Lábimádát, lábfétis és minden ami a szép női lábbal kapcsolatos...   >>   Fórum   >>   Igaz történetek
Igaz történetek

Ha szeretne hozzászólni, be kell jelentkeznie!
Bejelentkezés >>

Listázás időrendben


 © GoddessK2013. okt. 29. 21:53 | Válasz | #483 
Természetesen a lapokat is én osztottam.
Nagyon szívesen. Elcsomagolom a lábaimat alváshoz a mai bevetés után. Jó éjt mindenkinek :)

 © Boka János2013. okt. 29. 21:26 | Válasz | #482 
Valóban minden ász Nálad van. Nade ki osztotta a lapokat? ;-) Szólj rám, ha túl szemtelen volnék. Köszönjük a rengeteg gyönyörű képet.

 © GoddessK2013. okt. 29. 21:04 | Válasz | #481 
Nagyon tetszett a történeted, fantáziadús és találó. Egyben becsülendő próbálkozás is, hogy fordíts, vagy legalább egyenlíts az álláson.
Én ezt az olyan nő elnéző és magabiztos mosolyával nyugtázom, mint aki tudja, hogy az összes ász nála van. :)
És mivel tényleg nagyon tetszett, egy újabb képet töltök fel, csak magadat kell odaképzelni a történeted szerint.

[img][/img]

 © Boka János2013. okt. 29. 18:59 | Válasz | #480 
Habár ez az „igaz történetek” topic, talán nem haragszik meg senki, ha egy kissé tovább gondolom GoddessK szabadtéri előadásról írt történetét. Teszem ezt azért is, mert nagyon megérintett…mintha én lettem volna az egyik főszereplője. De ebben nyilván semmi szándékosság nem volt az Úrnő részéről. :-) Szóval… az előadást valóban csak addig tudtam élvezni, amíg azt nem éreztem, hogy a székemet enyhe lökés éri. Ekkor még nem tudtam, hogy a mögöttem ülő hölgy feltette a lábát a székem háttámlájára, gyanútlanul csak arra gondoltam, hogy esetleg véletlenül a térdével lökte meg a széket. Igazán akkor lepődtem meg amikor megéreztem, hogy a vállamhoz ér valami. Mit sem sejtve az érintés irányába fordítom a fejem, de mintha arcul csapnának olyan gyorsan fordulok el és önt el a zavartól a vörösség. Még szerencse, hogy esteledik. Nem tételezek fel szándékosságot a mögöttem ülő hölgyről…honnan is tudná, hogy milyen kínosan gyönyörű helyzetbe hozott engem. Nem akarom, hogy elvegye a lábát, nem akarom, hogy észrevegye a zavaromat, netán félreértelmezvén a reakcióimat azt higgye, hogy a kialakult helyzet számomra kellemetlen. Egy folyamatos érintést érzek a jobb vállamon…biztos vagyok benne, hogy a sötétedés miatt nem vette észre, hogy hozzám ért. Még egyszer szeretnék odanézni de nem merek. Még a végén feltűnik neki, hogy valami nincs rendben velem (velünk?). Csendben agonizálok tovább. Nem tudok mit tenni, csak sodródom ezzel a kényelmetlenül is gyönyörteljes helyzettel. Egészen addig, amíg azt nem érzem, hogy a gyönyörű láb, ami eddig csak pihent rajtam, gyöngéden cirógatni kezd. Ledöbbenek. Ez már nem lehet a véletlen műve…vagy mégis? Már teljesen besötétedett, biztos a darabot figyeli és megfeledkezett a lábáról. De nem. Ez mégsem lehet véletlen. Kész vagyok. Így nem tudom tovább nézni az előadást, „ellentámadást” eszelek ki. Úgy teszek mintha a mosdóra kellene gyorsan kiszaladnom, de ehelyett egy nagy kerülővel az utolsó sorban ülő csábító nő mögé kerülök. A lábacskái még mindig a székemen pihennek, most jobban meg tudom csodálni őket, a lábaim remegnek az izgalomtól. Lefekszem a földre és a széke mögé kúszom. Levetett cipőcskéi a széke alatt pihennek. Benyúlok az egyikért és magamhoz húzom. Kis fekete balerina cipő…imádom az ilyeneket, rögtön az arcomhoz is emelem és mélyet szippantok belőle…fenséges illat jár át. Azért is imádom az ilyen cipőket, mert a nagy kivágás miatt nagyon közel lehet kerülni a lábujjak által érintett első részhez, ugyanakkor a cipő zártsága miatt az illatok is benne maradnak. Elvesztem a maradék ítélőképességemet is és kockáztatok. Becsúszok a szék alá hanyatt fekve. A hölgy lába még mindig a szék támláján pihen és még mindig nem vett észre semmit a közeledésemből. A döbbenet akkor lesz úrrá rajta, amikor lábacskáit a földre akarja tenni, és azok a föld helyett az én arcomon landolnak. Majdnem felsikít, de miután rám ismer, nem mer megszólalni…tudja, hogy ő is bűnös a dologban. A zavara azonban lassan izgalommá alakul, amikor megérzi az apró csókokat a lábfején. Nincs sok időnk, már így is túl sokat kockáztattunk. Gyengéden simogatja a lábával az arcomat, majd felbátorodva az ujjacskáival szinte követelődzve a számat keresi. Pár perc mennyország után ember feletti erővel elkezdem a visszavonulást. Amilyen óvatosan és gyorsan csak lehet visszaóvakodok a helyemre. Ismét apró lökést érzek a székemen…ezúttal már nem kell odafordulnom, anélkül is tudom mi okozhatta. Ez volt a legjobb színházi élményem egész életemben.
Kedves GoddessK! Mit jelöl a „K” betű a nevedben? Elárulod nekünk?

 © GoddessK2013. okt. 28. 20:36 | Válasz | #479 
Szabadtéri nyári előadás, első felvonás szürkületben. Persze, Te, a lábfetisiszta, mikor leültetek, forgattad a fejed, figyeltél. Sok szép szandálos láb, papucsos láb, festett lábköröm, imádod. Ugyan már augusztus van, de soha nem tudnád ezt megunni (gondolsz is rá, hogy valami trópusi országba kéne költözni, ahol mindig szabad lábfejes idő van). Vannak balerina cipők is rendesen, persze, azért hűvös az este. És ekkor meglátod a balerinacipős lányt valamilyen fura harisnyazokniban. Egyébként helyes, átlagos lány, mosolygós, nyílt tekintetű. A mögötted levő sorban ül le és mit ad isten, majdnem mögéd. Te, a lábfetisiszta, mindig egy kicsit lesütött szemmel jársz, megvan a technikád, hogy meglesd. És mit ad Isten, kibújik a cipőből, amint leült és megmozgatja a lábujjait. Na ne, átsejlik a bordó körömlakk! Az előadás nagyon tetszik, csak néha jut eszedbe a lány és a zoknija, olyankor meglesed. Keresztbe tett lábbal, cipő nélkül, lábfejével néha körözve belefeledkezik a darabba.
Szóval szünet. Előtted vásárolnak a párjával (látod a jegygyűrűt, gondolod, már házasok is), egy pohár vörösbort iszik. Visszaülsz. Még nem kezdődik a második felvonás. Nem találod, a férje ül a helyén, akkor...Gyorsan leesik. Mögéd ült le. Na mindegy, az sem baj, a darab úgyis érdekes. Elkezdődik. A darab és a Te agóniád is. A széktámla vállig ér és a lány 5 perc után felteszi a lábát finoman a támlára és lágyan, alig érezve a lábujja hozzáér a válladhoz és a nyakad alsó részéhez. Illetve csak hozzáérne, elhatározod, soha nem viselsz galléros pólót.
Milliméterenként csúszol egyre lejjebb, feltűnés nélkül az előadás alatt. Ő is előrébb tolja a lábát, már határozottan a nyakadhoz és füledhez ér a cirógató nejlon. Finom, meleg, lúdbőrős leszel, Nem tudod eldönteni, hogy szándékos az érintkezés, igyekszel spontán maradni, a feleséged a másik oldaladon semmit nem vesz észre. A vége felé ráébredsz, hogy lágyan, de határozottan cirógat a nagylábujjával.
Minden jónak vége lesz egyszer. A sor végén a szemedbe néz és rád mosolyog. Imádod a párodat, de egy darabot a szívedből magéval vitt az a lány.
Hogy megtörténhet? Talán ige, ha egyszer mögéd szól a jegyem. :)

[img][/img]

 © GoddessK2013. okt. 28. 19:54 | Válasz | #478 
Kedves Boka János!
Túlzás nélkül mondhatom, hogy teljesen meghatottál a hozzászólásoddal. Köszönöm a kedves, biztató szavaidat, az elismerést, mindent.
Maradok, Érted és a hozzád hasonlókért.
És amint elcsitult bennem az elérzékenyült nő, felélesztem a "dögöt" és remélem sok kellemes pillanatunk lesz még itt együtt a fórumon. :)

 © Boka János2013. okt. 28. 19:06 | Válasz | #477 
Kedves GoddessK!
Egészen idáig csendes látogatója voltam a fórumnak, de a hozzászólásaid és képeid hatására rászántam magam a regisztrációra. A mostani hozzászólásomnak az lenne az elsődleges célja, hogy megerősítsen Téged abban a sejtésedben, hogy sokkal többen olvassák a soraid és csodálják meg a képeid, mint ahányan tényleges visszajelzést adnak Neked. Ennek több oka is lehet, például az én esetemben a családi helyzetem. Nős emberként és kis gyerekes apukaként ritkán kerülök ugyanis olyan helyzetbe, hogy idegen hölgyek lábfejét csodálhassam, vagy hogy elragadtatásomnak nyíltan hangot adjak. Mégsem panaszkodom, mert azon szerencsésebb (vagy talán csak szimplán a fórumozok többségénél idősebb) férfiak közé tartozom, akik a házasságukban megélhetik a vágyaikat. A sorstársak nagyon jó érzéssel vették észre, hogy Te itt milyen nagy kincs vagy nekünk. Figyelni kell azonban arra, hogy GoddessK egy senki számára nem elérhető „közkincs”-ként van jelen közöttünk. Meg lehet próbálni kisajátítani, de ha túl sokan és túl rámenősen próbálják, akkor nem csak ők maradnak hoppon, hanem mindenki, mert ez a csodálatos kincs kedvét veszti és itt hagy minket. Persze mondhatnátok, hogy könnyen beszélek, mert nekem már megadatott a szerető társ, akivel a legtitkosabb vágyaimat is átélhetem. De had mondjak pár biztató szót. Nagyon sok nő tolerálja, sőt megkedveli és igényli a lábimádatot egy tartós kapcsolatban. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy „normális” bárátnő jelölt hagyományos úton történő meghódítását követően jó eséllyel benne lesz ezekben a furcsa játékokban, sőt a „szigorú úrnő” szerep is nagyon élvezhetővé válik a számára, ha rájön ezzel milyen önfeladásra tud kényszeríteni egy ebben örömét lelő férfit.
GoddessK ragyogó ékköve ennek a fórumnak. Szép női lábfejeket sokat találni a neten…számomra Őt a képeihez fűzött hozzászólásai teszik különlegessé... érződik minden mondatán, mennyire szereti ezt a játékot: vagyis, hogy felcsigázni minket, lábimádó férfiakat. Olyan könnyedén és magabiztosan helyezkedik a felsőbbrendű nő szerepébe, és olyan érzékkel találja el a megfelelő hangnemet, hogy az már szinte boszorkányság. Ez teszi számomra igazán értékessé a képeit.

 © csupap2013. okt. 28. 15:39 | Válasz | #476 
A barátnőmmel 16évesen jöttünk össze,ma 18évesek vagyunk és még mindig szuper a kapcsolat! Már 16évesen sikerült megmutatnom neki a lábfétist,ahogy aronkova írta,szépen lassan,akár csak egy hadművelet...nem szabad elsietni semmit,annál rosszab lesz elilyesztjük őket! Azóta is puszilgatom a lábait és szinte minden szexnél játszik a footjob! Igaz,hogy megnézem más lányok lábait,meg is kívánom,de a mai világba melyik 18éves lány engedné meg? Én megkérdeztem pár lányt,inkább kidobná a barátját....Bocsánat ha semmi köze ahoz amit írtatok,de szerettem volna ezt nektek elmesélni!

 © GoddessK2013. okt. 28. 09:38 | Válasz | #475 
Köszönöm, hogy megértesz.
Természetesen nem vagyunk egyformák, szóval amit most írok, az rám vonatkozik.
Mi teljesen kiegyensúlyozott, egyenrangú kapcsolatban élünk a párommal. Szeretem és tisztelem őt. Az, hogy szenvedélyéből adódóan "meg tudom fogni" azokban a bizonyos helyzetekben és szó szerint a lábaim előtt hever olyankor, semmit nem változtat a tiszteletemen. Ő egy kemény, férfias pasi, aki naponta egy órára (és csakis ilyenkor) a talpnyaló szolgám lesz, én pedig Istennő.
Ha vége, megrázzuk magunkat, elrakjuk a szerepeinket és majd legközelebb vesszük elő.
Az igazi férfi nyengéd a nő irányába (kinyitja az ajtót, rásegíti a kabátot, felveszi neki az elejtett zsebkendőt..stb)és ez soha nem a nyengeség jele.

 © aronkova2013. okt. 27. 21:47 | Válasz | #474 
Ha megengeditek én is leírnám a véleményemet és a tapasztalataimat, ezzel reagálva is kicsit a kommentjeitekre.
Zotyesz teljesen igazad van ezzel a dologgal kapcsolatban, tényleg jobb lenne ha többen megismernék ezt a dolgot. Sajnos amint látom én is GoddesK képei után némely ember reakcióját valóban sok emberből hiányzik a tisztelet. Nem véletlenül írtam tiszteletet. A baj az, hogy már engem zavar a rengeteg követelőző komment hogy GoddessK ezt tölts fel, azt tölts fel. Basszus srácok, legalább egy légyszívest írjatok már a mondat után! Az a baj, h ilyen hozzáállással a való életben soha nem fogtok tudni megfogni egy normális lányt akivel később hódolhatnátok a szenvedélyeteknek...

Személyes tapasztalat: a legutolsó barátnőm pl. előttem sosem hallott a lábfetisizmusról. Amikor pedig először beszéltem neki erről, és először elcsattant egy-két puszi teljesen idegenkedve fogadta és furcsának találta. A baj az volt (és szerintem sok lánynál ugyanez a helyzet) hogy ő úgy akart rám mindig is tekinteni mint egy büszke férfira és amikor térdre ereszkedtem előtte úgy érezte hogy azzal megalázkodok előtte. Én persze nem így éreztem (vagyis nem ez volt a szándékom) és ezt kellett szép lassan megértetnem vele, hogy ez ilyenkor egy játék, örömszerzés. Ezután pedig tényleg nagyon lassan haladtunk a témában, kellett neki idő míg elkezdte élvezni és igényelni a dolgot, nekem pedig figyelni kellett hogy mikor meddig szabad menni. Srácok, ha egy ilyen lányhoz odamentek és azonnal lerohanjátok akkor ki fog röhögni és az életben nem látjátok többet.
GoddessK nyilván ismeri a szenvedélyünk csínyját bínját, de sztem nincs ember aki a követelőzéseket vagy a türelmetlenséget jó néven veszi... Tisztelet! ez kéne...
Zotyesz, a fentiekhez hozzátartozik az is h sajnos valóban nagyon sok lány van aki erről a dologról nem tud, vagy ha tud is idegenkedik tőle. Az valóban egy nagyszerű dolog lenne ha egy kicsit sikerülne elfogadottabbá tenni ezt a dolog. Én anno a szűk baráti körömben kipróbáltam mit szólnak hozzá. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy 1-2 ember már simán kipróbálta a footjobot a párjával annak ellenére h egyikük sem lábfetisiszta. Szóval biztosan nem zárkózna el ettől mindenki...

 © GoddessK2013. okt. 27. 17:58 | Válasz | #473 
Köszönöm a kedvességedet és a méltató szavaidat.
Komoly gondolatokat vetettél fel, amelyek komoly reakciókat érdemelnek.
Én teljesen őszintén el szeretném mondani a véleményemet az ügyben, remélem senkit nem bántok meg. Én majdnem teljes egészében egyetértek veled.
Tény, hogy a lábfetisizmus jelen van és igen erős vonalat képviselhetne. De, ami a legfontosabb (és ez az egyetlen részlet, ahol csak egy kicsit eltér a véleményünk), hogy egy magabiztos, lábát imádni hagyó és szerető nő születése mögött egy udvarias, intelligens lábfetisiszta férfi kell, hogy álljon. Mi, nők, nehezen tudjunk egymás között terjeszteni ezt a tulajdonságot. Nektek, férfiaknak kell felébreszteni az istennőt (hiszen nélkületek kihez képest éreznénk magunkat annak?).
És itt jön a szűk keresztmetszet. Nem csak intelligens, nyílt és bátor férfiak mondják magukénak ezt a szenvedélyt. És sajnos ezek közül mind a háromnak teljesülnie kell a sikerhez. Nagyon el tudja ijeszteni a nőt egy erőszakos, nyálcsorgatós modor.
Nézzük csak az én példámat itt a fórumon. Nem is mondok semmit, csak nézd meg a különböző posztjaim utáni reakciókat. Kevés és rossz arányban arra biztató, hogy folytassam itt a tevékenységem. Ezzel szemben sokkal több e-mailt kapok privátban, mint kommentet itt nyilvánosan.
Nem szeretnék elégedetlen lenni, mert vannak nagyon kedves és reménységet adó reakciók is, nekik köszönöm szépen.
Egy nemzetközi porondon évek óta vezetek egy profilt, amely napi 100 ezres nézettséggel rendelkezik, és el kell mondanom, hogy kicsit el vagyunk maradva ilyen téren. Nem rosszabbak vagyunk csak gyerekcipőben járunk. Éppen ezért szerettem volna kicsit megpróbálni fellendíteni az ügyünket, de a kevés pozitív reakció miatt néha olyan érzésem van, hogy csak magamat szórakoztatom (közben persze sejtem, hogy nem) és érzem, hogy hamarosan feladom és elhagyom a fórumot.
Szóval összefoglalva, szerintem is bátrabbak (jó értelemben)kéne legyetek Ti férfiak és udvariasabbak. Hogy visszaadjam a szép szavaidat, nem belőlem kéne több, hanem belőled, kedves Zotyesz.

 © Zotyesz2013. okt. 27. 15:22 | Válasz | #472 
GoddesK, igazi kincsre bukkantunk Benned! Az tetszik a legjobban, hogy tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy mi játszódik le a fejünkben, és tökéletesen is használod fel ezt a tudást! Neked nem kell magyaráz(kod)ni. Irigylem a barátodat, és azt hiszem, ezzel nem vagyok itt egyedül.
Egyet kérek Tőled: annyit tegyél meg kérlek értünk, hogy próbáld finoman más nők figyelmét is ráirányítani a kényeztetésnek erre a különleges formájára! Avass be más barátnőket, hogy ilyen van, és hogy milyen jó! Hátha másokra is ráragad a te istennő-öntudatod! Igényelje és értékelje ezt minél több hölgy! Támogasd ennyivel, kérlek az ügyünket! Kívánom, hogy minél több olyan nő legyen, mint Te!!! A stílusod, hozzáállásod egyszerűen tökéletes! :)

________________________________________________

Leírnám ide egy gondolatomat, ami már régen foglalkoztat: nem gondoljátok, hogy ideje lenne valahogyan kiemelkednünk a fénybe és nyilvánosan felvállalni, amit csinálunk? Belevinni a lábfetist a köztudatba? Most nem arra gondolok, hogy kezdjünk el köztereken talpat nyalni, hanem arra, hogy egy olyan korban, ahol az orális szex, az anális szex, a szerepjátékok és kb. a szex minden formája elfogadott, a lábfetist is ISMERTEBBÉ, kéne tenni. Kivált, hogy állítólag kb. minden harmadik férfiban jelen van kisebb-nagyobb mértékben (erre amúgy a személyes elméletem az, hogy a talp ugyanúgy állandó takarásban van a lábbelik által, mint a nemi szervek, és azokhoz hasonlóan nő felé a kíváncsiság és az izgalom).

Tudom, hogy tele van az internet lábfetissel foglalkozó oldalakkal, videókkal, stb., de azt látom, hogy az emberek még mindig furcsának találják ezt a témát általánosságban. Hallhatunk olyat, hogy "de megfognám azt a segget!", "de összetejszínhaboznám a mellét és lenyalogatnám!", de olyat senki nem mond, hogy "de megnyalnám a talpát!". És ami az egészben a zavaró, az az, hogy akinek ez a szenvedélye, azt szüntelenül ezer meg ezer inger éri a hétköznapokban, ami szinte mindig kielégületlen marad. Az emberiség korán megtanulta, hogy a melleket, feneket el kell takarni, mert olyan izgalomforrás a férfiaknak, ami tudatosan nem befolyásolható, és épp ezért nem lehetnek neki kitéve állandóan. De a lábbal már nem ez a helyzet. Pedig egy lábfetisiszta számára ugyanolyan izgató, mint pl. a mellek, de azokkal ellentétben állandóan láthatóak (különösen a "balettcipők" meg a flip-flop papucsok esetében), és ez állandó frusztrációhoz vezet.

Én arra gondolok, hogy kéne olyan klubokat létesíteni, amik olyanok, mint a swinger-klubok, de csak lábas témakörben. Külföldön egyébként létezik ilyen: http://www.footworshippartylondon.com/
itthon azonban nem nagyon tudok ilyenről. De tudtommal más országokban sem gyakori (Amerikát kivéve, ott a netről ítélve dívik a dolog). Léteznek továbbá lábas társkeresők is, ilyenből is több kéne, és több hölgy résztvevő kéne hozzájuk, persze ehhez az kéne, hogy többen ismerjék magát a dolgot. Egy még elrugaszkodottabb álmom pedig egy olyan klub lenne, ahova az utcáról is betérhetnek az erre vágyó nők, férfiak pedig fizetség ellenében hódolhatnának a szenvedélyüknek. (bár a megvalósítás módjaihoz és buktatóihoz bevallom, nem értek).


Mit gondoltok ezekről az ötletekről?

 © GoddessK2013. okt. 27. 06:42 | Válasz | #471 
A következő történetem rövid és még csattanója sincs. Kirándulás alatt egy kedves, patinás városban jártunk (határainkon túl) és gondoltunk, nézzük a lábfetisiszták arányát a főtéren (kicsit túl a turista szenozon). Mintha csak mi ketten lennénk a világon a férjemmel és persze mintha csak egy jópofa kép kedvéért csinálnánk (mondjuk tényleg nagyrészt azért csináltuk, a többi csak a ráadás), az alábbi képen szereplő pózt vettem fel az épület oldalában levő nem működő falicsapnál. Kb fél percig tartott az egész, de kellemes volt a hatás. Sok turista roppant érdekesnek találta az épületet magát (szegények mekkorát kell majd nagyítaniuk, ha látni akarnak valamit) volt aki bátrabb és nyíltabb volt, de jelentem, lábasok, nagyon nem vagytok egyedül. Aznap, a fél perc alatt kb 20-an vittek haza szuvenírként (persze csak a képemet a gépeiken). Persze más helyeken is megjátszottuk ezt, de erről majd máskor...

[img][/img]

 © GoddessK2013. okt. 25. 22:12 | Válasz | #470 
Nagyon értékelem a kedves szavaidat, köszönöm. :)
Írok majd meg újabb történeteket hamarosan. Addig is találkozunk a többi topikban.

 © bugyitolvaj2013. okt. 25. 17:17 | Válasz | #469 
Kedves GoddessK!
Jelentem új rajongód van, tényleg Istennő vagy! Nem találok szavakat. Hihetetlen erotika árad a képeidből, még kitakart arccal is borzasztó vonzó vagy! Köszönöm a képeket, kérlek folytasd! :) És ezek a szövegek! Nagyon izgató, van fantáziád :)

 © GoddessK2013. okt. 24. 14:46 | Válasz | #468 
Sajnálom, az kell a lábamra. Marad a csizma.

 © feetmaniac2013. okt. 24. 12:13 | Válasz | #467 
Micsoda fantáziák!! Harisnyát is szabadna bevinni? :P

 © GoddessK2013. okt. 24. 08:48 | Válasz | #466 
Most érkeztem meg, vártál már nagyon. Leveszem a csizmámat, hallom, ahogy megáll a lélegzetet arra a pillanatra, amikor a harisnyás lábam kicsusszan a fekete bőrcsizma szárából. Le sem tudd venni a szemed a lilára festett lábkörmeimről. Már az enyém vagy, tudom.
Csöng a mobilom, felveszem és leülök egy nyugifotelbe. Te csak nézel, álmodozol. Intek, hogy térdre. Elsőre nem érted, hát félreveszem a fejemtől a telefont és mosolyogva mondom, "térdre", és folytatom a beszélgetést. Te büszke vagy, öntudatosan állsz (de már duplán állsz). Végül egy perc idétlen ácsorgás után letérdelsz. Mutatom, lejjebb, négykézláb. Végre értjük egymást, megcsókolod a lábam, mélyet szippantasz belőle. Nincs erős lábszagom soha nem volt, de jellegzetes, csak az enyém. Végül hanyatt fekszel, bearaszolsz a talpam alá. Hosszú percek, számodra már csak a két harisnyás lábfej a világ, izgatottságodat már nem lehet fokozni.
Befejeztem már a beszélgetést, mondom neked, hogy most felkelhetsz, menj a WC-be és könnyíts magadon. Azt én már nem akarom tudni. Siess, amíg még a lábam illata az orrodban van. Vidd be az egyik csizmámat, ha akarod, de nem akarok rajta foltokat...


[img][/img]

[img][/img]

[img][/img]

[img][/img]

[img][/img]

[img][/img]

 © GoddessK2013. okt. 22. 11:26 | Válasz | #465 
Meglátjuk, hogy mennyi levegőt fogsz kapni.
Hamarosan nekirugaszkodok még egyszer. :)

 © labszereto2013. okt. 20. 21:57 | Válasz | #464 
GoddessK nem semmi esetre sem annak a jele hogy itt hagy minket!!!!!!! Inkább annak a jele hogy előröl kezd és még több mindennel elkápráztass minket mind eddig. Eddig még jutottunk levegőhöz de most már ahhoz se juthatunk inkább ezt jelenti! Vagy te hogy gondolod?? :)))))


1 2 [3] 4 5 6 ... Utolsó

Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől

Üdvözöllek a Fórumon!
FIGYELEM! Az oldal +18 tartalmú!