Szorongok - Félelem, Szorongás, Pánik, Kényszer, Depresszió   >>   Fórum   >>   Pánik
Pánik

Név:

E-mail cím:




 [ikonok]  [url]  [kép]
Hozzászólás:

Listázás fordított időrendi sorrendben


 © emooci2002. okt. 24. 09:27 | Válasz | #1 
Nagyon csodálkozom , hogy még seni nem írt,az idexben nézelődtem de oda nem tudtam bejelentlkezni, sehogy nem kaptam meg ajelszót , erre véletlenül bukkantam, de jó hogy van sajnos én is pánik beteg vagyok és szorongok. Borzasztóan tudom éerezni magam . 46 éevs vagyok, de már8éve korom óta végigjártam bel ideg pszichiátriát, sajnos igazi javulás nem keletkezett , mit tehetnék még ? Ti hogy bírjátok ki amikor jön a pánik , a szorongás mit tesztek segítsük egymást!

 © KényszerS2002. okt. 24. 21:00 | Válasz | #2 
Én is régóta küzködök Kényszerrel... Tudom az azért más mint a pánik de sok a hasonlóság is. Amugy sajnos a félelem a szorongás vagyis a végeredmény ugyan az ,Engem az megnyugtat ha
beszélhetek róla Valakivel aki megérti a helyzetet akiben megbizok. Jó a dokimmal is beszélni bár segiteni Ő sem tud igazán

 © emooci2002. okt. 24. 23:06 | Válasz | #3 
kényszer mitgondolsz én nem merek szombaton regényt olvani ez nem kényszer, vagy , hogy ha ezt nem igy cssinálom akkor valami baj lsesz. nem fokozódott, , fobiám van a kisfalvaktól előre rettegek ha anyósomékhoz kell mennem ugy érzem el vagyok zárva mindentől a határ mellet arra még amadár is csak akkor megy ha eltéved, és a férjem ezt nem érti me.g

 © KényszerS2002. okt. 24. 23:25 | Válasz | #4 
Nem vagyok orvos, de szerintem a Pánik és a kényszer eléggé átfedik egymást ... Aki nincs ebben a helyzetben azt hiszi hogy az egész csak elhatározás kérdése hogy jól érezze magát az ember nem értik meg gondolom a férjed is igy van ezzel ...

 anita2004. aug. 05. 18:49 | Válasz | #5 
Seretnék olyan pánik beteggel beszélgetni aki igy vállalt gyereket: Én most szeretnék gyermeket, de nem tudom mi var rám gysógyszer nélkül.Bár én nem szedek sokat és azt is szeretné el hagyni.Én 8 éve vagyok pánik beteg.

 me2004. okt. 25. 21:48 | Válasz | #6 
helo!hat ehhez en aztan hozzatudok szolni.nekem 1eve kezdodtek a problemak azota mar szervi elvaltozast is sikerult produkalnom annyira paraztattam magamat.igazabol a felelem nagy ur es probalom lekuzdeni.de

 me2004. okt. 25. 21:49 | Válasz | #7 
ez nagyon nehez
oszinte elismeresem mindenkinek akinek sikerult

 kriszti2004. okt. 28. 08:22 | Válasz | #8 
20 éves vagyok. 8 éve nem tudok megszabadulni a félelemtől amitől már élni sem nagyon tudok.senki nem tudja miért rettegek a hányástól.Ha tudtok valami okosat mondani vagy ismertek egy orvost szóljatok. Így nem lehet élni.

 Máthé Éva2004. nov. 13. 20:33 | Válasz | #9 
Sziasztok. Erdélyi 56 éves újságíró vagyok. 15 éven keresztül szenvedtem a pánikbetegség miatt. Azt hittem, többé soha nem leszek egészséges, nem tudok majd vonattal, repülővel utazni, majd később nem bírok kimenni a lakásból sem, mint ahogy egy ideig ez így is volt.
Teljesen meggyógyultam. Bárcsak mindegyiketekkel el tudnék beszélgetni - nagyon hosszasan. Kérdezzetek, bármire felelek. Addig is vannak abszolút jó tanácsaim: akárhány évesek vagytok, és bármilyen boldogtalanok, kezdjetek el sportolni! Igyatok orbáncfű (csengőfű) teát! Higgyetek erősen abban, hogy állapototok átmeneti, és megszabadultok tőle. Ez így is van, csak "mankókra" van szükség. Jó, hogy van ez az oldal. Még jelentkezem. Higgyétek el: Ti is fogtok még lelkileg gondotalanul, boldogan élni. Gyereket szülni, aki akar...

 era2004. dec. 29. 22:31 | Válasz | #10 
Hello lányok!Én is pánikbeteg vagyok már 2 éve.Agyógyszereket nem tudom elhagyni,bár márcsak fél tbl-ta,de ennél jobban nem megy ,szeretnék gyereket,de nem tudom lehet-e majd.Most még minden reménytelennek látszik.A munkám már otthagytam és 30 évesen alig tudok az utcán egyedül közlekedni.A szerencsém a jó férjem és a fiam,aki már testvért szeretne.Együttérzek veletek.Úgy látszik sokan vagyunk.

 Máthé Éva2005. jan. 11. 11:30 | Válasz | #11 
Szia Era!

Feltétlenül próbálj meg arra összpontosítani, hogy ez egy múló betegség, és csak rajtad múlik, hogy vége legyen. Fogj hozzá keményen sportolni valamit - legjobb az úszás, aerobik, kocogás. És keményen higgy benne, hogy ez segít, mint ahogy segít is, mert a testmozgástól olyan enzimek (vagy mik?) keletkeznek a szervezetben, melyek miatt többet nem lesz szorongás-érzeted. Ezenkívül próbálj meg meditálni. Szerezd be OSHO könyveit, nagyon szépek, hasznosak. Ezoterikus boltokban megtalálod. Fogyassz csengőfű teát. Meglátod, minden rendbe jön. Én is harminc éves korom körül voltam bajban, mert ez a női szervezetben az egyik változási időszak. Nem vagy beteg, csak úgy hiszed, hogy az vagy. Fel a fejjel. Ilyenkor a nő másképpen érzi magát, mint addig. De ez még nem betegség, csak az ember megijed attól, hogy változik az élete. Írj még, kérdezz, ha akarsz.

Éva

 peti2005. jan. 11. 16:18 | Válasz | #12 
sziasztok!nekem is egy éve kezdődött.rosszul vagyok a városban zavarban vagyok.viszont nekem munkahelyi stressz okozta.azt hiszem.Szedek gyógyszereket nekiálltam futni és jógázni.Most kezdtem el szedni az orbáncfűkapszulát.Viszont az az érdekes hogy parázok mégis elmegyek bulizni és szórakozni meg bárhová!Szóval aki kigyógyult megmondhatná ő hogy csinálta?Köszi fel a fejjel jobbulást mindenkinek!

