17 | Válasz | #108 
Kedves Lívia, kedves Zoltán nekünk a munkahelyinken vannak kolleganőink, a kutyamentés nem a főállásunk:) Bocsánat, lehet, ezért is értettem félre Lívia írását.

De most már tudom, Zsarnóczay Mártival - aki Retrieveresek csapatát erősíti - beszélt, és igen, sajnos Byront különleges elhivatottságú, konfliktust, problémát felvállaló és azt kezelni képes embernek adhatjuk csak.
És tudom, szép szőke kutyát szeretnének,
jó szívvel ajánlom, hogy hívják Mártit és szerintem ez a kutyus Önöknek való volna:
Prézli kutya klikk
egy bűbáj fiatal labi.
A telefonszám: Retriever Rescue
06-20/526-2703

 © max2009. ápr. 27. 19:20 | Válasz | #107 
Blacky szerintem kicsit sok lenne lakásba, ha már labi akkor szerintem Prézli!
http://www.lelenc.hu/index.php?pid=000888

 Dobák2009. ápr. 27. 19:16 | Válasz | #106 
Kedves Anna !Velem beszélt egy kolléganője és azt mondta , hogy Byron jelenleg nem keres gazdit.Ez tegnap történt.Semmi többet nem mondott.Most olvasva a történteket,már értem.Sajnálom,mert nagyon helyes kutyus.Nekünk egy kutya és ember társaságot szerető fiú kutyus kellene.Óbudán, egy nagy lakásban lakunk.Sokat tudunk foglalkozni leendő barátunkkal.Balaton-felvidéki házunkba is vinnénk magunkkal.A feleségemet és engem érdekelne Blacky is.Lívia férje,Katona Zoltán

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 18:46 | Válasz | #105 
És azt a tényezőt is figyelembe kell vennie annak, aki Byront szeretné - pár napja megharapott valakit:
"Hárman voltunk ma kint, Nemjuci, a barátja és én, sokmindenkit megsétáltattunk, utolsó körben többek között Byront is. A séta alatt végig bújt, puszizott, pacsizott, tündét volt, mindhárman megdögönyöztük, köztük Judit barátja is, nem volt semmi, kedves volt. Séta után a ház előtt beszélgettünk, Byront kényeztettük - örömmel szeretgettette magát. Judit barátja is legugguolt elé, meg akarta simizni a fejét, ekkor mindenféle figyelmeztetés nélkül megharapta a karját. Szerencsétlen próbálta kiszabadítani magát, de Byron nem engedte, alkarját, kezét végigharapta. Utána fél perccel csóvált, puszizni-pacsizni akart, mintha semmi se történt volna..."

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 18:42 | Válasz | #104 
Kedves Lívia, nem tudom kinek a kolleganőjére gondolt, egy telefon van, az enyém és nem utasítottam vissza senkit.
Byront hosszú időn át látogatta egy család, ám amikor haza akarták vinni, Byron furcsán viselkedett velük, s mert gyerekek, nagymama is van a családban, úgy döntöttünk, Byron nem nekik való.
Byron sportos, sok szabadidővel rendelkező, kutyák, és különösen a hovawart fajta terén nagyon tapasztalt, kedves, ugyanakkor határozott gazdát keres.

 Dobák Lívia2009. ápr. 27. 18:29 | Válasz | #103 
Nem értem a Byron körüli dolgokat. Mi szívesen befogadtuk volna,igaz, nincs kertes házunk, a kolleganője visszautasított, hogy Byron nem keres gazdát. Mi a helyzet?

Dobák lívia

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 16:55 | Válasz | #102 
Felhívtam Mészáros Gabót, elküldtem Byron képeit, és kértem, próbáljon meg segíteni, átvenni őt.

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 11:33 | Válasz | #101 
Az ötletünk illetve potenciális örökbefogadója két hónap múlva lesz kertesházas...ez a lehetőség egyelőre elvetve.

 Judit12009. ápr. 27. 09:58 | Válasz | #100 
Még azért gyúrom a családot. Vagyis anyut nem kell, csak aput, hátha...

 mamaszaki2009. ápr. 27. 06:57 | Válasz | #99 
Sajnos. Így marad a "távszerelem"

 © Tenner Anna2009. ápr. 27. 06:39 | Válasz | #98 
Viszont Judit nem tudja örökbefogadni...

 mamaszaki2009. ápr. 27. 06:38 | Válasz | #97 
Remélem majd szerencsés vége lesz a dolognak, mindenesetre a szívem/az anyai/szakad meg ahogy a Byron viselkedik a Judittal. Egyet lépnek, majd elléáll és rádől a simiért. Tegnap nagyon sokat volt benn a kenneljében,/ mármint a Judit/ hol egy kisszéken ült, hol a paplanján ültek és ment a simi. Tudom, hogy ez nem magyaráz semmit nem is akarok belemagyarázni dolgokat de ímádják egymást, és akármi lesz is a vége ez már így marad.

 © boti2009. ápr. 26. 20:36 | Válasz | #96 
Mindenkinél volt egy első alkalom, amikor még nem ismerte, mégsem ment neki mindenkinek az első alkalommal, tehát ez szerintem sem állja meg a helyét.

 © Tenner Anna2009. ápr. 26. 20:07 | Válasz | #95 
Én nem ezt gondolom egyetlen lényegnek...a gazdijelölteket ismerte, és éreznie is lehetett volna, hogy HOZZÁ és ÉRTE jöttek, többször látogatták.
Ez vmi más.
(Zárójelben, szabad egy kutyának nem kedvelnie bizonyos embereket, de akkor fordítson hátat, jelezze, hogy bocs, nem, adjon jelzést, de ne harapjon)

 judit12009. ápr. 26. 19:26 | Válasz | #94 
Ma megsétáltattam Byront, egy tündér volt, semmi morgás, harapás, semmi. Mondjuk amikor egy hatalmas dobberman rohant felénk a ligetben, kicsit besz...tam, mert ugyan a kutya szelíd volt, Byron nem nagyon díjazta a közeledést...Ráadásul a dobberman nem túlzottan hallgatott a gazdira, leizzadtam fél perc alatt, de túléltük:) Egyébként visszatérve a harapós sztorihoz, szerintem a lényeg annyi, hogy nem visel el mindenkit, akit nem ismer annyira azzal lehet probléma, amúgy meg egy tündér!

 mamaszaki2009. ápr. 25. 09:36 | Válasz | #93 
Amikor a férjem kb.3 hete kijött értünk a Strázsába a Judit visszament és pórázon kihozta megmutatni neki és Byron leült elé és mancsolt és hagyta magát simizni, pedig a póráz Juditnál volt. Lehet, hogy ez nem jelent semmit, de hátha az apró szitukból valamit sikerül kiokoskodni. Van-e valami amit pl. holnap kipróbáljunk, megfigyeljünk nála? Annyira szeretnénk segíteni!

 © Tenner Anna2009. ápr. 25. 06:31 | Válasz | #92 
A rossz az, hogy nincs fenyegetés, semmi morgás, rondán nézés.
Nem gondolom betegségnek én sem, bizonytanaság sokkal inkább, de lehet vmi tanulásos berögződés.

 © Márkus2009. ápr. 24. 20:56 | Válasz | #91 
Nem mindig pórázvégen történtek a támadások? Előfordul, hogy a kutya, ha pórázzal össze van kötve valakivel, erősebbnek érzi magát, és az összetartozást akarja demonstrálni az "egységen" kívül állók számára. Ilyen helyzetben gyakori a morgás, ínymutogatás, és talán ha az illető túl közel megy, furcsa mozdulatot tesz, akkor a harapás is erre vezethető vissza.

Első lépésként szerintem ne betegségnek, hanem viselkedési problémának tekintsétek (ismeretlen előélet!), és konzultáljatok egy tapasztalt kutyakiképzővel.

 © Tenner Anna2009. ápr. 24. 18:03 | Válasz | #90 
Én nem vagyok bizakodó. fogalmunk nincs, mi van a fejében, így aztán lehetetlen rendet tenni benne.
A gazdijelöltek nem guggoltak le hozzá és én sem, amikor támadott

 © nemjuci2009. ápr. 24. 17:55 | Válasz | #89 
Tényleg hihetetlen volt az egész tegnap. Nekem borzasztóan örült Byron, egész séta alatt nem csak bújt, de játszani kezdett, ugrált, aztán időnként jött a pacsiért meg a jutalomfalatért. Barátom is kapott tőle pacsit, háromszor-négyszer megsimogatta, egyszer Byron kifejezetten odament hozzá simiért. Szóval nagyon nem érthető ez az egész. Nyilván nagyon rossz emlékei vannak, de azt nem hiszem, hogy sebesülésre tapintottunk, mert én fél órán keresztül egy csomót simogattam a buksiját, és semmi baja nem volt vele. Valószínűleg egy mozdulat kattintott be nála valamit... Illetve az még eszembe jutott, hogy azt nem szereti, ha a pórázas személy áll mellette,és úgy közeledik valaki hozzá leguggolvga... Najó, lehet, hogy túlmagyarázom. Az is eszembe jutott, hogy féltékeny - bár csak vele foglalkoztam a séta alatt, de akkor ugye már az első alkalommal harapott volna, nem fél óra után. Az pedig, hogy előtte se ugatással, se morgással nem jelzett, aggasztó. Mindenesetre nagyon szeretem a kutyust, és remélem sikerül ezt a dolgot előbb-utóbb rendezni a fejében. A harapásról csak annyit, hogy rendben van, de az egyik ujja kicsit meg is rándult... Hát, ez is egy "élmény", amit meg lehet tapasztalni!

 Kito2009. ápr. 24. 15:38 | Válasz | #88 
Ez nem zárja ki Dorci hozzászólását, sőt, arra enged következtetni, hogy simikunyeránál is ő (akar) irányítani, illetve, hogy esetleg a bezsebelt dögönyözést is saját akarata megerősítésének értékeli.
Az biztos, hogy így a történteket olvasva, ő egy nagyon is határozott világképpel rendelkező kutya, aki talán úgy gondolja, hogy neki joga van megválogatni, hogy mikor, kitől, miféle közeledést hajlandó elfogadni/eltűrni.
Sajnálom csórikámat, mert ezzel nagyon beszűkíti a saját lehetőségeit.

 Judit12009. ápr. 24. 13:13 | Válasz | #87 
Az a furcsa, hogy Byron nagyon szereti ha simizik. Sokkal többet kell dögönyözni, mint bármelyik másik kutyát, utoljára talán Maffit simogattam ennyit. Szóval tényleg nem tudom, hogy mi lehet a háttérben. Talán nem fogad el bárkit, például múlt héten kint volt velem tesóm, elé is leült Byron, viszont nem mancsolt neki, így mondtam, hogy inkább ne simizze, és valószínűleg jól is tette. Nem lehet, hogy vannak területek, ahol nem szereti ha fogdossák? Pl farka (ezt tudom, hogy gyűlöli) hátsó lába stb?Olyan furcsa ez az egész, én amikor kint vagyok rengeteget foglalkozom vele, bemegyek hozzá a kennelbe, fésülöm, sétálok vele és soha egy rossz mordulása nem volt felém. Remélem sikerül rájönni mi a kiváltó ok, nagyon szeretem és nagyon nem szeretném ha el kellene mennie, vagy bármi rossz dolog történne vele:(

 © dorci_maci2009. ápr. 24. 09:34 | Válasz | #86 
Sziasztok! Gyakram olvasom a fórumot és most a Byronnal történtek miatt gondoltam megosztom veletek a saját tapasztalaom, hátha tanulságos. Maci kutyusom most 2,5 éves németjuci keverék fiú. Kölyökként került hozzám és egészen korán elkezdtünk kutyasuliba járni. Ő egyébként soha nem volt az a tipikus bújos kutya, szerette ha simizik, de sokkal jobban ha játszanak vele. Egy ismerős azt mondta biztos azért mert munkavérvonalas... Az biztos hogy imádta a sulit és nagyon jól ment neki. Aztán ajánlották a suliban hogy kezdjük el őrző-védőzni is. Mi meg belevágtunk. Most már nagyon bánom. Tavaly novemberben lett két éves és akkor kezdődtek a problémák. Egyik este mentünk haza a párommal és ahogy bementünk a lakásba (Maci is bejött a kertből) a párom odalépett megsimizni, mire a kutya morogni kezdett. Ezt eljátszotta a tesómmal (fiú) és apukámmal is. Elsőre nagyon megijedtünk, csak arra tudtam gondolni hogy ivarérett lett és próbál fejebb jutni a falka ranglétráján. Azán egy pár nappal később velem is eljátszotta. A kertben senni gond, azán ha bemegyünk a lakásba ott már minden simire morog. Megdöbbentem és iszonyatosan elszomorodtam. Soha nem kapott ki (persze néha leszidtam) nagyon sokat foglalkoztam vele (hétköznap séta, hétvégén szinte egész nap kutyasuli) éjszakákat virrasztottam mellette mert többször lett babéziás (Frontline mellett), és utána ezt kapom tőle.. Kerestem a hibát, magamban, a nevelésben, mindenben. Azt gondoltam hogy a suliban megtanult kiállni a saját igazáért és most ellenünk használja. Aztán cselekedtem, ivartalanítodott és az egész családnak kiadtam hogy senki ne dögönyözze. Csak akkor kapjon simit ha ő jön oda, ha ő nyit felénk. És működik! Minden morgás elmúlt! És sokkal gyakrabban jön hízelegni, mi pedig meghagyjuk a saját terét. Remélem tudtam segíteni!

 © szdiana2009. ápr. 23. 21:44 | Válasz | #85 
Ja, sztem az a kullancs utáni sebe volt. Kiszedtem belőle egyet.

 © ledory2009. ápr. 23. 21:35 | Válasz | #84 
Judit is, én is simogattam a fejét, füle tövét fél órával és fél perccel a harapása előtt. Nekünk nem "jelzett"...

 © max2009. ápr. 23. 21:32 | Válasz | #83 
Milyen idő volt, amikor nekedment?

 © Moni742009. ápr. 23. 21:28 | Válasz | #82 
Nem lehet, hogy véletlenül valami sebre, vagy fájó területre fogtatok rá? Múlt héten meg akartam nézni a füle mögött egy sebet, de nem tetszett neki és meg akart kapni. Talán fájt neki...

 © szdiana2009. ápr. 23. 21:06 | Válasz | #81 
Nem szeretnék még belegondolni sem, hogy ezt a kutyát mi érhette a múltban...

 © ledory2009. ápr. 23. 21:03 | Válasz | #80 
Talán most is ez volt a helyzet. Judit állt/guggolt, nála volt a póráz, előtte ült közvetlenül Byron és így elé guggolt le a barátja.
De lehet, hogy csak a kifogásokat keresem...

 © Tenner Anna2009. ápr. 23. 20:24 | Válasz | #79 
Nincs ok.
Amikor nekemjött, azzal magyaráztuk, védte Andit, aki a pórázt fogta és Byron valszeg azt hitte, Andi az övé, én meg beavatkozom.
De az ilyen helyzetekre semmi magyarázat nincs és az a legfájóbb, hogy éppen azért mert oktalan és váratlan, nem megelőzhető, és nem is kikerülhető

 © Tenner Anna2009. ápr. 23. 20:22 | Válasz | #78 
Most 14 napig semmi.
Megkérdezek valakit, akit régóta ismerünk, és talán tudná kezelni ezt a helyzetet, befogadná-e.

 © Gabyka2009. ápr. 23. 19:13 | Válasz | #77 
Ez döbbenetes.

 © ledory2009. ápr. 23. 19:12 | Válasz | #76 
Igen, 1000-szer végigpörgettem magamban a jelnetet azóta, hogy mi lehetett az a kis apróság, ami ennyire felbőszíthette, de nem tudok rájönni. Tényleg nem csinált szegény fiú semmit...

 mamaszaki2009. ápr. 23. 18:39 | Válasz | #75 
Jézusom. Mi lesz így vele?

 © Tenner Anna2009. ápr. 23. 18:35 | Válasz | #74 
Ez a kiszámíthatatlansága az ijesztő...hogy utál kocsiba szállni, oké. hogy utálja az orvosos vegzálást, oké.
De hogy csak úgy nekiharapjon valakinek, akivel előtte még sétált stb. az rémisztő

 © ledory2009. ápr. 23. 18:29 | Válasz | #73 
Hárman voltunk ma kint, Nemjuci, a barátja és én, sokmindenkit megsétáltattunk, utolsó körben többek között Byront is. A séta alatt végig bújt, puszizott, pacsizott, tündét volt, mindhárman megdögönyöztük, köztük Judit barátja is, nem volt semmi, kedves volt. Séta után a ház előtt beszélgettünk, Byront kényeztettük - örömmel szeretgettette magát. Judit barátja is legugguolt elé, meg akarta simizni a fejét, ekkor mindenféle figyelmeztetés nélkül megharapta a karját. Szerencsétlen próbálta kiszabadítani magát, de Byron nem engedte, alkarját, kezét végigharapta. Utána fél perccel csóvált, puszizni-pacsizni akart, mintha semmi se történt volna....

A legdurvább az volt, hogy nem morgott vagy ugatott, rögtön csak harapott és tényleg nem értjük miért, mert nem érte semmi stressz, a srác nem tett hirtelen mozdulatokat, kedvesen, halkan beszélt hozzá, és kint a ligetben már összeismerkedtek, simogatta, babusgatta és akkor semmi baja nem volt vele.

Sajnos mi is elkövettük azt a hibát, hogy nem szidtuk le Byront, de annyira meg voltunk döbbenve, hogy csak álltunk, mint a sóbálvány... Elismerem, talán meg kellett volna regulázni...(természetesen itt nem a verésre gondolok)

A srác egyébként jól van, voltak kórházban, az orvos szerint nem mélyek a sebei. Dícséretére váljék, hogy nagyon normálisan fogja fel a dolgot, nem haragszik senkire, mindannyian csak Byront sajnáljuk, de nagyon...

 © Tenner Anna2009. ápr. 23. 18:00 | Válasz | #72 
Ma már durván harapott...és nem eresztett. majd Leodory elmeséli...

 © ledory2009. ápr. 20. 18:40 | Válasz | #71 
Byronba visszaköltözött a tündér! Nagyon örült a sétának és hogy levettük a kissé már leamortizálódott gallérját. Mosolyogva vette újra birtokba a Ligetet, az ölembe is bedőlt egy kis vakargatásért, simán hagyta, hogy leszedjem a maradék ragtapaszt a lábáról. A sebét nem néztem meg, de eszébe se jutott nyalogatni.
Visszatenni csak óvatosan próbáltuk az (új) gallért, de nagyon nem akarta. Gügyögtünk neki, megevett fél kiló kekszet, de nem. Nem morgott, nem kapdosott, de a fejére volt írva, hogy mit gondol a dologról. Ekkor hívtuk Max-ot, így a gallér nem lett rá visszatéve.
De egyébként ilyen mosolygós volt:


 © m-a-x2009. ápr. 20. 16:23 | Válasz | #70 
Byronról lejött a gallér, és nem akarja visszavenni...
Abban maradtunk Adryval, hogy nem adják rá, mert attól (is) stresszel. Gallér helyett minden pisilésnél el kell érni nála, hogy pocakvakarásra hanyadtdobja magát, és akkor rá kell nézni a sebére milyen állapotban van.
Csak nézzétek, ne piszkáljátok, mert valszeg annak sem örülne...
Hogy varratot hogy szedünk majd, azt van 10 napunk kitalálni :D

 judit12009. ápr. 19. 13:32 | Válasz | #69 
Byront ma reggel is kihoztam egy pisi-kaki-simire:) Aranyos volt, semmi jele a tegnapi morcos Byronnak. Amikor Hugó kicsit rálépett a farkára viszont egyből morgott...A gallért ő sem szereti túlzottan

 © max2009. ápr. 18. 22:34 | Válasz | #68 





1 [2] 3 4

Ugrás a tetejére