www.mennyegzo.hu
Mennyegző.Hu - Esküvőportál és esküvői fórum   >>   Fórum   >>   Esküvői Beszámolók
Megújult a Mennyegző.Hu: esküvői blog, képtár, magazin, hírlevél... KATT IDE!

Ez a téma le van zárva!

Listázás időrendben


 © BécóCica2007. ápr. 27. 09:23 | Válasz | #1486 
Zsó, engem is megríkattál! Gratulálok még egyszer, legyetek nagyon boldogok!!!!

 © Lilike2007. ápr. 27. 09:20 | Válasz | #1485 
Szia Zsó! Itt potyognak a könnyeim a munkahelyemen, ahogy a beszámolódat olvasom!
Csak a szépre gondoljatok, örülök, hogy jól sikerült és nagyon-nagyon sok boldogságot kivánok nektek! :-)

 Zsó2007. ápr. 26. 18:19 | Válasz | #1484 
Hát, hazaértünk a nászútról... Úgyhogy végre leülök megírni a beszámolót a mi gyönyörű napunkról.
Nos, az esküvőnk alkalmából, ismervén minket, hogy menyire szeretjük a meglepetéseket - mindenki kitett magáért, és így összefoglalóan azt lehet mondani, hogy ez a nap a meglepetések napja lett.
Az első meglepi az még a mienk volt, péntek este elvittük az apósoméktól nászajándékba kapott kocsit (korábban megkaptuk, hogy használni tudjuk az esküvő-szervezés közben) az autómosóba, kitakarítottuk, és odaparkoltunk vele az étterem elé. Szombat délelőtt – dekoros barátaink jóvoltából – került a tetejére egy hatalmas masni és egy „Just married” felirat a hátsó ablakba – állati jó lett :-)
Szombaton csodaszép, meleg tavaszi napra ébredtünk – én persze kicsit korábban, és jobban izgulva, de azért a vőlegény sem volt halál nyugodt :-) De azért kényelmesen megreggeliztünk, és nekiálltunk a teendőknek. Hála a napokkal korábban kidolgozott részletes forgatókönyvnek, minden ránk nagyon kevéssé jellemző módon, vagyis olajozottan és kapkodás nélkül folyt – amíg én a fodrásznál és a sminkesnél szépültem, a vőlegényem átvette a csokrokat – gyönyörűek lettek mind, az enyém hófehér tulipán, egyszerű fehér szalaggal átkötve a száránál, pont ahogy megálmodtam; a két mamáé pedig egy-egy hatalmas rózsacsokor. Azután megérkezett a sógornőm – ő segített nekem öltözni, és gyorsan kijavította a körmömön a lakkot, amit előző este sikerült a kocsimosás közben elrontanom...
Addigra megérkezett a két apa is – az enyém, hogy elfurikázzon bennünket a polgárira, az apósom meg a sógornőmért, mi pedig a vőlegényemmel lakás két végéből érkezve összetalálkozunk az előszobában. Hát, egy percig csak álltunk, és néztük egymást. Annyira szép volt az elegáns öltönyében, hófehér nyakkendőben, megborotválkozva, hogy teljesen odáig voltam. Ő meg állt, és engem nézett némán – azt hiszem, tetszettem neki :-)
Pikk-pakk megérkeztünk a polgárira – és nem késtünk el, pedig mindenki ezt jósolgatta nekünk. Még arra is maradt időnk, hogy készítsünk néhány fotót.
A polgári direkt egyszerűre és rövidre akartuk, ez sikerült is, a zenék gyönyörűek voltak – a vőlegényem választotta őket, az anyakönyvvezető néni is aranyos volt, igaz kicsit dagályos és közhelyes, de nem volt nagyon zavaró. Megkértük, hogy hirdesse ki a násznépnek, hogy a gratulációkat a templomi szertartás után fogadjuk, és ahogy vége lett, gyorsan kisurrantunk apu nyomában az oldalajtón, és siettünk át a templomba.
Nos, a templomban, ahogy tartottunk tőle, várt bennünket egy kis probléma (részleteket lásd az „Akikben mi csalódtunk...” topikban), de végül sikerült ezt is megoldani.
Azután megszólalt a bevonulózenénk, egy Rachmanyinov-darab, és karon fogva elindultunk az oltár felé. Korábban azt hittem, hogy meg fogok hatódni, de nem éreztem ilyesmit, csak nagy-nagy örömöt, ahogy a padokban mindenhol barátok és rokonok mosolygó arcai fordultak felénk. Rengetegen jöttek el, külföldről is, és olyanok is, akik nem jeleztek vissza -ez külön öröm volt nekünk. Csak miközben a barátnőm olvasta fel a Szeretethimnuszt, akkor éreztem gombócot a torkomban, meg amikor a párom mondta az eskü szövegét:
„szeretlek,
szeretetbôl veszlek feleségül,
Isten rendelése szerint,
az Anyaszentegyház törvénye szerint,
és téged el nem hagylak,
holtomiglan-holtodiglan
semmiféle bajban...”
Ehhez a hangulathoz – a szép, örömteli, ugyanakkor ünnepélyes érzéshez - tökéletesen illett a zene, ami itt is (ahogy a polgárin is), gyönyörű volt – egy kiváló zongoraművész ismerősünk zenélt egy klarinétossal, Rachmanyinovot, Bachot és saját szerzeményeket játszottak, csodaszépen.
Az esküvő után kint a templom előtti téren, gesztenyefák árnyékában fogadtuk a gratulációkat, aztán a násznép idősebbik felével sétálva elindultuk a közeli étterem felé, ahol a fogadás volt. Útközben elmentünk a feldíszített kocsi mellett, ami nagy csodálatot váltott ki, apósom pedig szinte könnyekig hatódott tőle...
Az étteremben várt bennünket a következő meglepetés: egy gyönyörű „pörkölt-torta”, amit anyukám egyik kedves vidéki ismerőse küldött nekünk :-) Megtudtuk, hogy a vőlegénynek kell összetörnie, hogy szerencsét hozzon, de olyan szép volt, hogy sajnáltuk bántani, inkább átvittük az esti buliba, és végül ott került sor a rituális torta-törésre, éjfélkor. :-) A fogadáson körbesétálunk, és mindenkivel váltottunk néhány szót, közben folyamatosan kaptuk az ajándékokat, annyit, hogy már alig tudtuk hová tenni a végén... A menyasszonyi tortát nagymamám sütötte, diótorta volt, és Szamos marcipán virágokkal díszítette, olyan szép lett, hogy simán lepipált bármilyen cukrászdás tortát, az íze pedig még annál is finomabb volt... Voltak persze Daubner torták is, de nem vetekedhettek a nagymamám tortájával, ezt mindenki elismerte :-)
Hétkor pedig fogtuk magunkat, beültünk a feldíszített kocsiba, és nagy integetés, dudálás közepette „elszöktünk”. Én vezettem, ami a magas sarkú cipő miatt kicsit kényelmetlen, de legalább emlékezetes volt :-)
Gyorsan hazagurultunk, levettük a szép ruhát (nagy megkönnyebbülés volt, különösen a cipőt levenni) és ejtőzünk kicsit – nagyon ránk fért már. Az esti buli 10-kor kezdődött, szóval volt kb. 2 szabad óránk, mindenkinek a fantáziájára bízom, mivel töltöttük :-)
Ez a kis szünet egyébként nagyon jól jött, mert délutánra rendesen elfáradtunk, és a fogadás is leginkább arról szólt, hogy ide-oda járkáltunk, mindenkivel beszéltünk, megköszöntük, hogy eljött, stb, szóval nem tudtunk sem leülni, sem enni. De otthon bepótoltuk mindkettőt, és újult erőkkel indultunk a buliba. Addigra persze átöltöztünk, én direkt erre az alkalomra vett bordó mini-ruhában voltam, amihez fekete necc-harisnyát vettem (nagyon dögös volt :-), a férjem pedig úgy döntött, hogy hozzám öltözik, úgyhogy a fekete farmerhez fölvette a rövid ujjú piros ingét :-)
Amikor megérkeztünk a buliba, már mindenki ott volt, és nagy tapssal, füttyszóval köszöntöttek minket. Mi integettünk mindenkinek, majd bementünk a táncterembe és a Santana Smooth c. számára egy fergeteges csacsával megnyitottuk a bulit. Eleinte társastáncok voltak, (rocky, twist, chachacha, meg egy pár saslsa), majd szép lassan lazább stílusba váltottunk. Fél egy körül, amikor már kezdett mindenki kifulladni, felvágtuk a másik menyasszonyi tortát, amit a férjem mamája sütött, emeletes csokitorta volt, rengeteg kis marcipán állatkával díszítve (plüssállatmániások vagyunk ugyanis mindketten), nagyon szép volt az is. Miután mindenki betortázott, kezdődött a meglepik hosszú sora. Az első az enyém volt a férjemnek – barátokból összeállt zenekarral eljátszottuk Andy Williams-től - Cant Take My Eyes Off of You c. számot, és én basszusgitároztam benne. Tökéletes siker volt, és teljes meglepetés! Utána én lettem meglepve – a férjem (aki egyébként műkedvelő jazz-zongorista) eljátszotta nekem az egyik kedvenc számomat, a Night and day-t (Cole Porter nóta), és a húga énekelte, gyönyörűen. Aztán egy gitáros barátunk játszott egy saját nótát, meg az apósom (aki gitáros) is játszott nekünk, nagyon szépeket. Azután következett a barátnőm fantasztikus hastáncbemutatója, amitől igazán forróvá vált a hangulat! Úgyhogy a zenélés után folytatódott a buli. Hajnali hatig tartott, és igazán elcsigázva érünk haza, én kb térdig táncoltam a lábamat, és azt hiszem, elmondhatom, hogy soha életemben nem táncoltam ennyit, és azt hiszem, már nem is fogok...
Fantasztikusan jól sikerült az egész, állati jó volt a hangulat, és rengetegen mondták, hogy nagyon jó volt a buli. Különösen sokan dicsérték a szervezést, hogy sikerült úgy megoldani, hogy illendően megvendégeltük az idősebb vendégeket is, a barátainkkal pedig ünnepelhettünk úgy, ahogy mindannyian a legjobban szeretjük.
Rengeteg ajándékot kaptunk csupa hasznos és szép holmit, egy csomó kreatív ajándékot – aminek a legjobban örültünk, művész barátoktól festményt, grafikát, kerámiát meg egy rézkarcot. Sőt, nagy meglepetésünkre még pénzt is kaptunk két idősebb vendégtől, és be kell ismernünk, nagyon jól jött, amikor a nászútról hazaérve néhány befizetésre váró csekket találtunk a postaládában :-)
A nászutunk gyönyörű volt, megjártuk Rómát, Nápoly és Caprit, és szomorúak voltunk, hogy egy hét után haza kellett jönnünk. De jön a hosszú hétvége, szóval majd itthon folytatjuk a mézesheteket!

Mindenkinek legalább ennyire jól sikerült és szép esküvőt kívánok, és köszi, hogy végigolvastátok ezt a hosszú irományt, mert nem sikerült rövidebben összefoglalnom!


 Sziszó2007. ápr. 24. 15:28 | Válasz | #1483 
Szia!
Nem vagyok nagyon jártas a versekben, de szerintem ezen az oldalon keresgélj, mert itt magyarok is vannak, meg tematika szerint is kereshetsz:
http://szerelmesidezet.lap.hu/

 Emőke2007. ápr. 24. 08:52 | Válasz | #1482 
Koszorúslánynak való verset keresve tévedtem erre az oldalra és órákon át olvastam a szebbnél szebb beszámolókat. Tudna valaki küldeni egy nem túl hosszú verset a 10 éves kislányom mondaná el szombaton a húgom lakodalmán. Én kislánykoromban Erdélyben nagyon szép verseket hallottam koszorúslányoktól és most napok óta keresgélek hiába. Lehet búcsúztató jellege, mert nem lesz kikérés, de tréfás versikét is szívesen veszünk.Köszönettel: Emőke

 © Packa2007. ápr. 04. 14:58 | Válasz | #1481 
Köszönöm szépen, nagyon jólesik! A boldogság eddig szerencsére tökéletesen működik

 © mysti2007. ápr. 04. 09:48 | Válasz | #1480 
Packa, sok boldogságot nektek!!! :)

 © Stella2007. ápr. 04. 08:16 | Válasz | #1479 
Nagyon sok boldogságot kívánok Packa!
Légy üdvözölve a férjes asszonyok egyre népesülő táborában!

 © Packa2007. ápr. 01. 15:07 | Válasz | #1478 
Köszönöm szépen mindenkinek a sok jókívánságot és azt, hogy elolvastátok a beszámolót, nagyon jólesett! Aztán én is hasonló beszámolókat várok ám

 Zsannii2007. márc. 26. 19:39 | Válasz | #1477 
Szia Packa!
Nem ismerjük egymást, de nagyon megható beszámolót írtál:)
Őszintén sok boldogságot kívánok Nektek!

 © Alíz2007. márc. 26. 13:01 | Válasz | #1476 
Kedves Packa!
Én is sok boldogságot kívánok!
Már biztos úton vagytok, nagyon boldog nászutat nektek!!Isten áldjon titeket!!

 © kivi2007. márc. 26. 10:45 | Válasz | #1475 
Szia Packa, nagyon jó volt olvasni a beszámolódat! Örülök, hogy minden ilyen szépre sikeredett, és a nagy nap igazán álomszerű lehetett! Gratulálok Nektek, és végtelen sok boldogságot kívánok!

 © k.beatrix2007. márc. 26. 09:44 | Válasz | #1474 
Szia Packa! Nagyon sok boldogságot kívánok még nagyon-nagyon hosszú időn keresztül!!! Beatrix

 © Mozart2007. márc. 26. 08:08 | Válasz | #1473 
Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!:)

 Nikolci2007. márc. 25. 22:02 | Válasz | #1472 
Szia Packa!
Örülünk, hogy ilyen szépre sikerült az esküvőtök, és a lakodalom! Nagyon-nagyon sok boldogságot, és bőséges gyermekáldást kívánunk az elkövetkezendő sok-sok közös évetekre!

 sahli2007. márc. 25. 21:46 | Válasz | #1471 
Szia Packa!
Sok boldogságot az elkövetkező 100 évre!:)

 © j.piri2007. márc. 25. 18:23 | Válasz | #1470 
Szia Férjes Asszony, Packa!
Köszönöm, a beszámolót, jót pityorogtam......Nagyon örülök, hogy minden jól sikerült, nagyon drukkoltam! Szépek voltatok!!!! Kívánom, hogy az előttetek álló évek boldogságban, harmóniában teljenek!!!
Érezzétek jól magatokak a nászúton!
Piros

 Lilike2007. márc. 25. 17:30 | Válasz | #1469 
Megrikattál:-) Örülök, hogy jól siekrült, legyél ilyen boldog 60 év múlva is!

 © Packa2007. márc. 25. 16:53 | Válasz | #1468 
Ugye, hogy igyekeztem? Köszönöm szépen és én is legalább ilyen szép esküvőt kívánok!

 © BécóCica2007. márc. 25. 16:21 | Válasz | #1467 
Szia Packa!

Köszi a szupergyorsan elküldött beszámolót, olyan jó volt olvasni!!!! Sok Boldogságot!

 © Packa2007. márc. 25. 14:57 | Válasz | #1466 
Köszönöm, nagyon aranyos vagy! Azért majd rakok fel jobb képeket is...

 © alissa2007. márc. 25. 14:52 | Válasz | #1465 
Olyan jó volt olvasni az élménybeszámolótokat Packa!!!! Remélem, hogy az életetek hátralévő része is ilyen csodásan fog eltelni. Megnéztem a képeket is. Nagyon szépek voltatok!!!! Még 1x sok boldogságot Nektek. És a többi menyasszonynak is a tietekhez hasonlóan szép napot kívánok.

 © Packa2007. márc. 25. 14:39 | Válasz | #1464 
Köszönjük szépen!

 © nga0042007. márc. 25. 14:35 | Válasz | #1463 
Rengeteg boldogságot, örömöt kívánok Nektek!

 © Packa2007. márc. 25. 14:09 | Válasz | #1462 
Tegnap volt az esküvőnk, életünk egyik legszebb napja. Nem hittem, hogy tényleg ennyire gyönyörű lehet, mint ahogy mondják!
Reggel 6-kor keltem, összepakoltam, amit még magammal akartam vinni, aztán 9-re mentem a fodrászhoz. Ekkor még nagyon nyugodt voltam, mondta is a fodrász, hogy ritkán lát ilyet. Szegény Apu 11-ig várt rám, utána vitt a sminkeshez. Mindkét helyen elégedett voltam a végeredménnyel.
Egy körül értünk haza, ekkor párom már a virágokért ment. Anyuék segítségével felöltöztem, ettem néhány falatot, közben leendő férjem is megérkezett. Gyönyörű lett a csokrom, fehér tulipán és frézia, szebb lett, mint amilyet szerettem volna. Sokan dicsérték is. 3-ra mentünk fotózni. Addig hol esett, hol nem, de akkor nagy mázlink volt, egész tűrhető lett az idő, úgyhogy készülhettek kinti képek. Később is ugyanilyen volt, esett is meg nem is, de azt hiszem, az időnek szinte semmi jelentősége nincs ezen a napon, legfeljebb magasabbra kell húzni a szoknyát beszálláskor. Engem legalábbis nem zavart semmi.
Izgalmas volt látni, ahogy gyülekezik a násznép, csupa olyan ember, akik fontosak nekünk. 4-kor kezdődött volna a polgári esküvő, de a párom tanúja késett és még Apu sem ért oda a vendégekkel (két kört ment szegény). Ekkor azért kicsit izgultam. Végül mindenki befutott és kezdődhetett a ceremónia. Egyik barátunk verset mondott, nagyon szép volt, mindenkinek tetszett. A zenék is tökéletesek voltak, sikerült jókat választanunk. Az esküvő végén pezsgőztünk a tanúkkal és a szülőkkel, ettől egy kicsit megnyugodtam. Párom nagyon meghatódott, én csak a végén, mikor – akkor már – anyósom sírni kezdett a meghatódottságtól. Esküvő után készült csoportkép és néhány fotó a családdal, barátokkal, kicsit kifújtuk magunkat, aztán indultunk a templomba. Ide rengetegen jöttek el, dugig volt a templom, még álltak is. A tanúk, párom és a pap az oltárnál álltak és mikor megszólalt orgonán a nászinduló, mi is elindultunk Apuval. Hihetetlen érzés volt, szavakkal le sem lehet írni. Nem is gondoltam, hogy ennyire fantasztikus érzés lehet.
A papunkat később sokan dicsérték, 30 éves, de olyan csodálatossá tette az esküvőnket, hogy bárki megirigyelheti. Nem lehetett nem odafigyelni arra, amit mondott. Akkor már férjemmel felolvastuk a Szeretethimnuszt, érdekes, de addigra teljesen elmúlt az izgalmam, meglepően nyugodt voltam. Párom unokaöccse olvasta a könyörgést, ő is ügyes volt. Itt egyszer hatódtam meg igazán, mikor megfogadtuk, hogy soha nem hagyjuk el egymást. Nagyon szép pillanat volt. Korábban féltem, hogy fázni fogok a templomban, de nem így volt. Lehet, hogy azért, mert a vendégek belehelték
A szertartás után fogadtuk a gratulációkat, jó sokáig tartott, de annyira kedves volt mindenki, hogy nem lehetett benne elfáradni. Utána nagy dudálás közepette indultunk az étterembe, az egyik kanyarban állt két rendőrautó, még a szirénát is bekapcsolták nekünk és integettek Útközben az egyik autó rossz irányba ment, az étteremben tűnt fel, hogy valaki hiányzik, úgyhogy gyors telefonálás és 10 perc múlva ők is megjöttek.
Az étterem szuper volt, a pincérek egész este sürögtek-forogtak, tökéletes volt a kiszolgálás és a vacsora. Először Apu és a férjem köszöntötte a vendégeket, aztán jött a leves, utána pedig svédasztal. Vacsora után mindenki megszállta a csokiszökőkutat, nem is gondoltam, hogy ekkora sikere lesz. Alig maradt benne csoki. Közben folyamatosan kaptuk az ajándékokat. A tánc nem nagyon akart beindulni, de mindenki mászkált, beszélgetett, láthatóan jól érezte magát. A tortavágást előbbre hoztuk fél 11-re, mert szerettem volna átöltözni és azt akartuk, hogy mindenki egyen belőle, azok az idősebb vendégek is, akikről tudtuk, hogy korábban elmennek. A torta gyönyörű volt, még szebb, mint a képen, mikor megrendeltük. Az íze is nagyon jó volt, azt hittem, a fele sem fog elfogyni a vacsora és a csoki után, ehhez képest alig maradt belőle.
Lassan beindult a tánc is, a végén pedig már alig lehetett elférni, annyian ropták. A férjem és a barátai jól megtáncoltattak, úgyhogy végül mégis jó későn öltöztem át
Még a nagymamám is táncolt! Anyuékat már sokszor láttam táncolni, de őt még soha. Jó volt látni.
Fél négy körül ért véget a buli, aztán mi is elindultunk haza. Itthon persze első dolgunk volt (hajnal ide vagy oda), hogy kicsomagoltuk az ajándékokat. A legtöbb vendégtől pénzt vagy vásárlási utalványt kaptunk, de több klassz dolgot is kaptunk. Egy ajándék sem volt, aminek ne örültünk volna.
Már világosodott, mikor ágyba kerültünk, fáradtan, de boldogan. Csodálatos nap volt, minden tökéletes és megismételhetetlen. Úgyhogy tegnap óta férjes asszony vagyok, még szoknom kell, de nagyon jó érzés

 © leia232006. dec. 24. 11:55 | Válasz | #1461 
Köszönjük szépen a kedves kívánságokat!

Igen, ahogy írtad: felejthetetlenül csodaszép volt..de hiszem,hogy minden esküvő az!

 © nga0042006. dec. 24. 01:08 | Válasz | #1460 
Drága Leia, nagyon meghatódtam ezen a gyönyörű beszámolón! Legyetek örökké ilyen felhőtlenül boldogok! Felejthetetlenül csodaszép lehetett (no és gondolom, a szakesten sem láttak még "igazi" menyasszony-vőlegényt :-)))
Sok puszi: Niki

 © leia232006. dec. 23. 09:11 | Válasz | #1459 
„Ahova most elhívunk,
Láthatsz majd egy csodát
Két boldog emberből
Hogyan lesz egy család…”
Ez az idézet hűen tükrözte a mi várakozásainkat és azt,ami egész este elkísért minket. Számunkra egy gyönyörű csoda volt az a nap…egy szóval nem is nagyon tudjuk jellemezni, talán, ha nagyon kellene, azt mondanánk: örömünnep…Vidám, meghitt, bulizós, ünnepi, családos, mulatós, szerelmes, megható…
Reggel 6-tól 9-ig ültem a fodrásznál és a sminkesnél,hugival együtt. Addig mindenki kérdezte, izgulunk-e már, én meg vigyorogva rávágtam, hogy nem,miért kellene…de amint kész lett a frizurám, a sminkem, és a hajamban már benne volt a fátyol, valami remegés kezdett indulni a gyomromból…Férjhez megyek…visszavonhatatlanul 
Otthon gyorsan felöltöztem, a hugom segített csak, hogy a többieknek meglepetés legyen.Ámultak is, de először a Kedvesem volt az, aki meglátott. Láttam a szemében az örömöt és büszkeséget,amit azóta is látok és érzek…
A csokrom is megérkezett közben: valami hihetetlen ráérzéssel dolgozott a dekoratőrünk( ő csinált minden virágdíszt is), annyira eltalálta az ízlésemet, a személyiségemet…annyira én voltam az a csokor!!!!
10-kor indultunk fotózásra Lillafüredre…nagyon nagy szerencsénk volt, mert ugyan hó nem esett, de ott fagypont alatt volt a hőmérséklet, és minden deres volt: a fák, a növényzet, a föld…és fantasztikus látványt nyújtott.Nagyon jól telt ez a két óra, kint is és benn, a Palotaszállóban is vidám, humoros,bolondos képek születtek(najó,lett egy-két klasszikus is a nagyiknak ). Innen a szállásunkra mentünk, közben a családunk várta a szállóvendégeinket. Mi éppen csak bekaptunk valami ennivalót(én péksütit kértem, mert féltem,hogy leeszem magam valamivel), aztán mentünk is a vendégvárás helyszínére. A szállásunk és előbbi kb. 200 méterre volt, gyalog mentünk, és nagyon sokan megnéztek minket.
A vendégvárás ideje hamar elszaladt, kapkodtuk a fejünket, jöttek a vendégek, sokan ott adták oda az ajándékukat, nem nagyon tudtunk senkivel sem foglalkozni. Fél 3-ra jött Kedvesem 3 egyetemi cimborája, ők voltak az én meglepetésem Leendő Férjemnek. A vendégseregből még csatlakozott egy srác, ők 4-en, selmeci szellemben is elbúcsúztatták Legénységét;2 selmeci dal szólt a Vőlegény kedvére.Nagyon meghatódott, és a násznép is meglepődött.Utána sokan jöttek oda hozzánk, hogy mennyire jól is énekelnek ezek a fiúk…
3 órakor indultunk a templomi szertartásra, mi limuzinnal, a násznép helyi járatú busszal, aminek az elejére kitették a Viki és Zsolti feliratot. Állítólag nagyon jó hangulat volt a buszon, a kohász srácok énekeltek tovább, a sofőr jókat viccelődött. De azért mi is jól éreztük magunkat a limóban!!!
Hihetetlen érzés volt kiszállni a templom előtt az autóból…rengeteg ember eljött a szertartásra! A násznép maga volt 120 fő, itt legalább még 50-en álltak körül minket.Úgy éreztem, vágni lehetett a levegőben az irántunk érzett szeretetet.Innentől a szertartás végéig csak lebegtem egy kis felhőn valahol a templom felett.Nem láttam, nem hallottam mást, csak a már akkor félig-meddig Férjemet, és a papot. Valahol a tudatom jelezte, hogy mögöttünk ott ül az a sok ember, de nem fogtam fel. Az eskünknél szinte könnyekig hatódtunk, és megkönnyebbülve léptünk ki a templom ajtaján, azzal a csodálatos érzéssel, hogy Isten előtt szétválaszthatatlanok vagyunk( nem vagyok nagyon vallásos, de ott megéreztem ennek a csodáját). Gratulációk,csokordobás következett és pörgött tovább az esküvői búgócsiga, mentünk vissza az étterembe, a polgári szertartás és a lagzi helyszínére.Tettünk egy plusz kört az egyetemvárosban, majd hatásos belépőt produkáltunk a násznép előtt a limóban( a tetőablakon át lógtunk ki és folyamatosan integettünk!!!  )
Felfelé menet egy nagy meglepetés ért minket: Félig Férjem egyetemi cimborái(legalább 10-en)egyenruhában, fokossal álltak nekünk sorfalat, és miközben lépdeltünk fel a lépcsőn, az egyik legkedvesebb egyetemi nótánkat énekelték, Visszapillantás a címe, azt hiszem,mindent elárul…a lépcsőn egymásra néztünk Kedvesemmel, és láttunk mindkettőnk szemében a csillogást, és a meghatottságot…énekeltünk már akkor mi is…a dekorációt megpillantva újabb öröm ért minket, gyönyörű volt a terem!!!Méltó színhelye a mi örömünnepünknek!!!
5órakor kezdődött a polgári szertartás: meghatóan szépre sikeredett. Először egyik legjobb barátnőm szavaira érzékenyültünk el, saját maga írt köszöntője méltó volt az ünnephez. A szülőköszöntésnél mindenkiből előjött a meghatottság, sírtunk mindannyian…gratulációk végeláthatatlan sora…azzal az érzéssel, hogy örökké tudnánk csinálni,mert annyira jó érzés volt a szeretteink körében lenni…
A vacsora nagyon finom volt. Utána megtapsolták a nyitótáncunkat, a Meseautóra keringőztünk( a szülők is újra elérzékenyültek), majd fergeteges mulatozás kezdődött. A zenekar és a násznép egyaránt kitett magáért,mindkettő nagyon akart bulizni és egy látszódott is!!Harsinyakötődobás, cipőkeresés töltötte ki a zenekari szüneteket, amiből nem volt sok, húzták hajnalig rendületlenül.
11órakor gyertyafénykeringő és az ifjú pár tortája következett. Mivel egy főtorta volt és sok minitorta, megmenekültünk a tortavágástól, csak osztogatni kellett. Mi erről már leléptünk, ez az örömanyák feladata lett. Átöltözés előtt még benéztünk egy szakestélyre, ahova hivatalosak lettünk volna, de hát nekünk most saját programunk volt Vittünk nekik egy egész tortát, cserébe megnótáztattak minket, és csak úgy röpködtek a „sok boldogságot” kívánságok!MI erre sokszor csak annyit mondtunk: „Tenni fogunk érte!”
Átöltözés(jó volt már levenni a ruhát), majd vissza,mert jött a menyecsketánc. Hosszú volt, de gyümölcsöző…a végén 4 fiú felkapott és elraboltak, viszont magamat kellett kiváltani azzal, hogy betakart szemmel ki kellett találnom,hogy ki az én Férjem, úgy,hogy csak a lábát tapinthatom.Sikerült!!!
Hajnali fél4ig roptuk. Életünk legemlékezetesebb napja,éjszakája volt. A fényképek és a videó ugyan megörökítette az utókor számára, de a fontos pillanatok a szívünkbe égtek és ott maradnak örökre.Csak becsukjuk a szemünket és látjuk…

 © leia232006. okt. 26. 18:46 | Válasz | #1458 
Kriszti,mi történt? miért kell levenni?

 © ha0022006. okt. 26. 15:17 | Válasz | #1457 
Kedves Szerkesztő! Légyszíves vedd le az oldalról a beszámolómat!
Köszönöm: Kriszti

 © souk lahad2006. okt. 03. 18:11 | Válasz | #1456 
Kicsit megkésve, de ime a beszámoló a nagy napunkról:

Andrea és Zoli esküvője 2006. augusztus 12. (Budapest)

Az előzmények:
Csütörtök volt a napja, hogy elmentem gyönyörű ruhámért, mely nagyon sok dícséretet vasalt be a szombati nap folyamán. Tényleg gyönyörű volt, azon kívül, hogy fel kellett belőle hajtani semmit nem változtattak rajta. Kivittem anyuékhoz Kispestre, mivel ott készülődtem és odaterveztük a kikérőt is.
Pénteken Zsuzsi, a manikűrös csodaszép körmöket varázsolt nekem, majd Andi a kozmetikusom vett kezelésbe, kellett is, mert nagyon ideges voltam. Az utolsó napokban végig hívogattam a vendégsereget és néhány embernek akkor jutott eszébe, hogy még sem jön, sőt volt olyan aki még pénteken sem adott visszajelzést. De a kezeléstől megszépülve tértem haza, hogy még elkészítsük az ültetőket másnapra.
Sikerült elég későn ágybakerülnünk és én nem is nagyon tudtam aludni. Reggel fél 7-kor kidobott az ágy és örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap. Olyan furcsa volt elindulni a fodrászhoz, annyiszor gondoltam rá a korábbi szombatokon, hogy nemsokára velem is ez lesz, de olyan volt mintha kívülről szemléltem volna magam. Erzsi, a fodrász már várt, mint előző nap megtudtam tart egy kis pálinkát a szekrényben a menyasszonyok megnyugtatása végett. Mesélte, hogy egy korábbi menyasszonnya igénybe is vette és hát rendesen mosolygott később a képeken. Én inkább kihagytam...:)))
Nagyon szép kontyot készített nekem a fodrász, amitől jó kedvem lett, de ez nem tartott sokáig mert kinéztem és láttam, hogy esik az eső. Hazafelé Kispestre menet folyt a könnyem, hogy nem lehetek ilyen szerencsétlen, elmossa az eső az én nagy napomat! Másik kocsikból néztek, hogy ott ül egy menyasszony konttyal, fátyollal és már itatja az egereket. :)
Mire hazaértem kicsit lenyugodtam és mindez jó volt arra, hogy a későbbiekben izgalommal, de sírás nélkül éltem át az eseményeket.
A sminkes késett, úgy hogy addig gyorsan magamba tömtem két pogit, aztán lefürödtem.
Nagy Andi, hírnevének eleget téve, gyönyörű sminket csinált nekem, olyat amilyet elképzeltem. Közben kezdtek gyűlni az emberek, már párom is készülődött, közben barátnőim is befutottak, hogy segítsenek felvenni a ruhát. Ez két emberes mutatvány volt, mivel annyira nehéz volt a ruha. Arra figyeltem, hogy a harisnya felkerüljön rám, meg a cipő, de az abroncsot elfelejtettem. Mikor rajtam volt már a ruha, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Úgy hogy a csajok a nagy ruha alá bújva húzták rám, hát nem volt egyszerű mutatvány. :)))
Amikor végül minden rám került, smink, ruha, kiegészítők, akkor éreztem igazán, hogy ma van az esküvőm. Anyu felhozta a csokromat, amit párom időközben beszerzett. Nagyon szép volt a narancsrózsa az ekrü kálával.
Zoli közben már elkészült és lenn beszélgetett a vendégekkel, de ki lett üldözve a házból, hogy míg lejövök a lépcsőn addig ne lásson. Hát nem volt egyszerű mutatvány, néha beszorultam, de aztán sikerült.
Zoli bejöhetett, és láttam a csillogást a szemében, amit csak romantikus pillanatainkban szoktam látni. Mondta, hogy gyönyörű vagyok, persze én is megdícsértem Őt, nagyon jól festett az öltönyében. Közben megjött a fotós, meg a videós és bár korábban Martonvásárban szerettünk volna fotókat készíteni, az idő miatt nem akartunk kockáztatni, így a Margit sziget lett belőle. Nagyon élveztük a fotózást, még Zoli is, akit szinte soha nem lehet rávenni, hogy elmosolyogja magát a kép kedvéért. Albert, a fotósunk adta az instrukciókat és mi követtük, a végeredmény meg nagyon jó lett. A fotózás végén esett egy pár csepp eső, de onnantól kezdve este fél8-ig egy csepp sem. Meghallgattak az égiek! :)
Mikor visszamentünk már sokan megérkeztek a rokonok és barátok közül, olyan jó érzés volt, hogy mindenki ránk figyel. 15-kor kezdődött a kikérő, elbúcsuztunk szüleinktől, nagymamáktól és Zoli a testvérétől.
Aztán beültünk a gyönyörű esküvői autónkba, mely egy mercedes cabrio volt (ez nagyon régi álmom volt, hogy ilyen kocsiban integessek a nagy napon) és élveztük, hogy nyitott kocsiban megyünk végig a városon. Elindult a konvoj, dudáltunk, integettünk és mindenki visszaintegetett, nekem meg fülig ért a szám. A videós az egyik oldalról, a fotós a másik oldalról filmezett minket, tisztára sztároknak éreztük magunkat.
Kicsit lemaradtunk, hogy mindenki odaérjen a templomhoz és el tudja foglalni a helyét, meg hát hogy a keresztapám, aki összeadott minket is át tudjon öltözni a szertartáshoz.
Aztán befutottunk mi is, felkapaszkodtunk a lépcsőkön és elindult a szertartás.
Drága párom annyira ideges volt, hogy elővette szokásos udvariasságát és előre akart engedni a templomba. :))
Aztán észbe kapott és elindult anyukájával befelé. Majdnem elfelejtettem lehajtani a fátylamat, úgy hogy azt még gyorsan megejtettem és elindultunk apuval az oltár felé akkor még vőlegényem után. Annyira izgultam, hogy csak előre néztem, nem láttam, hogy kik vannak ott, csak azt, hogy nagyon sok ember jött el megnézni.
A szertartás nagyon szép volt, apró bakikkal, melyet senki nem vett észre. Miután a térdeplőről felálltunk, Zoli a szoknyámon maradt, ott mutogattam neki, hogy „szálljon már le rólam”! A görögkatolikus szertartásban megkoronázzák a párt, na majdnem leesett a fejemről a korona, azon gondolkodtam milyen lett volna, ha ott végigpattog a kövezeten. Amíg a fejemen volt nem is nagyon mertem mozogni. :))
Nagyon szépen beszélt a keresztapám, meg így egy kicsit még meghatóbb volt a szertartás, hogy édesanyám testvére adott minket össze, pláne, hogy tudtam milyen sokat jelentett nekik.
Kinn fogadtuk a gratulációkat, annyi síró szempár jött gratulálni, mi meg csak mosolyogtunk és iszonyúan élveztük az egészet. Aztán jött a csokordobás, a vőfély rávette a násznépet, hogy számoljon el háromig ezzel segítve engem, hogy mikor dobjam a csokrot. Legjobb barátnőm és tanúm előtt landolt, nem mertem nagyot dobni, nehogy a lányok vetődés közben leessenek a templom lépcsőről. Csoportképek után, betuszkoltak a kocsiba és indultunk a polgári és egyben a lagzi helyszínére, a petneházy-ba. Néhányan lemaradtak, így kicsit késve kezdődött a szertartás, állítólag az anyakönyvvezető már le akart lépni, de szerintem ezt senki nem hagyta volna. :)
A petneházy-ban szabadtéren volt a szertartásunk, annyira jó volt, hogy miközben ment a zene próbáltam figyelni az anyakönyvvezetőre, de közben gyönyörködtem a tájban és próbáltam magamban elraktározni ennek a vissza nem térő pillanatnak a varázsát. Remegő kezekkel írtam le az új nevemet – amire az anyakönyvvezető külön figyelmeztetett - a hitvesi csók viszont nagyon jól sikerült. :) Akkor is az jutott eszembe, amit anyuék mindig emlegetnek, hogy náluk lemaradt a fotós és meg kellett ismételni. Egy pillanatra én is vártam, hogy valaki odakiállt, hogy még egyszer, de senki se maradt le róla. :)
Hozták a pezsgőt, jöttek a gratulációk, az egyik rokon még egy kis rízzsel is megdobált bennünket. Az étterembe lépve a zenekar rákezdett a Lakodalom van a mi utcánkban című számra és miközben néhányan még helyüket keresték, sokan már elkezdtek táncolni. Gyönyörű lett a dekoráció. Az ültetőkkel sokat bajlódtunk de megérte. Mindenki helyén egy kis mécsestartó volt, körülötte paus papiron a neve, a dátum és egy idézet (mindenkinek más). Mikor beléptünk a terembe mindenhol égett a mécses, meseszép volt.
A vacsora előtt édesapám és volt táncpartnerem, egyben kedves barátom mondott beszédet, majd nekiláttunk az isteni finom kajának.
Vacsi után volt egy kis filmvetítés a gyerekkori, majd később a közös képeinkből, ami nagyon meghatóra sikeredett, különösen, hogy a szüleink se tudtak róla. Majd elindult Kovács Kati: Úgy szeretném meghálálni című száma, a vőfély még mondott egy pár szót, majd elindultunk és átadtuk a szülőknek az ajándékot, a szokásos virágcsokor mellett egy kép volt, mely minket ábrázolt még külön a szüleinkkel, gyerekkorunkban, felette pedig egy aznap készített már közös képünk volt. Majd elindult Balázs Fecótól az Évszakok és elkezdtük a nyitótáncot.
Innentől aztán beindult a buli, mindenki felpattant és táncolt. Legközelebbi szünet a tortánk volt, mely gyönyörű lett, de az íze a külsején is túltett. 7 féle ízesítésben kértük, nekünk pont sikerült belevágni a gesztenyésbe, ami nagyon finom volt, megetettük egymást, majd vittünk a szülőknek, aztán rászabadult a násznép is és nem sok maradt belőle, pedig jóval több szeletet kértünk, mint ahányan voltunk. Utána egy kis játék következett, legidősebb házaspár, amit szüleim és szüleim nagyon kedves barátai nyertek meg, mivel 3 hét volt az esküvőjük között ezért mindkettejüket köszöntöttük pezsgővel.
Egy kis táncikálás után a vőfély kiosztotta a gyertyákat és már indult is a gyertyafénykeringő, Máté Péter: Ő című számára. Ahhoz képest, hogy Zolit nem sokszor tudtam rávenni a gyakorlásra nagyon jól sikerült. Alig ért véget a szám, a villanyok felgyulladtak és már kiáltotta is a vőfély, hogy eladó vagyok, és miután táncolt velem egy pár lépést adott is tovább. Miután lement a sor Zoli felkapott, ami a ruhám súlyát és nagyságát tekintve igazán bravúros volt és kirohant velem. A fotós még utánunk kiáltott, hogy forduljatok meg – a kép kedvéért – ezt Zoli még megtette, bár szegény alig látszott tőlem...:)))
Gyors öltözés után visszatértünk. A vőfély bejelentett minket. Nagyon sajnáltam, hogy meg kellett válnom a gyönyörű ruhától, de ebben azért már jobban tudtam mozogni, meg táncolni. Már alig vártam, hogy normálisan tudjak egy rocky-t letáncolni, mert a nagy szoknyában mindig elsodródtam. :)) Tehát ezután jött igazán a buli, volt vonatozás, kacsatánc, stb egyszer csak megszólalt, a Havanagila, Zoli egyik kollégájának a felesége izraeli, magához ragadta a mikrofont, így eredeti nyelven hallgattuk és buliztunk rá. A zenekarunk mindenféle zenét játszott és nagyon jó hangulatot csinált.
Táncos ismerőseim jól megforgattak, melynek Zoli örült leginkább, addig se kellett neki táncolnia. :))
Lassan fogyni kezdett a tömeg, de sokan kitartottak a végéig.
Mi még összepakoltunk, és hat körül estünk be az ágyba.

Nagyon jó buli volt és ezt hallottam viszont mindenkitől. Legszívesebben újracsinálnám, ha a szervezést nem is, de a nagy napot mindenképpen.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ilyen jól sikerüljön a nagy napunk, különösen Nektek lányok (most már asszonytársaim) a rengeteg tanácsot, támogatást!!

Minden esküvő előtt álló párnak hasonlóan gyönyörű esküvőt és sok boldogságot kívánok!

 © v-adrienn2006. okt. 03. 17:42 | Válasz | #1455 
Én Egerben kezdek esküvőszervezni, ezért nagyon érdekelne, hogy ki volt az a bizonyos profi fotós. Ha nem gond, írd meg légyszi priviben, vagy írj csak monogrammot.

Azért remélem már kezdesz csak a jóra emlékezni, és remélem nem haragszol a kérésemért.

 © Zsuzska2006. okt. 02. 19:45 | Válasz | #1454 
Kriszti!! Nem hisazem el hogy ilyen rosszul sikerült az eskitek!!

Lagzi nem is volt? Csak vacsi??

Jajjj...Nagyon sajnállak benneteket!!

 © Zsuzska2006. okt. 02. 19:43 | Válasz | #1453 
Kriszti!! Nem hisazem el hogy ilyen rosszul sikerült az eskitek!!

Lagzi nem is volt? Csak vacsi??

Jajjj...Nagyon sajnállak benneteket!!

 © Ram2006. szept. 01. 13:05 | Válasz | #1451 
Andi (Mozart), Stella, Ritus, Edina, Zsuzska és a többiek!


Nagyon jó volt olvasni a beszámolóitokat, mégegyszer sok-sok boldogságot kívánok mindannyijotoknak!

 © Zsuzska2006. szept. 01. 08:58 | Válasz | #1450 
Edinám!! Jó volt olvasni bennteket!!

 © edina2006. aug. 31. 13:34 | Válasz | #1449 
Esküvőnk 2006. 08. 05

Elotte egész héten szabin voltam ,de nem is bánom, nagyon jó volt így, mert így is eléggé ideges voltam, hát ha még dolgozni is kellett volna…
Hétfőn mentem ruhapróbára. A csaj megrendelt egy 36os ruhát (a 38as helyett, amit próbáltam), mivel múltkor látta, hogy fogytam és ezért..Hát nem igazán tudtam benne levegőt venni, de mondta, hogyha kienged 1 centit tuti lesz a ruha.Emiatt kicsit aggódtam, de szerencsére, mint utóbb kiderült kár volt:)mert szuper lett a ruha.
Aztán pénteken elmentem manikűröshöz, aki nagyon szépen kifestette a kormomet,es mondta,hoyg nagyon vigyazzak rajuk,nehogy letorjenek:-)Mert nagyon szepek.
Meg aznap este sutipakolas kozben letort tobol a huvelykujjamon...jellemzo...De Ocsemmel pillantragasztoval visszaragasztottuk,es nem is latszott:-)
Aztan elmentem Anyuekhoz,a szuloi hazba,mert az utolso estet kulon toltottuk.
Oriasi buli volt otthon,Anyuek rengeteg hust sutottek, meg mindenfele finomsagot,mert kb 60 embert vartunk hozzzank.Ugyanis oda hoztak a mi reszunkrol a rokonok az ajandekokat es a sutemenyeket pentek delutan,este. Jottek is szep szammal es nagyon jo volt az egesz:-))
Osszesen 32! Torta gyult ossze, es hat elmondhatatlanul sok sutemeny.A felszolgalok az etteremben meg eletukben nem lattak ennyit eygutt:-)
Aztan ugy este 10 korul elindultunk 5 autoval konvojban,hoyg elvigyuk a sutiket az etterembe.
Ocsivel ott maradtunk az etteremben,hoyg az asztalok beallitasat felugyeljem..)
Ejjel 2 utan kerultem agyba.De aludni szinte alig sikerult.Felebredtem oranket, 5 korul pedig mar teljesen kesz voltam,hoyg miylen rosszul leszek egesz nap.
Mire egy kicsit alomba rongattam magam,reggel 7lett,keles.Elkezdtem kivasalni az Uram ejfeli inget,mert azt elhoztam magammal erre megerkeztek a sminkes a fodrasz..fel8kor, 8 helyett.Sprintben zuhanyoztam,hajat mostam.
Aztan gyorsan neki is ugrottak a fejemnek,míg Anyu furdott.
Nagyon jo hangulatban telt az egesz,hihetetlen profik ok ketten, izgulni nem is volt idom:-)
Anyunak es nekem is szuper sminket es frizurat csinaltak,Anyukam talan eleteben eloszor igazan tetseztt maganak!:-)
Elotte egsz heten esett,de en egylatalan nem gondoltam arra,hogy nalunk egylatalan eshet az eso.Es gyonyoru napsuteses,meleg napunk volt:-)Azert azt az almunkat,hogy a teraszon leygan a buli feladtuk,mert eso barmikor lehetett volna es ejjel lehult alevego.
Amikor teljes diszben lejottem a hazunkban a lepcson egy kicsit elerzekenyultem,mikor a 2 nagymamam majdnem sirt,ahoyg meglatott…de en gyorsan elhessegettem a konnyeket:-)
Elindultunk 2 autoval,es en nagyon izgultam….Semmit,de semmit nem ettem,inni is csak kinok aran birtam,mert nem ment le a torkomon…
Amikor felertunk az etterembe,tudtam,hyog ott var Dragam,kesz a terem,a csokrom..es minden…
Olyan edes volt,mikor meglatott,utana egesz nap csak nezett,olyan edesen,szerelmesen,amit nem fogok elfelejteni…O is nagyon-nagyon tetszett nekem.)
Delre megerkezett a fotosunk,es a videosok.lassan elindultunk a fotozasra, a Budai Varba.
Nagyon sutott a nap, nagyon jo hangulatu volt az egesz. Renegetget nevettunk,es a vegere talan mar egesz feloldodtunk.Ott nem izgultam egyaltalan..
A sok turista mind nagyon nezett minket,es voltak akik odajottek gratulalni,meg sok boldogsagot kivanni:-))Ez nagyon aranyos volt az emberektol.Volt egy angol csoport,akik a korlaton kihajolva kiabaltak nekunk,hogy „Don’t do it!!!”
Ezen nagyot nevettunk.)
Az autoban pedig arrol beszeltunk,hogy mennyire jo erzes ez a nap,hoyg minden ember vegre egyszer az eletben pozitivan fordul felenk,integetnek, kiabalnak, puszit kuldenek vadidegenek,es mindenki csak mosolyog.kar,hyog midnennap nem ilyenek egymasal az emberek..
Aztan elegge megkesve ertunk vissza az etterembe,ahol mar a megebedelt nasznep vart minket:-)Rohansban Ocsem es Dragam ettek vmit,majd volt egy rovid bucsuztato,amit egy kedves baratunk mondott el,nagyon jo volt,mindnekinek nagyon tetszett.
Aztan elindultunk a templomba,kb 40 autoval mogottunk.)
Sajnos,bar nem mentunk sokkal,kb 40-50nel,de az autodisz elorol elhagyott minket..es sajnos az utanunk levo auto at is ment rajta… nem tudtuk megmenteni,raadasul eppen egy oriasi forgalmu orszaguton mentunk,ahol megallni,kiszallni lehetetlen…
De aztan csak nevettunk ezen is..
Pontban odaertunk,de sajnos a nasznep nagy resze elkeveredett,mert szetszakadt a konvoj..igy elegge ideges lettem..de aztan mindneki befutott.
A templomot pont ugy diszitettek fel a dekorosaink,ahoyg en azt megalmodtam:-))nagyon szep volt!
A bevonulasnal Apukammal olyan furcsa erzesem volt,meg is voltam hatodva,meg izgultam is rendesen,de nem tudom igazan korulirni azt az erzest,ahogy kb 160 ember csak Teged nez…
Dragam az oltarnal vart…:-)
A szertartas gyonyoru volt,felejthetetlen..nagyon szep beszedet mondott a papunk.Kedves,szemelyes,szivhez szolo.A szovegeket hibatlanul el tudtuk mondnai az izgalom ellenere is.Erdekes modon ott,az oltar elott olyan nyugalom szallt meg,hoyg tudtam teljesen higgadt lenni,aprosagokra figyelni….Minden annyira gyonyoru volt…at tudtam magam adni a boldogsagnak,amit ereztem!
Fantasztikus volt,amikor a vegen megfordultunk es elindultunk kifele.
Mi ekkor ereztuk magunkat igazan hazasnak es nem a polgari utan,ekkor volt az,hyog na igen,orokkon-orokke,es joban rosszban,míg a halal el nem valaszt…
Majd kilepve templombol az osszes baratnom,es a kis koszorulanyok szortak rank a renegteg rozsaszirmot:-)))Csokordobasnal az egyik baratnom kapta el a csokrot,es ez nagyon nagy derultseget okozott:))
Rnegeteg csoportkepet csinaltunk a templomnal,majd elindultunk az etterembe
Ott volt „Nyisd ki babam az ajtot”,amit a Ferjem sikeresen „teljesitett” igy en beengedtem:-))
Az osszes felszolgalo,es mindenki kint volt, szortak rank a rizst, a ciganyzenekar huzta nekunk,es ittuk a welcome drinkeket.Aztan bementunk es megnyitottuk egy csardassal a tancot,az egesz nasznep pedig 3 kort alkotva korbetancolt minket:-)
A vacsoranal nem sokat ettunk,de azert mindent megkostoltunk:-)A menunk is annyira szuper volt,hoyg mindneki azota is azt emlegeti,hoyg eleteben meg iylen finomakat nem evett:-)
Igykeztunk kulonleges eteleket tenni a menube.A vacsi utan mar a masik zenekarunk kezdett jatszani, Mate Peter:”Te ot allsz az út vegen”-nel nyitottuk meg az estet.Egyik kedvenc szamunk:-)
Fantasztikus hangulatot csinaltak, mind az 5en igazan profi zeneszek,mindenki amult es bamult,hoyg mennyire fantasztikus hangulatot csinalnak,minden mufajban nagyon jo zeneket jatszanak.A mulatos blokkok es a „discos”, orokzold slagerek is oriasi sikert arattak.nem nagyon volt ulo ember:-))Sok rokonunk mondta,hoyg mar jo sok eskuvon volt,de ilyen joban meg nem:-))Ez nagyon jol esett.
Meg utoljara menyasszonyi ruhaban nagyon megporgetett a nasznep,azt hittem megfulladok,annyira:-))Elszaladtunk atoltozni,majd mikor visszajottunk,kezdodott a menyecsketanc. Hat ebben a ruhaban mar kenyelmesebb volt tancolni az egesz rokonsaggal,de ez is hosszu volt,igy nem volt egyszeru:-)
Aztan folytattuk a bulit hajnali 3ig,es mindekit sutemenyekkel megrakva inditottunk haza.
Azota is sokat gondolunk a nagy napra es midnekitol csak a szepet es jot halljuk vissza.
Kivanom,hyog mindenkinek ilyen jol teljen a nagy napja,mint nekunk:-)

Fantasztikusan boldogok vagyunk egyutt ,es minden napot koszonunk a Joistennek,amit egyutt tolthetunk.

Koszonom Lanyok-Asszonyok a sok segitseget,tanacsot,amit itt Toletek kaptam!!!

 © Stella2006. aug. 31. 08:22 | Válasz | #1448 
Már úgy értem a Ti beszámolótokat.:)

 © Stella2006. aug. 31. 08:22 | Válasz | #1447 
Jajj Zsuzs!Olyan aranyos vagy!!!
Én csak este olvasom el,mert addig nem lesz időm.:(

 © Zsuzska2006. aug. 31. 07:54 | Válasz | #1446 
Stella Drágám és Dani!!
Hát kívánunk nektek nagyon sok boldogságot, és képezeletben veletek voltunk 19-én!! :))

Millió puszi nektek!! Szeressétek mindig igy egymást!!

Zsuzska és Zoli

 © Stella2006. aug. 31. 07:18 | Válasz | #1445 
Na, eljött az ideje az én beszámolómnak is életem legcsodálatosabb napjáról….
2006. 08. 19.

Reggel 5. 45-kor kidobott az ágy. A barátnőim nálunk aludtak, mert Dani átköltözött a szüleihez csütörtökön; s mivel őket nem akartam zavarni, kihasználtam az időt és vettem egy illatos, forró fürdőt, remélve, hátha ellazít picit. Aztán 7-re anyukámmal mentünk a virágoshoz, elhoztuk a papa virágát, és még némi dekorációt a terembe. Aztán anyummal kimentünk a temetőbe papához. Az nagyon rossz volt, ott nagyon sírtam, mert Vele nagyon szerettem volna megosztani ezt a napot. Aztán kivittük a ruhákat és egyéb dekor holmit a szállodába.
9-re pedig rohantunk anyuval és a lányokkal a kozmetikushoz. Ezúton küldök egy hatalmas puszit Edinának, mert csodaszépre csinálta meg a sminkemet. 10-re pedig már a fodrásznál voltam. Sikerült még elszaladni a templomhoz is megnézni, hogy sikerült a díszítés. Hát, gyönyörű szép volt. Ezután a barátnőim belémtukmáltak egy kis ennivalót, és elkezdtem öltözni. Olyan jó volt végre látnom magamat teljes pompában!!!:) Megérkezett a videós is, csinált néhány felvételt az utolsó simításokról. Kicsit hamarabb lettem kész, és leültünk anyuval a szobában, amíg a lányok felöltöztek. Anyukám rám nézett, életemben először azt mondta, hogy gyönyörű vagyok, és elkezdett sírni. Na ezt én nem bírtam, így egy picit sírtunk együtt. Anya hazament, értem pedig jött a főnököm. Elámultam a virágos milyen csodát művelt az autóval. Aztán anyuékhoz vitt, hogy mégiscsak a szülői háztól induljak erre a csodálatos útra. Nemsokára megérkezett keresztapám, és hamarosan Daniék is a virággal. Dani nem láthatott a templom előtt, így a vőfély hozta be a virágot. Megmondom őszintén nem pont olyan lett a csokrom, amilyennek elképzeltem, de olyan csodaszép lett, hogy ez csak utólag tűnt fel nekem. Tényleg fantasztikusan szép lett. Olyan „Nikis” voltam a ruhával és a virággal.:) Mindenki elment a templomba, a végén már csak egyik barátnőm, keresztapám és a főnököm várakozott velem az indulásig. Nagyon nehezen telt az idő. Rettentően izgultam,és alig vártam végre a találkozást Danival. És eljött az idő, és elindultunk a templomba. Nagyon lassan mentünk és folyamatosan dudáltunk. És integettek az emberek, és visszadudáltak, és gyerekek néztek az autókból. És én is visszaintegettem, és visszamosolyogtam minden kedves gesztusra. És megérkeztünk. Lehajtotta Andi a fátylamat, és az Ave Maria lágy dallamaira elindultam keresztapám karjain az oltár felé. Olyan álomszerű volt. Mosolygott rám mindenki, de én alig érzékeltem valamit, csak azt vártam mikor pillantom meg a legdrágább kincset az életemben. Mikor odaértünk az oltárhoz, Dani mosolygott rám, felhajtotta a fátylam, és azt suttogta, hogy gyönyörű vagyok. Ekkor is és az egész szertartás alatt nagyon ügyeltem, nehogy elsírjam magam. A legnehezebb pillanatok azok voltak, mikor Dani nekem mondta a fogadalmát. „Holtomig, holtáig….”.
Ezután ugyancsak dudálva, átautózott a násznép a polgármesteri hivatalba. Szép volt ez a szertartás is. Bár nekem fontosabb volt az egyházi, így azt találtam kedvesebbnek. Nehéz volt ránézni a rózsára, ami tata helyén volt. És nehéz volt hallani az új nevemet, amint kimondta az anyakönyvvezető, hogy férj és feleség vagyunk. Tényleg nagyon szép beszédet mondott. Azért elmondom a negatívumot is. Ugye anyósék leszervezték, hogy a szülők is koccintsanak. Igen ám, de pontosan nem lett minden leszervezve, így a koccintásnál kijöttek a nagyik is, pedig csak az enyémnek kellett volna, így kevesebb volt a pohár, azért vissza kellett menni. Szóval az egy ciki rész volt.
Aztán odakint eldobtam a csokrot, amit az egyik barátnőm kapott el. Aztán elmentünk fotózni egy utolsó csoportkép után. A fotózás nem igen volt jó. Egyrészt anyunál maradt a kesztyűm idegességembe, akit persze nem tudtunk elérni, másrészt nagyon fárasztó volt. És nagyon nem szeretem, ha fényképeznek. A fotósunk felesége adott ennem a műterembe, a főnököm nevettetett, hogy ne kényszeredetten mosolyogjak. Egyszerűen nem tudok nekik elég hálás lenni. Az utolsó képek már jó hangulatban készültek. Azok voltak, amelyeknél hason feküdtünk.:)

Visszaértünk a szállodába. Addigra már nagyban mulatott mindenki, a vőfély táncoltatta őket. Eltáncoltuk a nyitótáncunkat, amely a Hijo De La Luna volt. A tánc végén felkértük a szüleinket és a tanúinkat. Aztán jött is a vacsora. Nagyon finom volt minden, bár én alig ettem valamit. De mindenki degeszre ette magát, és nagyon elégedett volt. A vendégek átadták az ajándékaikat. Olyan aranyos volt mindenki, nagyon sok ajándékot kaptunk. Aztán következett a legidősebb pár tánca. Dani nagyszüleit szerettük volna ezen a módon megköszönteni. Nagyon jól esett nekik a virág, és az hogy mindenki nekik tapsolt. Olyan aranyosan végigmulatták az egész éjszakát. Különösen Dani volt a miatt rettentő boldog, ahogy a zárkózott, társaságkerülő papája végigtáncolta és mosolyogta az éjszakát. Aztán következett a harisnyakötő dobása. Ezt annak a lánynak a barátja kapta el, aki az én csokromat. Olyan jó volt!!! Aztán némi tánc és vonatozás után az emberek körülálltak minket gyertyákkal, mi pedig táncoltunk egy angolkeringőt Linoel Richie: Three times a lady c. számára. És akkor hirtelen elraboltak a fiúk Még én se számítottam rá hirtelen. Gyorsan átöltöztünk, Daninak pedig kezdődött a „kínzása”.:) Kapott feladatokat. Köztük táncolnia kellett szoknyában (a szoknyám térdig ment rá) a fiúkkal. És végül énekelt nekem az erkély alatt. Mégpedig a Szeretni valakit valamiért című dalt. Nagyon drága volt!!!!!!! Aztán elfogatták a kiváltást és visszajöttünk a Monti csárdásra a Princess feldolgozásában. Nagyon jól sikerült. Ekkor eladott a vőfély ingyé, és mindenki megtáncoltatott asszonyként. Nagyon nagy sikerük volt a betanult táncoknak. Nagyon tetszett a vendégeknek. Éjfélig, fél egyig úgy elrepült az idő, hogy sem, mi sem a vendégek nem vettük észre. A menyecsketánc után behozták a tortát. Felvágtuk, és nagyon ügyeltünk rá, hogy Dani keze legyen felül (így ő fogja viselni nálunk a nadrágot).:)) Újraterítettek közben és mindenki degeszre ette magát újra. És kettőig ment a buli. A vőfélynek nem sok dolga volt, mert mindenki jól érezte magát, így folyamatosan táncoltak. Ekkor elmesélt egy vicces anekdotát, mi pedig körbekínáltuk a barackmagot, és a házipálinkát. Dani koccintott a vendégekkel, és megállás nélkül ment a buli. Fél 4 körül kezdtek szállingózni el a vendégek. Mindenki kapott kis uticsomagot a sütikből. Mi a baráti társaságunkkal negyed 5-ig roptuk a táncot. Akkor is csak azért hagytuk abba, mert a zenekar elköszönt. Bírtuk volna reggelig az tuti.
Egész „éjjel” nem aludtam. Peregtek bennem a képek az események. Életem legcsodálatosabb napja volt. Fantasztikus érzés volt, és megérte a munkát, a sok idegeskedést. Minden vendégtől pozitív visszajelzés jött vissza. Nagyon tetszett minden nekik. A fiatal pár, a ruháink, az ételek, italok, virágok, dekoráció, a helyszín, a szertartások. Felsőfokon beszélnek az egészről. Annyira jó érzés, hogy nem csak mi éreztük jól magunkat, hanem a vendégeink is. Nagyon büszke vagyok a férjemre, és az óta is a nászúton végig állandóan öleljük és csókoljuk egymást. És hálásak vagyunk a Jóistennek egymásért. Olyan csodálatos érzés, hogy Ő társául választott egy életre.
Köszönöm végül ennek az oldalnak és főleg Nektek lányok a segítséget, a sok bíztatást. Nélkületek nem lett volna ilyen. Nem lett volna ennyire csodálatos. Nagyon hálás vagyok Nektek.
És még valakinek óriási köszönettel tartozom. Mégpedig Gyurinak, a főnökömnek. Aki saját kezével sikálta ki a kocsit, türelmesen elvitt minket mindenhová, és a mélypontjainkon segített átlendülni. Nála jobb főnök szerintem nem is létezik.
Köszönjük mindenkinek….


Dani & Niki

Sziasztok!

Én is írok egy pár sort arról, hogy én hogy éltem meg a NAGY NAPUNKAT!
Reggel fél 5 fele ébredtem fel és egy sms váltás után Nikivel, csak forgolódtam 6-ig 7- ig.
10-re bementünk Niki és a tanuk virágaiért Szolnokra, majd miután hazaértünk az idő elkezdett visszafelé forogni. Nagyon nehezen jött el a dél és még nehezebben az egy óra, amikor elkezdtünk készülődni. Folyamatos kapcsolatban voltunk a sráccal, aki a vőfélyt és a kenderesi rokonokat hozta, hogy időben elkészüljünk. Szerencsére mindenkit megtalált, így időben elindulhattunk és negyed 4-re már Niki szüleinek a házánál lehettünk. Odaadtuk a virágokat és már mennünk is kellett, mert a templomban még nem volt intézve a zene. Nehéz pár perc következett, mert kb. 5x kellett elmondanunk, hogy milyen sorrenden vonulunk be, mikor legyen az Ave Maria, hogy jelezzünk stb., szóval mire megbeszéltük, már ott voltunk, hogy csörgött Gombóc (vőfély beceneve) telefonja, hogy elindultak Nikiék. Hát a gyomrom még jobban összeugrott. Próbáltunk beterelni mindenkit a templomba, bár nem nagyon kellett, mert amúgy is nagyon meleg volt. Aztán megint csörögtek és már indultunk is az oltárhoz édesanyámmal. Nehéz húsz méter volt, mert mielőtt elindultunk rám nézett és elkezdett sírni. Én is nagyon közel voltam, de megpróbáltam visszatartani, így elég érdekesen nézhettem ki lefelé görbülő számmal. Csak az oltárnál sikerült nagy levegőt vennem és a vőfély segítségével egy kicsit mosolyognom. Az életem leghosszabb öt perce következett.
Kis türelmetlenséget láttam és forgolódást, de nem érdekelt csak a pillanatot vártam.
ÉS ELJÖTT!
Odaértek a bejárathoz és elkezdett sétálni felém! Sajnos a kamerás miatt semmit se láttam csak akkor, amikor már csak 2-3 méterre Voltak tőlem. Hát életem legszebb pillanata volt!!!
Niki csillogó szemekkel, mosolygós szájjal és gyönyörű hófehér ruhában sétált felém. Mikor felemeltem a fátylat nem tudtam mást mondani csak azt, hogy gyönyörű!
A szertartások nagyon szépek voltak, de nehéz volt Nikin kívül másra is figyelni.
A történet többi részét már ismeritek, így nem folytatom.
Köszönöm, hogy segítettetek Nekünk és főleg Nikinek a „nehéz” pillanatokban, problémákban!

Üdv. Dani

 © Shirley2006. aug. 30. 18:27 | Válasz | #1444 
Kedves Ritus, Mozart és Zsuzska.
Nagyon sok boldogságot kivánok nektek. :))Örülök, hogy jól sikerült a napotok. Élmény volt a beszámolótokat olvasni. Kivánom, hogy sokszor legyen ilyen felejthetetlen és boldog napotok. :))

 © Zsuzska2006. aug. 28. 17:36 | Válasz | #1443 
Zsuzska és Zolcsi esküvője 2006.08.12. (Szolnok)

Hát hol is kezdjem el… igen nekünk is eljött végre a naagy napunk augusztus 12-én. A tanummal, Kilencczel azon tűnődtünk, hogy két éve, amikor mindenkinek bejelentettük, hogy mikor fogunk összeházasodni, kinevettek. Azt mondták, hogy két év!!!milyen messze van még! És eljött szombat reggel, 2006- aug 12e, és mindenki azon kapta magát, hogy a mi kedvünkért kel útnak, szépítkezik vagy éppen szervez… 

Reggel a piacon kezdtünk a völegényemmel. Vettünk egy kis gyümölcsöt a lagziba és a vendégvárásra (amiről mi is az étterem is megfeledkezett, igy hajnalban lett felszolgálva… ) és az asztalokra virágot.

Aztán én 9-re mentem a fodrászhoz, kozmetikushoz hogy elkészítsék az ünnepi hajamat és a sminkemet. Hogy eddig mi történt a háttérben??? Nem tudom pontosan, én telefonon tartottam a kapcsolatot a többiekkel. Ha kérdésük volt, igy láttam el őket.

Délre készen lettem, hazamentem és következett sz öltöztetés, mivel 13:00ra volt megbeszélve a fotóssal!
Mivel a párom egész délelőtt rohangált, igy kicsi megkésve de törve nem, érkezett a fotózásra. A fotózás jó hangulatban telt annak ellenére, hogy igencsak lógott az eső lába, (néha szemerkélt is)de azért kibírta!! A fotózás közben hívott a hintós, hogy elinduljon e. én mondtam, hogy mindenképpen, hiszen olyan isten nincs hogy ne hintóval közlekedjünk!!(hiszen B tervünk se volt!)

A fotózás végeztével elsőként értünk a vendégvárás helyszínére, így tényleg mi várhattuk a vendégeinket. (nem pedig ők minket…)

Az esküvői menet 16:15kor indult a polgármesteri hivatalhoz. Bevallom óriási élmény volt! Hivatalba érve várni kellett, mert volt begy kis csúszás. Ekkor szorítottunk azokra is egy kis időt, akik csak a hivatalnál tették tiszteletüket.

Mielőtt bevonultunk, az előttünk lévő párnak kívántunk a folyosón sok boldogságot.

A ceremóniára nagyon nem is tudtam figyelni!Ami megmaradtam bennem, az az, hogy amig szólt a Forest Gump zenéje, és sok jó tanáccsal látott el minket az anyakönyvezető hölgy, hogy el ne sírjam magamat, hallgattam a zenét, és elképzeltem, ahogy a házasságkötő teremben a tollpihe elkezd szállni!  Eközben a már férjecském, mint utólag elmesélte, a hitvesi csókot várta nagyon, mert arra nagyon készült, hogy hosszú és szenvedélyes legyen, hogy nyugodtan készülhessen rólunk jó képek!! 

Az étteremhez érve rizsesőt kaptunk!Amit még jóideig szedegettem a hajamból is!

Ezután elkezdődött a féktelen, hajnalig tartó mulatozás. Kedves eski előtt álló menyasszonykák! Higyjétek el nekünk, hogy ez az éjszaka ugy el fog repülni, mint a sicc!Fel sem eszméltek, és már pakoltok össze!

A egyik legnagyobb élményem az elrablásom volt!Mivel két csapat is versengett értem, hogy elrabolhadssanak!:)Az egyik csapat megbeszélte a vőféllyel, hogy 10-kor elrabolnak engem,de azt a másik csapat nem tűrte, és megelőzték őket, igy 5 perccel előbb lettem elrabolva, amiről utólag tájékoztatták a vőfélyt...:)A vőfély gyalog akarta elküldeni értem a férjemet, de tájékozttták őt, jobb ha kocsival indulnak neki...

A másik a gyertyfény keringő, ami igen romantikusra sikeredett számomra! :))

Sokan mondták, hogy kevés játék volt a lakodalom alatt. MI ezt azzal magyaráztuk., hogy valószínű azért, mert olyan jó volt a hangulat, hogy nem volt feltétlenül fontos!

Az étteremtől és a zenészektől is sok dícséretet kaptunk, hogy nagyon jó buli volt, sok táncos lábuval, jól összeszokott csapattal! (megjegyzem, hogy én még igy is néha felháborodtam amikor a fiatalok kint ültek a bárpultnál, és mindenki a lánybucsumról szóló albumot lapozgatta, és irták még. De mint utóbb kiderült, ezt használták vendégkönyvnek is, amit igy utólag is nagyon köszönök!!

Szóval elrepült a naagy napunk olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan az a két év, amikor csak tervezgettük hogy milyen lesz!

Pedig még néha még mindig nem tudjuk elhinni, hogy mi történt velünk. Csak ha ránézünk a jobb kezünkre, és néha megnézzük az anyakönyvi kivonatot.

Kívánok minden még az eski előtt álló párnak sok boldogságot, és hasonló szép esküvőt.
Zsuzska

 © Mozart2006. aug. 24. 14:10 | Válasz | #1442 
Andi és Peti esküvője – 2006. július 08. (néhol szót kap a férj is:)
Közel egy éves szervezés után eljött az esküvő előtti utolsó hét, amiről azt hittük, hogy már minden simán, zökkenőmentesen fog menni. Ez persze nem így történt! Hétfőn délelőtt még egy utolsó bevásárlásra indultam, amikor egy teherautó megnyomta a kocsim jobb hátsó oldalát. Na, ekkor egy kicsit elkeseredtem, ugyanis minden napra lett volna valami elintézni való: kozmetikus, fodrász, ruhapróba stb. Mivel kocsi nélkül maradtam, így Petinek kellett egy csomó helyre elfurikáznia.
Szóval, amíg én, illetve mi Pesten futkostunk jobbra-balra, addig otthon a szülőknél, Hajdúszoboszlón és Lakihegyen ment a sütemények sütése nagyüzemben!J
Utolsó napon, pénteken volt a legnagyobb hajrá! Reggel: körmös, esküvőszervező, és menyasszonyi ruhát elhozni.
Peti közben hajnalban felhozta a testvérével a süteményeket Hajdúszoboszlóról a szüleimhez, majd ott sátrat állítottak a vendégseregnek.
Apu külön erre az alkalomra hűtőszekrényt készített – természetesen fából, merthogy ő asztalos. A süteményes tálcák polcként voltak becsúsztatta a jégakkukkal hűtött szekrénybe. Méretre készült, a kocsi hátsó ülésének helyén tette meg a 200 km-t a péntek reggeli órákban.
Este még a templomba mentük – próbálni. Imre atya nem engedte meg, hogy a násznép előre beüljön a templomba.:( Mikor este 1/28-ra hazaértünk a próbáról, akkor álltunk neki a süteményeket bedobozolni a vendégek részére. A rokonok és a szomszédok segítségével ment a sütemények szeletelése, összekészítése. Legnagyobb gondunk azt volt, mit melyik hűtőbe dugjunk, mivel már nem igazán volt szabad hely. Miután ezzel elkészültünk utána kezdtük el a lufikat héliummal felfújni (volt amelyik eldurrant)! Kb. éjfél körül kerültünk ágyba, még gyorsan elpróbáltuk a gyertyafénykeringőt, amit előtte nem volt időnk gyakorolni (persze nem is sikerült tökéletesen, de a vendégek nem vették észre). Én nem tudtam elaludni az izgalomtól, Peti persze igen.
Szombat reggel ½ 5-kor keltünk, mivel a süteményeket össze kellett szedni a hűtőkből, amit apukám, Peti és az uncsitesómék vittek be az étterembe az egyéb kellékekkel együtt.
A fodrászhoz ¾ 7-re mentünk, kölcsönkapott Fiat Punto-val, amiből alig látszottam ki, mivel az ülés magasságát nem lehetett állítani. Furcsa de egyébként egyáltalán nem voltam ideges. 9-re már otthon is voltam.
Sikerült megennem két virslit üresen, amikor megjött a sminkes,anyukám egyik kolléganője. Nagyon ügyesen dolgozik és szép sminket csinált nekem. Még nem is végeztünk, mikor megjöttek az első vidéki vendégek, rokonok. Mivel a családunk elég önellátó és talpraesett, így nem igazán kellett velük foglalkozni, mindenki csinálta a maga dolgát.
Aztán öltözni kellett, mivel a fotózás ½ 12-kor kezdődött a Nagytétényi kastélyban. Tök muris volt: az egyik szobában én öltöztem, a másikban Peti. Neki az unokatesóm férje segített, nekem az unokatesóm. No meg az egyik legkedvesebb barátnőm. Egyik szobából a másikba kiabáltunk át, mert persze a pasik nem találtak semmit. Végül a csajok ugráltak át hozzájuk is!
Peti mikor meglátott nagyon aranyos képet vágott!J Azért, mert hétköznap is szép vagy, de akkor tényleg gyönyörű voltál.
Nagyon csinos volt Ő is az öltönyében! Persze anyukámék rögtön el akartak kezdeni sírni, de erről mindenkit letiltottam! Közben megjött Jégvirág Zsuzsi a csokrokkal!J Bejött és a kezembe nyomott egy csokrot, várta a reakciómat! Én először meglepődtem egy kicsit, mivel olyan csokorban állapodtunk meg, ami meg van hosszabbítva, de ez nem olyan volt! Akkor kezdtem el gondolkodni, hogy ebben valami turpisság van, mivel jóval kisebb is, mint amire számítottam. Hát persze, vicces kedvében volt: az egyik koszorúslány csokrát adta nekem!J
Közben megjött a menyasszonyi autó is, ami az egyik kedves barátunk kocsija! Egy szép, fehér Mercedes, kényelmes üléssel, légkondicionált utastérrel, profi sofőrrel. Árulkodó jelek eltűntetve: civilben taxiként rója az utakat. Zsuzsiék fel is díszítették, igazán szép lett!
A fotózás nagyon jól sikerült, köszönhetően Laca barátunknak és a feleségének Beának.
Mennyivel másabb a fényképezkedés hangulata, ha az embernek egy jófej, fotós barátja van! Meg egy ügyes segítség a feleség személyében.
Mire hazaértünk már megérkezett a busz a hajdúszoboszlói rokonsággal. Közben megérkezett a másik busz is, ami a többi vendéget szállította egyik helyről a másikra.
És megjött kedves vőfélyünk is, közölvén velem, hogy Tatabánya környékén egy nagy jégesőbe került! Erről annyit kell tudni, hogy ha Szitu akkor nap mosatja le az autóját, akkor tuti, hogy eső lesz az esküvőn. Ezért a lelkére kötöttük, hogy ezt már a hét elején tegye meg (ezért nem is esett az eső nálunk)!J
Szitu az első pillanattól kezdve mindenkinek belopta a szívébe magát! Mint kiderült a családtagok között még ismerőst is talált! Közös katonaélmények, régi szép idők, hajh!
Ettől kezdve gyorsan peregtek az események, kikérték Petit aztán engem is.
Utána indulás a házasságkötő terembe, végig mosolyogtam az egész esküvőt, nagyon jól éreztem magam. De a gyertyagyújtásnál az utolsó sort kimondva, mégis sikerült elsírni magunkat.
Legfeljebb egy kicsit könnyes lett a szemem. De a násznép is elérzékenyült ám! Amúgy sem egy sablonos, összecsapott, amolyan legyünk már túl rajta ceremónia volt, de amikor azt látták, hogy mi mondunk verset egymásnak, még a kemény férfiak is meghatódtak. Mi meg ugye, nem vagyunk színészek, a szerelmes verset nem tudjuk meghatottság nélkül, csak az előadásra koncentrálva szavalni.
Egyébként a poén az volt, hogy amíg mi kint várakoztunk az anyakönyvi hivatalban, addig Szitu bement szólni a násznépnek, hogy kapcsolják ki a telefonokat, állítólag, mint a hangyák úgy elkezdett mindenki mozgolódni, keresni, kutatni a telefonja után!J
Aztán indulás a templomba, hogy időben odaérjünk! A templomnál már várt minket Imre atya. Az egyházi szertartás is olyan gyorsan lezajlott, pedig nem volt rövid, csak úgy elröppent minden! Ígérjük, hogy megfogadjuk azokat a kedves szavakat, bíztatást és iránymutatást, amit Tőle kaptunk.
A házasságkötő terem és a templom is gyönyörű szépen fel volt díszítve. A polgári szertartás alatt külön filmeztek, mivel a polgármester asszony adott össze minket és éppen róla készítettek filmet. (Még a végén híres emberek leszünk!) A templom előtt volt rizs- és sziromszórás, na és persze fotózás is. .Így majd a násznépet egyben meg tudjuk mutatni az unokáknak..
Az étteremhez menet volt aztán dudálás, jó érzés volt, amikor az utcán megnéztek az emberek. A Hősök terén mentünk egy plusz kört, hogy mi érjünk oda utoljára!J
Végül is, az a nap rólunk szólt. Mert minden hölgynek van egy nap, amikor ő a menyasszony, amikor ő a legszebb, amikor mindenki Őt nézi. Mert az az Ő napja.
A terem gyönyörű szépen volt feldíszítve. Az ültetőtábla alapján a vendégek könnyedén megtalálták a helyüket. A pincérek a teraszon mindenkit üdítővel és pezsgővel vártak. Aztán Szitu jóvoltából volt köszöntő beszéd, tányértörés! Inkább most legyünk túl a tányértörésen, hogy az együtt töltött éveket minél kevesebb felhő árnyékolja be.
A vacsora és az éjféli menü nagyon finom és bőséges volt. A pincérek mindenkinek lesték a kívánságát. Vacsora után bécsi keringővel nyitottunk, amihez mindenki csatlakozott és utána beindult a buli. 10 óra tájékában gyertyafénykeringőztünk, aztán kihozták a menyasszonyi tortát, ami nagyon szép lett és fincsi volt, bár mi ott akkor éppen csak megkóstoltuk. Utána felköszöntöttük anyukámat egy másik tortával, mivel pont másnap volt a születésnapja.
Uncsitesóméktól kaptunk egy olyan tortát ajándékba, ahol a menyasszony a hajánál fogva húzza a vőlegényt, akinek meglátszik a körme nyoma a tortában!J Mert a vőlegény nem tud ellenállni az asszonyának!
Utána pedig tánc, tánc, tánc, majd játékok, amikor is majdnem bepisiltünk a nevetéstől! 12-kor volt a menyasszonyi tánc, ami nekem elég fárasztó volt. Majd a kedves férjurammal elmentünk átöltözni és már a menyecskeruhámban tértem vissza, Peti pedig az újember ingében.
Nekem olyan középkori-történelemi hangulatom volt a földig érő, bordó szatén, hátul fűzős menyecske ruhától. Mikor visszaértünk a kör alakú, boltívekkel és ekrüszínű selyem kendőkkel díszített étterembe, tisztára úgy éreztem magam, mintha Mátyás király vigasságába toppannánk be.
A menyecskeruha befűzésével volt egy kis gondunk, mivel nem találtuk a biztosítótűt, amivel jól be lehetett volna fűzni, így Peti egy darabig elszöszmötölt vele! Na ezt azóta is emlegeti!
A buli hajnal 3-ig tartott, mivel a Hajdúszoboszlói vendégek még akkor buszra szálltak és rögtön haza indultak. Mi kb. 4-5 óra tájékán kerültünk ágyba.
Másnap apukámék jöttek értünk, hazacipeltünk mindent az étteremből. Csak ami a miénk volt!:)
A még ott maradt rokonságnak süteményt csomagoltunk. Kb. este 9-re értünk haza, ahol annyi energiánk maradt, hogy a kocsiból bepakoljunk és bedőltünk az ágyba.
Voltak kisebb bakik, de ezeket könnyedén áthidaltuk a család segítségével. A visszajelzésekből is az derült ki, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, gyönyörű volt az étterem, finom volt a vacsora, a sütemények és a torta, szuper volt a vőfély és a zenekar, és minden nagyon jól meg volt szervezve!
Kisfiam! Mi ilyen szép esküvőt még csak a filmekben láttunk!

 © Ritus2006. aug. 23. 10:43 | Válasz | #1441 
2006. július 22. Rita & Gyula esküvője

Végre nagy nehezen eljött az idő, hogy leírjam az én beszámolómat.
A mi esküvőnk 2006. 07. 22-én volt Szombathelyen.
Kezdeném az előtte lévő héttel. 14-én, pénteken a párom és én is utoljára mentünk dolgozni, nagyon jó érzés volt, mert aznap sütiztünk a kollégákkal, és mert tudtuk, hogy mi áll előttünk.J Mindkét munkahelyen kaptunk ajándékokat és ez nagyon jóleső érzés volt, hogy gondoltak ránk, nagyon sok gratulációt és jókívánságokat kaptunk.J Délután mikor már a szabadságunkat töltöttük a páromnak kerestünk francia nyakkendőt, sajnos nem jártunk sikerrel. Mivel tudtuk, hogy milyen NAGY esküvői hét áll előttünk úgy döntöttünk az akkor még vőlegényemmel, hogy elmegyünk a balcsira kettesben pihenni a hétvégére, hogy feltöltődve kezdjünk bele az utolsó feladatokba. Míg mi pihentünk, addig szerencsére anyukám és a húgom segítettek a virágost, a videóst, a cukrászt és a fodrászt lefixálni. Nagyon nagy segítség volt ez nekünk. Így utólag is KÖSZI NEKTEK!! A Balaton felé ment sikerült találnunk francia nyakkendőt.JNagyon örültünk neki. Egész hétvégén pihentünk, és úgy turbékoltunk, mint a galambok. Nagyon ajánlom ezt a feltöltődést mindenkinek, aki megteheti, az utolsó kettesben töltött idő még menyasszony és vőlegényként.
Nagyon hamar eljött a hétfő mikoris a sörös dobozokat fűztük fel zsinórra, amiket majd a menyasszonyi és a vendégek autóira szántunk (ezt nagyon köszönjük öcsémnek és a barátainak a balatoni nyaralás eredményeként J). Majd a későbbiekben jó kis sztorim is lesz a dobozokkal kapcsolatban. Jó kis meló volt, míg befejeztük.
Hazaérkezésünk után kaptunk nászajándékokat a közeli rokonoktól. Tehát elkezdődött J!
Sajnos aznap este elváltak útjaink, mert nekem otthon voltak feladataim, a páromnak meg őnáluk.
Kedden mentem a húgommal a 2. ruhapróbára. Akkor alakították rám a menyasszonyi, amit megkedveltem és a menyecskeruhámat. Még aznap egy-két dolgot elintéztünk és megvettünk, hamar eltelt ez a nap is.
Már szerdánál tartottunk, amikor egész nap a ház kívül-belül rendezgetését végeztük az esküvőre. Csodálkoztam is magamon, mert az izgalom nyoma még nem volt seholJ.
A csütörtököt már nagyon vártam, mert mentünk a ruhákért. Előtte még felpróbáltam, hogy minden stimmel-e és már vihettem is magammal az álomruhámat. Nagyon boldog voltam aznap, mert már nemhogy a ruhák a szobámban voltak, hanem mert a párom is jött hozzánk. Ezen a napon kellett bevinnünk a polgárira a zenéket is, amiket ott meghallgattunk. Az anyukám és a húgom voltak velem. Már akkor nagyon elérzékenyült és elkapott minket a sírás. Ekkor láttam, hogy nagyon jó és szép számokat választottunk. A legjobban a szülőköszöntő zenéjét találtuk el, mindenki meghatódott tőle. Délután elmentem a páromért, akkor már nagyon jó hangulatban teltek a készülődések, a díszítések. Nagy boldogságban tértünk nyugovóra együtt, vártuk a Nagy Napunkat.
A péntek nagyon gyorsan eltelt, fel sem fogtam, hogy már csak egy nap és asszonyka leszek. Délelőtt kozmetikushoz mentem arcmasszázsra, nagyon jólesett és felfrissített. Aznapra még voltak feladataink, mindent a helyére pakoltunk, pakolásztunk, hogy minden tökéletes legyen. Egész nap a menyasszonyi cipőmben tettem vettem, hogy szoktassam a lábamat, nagyon csinos voltam a magas sarkúban és rövidnadrágban.J Ebéd után még körbeégettük a sütis dobozok mellé szánt versecskéket, a gyertyafénykeringőhöz a gyertyákra készítettem védőt, a dobozokat összehajtogattam, amik fontosabbak voltak azokat elintéztük. Mindenki csinált valamit. Páran jöttek és odaadták a nászajándékukat, nagyon ötletes dolgokat kaptunk. Aznap kitakarítottuk a kocsikat, lemostuk őket, nagyon szépen csillogtak.J
Délután még a fodrász eljött és becsavarta a hajam, és így csavarókkal mentem az atyához megbeszélésre és gyónásra, nagyon rendes volt és nem rémült meg tőlem, megértette a dolgot.
Amíg mi ott voltunk addig anyukámék elmentek az aprósütikért, nagyon fincsik lettek.
9 óra körül értünk haza, akkor álltunk neki bedobozolni a násznépnek szánt sütiket, nagyon meleg volt, aznap volt a nyár legmelegebb napja, a lakásban 26 fok is volt. Nem volt könnyű pakolászni az olvadó sütiket és tortákat, de végül megoldottuk a helyzetet és kb. éjfél körül befejeztük. Akkor már nagyon fáradtak voltunk, és mielőbb kívántuk, hogy ágyba kerüljünk.
Gyors fürdés, még pakolás, hogy otthon ne felejtsünk valamit és már zuhantunk is az ágyainkba. Nagyon nagy segítség volt a családom, mert nélkülük nagyon lassan ment volna feladat. A vőlegényemmel egy ágyban aludtunk, nem voltunk babonások.J Hajnali 1 körül elaludtunk és akkor már nagy izgalommal vártunk az esküvőnket.
Eljött a Nagy Nap!!
Reggel már izgatottan vártam, hogy mi is fog velem történni. Fél 7-kor felkeltem, mert 7-re jött a fodrászunk, előtte megfürödtem, jeges kávét ittam és reggeliztem. Mikor megjött lenyugodtam, csodálkozott is rajtam, hogy nem vagyok izgatott. Elkezdte az én hajamat csinálni, nagyon jól dogozott, nagyon ügyes volt. Közben a húgom is felébredt, mert neki is készülnie kellett, mert ő és az öcsém is jöttem velünk a fotózásra. Anyukám átment a virágoshoz a hajamba való kis virágokért, ő mesélte hogy milyen gyönyörű virágkompozíciók készülnek az esküvőnkre. Mikor készen voltam, a virágok is a hajamban voltak átmentem a szomszédunkhoz, mert ő volt az, aki a sminkünket csinálta. A hajam is és a sminkem is nagyon csodálatosak lettek, nagyon meg voltam mindennel elégedve. Időre elkészültem, a húgom is, anyukám haja is, szóval ment minden ment a maga rendjében. Kapkodásra és izgalomra nem volt okunk. A párom és az öcsém is készültek, öltözködtek, a mellettünk lévő szobában. Egymásnak kiabáltunk át, úgy beszélgettünk. Anyu és a húgom segítettek felöltözni, nem volt könnyű de sikerültJ. Az utolsó simítások voltak már hátra, felkerült a rendszámtáblánk a kocsira és az autódísz is, a vőlegény és az öcsém elmentek a virágokért, megérkeztek a csokraink, a kitűzök, az asztaldíszek, a templomi díszek. Minden nagyon csodálatosra sikerült, nagyon meg voltunk mindennel elégedve, a színek gyönyörűek voltak. Nagyon tetszett a csokrom mindenkinek. Mikor kész voltam a párom odaadta a csokromat, akkor láttam rajta, hogy nagyon tetszem neki. Nagyon boldog pillanat volt az. Nem cserélném el senkivel. Csak úgy csillogtak a párom szemei és nekem is nagyon tetszett a párom az öltönyében. Fantasztikus pillanat volt. Eljött az idő, hogy induljunk a fotózásra, itt kicsit csúsztunk, mert forgalom volt, de odaértünk. A fotós nagy szeretettel várt már minket, nagyon aranyos volt. A képek készítése nagyon jó hangulatban teltek, nagyon jól beállított minket. Így utólag is nagyon csodálatosra sikerültek a műtermi és a szabadtéri képek. Fél 11-től fényképezkedtünk délután 1-ig. Nagyon meleg volt, folyt rólunk a víz, de kibírtuk. Mikor vége volt a fotózásnak jött a videós, ő készített egy kisebb bejátszást rólunk a Csónakázó-tó partján, elég muris volt, de ezt is nagyon élveztük. Míg mi fényképezkedtünk anyukám és apukám a tortákat, a virágokat, a ruháinkat, amik a lakodalomhoz kellettek elvitték a hotelba, a lakosztályunkba, amit a hoteltől kaptunk a nászéjszakára J. Ebéd körül már mindegyikünk otthon volt, nagyon gyönyörűen sütött a napocska és ez a kedvünket is nagyon megdobta. Az öcsém gyorsan hazavitte 40 km-re a páromat, mert ő onnan indult a családjával értem a lánykikérésre. Mi is gyorsan átöltöztünk, ebédeltünk és már indultunk is tovább, mert még mennünk kellett a hotelba anyuval és a húgommal egy – két dolgot még elvinni, a dekorosokat kifizetni és leellenőrizni az ültetést, a terítést. Ezt nem hagytam volna ki semmi pénzért. Majd mentünk tovább a templomba, ott gyorsan feldíszítettük a padokat és az oltárdíszt feltettük, ezt is inkább mi csináltuk. A forgalom miatt itt megcsúsztunk, ezért telefonáltunk a vőlegénynek, hogy lassabban jöjjenek, mert mi még nem vagyunk otthon. Hazasiettünk, a vendégek már kezdtek gyülekezni nálunk, mi gyorsan felöltöztünk a mamám segített öltözködni (ezt máig felemlegeti, hogy ő segíthetett ebben és nagyon boldog volt tőle), és mire odaért a vőlegény a menettel már arra mi is készen voltunk.
A lánykikérés nagyon jó volt, a vőfély adta alá a hangulatot, először a húgom ment ki, mint menyasszony, de az nem felelt meg a páromnak, másodiknak a mamám, de ő se felelt meg, majd én következtem, nagyon jó érzés (libabőrös érzés) volt kimenni az ajtón, ott voltak a vendégek és a párom a lépcső alján állt a csokrommal, akkor elkiáltotta magát, hogy én jó leszek!! Én vagyok az akire várt!! Csodálatos volt! Odajött hozzá átadta a csokrom én pedig feltűztem a kitűzőjét csókot váltottunk és akkor nagyon nagy tapsot kaptunk, nagyon jó érzés volt! Egy kisebb búcsúztató volt a szüleimtől és a testvéreimtől a vőfély vezetésével. A nagy melegben mindenki az árnyékba vonult ivott, evett, beszélgetett a rég nem látott rokonokkal.
A sörözdobozokat mindenki felkötötte az autójára, amik nem lettek hosszú életűek, mert szétszakadtak a zsinórok és az egész faluban szétszéledtek a menet közben, de sebaj. Negyed 4 körül elindult a menet a polgárira, nagyon sok autó jött mögöttünk, dudáltunk, integettünk. Nagyon sokan kijöttek az utcára minket megnézni, ez is nagyon jó érzés volt. A polgárihoz mikor megérkeztünk ott is sok vendég várt már minket, és elkezdődött a szertartás, a mi zenéinket játszották le és nagyon jókat választottam, illettek oda. Hamar elment az a 20 perc, amíg tartott, sikerült odafigyelnünk mindenre. A szülőköszöntőkor törött el mindenkinél a mécses, még a páromnak is kijöttek a könnyei. Mikor vége lett sokan jöttek itt is gratulálni, fényképezkedtünk, hogy húzzuk az időt, mert sok időnk volt még a templomi szertartásig, lassan ment a ment a templomhoz, oda is nagyon sokan eljöttek, ott volt idő beszélgetésre, frissítő italokra a nagy meleg miatt, szerencse a templom nagy fái árnyékot adtak nekünk. Elkezdődött a szertarás, a párom anyukájával, utánuk a két tanú, a tesóim anyuval a végén pedig én vonultam be apukámmal. Nagyon csodálatos érzés volt annyi ember előtt végigvonulni a templomon. J A szertartás misével volt együtt, de nagyon szép volt így is, nagyon figyeltünk itt is mindenre. A mise végén az atya vezetett minket ki a templomból, így ő is kapott a rengeteg rizsből, amit ránk szórtak, hajnalban még mindig potyogtak belőlem a rizsszemek. Itt is nagyon sok gratulációt és jókívánságokat kaptunk mindenkitől. A csokordobás is nagyon jól sikerült, mert olyan lány kapta el, akit már eljegyzett a párja és idén ez volt a 2. csokra, amit esküvőn kapott el. Ez jel volt számukra, nagyokat nevettünk is rajta.
A menet elindult az étteremhez, ott a pincérek és a főnökasszony várt minket üdvözlő italokkal. Ahogy jöttek be a vendégek mi úgy köszöntöttük őket, a nászajándékokat is akkor kaptuk meg, így könnyebben a helyére tudtak mindenkit kísérni. A vacsi nagyon fincsi volt, az evéssel se voltak gondjaink, a vőfély közben versekkel tálalta fel a fogásokat. Nagyon murisak voltak. A vacsi után nyitottuk meg a táncot, egy nagyon szép keringővel, mindenki becsatlakozott és innentől meg sem állt a mulatozás egészen hajnali 5-ig. Nagyokat kurjongattunk, vonatoztunk és buliztunk. A cipőmet is ellopták, ezért a páromnak, a tanúknak és nekem is ki kellett állnunk feladatokat. Nagyon jó buli volt. Nagyon jókat játszottunk is, sokan becsatlakoztak a feladatokba. Éjfél körül volt a gyertyafénykeringő, ez nagyon csodálatos volt, majd a testvéreimet köszöntöttük fel tortával, mert előtte 17-én volt a 19. szülinapjuk. Ez meglepetés volt mind nekik, mind a vendégeknek is. Majd jött a mi menyasszonyi tortánk, ebbe mind a ketten egy hatalmasat haraptunk úgy viccből. Közben kihozták a többi tortákat is és így annyian nem kértek a tortánkból. Gyorsan felmentünk átöltözni és kezdődhetett is a menyecsketánc. Sokan próbáltak elrabolni, de biztosították a bejáratokat. Az éjféli kaja is nagyon fincsi volt, sokan tudtak belőle enni, de nekünk nem nagyon sikerült. JNagyon sokáig mulattunk, a lábaim már nagyon fájtak. Már mindenki mezítláb táncolt és ropták rendesen. Hatalmas bulit csaptunk, még csitítottak is bennünket, hogy kicsit halkabban, mert a szálloda vendégei alszanak, de hát kit érdekel ez ilyenkor. Kicsit visszavettünk, de mulattunk tovább. Hajnali 7 körül kerültünk ágyba, már kivilágosodott az ég is. Még megnéztük az ajándékokat, amiket kaptunk és csak utána feküdtünk le. Nagyon boldogan feküdtünk le, élményekkel teli. Nagyon sajnáltuk, hogy vége volt a napnak, nagyon hamar eltelt a Nagy Napunk Tegnap volt az első hónapos házassági évfordulónk. Nagyon jó feleségnek lenni. Kívánok mindenkinek csodálatos házas életet!
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült a beszámolóm. Sok boldogságot mindenkinek!

Lányok: Nagyon-nagyon meg szeretném köszönni mindannyitoknak azt a sok segítséget, amit tőletek kaptam, millió puszi érte.

Rita

 © SDóri2006. aug. 15. 09:30 | Válasz | #1440 
2006. július 22. Dóri és Peti esküvője

Ez tényleg olyan nehéz, az ember nem is tudja, hol kezdje, annyi minden történik aznap és előtte! Nekünk – bár gondolom, ezzel nem vagyunk egyedül – elég zűrös volt az esküvő előtti hét, még szerencse, hogy szabadságot vettünk ki mind a ketten. Családi gondok is akadtak, plusz a ruhám körüli kavarodás rátett még egy lapáttal, de ezt most nem részletezem megint, a negatív tapasztalatokhoz beírtam a történetet – annyi elég, hogy esküvő előtti 3 nappal, szerdán új ruhát kerestem. Az eredeti ruhát nem látta a párom, de ezt már együtt mentünk el vele és anyuval kiválasztani, ha már a babona előtte nem működött, gondoltuk, akkor már tényleg olyan ruha legyen, ami a Petinek is tetszik. Végül is mindenkitől azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon szép ruhát választottunk (sőt, sokan azt mondták, még szebb is volt, mint az eredeti). Még egyszer köszönöm az Anni Szalonnak, hogy annyira rendesek voltak, és hogy álomszép ruhát kölcsönöztem tőlük az utolsó utáni pillanatban!

Csütörtökön fodrász, kozmetikus, kicsit legalább kikapcsoltam... Pénteken egész nap pakoltunk itthon (szerintem a fél háztartást becsomagoltuk). Délután elmentünk a ruhámért, este még kilakkoztam a körmöm, beültem a kádba, próbáltam az agyam kikapcsolni, de azért nem bírtam ki, hogy ne rohangáljak be kb. 5percenként a hálóba, és ne érjen fülig a szám a fogason lógó ruhám miatt… :O))) Meglepődtem én is, de este mindannyian hamar elaludtunk…

Szombat reggel 7-kor ébredtünk, kb. 9-kor indultunk el Pestről, olyan 10.15 körül értünk le a Sipitóba. Előző nap motoros esküvő volt, biztosan nagyon klassz hangulata lehetett, még mindig bent álltak a feldíszített motorok a parkban! Hihetetlen volt, hogy ma lesz az esküvőnk és az is, hogy a Peti szemmel láthatóan sokkal jobban izgult nálam (akkor még legalábbis, na de később…)
Nemsokára megérkeztek Jégvirág Zsuzsiék egy tonnányi cuccal, elkezdtek dekorálni, de elsőként a menyasszonyi csokromat adta oda, mire a nyakába ugrottam, sőt, meg is hatódtam egy picit, annyira szép volt! Nem volt konkrét elképzelésem, de mégis szuperült eltalálta a virágot az alig 3 napja kiválasztott ruhámhoz… Zsuzsi, még egyszer nagyon köszönöm!

Közben megkaptuk az egyik apartmant, kicuccoltunk, aztán én rohantam tusolni, hajat mosni. Mire végeztem, megérkezett Szalavári Móni, a sminkesem, aki nagyon jó fej, és tényleg nagyon szép sminket csinált! Amikor végzett és belenéztem a tükörbe, olyan furcsa voltam magamnak… ez tényleg én lennék? A barátnőm – aki szerintem nagyon ügyes fodrász, milyen mákom van, mi? – csinálta a hajamat, és ott kitalálta, hogy akkor mégis másmilyen hajat csinál, mint eredetileg (ugye a ruha is más volt), és szerintem nagyon szép lett az is! Alig bírtam ülve nyugton maradni, akkor már annyira izgatott voltam. Közben a Peti is ott készülődött, megállapítottuk, hogy ő is nagyon csinos lesz, hihi! Közben befutott a Timi és Szitu is. A fotós és a videós is megérkezett, először kicsit kivert a víz, mert nem az a fotós jött, akivel mi egyeztettünk, hanem a kollégája, de mint kiderült, nem volt okunk az aggodalomra, szerintem csúcsszuper képek készültek.

Miután elkészült a hajam, felöltöztem (vagyis akkor már csak a ruha fölsőrésze volt hátra, a szoknyát még a frizura előtt felvettem), betűzték a fátylat a hajamba… tényleg, mintha nem is én lettem volna… Közben Zsuzsiék majdnem elkészültek a dekorálással, mi meg elindultunk fotózkodni. Ahogy kiléptünk a parkba, rajtam harisnya, a többrétegű szoknya, és a dögmeleg… azt hittem, rosszul leszek… Először mind a ketten nagyon feszélyezettek voltunk, a fotós többször rászólt a Petire, mert az alig mert hozzámérni, gondolom, félt, hogy összegyűri a ruhám, vagy belenyúl a frizurámba, én meg csak nevettem rajta… Aztán mind a ketten bedobtunk egy jagert, na utána már kicsit könnyebben ment a fotózás… Közben szállingóztak a vendégek, ami egy kicsit zavaró volt a fotózás miatt, bár szerencsére akkor már túlvoltunk a nagy részén… Mindenkinek köszöntünk, csak úgy ömlött ránk az információ, mindenki gratulált, jaj de szépek vagytok, stb. Tényleg, ahogy a Szitu is mondta, olyan volt, mintha az ufók elvittek volna egy körre, mert mindent kétszer kellett nekem elmondani, nehezen fogtam fel a dolgokat…. Egyszerűen ilyenkor elkapja az embert a gépszíj, felpörögnek az események, és ijesztő de egyben jó is, hogy már nem te tartod kézben az eseményeket…

Közben paráztunk (vagyis inkább én!) rendesen, mert már a fotózás alatt láttuk, hogy nem messze tőlünk iszonyú sötét az ég, és ha elért volna minket az eső, akkor odalett volna a szabadtéri szertartás… De mindenki nyugtatott, Szituval az élen, hogy nem lesz semmi baj, max várunk egy kicsit – és így is lett. A vihar megkímélt minket, így elkezdődött az esküvőnk. Először a kikérés és a szülőköszöntés zajlott le, megható volt, de nem túl hosszú (ahogy kértük), aztán a szertartásunk… na arra nem igazán emlékszem, mert ANNYIRA IZGULTAM, hogy csak arra tudtam összpontosítani, hogy legyen már vége… Talán furcsa, de így van… Szerencsére nem tartott sokáig a dolog :O)) Volt egy pár baki természetesen, szabadtéri szertartás lévén ugye hiába gyújtottuk meg a gyertyánkat, azt elfújta a szél, de az akvi néni végül is megoldotta, meggyújtotta még egyszer stb… Kifelé jövet kb. 1 kiló rizst kaptunk a nyakunkba (ugye, Andi? :O), mikor éjfélkor levettem a ruhám, mindenhol rizs volt a szobánkban… Közös fotó, csokor- és harisnyakötődobás… ezek is mind nagyon viccesen zajlottak le, Szitu már ekkor is jó hangulatot teremtett.

Aztán velünk az élen bevonultak a vendégek a sátorba, mi a sátor bejáratánál vártuk őket, koccintottunk, kicsit segítettünk a helyüket megtalálni… Elrohantam levenni a fátylamat, sokkal kényelmesebb volt nélküle, az is melegített rendesen! :O) Vacsora előtt már Szitu megalapozta a hangulatot, pohárköszöntő, tányértörés stb. A vacsora nagyon finom és bőséges volt, a pincérek is nagyon segítőkészek voltak! A dekoráció csodaszép lett, tüll, virágszirmok, gyertyák…. a sátor oldalát felhajtották, a napraforgó mezőkre láttunk… Vacsi után 9-kor kezdődött a nyitótáncunk, és hihetetlen volt, nem rontottuk el! Mindenki csak nézett, érezhető volt a levegőben a feszültség… mi meg csak vigyorogtunk mind a ketten, mint a vadalma… annyira boldogak voltunk… Utána táncoltunk rogyásig, eszméletlen jó volt a zenekarunk, néztem a fejeket, amikor az énekes kiment a haverjaink közé egy szál mikrofonnal énekelni… Mindenki azt mondta, a barátaink nagyon kitettek magukért, a 80 emberből mondjuk több mint 40-en haverok, fiatalok voltak, szóval a buli adott volt… Fél 11 körül jött a tortánk, ami álomszép lett, és iszonyat finom! A 75 szeletes torta akkora volt, hogy az alsó szinten egy szeletet ketté kellett vágni, hogy normális méretű szeletet kapjunk! Szitu játékai nagy sikert arattak, mindenki dőlt a nevetéstől, nemkülönben a bolondmenyasszonyunk miatt, aki Peti testvérének a barátja volt, iszonyatosan nézett ki, és olyan mély átéléssel alakította a szerepét, hogy utána gyakorlatilag nem is emlékezett, miket mondott…Éjfélkor volt a menyasszonytánc, a végén elrabolt két barátunk, a Petinek meg ki kellett váltania. Aztán átöltöztünk, közben a vendégek még ettek egy sort, mi meg gyertyafénykeringővel jöttünk vissza, az is nagyon jól sikerült!Volt aprópénzsöprés, utána buliztunk sokáig, a legutolsó pár emberke 4 óra körül ment el lefeküdni (a 80 emberből kb. 65 ott aludt), mi meg még táncoltunk egy lassút utoljára, a zenekar játszott nekünk egy szép számot. Hihetetlen volt, hogy vége van, egy év szervezés, készülődés után!... Elmentünk lefeküdni, nekem kb. 20 percbe telt, míg minden hajcsatot kiszedtem a hajamból, aztán gyakorlatilag elájultam a fáradtságtól… Reggel ¾ 8-kor felébredtem és iszonyatosan rossz volt… valahogy az összes boldogság, feszültség, izgalom kijött rajtunk, alig bírtam visszafojtani a sírást… Még intézkedtünk, sütiket csomagoltunk, a vendégek lejöttek reggelizni, elbúcsúztunk azoktól, akik indultak, aztán a szülők is elmentek, mi meg ottmaradtunk ketten Petivel, még összepakoltuk a maradék holmikat, aztán csak álltunk összekapaszkodva a szoba közepén és sírtunk, nem tudtuk, miért, az öröm és a szomorúság kavargott bennünk, mert hihetetlenül jól sikerült az esküvőnk, de vége volt, ott volt a hiányérzet, hogy soha többé nem lesz ilyen az életünkben. Aztán nagy nehezen összeszedtük magunkat, elindultunk mi is hazafelé és délutántól hétfő reggelig csak aludtunk, aludtunk…

El kellett telnie egy pár napnak, sőt hétnek, mire lecsitultak az érzések, és összeszedettebben tudok visszagondolni arra a napra, ezért is vártam a beszámolóval ilyen sokáig. Mindenkitől azt hallottuk vissza, hogy gyönyörű volt a helyszín, nagyon jó a zenekar és vőfély, jó volt a kaja, a buli… szóval hogy ilyen jó esküvőn már régen nem voltak! És hiába volt, hogy én is sokszor nekikeseredtem valaminek a szervezés ideje alatt, mégis azt mondom, hogy megérte, mert csodálatos napunk volt! Kívánok minden esküvő előtt álló párnak hasonló boldogságot!

 © Agi_2006. aug. 14. 14:08 | Válasz | #1439 
Sziasztok! Ime, a beszamolo a mi eskuvonkrol: 2006.07.22.
(bocsanat, kicsit hosszu lett (meg tudtam volna ennel is hosszabbra! :-)), es ekezet nelkul van, mert igy tudok gyorsan gepelni)

Kezdenem az eskuvot megelozo hettel (engem is a szervezes vege fele az erdekelt, hogy mit is hagytunk az utolso pillanatra :-)): ekkorra szinten minden estere maradt valami: vofellyel egyeztetni, lanybucsu, stb. Eskuvo elott 2 napot nem dolgoztam, hat ez nagyon kellett: ekkor hoztuk el a ruhat, talalkoztunk a papunkkal, voltam egy utolso probasminenken (erdekessegkeppen: ez a smink NAGYON nem tetszett a paromnak, tul erosnek talalta. Szerintem nem volt rossz, meg a fenykepekhez kell valamennyi, hogy mutasson, de ennek ellenere masnap azt mondtam a kozmetikusnak (aki nagyon aranyos es ugyes volt!), hogy en nem sajat magamnak szeretnek tetszeni, hanem a paromnak, szoval legyen sokkal-sokkal diszkretebb. Es nagyon klassz lett!), fenykepesszel talalkoztunk, kormot csinaltattam (a smink tortenetbol okulva nagyon diszkretre :-), csak enyhe rozsaszinu arnyalatra). Pentek este nalunk voltak kulfoldi rokonok, meg ekkor raktunk meg ossze egy tablot: ugyanis a hagyomanyos gyerekkori fenykepvetites helyett mi 2 tablot csinaltunk, ahova igyekeztunk (majdnem) minden meghivottrol fenykepet feltenni (lehetoseg szerint velunk egyutt), volt egy csaladi tablo (ket oldalan a ket csaladdal, felul kezdve a 4 nagyszulo-par eskuvoi kepevel, alatta a szulokevel :-)), meg egy tablo a baratokkal. Nekunk ez az otlet azert tetszett, mert 1, igy nem csak mi voltunk rajta, hanem a vendegek is 2, a kivetitest csak egyszer lehet nezni, annyi ideig, amig megy, igy meg mindenki nezegethette amennyit jolesik (v. egyaltalan nem).
Aznap. Reggelre igazabol annyira nem emlekszem, eleg jol aludtam, es viszonylag sokaig, mert 10-re mentem fodraszhoz. Innentol kezdve 3 oran keresztul folyt a szepitkezesi fazis (haj + smink). Az nagyon jo volt, hogy minden egy helyen volt: a fodrasz es a sminkes kb. ugyanabban az epuletben volt, mint a vacsora, es kaptunk ingyen egy hotelszobat, ahova mar reggel be tudtunk pakolni (a menyasszonyi ruhat egyutt vittuk at, aztan elrejtettuk a fuggony moge (a szekreny tul alancsony volt neki :.-)), hogy a parom ne lassa :-)). Fel 2-kor kezdtunk el fenykepezkedni a 35 fokos melegben, nem volt semmi. Szerencsere (errol elozo nap szuletett dontes!) a mutermi kepeket csinaltuk masodikkent, szoval ott kicsit le tudtunk pihenni meg huvosebb volt a szertartas elott (meg nem is latott meg a rengeteg meghivott, mert mar fel 2 korul ott voltak egy paran!) A parom siettetett, hogy erjunk oda idoben a templomhoz (16h), de hat en mondtam, hogy hagyjunk idot a meghivottaknak, ami jo is volt, mint utolag megtudtuk. Szerencsere mi voltunk aznap az egyetlen par a templomban, szoval nem volt „futoszalagos” az egesz. A templomban iszonyatosan meleg volt, raadasul az elso reszeben volt a legmelegebb, ahol mi alltunk. Ennek ellenere a szertartas jol sikerult, a papunk nagyon kellemes beszedet mondott, egyszer-ketszer meg is nevettette a nasznepet. Utana jottek a gratulaciok (Stella is eljott a parjaval, nagyon orultunk!), kozos fenykep, es atvonultunk a hotelbe. Itt egy-ket dologra (pl. sorcsapolas) meg nem keszultek fel, mert elobb odaertunk a tervezettnel (17h-ra mar az etteremben voltunk, es kb. 17.15-ot szamoltunk elotte). Itt volt egy-ket dolog, ami eltert az eredeti forgatokonyvtol, de hal Istennek rugalmasak voltunk: pl. tobben megprobaltak azonnal megszabadulni az ajandektol (ti. atadni), mikor ezt a reszt csak kesobbre (18-19h kozott) terveztuk. (egyebkent az asztaloknal volt eleg hely lepakolni…) Szoval ezt a reszt elore hoztuk. Ezutan kihoztak az eloetelt, es kiosztottak a levelezolapokat a lufis jatekhoz. Amit utana atmenetileg jegelni kellett, mert 18h-kor iszonyatos vihar kerekedett, es nem lehetett kimenni a kertbe, mint eredetileg terveztuk. Szoval kitoltottuk a lyukat a csokor-, ill. harisnyakoto dobassal (ezt eredetileg vacsora utan gondoltuk), beszelgetessel. A leves utan volt nagyszuloi beszed, ill. szulokoszontes, ezek utan ereztem ugy, hogy megnyugodtam (eddig nagyon izgultam, hogy minden rendben menjen). Volt nyitotanc (nem rontottuk el :), de tobbszor volt olyan erzesem, hogy beakadt a cipom az abroncsba, allitolag kifele nem latszott), tanc, torta, legidosebb hazaspar tanc. Ez a jatek eleg jol sikerult (bar a vofely csinalt benne 1-2 bakit), mindenki mondta, hogy nagyon meghato volt, es akik nyertek nagyon orultek, orom volt nezni. A gyertyafenykeringo vegul kb. 00.45 korul lett (az eredetileg tervezett ejfel helyett), ami azert is volt jo, mert ezek utan kicsit lecsendesedett a buli, mire kb. 01.30-kor visszajottunk sokan elmentek aludni (tobben mondtak utolag – foleg kulfoldiek –, hogy azt hittek, vissza se jovunk). Ezek utan tancoltunk (innentol kezdve nem volt terv, menyasszonytanc sem volt), vegul hajnali 02.30-kor felengedtuk a lufikat! Eddigre ugyanis elallt az eso (es mar nem az uszalyos menyasszonyi ruhaban voltam, a „menyecske ruha” (eredetileg nem annak vettem, csak utana jottem ra, hogy je, piros, szoval annak is jo lesz) nem ert le a foldig). Sajnos, a lufik addigra kicsit leeresztettek, kb. 6-7 db birt el 1 lapot az eredetileg tervezett 1 helyett, szoval igy kb. 10 lapot kuldtunk fel a 70 helyett. Ez eleg klassz zarasa volt az estenek (ezek utan kb. mindenki elkoszont), es kepzeljetek el, hogy a 10-bol 4 megerkezett!! Szoval mondtuk, hogy statisztikai alapon a tobbibol is talalomra kivalasztunk es bevaltunk 40%-ot. :-))))

Osszessegeben ugy erezzuk, hogy nagyon jol sikerult, sok pozitiv visszajelzest kaptunk, es Nektek is nagyon koszonom a sok jokivansagot!
:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

 © Péter Enikő2006. aug. 13. 10:05 | Válasz | #1438 
Kedves Rita!

Olvastam a felejthetetlen emlék nevű céggel kapcsolatos negatív tapasztalatodat. Meg kell, hogy mondjam, nincs igazad! Mi nekünk is le van foglalva szeptemberre, teszem hozzá, hogy tavaly szeptemberben foglaltuk le Őket és előleget nem adtunk.
Ha bármi kérdésem volt, akkor megírtam Nekik e-mailben és, ha nem válaszoltak (mivel nem érhetnek rá minden egyes megrendelői kérdésre) akkor felhívtam 2-3 nap múlva, hogy „hahó küldtem e-mailt légyszi válaszoljatok rá”. Neked is ezt kellett volna.
Eleve rendes Tőlük, hogy nem kérnek előleget és megbíznak egy ismeretlen párban, nem?
Mi nagyon sok céget felkerestünk, de mindig a Ternákékhoz kerültünk vissza, mert a mai videósok (kivéve a Ternákékat) még a ’70-es ’80-as években élnek és iszonyat, hogy milyen stílusokkal, efektekkel dolgoznak. A videó felvétel az egy örök emlék és az legyen 40-50 év múlva is egy gyönyörű felvétel.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Remélem sikerült egy olyan céget találni, aki megfelel számotokra, de ha nem, akkor így jártatok! Bánhatjátok, hogy elbaltáztátok a legjobb embereket.

Üdvözlettel: Péter Enikő

 © Moderátor2006. aug. 10. 17:22 | Válasz | #1437 
A beszámoló reakcióit is átmásolom kérésre. Természetesen mindenki reagálhat, viszont nagyon szeretném elkerülni,hogy vita alakuljon ki, ez a fórum nem erről szól, kérem erre minden érintett legyen tekintettel.

Köszönöm!


Kati

Ja Rita, még jó, hogy sokat írtál így senki sem fogja elolvasni, mert tudják, nem fontos.

Kati

Kedves Rita!
Remélem nem sokat fogsz itt Magyarországon tartózkodni, mert sajnos a legnagyobb értékek egyike a bizalom és úgy tűnik te kicikized azt, aki ezzel az értékkel rendelkezik és képes a te "kis" lagzidra előleg nélkül is várni.Sajnálom, hogy "ilyen" vagy, ja és a férjed is. Vagy őt nem kell?
Jók vagytok FELEJTHETETLEN EMLÉK (de hülyék is, hogy mindenkiben megbíztok és nem kértek előleget). Különben láttam anyogotokat nagyon jó, bánhatod Rita, ők tényleg profik!!!

Ternak Feri

Meg egy aprosag: a "Felejthetetlen Emlek"-re irt allitasaidra reagaltam.

T.Feri

Ternak Feri

Kedves Rita,

furcsa, hogy itt talalok egy ilyen hozzaszolast a reszedrol, mely minket tamad :( Foleg Toletek, akik kozel egy evre elore lefogaltatok minket (2005.dec.3.), s kesobb atkertetek 2006-ra a datumot. Mi midket idopontot belevestuk a naplonkba es mindket idopontra keszen alltunk.

Nem az az altalanos, hogy egy megbeszelt foglalas utan mi keressuk a part (legyen az barmennyi idovel korabban), hanem az, hogy a foglalas utan megbeszelunk egy talalkozot (nalatok is ez tortent, de vegul nem ertetek ra es elhalasztottuk), szoval mi, ha nem tortenik egyeb megbeszeles akkor az eskuvo elotti heten mindenkepp felkeressuk a part. Ez tortent nalatok is, de a kedvesedtol csak egy "mar nem aktualis" valaszt kaptunk. Mindezt ennyire korai foglalasnal mi furcsaltuk a leginkabb, foleg mivel fenntartott helyetek volt.

Kerlek mielott ilyet irsz gondold vegig meg egyszer, hiszen mi egy szavunkat MINDIG megtarto csapat vagyunk,s meg soha nem volt sem minosegi, sem emberi nezetelteresunk senkivel.

Tisztelettel,
Ternak Feri

Rita

Kedves nga004,

Ha a hozzaszolasom elejen a sotetbarna savban ramesz a nevemre, megjelenik egy kis ablak, es mar tudsz is irni nekem!

© nga004

Rita, adsz egy privát mélcímet? Köszi!

 © Moderátor2006. aug. 10. 09:57 | Válasz | #1436 
Rita

Sziasztok Lanyok, Fiuk!

Hozzaszoloja nem, de gyakori olvasoja vagyok- vagy inkabb voltam ennek a forumnak, es eskuvonk szervezesehez nagyon sok otletet, hasznos informaciot kaptam innen.
Leven, hogy nem Magyarorszagrol kellett szerveznunk az egyebkent ott tartott eskuvonket, ez igen nagy segitseg volt, ezert ugy gondoltam, tartozom, tartozunk annyival a forum olvasoinak, hogy en is megosztom a szervezes soran szerzett pozitiv es negativ tapasztalataimat.
Mi egy evvel korabban lattunk hozza az elokeszuletekhez, mert szerettuk volna, ha a "szolgaltatok", akiket fel szeretnenk kerni az eskuvonkon, szabadok legyenek meg a kivalasztott idopontban- javaslom Nektek is, hogy semmit ne halaszatok kesore!
Az elso es legfontosabb a helyszin kivalasztasa volt- egy nagyon romantikus helyet szerettunk volna, igy kozosen megallapodtunk, hogy kastelyban szeretnenk az eskuvonket-. Paradsasvar bizonyult a legszimpatikusabbnak- tobb e-mail valtas utan szemelyesen is elmentunk- a hely 100%-os csalodas- belul budos, a szemelyzet udvariatlan- nem reszleteznem. Eljutottunk vegul Dunakilitibe- ami Magyarorszagon nagyon keves helyen tapasztalhato vendeglatasi kulturaval renddelkezik- csak es kizarolag a legjobbakat tudjuk roluk mondani- a szervezes egesz folyamata alatt azt ereztuk, nekik is olyan fontos ez a nap, mint nekunk, minden keresunket teljesitettek- a szalloda ugyvezetoje ugyanolyan finom stilusu, mint a felszolgalok- fantasztikus hely, nem gyozzuk elegszer megkoszonni nekik.
A helyszin utan a fotos volt a legfontosabb, akit meg kellett talalnunk- kiserleteztunk egy Felejthetetlen emlek nevu ceggel. Ok az e-mailekre amiatt nem tudtak idoben valaszolni, mert altalaban el voltak havazva- ezt toluk ideztem- igy hat a legnagyobb szerencsenkre tovabb keresgeltunk- a mennyegzo forumot olvasva egy, ha jol emlekszem Endre nevu valaki Redl kultuszrol kezdett beszelni- ki lehet ez a Redl akikek "kultuszarol" beszelnek? Azonnal megneztem a honlapot, es akkor mar tudtuk, hogy csak es kizarolag Ot szeretnenk- ot percen belul irtam neki egy e-mailt, meg szabad volt- de tenyleg kozel egy evvel ezelott!!! Tudtuk, hogy a kepekkel semmi gond nem lesz- azota is a csalad es a baratok csodajara jarnak-- egeszen lenyugozo kepek keszultek!!!
Kesobb csak a kepek maradnak, amik visszavisznek majd annak a napnak a csodajara- igy azok nagyon nagyon fontosak, tulajdonitsatok nekik nagy jelentoeget! Redl Nagy Zolit nagy szeretettel ajanljuk barkinek, egy fantasztikus ember, akinek alazata van a hivatasa fele- es az orszag legjobb fotosa- barki barmit mond!!!! Persze utana megneztem ennek az Endre fotosnak a honlapjat is- hat neki nem veletlenul nem lesz "kultusza" ebben a szakmaban...
Es most visszaterve a Felejthetetlen emlekre- ok tolem 2005. oktobere utan nem kaptak e-mailt, mert ha nekik annyira nem volt fontos, hogy hetekig vartam a valaszara, en sem vettem a faradtsagot arra, hogy egyaltalan azt mondjam, mar ne farasszak magukat. Tolunk eloleget sohasem kaptak, ez nem volt lefixalva- nyilvan minden szolgaltato akkor jegyez teged elo, ha eloleget kapott a munkara. Ok ennek ellenere az ESKUVO ELOTT KET NAPPAL irnak egy e-mailt, hogy ugye akkor OK a szombat? Aztamindenit!!! Szoval a draganak nem jott be megrendeles arra a napra, hat gondolta probalkozik. Vajon ha en jelentkezem ket nappal elotte, es mar van uj megrendelese, talan nem rohogi konnyesre magat, hogy mirol beszelek? Megjegyzem, ebben az esetben teljesen igaza lett volna!. De hogy ennyire hulyenek nezzen valakit! Talalkozott mar olyannal, aki ket napal az eskuvoje elott honapok ota nem tud semmit arrol, hogy ki fogja fotozni es videozni az elete egyik legfontosabb napjat? De ez meg nem volt eleg, az iwiw-en keresztul is kuldetett egy uzenetet egy baratjaval, hogy jelentkezzem a Felejthetetlen emlek csapatnal! Egyszoval- senkinek sem ajanlom oket!
Reld Zoli ajanlott egy videos ismeroset, akire garanciat vallalt- termeszetesen megfogadtuk a tanacsat- a video ugyan meg nem keszult el teljesen, de reszleteket mar lattunk belole, es elkepesztoen aprolekos, gyonyoru munka- millio koszonet Neked is Frank!
A menyasszonyi ruhamat kulfoldon vasaroltam- ott annyiba kerul, mint Magyarorszagon berelni...- de a parom szmokingjat es az en menyecskeruhamat is a Daalarna keszitette, akik gyonyoru ruhakat keszitettek- a parom szmokingja tenyleg, mintha raontottek volna, es a menyecskeruhamat is joparszor atvarialtuk, mire a vegleges lett- es gyonyoru! Mindenki igazan nagyon kedves naluk, es kitunoen ertik a szakmat!
A dekoraciot az Eventdesign keszitette. Anita verprofi a szakmaban- a szervezes alatt sohasem talalkoztunk szemelyesen, az egesz dekoraciot, latvanytervet stb. e-mailen bonyolitottuk- szebb tenyleg nem lehetett volna, a vendegeink csodajara jartak- a menuhengertol az utolso szekhuzat-diszig minden egyseges egeszet alkotott. Csak ajanlani tudjuk oket!
Zene ugyeben is nagy szerencsenk volt- mert bar nem tudtunk senkit meghallgatni, lutri is volt ez a kerdes egy kicsit. Eloszor a vofelyunk ajanlott egy Riviera duo zenekart- akik minosithetetlen stilusu levelezese es kulonbozo felreertesek miatt nem jott letre a kapcsolat, amit egyaltalan nem banunk!
Redl Zoli segitsegevel eljutottunk a Pop Secret nevu egyutteshez, akik egy szoval jellemezve: tokeletesek! Olyan frenetikus hangulatot varazsoltak egy kis letszamu eskuvon, hogy mindenki emlegeti oket azota is. Felszerelesuk, vilagitasuk, maga az egesz csapat- elvezettel zenelnek, oromet akarnak vele adni- es ez sikerul is!!!! Nagyon helyes, oszinte, kedves emberek!
Kakucs Miklos vofelyt sem szabad kihagynom- egy nagyon kellemes ember, nem szerepeli tul magat, mindig akkor es ott szol, ahol es amikor kell- profi.

Bizunk abban, hogy ez a beszamolo- bar nem lett rovid- egy kicsit segit majd benneteket. Ha mar egy valakinek oromet tud okozni barmelyik szolgaltatonk, megerte, mert tenyleg a joszandek vezerelt abban, hogy megirjam, mi kivel voltunk elegedettek, es tettek valoban unneppe es nem idegeskedesse ezt a napot. Ha barmelyikotoknek esetleg kerdese lenne privatban valaszoljon.
Kellemes keszulodest, sok boldogsagot
Egy nagyon boldog feleseg

 © jjudith2006. júl. 28. 22:46 | Válasz | #1435 
Peli hatalmas gratula nektek, látom nálatok is lenyűgözte a násznépet a kétpapos megoldás! :)))) nagyonnagyon várom a képeiteket!
És köszönöm, amit írtál... :)))

 © Stella2006. júl. 28. 07:53 | Válasz | #1434 
Peli,nagyon szép,megható beszámolót írtál!Sok-sok boldogságot!

 © Peli2006. júl. 27. 23:14 | Válasz | #1433 
jjudith, nagyon megható volt olvasni a beszámolódat! A saját esküvőmet kibírtam pityergés nélkül, de ezt alig!
Nagyon sok-sok bolog évet kívánok neked!

 © Peli2006. júl. 27. 23:08 | Válasz | #1432 
És akkor jöjjön a mi Nagy Napunk története...
Picit előbbről kezdem a dolgot: Párom (most már FÉRJEM ;)) kicsit "szerencsétlenül", pont az esküvő előtt 3 héttel váltott állást, ami azzal jár, hogy szinte egész heteket tölt Svájcban. Főnökei a nászutat ugyan megértették és el is engedték rá, ám az esküvő előtti héten még kirendelték Svájcba csütörtökig. Ezért a szervezés vége lényegében rám maradt, valamint az egy szem utolsó pénteki napra, amikor elvileg már pihengetni kéne csak. Hát, mi pihengetés helyett elmentünk még főpróbára a templomba, onnan a bérelt ruháimért és Péter mellényéért, elvittük a lagzihelyszínre a töményeket, ám az ültető- és menükártyák addigra még nem voltak kész, így azokat még nem tudtuk. Ott a helyszínen már be voltak állítva az asztalok, így az ültetés végső formáját sikerült véglegesíteni. Hajnali 2-ig gyártottuk az ültetőket, és borítékoltuk asztalonként (körasztalok voltak), így nemigen sikerült rápihenni a szombatra...
Másnap Péter hugának (ő volt a fodrászom) telefonjára ébredtünk háromnegyed hatkor, jelezte, hogy elindult hozzánk. Péter haját meg is csinálta hamar, aztán következtem én, két óra alatt végeztünk is, csodaszép lett szerintem. Addigra már ott volt a sminkes, ő is tartotta a beígért 1 órát, mégis kicsit késésben voltunk (kicsit késve kezdtük már reggel). Míg én szépültem, Péter elszaladt a szállodába az ültetőkkel, és a virágoshoz az autódíszért, csokrokért, szülőköszöntőkért. Mire kész lettem a sminkkel is, már ott volt a sofőrünk, aki egy jó barátnőm, és Péter is régóta ismeri. Ő és a sminkes lány segítettek öltözni, ami nem ment egyszerűen, mert én már itt izgultam, hogy el fogunk késni a polgáriról (ami a negyed óra csúszás miatt kezdett tényleg jogos lenni) Pétert addig leküldtem, hogy tegye fel az autódíszt (ő már addigra kész volt) és lent találkoztunk. Sietve beszálltunk az autóba, és sajnos elmaradt annak a pillanatnak a varázsa, mikor meglátott, annyira siettünk :(
Az autódísz miatt nem tudtunk csak 40-nel menni maximum, akkor is már nagyon lobogott, így én rendesen végigizgultam a kb. 20 perces utat, de h11-re megérkeztünk a házasságkötő teremhez, ahol a szüleink és a testvérek (akik a tanúk voltak) már vártak ránk. Ott volt a fotós és a videós is, így abban a pillanatban megnyugodtam és lényegében egész nap nem idegeskedtem már semmin.
A polgári gyorsan lezajlott, utána rengeteg időnk volt fényképezkedni. A Várban voltunk, majd átmentünk a Gellért hegyre, ahol elkezdett esni az eső. Ez nem is volt baj, (addigra már kb. 300 beállított kép készült rólunk ;)) mert így észrevettük, hogy már egész késő van és még pont volt időnk hazaszaladni a szülőköszöntő csokrokért a templomi előtt. (oda legalább nem kellett rohanva érkeznünk)
A templomban mindenképp azt szerettem volna, ha a násznép csak a bevonuláskor lát meg, nem előtte, így a papokkal együtt az irodában várakoztunk 4-ig. Aztán a harangozás alatt átvonultunk a templomkapuba és ott vártuk, ahogy megszólal az orgona és indulhatunk be. Csodálatos és felejthetetlen élmény volt ott állni és látni, hogy egy teli templomnyi ember (és mind ismerős volt!) engem nézett és várta, hogy induljak el. Mikor végre elindulhattunk, nagyon élveztem a bevonulást, nem is tűnt már hosszúnak az előző napi főpróbához képest. Itt azért kicsit küzdenem kellett, hogy ne bőgjem el magam, de sikerült. A templomban baromi meleg volt, köszönhetően annak, hogy előttünk 2-kor és 3-kor is volt ott egy esküvő. De egész jól bírtuk a meleget. Mindkét pap nagyon jól beszélt, de mi ismertük őket, tudtuk, hogy jó fejek (a násznép viszont egész este azt emlegette, hogy milyen jók voltak a papok). Szerencsére a gyűrűhúzás is gond nélkül sikerült és a szülőköszöntőn is csak anyósom pityergett kicsit. Egy baki azért volt, az eskük után volt egy zenei rész, amit az orgonista (ismerős volt ő is) nekünk játszott "ajándékba" , ezért megfordultunk hallgatni. Viszont mivel már minden fontos részen túl voltunk a násznép egy része azt hitte, hogy már jön a kivonulás és előresiettek, ki a templomból. Hát ők többnyire lemaradtak a végéről. A főpróbán nem gondoltam volna, hogy ebből ekkora galiba lesz, akkor bemondattuk volna a papokkal, hogy még ne menjen senki sehova...
A templomkapuban persze vártak a barátok jó sok rizzsel, utána a gratulációk, csokordobás (amitől szintén féltem, de valahogy ezek a csokrok tudják hova kell esniük épp valakinek a kezébe dobtam, nyúlni sem kellett utána) fotózás, majd a templomkertben sütizés jött. Itt sem volt gond, a nem vacsoravendégek szép sorban leléptek (csak egyvalaki szabadkozott, hogy sajnos nem tud jönni a vacsorára, pedig nem is hívtuk! Féltünk, hogy lesz még félreértés, de szerencsére nem volt) és 6-kor gond nélkül tudtunk indulni az étterembe, konvojban. Félúton elénk került egy locsolóautó, vicces felvezetés volt, nagyon élveztük ;))
A hotel kertjében már minden úgy várt ránk, ahogy megterveztük. Pezsgős köszöntő, aztán előétel, leves, svédasztalos grill. Az elején azt hittem sok menyasszonnyal ellentétben én végig fogom tudni enni a menüt, de nem így lett. A főételnél már semmi időnk nem volt, nem beszélve a desszertről. A kettő között volt egy vetítés gyerekkori képekből amit a vidósunk csinált (a vidóra tervezett ilyet, de megkértük, hogy már az esküvőre készítse el) ennek nagyon nagy sikere volt. És ha már mindenkit úgyis felállítottunk a helyéről, hogy nézze meg a vetítést, gyorsan meg is nyitottuk az est táncos részét. Ettől is féltem picit, de ez is jól sikerült. A zenekar bemondta pár ütem után, hogy kapcsolódjon be a násznép bátran és tényleg volt pár barátunk aki komolyan vette, így nem volt unalmas a táncunk (nem volt időnk koreográfiát betanulni). Innentől táncolás jött, aztán a torta ami biztos finom volt, de nem volt időm megkóstolni, majd a menyasszonytánc, ami nem volt elég hangosan hirdetve, így a teraszon levő szüleim majdnem lemaradtak róla... a menyasszonyrabló fiúk viszont tényleg lemaradtak, (mi sejtettük, hogy lesz rablás, meg is lepődtünk, hogy nem volt és Péter zavarában mikor kivitt a tánctérről otthagyta a menyasszonytáncra összegyűlt sorsjegyeket ;)) nem készültek el az öltözéssel (lánynak öltöztek hozzá), így végül menyecskeruhában lettem elrabolva. Férjecskémnek kellett inni a cipőmből meg bekötött szemmel felismerni a lábam és onnantól már csak buli volt, hajnali fél négyig. Közben persze kaptuk sorban az ajándékokat egész este így mi a tánc nagy részéből kimaradtunk. A buli majdnem tökéletes volt, az egyetlen gond a buta hangkorlátozással volt (nagyon közel voltak lakóházak) így nem tudtunk felhőtlenül "kurjongatni" tánc közben és a zenekar is elég halkan játszott. (Szegények, ez őket zavarta leginkább)
Kb 5-kor kerültem ágyba, és akkor éreztem csak, hogy mennyire fáj a talpam és a légcsövem (valószínű kiizzadva rohangáltam ki-be) nem is tudtam aludni egész éjszaka, másnapra 38 fokos lázam lett, de szerencsére pár nap alatt nyomtalanul eltűnt.

Az egész nap szuper volt, csak az elején izgultam picit akkor is csak azon, hogy odaérjünk. És egyszer sem sírtam, amit előtte nem hittem volna, hogy kibírom!!!
Úgyhogy mindenkinek aki még esküvő előtt áll: közel sem lesz annyira félelmetes mint ahogy aggódtok előtte, bakik pedig igenis lesznek, de legalább lesz min nevetni utána évekig.
Én egy (bár nem új) jótanácsot tudnék még mondani: a reggeli készülődésbe tényleg számoljatok a késésekkel, akkor is ha ez azt jelenti, hogy 5-kor kell kelnetek.

Bocsi a hosszúságért, rövidebben nem sikerült :( És még a mai napig úgy érzem cask álmodtam az egészet, annyira nagyon csodálatos nap volt (és annyira hamar elrepült)
Peli

 © jjudith2006. júl. 27. 22:03 | Válasz | #1431 
Minden kedves asszonykának mi is sok boldogságot kívánunk, az előtte állóknak pedig gyönyörűséges napot! :))
Zsuzskám, Edinkám, köszönjük a dícsérő szavakat és a jókívánságokat! :))) Hasonló szépeket nektek is! :) Puszi: J.

 © edina2006. júl. 27. 09:40 | Válasz | #1430 
Kedves Judit!

Nagyon-nagyon sok boldogsagot kivanok Nektek!
Teljesen atereztem az egeszet..es nagyon meghatodtam...
Csodallak,hogy kibirtad pityerges nelkul!!
Szeressetek minidg igy egymast,egesz eletetekben!!!

Kedves Kriszta!

Nagyon sok boldogsagot kivanok Nektek!!
A csokrod meg...szavakat sem talalok:(
Orulok,hogy jol sikerult a mulatozas!!!

 © Stella2006. júl. 27. 08:01 | Válasz | #1429 
Kriszta,sok-sok boldogságot kívánok.

 © Szitu2006. júl. 27. 07:56 | Válasz | #1428 
Krisztának is sok boldogságot.
A beszámolókat olvasgatva én is eltűnődök néha,hogy nekem vajon mi lenne a bevonuló zeném.
Aztán rájöttem,hogy valami agyament dolognak kell lennie,hogy ne hazudtoljam meg magam.
Ezért aztán valszeg az a nóta lesz,ami így kezdődik:"Holnaptól nem érdekel,hol jársz és kivel.Ki lesz az újabb áldozat,ki téged elvisel."
Vagy még a Pink Panther zenéje tetszik.
De kinek a pap,kinek a papné....

 © Zsuzska2006. júl. 27. 07:36 | Válasz | #1427 
Kriszta! nagyon eltüntél a fórumról! Remélem jól vagytok, és a babaprojekt lassan célba ér! :)
Sok boldogságot!!

 © Zsuzska2006. júl. 27. 07:34 | Válasz | #1426 
Judit! Ha nem a munkahelyemen lettem volna, azt hiszem végigbőgöm a beszámolódat! Szépek vagytok nagyon!!!

 © kriszta822006. júl. 26. 20:10 | Válasz | #1425 
Megkésve bár de itt a beszámolóm:
2006. május 20.
Reggel ébredésnél azt kittem hogy nem élem túl a napot annyira rosszul voltam és kb öt órát aludtam... 8-ra apárom vitt a smminkeshez majd ott helybenm kezelésbe vett a fodrász is. Anyukám nagyon aranyosan meglepett azzal a fátyollal amit kinéztem de nem vettem meg mert nagyon drága volt... Amikor a fátylat kellett feltűzni nakkor hozta be a fodrász. Az idővel hadilábon álltunk ugyanis egy hosszúhajú vőlegény elvette az időt. Így a fényképezésre már csak a Vajdahunyad várhoz tudtunk fényképezkedni menni. Gödöllőre szerettünk volna.. Miközben én szépültem a párom elment a virágokért aztán jött értem. Gyorsan haza mentünk Anyuékhoz és ott öltöztünk át. Ekkor ért aznap az első és szerencsére utolsó sokk is. Megláttam a menyasszonyi csokrot... Rettentően csúnya volt, nem volt semmi köze ahhoz amit rendeltem.. Ha lett volna idő biztos visszamegyek és elbeszélgetek a virágossal, de nem volt... Túltettem magam a dolgon. A csokrot aztán kidobtam. Indultunk fényképezkedni, amit nagyon élveztem és a végére még a napis kisütött. Aztán haza mentünk átültünk a menyasszonyi autóba és indultunk a polgárira. Az egész olyan hamar lezajlott, hogy meghatódni sem volt időnk máris férj és feleség voltunk. Aztán átsétáltunk a atemplomba és ott is kezdődött a szertartás ami nagyon szép volt és nem is volt hosszú és unalmas.
Az étterembe érve a kerthelyiségben volt egy kis fogadás ami nagyon hangulatos volt. A vacsora isteni volt habár én alig bírtam enni. De a vendégek nagyon dicsérték sokan repetáztak.
Aztán jött a nyitótánc és egy nagyon jó buli kerekedett. Mivel a férjem rokonai korán haza mentek ezért a tortát is előbb szeltük fel. Szintén nagy sikere volt szép is volt és finom is. A menyasszonytánc szerencsére nem volt hosszú. Aztán már szinte csak az én családom maradt de nagyon jó volt a hangulat. Volt kacsatánc, vonatozás sőt tesóm, anyukám és sógornőm még mikrofont is ragadott... Persze aztán nekem is énekelni kellett.... Vőfélyünk nem volt de a zenészek átvállalták a feladatot és nagyon sokat segített az étteremvezető is. Úgy állt a dologhoz mintha ha a saját lánya esküvője lenne. Mindenkinek csak ajánlani tudom a budaörsi Musztáng éttermet és Radnay Zsókát.A buli hajnalig tartott és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Egészében véve az egész simán lezajlott nem volt semmi probléma. De nekem olyan mintha álmodtam volna az egészet.... El sem hiszem hogy már túl vagyunk rajta. Kívánomm mindenkinek, hogy legalább ilyen jól sikerüljön az ö nagy napja is, mint a miénk.
Sok boldogságot mindenkinek.

 © jjudith2006. júl. 26. 17:00 | Válasz | #1424 
köszönjük dylkai!! Picit nekem is! (Tudod, sokszor eszembe jut azóta is, főleg apukám, nem tudok elégszer hálát adni a szüleimnek! Édesapám akaraterejének és annak, hogy édesanyám olyan tökéletes édesanya! :))

 © dylkai2006. júl. 26. 16:52 | Válasz | #1423 
Gratutálok nektek, JJuditH!! Olyan megható volt, ahogy leírtad az egészet, hogy potyogtak a könnyeim, miközben olvastam!
Mégegyszer sok boldogságot!

 © jjudith2006. júl. 26. 16:51 | Válasz | #1422 
köszi Szitu

 © Szitu2006. júl. 26. 16:47 | Válasz | #1421 
Gratula,ahogy olvasom frankón éreztétek magatokat,és ez a lényeg.

 © jjudith2006. júl. 26. 16:34 | Válasz | #1420 
Esküvői beszámolónk


…érdekes volt maga a dátum is: 06-07-08 Igazából egész sokáig észre sem vettük. Nem mondom, hogy hiszek-hiszünk a számmisztikában, de érdekes, hogy pont ezen a napon köthettük össze az életünket. Aki olvasta egyik honlapunkon a megismerkedésünk történetét, picit betekinthetett abba, milyen fontos volt nekünk ez az esemény és milyen mélyen hittünk és hiszünk benne. De hát aki már asszonyka, úgyis tudja, aki pedig készül rá, sejti, milyen érzés ott állni a rokonok, barátok, vendégek, az anyakönyvvezető, majd Isten színe előtt és kimondani azokat a szavakat, amelyekre talán hónapok óta – esetleg egy éve, ahogy mi is – készült…
Pénteken már majdnem minden vendég megérkezett, nálunk volt egy kis „party”, szóval azok, akik nem ismerték egymást, legalább tartottak egy „előbulit”. Mi is kb. fél 2-kor feküdtünk le. A Nagy Nap reggele nyugodtan telt. Én fodrászhoz és kozmetikushoz indultam. Három órát vett igénybe fodrásszal-kozmetikussal együtt a szépítkezés, de az eredmény igazán meseszép lett… a sofőröm jött értem (végre megtapasztalhattam – valószínűleg egyszer az életben :DDD – hogy milyen is az, amikor saját sofőröd van) és hazaindultunk felöltözni. A varrónőm is eljött segíteni felöltözni, pedig esküvőre ment ő is, annyira hálás vagyok neki, a legkedvesebb művének tekintette a ruhámat.  Dél körül már teljes díszben voltunk. Mikor megláttak a szüleim, s a párom édesanyja, mind sírva fakadtak… aztán a nagyik is… háát, mit mondjak, borzasztóan kellett erőlködnöm, hogy ne sírjam el én is magam, lehet, hogy az előttünk álló fotózás tartott vissza tőle, de lélekben velük sírtam. Aztán a kertben végre találkoztam a párommal… szívdöglesztő volt bizony!  A legjobb viszont az, hogy szóhoz sem tudott jutni, csak letérdelt előttem a kezét nyújtotta, s csak annyit mondott: „Hercegnőm…” Sokszor bókol, de azt hiszem, ennyiszer talán sosem mondta egymás után, hogy „gyönyörű vagy”. 
Elindultunk a kastélyba fotózkodni… a fotósunk, Váradi Tamás, aki a legszuperebb fotós, akit valaha ismertem, valami csodálatosan szép képeket készített, maximálisan ráérzett az egyéniségünkhöz illő beállításokra és amiért külön imádjuk, a sok-sok isteni spontán fotó és az, hogy a végén személyes barátunknak érezhettük 
A polgári előtt már nem sok időnk volt otthon, hiszen a fotózást a végsőkig kihasználtuk, mármint ami az időkeretet illeti. Így a lánykérés a Városháza előtt történt. A párom elmondott egy rövidke történetet édesapámnak, a kastélyunkról, a szerelmünkről, persze drága Édesapám végigsírta már ezt is… én megint csak nyeldestem a könnyeimet. Az az igazság (páran tudjátok lányok), hogy tavasszal még nem volt biztos, hogy - annak ellenére, hogy rengeteget készültünk – meg tudjuk tartani az esküvőt, mert apukám agyvérzést kapott. Az, hogy felépült, hatalmas akaraterejének köszönhető, hiszen megígérte, hogy ”Én foglak bevezetni a templomba az oltár elé”. Annyira akarta, hogy nem egészen 3 hónap alatt újra megtanult járni!!!! A polgári szertartás gyönyörű volt… a patinás Városháza Díszterme már eleve megadta a hangulatot az időutazáshoz, amit picit a ruhánk is tükrözött (főleg a páromé).  A zenéink tökéletesen „sültek el”, volt, aki már a gyülekezőn is sírt. Van egy drága barátunk, aki skót hagyományőrzéssel, íjászkodással foglalkozik, ő volt a „gyűrűhordozónk”. A polgárin a zenék a Braveheart-ra és a Gyűrűk urára épültek, a végén picit a Shrek 2 egyik betétdalával dobtuk fel a hangulatot. Közben persze egyik kedvenc versemet szavalta el a versmondó kislány (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú). A csókunk olyan hosszúra sikerült, hogy már nevettek, tapsoltak a háttérben.  Az anyakönyvvezetőnek, Ádámné Jutkának külön köszönjük, hogy úgy „vezette le” a házasságkötésünket, mintha saját gyerekei lennénk és olyan szívhezszólóan és mosolygósan beszélt – csak épp meg nem ölelt minket közben is . Majd átsétáltunk a szemközti templomba. Krisztián vonult be először, (előtte a gyűrűt vivő Thomas barátunk), Krisz mögött pedig a Bátyám, aki az én tanúm volt, azután Andris, Krisztián tanúja, végül én Édesapámmal. Ez volt az esküvőnk legmeghatóbb pillanata, amikor édesapám bekísért a páromhoz, az oltár elé. Előtte rendesen remegett a lábam, hiszen apucim 3 hónapja erre készül, minden este így fekszik le, hogy sikerül-e majd neki… és igen! Borzasztóan megható volt, végig mosolyogtam rá, hogy igen, sikerülni fog!  Többen mondták később, hogy szinte én vezettem őt. (A betegségéből kifolyólag, mivel a fél oldala lebénult élete végéig sántikálni fog, bottal jár, de most erre gyakorolt, hogy be tudjon kísérni nélküle.)
Az ökumenikus szertartás igazán csodaszép volt. Mindkét papunk szívügyének érezte az esketést, hiszen először csináltak ilyet.  A református lelkész prédikációjában még arról is beszélt, hogy a szerelmünk az égben köttethetett, hiszen milyen kicsi az esélye, hogy a virtuális világban egymásra találjon két ennyire összeillő ember.
A szertartás után volt rizsszórás, csokordobás (persze 5 részre esett szét ;) ) és 50 galambot reptettünk útjukra. 
Majd kezdetét vette a lagzi! Meg kell jegyeznem, hogy Krisz unokaöccse, aki a ceremóniamester szerepét töltötte be, hihetetlen szeretettel és borzasztóan ügyesen csinálta, - sőt a vendégek is imádták - mintha ezer éve ezzel foglalkozna.  Mondtuk is neki, hogy ezt teszi a színész véna.  Az elején nyitótánccal (bécsi keringő) kezdtünk, a vendégek nem tudták a köszönetajándékkal legyenek elfoglalva vagy velünk. ) Krisz nagyon megható köszöntőt mondott, majd „emlékek felidézéseként” a bátyámtól kaptam egy hatalmas csomagot, amiben mint mondta: „megszerezte nekem az ország legnagyobb békáját” – valóban egy béka volt, szerencséjére (meg az enyémre) csak az a kerti dekor-fajta. 
Ezúton is köszönjük a Dj-nk munkáját (Köszi Laci!), mert olyan fergeteges hangulatot teremtett végig, hogy a 35 fok ellenére végig mindenki táncolt. 
A vacsora fenséges volt, köszönet érte az étteremnek, a dekorációnk is nagyon szépen sikerült! (Köszi Zsuzsi!) Volt menyasszonyrablás, ahol egyébként még a pincérek is be voltak avatva, (egyikük vonta el Krisz figyelmét), játékok (ezt imádta a közönség, főleg a hétlépés-táncot :DDDD), vonatozás, karaoke.  Egyébként Krisztián Menyország-touristja volt az egyik legnagyobb siker (ez volt az egyik feladat a menyasszonya – asszonykája kiváltására.)  A másik feladata, hogy a cipőmből meg kellett innia egy üveg pezsgőt ( a felét sikerült is), valamint sztriptízt kellett bemutatnia.  Na azért itt is közbeléptem (az előzetes megállapodás szerint – csak az én drágám eredetileg ugye ezt nem tudta)  
Aztán folyt a buli ebben a kitűnő hangulatban , jött a tortánk, aminek az volt az érdekessége, hogy sokszögletűre kértük.  Éjfélkor gyertyafénykeringőztünk, majd nem sokkal ezután a menyecsketánc. Jól elfáradtam, utána csak pihegtem vagy negyed órát.   Ezt még a töltött káposzta követte, aztán hajnalig még tartott a buli, valaki már az ingét is levette, annyit táncolt. :D
Mindenesetre eszméletlen fáradtan, de legalább ennyire boldogan feküdtünk le reggel 6-kor, mint határtalanul boldog férj és feleség   Olyan csodálatos volt minden, hogy már értem, miért mondták friss asszonykák, hogy olyan az egész, mintha álmodnál…
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de úgy éreztem, ennyi segítség, bíztatás és kedvesség után, amit tapasztaltam itt, meg kell osztanom veletek életünk legszebb pillanatait, amit ez az érdekes dátum, s ez a mesés nap adott nekünk.

 © Szitu2006. júl. 26. 16:19 | Válasz | #1419 
Bánom is én,rábízom.Ha elmeséli,akkor legyen,de nagy kincsek ezek,ezért nem pörögnek itt a neten.

 © Cryshler2006. júl. 26. 09:59 | Válasz | #1418 
Hali!
Szitu!
Emailben elmesélheti Evicuska?:-))

 © Evicuska2006. júl. 25. 19:51 | Válasz | #1417 
Direkt emiatt nem írtam bele a beszámolómba:)

 © Szitu2006. júl. 25. 16:29 | Válasz | #1416 
Hát,mivel a játékokat én mutattam be a pár segédletével,ezért nem nagyon örülnék ha leírná.

 viala2006. júl. 25. 16:03 | Válasz | #1415 
Evicuska!

Kerlek ird meg reszletesen, hogy mi volt az a 3-4 jatek, ami jol sult el, es nem nagyon ismertek!
Elore is koszonom!
via

 © leia232006. júl. 06. 06:48 | Válasz | #1414 
plast,Etus!

Csatlakozzatok be hozzánk a 2006os topikba...
Ezt inább hagyjuk meg a már feleségek örömökkel teli beszámolóinak,jó?

Várunk Titeket!

 plast2006. júl. 05. 17:10 | Válasz | #1413 
Szia, sosem akartam nyári esküvőt, mivel nem akarok izzadt, büdi menyasszony lenni, meg akkor amúgy sem ér rá senki, mindenki nyaral és más esküvőre hivatalos.
Ezenkívül a párom vadász és neki ősszel ez az időpont a megfelelő.
Tavalyelőtt a barátnőm okt.29-én ment férjhez, azt mondta, hogy a vállrésze fázott, de sütött a Nap.
A stólát azért nem akarom, mert azt állandóan huzogatni kell (gondolom), hogy le ne csússzon.
Pelerin árakat nem néztem, de én sem szeretnék drágán venni v. kölcsönözni. Ruhád hnnan lesz?

 Etus2006. júl. 05. 15:01 | Válasz | #1412 
Szia Plast!
Én azt gondoltam, talán egy stóla elég lesz, de anyósom nagyon aggódik, hogy megfázom, szerinte kell valami kabát, de az meg olyan drága, ezért kérdeztem. Meg azért is, mert úgy megörültem, hogy végre valaki, aki aznap megy férjhez. Nálunk mindenki furcsálja az időpontot, de én nem akartam nyáron, a 40 fokban, elég rosszul viselem a meleget. Máskor meg nem lehet ősszel, mert mindketten pedagógusok vagyunk, és a vőlegényem ragaszkodik a nászúthoz, és ez az őszi szünet előtti szombat. Máskor mi nem mehetünk szabira. Ti miért ilyenkor tartjátok? Üdv Etus

 © Peli2006. júl. 05. 14:27 | Válasz | #1411 
Evicuska, még csak most volt időm elolvasni a beszámolót. Nagyon megható lehetett és nagyon szépséges. Legyetek továbbra is nagyon-nagyon boldogok!

 plast2006. júl. 05. 09:41 | Válasz | #1410 
Szia Etus!

Pelerint (műszörmét) szeretnék, olyat, ami a vállamat takarja csak.
Remélem az elég lesz.
meg hoszzú kesztyűm is lesz.
Te? van ötleted?

 © Evicuska2006. júl. 04. 22:26 | Válasz | #1409 
Nagyon köszönjük!!!!

 gabria2006. júl. 04. 20:16 | Válasz | #1408 
Evicuska, gratulálok Neked és FÉRJEDNEK is (főképp hozzád) nagyon szép és megható volt a beszámolód! Legyetek nagyon-nagyon boldogok!

 © nga0042006. júl. 04. 19:54 | Válasz | #1407 
Megkuksiztam a képeiteket is! Tündérkirálykisasszony voltál abban a ruhában, és az az édi csokor, az teljesen "te voltál"! És jól tetted, hogy nem volt teljesen feltűzve a hajad, így sokkal lágyabb-lányosabban mutatott! Minden képről látszik, hogy az eski minden egyes percét élvezted! A virágkötőtöknek hatalmas gratula, gyönyörűséges csokrokat és dekort kreált. Mégegyszer, rengetegsok boldogságot Nektek!

 © nga0042006. júl. 04. 19:42 | Válasz | #1406 
Vicuska, csak úgy süt a beszámolódból a boldogság és a szeretet! "Csak" 100 évig szeressétek egymást legalább ennyire bennsőségesen és olyan klassz legyen a házasságotok, mint amilyen az esküvőtök volt!

 Etus2006. júl. 04. 17:09 | Válasz | #1405 
Szia Plast!
Nekünk is október 28-a, csak Bp.-en. Te mit fogsz viselni, hogy ne fázz?

 plast2006. júl. 04. 15:29 | Válasz | #1404 
Október 28, Győrben.

 © Ram2006. júl. 04. 15:03 | Válasz | #1403 
Mikor lesz az esküvőtök, és hol?

 © Evita2006. júl. 04. 14:54 | Válasz | #1402 
Evicuska!
A képeitek után jó volt olvasni a beszámolód. örülök hogy nektek is ilyen jól sikerült a nagy nap és ugyan közhelynek számít már, de nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!!!!

 © Evicuska2006. júl. 04. 14:37 | Válasz | #1401 
Köszi mindenkinek:) Már kezdünk ráhangolódni a nászútra:)

 © edina2006. júl. 04. 13:53 | Válasz | #1400 
Evicuska,en is kivanok minden jot es szepet egesz eletetekre!
Nagyon jo volt olvasni a beszamolodat!:-)

Erezzetek magatokat nagyon-nagyon jol a naszuton:-)

A diplomadhoz meg ismet gratulalok!:-)

 © Ritus2006. júl. 04. 13:50 | Válasz | #1399 
Evicuska. Elolvastam a beszámolót, nagyon jó volt olvasni. Nagyon meghatódtam. Nagyon klasszul sikerülhetett! Sok boldogságot! Jó nászutat!

 © Zsuzska2006. júl. 04. 13:15 | Válasz | #1398 
Evicuska! Szép lehetett a napotok! Sőt az is volt, ahogy olvasom!! Gratulálok!!!

Pusszantás nektek! Érezzétek jól egymást a nászutatokon!! :)

 © Evicuska2006. júl. 04. 12:24 | Válasz | #1397 
Drága Emberemnek hízik a mája, a dicsérettől:) Én is úgy érzem, hogy nagyon jól és nagyon szépet választottam:)

 © Szitu2006. júl. 04. 10:32 | Válasz | #1396 
Szia Vicuska.

Nekem megadatott a helyszínen sok boldogságot kívánni,így most nem teszem meg újra.
De utólag annyit elárulhatok,hogy féltem mikor megláttam a zenekarotokat.Életem első vérbeli Sváb lakodalma volt,s mivel nem vagyok hozzászokva,fura volt kicsit.De aztán mind a zenekar,mind a vendégek,és nem uccsó sorban ti ketten rácáfoltatok a félelmemre.Valóban egy olyan lagzi lett belőle,hogy aki jól akarta érezni magát,az úgy is tett.Ezek szerint nektek is nagy élmény volt a dolog.A Vőfély dícsérete jól esik persze,de biztosan elnéztek valamit a vendégek,meg ti is.....

Puszi neked,az embert meg üdvözlöm,egy igazi fasza gyerekhez mentél feleségül.

 Liliom2006. júl. 04. 10:21 | Válasz | #1395 
Gratulálok!!!

Köszönjük a hosszú élvezetes beszámolót!
Legyetek nagyon sokáig nagyon boldogok!

 © leia232006. júl. 04. 09:57 | Válasz | #1394 
Vicus!
Most is csak anynit tudok mondani: LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK!

 © Evicuska2006. júl. 04. 09:42 | Válasz | #1393 
Köszi:)

 © ludmi2006. júl. 04. 09:27 | Válasz | #1392 
De jó volt olvasni :o))) Gratula :o)

 © keivil2006. júl. 04. 09:27 | Válasz | #1391 
Gratulálok nektek és sok Boldogságot kívánunk!!!!!!!!!!!!!! Nagyon szép beszámolót írtál:)

 © Evicuska2006. júl. 04. 09:20 | Válasz | #1390 
Már több, mint két hét telt el az esküvőnk óta, már több mint két hete férjhez mentem…:) Még most is meglepődök, minden egyes bemutatkozásnál el kell gondolkodnom, hogy mi is a nevem… mindig úgy emlegetem a leánykori nevemet, hogy rendes nevem:) Persze ez bolondság, mert nagyon boldog vagyok, hogy férjhez mentem ahhoz a fiúhoz, akit éppen június 17-én, 6 éve ismertem meg.
De térjünk is rá a nagy napra, persze előbb az esküvő előtti egy hét történéseibe is beavatnálak titeket:) Attól függetlenül, hogy pont 1 évvel az esküvő előtt kezdtünk el szervezkedni, még így is sok minden maradt az utolsó hétre. Pl. a boroscímkék nyomtattatása, egyéb ügyekben ide-oda rohangálás, ruhákat elhozni, szépítkezni menni stb. De nyugodtan teltek ezek a napok. Pénteken is nagyon sokáig fent voltunk, és együtt voltunk, de én a lányos háznál aludtam, bár már majdnem 3 éve együtt élünk. A lényeg, hogy este 9 óra fele még kinéztünk kettesben az étterembe, mert tudtuk, hogy akkor teszik már fel a székszoknyákat, masnikat… csodálatos volt és csodálatos volt elképzelni, hogy holnap már férjként és feleségként fogunk itt mulatni
Szombaton a napom negyed 7-kor kezdődött. Azért éjjel elkezdtem izgulni, még lefekvéskor többször is elismételtem magamban, hogy mit nem szabad itthon hagynom, így éjjel legalább 4x felébredtem arra, hogy ezt és ezt ne hagyjam itt stb.:) Fél 8-ra mentem fodrászkodni, és 10 óra körül lettem kész. Nyugodtan olvasgattam a búra alatt, mivel keresztanyám volt a fodrász, így ő sem idegesített, keresztapám (tanúm) és a unokatesóm is ott volt, nem zavartak… a lényeg az volt, hogy a vőlegény ne lásson meg, csak majd mikor jönnek értem a fotózás előtt Telefonon azért tartottuk a kapcsolatot.:) Neki értelemszerűen laza napja volt. 10-re ment fodrászhoz és volt majdnem 1,5 órája hogy szépen komótosan felöltözzön.
10 óra után elindultam a kozmetikushoz, aki kb. fél óra alatt nagyon szépre kifestett, tényleg tetszettem magamnak:) Mivel ugye jó meleg volt, így miután onnan visszaértem a lányos házhoz, lezuhanyoztam még gyorsan és elkezdtem szépen lassan felöltözni. Anyumnak átadtam a „Szeretettel édesanyámnak” feliratú díszzsebkendőt, ahol már eleve nehéz volt megállni, hogy ne sírjunk… A ruha rám került, mikor rájöttünk, hogy nem tudnak anyum, tesóm, keresztanyám mit kezdeni az uszállyal. Pedig még használati utasítás is volt mellékelve hozzá, nem volt levehető, de fel kellett volna csatolni ugye. Hát végülis majdnem fél óra után felkerült az uszály, de addigra már a vőlegény is megérkezett. A kapuban várt. Sosem felejtem el, bár ez szinte már közhelyes, de tényleg meghatározó volt a pillanat, mikor először megláttuk egymást. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne sírjak. Beszálltunk a menyasszonyi autóba és onnantól kezdve csak azt hallgattam, hogy milyen szép vagyok, hogy milyen szép menyasszonyt választott, és mindenkinek dicsekedett:) Innentől egyébként az egész nekem olyan volt mintha nem is lennék ott, csak álmodnám. Hihetetlen volt, hogy ez a nap is eljött. Innen az anyakönyvvezetőhöz hajtottunk, mert még megbeszéltünk egy-két dolgot, és utána 1-re mentünk feldíszíttetni az autót, a kitűzőket, és a csokromat összeszedni. Az autódísz csodaszép volt, a csokrom egyszerűen fenséges és isteni és nagyon-nagyon tetszett. Szegény koszorúslánycsokrok nekem kevésbé tetszettek, de a lányoknak tetszett:) Innen 13:20-ra mentünk a fotózásra, ahol le volt beszélve, hogy egy népzenei rendezvénytől függetlenül, minket be fognak majd engedni az Angolparkba… hát a sors máshogy rendezte, kisebb konfliktus alakult ki két autós között, így végül 100 méterre a céltól ki kellett szállnunk a kocsiból, és a fotósunkkal és feleségével siettünk a fotózás helyszíne fele. Nagyon jó hangulatban telt a fotózás, kicsit borongós volt az elején az idő. De így is nagyon melegünk volt, szegény párom rengeteg frissítő kendőt elhasznált, az én sminkem nagyon jól tartotta magát. A fotózás közepe felé megérkeztek a koszorúslányok és Zazi babánk is, aki értelemszerűen egy kutya, vagyis mopsz:) Mindenkivel fotózkodtunk, nem voltak erőltettetek a beállítások, bárki megnézi a fotókat, mindenki dicséri, hogy milyen szuperek lettek és tényleg:)
A fotózásról egyenesen a templomhoz mentünk, ahol már mindenki bent ült és Szitu vőfélyünk várt minket és igazított el, hogy ki kivel mikor hogyan vonuljon be. A sorrend: FÉRJEM az anyukájával, koszorúlányok párban (3 pár), apum és én, tanuk. Ez a templomba bevonulás is egy olyan dolog, amit szerintem mindenki nagyon vár és elképzel, hogy hú, de milyen szuper. Szuper is volt, csodálatos érzés, hogy mindenki téged néz, és majdhogynem hallod, hogy hú de szép, gyönyörű stb., vagy legalábbis szeretnéd hallani:) De a lényeg, hogy én senkire sem mertem ránézni, mert tudtam, hogy annak sírás lenne a vége. Apummal puszival elbúcsúztunk egymástól és elkezdődött a szertartás. Nagyon szép volt, az Ave Maria is gyönyörű volt, a pap is nagyon szépen beszélt, bár erre nagyon nem is emlékszem. Mindketten nagyon komolyak voltunk, próbáltunk koncentrálni, hogy nehogy elrontsuk az esküt, a fogadalmat… azokat nem is sikerült elrontani, de egyszer leültünk, mikor nem kellett volna…:) Na mindegy, ilyenek vagyunk mi Nagyon kellett koncentrálni, hogy ne sírjak, ne sírjak… megálltam:) Aztán a pap kivezetett minket a templomból, közben a fülembe súgta, hogy talán most már lehetne mosolyogni, na onnantól mosolyogtunk:) Csak aztán ránéztem egy barátnőmre és hát persze, hogy majdnem elsírtam magam:) Kivezetett minket, a szűk család gyorsan gratulált, aztán elengedtük a 2 fehér galambot, amit kedves barátnőmék hoztak nekünk. Nagyon szép volt és tényleg mindenkinek tetszett. Utána következett a csokordobás, majd a harisnyakötő dobás. Nagyon meglepődtem, hogy nem kellett különösebben noszogatni a kedves lányokat, fiúkat, hanem 7-8 lány, fiú simán odaállt, hogy akkor ő is szeretné elkapni. Rendesek voltak:) Majd azok gratuláltak, akik csak a templomhoz jöttek. Itt sajna volt egy kis baki, többen is tudták, hogy szeretnénk ilyen össznépi fotót a templomnál, de senki nem szólt és elfelejtődött… na mindegy most már. Ezek után a násznéppel együtt elindultunk az étterembe.
Kissé korán érkeztünk meg, jóval több időt számoltunk arra, hogy még ott a templomnál fotózkodunk, gratulálunk stb. Így a polgárit nem kezdtük el rögtön, hanem mivel nagyon meleg is volt, így megitattuk szépen nyugodtan az embereket és közben a zenekarunk is kezdett a helyére kerülni.
Majd szépen lassan, olyan fél 5 körül elkezdtük a polgárit a teraszon. Erre nagyon vágytam, arra, hogy viszonylag szabadban, nem egy rideg épületben legyen a polgárink. Ha lehetett volna, még az egyházi szertartást is kihelyezettnek kértem volna. De így is csodálatos volt:) Ide már úgy vonultunk be, hogy egy koszorúslány vitte a gyűrűpárnánkat, utána jöttünk én és a FÉRJEM, majd a két tanú. Nagyon megható volt a ceremónia, az anyakönyvvezető régóta ismeri a páromat, a lányáékkal nagyon jó barátok vagyunk, úgyhogy nagyon szép volt minden. A zenéket is, amiket összeválogattunk a polgárira, jól lejátszották a fiúk, minden klappolt:) A szülőköszöntőnél viszont nem figyeltem, hogy mit mond az anyakönyvvezető, mert ott is szintén rezgett a léc, hogy elsírom magam, így is sikerült egy kicsit hüppögnöm, de könny nem hagyta el a szememet:) Természetesen két baki innen sem hiányozhatott: először is szintén leültem, amikor nem kellett volna:) Utána a FÉRJEM bal kezére húztam a gyűrűt… ezt persze a mögöttünk ülő násznép egyáltalán nem látta, de én gyorsan lehúztam és áthúztam a jobb kezére… talán maradhatott volna végülis a balon, max. utána átcseréljük, na mindegy:) A gratuláció pedig már úgy zajlott, hogy mindenki kapott egy pezsgővel teli poharat és koccintva gratuláltak. A gyerekekre nem gondoltunk, úgyhogy ha valaki ilyet tervez, ők is jussanak eszébe! Bár nálunk nem is voltak túl sokan. Beszélgettünk, iszogattunk…aztán az étterem-szálloda főnöke elkezdett minket noszogatni, hogy éhesek a vendégek, magyarul készen van amit főztek:) Beleegyeztünk, hogy akkor kezdjünk. Persze előtte tányértörés is volt, söpörtünk is, persze, hogy egy kisfiú kiborította nekünk, persze, hogy be kellett öltöznünk hozzá:) Utána elhangzott köszöntő és persze egy tányérból ettük a levest:) És persze tányérral, pohárral csörömpölés is volt, hogy csókot-csókot… de visszaadtuk nekik, amikor kedvünk volt, felálltunk, csókot váltottunk és erre a násznépnek is fel kellett állnia:) A vacsora után megkezdtük a táncolást. Betanultunk egy szép angolkeringőt, még tánctanárhoz is jártunk:) Nagyon szuperül sikerült, mert kicsit rosszul hangosították a zenét, de így is szép volt és mindenki megdicsért minket:) És engem pedig folyamatosan ajnároztak, hogy milyen szép vagyok, hízott a májam rendesen:) Táncoltunk, táncoltunk és táncoltunk. 10 órakor behozták a menyasszonyi tortát, állítólag fincsi volt, mi nem is ettünk belőle, viszont nem is maradt belőle sok. Viszont a másik 5 kisérőtorta közül 4 teljesen érintetlen volt. A torta után nem sokkal elraboltak a hugom és a koszorúslányok. Hátrahagytak egy levelet, hogy merre kereshet a vőlegény. Igazából tudta mindenki, hogy el fognak rabolni, így hamar meg is találtak, de még jót buliztunk azon a helyen is. Egy közös, lányos tequilás koccintásról sajna majdnem lemaradtam, illetve én már lenyaltam a sót, egyszuszra megittam az italt, és beleharaptam a citromba, mire kiderült, hogy igazából koccintanom kellett volna:) Na mindegy, azért jó hangulatom lett:) A fiúk is megérkeztek, még táncikáltunk, aztán elindultunk vissza. Ezután 3-4 játékot is játszatott velünk Szitu, akit nem győzök/győzünk dicsérni, és nem csak mi, hanem mindenki más is, a vendégek is:) Nagyon jók voltak a játékok, mindenki számára ismeretlenek voltak. És FÉRJEM rokonai egy kedves kis csomaggal is megleptek minket, amiben voltak evőeszközök, tányér, pohár…stb. és mindenhez volt egy kis versike, hogy miért jók ezek egy ifjú házaspárnak.:)
A játékok után még mindig táncoltunk, táncoltunk és táncoltunk:) Fotózkodtunk a szülőkkel, tanukkal. És éjfélkor elkezdődött a menyasszonytánc… nem volt egyszerű feladat 120 emberrel táncolni, felvenni mindig a más-más ritmust, de megoldottam, igazán jövedelmezően A legutolsó tánc a FÉRJEMé volt, és felmentünk átöltözni. Le is zuhanyoztunk gyorsan és hát a legélvezetesebb része az volt, mikor levehettem a cipőt:) Bevallom, hogy a menyatánc után már eléggé fájt benne a lábam. Átöltöztem menyecskeruhába, párom is felvette a bordó inget és a gyertyafénykeringővel tértünk vissza a násznép körébe. A keringő után pedig az aprópénzsöprés következett, sajna nemcsak mi készültünk aprópénzzel, hanem a barátok is fel voltak szerelkezve, állandóan kiütögették a szemeteslapátot a párom kezéből, úgyhogy megfogadtuk, hogy ezentúl bárki esküvőjére megyünk, mi is jól megszivatjuk a párt:) Tényleg nagyon kemény volt:) Közben míg mi átöltöztünk felszolgálták az éjféli menüt, így a pénzsöprés után mi is ettünk pár falatot. A keménymag hajnali fél 5-ig táncolt, vonatozott, bulizott, persze velünk együtt:) Nagyon szuper volt, nagyon gyorsan elment, még egyszer szívesen, ugyanígy szervezve, átélnénk:)


 plast2006. júl. 04. 09:05 | Válasz | #1389 
Szia Ram, inkább csak olyat szeretnénk, aki levezényli, asztalköszöntőt mond, szóval tartja az időrendet és beszél helyettünk, 1-2, de nem sok játékkal kiegészítve. szóval valami szolidat.

 © Ram2006. júl. 04. 06:45 | Válasz | #1388 
Szia!

Hát attól függ, hogy milyen vőfélyt szeretnél? Inkább ceremóniamestert, aki csinál pár játékot, vagy igazi "régimódú" vőfélyt kerestek?

 © Ram2006. júl. 04. 06:44 | Válasz | #1387 
Jita! Nagyon jó volt olvasni a beszámolódat! mégegyszer sok boldogságot kívánok!

 © edina2006. júl. 03. 11:43 | Válasz | #1386 
Jita Draga, olyan jo volt olvasni a beszamolodat!!!
Nagyon sok boldogsagot kivanok Nektek!!!!


1 2 3 [4] 5 6 7 ... Utolsó

Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől