Marika! Ezt az egy képet szeretted volna berakni? Azt hiszem véletlenül az url-re kattintottál a kép helyett, az volt a baj. Nagyon helyesek az unokáid!
Köszi ezt a számot! Nekem is Édesapám szokta ezt énekelni, és még harmonikával kisérte is... Csak Ő egy kicsit lassabban énekelte! Nagyon szép hangja volt...
Most tudtam csak berakni a hóemberes képet a 480-as hozzászólásodba, mert este nem volt fórum, amíg itt voltam a gépnél... De vágtam ki a képből, mert ha csak úgy tettem volna be, akkor nagyon kicsi lett volna az unokád a képen. Így jobban látni! Aranyos, ahogy odaállt a műve mellé!
A kreatív topiba nem írtál! Oda is berakom a képeket, ha beírsz pár sort, ahogy kértem az-email-ben! ...
Fruzsika! Tünemények a kislányok, utólag is kívánok nekik sok-sok boldogságot. A hóemberkéid nagyon jól sikerültek, s ez a tortadíszítés, nem semmi, hogy is tudta így megcsinálni!?
Na, nálunk meg megvolt a szülinap a két kis ünnepelt testvérkénél: Mikulást váró meglepeti hóembereket csináltam nekik, az anyukájuk meg SK ezt a tortát, aminek a tetejére a két kis ujjszopós kislányának a két kedvencét formázta meg marcipánból, amik mindig a kezükben vannak és amögé elbújva szopizzák az ujjukat néha. A kicsi Liza az 1 éveske kedvence a Julcsi babája, a négy éves Lilikéjé a Barika ("bijának" hívja pici korától)
Azt még nem tudja, de most diákmunka keretében Magyarország egyik legnagyobb válalatának PR menedzserének asszisztense.Élvezi, de hogy mi lesz a végcél azt még nem tudja.
Csendélet nálunk: A járni még nem tudó Lizike Marcival és Bercivel
Történet:van Lizikének egy fekete játékkutyusa, akinek a fejét kell ütögetni, s akkor ugat és csóválja a farkát. A múltkor, amikor nálunk volt, odamászott a piros ágyon alvó uszkárhoz és arra mentünk be, hogy ütögeti a fejét :-) Bercike, meg figyelemfelketés céljából ott méltatlankodik, hogy miért nem ővele foglalkozik Lizsa (ahogy Lilike mondja)
Nagyon helyesen teszik. A kutya is családtag, gondoskodást, odafigyelést és szeretet érdemel. Különben nem is szabadna tartani. A fiamék (ketten) kisgyerek koruktól kutyás házban éltek, imádják őket, a leghőbb vágyuk lenne, hogy kutyát tarthassanak, de mégsem, mert dolgoznak, egész nap egyedül lenne otthon a nyomorult kutya...Némelyik fajta csak sír, annyira nem bírja a bezártságot és a magányt... A kutya érdekében inkább lemondtak róla egyenlőre a fiaim...
Ezek sem kenelben vannak, hanem egy külön udvaron. Ott is csak akkor, ha a fiamék nincsenek itthon, amint hazaérnek, kijöhetnek onnan. A nagy melegben a nyáron ők is bevitték a házba, ahol jó hűvös volt, télen is, mikor nincsenek a dolgozóban, bent vannak velük a kutyáik. Én azért jobban örülnék, ha inkább az unoka-projekten dolgoznának ők is! Annyit foglalkoznak ezekkel a kutyákkal és költenek rájuk, hogy többet már egy gyerek sem igényelne.
Nekem is nagy kutyáim voltak. Volt a sebesvizi Arabell, gyönyörű rövid szőrű német vizsla, majd őt váltotta a KIRÁLY német juhászunk, a Sátán (csak Satyikának becéztük) Már csak kicsi kutyákat tartunk (egyszerre kettőt)Még az sem tesz ki egy nagyot :-) De rájöttünk, hogy mi nem vagyunk normálisak! Annyira imádtuk a kutyáinkat mindig is, hogy szakadt meg a szívünk, hogy kinn tartsuk őket, ezért aztán a nagyokat is benn kényeztettük.(volt saját ágyuk). Nagykutyánk egyszerre csak egy volt. (és volt mellettük még kicsi is. Szóval rá kellett jönnünk, hogy a lakásba nem való a nagytestű kutya, ezért aztán direkt olyan fajtát vettünk, amik kimondottan lakásban tartandóak, mert kinn fáznak...Szoba kutyák. Na ezek velünk is alszanak. Pont olyan majomszeretettel csüngenek rajtunk, mint mi őrajtuk.:-) Nekünk félnivalónk a nagykutyától sem volt soha, mert olyan bánásmódot és annyi szeretetet kaptak tőlünk, hogy Végtelen jósággal és szelídséggel, szeretettel közeledtek felénk a kívánságunkat lesve. Szigort soha nem kellett kapjanak...Láncon, meg kenelben soha nem tartottuk őket, ezért nem vadultak meg, nem kellett attól féljünk. Na az ilyen kutya a gazdáját sosem támadná...Mást igen (a farkaskutyánk nagyon harcias volt idegenekkel), de arra vigyáztunk mindig, hogy ne tudjanak kimenni csavarogni... Így aztán szinte biztos vagyok benne, hogy a támadó kutya az, amelyik nem bízik az emberben s amelyik a tartása folyamán elszenvedett egyet-s mást.
Nem is mindig a nagy méretű kutyusoktól kell félni... Bár én miden kutyától félek.. Sajnos a sajátjainkat (de már egyik sem él...) is nagyon sok idő múlva szoktam meg. Az utolsó pillanatig tartottam tőlük... Lehet, hogy kis koromban kutyákkal ijesztgettek?
Szóval harcias, ha a körülmények adottak. Nálunk két nagytestű kutya van az udvarban, a fiamé. Egy orosz agár, meg egy írfarkas. Bercike a bokájáig érne a mi Lordunknak. Esztike ebédet főzött nekik. Mesét is szokott olvasni, hogy jót álmodjanak.
Igazság szerint a törzskönyve Brúnónak nevezi, de az olyan komor neki. Mivel a kedvenc fekete kis uszink Marcika, ezt a pirinykó két hónaposan hozzánk került oroszlánkutyát a fiam Bercikének nevezte el... Nem ám egy nyámnyila, irtó kis harcias oroszlántermészetű. Csak ne menjen el egy repülőgép, vagy ne dörögjön, a férjem ne prüszköljön, a baba unokám Lizike ne csukoljon, és a telefon ne szólaljon meg ....mert akkor menekülünk nyárfalevélként reszketve különféle zugolyokba, vagy a mamához... Különben bátrak vagyunk.
És a növésban a legkisebb kedvencem a kis Bercike. Végig leste, ahogy a konyhában ügyködöm. Nagy gazember, a szeme sem áll jól. Nagyon harciasan véd engem. nem szabad a kisuszkár Marcikát szeretnem, csakis őt.
Bizony! És van még kettő! (lányka)Csak azok kicsik még. 2 éves a nagyobbik és hat hónapos a kisebbik. (a Luca-Réka) És van egy 15 éves Levente unokám is náluk.
Te is lányos nagymama vagy, biztosan jól tudod. :-) Ez a múlt szombaton készült itt nálunk. A majdnem négy éveske és a majdnem egy éveske (még két hét múlva)
Az én kedvenceimmel délelőtt elmentem biciklizni a város szélére. Nagyon szép napos idő volt, csak a szél fújt elég erősen. Szedtünk csipkebogyót és találkoztunk bocikkal is.
Ő az robbanószer kereső kutya,ő volt kint Afganisztánban! Elkerülte a figyelmedet biztosan,itt irogattál a kutyusod betegségéről,mikor én is írtam hogy őt is műteni kellett,kullancs okozta lépcsavar miatt. Ma szedik ki a varratait. Jól van.
Nem tudom,az azért van hogy ne tudja kinyalni a sebet. Rossz,mert nem tud se enni,se inni tőle,oda kell tartani az edényt a szájához. Nem tetszik neki,gyakran kapargatja a lábával,le szeretné venni.
Gyógyulgat,holnap szedik ki a varratokat,a sebe szép,és a kedve is a régi. Csak azt nem tudom hogy fog tetszeni neki ha ki lesz tessékelve a lakásból Varratszedés után jönnek vissza,az idén már nem dolgoznak,olyan sok a bent maradt szabi.
És mindkettőjüknek micsoda huncut szeme! 