 Máthé Éva2005. jan. 13. 16:23 | Válasz | #13 
Szia Peti!
Ha tudod, hogy mi okozta a betegségedet, akkor már félig meg is gyógyultál. Mert a legjobb gyógyszer a zavaró tényező megszüntetése. Most már csak idő kérdése, hogy elhagyd a gyógyszereket, és ne figyelj folyton magadra. Ez a másik fontos lépés. No és kutyaharapást - szőrével. Gondolom, ismered ezt a közmondást. Tehát amitől félsz, amitől tartasz, azzal meg kell barátkozni - apránként. Ha a városban zavarban vagy - járj a városba. És nem azt figyeld, hogy mit érzel közben, hanem figyeld az embereket, a környezeted. Írja ezt neked az, aki már minden ilyen nyavalyán túl van. Szerencsére...

Éva

 Mandy2005. feb. 11. 11:13 | Válasz | #14 
Sziasztok! Nekem már egyszer sikerült legyőznöm a betegséget..amikor terhes voltam. Most 2 év után újra visszatért én HOVA-t szedek, ill. tartok a zsebemben--ez megnyugtat.

 remi2005. márc. 07. 21:05 | Válasz | #15 
SZIASZTOK!
MÁR TÍZ ÉVE NEM TUDOM,HOGYAN KELL MEGSZABADULNI A PÁNIKTÓL,PEDIG MÁR AZ IDÉN LESZEK ÖTVEN ÉVES.AZÓTA SZEDEM A PROZACOT.A TÖMEG KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖKET EGYEDŰL NEM NAGYON BÍROM.HA ELFOGLALOM MAGAM AKKOR JOBB A HELYZET.PL.TELEFONÁLOK ÚTKÖZBEN.KINEK VAN JÓ TIPPJE?

 An2005. márc. 13. 18:23 | Válasz | #16 
Sziasztok!
Most találtam rá erre a fórumra. Én is pánik tünetekkel küzdöm. 4 évig szedtem a gyógyszereket és 1 hónapja hagytam abba. Azóta az elviselhetetlenségig fokozódik időnként a félelem érzés. Én egyedül élek és leginkább a bezártságtól félek. Szívesen beszélgetnék erről személyesen is. Tudtok olyan csoportot ahol ez a téma? Nem orvos vagy terapeuta vezette csoportra gondolok. Esetleg, kedves Máthé Éva? Ezúton is gratulálok a gyógyulásodhoz.

 Ateka2005. ápr. 25. 22:21 | Válasz | #17 
Sziasztok.
Ma este találkoztam először ezzel a fórummal. örülök, hogy van ilyen; és annak is, hogy nem zárkoztok el ezekkel a problémákkal (mert van ilyen is). én is lassan 3 éve vagyok pánik beteg (23 éves vagyok). valahogy nem tudom kitörölni életemből, pedig nagyon zavar. probálkoztam már csoportfoglalkozással (azaz munkába állítási tréningel), de ez sem segitett; volt egy pár psychologusom is, de sajnos csak hullámzom -egyszer jo, egyszer nem-. nagyon szívesen beszélgetnék erről bárkivel! kérem írjatok. közösen letudjuk gyürni ezt az "Örületet"! Mindenkinek legjobbakat kívánom!

 barnika2005. aug. 03. 03:26 | Válasz | #18 
Már igen régi az utolsó hozzászólás is. Kár, mert jók. Én épp most vagyok rosszacskán, bár talán múlik. Ilyen kis kedves éjszakai alattomos. Meglehetősen újkeletű probléma ez nálam, ezért meglep és egy kicsit el is szomorít, hogy néhányotok milyen régen él így.

 Attila2005. aug. 29. 20:59 | Válasz | #19 
sziasztok4
Hát kiváncsi vagyok, hogy ehhez ki mit szol amit most leirok ide:
Tavaj augusztusban vagyis pont egy éve dagadtt nyirokcsomokkal,erős melkasi fálydalommal, fulladással, és nagyon rossz közérzettel mentem orvoshoz.persze a rosszullét annyira rosszullét volt, hogy én ugy fogalmaztam,hogy halálközelben érzem most magam(akkor).A megvizsgáltak kivizsgáltak....stb. Majd azt mondták,hogy ez a pánikbetegségnek a tünetei.Elmentem egy nagyon jo pszihiáterhez.gyogyszert nem szedtem mert ellenzem.nagyon jol kibeszéltük minden gondomat, fél évig jártam. igazábol nagyon jo volt mert egy kis önismeretet tartottam magamnak.DE!!! most egy évvel később itt ülök és gyenge vagyok a nyirokcsomok fájnak kronikus hörgö, arcüreg és honloküreggyulladás.télen köptem a vért, és aki a környezetembe kerül mindenki átesik egy enyhébb gyulladás valamelyikén. acsaládom szenved:tüdögyulladás az édesanyámnál, asztmás tunetek apámnál,holott soha nem volt ilyen senki.szarul vagyok most már nem csak testileg.a kérdésem: EZ PÁNIKBETEGSÉG???????????????????????????????????????????????????????????????????
Vagy netán az orvosoknak kellene tobbet tanulni???
egy bizonyos COLI baktériumról????
és akkor most lehet,hogy nem lennék ennyire összeszakadva.
mert pár hete kiszedték belőlem.
Pánikbeteg vagy fertőzőtt???

 Adrienn2005. szept. 30. 14:12 | Válasz | #20 
Sziasztok!Tudna valaki ajánlani egy jó,megértő magán pszihiátert Pesten?járok dokihoz,de néha úgy beszél mintha más "nyelven"mondaná!!!!!seropramot szedek,már 90%ban jól vagyok,de azért még vannak kétségeim....írjatok,köszike mindenkinek

 Anna2005. nov. 16. 13:56 | Válasz | #21 
Sziasztok!
Egyszerűen elképesztő, hogy hány ember szenved ettől a "betegség"-től! Van, aki szégyenli, és nem mer beszélni róla, pedig nincs egyedül ezzel a problémával. Én sem mertem hosszú ideig pl. a városba menni, mindig csak úgy, ha jött velem valaki. Amikor viszont iskolába mentem, egyedül kellett megtennem az utat, lehajtott fejjel, és zavartan. Amikor pedig odaértem, vagy hazamentem, nem beszéltem, és nem is gondoltam a szorongásra. Elfojtottam. Ez pedig az alvás rovására ment, mivel az álmaimban próbáltam talán "megoldani", kiadni magamból a félelmet. A rémálmokból felriadva sírógörcsök törtek rám. Mára már egyszerűen eltűnt a "városban való félelmem". Most viszont az éjszakák gyötrelmesebbek, mint valaha. Ma már végkimerülésben alszom el, sírva, mert félek a sötétben, és nem merem lehunyni a szemem. Még akkor is félek, ha nem alszom egyedül a szobában.
De ezt senki sem oldhatja meg helyettem. Nekem kell legyőznöm a saját félelmeimet. Aki viszont nem tudja, kérjen segítséget, beszéljen róla azzal, akiben megbízik.
Sok sikert nektek!

 Kriszta2005. dec. 09. 14:25 | Válasz | #22 
Szia Kriszti ! Kriszta vagyok most találtam rá erre a honlapra ezért ha nem zavarnálak nekem ugyan ez a problémám nagyon félek a hányástól. Tudtak neked valami tanácsot adni ezzel kapcsolatban ? Kérlek ird le nekem meg hát beszélgethetünk is, hogy neked milyen ez a félelmed!

 Kriszta2005. dec. 09. 14:27 | Válasz | #23 
Ha valkinek még lenne segítsége, hogyan küzdjem le a hányástól való félelmem segítsetek 28 évse vagyok a férjem szeretne gyereket de én félek a hányás miatt bármim fájhat csak ne hánnyak.

 judit2007. márc. 12. 12:18 | Válasz | #24 
szia kriszti én is nagyon féle a hányástól tudsz nekem valami jó tanácsot mondani köszike előre is

 judit2007. márc. 12. 12:18 | Válasz | #25 
SZIA ÉN IS NAGYON FÉEL A HÁNYSTÓL KÉRLEK SEGÍTS MONDJ TIPPEKET HOGY TE HOGY SEGÍTSZ MAGADON MIKET CSINÁLSZ HOVÁ JÁRSZ MONDJ VALMI TIPPET

 judit2007. márc. 13. 17:05 | Válasz | #26 
Szia kriszti judit vagyok én is nagyon félek a hányástól 13 éves vagyok ha van msned légyszives add már meg és elbeszélgetünk segítünk egymásnak köszike

 dzsudi2007. aug. 18. 21:19 | Válasz | #27 
sziasztok

 bogár2007. szept. 12. 10:35 | Válasz | #28 
Sziasztok! 4 éve küzdök a pánik és kényszerbetegséggel. Olyan gondolatok gyötörnek ha pl nagyobb városba megyek h nekem nem lehet menni és egyszerüen szenvedek nem tudom jól érezni magam sokszor csak sírok hogy miért történik ez pont velem mert mindig is nagyvárosokban szerettem volna élni. Légyszi segítsetek köszi elüre is

 rebi2007. okt. 01. 19:59 | Válasz | #29 
Sziasztok! Azt szeretném megkérdezni, h azoknak akik írták h félnek a hányástól, ez a betegség milyen tünetekben jelentkezik?

 rebi2007. okt. 01. 20:03 | Válasz | #30 
Szia bogár! Szerintem gondolkodj el azon h mi okozhatja ezt, volt-e esetleg olyan esemény egy nagyvárosban ami miatt "félsz" tőle. És figyeld meg magad, h mik a tünetek, ha rájössz az okára az már sok segítség. Én mondjuk azt javasolnám ezek mellett, hogy látogass előre meghatározott időpontokban (h fel tudj készülni) egy nagyvárosba, és kisérettel, fokozatosan sztem hozzá tudsz szokni.

 Pingu2007. okt. 22. 22:03 | Válasz | #31 
Sziasztok! Én is félek a hányástól, eddig azt hittem egyedül vagyok! Nagyon furcsa ez a betegség, vagy nem is tudom minek nevezzem. Még senkinek sem beszéltem róla, pedig jó lenne.:S

 rebi2007. okt. 26. 17:42 | Válasz | #32 
Persze h jó lenne csak az emberek megvetőnek érzik ha egyáltalán bármilyen betegségről beszélnek. Pedig szerintem pont ez lenne a megoldás, csakhogy olyan emberek is kellenének hozzá akik megértik, nem pedig olyanok akik lehurrogják a másikat, h mért nem vagy "erős", és sajnos csak azok lehetnek igazán megértők, akiknek szintén van vmilyen problémájuk, vagy legalábbis "hírből" hallottak róla. Én szívesen segítek, ha tudok bárkinek.

 Angie2007. nov. 02. 13:19 | Válasz | #33 
Sziasztok!
Én is félek a hányástól.Egyszerűen bepánikolok ha hányingerem lesz és hogy hányni fogok.Nehezen kapok levegőt,szaporán ver a szívem stb.....Nálam ez már 5 éve tart!Ha nagyon rámjön a pánik akkor daedalont veszek be.Megnyugtat és kb 15perc alatt elmúlik a hányinger.Tudom ez se jó,hogy tömöm vele magam de mit csináljak!Senki eddig nem tudott segíteni(orvos)ez a gyógyó meg igen!NEKTEK MI SEGÍTETT?????

 rebi2007. nov. 11. 11:13 | Válasz | #34 
Szia!
Sztem pszichés eredetű betegség lehet, ha az orvos sem tudott segíteni, vszínűleg nincs semmi szervi bajod. Ennek lekűzdéséért pedig csak saját magad tudsz tenni. Biztosan van vmi oka h miért is félsz tőle, mi történt 5 éve... Először fel kell ismerni a problémát, és belátni h az 5 éve volt, nem most. A gyógyszer is azért segíthet véleményem szerint, mert "elhiszed" hogy segít. És akkor ugyanigy magadnak is tudsz segíteni a pozitív gondolkodással... Amúgy gondolom sosem hánysz, csak hányingered van nem? ( vszínűleg amiket írtam már magadtól is tudhatod, mégis segít ha elhiszed h tényleg nem vagy beteg, csak magadnak gerjeszted a prblémád)

 gabi2007. dec. 03. 18:31 | Válasz | #35 
Kedves Éva !Szívesen váltanék néhány gondolatot a pánik és fóbiás betegségről,főleg arról hogyan lehet ebből kimászni.
56 éves vagyok,az elmúlt 8 évben rengeteg rossz dolog történt velem( édesanyám rákos betegsége,halála, férjemnek mindkét lábát amputálták combközépen,mindezt megelőzte,hogy a férjem betegsége előtt válni akart egy huszonéves lány miatt.Két éve küszködök, rengeteg gyógyszert kipróbáltam,de többnyire csak a mellékhatásait "élveztem",az állapotom egyre romlik.Most homeopátiával próbálkozom a hagyományos gyógyszerek mellett.Nagyon bízom,hogy ez segíteni fog.

 panni2008. feb. 11. 15:20 | Válasz | #36 
Kedves Éva!
Nekem is szorongás és pánikbetegségem van(kb 3 éve, de nem folyamatosan.)Most jött rám újra harmadjára, és most igen intenzív. Nagyon figyelem magam és attól félek, hogy valami szervi bajom lesz tőle. Kérlek nyugtass meg, hogy igazi testi betegséget nem szül a néhány hetes vagy hónapos állandó feszültség, rossz érzések, gyors szívdobogás stb.
Előre is köszönöm!

 Máthé Éva2008. feb. 29. 11:54 | Válasz | #37 
Ezer éve nem jártam e fórumban, most látom, hogy hozzám is szóltatok.
Kedves Gabi! Neked aztán kijutott a bajokból.De elmúlik a pánikbetegséged. Én 15 éven át küzdöttem ellene, de szerintem azért tartott olyan sokáig, mert a gyógyszeres kezelésen kívül a hülye bukaresti orvosok (akkor még ott éltem, most már régóta szülővárosomban, Marosvásárhelyen) semmilyen értelmes alternatív eszközhöz nem juttattak hozzá. Szerintem a legjobb kezelés a meditáció, jóga, kombinálva intenív testmozgással. Rajtam ez segített, de nem egyik napról a másikra. Fizikailag és mentálisan ki kell tisztítani a szervezetet. Akkor kezdtem drasztikusan jobban érezni magamat, amikor elkezdtem télen rendszeresen korcsolyázni, nyáron meg úszni, és véletlenül a kezembe kerültek Osho könyvei. Évekkel ezelőtt minden nap olvastam tőle egy-két oldalt. Most már nincs rá szükség, mert teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat, az élethez, a problémákhoz való viszonyulásomat.
Kedves Panni!
Tudom, nagyon rossz érzésekről, kétségbeejtő állapotokról van szó. A fenti ajánlásaim neked is szólnak. Hidd el, tíz éve tünetmentes vagyok, neked is sikerülhet.
Egyelőre ennyi, még kérdezzetek, még jövök!

Éva

 Tommyboy2008. márc. 22. 02:16 | Válasz | #38 
Kedves Angie! Úgy érzem hogy hasonló problémával állunk szemben, mert nálam is jeletnkeznek megmagyarázatlan panaszok...nem akarlak elkeseríteni, de a pszichológusok/pszichiáterek tanácsa, kezelése ezellen nem sokat használt,szeretném ha tapasztalatainkat, érzéseinket megosztanánk itt ezzel kapcsolatban hogy legalább egymásnak segíteni tudjunk, ha ez egyáltalán lehetséges...régóta küszködök ezzel, 7 éves korom óta, most 21 vagyok....

 Lala2008. márc. 26. 20:24 | Válasz | #39 
Sziasztok szerintem en is hasonlo problemakkal kuszkodok mar harom eve ,nemtudok megszabadulni ezektol az erzesektol akar mit is teszek ,szettem egy jo ideig kemeny nyugtatokot de nemhasznalt siznte semmit ,ma mar nemszedek semmit de nagyon roszzul vagyok kozbe ,sajnos eleg gyakran, szeretnek toletek tanacsot kerni nagy szuksegem volna ra ,ha lehetseges ,a tuneteim eleg kemenyek mindentol felek ,allandoan az van bennem hogy meghalok ,ekozbe zsibbad a bal karom nehezen veszek levegot panikba vagyok szedulok nyomast erzek a tarkomon stb,bevettem a fejembe hogy baj van a szivemmel mar megvizsgaltattam magam egy parszor de semmit nem talaltak ,nagyon negativ a gondolkozasom , ha valakinek ismerosek az erzesek es mar kigyogyult beloluk szivesen fogadok el tanacsokat,koszonom..........

 csabi882008. ápr. 11. 20:03 | Válasz | #40 
Sziasztok, nézem hogy sokaknak van itt pánikrohamja meg ilyesmi , ha vki szívesen beszélgetne itt az msn címem:
stenmars88@gmail.com

 mel2008. ápr. 17. 12:03 | Válasz | #41 
Sziasztok!.velem az a gond, hogy több, mint 3 éve depressziózok, és nem lelek kiutat. Emellett van egy nagyon nagy szorongásom is . nincsenek testi tüneteim, annyi csak, hogy évek óta nagyon fáradt vok, és már pár hete nem tudok aludni se. van egy csomó lelki bajom ,de a mindenki lesz..ja magasról. errefelé, (Kárpátalja, beregszász) mindenki magasról tesz az ilyesmire, mindenki abba van, hogy felsőbbrendű, a problémás emberek meg mehetnek a francba. Kívánom, hogy nekik legyen legalább a töredéke annak, amit én átélek, és sz..hassak én az ő fejükre. 20 éves vagyok és teljesen kicsi, 5, 6 éves korom óta úgy szorongok, hogy alig bírok aemberek között lenni. kóros önbizalomhiányom van, többször próbálkoztam öngyilkossággal, de egyszerűen nincs hozzá elég merszem . nagyon elszomorító az egész.szeretném feladni már végre rendesen de mégse merem megtenni. ez pocsék. Ha valakinek csak hasonlója van , és szeretne beszélgetni róla, akkor nyugodtan írjon a email címemre, vagy akár a fórumra is . Címem: queen15@kmf.uz.ua

 Gabi2008. máj. 06. 14:45 | Válasz | #42 
miért nem itta fórumban?

 Gabi2008. máj. 06. 14:46 | Válasz | #43 
Ja, Csabi88tól kérdezem

 sniki22008. szept. 13. 18:39 | Válasz | #44 
Sziasztok!

Nézzétek meg ezt az oldalt!

http://depresszio.lapunk.hu/

 krisztina2008. okt. 03. 16:00 | Válasz | #45 
Évek óta szedek antidepresszánsnak xanaxot, amitől végigalszom az éjszakát,de más jótékony hatását nem érzem. Vegetativ szorongásaim vannak.
Nagyon szeretném ezt magam legyőzni,és nem gyógyszert szedni, mert félek a hozzászokáshoz.
Kérem, ha valakinek van jó ötlete, segítsen!

 Petra2008. okt. 03. 16:07 | Válasz | #46 
Hát szerintem ha már ennyi ideje szeded akkor régen hozzászoktál!Szerintem szükséged lenne orvosra, ő lehet hogy tudna neked segíteni,nem hiszem hogy ezt így magad meg fogod oldani!Talán keresgess interneten linkeket a témával kapcsolatban!

 krisztina2008. okt. 03. 16:16 | Válasz | #47 
Már voltam orvosnál, hisz a xanaxot is ő írta fel, de nem akarok már gyógyszert szedni. Arra nem tudsz valami megoldást, hogy ne kelljen gyógyszert szednem?

 Petra2008. okt. 03. 16:21 | Válasz | #48 
persze,hagyd abba a szedését! Egyébként meg vannak honlapok ahol rengeteg információ található a te problémáddal kapcsolatban!

 krisztina2008. okt. 03. 16:45 | Válasz | #49 
Amint el fogy ez a doboz, abbahagyom a szedését, és szeretnék más megoldást találni. Ha tudnál mondani egy címet, ahol találok bővebb felvilágosítást azt megköszönném

 Petra2008. okt. 03. 16:48 | Válasz | #50 
szerintem érdemes lenne itt körbe tekintened: www.szorongok.hu

 krisztina2008. okt. 03. 17:07 | Válasz | #51 
Megnéztem az oldalt és találtam egy csomó hasznos dolgot köszi a segítséget

 adam2008. okt. 17. 17:18 | Válasz | #52 
Én is 1 éven keresztül féltem a hányástól!De most már mondhatom hogy kigyógyultam.
1-2 tipp az ebben szenvedőknek:
A legfontosabb valamiféle sporttolás(futás,aerobic,tenisz)stb.
Ez nagyon sokat segít.Én mióta teniszezek sokkal jobban érzem magam.
A másik az hogy fura de azt kell mondanom el kell fogadni és bele kell törödni(sajnos)de ez egy természetes dolog ami ki akar jönni az ki is fog. Remélem tudtam segiteni valakinek.Gyógyszerezni nem érdemes magunkat mert csak rövid távon használ de hosszú távon nem biztos hogy jót tesz a szervezetünnkel.Kemény küzdelem de feladni sohasem szabad.

 ági2008. okt. 21. 07:06 | Válasz | #53 
jó lenne veled beszélgetni!

 bebi2008. okt. 22. 22:05 | Válasz | #54 
nemtudom használ e de javasolnám a zenehallgatást azoknak akik a városbajárástól szoronganak, kis dolog de valamennyire elvonja a figyelmet a szorongásról azthiszem

 Panni2008. okt. 28. 15:55 | Válasz | #55 
Sziasztok!
Tud valaki ajánlani valami jó könyvet, hogy megerősítsem és megváltoztassam szorongó életemet?
Nem tudom, kinél hogy van, de nekem a szorongás általában tél, és a hideg idő közeledtével jön ki újra.
Kinél meddig tart egy ilyen szorongós időszak? Milyen gyakoriak ezek?
nagyon szeretnék egyedül is (gyógyszerek nélkül) túllendülni ezen az időszakon, és remélem,egy jó könyv, ami elég hitet és pozitív megerősítést ad, segítségemre lesz ehhez.
Előre is köszönöm!

 © Lív862008. okt. 31. 11:01 | Válasz | #56 
Sokat gondolkodtam hogy írjak e de úgy döntöttem muszáj segítséget kérnem. lehet, hogy levelem hosszú sikerül, de muszáj kiírnom magamból azt ami nyomaszt. 22 éves lány vagyok, a problémám az, hogy már egy jó ideje úgy érezem, hogy "nem kerek a világ" számomra.. Sokszor félek, szorongok, és ilyenkor nagyon kellemetlenül tudom érezni magam.. sokszor van az, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban „bepánikolok", és ilyenkor elkezd hevesen verni a szívem, izzadni a tenyerem, szédelgek, úgy érzem elájulok, hogy kiszaladnék a világból, hogy fáj mindenem, hogy elgyengülök. Ilyekor nagyon megijedek, félek, hogy valami komoly betegségem van, vagy halálos beteg vagyok.. meg ilyen – tudom – buta, nevetséges dolgok.Az igazásgoz hozzátartozik, hogy édesanyám 10 éves koromban váratlanul elhunyt, édesapám pestre költözött, tesvérem is elköltözöt és én hosszú ideig egyedül éltem, csak ritkán találkoztam családtagjaimmal. Nagyon magányosnak érzetem magam, elkeseredetnek, míg nem belépett az életembe a párom, aki nagyon sokat segt nekem, aki megérti hogy mitől szorongok.. Úgy érzem csak Ő van nekem, nagyon szeretem mégsem érzem most azt hogy „kerek lenne a világ".. Sokszor mikor éjjel párom dolgozik és egyedül vagyok borzasztóan félek, rettegek, szorongok, „bepánikolok", hogy "jajj mi lesz ha lehunyom és a szemem, és másnap már nem kelek fel".. sokszor arra gondolok, hogy miért kell nekem így élnem, miért kell hogy mindig beárnyékolja valami a napjaimat, hogy miért szorongok mindentől, sokszor úgy érzem, hogy már nem leszek igazán boldog az életben, ezt kell elfogadnom, így kell élnem, hogy egyszer nagyon lent, egyszer kicsit fent. Ugyanis sokszor volt már ilyen időszakom, már sok sok éve van ez.. és van volt amikor erőt vettem magamon, és "meggyógyítottam magam" egy kb fél évre,aztán újra..elkezdetm "agyalni", szorongani, félni, meghátrálni, nemtudtam szembenézni a gondokkal..stb.. voltam már pszichológusnál, pszichiátrenél..de aztán mikor újra kezdem visszatalálni önmagamhoz, nem jártam, gondoltam innen már én is megtudom oldani a problámimat, Így is volt - egy kis ideig- aztán újra.És talán itt rontottam el… Az utóbbi időben felkerestem egy pszichiátert, aki frontint és paraxotot írt fel..Nem éreztem jól magam nála, mert nem igazán hallgatta meg a problémáimat, csak jóformán adott egy receptet.. de nekem nem ez kell!.. én szeretném elmondani valakinek azt amitől szorongok, félek, rettegek.., szeretném elmondani, hogy mi nyomszat, és szeretném úgy elmondani, hogy ne mosolyogjanak ki.. - ugyanis ha valakinek elmondom, hogy mitől szorongok hogy pl: " nem merek elaludni, mert félek, hogy nem ébredek fel, hogy ha fáj valamim biztos meg fogok halni, hogy nekem nem lesz családom mert úgy sem érem meg"- kinevetnek, és elintézik annyival hogy „jajj de buta vagy, 22 évesen mi problémád lehet" de én úgy szeretném elmondani a félelmeimet, szeretném ha valaki megnyugtatna, ha valakis segítene visszatalálni önmagamhoz, hogy ha valaki biztatna, hogy minden kerek lesz újra.. nem csak egy recept és el van intézve.. sajnos nagyon sokszor vannak sírógörcseim is (amik bármilyen furcsa sokszor ,kicsit megnyugtatnak).. sokszor "törik el a mécses".. és ami a legrosszabb van amikor már úgy vagyok vele, hogy beletörődök, mondván nekem ez jár, ez van, én is fogok élni, félelem, szorongás, álmatlan éjszakák, remegés, pánikolás, sírás, bánat, szomorúság,, néha egy kis mosoly (ami lassan már nem őszinte mosoly).. Pedig én mindig az a lány voltam aki rácsodálkozott mindenre az életben akár a naplementére,akár csak az úgy az ÉLETRE, imádtam mindent, imádtam megélni,átélni mindent, mindig mosolyogtam.. pedig egyedül voltam… de ma már nem az a lány vagyok!!! és ez elkeserít rettentően...és ahogy ezeket sorokat írom, ismét könny szökik a szemembe... sokszor próbálkoztam öngyógyítással, hogy megpróbáltam magamban helyre tenni a dolgokat elmagyarázni magamnak, hogy "nincs semmi baj, minden rendben van, minden szép is jó..stb de ilyenkor újra újra váratlanul jön a pánik...ideg a nyomromon, remegek, halálfélelmem van stb... Csak a párom tartja bennem a lelket Ő a mindenem.. segít, fogja a kezem.. pedig látja mennyire magam alatt vagyok..mégis melettem van..Ő ajnálotta, hogy kérjek segítséget szakembertől.. és bíztat, hogy ne aggódjak lesznek még gyönyörű napjaim.. de ilyenkor csak elsírom magam..... Sokszor úgy érzem, hogy CSAK mellette érzem magam biztonságban, csak az ölelése a menedék számomra.. és már csak ő az életem értelme... Borzasztóan elkeserít, hogy nem találok vissza önmagamhoz, hogy úgy érzem nekem mindig be árnyékolja valami az életem... Annyira sokszor probálok változatni a dolgokon, de mindig ugyanoda jutok ahonnan elindultam, mintha egy állandó mókuskerében élnékmint azt már említettem, 10 évessen elveszítettem az édesanyámat..ezt akkor még nem tudtam felfogni, és mostanában jövök rá hogy ,mennyire, jó lenne valakihez odaszaladni és elmondani a gondjaimat, hogy ne csak mindig szegény páromra zúdítsam.. És sokszor arra gondolok, hogy mi lesz ha én is olyan fiatalon "megyek el" mint, anya, olyan hirtelen, hogy én sem érhetem meg majd azt hogy gyerekeim felnöljjenek, hogy én is majd összesek csak úgy és meghalok, mint ő...tudom ez butaság..de sokszor ettől félek... Annyi minden rossz-csúnya dolog van a világban.. miért te történhetne velem valami:(((.. ilyenek járnak a fejembe.. de nem merem senkinek elmondani, csak a páromnak...és Önnek... Nagyon szeretnék visszatalálni önmagamhoz, megtalálni a szépet az életben.. nem pánikolni.. Van amikor nagyon félek, rettegek, remegek, pánikolok, akkor az orvos által felirt frontint veszek, be és ilyenkor jobb, megnyugszom, éjjel eltudok kicsit aludni.. de tudom hogy ezzel csak a szőnyeg alá söpröm a gondjaimat, és nem oldom meg ezzel.. Érdekes.. sokszor tudom, hogy mi lenne a helyes út, mégsem merek egyedül elindulni.. ha egyet előre lépek hármat hátra.. és akkor csak sírok, és kilátástalannak tűnik minden...elvagyok keseredve!. hogy itt vagyok 22 évesen az életem legszebb korszaka lenne, de nem az.. Talán én nem engedem magamnak, talán minden csak fejben dől el? talán azzal, hogy minél többször mondogatom magamnak, hogy " úgy sem lesz már szép életem", "úgy sem lesz kerek újra minden", "minek örüljek, ugyis bármikor jön egy pánik és akkor mennnyire rosszul tudom érezni magam", "nem tudok erős lenni"... talán ezzekkel a mondatokkal csak nehehizetem az utam az alagút vége felé.. nem tudom.. csak azt tudom, hogy szeretnék újra az a lány lenni aki mindenben az örömét lelte... Mit tegyek? kihez forduljak? kérem szépen segítetek nekem!!!!

 Hancy2008. dec. 05. 23:07 | Válasz | #57 
Sziasztok! Én egy valamitől rettegek és az nem más, mint az egyedüllét éjszaka amikor a párom dolgozik! Ilyenkor olyanok jutnak eszembe, hogy mivan ha betör valaki, vagy biztos van itt valaki aki figyel, és volt már olyan is hogy ismeretlen telenfont kaptam, és nem szólt bele senki csak olyan érdekesen szuszogott! Na én ilyenkor úgy bepánikolok!!!! Rettenetesen félek!!! Hogy tudnám én ezt leküzdeni? Próbáltam már, hogy szól a zene, világít a sólámpa, de nem segít! De ha van velem valaki, vagy legalábbis tudom, hogy itt van a lakásban a másik szobában akkor nincs baj, csak ha tudom, hogy egyedül vagyok! És sajnos nem tehetem meg, hogy mindig szóljak valakinek, mert hisz mindenkinek van párja és inkább vele van mint velem, és ez természetes!! De valami megoldás kell!!! Valaki segítsen nekem, mert én ezt nem birom!!!! A párom már azon is elgondolkozott, hogy otthagyja a mostani állását, hogy éjszaka ne dolgozzon! Segítsen valaki!!! Előre is köszönöm!!!!!

 gigi2009. máj. 04. 04:57 | Válasz | #58 
segíteni szeretnék azoknak, akik szívesen "beszélgetnének" problémáikról, mert én gyógyult pánikos vagyok kb 20 éve. Mostani élethelyzetem kisebb nagyobb depibe belevisz, de szinte gyógyszer nélkül vészelem át ezt is.Csak a pszichoterápiában bízom, a verbális ventilláció az egyik nagy gyógyszere ennek a nyavalyának, de van kiút. Sziasztok, aki sorstárs és érdeklődő, várom e-mail-ját. Különböző önsegélyező csoporttal, már több kilátástalannak hitt embernek segítettem. Gigi

 anami792009. júl. 20. 13:07 | Válasz | #59 
szia4ÉN 10 ÉVE VOK PÁNIKOS.GYÓGYSZEREZNEK A MAI NAPIG.HOGY LEHET A ROHAMOT KIVÉDENI?MOSTANÁBAN LAFEKVÉSKOR JÖN RÁM,MIKOR JÁR AZ AGYAM.ILÍYENKOR GYÓGYSZERHEZ NYÚLOK,AMI PLUSZBAN VAN FELÍRVA.KÖSZI A SEGÍTSÉGET

 kittt2009. aug. 03. 22:14 | Válasz | #60 
sziasztok!
2 hónapja vagyunk együtt a barátommal és nagyon szeretem.
egy rendezvénysorozatra mentünk el ami 3 napig tartott, sátoroztunk. egész végig iszogattunk alig aludtunk,rohadt meleg volt, a zene egésznap dübörgött és a 3. napon egyszerűen kiborultam fizikailag és idegileg is. elkezdett idegesíteni a barátom meg úgy minden a környezetembe, és bebeszéltem magamnak hogy már biztos nem szeretem és hogy szakítanom kell vele, egész nap ezt pörgettem a fejembe és a barátom is észrevette hogy valami bajom van, a végén már attól rosszul lettem szó szerint, hogy hozzám ért, hogy megcsókolt, aztán elkezdtem izzadni remegni, hányingerem lett és hánytam is. túl sok volt nekem ez a töménytelen bulizás, és ez a 72 órás non stop együtt lét a párommal.és a legrosszabb az egészbe hogy előtte annyira boldog voltam vele mint még soha életembe senkivel és nem értem hogy akkor mért érzem ezt.
hazavitettem magam hajnal 3kor aztán egész éjszaka remegtem a mellkasomba éreztem nyomást, mintha súly nehezedne rá, és folyamatosan az járt a fejembe hogy biztos nem szeretem már a barátomat és muszáj szakítanom vele de közbe nagyon szeretem és tényleg életem legszebb 2 hónapját éltem át, nagyon jó ember és sose bántott még meg és nem akarom elveszíteni.
azóta hullámokba tör rám a remegés, sírógörcs, alig tudok elaludni,felébredek éjszaka és remegek ha rágondolok.nyugtatót kellett beszednem. a barátaim valamilyen szinten megnyugtattak meg a családtagjaim is, hogy nincs semmi baj kimerültem és túl sok időt töltöttem a barátommal együtt, de amikor egyedül vagyok újra elkezd kattogni a fejembe ez az egész agyrém.
12 éve meghalt édesanyám, utána voltak hasonló dolgaim.
gyógyszert kellett szednem,pszichológushoz is kellett járnom. 8-9 éves koromba volt ez. akkor is bemeséltem magamnak dolgokat hogy meg fognak halni a családtagjaim(nem volt semmi bajuk), hogy öngyilkos leszek(közben nem akartam az lenni), és hasonló dolgok. szintén szorongásaim voltak, remegtem stb.
hála Istennek ez elmúlt egy idő után és azután egyáltalán nem volt semmi bajom. 9-10 éve volt ez, tehát most vagyok 18 éves. boldog életet éltem/élek sose kellett szednem nyugtatót ismét,egészen mostanáig és nem értem hogy mi van velem. Nem akarok begolyozni de nyugtatókon sem élni 18 évesen és pszichologushoz járni. segítsetek,vmi tanácsot adjatok kérlek

 brigitta2009. aug. 16. 23:59 | Válasz | #61 
sziasztok én 8 éve vagyok pánik beteg már voltam pszichologusnál;gyogyszereket szedek de sajnos nem igazán vagyok jol legalábbis még nyáron elvagyok de ha eljön a tél szinte minden másnap pánik rohamaim vannak.Nem tudnátok segíteni?

 gray2009. aug. 23. 23:24 | Válasz | #62 
Sziasztok! Egy 20 éves fiú vagyok. Depresszióban szenvedek. Volt egy rendes családom, barátnő, barátok, de mára más lett minden. Elváltak szüleim, elhagyott a barátnőm, barátok más városban, munka vagy suli miatt...Anyámmal megromlott a kapcsolat, nem igazán beszélgetünk, apámmal mostanában újra tartom a kapcsolatot, de ő is teljesen megváltozott az új kapcsolatában. Van egy lány akit 2 hónapja ismertem meg, nagyon megkedveltem, ő is engem (különféle okokból nem tudtunk találkozni). Idáig mondta, h szeret meg hasonlók, ma benyögte, h kedvel, meg jófejnek tart, de szerelemből nem szeret...:( Nagyon sokat beszélgetek vele. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot (skype, msn). Ő is depresszióban szenved, sokszor szomorú és sokat sír. Kezdem úgy érezni, h senkisem szeret igazán, az apró örömök csak percekig-órákig tartanak, majd minden kezdődik előlről. Ez nálam már egy jó ideje tart, pontos dátumot én sem tudok mondani. Utóbbi időben, sokat gondolkodok az életemen, hogy miért történik velem ez a sok rossz, pedig próbálok/próbáltam mindigis tenni ellene, túlságosan is sokszor és mindig csak a csalódás ér/ért..:( Szeretnék boldog lenni, rossz látni, hogy körülöttem mindenki éli a saját kis életét, mindenkinek van valakije és nekem nincs senkim már egy jó ideje. Arra is rá kellett jönnöm, h előző barátnőm sem szeretett igazán, mindigis úgy éreztem, h én túl sokat teszek egy kapcsolatban, de a másik értem, nem igazán. Évről-évre csak romlik a helyzetem és az állapotom. Sokat hallgatok zenét, keresgélek képeket neten és nézek filmeket. Művészlélek vagyok, mindenben az értelmet keresem és a "szépséget". Szeretethiányom is van, senkitől nem kapok szeretetet, naphosszat csak benn ülök a szobámban és nézek ki a fejemből, sokat sírok és nem értem magam sem, mert nem ilyen voltam, mindig jókedvű voltam és boldog, mára ez nem mondható el. Valaki tudna nekem tanácsot adni vagy valamit javasolni, ami enyhíthetné ezt a betegséget vagy ezt az egész érzést? Köszönöm előre is!

 Balogh Ibolya2009. aug. 28. 14:29 | Válasz | #63 
Én is ebben az állapotban vagyok,már egyszer volt öngyilkossági kisérletem,de nem tudják sokan megérteni ,hogy abban a pillanatban amikor e tettet megcsinálja,akkor be van kattanva az ember,se kép se hang.Mellesleg,2éve lassan nincs munkám,emiatt is zavaros a lelkem,45 évesen nem sok esélyt érzek arra,hogy ujra normális emberként élhessek,csak a 2 gyerekem tart most életben,szerencsére ők jól tanulnak és a rosszkedvemet felvidítják ideig-óráig.

 Balogh Ibolya2009. aug. 28. 14:30 | Válasz | #64 
Én is ebben az állapotban vagyok,már egyszer volt öngyilkossági kisérletem,de nem tudják sokan megérteni ,hogy abban a pillanatban amikor e tettet megcsinálja,akkor be van kattanva az ember,se kép se hang.Mellesleg,2éve lassan nincs munkám,emiatt is zavaros a lelkem,45 évesen nem sok esélyt érzek arra,hogy ujra normális emberként élhessek,csak a 2 gyerekem tart most életben,szerencsére ők jól tanulnak és a rosszkedvemet felvidítják ideig-óráig.

 e2009. aug. 28. 17:09 | Válasz | #65 
szia.Elolvastam amit irtal,szerintem tulterhelted magadat valoszinuleg erzekeny vagy bizonyos hatasokra amik ott ertek tegedet ,melegseg, ital ,allando porges .alvas hiany valoszinuleg ezen hatasok egyuttese valtotta ki beloled amit most erzel.szerintem mindenkit megterhel az ijen jellegu buli ,csakhogy vannak eros szervezetuek es kevesbe erosek

 pompom2009. szept. 01. 14:19 | Válasz | #66 
gray, próbálj meg keresni egy közösséget, ahol jól érzed magad (akár a neten) és ahol megbecsülnek valamilyen tulajdonságodért! kezdetnek, erőgyűjtésnek az is jó, ha idegenektől kapsz lelki támogatást (net, fórumok, fotósoldalak, vagy bármi).. az írásodból egyébként az tűnik ki, hogy egy értelmes ember vagy, aki jó irányban keresi a boldogságot, szóval csak így tovább, ne add fel!

 gray2009. szept. 04. 20:49 | Válasz | #67 
Szia PomPom! Köszi, hogy reagáltál a kifejtésemre. Jól esett nagyon. Utóbbi napokban elég jó volt a kedvem, de valamikor eléggé visszazuhanok. Ez több okból is lehet/van... Igen, szeretnék meggyógyulni és boldog lenni végre, mindigis tettem ezért, de sokszor felesleges erőfeszítésnek éreztem. A lánnyal meg kezdenek jól alakulni a dolgok, remélem továbbra is marad így. :) Nem fogom feladni, van egy-két ember akitől sok szeretetet kapok, igaz csak neten.. :( Ami nem az igazi, de több, mint a semmi. Most azzal terelem a figyelmemet meg a gondokat, hogy kimozdulok itthonról többet, meg újítgatom a szobámat, sok zenét hallgatok, ez is feledteti a terheket..

 Henson2009. szept. 06. 17:47 | Válasz | #68 
Sziasztok!

Mel nevű felhasználó után érdeklődnék. Irtam neked emailt de nem válaszoltál, hogyha lehetne kérlek irj a henson@citromail.hu címemre. Nekem is hasonló problémáim vannak mint neked és erről szeretnék beszélni. Kérlek irj e-mailt!

 Vivi2009. szept. 09. 10:52 | Válasz | #69 
Sziasztok! Már lassan két éve vagyok szorongás beteg,de sajnos annyira,hogy nem bírok egyedül közlekedni,mert mindig szédülök stb. Kipróbáltam majdnem minden alternatív gyógyászatott,de igazán semmi nem hatott. Soha nem szedtem rá gyógyszereket, a gyógynövények híve vagyok. Legutóbb megrendeltem az OM relax kapszulát,nagyon jónak hangzik. Bevettem belőle két szemet és igazán lenyugtatott,de nekem elég érzékeny a gyomrom és ezért nem szedhetem tovább. Ha valakit érdekel...Ha boltban rendeled 6000 Ft szállítással együtt én odaadom 3000Ft ért.
Olvasatok utána jó dolog. A gyógyszerek csak rontanak a mellékhatások miatt. Ha kérdésed van: vivento80@freemail.hu

 Vivi2009. szept. 09. 10:53 | Válasz | #70 
Sziasztok! Már lassan két éve vagyok szorongás beteg,de sajnos annyira,hogy nem bírok egyedül közlekedni,mert mindig szédülök stb. Kipróbáltam majdnem minden alternatív gyógyászatott,de igazán semmi nem hatott. Soha nem szedtem rá gyógyszereket, a gyógynövények híve vagyok. Legutóbb megrendeltem az OM relax kapszulát,nagyon jónak hangzik. Bevettem belőle két szemet és igazán lenyugtatott,de nekem elég érzékeny a gyomrom és ezért nem szedhetem tovább. Ha valakit érdekel...Ha boltban rendeled 6000 Ft szállítással együtt én odaadom 3000Ft ért.
Olvasatok utána jó dolog. A gyógyszerek csak rontanak a mellékhatások miatt. Ha kérdésed van: vivento80@freemail.hu

 Henson2009. szept. 15. 20:40 | Válasz | #71 
Sziasztok!Kérem segítsetek. 5 éves korom óta szorongok, most 21 vagyok és még mindig jelen van ez de most az utóbbi 2 évben rosszabbul vagyok, depressziózok, szörnyű érzések törnek rám, öngyilkos is akartam lenni, gyógyszert is kell szednem. Nagy önbizalomhiányom van, néha nagyon rosszul érzem magam emberek között. Ha valaki hasonló helyzetben van kérem írjon az email címemre: henson@citromail.hu

 kersztes tímea2009. szept. 18. 23:42 | Válasz | #72 
Sziasztok már lassan tíz éve szenvedek de elég volt segítsetek.

 timi2009. szept. 18. 23:51 | Válasz | #73 

 Henson2009. szept. 19. 11:27 | Válasz | #74 
Mi a gondod? Lenne kedved beszélni róla?

 makrancs2009. okt. 07. 16:00 | Válasz | #75 
Sziasztok!

Én az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítványtól írok nektek.
Megjelent egy kiadványunk, amihez ingyen hozzájuthattok, csak kérni kell.
Gondoltam érdekelhet valakit.
Címe:
Elmeegészségügy: A pszichiátriai kezelések alternatívái

Mielőtt valaki gyógyszert kezdene el szedni általában utána jár a dolgoknak. Ez a kiadvány is segíthet a döntéshozásban.

Megrendelhető:
e-mailen: info@cchr.hu
Telefonon: 342-6355
letölthető: www.emberijogok.hu oldalról

Remélem tudunk segíteni vele.

Üdv.
Évi

 Nofer2009. okt. 13. 17:40 | Válasz | #76 
Sziasztok!
A vezetessel vannak gondjaim. 3 eve van jogositvanyom, de meg nem vezettem egyedul,mivel nem volt autom.Nem reg ota kulfoldon elunk, azota egyszeruen nem merek vezetni,ugy is rettegek, ha valaki mellettem ul, egyedul vezetni pedig egyaltalan nem tudok, hanyok, megy a hasam, remegek, sirogorcs jon ram. Van valakinek otlete, hogy mit lehet ezzel kezdeni? Itt auto nelkul sehova sem tudok menni, dolgoznom kellene, de nem tudok, mert nem merek vezetni. Ha legalabb nem hanynek es nem menne a hasam, akkor megprobalnam, de annyira rosszul vagyok, hogy el sem tudok indulni. Pedig az akarat megvan, ebben az orszagban is letettem a kreszvizsgat, es vezetek ha ul mellettem valaki, de mar attol oklendezem, ha ragondolok, hogy egyedul kell vezessek.

 tundiko2009. nov. 26. 12:07 | Válasz | #77 
szia!hát hol is kezdjem.mindig is voltak bennem kissebb nagyobb szorongások ,de ami most van az kb 4 éve kezdődött és egyre rosszabb.sokat voltam vagyok egyedül ,csak távúton járok iskolába ,munkám hol van hol nincs ,tudjuk milyen a mai világ sajnos.már lassan minden problémát okoz.még emberek között is lenni ,a saját barátaimtól is szorongok ,ha vizsgázni megyek ,vagy randira .két évig volt barátom és azért lett vége mert köt öv után is még szorongtam tőle és ez nem múlt el.nem értem magam ,mindenki azt mondja h nem lenne rá okom mert külsőleg teljesen más jön le rólam .vki segitsen mert már nem birom ,naon rosszul érzem magam !kössziii:DDDD

 fred9252010. feb. 22. 22:36 | Válasz | #78 
30 éve 16x sokkoltak a klinikán azóta vagyok pánik-kényszer fóbiás-mániákus depresszios..sok tapasztalatom let..hogy még mindent túl éltem..szivesen megosztom..és elfogadom..örülők ha tanulhatok még másoktol..a gyogyulásomért

 roll34162010. márc. 27. 16:30 | Válasz | #79 
Sziasztok. Sajnos én is tapasztalom a szorongás és a depresszió érzését nagyon sokszor, és úgy van ahogy mondják. Elvesz az embertől mindent ami jó. 31 vagyok, most vesztettem el egy barátnőt, persze ez miatt, ettől az ember élő halott lesz a földön. Nem látom a napot, nem érzem a melegét. A kiáltásomat nem hallják meg az egészséges emberek. kész vagyok. Nagyon kívánom nektek hogy jobban legyetek, sorstársaim...

 tom2010. máj. 12. 21:06 | Válasz | #80 
Sziasztok.19 éves srác vagyok.Eléggé pánikbeteg vagyok.Gyomromal rendszeresen van baj,votlam midnen kivizsgáláson(gyomortükrözés,ultrahang,vérvétel stb..),és kiderült hogy nincs semmi bajom.Mégis úgy érzem mintha valami nagyon nagy beteg lennék pedig nem egyszer kivizsgáltak már.Lehetséges hogy ez fejben dől el?Másik dolog hogy köürlbelül 10 éve nem hánytam,és mikor rámjön a hányinger nagyon bepánikolok hogy hányni fogok.:/


[1] 2

Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől