* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Nyugi, a monitorod marad ott ahol van, ne parázz...
Guga féle yóó kis $ veddmegaddel..(degu mentes).   >>   Fórum   >>   Önéletrajz
The Pompous Marsh-hen

Név:

E-mail cím:




 [ikonok]  [url]  [kép]
Hozzászólás:

Listázás fordított időrendi sorrendben


 guga2003. márc. 29. 14:24 | Válasz | #1 
Perzecutor barátom kérésének eleget téve kezdtem el írni .
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát .

Kedvetlenül ébredtem és szuszókásan .Rémlett valami megfoghatatlan furcsa álom ami nem egyezik sehogy és nem illeszkedik bele az emberi értelembe .Zavaró tud lenni ilyenkor a saját magunk szabta korlátok felismerése . Kávé épphogy csak bele de sok vízzel . Amikor lefőtt megfogtam a forró porcelánt és leemeltem a tűzről .Beledobtam 4db édeskét majd hagytam kihűlni . Észrevettem az utóbbi időben , hogy óvatosabb és komótosabb lettem .Már nem döntöm magamba a száz fokos kávét .Leteszem magam mellé és megvárom amíg kiadja magából a gőzt . Hajnali öt , asszony , gyerek még durmol .Yóó az alvókájuk .Én mindíg is hajnali bogár voltam .Sosem értettem azokat akik délig aludtak .Amint a nap felkel nekem is kipattan a csipám . Maximálisan élvezem a nagyváros hajnali csöndjét .Ennél már csak a vidéki hajnalok a szebbek .Vízparton sárorban ébredni .Se kávé , se luxus , se wc .Lesétálsz a vízpartra egyik helyen belepisálsz miközben az eget bámulod ,aztán végigsétálsz a parton . Madarak , halak , bogarak , fák és kocsikeréknyom .Minden passzol .Itt a nagyvárosban az a yóó benne , hogy elindulsz a kerékpárral és füleden a dübörgő zene azonnal meghazuttolja a csendet .Rögtön felfokozott érzelmi állapotban találod magad .Bevágsz a kamion elé a pirosnál , sőt nem is lassítassz ha vált a lámpa . A kereszteződésekben úgy suhansz át mint a rakéta . Mindenki álmos és nyűgös a muszájtól és nem értik te miért vagy olyan felszabadult . Mit keres a mosoly az arcodon amikor annyi a gond .Miért csak legyintessz ha valaki panaszáradattal lep meg .Miért nem omlassz már össze a hírek hallatán .Egyáltalán mit röpködsz itt hajnalok hajnalán ? Ilyenkor nyúzottan illik tekerni azt a kerékpárt mint aki megadta magát a sorsnak . Jobbra-balra kilengve teljes testsúlyoddal rásegítve szinte a homlokoddal a kormányt érintve .Így lenne helyes és megszokott .Ám nem .Ezért aztán gyanakvóak és furcsán néznek rád .Reggel ha beérsz akkor kiscsoportos beszélgetéseken nem azt hajtod , hogy a szemét asszony megerre megarra , nem áskálódsz a másik hátamegett , nem örülsz ha másik rossz helyzetbe került , nem hízik a májad , hogy szóba hozd már végre a legújabb pletykát és mit szóltok képzeljétek hallottátok már ? Nem ? Hát tőlem tényleg nem . Lassan-lassan kiközösítenek , rosszalják ha nem tartok velük elcsenni apránkint a cég vagyonát .Mi az az apróság ? Kisember ezt sem teheti meg ? Mások meg a milliárdokat és mégsem történik semmi .Hol itt az igazság .Igen ilyenek vagyunk .Az igazságot keresve nem vesszük észre , hogy magunk vagyunk a mérce . Ki szab határt ? Anyám, apám ? Az erkölcs ? Az egyház ? A törvény ? Isten ? Vagy egy hasmenés ami térdrekényszerít ? Csak nyomom a pedált .Dübörög a zene és elönt a forróság . Elmegyek a földön alvó mellett , elsuhanok .Mit sem sejt róla , hogy róla elmélkedem .Örül , hogy végre aludni tud .Vagy elnyomta a bor , ami hite szerint hozzá tartozik , anélkül nem megy . Elhúzok mellette mert nekem a mindenemen felül még van olyanom is az ő semmilyével szemben amivel el tudok húzni .Talán nekem yóó , gondolhatná ő .De yóó neki .Szeretne az én helyemben lenni és biztos eszébe jutna ha egyáltalán gondolkodna rólam , hogy én meg nem szeretnék az ő helyében lenni . Nem így van . Nem szeretet vagy nemszeretet kérdése . Ő sem ezt választotta magának . Ő is mint minden ember a lehetőségek közül mindíg a leges - legjobbat választva került ebbe a helyzetbe . Mindegy gördülünk tovább mint minden .Ellenőrök csokorban egy padon .Várnak a buszra és az áldozatra .Kiszúrom őket mindenhol .A jellemet nem lehet civil ruhába öltöztetni .Ott ülnek négyen és ott a vadász a szemükben .Hiányzik minden alázat és csak az a felsőbbrendű primitív uralkodási vágy , hogy az mindegy te ki vagy .Lényeg az , hogy arra a kis időre engedelmes légy és lesütött szemmel teljesen megsemmisülve mutasd be a bérleted .Az meg sem fordul a fejében , hogy te tartod el . Mindegy a hasmenés őket is térdrekényszeríti . Azon nem segít a karszalag . Hajnal a kocsma előtt ,elsuhansz de még látod mire mutat az éppen soron következő .A legolcsóbb sört választotta magának mint számára legjobb lehetőséget a választhatóak közül .Választhatta volna a drágábbat is de akkor csak egyet bár minőségit ihat .Viszont így egy sörivásnyi lehetőséggel több .Tovább lehet ácsorogni és megvitatni a szemét politikát .A meccs is húzós téma .Horgászat , komászat , pletyka , mindenről van vélemény .A legkisebb kihágást elkövetőn is azonnal ítéletet hirdetnek így hajnaltájt .Mindenkit azonnal elbírálnak és megvéleményezik .Azt is tudják , hogy az ő helyében miként kellett volna .Na de a ki ilyen hülye az megérdemli .Aztán mennek a dolgukra .Ki az árkot ássa ,másik gépet kezel nyolc órában ,emez meg takarítja , ő pedig a kukát túrja , ama meg délután meg fog halni csak még nem tudja , hogy belehal .Senki sem úgy ébred , na ma tudom meghalok .Tudná mit tenne ? Ugyanoda menne ? Kikérné , meginná , hangoskodna , okoskodna , beletúrna mélyen a zsebébe még apróért mint akinek már minden mindegy ? Estére már úgy sem a pénz a fontos .Megyek kicsit meghalok .Utána mi a fizetőeszköz ? Mindenért fizetnem kell vagy valaki rendezte már a számlát ? Gördüljünk tovább , figyelni kell mert még én is ott hagyom a fogam .Ilyen sebesség mellett minden apró rezdülésre reagálni kell . Égő cigarettavéget dobnak ki egy kék zsiguliból .Átmegyek rajta és egy pillanatra még szikrát hány. Olyan mint az a kutya amelyiknek ketté törte a derekát a villamos .Ártani nem tud de ha közel mész akkor megharap , azthiszi te okoztad és te tartod sakkban .Ismeretlen a helyzet neki és érthetetlen .Egy ilyen nagy testű hozzá van szokva , hogy bizonyos dolgokat a markában tart .Na de ilyet , hogy őt tartsa a markában minden gyenge dolog .A legfélelmetesebb az volt számára amikor jött a következő villamos .Ő mozdulni már nem tudott a villamos pedig már nem érte el .Az előző kellően arrébb dobta . Muszáj volt szegényt lelőni .Nem haragudtam rá amiért kis híján megharapott . Magamra haragudtam .Az ő helyében én is bárkit megharaptam volna .Harapós helyzet volt .Később is láttam ilyet de az nehezebb volt , szegény kutya az úttest közepén feküdt kettétört gerinccel . Az egész Üllői útra kihatással volt . Mint amikor a folyó szigetet alkot olyan kis szigetet vont köré a két oldali kocsioszlop . Kitértek erről is arról is .A kutya csak a fejét tudta megemelni de azt is fájdalmasan . Én már tapasztaltabb voltam amatőr embertársamnál aki kicsit idegesen vergődött át a kutyához . Majd megállt felette , benne volt a szemében , hogy jobban meg van ilyedve mint a kutya .Az legalább a testében is érzi . Aztán lehajolt és persze a kutya támadásnak vette . Mindegy gördüljünk tovább , legközelebb már ő is tapasztaltabb lesz és nem dől be a saját érzékenységének . A rendőrök lőtték le ott az út közepén . Mondhatnám , hogy humánusan . Annak is örülhetünk , hogy nem ették meg ott a helyszinen .Ha kínai rendőr lett volna akkor a vasárnapi ebédet szolgáltatta volna . Ki tudja mi helyes , mi az igazság , hol a határ és minek az ? Isten , rendőr , törvény , a példakép , főnök , szomszéd vagy a hasmenés ami térdrekényszerít . Gördüljünk tovább . Húgyszag , ez a híd alja .Itt vezet el a kerékpár út . Ide vezet mindenki útja üríteni . Kár , hogy az emberek képzetében a híd allja olyan hely amit bátran és büntetlenül meg lehet becsteleníteni . Meggyalázott terület és aki gyalázta az most valahol éppen pózol .Próbálja magáról a legelőnyösebb képet festeni .Lehet éppen állásajánlatra jelentkezett . Most megy a meghallgatás .Hát kéremszépen én olyan ember vagyok elsősorban aki szégyenkezés nélkül a híd alá szarik és hugyozik . Majd ezek után felsorolja a képesítéseit . Persze elhallgatja , hogy abban a híd alatti dologban ő a ludas .Ha elmondaná tuti nem vennék fel .Így felveszik de attól még odaszart . Ki mondja meg hol a határ ? Gördüljünk tovább emberi tudomány . Rendőrök igazoltatnak , vérükben a megsérthetetlenség és felsőbbrendűség .Eszükbe sem jut , hogy én tartom el őket .Mondhatni ingyenélők .Lenne is nagy felhorkanás . A méhek yóól áthidalják ezt a problémát .Egyszerűen elüldözik és megölik a heréket . A természet yóó mederben halad . A rendőr meg szót se szól csak gyűri zsebre a pénzt . Te is örülsz , hogy ennyivel megúsztad .Ez is egy határ , tudni kell hová esik a mezsgye . Gördüljünk tovább . Ő si meghal és a föld nem válogat . Ő is térdrekényszerül egy egyszerű hasmenés alatt . Jobbulást hadnagyuram , persze ura az anyjának de hát így követelik meg maguknak .Ha szíveddel nem is vallod akkor marad a szád . Az kijár egy ilyen zsebregyűrős posztért . Na ezt a szakaszt nagyon szeretem .Pékség és a hentes előtt . Ilyenkor hajnaltájt jobban kiélesednek az illatok .Ami bennem megmozdul az más tájékon főbenjáró bűn . Kolbász ? Tisztátalan . Sült hús ? Az is . Ha ezt egy másik országban tenné a hentes rágyújtanák az üzletet . Itt meg békésen elmajszolgatják hozzá a savanyát . Magukban örülnek , hogy az a bizonyos határ most arrébb van . Papírtálca , kenyérhéj , mustártöccsmedvény , kihűlt hurka és kolbászzsír , szalvéta . A pékeknél sem nagyobb a tisztaság . Lassan mindenki beér . Kezdődjön a mókuskerék , jöjjön a muszáj és legyünk vele közönyösek . Szarjunk a híd alá és kérjünk még egy utolsó punnyadt sört . Délután egy kicsit újra meghalunk és jön a határ .Átlépjük az biztos .Ma vagy holnap oly mindegy . Akkor és ott olyanok leszünk mint a derekát tört kutyák .Harapós helyzet lesz és mi már most is csak harapni tudunk . Aki meg esetleg segíteni akar az csak az első harapásunk után lesz annyival tapasztaltabb , hogy ha segíteni akar akkor a legjobban teszi ha fejbe lő .


Folyt köv ?


--------------------


» kdo je to osmák degu ? «» norinka » terinka » šmudlík » mláďátka » piškůtek

[ 2002. szeptember 27.: guga , a legjobb állapot szerkesztette a hozzászólást ]

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. márc. 29. 14:24 | Válasz | #2 
The Pompous Marsh-hen Ahogy én látom@esetleg néztem postát II.rész
Gördüljünk tovább . A kerékpár elvileg egy személytelen tárgy , ezzel tisztában vagyok .Valójában csak egy eszköznek használom .De néha rendesen elővesz a lelkiismeretfurdalás , hogy nem fordítok kellő figyelmet rá .Csak nyeregbe toppanok , be a dübörgőt a fülembe és . Mindegy mi miatt kelek útra . Szeretem megmutatni magam a nagy forgalmakban a punnyadt elkovászosodott sofőröknek , hogy nem csak az a pálya ha befészkeled magad az ülésbe , rálépsz a gázra és ökör módjára tülkölsz . A kerékpárosokat nem szeretik .Az olyan kerékpárosokat különösen nem mint én is .Aki olyan a két keréken mint a legagresszívabb autós . Szakadt Zsigulit előzök , tele vidéki melósokkal , 4-kor kelnek , rögtön a kocsmában találkoznak vagy úgy szedik össze őket a ház előtt , kaja egységcsomag , sörfröccsfeles , késő estig nyomják a plázát , haza és újra fröcsisörifeles , reggel újra .Nem hatja meg őket a pénzen kívül semmi . Tudom volt szerencsém megkóstolni az építőipart . Ha egy multilószart felhúznak akkor oda többé a lábukat be nem teszik .Elhúznak előtte hajnaltájt és rábámulnak a csili-tuli-hiper-tökömmel felturbózott épületre ahová a fuxosok járnak hipermangán ribijükkel . Ráveti a szemét unottan az épületre és elismerően bólint magában , hogy ezen is dolgoztam ennyit és ennyit . Egyszer éltem olyat amit mindenki a szőnyeg alá kívánt . Tulihiperpláza félkész állapotában és kormánylátogatás .Kicsi volt a miniszterelnök akkoriban és volt egy különös koronája . Az épületről úgy tüntették el a vidéki feketemelósokat mint serdülőt amikor rajtakapják . Több száz embert letessékeltek a dunapartra addig amíg elvonul az ár .Hajnaltól takarítás az egész épületen , csikk és húgy a sarkokban . Ahol most mások a legjobb falatokat eszik vastag pénzekért ott ezek a munkások hajdanán a kisdolgukat végezték teljesen ingyen . Ahol most a fodrász szalon tündököl az asztalán a legmenőbb divatlapokkal a székekben az agyonmaszkírozott filléres dámákkal , ott a kezdetekben egy raklapokból összeácsolt asztal árválkodott szalonna és kenyérmaradékokkal , piásüvegek és a legmenőbb pornóújságok tömkellegével . Acélos hátú böglyök marakodtak a legjobb falatokért .Szolgáld a tested , ha jön a szükség csak félrevonulsz kotlani a tojásaidon . Megfigyeltem azt is , hogy mindíg Zsigulival járnak eme sors és számkivetett emberek . Ennyit róluk . Gördüljünk tovább , fülemben dübörgés , számban még a kávé íze , ujjaim a féken , előttem óvatos és kimért sofőr részletre vásárolt Wolkswagenben .Végigdolgozta az életét , megbecsülték mindenhol , sohasem mondott ellent , a munkáját mindíg pontosan és maradéktalanul elvégezte , együtt öregedett meg a nejével , karácsonykor mákosdiós , hal és unokák .Igen néha méltatlankodik de sohsem hangosan csak úgy mint aki értetlenkedésének ad hangot . Természetesen rázza a fejét mindenre ami úgy kezdődik , hogy a mai világ . Vajon mi változott ? Ez az ember látszólag yóól érzi magát a bőrében ám mégis valami hibádzik . Az őszinteség az ami kifogyott éppen .Majd leugrik érte a sarki közértbe ugyanis tervbe vette , de az élet mindíg olyan , hogy finoman és burkoltan meg kell felelni a helyzeteknek .Kell tudni megalázkodni és elérni a célokat . Még a sebességet is úgy váltja , hogy benne van a mozdulataiban a precizitás . Vigyáz minden mozdulatára .Nem szereti a váratlan helyzeteket . Az olyan nem kiszámítható , hagyjuk is gördüljünk tovább . Túristabusz így hajnaltájt . Nagyon szeretem a külföldi buszokat . Óvatosabbak a sofőrök mert annyira nem ismerik a helyi közlekedési viszonyokat .Yóól kiélhetem nárcisztikus hajlamomat .Ne már hát egyszerre ennyi Japán és mind engem figyel .Szürke hajnalban stramm Magyar gyerek éppen leigázza a kilómétereket . Sokáig tudom tartani a busszal a tempót , a zene is ráspanol .Aztán egy perc és elfelejtem őket , ők is engem . Elönt a forróság . Gőzöl a hátam . Esőben jobb . Amikor tökig felveri a kerék a vizet és dacolsz a széllel az olyan állati .Előjönnek az ösztönök . Okádja az embereket a Metro , jönnek mint a hangyák .Ki merre lát , futnak a villamos után még egy utolsó is felugrik rá .Nem zavarja a záródó ajtó csak benyújtja a kezét és bévül találja magát .Rohan , siet , nem ér rá kapaszkodik a koporsó felé .Aztán eljön neki is a nagy nap ama utolsó .Nem fogja zavarni a záródó ajtó és a kezét sem nyújtja ki , hogy tessék még egy utolsó szó .Biztos helye van , nem jön az ellenőr . Gördüljünk tovább .


--------------------


» kdo je to osmák degu ? «» norinka » terinka » šmudlík » mláďátka » piškůtek

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. márc. 29. 14:24 | Válasz | #3 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát III.rész
--------------------------------------------------------------------------------
Pár éve a Práter-Szigony sarkán laktam albérletben .Éppen magányos időszakomat tengettem , ráadásul igen súlyos pénzhiánnyal küszködtem . Yóó reggelt felkelvén 8db tojást megfőzvén + egy kis kenyér és fokhajma a tarisznyába . Nyerekbe kaptam és nekivágtam Csobánkának .Egész yóól sikerült az oda út . Asszem Pilisvörösváron mentem keresztül és onnan nagy hepe-bukkanókon keresztül lehetett feljutni Csobánkára .Az utolsó emelkedő kicsit fogós volt de megérte mert az a lejtő ami bevisz rögtön a faluba az szinte függőleges . Szívesen beugrottam volna a falu közepin a fogadóba egy hideg sörre de nem húzta a zsebem semmi .Kis körbekacsintgatás után bevetettem magam a hegyekbe . Be egy fa alá és nekiláttam kajálni . Egy db főtt tojás közepébe beletoltam egy fokhagymát és ahhoz ettem száraz kenyeret .Sima hűs csapvízzel leöblítettem majd miután megtelt a gyomrom és elmúlt az éhségérzetem hátradőlve elszunyókáltam .Könnyen tehettem mert nem volt semmi dolgom és nem várt senki .Beállítottam a walkmanon a kossuth rádiót és szunya . Komolyan mondom a Kossuthra lehet a legjobbat szunyázni . Rendszeres rádióhallgató vagyok és nem mondanám magam konzervatív beállítottságúnak .Példáúl ki nem állhatom a kereskedelmi adókon reggel beizzított önmagukon yóókat vihogó adókat . Katasztrofálisak .Olyan egysíkú és igénytelen a műsoruk , hogy inkább hallgatom a beszélgetős Kossuthot . Persze ott a kinyerma után elvesztem a türelmemet és ráfanyalodom egy kis roxyrádióra , de ott meg 5 percenként ismétlik évek óta ugyanazokat a számokat .Ennyit a rádiókról . Még annyit , hogy éjjel is mikor alszom szól a rádió . A Csobánkai hegyek és fák és füvek és madarak és stb. árnyékában yóól kipihentem magam . Éppen csak kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem amikor azt látom , hogy tőlem 40-50 méterre valami hihetetlen pergő pornó filmet forgatnak . Én és a kerékpárom egy fa tövében ami egy kisebb füves gödörben volt . Gondolom azért nem láthattak . Ezért fogtak neki nagy lelkinyugalommal forgatni a filmet . Erőltetett női sikolyok mert , hogy két csaj két hapi + a személyzet . Na most mit tegyek ? Ha felkelek tuti észrevesznek . Ha megvárom a végét + az újraforgatásokat leszáll az est és még így is lehet , hogy észrevesznek . Mi a rákot csináljak ? Egy hirtelen ötlettől vezérelve a legnagyobb sikolyok közepette fel a bringára és valami eszeveszett tekerésbe kezdtem . Magam mögött szemmel látható kondenzcsíkot hagyva a fokhagyma miatt . Olyan lehettem mint a felzavart vad amikor menekülni kezd . Azonnal észrevettek és ahogy felrémlett nekik , hogy mi történhetett elkezdtek hangosan röhögni . Hamar eltűntem a látómezejükből . Eltekertem yóó messzire és megálltam átgondolni a dolgokat .Elkezdtem előbb csak vigyorogni , majd hangosan röhögni .Végül is nem történt semmi csak megpróbáltam magam kivágni egy kínos szituációból . Ennél yobb megoldás nem kínálkozott .A feleségemmel és a fiammal azóta is sokat jártunk Azon a területen .Yóó a levegő és egyenlőre még nem zsúfolt a falu . Kamasz koromban is történt velem hasonló de mégis más .Egy étteremben vacsoráztunk Gyulán a Csigaerdő mellett . A haverommal észrevettük , hogy pár asztallal arrébb egy erősen ittas ficere molesztál egy erősen ittas csajszibarackot .Addig-addig tüsténkedett , hogy kitessékelte az éttermen kívül és elindúltak az erdő irányába . Vártunk pár percet és mint akik sejtik , hogy valami tisztességtelen van készülőfélben utánuk iramodtunk a sötétben . A lámpák fénye alatt két yóól kivehető alak imbolygott .A ficere tolta a kerékpárját rajta egy szatyorrral ami néha megcsörrent ha odaverődött a kerékpár villájához . lapítottunk utánuk mert látszólag nagy egyetértésben mentek csakhogy a bajszicsaracknak nagyon nem tetszett a helyzet és sűrűn naaaaaazott . Befordultak az erdőbe és eltűntek a szemünk elől . Mire odaértünk a ficere már a padon nyomította a csajt aki a saját nyálában fuldokolva próbált meg kiszabadulni . Ahhoz , hogy egy ilyen ficerével elbánjunk még túl fiatalok voltunk . Így azt találtuk ki , hogy odalopódzunk és a zsata elviszi a ficere kerékpárját arrébb , hogy ne tudjon utánunk jönni én meg picsán rúgom. Megvártam míg zsata eltűnt az előre megbeszélt hely felé és utána nekifutásból akkorát csattant a spiccem a ficere picsáján , hogy azóta is keresztbe kasúl . A letolt gatyájával és meredt szerszámával ahogy megfordult olyan szánalmasan hatott , hogy kedvem lett volna leköpni . De erre nem volt időm . Futás.....zsati már ott bontogatta a ficerétől ellopott söröket a vízparton .Azt nem állítom biztosan , hogy a csajszibarack el tudott menekülni de , hogy mi yóó nagy marhák voltunk az tuti . Mindezt megfejeltük azzal , hogy alaposan berúgtunk és yóókat vigyorogtunk .Végezetül a mint egy lezáró akkordként a ficere bicóját bevágtuk a folyóba . Na erről ennyit és gördüljünk tovább . Csobánka .


Folyt. köv.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. márc. 29. 14:25 | Válasz | #4 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát IV.rész
Az öncenzúra az valahogy így néz ki : Egyszer egy emberrel .........., hogy..........és....de.....máskor pedig nem . Aki legalább annyit tud , hogy ..............kéne az hiába próbálkozik elérni a ........mert nem tudja ..........pedig hiányzik mindenkinek . ........és..........a.........emberi tulajdonságokat....azért .Gondold csak végig , hogy mennyi.........kéne .......ahhoz , hogy mindenki úgy érezze kielégült ?
A fokozott öncenzúra pedig így fest : Egyszer egy emberrel............................................................................................................................................................................ ........................................................................................................................
.....stb.


Aki pedig igazán tud önkritikát gyakorolni az nem szól egy szót sem . Én nem tartozom ezen emberek közé .


Gördüljünk tovább .Perzecutor barátom kérésének eleget téve és egyben kíváncsiságát kielégítve ma eljutok a postáig . A legelső postásos vagy tai vagy val kapcsolatos élményem az , hogy 10 évesen ( akkoriban még nagy volt a közbiztonság )a helyi postásnak kiloptam a kerékpáron tartott táskájából 400 ft-ot .Ott támasztotta le a lakótelep sarkánál egy fához a kerékpárját és nyitva is volt a nagy bőrtáska .Mi meg a srácok a közelben fociztunk és elrúgták a labdát .Nekem kellett mint a legközelebb esőnek utána rohanni . Ott állt meg a bicikli mellett közvetlenül .A kíváncsiságtól vezérelve lopva bepillantottam a nyitott táskába és észrevettem a rengeteg papír 20ft-ost .Tömve volt vele a táska , meg papír 10ft-ossal is .Visszaszaladtam a labdával és elköszöntem mint akinek dolga van . Megvártam amíg a postás visszajön .Bajszos , szemüveges 40-es hapi volt aki kifejezetten szerethette a munkáját és akit ismert és megbecsült a környék .Kifigyeltem hová támasztja le a kerékpárját újra .Megvártam amíg eltűnik a lépcsőházban és odaléptem a kerékpárhoz . Határozott mozdulattal benyúltam és belemarkoltam a pénzkötegbe .Majd mint aki csak éppen arra jár elsétáltam . Mikor kellően eltávolodtam a helyszíntől leültem a fűbe és nekiláttam a pénzt megszámolni és elrejteni . 400 ft volt . 20 és 10 ft-os papírpénzekből . Kettéosztottam és felét a bal zoknimba , felét a jobb zoknimba tettem . Egy 10ft-ost pedig a zsebembe .Elindúltam a Szikeshez fagyit venni , a legjobb fagyit ott és a 100éves cukiban lehetett kapni . 50 fillér volt egy gömb fagyi . Kértem fagyit és elégedetten elindúltam sétálni a várhoz . Amint a tó partjára értem jött velem szemben 6-8 nálam sokkal idősebb iskolás gyerek akik látva , hogy egyedül vagyok belémkötöttek . Kiabáltak velem és taszigáltak .Addig-addig , hogy belöktek a sekély vizű csónakázó tóba . Sírva és megszeppenve másztam ki a partra . Azonnal a zoknimhoz és az átázott pénzköteghez kaptam . Akkoriban kezdtem elhinni , hogy véletlenek nincsenek . Ennyit erről , biztos megérdemeltem és már elég régen is volt . Lassan a fiam lesz 10 éves és ő fog hasonló helyzetekbe keveredni , én meg mint apja és neki a legjobbat akarva majd keserűen veszem tudomásul , hogy yóó apa nincs csak igyekvő . Az én apám is igyekvő volt mégis csak most felnőtt fejjel tud velem úgy szóba állni mint haver . A haverom Csiga a gyulai postánál helyezkedett el mint újságkihordó . Hétvégeken bőszen álltunk neki segíteni kihordani az újságokat mert olyankor mindíg érdekes és tanulságos dolgok történtek velünk . Este pedig az összegyűlt jattot együtt piáltuk el . Például az egyik lakótelepi ház sarkán volt egy kocsma . Felette egy erkély ahol lakot6t egy akárki aki yóó reggelt felkelvén gatyában kiásítva magát a teraszra csak lenyúlt azért a vegyes pálinkáért amit a kocsmáros hozott ki és nyújtott fel neki pipiskedve . Aztán olyan is volt még vízkereszt előtt , hogy feldíszített karácsonyfa hullott a nyakamba a lépcsőházból kilépve . Amikor szedtük az újságpénzt akkor rendszeresen azt csináltuk , hogy ha a csekk vagy cetli 418 ft-ról szólt akkor yóó hangosan és érthetően , mosolyogva beköszöntünk majd közöltük mivégbül jöttünk és az összeget elharapva mondtuk , hogy négyszázhjumiknotzrnyolc ft lesz . Persze gyorsan és kicsit halkabban mondtuk a kelleténél . Így biztosak lehettünk benne , hogy nem kérdeznek vissza mégegyszer hanem azt mondják 500-ból tessék . Még akkoriban olyan 2-4 ft volt egy gömb fagyi . Mi akkoriban már nem fagyiztunk , a sör is elérhető áron volt .Csigát mindíg a posta mögötti utcában vártuk és ott osztotta szét az újságokat négyőnknek mert ha megtudták volna , hogy a haverok hordják ki neki a lapokat akkor szeva . Az szinte természetes volt , hogy aki Németországból rendelt Metal Hammer újságot az nem kapta meg szinte soha . Egy ilyen emberről tudtunk aki elég sűrűn adott hangot a méltatlankodásának , de mi vállunkat megvonva hárítottuk a felelősséget az akkori feszült kommunista politikai helyzetre .Ugyanezt kellet tennem az anyámnak vagy részére átruházott Német nyelvű Quelle magazin esetében is . Érdekes , hogy amikor életemben először jártam Németországban az egyik nagynevű áruházban akkor az összes ingyenes újságot beraktam a kocsi hátsó csomagtartójába és nagyokat -tam a haverra .Azt hittem ott is ugyan akkora sikk mint nálunk akkoriban a vastag Quelle .Persze , hogy hülyének nézett . Olyan mint ha valaki most megpakolná a kocsi csomagtartóját budapesti piaccal . Szeva yóól megmozogtatná az izmait oszt pákány .Ennyi , benne volt az ereimben az ügyeskedés . A sofőr fuldokolt a röhögéstől , tehette mert ő már soxor járt kint . Gördüljünk tovább .
Egyenlőre elküldöm mert vendégek jöttek . Majd folytatom .




 guga2003. márc. 29. 14:25 | Válasz | #5 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát V.rész
Bocs . Az ember egy kicsit félrenéz és mingyán meg van a baj . Most érzem csak , hogy azért amit leírtam felelősséggel tartozom . Olyan mikor anya szül oszt no szoptatás . Nekem is kigyütt valami oszt itt éhesen ácsingódzó szempárok meg tekintetek figyelik mint Brian életében a teraszos prédikátort ,hogy mi a felelet és minek felette .


Assem tom hol tartottam mert elvesztettem a fonalat , ezért ugyanott folytatom és előre is szöszi az érdeklődést . Egyébként tanáltam a neten Deep Forest régebbi lemezeit . Ha ez segít megérteni a jelenlegi lelkiállapotomat és hangulatomat akkor te is hallgass Boneym-et .


Tesla nagyrádiós négylábú sztereo lemezjátszós őrület . A szomszéd robi elárulta a titkot , hogy vegyek bele gyémánt tűt és úgy fog szólni mint kristály . Akkoriban tényleg úgy is gondoltam . Első lemezem a tudjaarák of ocean a Boneym-től . Következő a Koncz Zsuzsától a micimackós lemez , hej be sokat pörögtem rá . Aztán jött sorba Ciao nagyOlasz slágerek , Korda , Dolly , Első Emelet , Omega , a varázslatos fehér kő a mai napig bégyün , Karthago , KFT . Majd megkamaszodtam és csak Iron Maident , Venomot és Beatricét meg HOBO-t voltam hajlandó hallgatni . Szerelmes lettem a szomszéd lányába és minden reggel munkába menet Első Emeletet hallgattam sztereoban az Unicef walkmanemen . Yóó kis időszak volt . A lányt sokáig tiltották tőlem a szülei , mondván paraszt gyerök vagyok és nem illik hozzám az iljen finom fehér nép . Ma már értem , hogy nincsenek véletlenek . Ha látná valaki a fiamat és észrevenné , hogy még a fülét is ugyanúgy vakarja mint én akkor értené , hogy az a régi lány vajon miért él Dobozon 4 gyerekkel és elhagyatva . Mert nincsenek véletlenek . A feleségem és én + a gyárök egyek vagyunk . Persze lélekben azóta is paraszt gyárök vagyok .
Sohsem felejtem el , hogy mikor 6. osztályban a B. osztályból áthelyeztek az A. osztályba mert pengésebben csiholt a burkom hát igen kellemetlenül éreztem magam . Minden péló kölyök magán Angol , magán zene tanár , magán tenisz , magán síoktatás én meg magán úton itattam a teheneket reggel 5-kor a réten . Tanyáról jártam be busszal a suliba és büdös volt a farmerom a Rozi nevű tehéntől . De megsirattam amikor elszállították . Vajon kinek az asztalán landolt ?
5700 Gyula Nagyfenék 9. volt a pontos címem amikor ez a történet lejátszódott . Te ezzel a címmel elmentél volna orvoshoz ? Bármikor átadtam a nővérnek vagy az akárkinek az igazolványomat hangos nevetésben törtek ki . Lehettem én akármilyen beteg . Inkább azonnal meggyógyúltam és tovább álltam mint végignézni , hogy a főorvos kiröhögi a belét és elszállítják . Fáj ez nekem vagy nem nemtudom , de megmaradt bennem és most kijött . Később mikor nem a cím hanem a stílusom miatt el kellett költöznöm Szeregyházára hát nem zenekart alapítottam ? 4 ember . 1 gitár , műanyag hordókból kivágott dobok , Darius kazettás magnó erősítőnek és felvételnek , mikrofonállvány + a mikrofon . Minden este összejöttünk sok sörrel és bográcsban paprikáskrumplival . Az egész környék összecsődült ha játszottunk . Akkor és ott megcáfolhatatlanul mi voltunk a sztárok . Ilyenekről énekeltünk mint 10 ásónyomnyira a föld alatt , aztán kommunista filctoll , zánokvréj és az örökzöld Orosz dobtáras nóta .Délutánonként elmentünk dinnyét lopni és fürödni a kőrösben . Esténként bográcsos és tábortűzben robbantott Derby borotvahab . Nyáron hóesés ? Ja az egész környék összehordta a söröket és pálinkákat csak , hogy láthassa amint a karácsonyfa tartót beállítjuk a tűz fölé és eldurrantjuk az előre megvásárolt borotvahabos flakkonokat . Tényleg durvát és szépet robbant . Ha minden elfogyott akkor jöttek az öngyújtók , volt amelyik 15m-res lángot lövelt .


Aztán hirtelen elköltöztem . Egy este közöltem a 3 barátommal , hogy vigyenek minden ingóságomat mert másnap elutazom végleg. El ugyan nem hitték de elvittek mindenemet . Másnap tényleg feljöttem Budapestre és itt is maradtam végleg . nem voltam még 18 éves 1986-ban amikor elhatároztam magam , hogy itt fogok élni . Mély seb , hogy Gyulán nem tudtam az életemet folytatni és mézédes a feleségem és a gyermekem . Pótolhatatlan . Nincsenek már véletlenek . Sem percről percre sem óráról órára , sem napról napra , kötőjel ? Évről-évre ? Mi a következő lépték ? Évtized ? Század , ezred ? Ki mondja meg hol a határ ? Rendőr ? Szabály ? Anyám ? Apám ? Minden határ egy kútba esett béka . Onnan les kifelé és látja a kút peremét . Tartsd be és kész . Az nem számít , hogy 6milliárd kút él a földön és egyik sem lát túl a saját dugájába dőlt peremén . Rohanás .


Budapestről vonultam be katonának . Először Szentesre vittek a Dobó laktanyába , majd ahogy egyre jobban rájöttek milyen veszélyes és atom alak vagyok úgy szaporodott meg azoknak a helyeknek a száma ahol én mint közlegé....izé ..honvéd megfordultam . csak egy példa : Boldogról áthelyeztek Kecskemétre a repülősökhöz mert bekentem tehénszarral a tiszti kantin bejáratát . Kecskeméten frankó volt mert minden reggel civilben és ellenőrzés nélkül kimehettem az utcára .Volt néhány makkos tiszt , de azok annyira nem törődtek velem mint csótány a műholdakkal . De egyszer az történt , hogy főmakkos kiadta ukázba , hogy a vendégfogadó teremben a csővitrinekben található űrhajós bábukat vegyem ki mind és pucováljam ki a plexi csöveket . 14 különböző űrhajós ruhába bújtatott műanyag bábut állítottam sorba a folyósoón . Unalmamban sorban lekezeltem mindegyikkel és sűrűn gratuláltam az elért teljesítményeikhez . Csak azt nem vettem észre , hogy tőlem 30 méterre egy akkori parlamenti küldöttség várta az eligazítást a látogatás idejére vonatrkozó szabályokról . A marhák elhitték , hogy élesben megy a felvételi és amit akkor a bábuknak előadtam kék melegítőben és piros zokniban . Szippancs részükről is és részemről is mert azonnali hatállyal vagy jjal átküldtek Szentkirályszabadjára a helikopteresekhez . Őrszázadba kerültem még aznap este . Bakker én még olyan kemény piát nem ittam mint aznap este a szomszédos Orosz őrrel . Büdös volt de iható . Gondolom tökből és Pitralonból erjesztette , hozzá Mahorka . Másnap a délelőttöt végigokádtam .


Én vagyok a kistehén .


Most itt élek a Zuglóban a zugólban és yóól érzem magamat , lábamat lógatom .Én a kistehén .


Folytatom ?


 guga2003. márc. 29. 14:25 | Válasz | #6 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát VI.rész
Eszembe jutott pár napja az amikor a fiam született . 24órás fárasztás után tolta elő a képét . Nem lehettem jelen mert már annyira kritikus volt a helyzet , hogy császározni kellett . Mindvégig nem tudtuk fiú lesz vagy lány . Szándékosan kikerültük azokat az alkalmakat és javas asszonyokat és embereket akik megmondhatták volna előre . Mindenki megértően bólogatott de azért kicsit furcsán néztek ránk mert ugye nem ez a megszokott . Aszt rálegyintettek nagy bölcsen , hogy mindegy asz fiú vagy lánka csak egészséges legyen . A tizenmilliomodik beszólás után már csak nyeltünk nagyokat , hogy mindegy mit mondasz apám csak húzzá mán a bölcsességeiddel a saját házad tájékára .
Na lebabázott én meg sírva hajnal 3-kor biciklivel tekertem végig a belvároson . Valakivel meg akartam osztani az örömömet . Lenyomni egy sor sört vagy dumcsizni .Egy autós állt karjait széttárva az Üllői és József sarkán , lerobbant . Megálltam segíteni betolni a kocsiját . Lepukkant kék Zsiguli , vigyorogva megköszönte és már a gázt nyomta amikor kinyögve félénken mondtam neki , hogy most született a fiam . Nem volt ideje már meghallani . Részéről a dolog annyi , hogy müxxi a szekér aszt csók . Akár temetésről is jöhettem volna vagy esküvőről . Mennyi alkalom amikor viselkedni kell . Idősebbek is elkezdhetik . Unoka megszületése egy vigyor , unoka házasuland félpénz és kétmosoly , unoka építkezik többpénz és félmosoly , dédunoka világrajövetele minden pénz és még egy utolsó mosoly aztán irány a végtelen . Fáradt voltam és túl nagy súlya volt ennek a dolognak , hogy fel tudtam volna dolgozni . Bent az anyja hasában még elfogadhatóbb volt , de kint mint önálló és mégis magát ellátni képtelen csecsemő már furcsa . Most meg 6évesen úgy pofázik vissza mint ahogy én nem mertem 20évesen apámnak . Emlékszem amikor először pelenkáztam át , szívesen tettem mert tudtam , hogy eljön az idő amikor ő fog engem tisztába tenni . Van különbség lány és asszony között tisztába tevés szempontjából . A lány ha abba a helyzetbe kerül , hogy csecsemőt kell tisztába tenni általában véve fintorog és alig várja , hogy túl legyen az egészen . Az asszony pedig mint leendő anya kíváncsian vizslatja magzata székletét mert annak színéből , állagából és szagából információkhoz jut . Nem egyszer lehet hallani ilyen székletes társalgást babakocsit tologató anyák között . A lánynak még nincs anyai szíve , nincs benne a felelősség érzete . Minden erejével arra öszpontosít , hogy magát minél szebb képben tüntesse fel egy lehetőség szerint minél jobb anyagi helyzetben lévő hím előtt . Aztán ha már eladta magát jöhet a székletvizsgálat . Egy párkapcsolat akkor indul yóól az elején ha nem kezd el egyik sem viselkedni meg pózolni a másik előtt . Teszemazt a fiú is és a lány is természetesen önmagát adja akkor a másik azt kapja amit elvár . De ha az elején minden erejét megfeszítve igyekszik illedelmes és visszafogott lenni akkor a 3.-20 napon elengedett fingás vagy büfögés , esetleg tehénkedés az asztalon , egy-egy elejtett b@ssz@meg , kis orrtúrás úgy mellékesen , egy gondolatnyi izzadságszag , rossz esetben le nem húzott rőfös WC , kézmosás nélküli petting súlyos csalódásokhoz vezethet . Majd jön az a 2. héten , hogy ha tudtam volna akkor.. , 4. héten el sem tudta volna képzelni...... , 1év múltán azért válok mert eddig titkolta....., 7év után mert végig sikerült megtévesztenie....... , 25év után félreismerte......, majd jön nagyapám és nagyanyám akik egymás mellett fekszenek a sírban és mindent elviseltek még azt is , hogy az öreg hadifogoly volt 4évig a Ruszkiknál és megnyomorítva engedték haza . Nagyanyám ezt is megköszönte mert a többiek szinte egy sem látta újra Magyarországot . Fénykorukban 7unoka énekelt a fenyőfa alatt .


Mosmeg ? Bakker az az elítélendő és hülye maradi aki ragaszkodik ehhez az életformához . Ha minimum nem vagy buzi vagy nem szoptál még biszexet és nem nyaltál még leszbit , de elég az is ha nem foglalsz melletük állást és esetleg szót emelsz , hogy talán a család nem két buznyákra és nem luvnyákra épül amióta sz@r van az emberben hát tuti bíróság elé citálnak a személyiségi jogok megsértése miatt . Hoppá kicsit elkanyarodtam a lényegtől .


A bicaj a lényeg . Mert gurulni azt kell . Kerek a világ .
Szokták emlegetni azt a szót , hogy a mai világban.......megígymegúgy .


Mi a különbség a mai és tegnapi , a holnapi között ? Minden valaha a földön élt ember életében eljön az a pillanat amikor felháborodik vagy dott és kinyögte végre azt a bűvös bezzeg a mi időnkben-t . Ha egy nem ember megközelítené a bolygónkat és szemrevételezhetné ha lenne neki akkor nem tenne különbséget Arab , Cigány , Néger , Fehér között , hanem megállapítaná , hogy egyik pontja a földnek kizsákmányolja a másikat és néhol pukkantanak nagyokat míg a másik oldalon éppen valaki 5óra alatt sem képes eldönteni , hogy milyen pizzát és honnan rendeljen . Érdekes végletek ezek . Sörömet válogatom a hűtőpultban és viccesen elnevetgélek az eladóval , hogy ez vagy az a sör milyen . A másik oldalon meg az afrikai csecsemő éppen felfúvódik az éhségtől . Mán megint ez a határvonal kérdés . Ha itt lenne mellettem ez a csecsemő akkor természetesen nem hagynám , hogy tovább fúvódjon . De a TV-ben van . Egyik média olyan mint a másik . El lehet hessegetni a felelősséget egy másik dimenzióba . Kicsit fel kell háborodni rajta , hogy nahát......a mai időkben mennyi a robbantás és az éhség . Aztán irány a yóól megérdemelt kozmetika . Túrkálunk a puccosabnál-puccosabb piperék között . Fodrász ajánlja a legújabb terméket ami a ficeréknél olyat eredményez mint a fagyott kutya lába aszt lehet szaporázni . Ha meg sikeresen eladta magát nem marad más mint a széklet vizsgálat . Vizsgálná az afrikai asszony is a magzata székletét , sőt ha két héten belül csak egyszer vizslathatná hát nézné egy álló napig . De nem csak ő ha nem összesereglene a falu székletet vizsgálni . Aszt meg néznénk a tv-ben , hogy a hülye afrikaiak összesereglettek mustrálni a sz@rt . Megvetnénk őket mert elválaszt bennünket egy olyan határ amit a földünket éppen megközelítő nem ember a talán létező szemével nem lát ? Hol az a határ ? Röhejes . Pölö egy tengeri vagy óceáni határt ha megvizsgálnál alaposabban nem találnál mást mint vizet . Mégis ha átléped akkor lőnek rád . Ha a földet kívülről megnézzük akkor az a határ nem látszik . Ahhoz , hogy láthatóvá válljon az emberek lelkébe kell benézni . Ott már elég yóól kivehető , hogy szegény nyomorult párának mit nem szabad ahhoz átlépnie , hogy mi itt biztonságosan tudjunk túrkálni a hűtőpultban a szánalmas műanyag flakkonokba bújtatott készült víz , cukor , szén-dioxid , étkezési sav , citromsav , gyümölcs és zöldség kivonat , aromák , tartósítószerek , kálium-szorbát , nátrium-benzonát , antioxidáns , aszkorbinsav . Bármelyik összetevőt kínálnám fogyasztásra ha jönnél hozzám vendégségbe felháborodnál . Pedig amúgy bőszen fogyasztod rekkenő hőségben , összejöveteleken , vagy akár az esti film közben . Aszt mész az orvoshoz az meg vizsgálja a székleted és mán löki is a rákod van-t . Pusztulsz talán még hamarabb mint a felfúvódott haver aki csak az eget lesi , hogy hátha hullik már a helikopterekről a gabona . Így kerek a világ . Kérsz egy kis antioxidánst ? Na gördüljünk tovább .


 guga2003. márc. 29. 14:26 | Válasz | #7 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát VII.rész
100 év .


Ennyit elég visszamenni ahhoz , hogy olyan emberekkel találjuk magunkat szembe akik nagyon is visszautasították az újdonságokat , nem úgy mint a ma élő emberek akik nap mint nap éhezik . Velünk naponta 10X történik annyi élmény mint az akkor élőkkel egy év alatt . Fejlődünk és alkalmazkodunk mint a Svábbogarak . Verhetetlenek és pótolhatatlanok vagyunk gondoljuk , persze a Titanic azért még elsüllyedt , nem számít a név a fontos . A föld is fellélegezne ha meglépnénk innen . Nézed reggel , este , délben az utcád , a házad és öröknek tűnik a szemedben . Pedig kártyavár csak éppen megszoktad mint szúnyoglárva a mocsarat amit tavasszal lecsapoltak oszt lesi a rétet , szárad . Olyanok vagyunk mint a lámpabúra körül kavargó bogarak sötétedés után . Megyünk rá a fényre . Persze az ami nekünk fény jobb helyeken fekália . Nembaj csak nekünk legyen jó . Megrakjuk a kosarat és mint űzött vadak lessük a martalékot . Kisember , megdolgoztunk érte , aztán lehet szapulni a kormányt . Az egyiket azért mert arra szavaztunk , a másikat azért mert nem arra szavaztunk , a következőt pedig azért , hogy ne az kerüljön oda . Így visszanézve szinte mindegyiknek a sitten kéne lennie . Attól még építjük a Titanicot , mindegy milyen értelemben de az ember ismétli önmagát . Még a hajléktalan is valakinek akar látszani pedig hónapok óta nem evett egy rendeset és vastag szarcsimbókok lógnak a húgyos valagából . Gondolkodom rajta , hogy valahol meg kellene fürösztenem . A nejem az egyetlen akadály magán a hajléktalanon kívül . Mert inkább hagyjam békén , eddig is elvolt és ő is mint más mindíg a lehető legjobbat választva a lehetőségek közül jutott el idáig . Bakker . Beáll a redseven a megállóba és a nyugdíjas az aki elmarasztalva a micsoda fiatalságot tódul előre mindenkit félrelökve , volt kitől tanulnia . Az orrában függönykarikával a szakadt punk persze nem hagyja szó nélkül , csatlakozik hozzá a barátnője akinek a segge kint van a gatyából és ennek ellenére neki is van szilárd erkölcsi alapja amit se fent , se lent át nem hágna semmi pénzért . Érdekek ütköznek akár mint törzsi villongás . Tovább már nem tudom nyomon követni , felszáltak . Suhanok tovább kerékpáromon . Félrehúzódok , hogy a redseven le tudjon előzni biztonságosan . Mentő húz el szirénázva , később követi a rendörségi . Hangyaboly vagy inkább a méhek . Régebben méhészkedtem . Szervezett keretek között tengetik életüket . Egyszer télen berágta magát a kaptárba egy egér . A bolyból kivált méhek előbb halálra szurkálták majd légmentesen bevonták viasszal mert nem tudták kivinni a kaptárból . A méhek amelyek ezt a munkát elvégezték elhullottak a többiért . Nem tudtak már visszamenni a bolyba melegedni . Tavasszal kaptárnyitás után találtam meg sokójukat a viasszal bevont egér mellett . Nagyon profin telelnek a méhek . Vannak a lépesmézzel megtelt keretek bent a kaptárban egymás mellett 2cm-re egymástól . Ők a hideg beálltával elkezdenek egy forgó gombócot alkotni az egyik keret alján . Majd nagyon lassan tavaszig megeszik alulról felfelé egyikről a másikra vonulva a mézet . Közben a boly közepéből lassan kívülre és újra belülre kerülve , hogy biztosítsák maguknak a túlélést . Az anya mindíg a boly közepén van a heréket pedig még a hideg beállta előtt kinyírták . A mézet megkajálva fűtik be a kaptár légterét . Ezért ügyelni kell arra , hogy minél kisebb és jól szigetelt légteret keljen nekik befűteni . Elképzeltem magamban ahogy a 4 éves ciklus lejárta után a heréket.........izé . Majd az az ember aki már jóllakott és kialudta magát kimegy az aluljáróba és betessékeli a szarcsimbókost a házába , hogy biztosítsa számára is a túlélést . De ugye nem vagyunk mi állatok . Nem hát bakker . Az állatvilágban minden a helyén van . Az ondó a nőstény méhében és nem a szájában , a hímvessző is ott túrkál a vaginába a valag helyett . Egy hím nem csinálja egyszerre kettővel , nem csinálja hímmel és nincsenek leszbikus elefántok . Transzvesztita legyek , baglyok , rókák csak az emberek fejében vannak . Ellenben nem vagyunk mi állatok . Azok legalább felnevelik az utódaikat és önállóságra szoktatják . A nem állat ember meg közösül az utódaival mert az milyen fasza dolog . Ennyi ezt a szálat nem érdemes tovább vinni . A lélek tehet mindenről . Mert az nincs az állatoknak . Olyan csak nekünk van de az is mocskos . Az állatoknak ösztönük van és nem járnak fodrászhoz . Felvarrattad a melled ? Kafa holnap úgy is elpatkolsz , legalább jól fog állni a temetéseden . Amikor a szemceruzából készült fejfád átdöfi és szöget üt a fejedben . Igen nem vagyunk mi állatok . Mekkora szopás lenne ha 1000 embernek a szemébe csöppentenének valamit tesztelés gyanánt amit az állatok szeretnének használni . Fő a biztonság . Láttam azt a nőt aki afrikai hullaházakban próbálta feltérképezni , hogy melyik gyerek hulla ki volt . De nem ám tepsi és nem is volt hideg . Acélos hátú böglyök dongták őt körül mindenféle fasza maradványokkal . Okádni már nem volt kedve mert megunta az első pár nap . Azt mondta életvidám riportjában , hogy onnan csak kimenni rossz . A friss levegő fájdalmas és a tudat , hogy reggeli előtt kell terepszemlét tartania . A többit gondold tovább . Revolution . Nem vagyunk mi állatok .


A méhekkel csak az a gond , hogy nem tizenéveseknek való . Nehezen viselik a kocsiból dübörgő acid partyt . Elnéztem hajnaltájt a Budapestparádé zárópartyjáról hazapattyogókat . Most jönne az a bizonyos bezzeg az én időmben . De nem , nem vagyok én állat . 1986-ban költöztem budapestre mint elveszett rockker gyerek . Egy szatyor ruha és 2000 ft. Első dolgom volt , hogy vettem egy hamburgert mert arról már nagyon sokat hallottam . Hát a bográcsos kajákhoz képest olyan mint amikor szárított tehénszarral tüzelünk . Összesen két nadrágom volt , az egyik citrosárga-fekete a másik piros-fekete csíkokkal volt övezve . Szegecselt bőr öv és bőrkabát . Magyarország fele fémkitermelését magamon viseltem és nagyon elszánt voltam . Forogtam a bolyban a túlélésért . Persze benne volt abban Isten is vagy csak ő és nélküle nem ér a nevem ? Volt akkoriban nekem is szilárd erkölcsi alapom amit se felül se alul át nem hágtam volna semmi pénzért . Olyanok mint sör + uniqum , szőkével soha , a buzikat leköpni ( akkor még lehetett ám és nem volt apelláta ellene ) . Na mára elmúltak az erkölcsök alulról és felülről is . Maradt a kerékpár és a család . Ha kilépek az ajtón egyből köpnöm kéne mert minden második buzi vagy leszbikus . Meg persze a jogok . Ennyi és nem vagyunk mi állatok . Napokban láttam egy hirdetést az aproneten , miszerint 40-es nőci keresi extrém pisi-kaki sex iránt aktívan érdeklődők társaságát . Akár párokét is . Egyből eszembe jutottak a hajléktalanok . Mit nem adnának egy 40-es szösziért akit jól megdurmolhatnának a saját lakásán . Most pedig beszéljünk a költöző madarakról . Azok tényleg állatok . Guruljunk .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:26 | Válasz | #8 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát VIII.rész
Lakat


Hova tegyünk még lakatot ? Amikor már mindent sikeresen elzártunk és még mindíg nincs rendben a biztonságtudatunk , mert úgy érezzük még mindent nem zártunk be teljesen . Akkor jön a felismerés , hogy te yóó ég hát még itt-is ott-is rés van . Nincs tökéletes biztonság . Nem kerülte el a figyelmemet az Ausztrál anya aki lányáért aggódva chipet ültetett annak bőre alá . Fő a biztonság . Most még furcsának és egyedinek tűnhet az ő reakciója a jelen világra . De eljön az idő amikor az lesz megvetett akinek nincs beültetve a chip a bőre alá . Figyelve a fejlődés ívét ez még az én életemben fog bekövetkezni . Feltéve ha az Úr el nem szólít már ma vagy holnap reggel . Az sem kerülte el a figyelmemet , hogy beindult a Big Brother . Most még szórakozás és vigyor . Ámde Orvell már írt valami hasonlót . Van vagy hamarosan lesz egy tesó , aki nagyon szeretné magát biztonságban tudni . Ennek érdekében nem lesz rest hasonló eszközöket bevetni . Csak egy próba és ha nem vagy rest akkor ess le a székről utána . Add össze a COMPUTER szót úgy , hogy az Angol ABC-ben az A 1-nek , B 2-nek , C 3-nak felel meg . Majd a kapott eredményt szorozd meg 6-al . Aztán ezt a kapott eredményt hasonlítsd össze egy vonalkóddal . A vonalkód első , középső és utolsó szára nemzetközileg egyezményes alapon ugyanazt a 3 számot jelzi . De könnyen rájöhetsz ha találsz azon a 3 száron kívül ugyanolyat a többiben . Na mennyit jelöl ?


Idézet :


És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
Jel. 19,20.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
Jel. 19,20.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének + száma.
Jel. 14,9., Jel. 14,11., Jel. 13,18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.


Isten az 1.


Az Atya a Fiú és a Szentlélek 3.


A Sátán azt mondta az Édenben Évának , hogy te magad leszel az Isten .


Emberi szám 666 .


Isten az embert a 6. napon teremtette .


666.........Isten szeretne lenni .


Izé.........


Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.


És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak.
1 Móz. 2,25.
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.


És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.
Róm. 5,12.


A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;
De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
És És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
2 Kor. 11,3.
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.


És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.


És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;
De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.


azt meg se illessétek
azt meg se illessétek
azt meg se illessétek


Na ilyet nem parancsolt az Úr Isten az embernek .


Tegyünk lakatot mindenre . Tegyünk elsősorban az érzéseinkre és menjünk szavazni egy jobb jövő érdekében ahol meg van a tökéletes biztonság látszata . Dobjuk sutba a Bibliát és tartsuk oda a kézfejünket amikor ellátják chippel , vonalkóddal . Köpjünk majd megvetően azokra akik ezt visszautasítják és .............de ez már meg van írva .


Jóéjt .

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. márc. 29. 14:26 | Válasz | #9 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát IX.rész
Homlok vagy kéz ?


Még egy kis adalék a vonalkód témához , mivel úgy érzem van a témának akkora súlya , hogy megérdemel néhány mondatot .


Kezdeném azzal , hogy valamikor az 50-es években az IBM cég egyik alkalmazottja fedezte fel ezt az eljárást amivel a számítógépek pillanatok alatt leolvassák egy adott árucikknek a kódját . Megkímélve a hosszadalmas procedúrától a pénztárost és a sorban állókat is . Manapság már olyan vonalkódok vannak forgalomban aminek az alján szerepel egy nagy , fektetett F és H betű . Ha nem vagy lusta akkor könnyen utánajárhatsz akár a neten is . Az "F" az Angol FOREHEAD szó jelentésének a rövidítése , a "H" pedig a HAND szóé . Homlok vagy kéz ? Ez itt a kérdés válasszatok . A vonalkód első , középső és utolsó szára a 6-os számot takarja . Vagyis a leolvasás kezdetét , a közepén az ellenőrzést , a végén pedig a leolvasás befejezését . Azért terjedt el ennyire ez a technika mert szinte nincs hibalehetőség benne . Úgy is lehetne fogalmazni , hogy tökéletes . Szinte már majdnem Isten .


Nemrég Brüsszelben építettek egy mai és holnapi technikán alapuló számítógépet . Ez a kütyünek éppen nem nevezhető gép az EURO központjában található és nyílvántartja a világ összes bankját . Valamint a földön élő emberekről az összes ismert adatot . Innen lehet kontrolálni és irányítani a banki folyamatokat . A gépet közös megegyezéssel a mérete miatt csak BEAST-nak nevezték el . Magyarul ez fenevad vagy vadállat .


A befejezés és az idevágó Bibliai idézet előtt még szolgálok egy kis adalékkal .Miszerint állatoknál már régóta használják a vonalkódos leolvasást . Például az USA-ban már régen bevezették a marhatolvajok miatt , hogy ha el is hajtják a csordát akkor is azonosítani lehessen a tulajdonosát . Az állatok bőre alá beültetnek egy szövetbarát vonalkódot amit egy vonalkódleolvasó tud beazonosítani . Aztán nemrég hallhattunk arról az anyáról aki a kislánya kezébe ültetett egy pici nyomkövető és azonosító elektródát . Ausztrál és Német tudósok komoly kísérletet folytatnak , hogy olyan szövetbarát anyagot dolgozzanak ki ami alkalmas ( egyenlőre ) multi cégeknél dolgozók bőre alá a beültetésre , hogy biztonságosan tudják őket ellenőrízni . Nincs az olyan messze amikor a biztonságérzeted miatt te is sorban fogsz állni egy ilyenért . A terrorizmus fogja a szabad amerikai népet elvezetni odáig , hogy elsőként fogják ezt a módszert bevezetni , hogy mindenkit ellenőrízni tudjanak .


Idézet :


És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
Jel. 19,20.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
Jel. 19,20.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének + száma.
Jel. 14,9., Jel. 14,11., Jel. 13,18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.


Csak egyszer vessen már valaki egy pillantást a vonalkódra és utána gondolkodjon el azon , hogy ha csak ennyi igaz a Bibliából már megéri jobban odafigyelni rá . Kár , hogy ezek a hülye papok az ájtatoskodásaikkal elvonják a figyelmet a lényegről .


Az időszámításunk is Jézus születésétől van .
A karácsonyt eredetileg nem a fenyőfa jelentette.
Húsvétkor sem a nyulakat ünnepeljük.


 guga2003. márc. 29. 14:27 | Válasz | #10 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát IX.rész
Bújócska........


Sihedernyi koromban kerékpároztunk a haverokkal a Szanazugban . Ez egy olyan hely ahol nyáron összegyűlik a yóónép a két körös összefolyásánál és szalonnát süt , tábortűz , bogrács , sörkörök ill. sok leánnyal való megtestesülés . De mi a nyár végén keróztunk erre a tájékra és így egy teremtett lelket sem találtunk a környéken . Nagy-nagy kegyelmünkben meztelenre vetkőzve fürödtünk a körösben és hatalmas fenekeseket ugrottunk a két méter magas homokfalról . Se hideg , se meleg , se szél , olyan pont yóó a fürdőzéshez . Önfeledt sivalkodás négy pubertásban lévő fiú torkaszakadtából . Aztán fel a biciklire és azzal együtt be a vízbe . Máig nem emlékszem , hogy tudtuk a bringákat kihalászni . Aztán csak dermedt csend . Se szél , se tücsök , se távolról hangzó akármi , csak a kissrác hullája a vízen ahogy lassan és unottan ereszkedett lefelé a sodrással . Arccal lefelé volt és talán ez segített abban , hogy magunkhoz térjünk mi ott négyen . Azok a néma másodpercek akkor óráknak tűntek . Később az jutott eszembe , hogy a szülei mit sem sejtve dolgoznak a munkahelyükön és még élőnek hiszik a gyermeküket , én meg itt bámulom a lassan vonuló magatehetetlen testet ami már gyermeknek nem yóó de a föld az még befogadja . Rövidre nyírt haja volt és kék iskolaköpeny volt rajta . A többi nem látszódott mert belógott a víz alá , még nem volt megmerevedve a teste .Később megtalálták a táskáját és a kerékpárját kilóméterekkel feljebb . Többre nem emlékszem ebből az estből . Az akkori újságok biztos megírták de én még nagyon siheder voltam és más dolgok kötötték le a figyelmemet . Persze elég mély nyomot hagyott bennem a látvány és főleg a néma csend . Az volt a legsokatmondóbb . Ez volt az egyetlen hulla amit életemben láttam . Nem mint ha keresném a társaságukat . A fiam most 5 éves és elég gyakran eszembe jut ,hogy lassan de biztosan elkezd önállósodni és úgy élni a napjait , hogy egyedül megy el itthonról .Persze az a nap még messze van de egyszer el fog jönni és észre sem fogom venni , hogy már annyira megnőtt , hogy képes az önálló életre . Valahol abban a korban járt az a kissrác is akit a vízen láttam . Nem ismerem a történet hátterét de szívesen elbeszélgetnék a szüleivel .Nem megvádolni szeretném őket , hanem így az eltelt idő távlatában talán már tudnának elfogulatlanul beszélni róla . Gyakran tapasztalom , hogy eléggé felületes a kapcsolatom a fiammal . Reggel 5h-kor kelek és 9h körül érek haza . Akkorra ő már az óvodában virul . Délután 16h-kor hozza a nejem haza és akkor pár mondattal lerázom mert égek a melótól . Este is csak ímmel - ámmal vagy éppen kutyafuttában beszélek vele . Néha kimozdulok vele egy 1-2 órás sárkányeregetésre vagy focira . De az 2 hétben vagy 1 hónapban kevés . Néhány napja elmentem 5 vele egykorú gyerekkel egy sportpályára focizni . Mivel tele volt a pálya nagy kölykökkel így a foci helyett mást kellett kitalálnom nekik . Rám voltak bízva aznap délután és gondoskodnom kellett róla , hogy yóól érezzék magukat . Kínomban elkezdtem velük bújócskázni . 5 perc alatt vedlettem át 35 éves állatból 5 éves gyerekké . Először én számoltam 50-ig és ők négyen elbújtak . Majd jött mindenki sorban ahogy kiesett . Ugyanúgy sivalkodtam mint ők és ugyanolyan fontosnak tartottam , hogy cseréptörés vagy kiszámolás mint ha az életemről lenne szó . Csak a végén mikor a koszos ruhámat poroltam le jutott eszembe , hogy eltelt vagy másfél óra úgy , hogy nem tudtam magamról semmit . A gyerekekre egyáltalán nem vigyáztam hanem velük eggyé váltam és a felelősség ill. aggódás helyébe a csintalankodás és az infantilizmus lépett . Az is eszembe jutott , hogy ez kellene minden embernek minden nap . Egy yóó kis bújócska a szomszédokkal , a főnökkel , a bkv ellenőrökkel , a határőrökkel , bin ladennel ( bár ő most is bújik ) , és elsősorban a gyerekeinkkel . Egyáltalán nem ismerjük , hogy mi mozgatja őket . A kamaszok még rosszabb helyzetben vannak . Velük aztán már egyáltalán nem bújócskázik senki . Ők még saját maguk elől is elbújnak a rejtekeikbe . Látom őket a lakótelepek környékén sutokban és zugokban összecsődűlve amint éppen valamit vagy valakit szívnak , szúrnak , szopnak , nyalnak , de mindenképpen valami olyasmit csinálnak ami pótolja az elmaradt bújócskát . Lelkileg már ők is a vízen úsznak . Kit lehet ezért okolni ? A szülőt aki arra hivatkozik , hogy nagy a rezsi és nyomni kell a melót ? A polgármestert aki szinte tökmindegy mire hivatkozik ? A kormányt ? A rendőrt aki csak a végén avatkozik bele a témába ? A főnökömet ? Anyámat, apámat ? A közérzetet ? A fejfájást ? Istent ? A lényeg az , hogy magunk helyett találjunk gyorsan valakit akit tudunk okolni és akkor simán becsaphatjuk magunkat és elnézőek lehetünk magunk irányában . Az önzés oly magasfokú , hogy bújócska helyett megtesszi a vízen úszó is . Gyerek-gyerek , darab-darab , lényeg , hogy okádjuk az ismerős szöveget . Nem érek rá , ki vagy te , amíg az én asztalomnál , nem látod mennyit gürcölök , hogy jussunk az , a lelkemet kitettem érted , rádköltöttem az összes , amennyi áldozatot én hoztam , egy szemernyi tekintettel sem vagy rám , a belemet kidolgozom , tele vagyunk adóssággal . ..................... A gyerek pedig testileg és lelkileg elázva csak szelíden , egy fagyott mosollyal az arcán ennyit szólna , hogy de én csak egy yóót bújócskáztam volna .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:27 | Válasz | #11 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát X.rész
Mama neked van Bibliád ? Van fiam még két üveggel , bontsak egyet ?


Az anyai nagyapám kissé sem volt mondható hétköznapi embernek . Ha egyáltalán léteznek hétköznapi emberek akkor ő hozzájuk viszonyítva kifejezetten vasárnapi embernek volt mondható . Mint minden hétköznapi ember ő is sokat dolgozott , ezért idősebb korára hajlott hátú lett az öreg . A gyulai vízműveknél dolgozott amikor én kisiskolás voltam , egy szarszippantó kordén . Olyan traktor húzta kerek tartálykocsin amivel aknákból kiszippantották a benne rejlő kincset . Borzasztó büdös egy foglalkozás volt . A tartálykocsit mindíg körbeölelte az a szürke , vastag cső aminek egy alumínium kapcsolófej volt a végén . Amikor osztálytársaimmal sétáltam az utcán vagy futkározva játszadoztunk a lakótelep körül , akkor nagyapám rendre megjelent a zajos és büdös traktorján büfé kocsi nélkül . Az időzítéshez nagyon értett . Amikor a legtöbb gyerek és köztük sok lány vett körbe , akkor ő a legnagyobb lelki nyugalommal odajött és szeretettel , mosolyogva rámemelte fekete , fénylő bogárszemét és magához ölelt . Elég sok megalázást kaptam a többiektől az ilyen húzásaiért , mert ugye a többiek már csak ilyen hétköznapiak akik megvetik azt aki a szart takarítja ki alóluk . Engem nem nagyapám viselkedése zavart hanem a többiek amiért egyáltalán nem tisztelték őt . Pedig igazán barátságos és őszinte ember volt , olyan aki nem titkolta az érzéseit . Akkoriban pedig még az embereknek a koruk miatt is kijárt a tisztelet . Telt múlt az idő , én közben kicsit cseperedtem , nagyapám pedig munkahelyet változtatott . Reggelente mindíg összetalálkoztam vele a lakótelep sarkánál ahogy széles-vállas nekiveselkedéssel hajtotta a kerékpárját . Hátul asztallap méretű csomagtartó amin tápot szállított , rajta pedig gumicsizma mivel a gyulai sertéstenyésztő telepet választotta magának mint neki fontos tennivalót . Höló hasította ketté a hangja a gyulai reggelek csendjét ott a Kuznyeck ltp. sarkánál . Karját magasra lendítve bazsajgott .


Még ma folyt. köv.


Vendégem jött .

The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát X./2. rész .

Mama neked van Bibliád ? Van fiam még két üveggel , bontsak egyet ?


Mikor az első mámori lakos a földünkre érkezett , emígyen bölcselkedett : A repülni tudó rovarok eme példánya borzalmas hangot kelt ha tudományában korlátozom . zűűűűűűűűűűű.


A mámori ficere ideérkezését úgy irányította , hogy az ajtónk előtt landoljon . Majd nyúlt a csengőgomb irányába ami tőle 5méterre és 2centiméterre volt pontosan . Közben az ujja begyére reája szállott egy katica bogárka . Mivel a csengőgomb tőle 5méterre és 2 centiméterre leledzett így csak az üres , szénmonoxiddal alaposan megtelt levegőt böködte , ujja begyén a hétpettyes katicabogárral . Én akkor voltam éppen 16napos csecsevő izé csecsemő . A mámori ficere lett a kirendelt védőangyalom és úgy hívták , hogy Szkitánszkitán , hülye név egy védangyalhoz . Kicsit elkésett és a késlekedés oka mint később elmondta , a maga fura nyelvén , a vers írás volt . 15napon át izzadt az üres papírlap felett , majd a tizenhatodikon megszületett a remekbeszabott versmű . Ezt a verset az én születésemre szánta olyan köszöntésféleképp , és így hangzik :


Az én kérdéséről értekező......


Denevér lelkem írta-e sort ,
avagy egy joint elsodort ?
Tam a mai délután,
vagy nem is én voltam talán ?
Mivel az én kérdés még nagy talány ,
akkor én honnan tudhatnám ,
hogy az énem én-e délután ?
Denevérem értekez vagy én-e kiskomám ,
az én kérdéséről saját nevem hallatán ?
Repül az én így is úgy is ,
denevérem hozott húst is .
Én meg nagyon hideg van ,
nyáron nagyon meleg van .
Mutassam meg igazi arcom ,
fű alatt írt önéletrajzom ?


Előtte megkérdezte , hogy elmondhatja-e ? Persze nem tiltakozhattam mert még csak az alváshoz és a csecsevéshez értettem .


Nem firtattam azt sem , hogy mi ihlette meg őkegyelmét . Viszont közölte velem , hogy nagyon soodogú . Mivel nem tudtam mi az megkérdeztem , hogy miért ? Nehezen de megértettem a kalimpálásából , hogy mi nyomasztja . Az otthonán mámorin minden 5méterre és 2centiméterrel arréb van amit látnak . Itt pedig minden a helyén , vagy ki tudja merre ? Azt javasoltam volna neki , hogy kösse be a szemét yóó hosszú időre és tegyen úgy mint a vakok . S miután a takarást leveszi az agya megszokja az új irányzatot.


Morfondírozok itt magamban , hogy ember !!
Tegyé má ebbe vidám történetet !!
Olyan pozitívomúvost , sercentőst , hogy söpörné ki az agyamból a népnek a yóólétet .


Volt a katonáéknál egy ábrándoslelkű yóó komám a Rónyai . Történt , hogy ábrándoslelkű , yóóbarátom verejtékes állapotban évődött valami nő miatt . A3-as számú őrtoronyban strázsált a benzinhordók körül . Gondoltam kicsit megörvendeztetem és az ágyam alja alól előhúztam a kib. nagy Lenin képet . Azért tartottam ott , hogy a derekam ne kapjon isiázt . Egyenesen tartotta a matracot és kemnényen a derekamat . Na gondoltam rávidítok a fancsali pofájára abba a susnyós katonai iccakába . Magam előtt tolva a hatalmas Lenin képet a 100X mosott katonai pizsamában a sötít iccakában egyszer csak megjelenek az AMD-je hatósugarában . Sejtelmes éjszakai , beszari fény az őrbódéja körül . Ő meg nem tudja mire vélni a magam előtt tartott , pizsamás Leninképet ,kibújt az odvából és rámüvöltött ijedtében . KURVAANYÁDBAZDMEGGECIÁLLJMEGVAGYSZÉTLÖVÖMAFEJEDTEFASZBUZIANYÁD !!!!!


Én hülye idekastattam a szentesi iccakában bátran , hogy hátha belévillan a felismerés , ki vagyok ? Nem villant .


Tudod mi a poén ?
Szóltam neki hangomon , majd megnyugodotd és elröhögte az egészet . DE...................


Jött az ellenőrzés és én hasra vágtam magam a szentesi iccakában , hasam alatt azzal a bazi nagy Lenin képpel . ÜTI tiszt megáll előtte a kísérő aljzattal . Majd ábrándoslekű kiskomám jelenti , hogy különös esemény nem történt . Bakker , ha akkor felnyom még most is ülnék . Half liter háziszilva után merészkedtem ki az őrsávba , hogy megörvendeztessem ezt az atommarhát .


Szkitánszkitán tanított meg később rá , hogy miképpen kell a másikat elbizonytalanítani . Amit lát az nincs és valójában nem is igaz . Cáfolni tudná , valamint nem ért vele egyet . A mai politikusaink ezeket a szavakat meggyőzően használják a mindennapjainkbam .


Az első AMD 65IM GPI lélekkioltóm gyári száma ez volt : DV6339 majd ezt a DU7197 váltotta fel .


Menjetek aludni lelkek !

--------------------

 guga2003. márc. 29. 14:27 | Válasz | #12 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XI.rész
Szkitánszkitán valamiért úgy érezte , hogy küldetését nem bírja elvégezni . Ezért úgy határozott visszaköltözik Mámori-ra . Mikor ezt velem közölte szó nélkül hagytam , mert tudtam úgy is visszahúzza a szíve ha el is megy . Lesétált a dunaiparti lépcsőkhöz és citromsárga festékszró spray-al ráfestette a falra , hogy : LOGDEGEK BELYOTOK . Akkoriban már tapasztalt voltam az ő különleges kifejezőmódjával kapcsolatban . Ez az ő nyelvén annyit tett LEGYETEK BOLDOGOK . Emléxem a dédnagyi temetésén amikor a pap ennyit mondott búcsúzóul , hogy az elhunyt utolsó üzenete ez volt , mindenkinek sok földi yóót kívánok . Beleborzongott a hátam abba a mondatba . Amikor megláttam a hullámtörő falon Szkitánszkitán utolsónak szánt mondatát , ugyanez a borzongás vett erőt a hátamon . Percekig álltam némán majd arra riadtam , hogy kirendelt védőangyalom megveregeti a vállam nagy kaszálások közepette . Az történt , hogy elindúlt ő a Mámoriba vezető úton de a földről a kijáratot nem találta meg mert pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arréb volt mint ahogy azt ő képzelte . Hosszas hadonászás után feladta a küzdelmet és elcsigázottan ült le a dunaparti lépcsőzetre . Később bekaszálta magát egy telefonfülkébe és belehalózott a leemelt kagylóba . Legnagyobb meglepetésére már várt rá a Korszakalkotó Műhely elnöke a vonal túlsó végén . Eképpen hangzott amit ő akkor hallani vélt : Tisztelt Szkitánszkitán ! A Korszakalkotó Műhely tagsága egyhangúlag . S így engem ért az a megtiszteltetés , hogy megmutathatom önnek az első és egyben utoljára nálunk járt mámori lakosnak a helyes kiutat . Kérem fáradjon beljebb és ezzel bevezette önnön gondolataiba . Mellesleg a Korszakalkotó Műhely egyetlen tagból állt és The Pompous Marsh-hen volt a becsületes neve .


Mondom a tékás csajnak , hogy nehéz filmet választani . Elnézően végigmosolyog rajtam , majd megkérdezi : alul semmi nem érdekel ? Pillanatnyi rövidzárlat amint végigfuttattam agyam minden zugában a kérdését . Majd a sex-et félretéve lehajoltam és elkezdtem böngészni az alsó polcon tárolt filmeket . Itt tartod lent a jobb filmeket , kérdeztem ? Á dehogy , az a filmnek a címe amit ajánlottam....nevetett . Így hát a poén kedvéért kikölcsönöztem a Star Wars trilogiát . A bajszicsarack röhögve jegyezte meg , hogy több mint 30X kölcsönöztem már ki ezt a három kazettát .


Szkitánszkitánnal a redsevenen :


Visszaemlékezésekkel próbáljuk meg elütni azt a 6 megállónyi időt . Meséli , hogy óvodában kisvödör volt a jelem és Bucsai Mari volt az első szerelmem . A nejemé tudtommal egy alma , a fiam pedig 1998.09.03-án váltott házikórol repülőre . A gondozónő előzékenyen ecsetelte , hogy a Leventével már megbeszélte és azt mondta yóó lesz . Csóri gyereket teljesen összezavarják , itt valakit felelősíteni kell . Szkitánszkitán megjegyezte , hogy a fiam SZILIBÓTA.......ehh ez az ő nyelvén annyit tesz SZELEBURDI .


Zaklatott női hang sikonyázik bele a redseven utasterébe . Szkitánszkitán elmélyülten kurkászik egy parasztreggelin meghízott , negyvenes nő melltartójában . Nagy kínnal igyexik kiszabadítani magát a hárpia kezei közül . Az történt , hogy kirendelt védőangyalom a leszállásjelzőt akarta megnyomni , de helyette a nő mellei közé dugta a mutatóujját . Lévén a zöld kapcsológomb tőle pontosan 5méterrel és 2centiméterrel arrébb .


A gyulai 613. Munkácsi Mihály szakmunkásképző és szakközépiskola , minden évben 3napot dolgoztatott bennünket a pósteleki konzervgyárban . Olyan kommenista ifjak módján . Kivitték az összes tanulót busszal és kezdetét vette a 3napos ökörködés . Pölö almapaprikába tömtünk savanyúkáposztát és azt tették az üvegbe az ott dolgozók . Rengeteg meglepetést dugdostunk abba az almapaprikába a káposztán kívül . Nem sorolom fel mindet mert mindenkinek van fantáziája . Ellenben amit mesélni szeretnék az az Orosz hadnagy története akivel összebarátkoztam arra a 3napra .


Éppen a maradék aprómat gyömöszöltem belé a paprikába és rejtettem volna el a többi közé amikor mögém lépett ez az orosz tiszt és félrevont a hordók közé . Majd rettentően tört magyarsággal rámpirított az előbbiért . Megkínált egy szál Mahorkával és megmutatta , hogy milyen az íze a hórdókból vett sós uborkával . Valami iszonyú gyöngéd és érzékien szar ízek keveredését okozza ez az egyveleg az ember fiának a szájában . Elmesélte , hogy amikor fiatal volt ő sem riadt vissza a csibészségektől . Nagy , hatalmas erdő mellett kakott a szüleivel és elindúlt egyszer a hegyekbe vadászni . Késő délután tanuja volt egy kisebb utasszállító gép lezuhanásának . Pár kilóméterrel 1-2 kilóméterrel tőle arrébb csapódott a Holland gép a hegynek . Futásnak eredt és szinte eszméletét elveszítve állt neki a tűzből és a maró füstből elhozni az elhozhatót . Jobbára a holttesteken lévő ékszereket és kézpénzt ill. kézipoggyászokat tömött a hátizsákjába . Úgy érezte magát mint az éhező aki sok nap után beszédül egy kolbászokkal , tortákkal , húsokkal teli éléskamrába és fuldokolva tömi magába az ételt .Mire a hatóság emberei a helyszínre kiértek ő már héthatáron túl volt . Futott hazáig és még mielőtt hazaért eldugta a zsákmányt az erdőben . Másnap gondosan elásta és megvárta amíg az események elülnek . Nagyjából egy év múlva vette elő és alapozta meg belőle ott az életét . Helyrepörge feleség , búbosseggű gyáröke , részletre házikó . Belépett a nagy Orosz hadsereg kötelékeibe és képezte magát aktívan . Minden szép . Szinte már tökéletes .


Szünet .


Egy napon vadászni vitte a mély erdőbe és hegyekbe a serdülőkorú fiát . 2-3 napra tervezték a túrát és kisvadakat akartak ejteni . Második nap hajnalban belesétáltak egy bocsát őrző anyamedvébe . Az szemvillanás alatt nekiesett a fiának és feltépte a mellkasát . Mire az első lövés eldördült és nyakontalálta a nagy medvét már késő volt . Arréb vonszolta magát a medve kiszenvedni , ő meg tehetetlenül állt a fia megcsonkított teste felett . Kilátszódott a fiúnak még ütemesen verő szíve . Látta rajta , hogy menthetetlen . Rövidesen elvérzik és ő nem tud rajta segíteni . Miután elcsöndesedett körülötte minden és látta már nincs mit tenni elindúlt és napokig kóválygott éhezve , fázva az erdőben . Nagyon hosszú idő elmúltával talált vissza az otthonához . Jelentette az esetet a feletteseinek , feleségének elmondott mindent és elbúcsúzott tőle végleg . Azt mondta , hogy nem tud a szemébe nézni ezek után és nincs miért maradnia . Átkérte magát a Magyarországon állomásozó egységekhez és itt kapott szolgálatot a hadnagy úr . Párszor láttam amint ütlegelte a katonáit a gumibotjával , kérdeztem tőle miért teszi ? Azt a választ kaptam , hogy ez a munkájához tartozik és náluk ez elfogadott dolog .


Szkitánszkitán megjegyezte , hogy ez az ember egyáltalán nem elhagyatott . Neki is van kirendelt védőangyala . Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve közölte , van egy éppen ide passzoló versikéje . Elmondhatom ?


The Pompous Marsh-hen Halmazok


Halmazok
Én is,
te is halmazzál .
Én már tegnap halmaztam.
Miért ma mi van ?
Hétfő .
S akkor mi van ?
Halnap .
Halnap holnap van .
Nem , holnap jönnek a tisztogatóhalak .
Mit csinálnak a tisztogatóhalak ?
Rendet .
S mit csinálnak a rendfentartó halak ?
Tisztogatnak .
S mit tisztogatnak ?
Néhány tisztet kioktatnak .
Veszélyes-e a kőhalra rálépni ?
Persze mert lesüllyed .
Irgum-burgum táncoskedve !
Van-é neki éppen barna medve ?
Mindenki fizet mindenért......
Addig is én halmazok .


piškůtek

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


--------------------------------------------------------------------------------
Hozzászólások: 93 | Regisztrált: 2001. nov. | IP-cím: naplózva

 guga2003. márc. 29. 14:28 | Válasz | #13 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XII.rész
Kívül rend van , belül sincsen .


Gyulaváriban a Böki u. 10 alatt történt az eset , hogy családunk széleje-szeglete a házban tüsténkedett . Mihályt és Máriát jöttek össze ünnepelni mindahányan voltak . Abban az időben még nagyobb volt a családban az összetartás és adtak még a közösségtartásra . Az asszonyok a konyhában szorgoskodtak , hozták sorba a tanyasi csirkék és tyúkok leveit , húsát , köreteket , süteményeket . Mi gyerekek körberohangásztuk a házat . Elmentünk hátra lovat símogatni , a disznókkal visítozni és élveztük az össznépi együttlétet . A férfiak természetesen a nappaliban tömték a hasukat és nyelték a borokat . Szélesen gesztikulálva hirdette ki-ki önnön igazságát . Mindenki a tőle elvárható legjobb formáját és arcát mutatta . Addig nincs is gond amíg a bor el nem kezdi alázni a népet . Vélt vagy valós sérelmeiket hosszú évek mélyéről is előássák ha a csata úgy kívánja . Az elszenvedett érzelmi súrlódások mennyisége a bor fogyasztásával egyenes arányban tornyosul . Szép is minden , kívül az ember mosolyog belül pedig fortyogó düh . Határa van annak is amit elviselni képesek , korlátolt az ember tűrőképessége . Ahogy ilyenkor lenni szokott Mihály és Mihály néhány pohárka bor után pofozkodott . Szó szót követ , a család minden meglett nagykorú férfitagja az udvaron kint termett . Hadonásztak akár csak Szkitánszkitán . Mint giliszták a porban úgy forogtak a komoly férfiemberek egymáson a földön . Húzták-vonták , tépték egymás ruháját . Az asszonyok is beavatkoztak hol innen , hol onnan . Ki-ki védte a magáét és próbálta kivonszolni a tömegből miközben bele-bele rúgott alattomosan a másikéba , mímelve a szétválasztást. Mi meg álltunk és bámultuk az apáinkat-anyáinkat ahogy fetrengtek véresen a porban . Akkor odajött a családunk egy idősebb tagja aki már sokat látott . Rátette a két kezét az én és unokabátyám vállára , majd csendesen annyit mondott . Eredjetek fiam rendőrért .
Megiramodtam az unokabátyámmal Bandival kifelé . Kint ácsorgott a fél falu az utcán , yóólesett a májuknak az ingyencirkusz . Akkor még nem vót a bigbrádör . Elindúltunk a kocsma felé mert arra hosszabb és van időnk átgondolni . Négy órába telt mire végére sikeredtünk a gondolkodásnak . Annyira , hogy már járni is alig bírtunk . Visszafelé kihúgyoztuk azt a sok sört a mások falaira és vigyorogtunk bambán . Bandi még okádott is . Bent a házban már lecsöndesedett mindenki rendőrök nélkül is . Több áldomásféle is elhangzott mert néhány oszlopos tagja a mi családunknak sűrűn ölelkezett és a legnagyobb egyetértésben méltatlankodtak , hogy de ugye nem gondoltam én azt komolyan . De yóó , hogy csak vicceltek . Mi lett volna ha komolyan veszik ? Szkitánszkitán később elmondta , hogy ő is kapott egy pofont pedig csak a kinti wc-t kereste . Mire felvilágosítottam , hogy az áhított latrina a feltételezett helytől éppen 5méterre és 2centiméterre volt fellelhető . Biztos félreértették ahogy a tömegben hadonászott az ajtó után .


Robbanás-Veszély Nyílt láng használata és a dohányzás tilos !


Nagy böhöm izmoshátú keresztespók mászott a kazánház ajtaján . Mikor odaért a tűzveszélyre figyelmeztető tábla sarkához megállt és bámulta a feliratot . Nejemmel leültünk a lépcsőre a cipőnket felvenni és rácsodálkoztunk a pókra . Már maga a mérete miatt , pókot amúgy láttunk már eleget . Mikor a közértből visszajövet még mindíg ott bambulta a feliratot , a nejem csak ennyit vetett oda neki félvállról : Ne fáraszd magad koma , nem pókul van írva . Harmadnapra még nevet is adott a póknak , egyszerűen csak pők-nek hívta .
Megkérdeztem Szkitánszkitánt , hogy van-e a póknak védőangyala . Azt nem tudja de van neki egy iide pontosan passzoló , remekbe szabott versikéje . Elmondhatom ? Minden tiltakozásom ellenére belefogott . A címét nem tudtam lefordítani a mi nyelvünkre ezért azt meghagyom eredetiben .


Őmókőkék Óketatat


Fűre lépni tilos
Lépre fűni tilos
Férre lűni tilos
Phű betépni tilos
Tömpe póknyak , pókpete .
Póktatának pókpata


Majd nagy csönd és hatásszünet.........


Ennyi ?........kérdeztem .
Hát nem akarlak megbántani barátom ezt őszintén mondom de én még ilyen szar verset nem hallottam .


The Pompous Marsh-hen : Kemény


Nem én vagyok kemény hanem az enyém ,
kemény vagyok de nem én .
Kemény vagyok mert nem vagyok kemény .


The Pompous Marsh-hen : A hírolvasó mája


Rózsaszínű a hírolvasó mája ,
mert mára málnás májat pirít őnéki mamája .
De mamájáért szól a hírolvasó mai imája ,
bár lenne rózsaszín a mama mai mája .
Így hát rózsaszín májat pirított őnéki mamája .
A mamája komája adta a málnáját hozzája .
örül majd a fijam mája , mondta a komájának a mamája .
Mert a májat ő eszi meg s nem a hírolvasó mamájának a fijája .
Mégsem rózsaszínű a hírolvasó mája , mert a mamája komájának a mamájának az Edward nevű fijája ette meg a rózsaszín májat .S tele hassal boldogan így kiáltott : Jöjjön a nőnapi köszöntő !


Yóó éjszakát !


Elmegy a feleségem aludni ,
Úgy híjják őtet , hogy Lúdnyi .
Így szóla hozzája a lúd ni !
Gigágá-gugágá Te asszony ! Há menjé má aludni .
Holnap reggel virradóra
ébredjél fel kakasszóra .
Fürödjél meg lenn a tóban ,
én meg megyek legelgetek .
Köszöngetek libasorban : szia Lúdnyi , szia Lúdnyi !
Ez a nőnapi köszöntő . Köszönjük , hogy ön nő .


Mi van ?


Torzulok ?
Hozdulok ?
Mosszulok ?
Forzulok ?
Tordulok ?
Mozcizok ?
Hapdulok ?
Kérdulok ?
Fordezek ?
Mér zulok ?
Ti torz egek !


Hát ne éljen Edward ?


Ki a hírolvasó mamája ?


Az aki elmondja a "Hírolvasó mája" c. versikében , hogy mi a rózsaszínű máj összetevője . Hát máj meg málna .
Ok de én nem ezt kérdeztem , én arra lennék kíváncsi , hogy ki a hírolvasó mamája ?


Az aki elmondja a "Hírolvasó mája" c. versikében , hogy mi a rózsaszínű máj összetevője . Hát máj meg málna .
Hülye .
Hogy , van férjed ?
Gyötri nátha .
Hát a háta ?
Igen meg a lába .
Unjad már mert én már unom ,
hogy a rímeket nem tudom .
Forgatni a számban nyállal ,
jaj de bocsi leköptelek ?
Elnézést csak kicsúszott a számon .
Amúgy hadd kérdezzek egyet .
Hogy ,van férjed ?
Gyötri nátha .


Kívül rend van , belül sincsen .

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. márc. 29. 14:28 | Válasz | #14 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XIII.rész ( olyan rövid , lefekvés előtti visszaemkékezés )
Nehalaorá !


( Brazilul talán annyit jelent : ne nyúlj hozzá )
De ez nem annyira biztos az is lehet , hogy vasútállomás a jelentése , lényeg az érzés .


A recycling = visszakerékpározás a kiindulási pontra....he-he régen én is olvastam a hahota magazint sőt még kisdobos is voltam,csak sajnos kizártak a csapatból mert kismacskát dugtam az osztályfőnök fiókjába.//szegény cica//utólag bocsi érte.


Ezt már a múltkor le akartam írni de elfelejtem mindíg. Kicsit régen történt de igaz .
A lökött öcsém kamionsofőr és járja az országot a kocsikísérőjével.Kitalálták Debrecen után kb. hajnal kettőkor,hogy a parkolóból felszednek egy ribit.Megálltak,beszállították a kocsiba és elindultak vele arrébb.Egy erdő mellett befordultak a műútról egy földútra,hogy ne zavarja őket senki.Ja és tél volt marha hideg.Kiszálltak mind a hárman és öcsém-nél volt a szerva,a másik se akart unatkozni amíg az öcsémmel végez, így elkezdte cibálni a répáját.Járó motor,tompított fény.Öcsém szamizdat a kísérő meg hevesen rángat.Egyszercsak egy reflektor fénye vetült rájuk,az erdőből jött ki 3 vadász s mivel öcsémék kamionja ott állt az útban ,nem tudtak kimenni a trabival.A csaj egyedül gyalogolt vissza vagy 2km-ert a sötétben.

Egyszer meghívtak anyámék vacsorára ,orja leves és nyúlpörkölt volt a menü.Előtte meglátogattam nagyapámat és ott kicsit pálinkázgattam.Majd öcsém hívott át hozzájuk dumálni,és ott is iszogattunk.Onnan együtt mentünk el,közben betértünk ide-oda iszogatni.Addig-addig,hogy este lett és nem akartam már anyámékat zavarni.Másnap merő jószándékból felhívtam őket ,hogy bocsánatot kérjek amiért nem mentem el vacsorára.Erre azt kérdezi hülye vagy?Itt voltál te is meg az öcséd is megettetek mindent és megittátok az összes házipálinkát.
No comment.
majd még jövök ma és írok a Fülöp Péterrel történtekről.


A Fülöp Péter pedig azt cselekedte,hogy hajnaltájban 5-kor tért meg szülei otthonába az itókázásból és nem akarván nagy zajt csapni belopódzott az előszobába és levetette hatalmas fekete színű posztókabátját majd felekasztotta a fogasra.Mikor is megjelent mögötte az anyja és együttérzően megkérdezte:ilyen korán be kell menned?A srác fáradtan és álmosan morgott valamit és visszavette a kabátját ,elköszönt,ki ment a parkba aludni.
Ugyanez a szitu Csigával és idegeneknél vendégségben:az arc magára borította az összes kabátot fogasostúl.


Egyszer Gyulán a cimbimmel /Csiga/azt a megbízást kaptuk,hogy vigyünk el egy kisebb ágyat talicskán 3km-rel arrébb egy idős nénihez.Felraktuk az ágyat a talyigára és elindultunk.Útközben betértünk az Ibolya presso-ba valamit lőtyézni a hideg ellen.Ágy kint mi bent.A penszérnő jó fej lévén bemutatta azt amit csak addig hallomásból ismertünk a grog-ot.Ez áll rumpuncs+tripliszek keverékéből meggyújtva.Az elsőnél még megijedtem,hogy fel akar gyújtani,utána meg jókat vihogtunk.Mikor a hangulatunk csúcspontjára hágott akkor elindultunk a talyigával.Gyönyörű volt.Egyszer csak valami hirtelen ötlettől vezérelve levettük az ágyat és leraktuk az út szélére.Kivettük az ágynemű tartóból a párnát és a takarót majd kecsesen megágyaztunk.Akkoriban még nem voltak hajléktalanok sehol,úgyhogy nagyokat néztek a kamionsofőrök meg a járművezetők ahogy megláttak bennünket a Tetű kocsma előtti főút oldalánál.Két betintázott hosszúhajú hippi vihog egy ágyban ruhástul betakarózva.
a megbízást azért teljesítettük.


Bocs a csupa tintás sztoriért , ma már nem ez a jellemző . Elmúlt a sihedernyi koromban . Maradt a bicaj meg a család . Ezeket csak úgy összeollózgattam mert ma ilyen visszaemlékezős estém van .


Ez kb. 2 hónapja történt Bp.-en a nejemmel és az alkalmi barátnőjével.Nem vagyunk színházba járó emberek sem én sem a nejem.Valahogy taszít a miliő ami meghatározza az uralkodó széljárást a színházbajárók között.Anyósom és apósom pedig ellenkezőleg,igenis kiglancolják magukat,bunda meg mifaszom és mennek,de nem mindíg érnek rá.Van nekik bérletük az Erkelbe és ha nincs lehetőségük elmenni akkor előre lebeszélik a nejemmel,hogy szervezzen be maga mellé valakit.Felhívta az egyik ismerősét és mondta neki,hogy találkozzanak a Blahán 18.30-kor mert 19.00-kor kezdődik az előadás.Úgy is volt,nagy lelki nyugalomban leadták a ruhatárba a kabátot és lépdeltek a bejárat felé.a jegyszedő néni meg elképedve nézett rá és ennyit mondott:de hölgyem ez a Madách színház!
Aztán kicsit késve de beértek az eredeti Erkelbe viszont előtte még bepróbálkoztak az Almássy műv.házban egy idős néni útmutatása alapján aki azt hitte,hogy az az mert olyan nagy ott a sürgés-forgás.
A végén sem volt az eset mentes a cikiktől,a nejem az első felvonás után tanakodva kérdezte a barátnőjét:te vége van?Még nem is ért a téma a csúcspontjára.Mindegy menjünk a ruhatár felé és nézzük meg mit csinálnak a többiek.
Ő az én feleségem,az életem párja aki eképpen jár színházba.Ezért vettem feleségül,legalább zajlik az élet körülötte.

Gyulán történt még siheder koromban,hogy elindultam a hobby kertek irányába cseresznyét lopni.Kinéztem egy fát már napokkal azelőtt és tudtam,hogy rogyásig tele van a legfeketébb szeműekkel.Eldugtam egy bozótba a biciklimet majd átmásztam a kerítésen és szatyrostúl felmásztam a fa hegyébe.Leszedtem vagy két kg-ot amikor hallom,hogy a salakon aútó közeledik.Megállt a bejáró előtt és kikászálódott egy apuból,anyuból és két rakoncátlan lurkóból álló kiscsalád.A Barna Skodamobilból kipakoltak és bejöttek a telekre.Kinyitották a kisépület ajtaját,lepakoltak,gyerekek rohangáltak rikoltozva,apu szerszámokat,anyu takarítóeszközöket,közben összebalhé,hogy nemhozták a hovatetted pedig én kikészítettem és soha nem azt amit én....stb.Dolgukvégeztével az apu által beígért szalonnasütés vette kezdetét.Mindezt a fa tetejéből kussban és merev húgyhólyaggal néztem végig.Eszembe jutott ,hogy ha csöndesen rávizelek egy vastagabb ágra akkor ugyan lefolyik és nem biztos,hogy észreveszik,de mivel ők is cseresznyéztek az alsó elérhető ágakról így nem volt bátorságom.6,5 órát álltam a fa tetejében mikor is hazafelé vették az irányt.
Azóta nem voltam cseresznyét lopni.
Lehet,hogy Isten létezik?


Gondolom a nejem meg az ilyen húzásaim miatt jött hozzám .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:28 | Válasz | #15 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XIV.rész
Amerre én járok.......


Reggel 5:45-kor szoktam kelni , gyors kávé , leülök a gép elé , e-mail hegyek megválaszolása , átszámolom az aznapi rendelkezésre álló pénzmennyiséget , kettéosztom ( nej ) és irány a kerékpár . Reggel 7-kor nyit a piac . Neveket nem említek pedig lenne miért . Ez a piac a lecsúszott emberek létfentartását biztosítja . Kint árulnak a piac melletti utcán a járdán . Már 6 óra óta sorban állnak . Amikor a kapukat kinyitják megindulnak mint a marhacsorda . A helybéli kiskirályok karélyba gyűlve fennhélyáznak és megvetően uszítják a tömeget . Pedig belőlük élnek . Vannak itten fogások kérem . 10perc múlva mint a méhrajok lepik el a hajléktalanokat a vérszívó nepperek . Minden kategóriára van ember . Ismerek olyat aki a hétvégeken a petőfi csarnokban csipkéket árul . Buli . A cigányasszonyok koszos batyukkal a hátukon megjelennek ezek a petőfit hízlaló kereskedők pedig szoros karéjt fonnak körülötte és egymás kezéből kapkodják ki a koncot . Nincs abba semmi rossz . Valaki megunta , kidobta , ő kikukázta és elhozta , ez megvette és eladta , amaz meg hazavitte és egy időmúlva ő is megunja . Kezdődik minden előről . Olyan is van aki a legmenőbb cipőket és legmárkásabb ruhákat árúlja . Persze a beszerzési forrása neki is a batyus akitől szinte huncut fillérekért megveszi . Otthon megvarja , kitisztítja , kivasalja , befóliázza és nyoma sincs a mocskos múltnak . Tiszta Hamupipőke a sztori .
Kövér nemzeti kisebbségi kászálódik ki a pár napos mercijéből . Húzza a nyakát az aranylánc . Megy , vigyorog , nincs benne semmi élet , fagyott pénzben kifejezhető mosoly . Amiért az ország java ácsingózik abból neki már duplán kijutott és mégsem elégedett . Még mindíg benne van a szemében , hogy valami hiányzik . Szavaiban csak autó , csaj , lakás , pénz , pénz , pénz és szemtelen mennyiségű arany . Megvető mozdulattal dobja a kukába a lángost hisz ez forró . A barma már annyiszor fizetett be lastminutra ide nem messze a tevetolvajokhoz , hogy lassan úgy néz ki mint egy terrorista . Egy hajléktalan kutyája küzd a valóban forró lángossal , pfúj menj már innen te dög és leköpi . Róla ennyit .
A másik egy tanárnő , érdekes szavát sohsem hallani és mindíg udvarias . Nagyon yóól öltözött és pénze az sohsincs . Innen vásárolja az ékszereit a batyusoktól . A legszebb ruhákat halássza el a nepperek orra elől . Megfigyeltem már sokszor , hogy mindíg hátulra kerül mert nincs bátorsága arcátlankodni , mint ugye tudjuk van egy erkölcsi határ . Így aztán leguggol és a lábak között átnyúlva , ügyesen kikurkássza a legcsicsásabb cuccokat . Sokkal fejletebb érzéke van már mint a többinek mivel állandóan félrefordított fejjel és fél szemmel kell kikémlelnie a színeket és a fazont , majd fél kézzel kitapintani a pontos anyagát és szinte kihúzás közben szemügyre venni , hogy nincs vajon rajta sérülés . mert ha van akkor már a következőért kell nyúlni . Mit művelne ez ha bekerülhetne az elsősorba egyszer ? Már áll is fel és hihetetlen elégedett mosollyal kérdezi mennyi ez aranyom ? Neked drága 50ft lesz . Ennyi , egyik nap otthonka , melltartó , szandál és 4 zsebkendő . Mindez potom 2-300 ft . Holnap egy yóó farmer , papucs és a gyereknek is szülinapja van , kéne neki egy yóó cipő vagy kabát . Hazamegy , kimossa , használja és nem unja meg , nem dobja ki . Ő pontosan annyit fizetett érte amennyit az ér és meg is becsüli .
Másik órákat buherál , itt veszi haszontalan pénzekért és a Pecsában adja tovább szemtelen összegekért . Ért hozzá és neki ennyi elég ahhoz , hogy megtriplázza az állami juttatást . Rokkantnyugdíjasként tengeti lakótelepi mindennapjait . Egyedül él a kutyájával és a pornóújságaival . A lángost nem dobja el hanem magával viszi és óvatosan csipkedi a két ujjával , majd fújkálva elfogyasztja . Emez meg a műszaki cikkeket keresi . Szemüveges nagy melák . Ha valamit kifürkész a szeme akkor idegesen és remegve a kezébe veszi . Zsidónak hívja mindenki pedig egyáltalán nem az csak magányos balfasz . Szemüveges , vastagbajszú és már párszor eltángálták mert vagy lopott holmit sózott rá másra vagy nem működő méregdrága telefont . Ott voltam egyszer amikor a cigányasszony egy koszos szatyorból kiborított 4db Nokia telefont . Akkor még az volt a legmenőbb modell . Bár most sem esett az ára 50ezer alá . Ez a barom meg rávetődött mint a szárcsa és otthagyott érte egy valag pénzt . Persze egy sem működött belőle . Gondolom mobiltelefon szervízből dobhatták ki a kukába , az asszony megtalálta , barma mind megvette , hazavitte , majd kis idő múlva monoklival a képén jelent meg a piacon . Akkor bizonyosra lehet venni , hogy el is adta . Na ilyen arca is van ennek a Petőfi csarnoknak . Az összes hétvégi árus sorban áll itt a csövespiacon és része az örök körforgásnak . Megunni csak te fogod ,akkor meg kidobod és amaz kikukázza , emez megveszi majd rendbetenni hazaviszi , a yóónép a pecsában meg mustrálja a finom portékát . Ilyenek vagyunk mi is . Kívül minden rendben de ha valaki belátna elborzadna mit találna bévül . Az a legjobb , hogy meg tudjuk magunkat azzal nyugtatni mi yóó emberek vagyunk . Igaz még ha szar is de van nálunk sokkal szarabb . Így marad a yóó érzés és nem tudjuk megunni , kidobni . De nehéz néha elengedni a kezünkből a dolgokat . Pedig ha megnyiffanunk a világ megy tovább és nem kérik ki a véleményünket . Haver te csak maradjál , irányítsd a férgeket . Hozzál yóó döntéseket .
Ez a piac egy csuda , olyan mint egy mellékhatás . Csak úgy kinőtt és létrejött a semmiből . Naponta jönnek az újabbnál újabb arcok . Akik már nem bírják tovább és nem nézhetik a tétlenséget . Tudom , nekem is eljött egyszer ez a pillanat . Megálltam a járdán megilletődötten és szétnyitottam a lepedőt . Leterítettem a földre és az elnyűtt teszkós szatyorból sorba vándorolt elő a nászra kapott bontatlan étkészlet . A féltve őrzött cd gyűjtemény , válogatott íróktól teljes sorozat , a lakásban fellelhető összes porcelán ,díszek és minden ami mozgatható és nem ehető . Jöttek is a keselyűk sorban . Mennyi? Mennyi ? Mennyi ? De erőszakosan csengett a hangjuk , hát nem látjátok mennyire el vagyok tiporva így is ? Itt szokni kell a tempót nincs semmi emberi a szemekben . A hiéna az igazi szó . Nem téma csak a rezsire jöjjön össze , csak az a másik csekk még be legyen fizetve , csak még egy vacsorát is hagy hozzak össze . Lassanként kiürül a lakás és az ember egyre jobban beletörődik . A kezdeti félelem elmúlik , egyre otthonosabban mozogsz és lassan már tudod arcról ki mit keres . Tudod az árfolyamokat és már meg tudod tervezni holnapra mi kell . Este szépen bepakolsz a teszkósba és másnap leülsz a járdára . Sok itt a hajléktalan aki az első száz forint után rohan egy üveg borért vagy felesért . Az étel az ötödik helyen tendál . Sokan megvetik őket ezért és azthiszi puszta rosszindulatból teszik és gonoszok . Igen gonosznak gonoszok mint én vagy te . Viszont van a szervezetükben egy náluk sokkal hatalmasabb ami még inni kér . Azzal nem lehet legyőzni , hogy többet nem iszom . A remegés térdre kényszerít . Egyre újabb arcok jönnek a piacra és ismerős a félénk mozgásuk , ahogy tétován megállnak . Nincs egy ismerős aki megmondaná mi ilyenkor a teendő . Olyan mint az első táncórán amikor csak utánozni próbálod amit a többi csinál . De olyan esetlen az egész . Egy év múlva már megy a piruett is . Egész yóól balettozol , sőt lassan oktatod .


Megyek mert korán kelek

 guga2003. márc. 29. 14:29 | Válasz | #16 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XV.rész
Mostohaapám nekitámasztja a létrát a padlásfeljárónak . Eligazítja a népet . Anyám a tv előtt , öcsém a konyhában , én a ház előtt és az öreg nekiáll forgatni az antennát . Mikor anyám látja , hogy bejött a kép akkor teli torokból üvölti , hogy yóóóóóóóóó-----veszi át öcsém majd én a traktát és én is teli torokból üvöltöm a tető felé , hogy most yóóóóóóó . Sietni kell mert volt már rá példa , hogy mire a láncreakció felért a tetőre addig az öreg túltolta ( Legényanya ). Akkor forgathatta vissza , oszt mire végre beállította pöccre vége volt az áhított műsornak . Nem úgy van ez mint flancos úri helyeken , hogy motoros parabola . Ez olyan vidék ahol a Petrináéknál még nincs bevezetve a villany . De mivel népes család így mosni ott is muszájly . A patak sem arra folyik és a mángorló is bekerült a múzeumba . Ezért egy Pannónia 120-asnak a motorjára kötötték rá a mosógép tárcsáját . 5km-es körzetben tudni vélik ha náluk nagymosás van . Az öreg Petrina beröffenti a P120-as motort és belódul a tárcsás mosógép . Centrizni a szél szokott . Még nem volt hozzá bátorságom , hogy vizuálisan is megtapasztaljam különleges mosógépüket . Csak hangjához volt eddig szerencsém és láttam a folyamatos kojtoló motort . Abban sem vagyok biztos , hogy benzinnel üzemel .


Szkitánszkitánnal yóól lehet diót verni . A kezébe adsz egy 3m-es rudat és beállítod a fa alá . Megmondod neki , hogy találja el a valamit ami nagyjából tőle 5méterre és 2centiméterre van . Na erre nagy suhintások közepette leveri az összes diót a fáról . Ha végzett akkor szólni kell neki , hogy már nem kell eltalálni .


Hajnalban édesapám elment dolgozni , majd anyám is . Tél volt és hideg , hó , szél , biztos te is átéltél már ilyet minek részletezzem ? Utólag már nem sok mindenre emléxem ezért lehet , hogy kicsit kiszínezem a történetet , de a magva az igaz . Apám hozott haza egy fenyőfát , hogy majd Szenteste felállítjuk . Megelőztem . Egész napos munkával , fáradtságot nem kímélve feldíszítettem a fát szalonnával és kolbásszal . Lehettem olyan 6-8 éves . Szalonnát apró kockákra vágtam , a kolbászt pedig karikákra és egyenként cukorba mártottam őket . Majd cérnát tűvel átfűzve akasztót gyártottam mindegyikre . A konyhaasztalon sikerült felállítanom remekművemet . Az egész helységet belengte a meghitt karácsonyi fenyőfa , szalonna és kolbász illata . Mindez meghintve vastagon kristálycukorral . Szerintem a szüleimnek vagy humorérzéke nem volt , vagy annyira tisztelték a fenyő ünnepét , hogy .........


Lényeg , hogy egyenként tángáltak el .


Ugyanitt egyszer merő yóóhiszeműségből felgyújtottam az egész tsz környékét . Nyáron a búza aratása után ott maradt a még be nem bálázott szalma . Az egyiknek is és másiknak is begyújtottam a végét gyufával . Yóó volt a konyhaablakból nézni a lapáttal rohangáló tanyasi szomszéd asszonyokat . Mondhatnám korai szobabicikli , de amekkora verést én akkor kaptam.......ehh.


Egy reggel iskolába menet lemaradtam a csoportból és elbújtam egy fa mögé . Megvártam amíg kellőképpen eltávolodnak , majd számban a szabadság édes ízével megiramodtam a főút felé . Az első autósnak azt mondtam cukorrépaszüretre megyek , a másodiknak , hogy onnan jövök , aki motorcsónakkal vett fel , hogy lemaradtam a szüretről és sietek utánuk , a következő autóst szünetről győztem meg . Majd kikötöttem a fényesi szőlőkben Marik Punyiéknál . Az anyja nem tudta mire vélni , hogy korábban érkeztem haza a fiánál . Megnyugtattam , hogy meglepetés még a Punyinak is . Drága yóó komám azóta sem láttalak . Egyetlen kitaszított haverom, aki a szünetekben mindíg radírt morzsolt a tenyerében , hogy frusztráltságát leplezze .


Aztán apámnak volt annyi esze , hogy megkereste egy füzetemben az ismerőseim nevét és címét . Feltűnt neki , hogy a Marik Punyiról írtam abban a legtöbbet . Sötét este állított be a Verhovinával . Görcsöt kapott a lábam mire visszavitt vele Gyulára . Azóta sem tudom , hogy miért szöktem meg egy napra . Punyi elmondása szerint az egész iskola engem keresett . Mindenki nagyon örült a tanítási szünetnek és , hogy nem találtak meg . Ez utóbbit nem nagyon értettem .


A legrövidebb szerelem 5perc volt........talán .
Egy gyulai diszkóban még sihedernyi koromban az ölembe ült egy lány . Megtetszett neki a nadrágom és a pólóm . 4perce enyeleghettünk amikor yóó ismerőst látva a lánytól elnézést kérve felálltam . Rövid ideig beszélgettem a sráccal majd elindultam a helyemre vissza . De a lány már egy másik srácnak az ölében ült és vele enyelgett . Fájdalmas kudarc volt ez számomra . Csak másnap tudtam meg , hogy neki jobb volt a szerelése és ezért hagyott el summa 5perc után . Az arcára már nem emlékszem , a csókjára sem , sőt hazudnék ha bármire is egyáltalán , sőt ezek után . De sejtem , hogy azóta beházasodott a Variation Cargas-ba . ( én is tudom , de ha helyesen írom akkor beperelhetnek hitelrontásért ) Vagy ez most bók volt nekik ?


Szkitánszkitánnal nem yóó stoppolni......az út szélétől a kezét pontosan tudod mennyire teszi ki ? na ezért , még soha nem állt meg senki neki , főleg , hogy az úttól 5méterre és 2centire lévő bokorban hadonászott kezeivel . Aztán ha nekem megállt valami véletlenül és sikerült előhasználni őt a bokrokból akkor azzal védekezett , hogy kell egy kis szórakozás .


Még yóó , hogy védőangyal és nem plasztikai sebész .


 guga2003. márc. 29. 14:29 | Válasz | #17 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XVI.rész
Talán egyszer ő is a helyemen ült .


A másodperc tört része alatt leolvasom a nézéséből az élettörténetét . Nagy ívben elémvág a muki , rámfordul , benne van az autó mozgásában a nagy vad . Mint amikor az oroszlán egyetlen horkantással elűzi a hiénákat . Az ott és akkor természetes . Ez itt csak egy sima kerékpárút . Egy egyszerű elsőbséget nem kaptam meg tőle csak . Durva volt az a pillantás amivel arra a pici időre rámnézett . Faszt vagy te kerékpáros , biciklis vagy te pöcs ,gondolta . Ennyi volt , mellette a hipermangán ,szőke idill életunt pofával . Arcidegzsábája lehet vagy halott . Mereven előre nézett a szélvédőn át , nem sok újat mondhattál volna neki . Mindenhol volt már , mindent megvásárolt , az összes pózt kipróbálta , mindent megevett és mégsem elégedett . Vajon mi az amire még vágyik ? Elhajtanak tovább , muki rálép a gázpedálra , hogy még elmentében is megmutassa ő az úr . Összeszedem magam és megpróbálom felvenni a tempómat újra . A fékemnek semmi baja , yóól blokkolt . Egy köztiztasági alkalmazott ( uccaseprő ) tolja kordéját , majd megáll , lehajol és felemel egy eldobott papírt . Vizslatja majd beteszi a többi közé , értéktelen és ezerszer lejátszódott jelenet . Mindennap lehajol újra és újra , nem adja fel . Még mindíg reméli , hogy ez a lehajolás lesz az utolsó mert talán amit akkor talál megoldja az életét . Beáll a redseven és ontja magából az embereket . Anya két kicsi gyerekkel . Cuccolnak az iskolába nagy pakkokkal . Mindíg csodáltam az ilyen nőket akik keresztül verekedik magukat a tömegen gyerekkel , szatyorral . Láttam már olyat is aki plussz egy tacsit húzott pórázon . Nekem ehhez nem lenne idegrendszerem . Macskaköves a Thököly , a teleszkópom csillapítja a rázkódást . Nézem a szürke bazaltból kirakott utat és eszembe jut a nejem nagyapja . Sokat izzadt ezek a kövek felett mire kifaragták őket . Kőbányában dolgozott évekig , olyan emberekért faragta ezeket a köveket mint ez is aki az előbb elémvágott . A piac messziről látszódik , szagról el lehet találni . Össze van hugyozva az utca túloldala . A piaci wc használata 50ft-ba kerül . Így az a sok hajléktalan és lecsúszott egzisztenciájú ember aki ide jár árulni a járdára inkább költi italra , kávéra , cigire , ételre mintsem a hazánkba szakatt idegen ajkú wc tulajdonosnak adjon egy 50-est . Nem az idegenajkúval van a gond hanem a rendszerrel . Voltam nemrég egy ausztriai piacon és bementem a wc-be . Ott ingyenes volt a használata a piszuárnak . Van annyi gógyija annak az osztrák parasztnak , hogy inkább ingyenessé teszi a wc-t mintsem térdig gázoljanak a húgyban . Nekünk még fel kell nőni az ilyesmihez . Vállukon a koszos batyukkal cigányasszonyok sorjáznak a piac felé . Némelyiket már névről ismerem . Ők is ismerik szinte az összes embert aki ide mindennap kijön . Némelyiknek nagy szíve van . Külsőre riasztónak tűnhetnek de ha az ember benéz a szövegük mögé és meglátja az igazi valójukat akkor észreveszi , hogy nem más mint önvédelem . A megvetés elől bújnak , a lealázó pillantások miatt takaródznak , a szidalmak miatt . Az a durva mozgás , a nyers modor , a lényegre törő mondatok , csak semmi packázás , hama-hama , gyors szemvillantás alatti határozottság . Válláról lekanyarítja a néhai hófehér ágylepedőbe burkolt ,kukából kitúrt szemetet . Persze kinek szemét kinek megélhetés . Amikor a piacról elmennek otthagyják maguk után a szétdobált és átválogatott szemetet . Rengeteget kell takarítani utánuk . Szívesen megnézném egyszer azokat az embereket akik a szerzeményükkel otthonukba megtérve dicsekednek . Má nézsda százé vettem , biztos ér vagy ötezret . Nekiállnak tisztítani , polírozni és meghazuttolni a múltat . Ilyenek vagyunk . Semmit sem fogadunk el olyannak amilyen . Szebbet akarunk és csillogósabbat . Ha kettő van előttünk és tök egyformák akkor addig forgatjuk és nézegetjük amíg meg nem találjuk azt az indokot amiért az egyik szebb a másiknál . Utána amit rosszabnak ítéltünk azt odaadjuk kegyesen . Tessék ez legyen a tiéd . Nemrég cipőt mentem vásárolni egy ismerősömmel . Abból ami megtetszett mindkettőnknek csak két pár volt . Yanóó felpróbálta az egyiket és úgy döntött megveszi . Nekem is megfelelt . Arcátlanul azt a pár cipőt adta ide amit ő már felpróbált és yóókat vigyorgott hozzá . Valamit megérezhetett mert fagyos csönd állt be percekig . Bántó érzés ha valami igazán tisztához képest magunkat mocskosnak érezzük . Így mivel magunkat megtisztítani nem tudjuk bemocskoljuk a tisztát . Megszűnik a probléma forrása . Lelkileg innen származik a pedofília is . Inkább megbecsteleníti azt amit ő tisztának hisz .


Na guruljunk .


Az utcán egy öreg szakállas hajléktalan a földön ülve dinnyét eszik , kézzel kaparja ki a belét és tömi a szájába . Csorog a leve végig a kezén meg az ercán . Találta .


Szkitánszkitánnal nem , hogy nem yóó golfozni . Egyenesen lehetetlen . Az okok ismertek mindenki előtt .


A piac kapujában esetlenül és félénken áll egy negyvenes , cingár muki . Kezében egy mosott ing , lábánál egy félig telt borotvahabos flakkon . Kerülgetem egy ideje és figyelem a szemét de úgy , hogy ne vegye észre . A portékája a húshoz szokott neppereknek itt nem tétel . Szúrós tekintetű ,kemény léptű , bőrkabátos cigányok kerülgetik őt .Lóbálják a kocsikulcsot és lábukon minden lépésnél meglibben a makkoscipő. Rá sem néznek , szánalomnak helye nincs . Ha nem bírod akkor kiestél és te vagy a hunyó . Fordulj a fal felé és számolj amíg el nem alszol . Nyeld a könnyeid . A muki olyan mint egy beteg madár , szárnyátszegve áll , hogy végre valaki adja meg a kegyelemdöfést vagy mentse meg és bácsi kérlek vigyél innen el . Süt a szeméből a riadalom .Súlyos gondok nyomják a vállát és valószínűleg egyedül él . Ruhája gyűrött és küllemre is csak annyira ápolt mint aki magának él . Este fekszik-reggel kel . Én is ugyanezt teszem de van aki rámszóljon , hogy azt a ruhát már ne vedd fel . Elmegyek tőle messzire , hogy ne vegyen észre amint körülötte tüsténkedem . Helyi árviszonyok között az ingért kérhet 1-200 ft-ot , a félig kiürült borotvahabért pedig 50-100 forintot . Nagyon ki lehet ürülve neki mindene ha még árut sem tudott hozni otthonról . Végre rászántam magam és megkérdeztem tőle mennyiért adja a két dolgot . Súlyos pillanatok ezek . Ahogy vártam cérnavékony hangon szólal meg .Uram az egészért csak kétszázat kérek . Rövid és remegő mondat volt . Ez az ember kiszolgáltatott . Tudom milyen sokszor megéltem ugyanezt . De elmúlt és most a másik oldalon vagyok . Nem felejtettem el azonban azt a sok napot amikor ugyanott áztam-fáztam ezért az összegért órákon át . Elkértem tőle az inget is meg a borotvahabot . Adtam neki egy ezrest és azonnal megfordultam és egy gyors köszönömmel magára hagytam . Esélyt sem hagyva , hogy itt nekem hálálkodjon . Az a része már gusztustalan . Eméssze meg ahogy akarja . Otthon megnéztem az inget és röhögve dobtam az ágyra , kicsi . A mukira való . Én meg kétszer akkora vagyok . A borotva hab az yóó volt rám . Sok ilyen ember szaladgál az utcán akinek 2-300 ft nyújtja valamire a megoldást . Persze mindegyiken nem lehet segíteni és nem is ez a cél . Mi vagyok én Robbin Hood ? Francokat csak nem felejtettem el az utca másik oldalát . Egyszer annyira el voltam keseredve , hogy már minden mindegy alapon ültem a földön és mellettem a gyerek karácsonyra kapott játékai , a falról leakasztott képek , meg ki tudja még mit markoltam fel reggel . Fejemet a térdemre hajtva már nézni sem akartam és létezni sem , csak felszívódni ebből a gonosz világból és észrevétlenül eggyé válni a betonon ,tapossatok el . Körülöttem cipők kopogása , jönnek mennek az emberek , szemüket sem emelik rám tudom . Már megszoktam , hogy azt nézik miből lesz a hús . Köszönés nélkül emelik fel a cuccaimat majd dobják vissza a földre . Egyszer csak megéreztem , hogy valaki áll előttem és engem figyel . Nem néztem még fel mert azthittem nepper . Gondoltam úgy is tovább áll mert nem talál a holmijaim közt semmit . A lábát már láttam és azt is , hogy nő . Az volt aki soha nem tud bejutni az első sorba hanem legugolva a lábak között halássza ki a neki valót . A tanárnő aki vastag szemüvege mögül olyan megnyugtatóan tud nézni . Egy ötszázast nyújtott át és csak annyit mondott tessék , menjen fiatalember . Ezzel elment .


Talán egyszer ő is a helyemen ült .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:29 | Válasz | #18 
The Pompous Marsh-hen : Ahogy én látom@esetleg néztem postát XVII.rész
Libabőrös a hátam , a hamburgeremben találtam .


Csiga yóó komám a békéscsabai postás minden reggel beül a budiba és nem unatkozik . A wc-jük kicsit sem hasonlít toaletre . Inkább egy lebontásra ítélt épületre amiben omlik a csempe és tocsogsz a vízben . DE ! Ha ráülsz a budira akkor automatikusan bekapcsol a Kossuth rádió . Az ülőke alá van szerelve egy microkapcsoló , ami azonnal rövidre zárja a jaminai téglára rakott Sokol rádiót ,ha ráülsz . A szoba menyezetén sárga légyfogópapír . Körbevezet , hogy van a konyhában is . Természetesen legyekkel tele . Pödri a zsíros bajszát és simítja a szakállát . Amikor suliba jártunk mindíg nála kötöttünk ki délután , mert tele volt a kamrájuk süteményekkel és kolbász lógott a gerendán . Egyszer korábban jött haza az anyukája és rámnyitott amint egy rőfös kolbász állt ki a számból . Nem fenyített meg hanem elnevette . Az imponált neki , hogy faltuk a sütijét és az is , hogy ott loptuk a napot náluk mert akkor nevelhetett bennünket . A férje a gyulai tűzoltóságnál volt vezető beosztásban , sajnos már meghalt . Kevés nyugodt természetű embert ismertem . Ő az volt , nyáron a szőlőlugas alatt ülve piszmogott valamin és néha megkérdezett tőlünk ezt-azt . De soha nem emelte fel a szavát . Legfeljebb a fiaival kiabált . Csiga egyszer mesélte , hogy az apja este tv nézés közben elaludt a nappaliban a díványon és ott is maradt reggelig . Magára húzta a dísztakarót és a falnak fordult . Reggel mindíg Piroska néni ébresztette őt kávéval és reggelivel , hogy utána mehessen dolgozni . Azt észlelte , hogy az öreg nem aludt mellette az éjszaka de ez mellett még mást is . Amikor előkészítette neki a lefőtt kávét és a reggelit , bement ébreszteni . Óvatosan leemelte róla maga felé a dísztakarót és gyengéden megveregette a vállát , hogy apa yóó reggelt ébresztő . Akkor hasított belé a felismerés , hogy az öreg alaposan befingott a tegnap esti káposztától és ezt megtetézte a medvemorgással . Egy hirtelen mozdulattól vezérelve rádobta a takarót és rámordult . Akkor pácolódj meg a szarodban !!! Sarkon fordult és kiment a konyhába . Csiga yóó komám erre az éles kirohanásra ébredt . Egy álló napig röhögtünk azon ahogy délután előadta .


Дмитрий Свобода, представители компаний, чьи торговые


Szkitánszkitánnal teniszezni sem yóó , pedig bárki emberfiánál jobban tud . A labdát mindíg pontosoan 5méterrel és 2centiméterrel találja el mint ahol az éppen van .


A gyulai leánykollégiumba szabadultam be egyszer harmadmagammal , Esett az eső és a villámhárítón másztunk fel a harmadikra . Nem állítom , hogy osztatlan örömben részesültünk . De aki akkor nekünk örült azt mi is örömben részesítettük .
Ma ez már nem téma mert öreg szárcsa vagyok a villámhárítóhoz . Csak eszembe jutott , úgymint akinek fogai kihullottak de azért még emlékezik harapós témákra . A legrosszabb az volt a dologban , hogy nem az ajtón mentünk ki mert feljött a gondnok a késő éjszakai sikonyázásra .


Elkésett


Mi meg vissza a villámhárítón .


Makai néni......
Reggel világosbarna szatyorral bandukol a buszhoz . Fején szürke , mintás fejkendő . Persze már meghalt ő is . Csak írok róla kicsit , hogy ha máshol nem hát legalább itt emlékezzenek róla . A természetét nem ismertem , az életét sem . Egy álló éven át álltunk minden reggel egy buszmegállóban . Ő a padon , táskája az ölében , mindíg egykedvűen de azt nem mondhatnám , hogy szomorúan . Nem tudom hová ment . Én a suliba . 5 forint volt a jegyem , de soha nem kérte a sofőr mert tudta , hogy nincs pénzem. Ez a vidék előnye . A BP-i. bkv ellenőrök nem tudják ki kicsoda így mindenkit megbüntetnek . Makai néni már 70 éven felül volt , ezért jegyet sem kértek tőle . Akkoriban úgy gondoltam ,ha én 70éves leszek mindent megtehetek .
Ma már úgy gondolom , hogy ha én 70 éves leszek akkor örülök ha a tökömet megvakarhatom , nemhogy buszra szálljak .


A legkedvesebb emlékem.....


Néha elgondolkozom azon , hogy miként maradtam én eddig életben ? Sok ismerősöm halt meg fiatalkorában és persze hallomásból olyanról is tudok akit gyermekként ért a halál . Egyszer láttam gyermek holttestét a vízen úszva . Csönd volt körülötte mint amikor valaki nagyon figyel . Én akkor tágra nyílt szemekkel figyeltem .
A halál az halál .
Az interneten láttam egy fotót . Cigány származású apa siratta fiát , akit Magyar fiatalok öltek meg brutálisan . Igazán értelmetlen halál . Bele tudtam érezni mert én is apja vagyok egy lassan 6éves fiúnak . Pocsék egy természete van de az én fiam . Magamra ismerek benne . Az az apa a nyitott koporsóra borulva sírt és vesztette el minden tartását . Ezeket a képsorokat végignézhetnénk Afganisztánban vagy Albániában . Vagy éppen a múltban Magyarországon .
Annak a cigány gyermeknek az arcát a felismerhetetlenségig összekaszabolták a Skinheadok bicskával . Furcsán festett a virágokkal körberakott koporsóban . Ha valaki azt a képet látta volna nem gondolt volna a származásra . Az egy 10 éves gyermek volt egy igazán 10 éves gyermeki állapotában és magán viselte az emberi gyűlölet eltörölhetetlen nyomát . Fájdalom , mert az a probléma amit ezzel a brutalitással megszüntetni akartak még meg van . Akire pedig ezt a problémát rávetítik kétszerte szenved . Egyszer hallottam egy amerikai néger szülőt amint okította gyermekét . Fiam ! Ezek idehoztak bennünket mint rabszolgát , elvárják tőlünk , hogy szabad országban feketeként , fehér emberek jogaival érvényesüljünk , hát kétszer annyit kell teljesítened mint egy fehér , hogy megfelelj az elvárásoknak .


Van a dolgoknak visszája is....... éltem sokáig cigányok között . Kívánom annak is aki harcol a jogaikért , hogy éljen le minimum egy évet a szomszédságukban . Nem folytatom mert se vége . De..........és ide írhatnék sokmindent . Nem teszem mert elég volt látnom azt a koporsóban fekvő összekaszabolt arcot . A véleménykülönbségek eredménye ez . Ő még gyermek sem lehetett , de a gyűlölet már felnőtt .


Iccakát . Megyek pácolódni a szaromban mert libabőrös a hátam .


Holnap ,ígérem végig vidámat mesélek .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:30 | Válasz | #19 
Perszepoliszett ! Fél füllel hallottam róla ( nincs is másik mert mostanában inkább festek ,tod ),hogy megnyílik aza zelektro micsoda 2. De nem ellenfél . Nagy vadakra figyelek csak . Tod így néha elhalad valami őzgirinc az orzám előtt , oszt így fektemben félrefordítom a fejem majd csak úgy oldalvást beleharapok .Aztán megrázom a sör énemet ,felállok ,nyújtóckodom ,nekiiramvást a hegyoldalnak ,széjjeltekintgetek ,beleüvöltök ,hogy bakker várjon má a sorára .Én vótam elébb .Öreg néne és az ő zekéje előttem occsó tecskós szatyorral preferál . Rossz a kondíciója oszt most tépett magának egy sorszámot .Nyerni azt nem lehet vele .Csak meg kell várni amíg kijön a főnővér és beszólít .Matula Mihályné .Az öregasszony megszeppen ,remegve tartja oda kezében a sorszámot és még itt az előtérben nekiáll felsorolni a panaszait .Az ápolónő unottan néz rá mint egy fél vállról .Maga elé engedi és behúzza az ajtót maguk után .A továbbiakat már a nyílvánosságtól elzárva folytatják . Nem nehéz kitalálni .Nénike üljön le .Megalázó neki a helyzet ,leveszi a öregnéni szagú pulóverét .Alatta megfakult szétmosott in ,póló ,trikó és régen megsárgult melltartó . Nyögve felfekszik a műanyag fóliával letakart vizsgáló asztalra .Szemével követi a barna cipőjének a hegyét .Kiszolgáltatott helyzetben van .Még néhány másodperc és átveszi a műanyag a testhőmérsékletét .Így yóó ,lassan megnyugszik .Csend ,papírzizegés . Aztán nyers parancsoló hang ,szed valamit ? Felsorolja tétován azt a néhány dolgot amit szed az élet ellen meg lassan a szedés ellen is .Elmondana ő többet is ,elmondaná ,hogy mennyire sokmindent mondana .De nincs kinek .Egyedül él és mindenki olyan türelmetlen és felpörgetett ,hogy egyetlen mondatot sem tud végigmondani . De ezt már csak gondolja magában .Azaz ,hogy csak gondolná mert azt is félbeszakítja az doktornő nyers hangja .Üljön fel ,evett ma valamit ? Vegyen egy mély lélegzetet ,fújja ki .Most ,hogy így közeljött és szinte érintette a derekával a derekát vette csak észre ,hogy mekkora arany feszület lóg a doktornő nyakában . Szívesen megmondta volna neki ,hogy azt belül kell hordani az ember szívébven és nem kívül ,hogy mindenki lássa mekkora nagy iszonyú keresztény . A férjétől kapta a 8. házassági évfordulójukra .Ügyvéd a drága és mindíg úton van .Nagy multicégeknek viszi a jogi képviseletét .Mivel sokat van távol így ezzel a súlyos kilós feszülettel próbálta meg ellensúlyozni a hiányt .Mint a legszarabb apa aki ha fia kéri ,hogy jeride aszongya nemérekránincsidőmsokadolgomhaggyámá ,oszt karácsonyra meg teletójja a fenyő alját mindenféle megvehetővel és haszontalannal ami soha nem képes pótolni egy igazi apát .De nézd csak fiam tütűt meg dudú, idétlenkedik és próbálja zavarodottságát leplezni .
A fenébe eltértem a témától .
Szal mit kell vennem vagy mit kell eladnom ? He ?
--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:30 | Válasz | #20 
Ezt írta aWagnerUr:
Uhum...
Szoval a zenithbol kellene egy darab. Ugye negy edo foglalat van benne? Mert 4x16 menne bele.
Kellene bele egy floppy is, meg egy cd is.


thx


--------------------------------------------------------------------------------


OK meg van dumálva .Mikor jössz érte yóó ember ? S főleg szoktad-é még ropogtatni a nyakcsigojlyád ? Vagy ropogtassam én ? Yóó szakács vagyok ám a számtech alkatrészek után már csak a főzéshez értek jobban . Tod bogrács ,halászlé(yó legyen hallé) ,csiripöri , harcsapöri téfelesen .Talán gyerekoromban ragadhatott rám valami a szakácsművészetből . A vacsorákat szerettem a legjobban .A mostohafaterom a gyulai köröstáj mgtsz alkalmazottjaként fejte azt a kb. 200db tehenet ami ott vót .Este beügettem lóháton és besurrantam az istállóba .Fater ki-be a tehenek között .Almot cserélt ,szart túrt , szénát-silót dobott nekik .Sürgött-forgott fiatalos lendülettel .A tehenek csipázták az öreget mert szívvel lélekkel törődött mindegyikkel . Amíg a fejőgép a tőgyén lógott addig az öreg megvakargatta mindenütt a tehenet .Volt ilyen speciális kaparó lapát sűrű apró fogakkal és rángatódzott a tehén bőre amikor vakargatta vele . Néha elcsentem és csak úgy én is vakargattam a hátukat ,oldalukat , kisimítottam a sörényeiket .Az öregem 25l-es aluminíum kannákba töltötte a fejőből a tejet .Én leguggoltam a sarokba egy fél kenyérrel és egy 7dl-es befőttes üveggel ami tele volt friss tejjel .A kenyér meleg , a kenyér is friss és még szintén meleg , az istálló is csendes .Csak a levegő szisszen a fejőgépben és a kérődzés .Idilli állapot megtoldva félórás guggolászással . Fater úgy ügyeskedett ,hogy egy kicsivel többje legyen .A 25l-es kannába csak 22l tejet öntött pontosan . A maradék 3litert a slagból pótolta . Aztán elvitte kiskocsival a leadóba .Jó volt nézni ahogy lassan meggörnyedve tolta maga előtt a kiskocsit rajta a 10 alumínium kannával . Sötétkék munkásruha ,tehénszaros gumicsizma ,meztélábas Kossuth a szája szegletében és félrefésült popper frizura . Odaillett de mégsem . Aztán az üzemvezető átvette a tejet és elkezdte beleönteni abba az 1500l-es tartályba amiért jött egy teherautó . Mindenki tudta ,hogy a tartályba pontosan csak 1400 l tej jut és a többit a slagból pótolja ,hogy legyen egy kicsit többje neki is .Mármint ,hogy jusson valamire . Végül jött az IFA egy szőrös nagy melákkal .Hangosan harsogott és jópofiztatta magát az erőltetett poénjaival .Ezzel leplezte a zavarát és azt ,hogy tudja ,hogy mindenki tudja róla .Mégpedig , hogy 2km-el arrébb megáll a kocsival egy ártézi kút mellett és leereszt a tartályból egy aluminium kannába 25l tejet .A maradékot pedig a kútból pótolja . Mindegy ez csak azért van ,hogy jusson valamire . A végállomás a gyulai tejporgyár . A már tejnek nehezen nevezhető hígítmányt feldolgozásra átveszik .Majd lefölözik tejfölnek ,tejszínnek ,sajtnak ,tejpornak ,joghurtnak ,kefírnek ,írónak ,vajnak , túrónak és ami megmarad belőle azt köztudottan felvizezik és eladják tejnek . Csak azt nem értem ,hogy mitől fehér ? Még szerencse ,hogy a tehén nem tud semmit tenni annak érdekében ,hogy kicsit jobban menjen a sora .Legfeljebb több vizet iszik az itatóból . Az itató az jó dolog .Ugyanis a tehenek előtt bent van az etetőben egy sótégla .Azt nyaldossák folyamatosan az érdes nyelvükkel .Egymás elől próbálják meg megkaparintani .Ilyenkor hosszan kinyújtják a nyelvüket és csavarják jobbra -balra meg fintorognak hozzá ,hogy elérjék és elcsaklizzák a másik orra elől .Majd miután jól benyalták magukba akkor nekiesnek a kis aluminium itatónak és az orrukkal megnyomva vizet eredményeznek . Mindezt én a fal mellett guggolva nézem végig .Harapom a meleg kenyeret és iszom a frissen fejt tejet hozzá melegen . A frissen fejt tej nehéz étel mert még nem tartalmaz vizet .Azt majd jóapám tölti bele a kannába ha már ettem és meg végzett . Meló után mind a ketten bementünk minden este a zuhanyzóba és elrötyörésztünk a melósokkal egy szál pecsbe félseggel a forró gőzben . A fejünk felett zúgott a csirke etető motorja .Az istálló felső szintjén csirkenevelde üzemelt Páncsicsnéval az élen . Néha feljártunk kergetni a kiscsirkéket vagy méginkább a csibéket .A csirkékbe az a jó ,hogy nem lehet őket felvizezni .Egyszer bementem a nagyterembe és a sokezer , fehér kiscsirke között farkasszemet nézett velem egy azaz 1 db fekete . Megfogtam és hazavittem .Annyira hozzámszokott ,hogy elém jött az úton ha mentem haza a suliból és reggelente meg kikísért a buszhoz . Ha az asztalhoz leültem akkor felült a térdemre és várta a kenyérmaradékot. Érdekes volt ,hogy sosem szart be a lakásba . Ezeket a dolgait elintézte kint . A lakásba csak ökörködni járt meg meginni az asztalról a csészékben maradt kávét . Aztán egyszer anyám megfőzte levesnek meg pörköltnek . Az anyák már csak ilyenek , a csirkéknek meg ez a rendje . A kecske már rázósabb eset . Volt 3db kecskénk is a ház körül . Majd belinkelek róluk fotót valahová .Azt tették a ganajok ,hogy volt egy gesztenye fa aminek az egyik oldala ránőtt a házunk tetejére .A kecskéknek ízlett a gesztenye fa levele .Le is csipkedték körbe amíg elérték az ágakat pipiskedve meg felugrálva .Aztán már csak lesték sóvárogva a zöldülő lombot .Míg egy reggel arra ébredtünk ,hogy sehol egy darab kecske sem . Már bele is nyugodtunk vagy 4. napra rá ,hogy ellopták őket .Dél körül kint az úton mentek a kerékpárosok sorban ki a szanazugba fürdeni a körösben . Nagy nyári kánikula éa a mi udvarunk mellett az úton ott áll egy csomó kerékpáros bikiniben és fürdőgatyában .Igen erősen vihognak , gesztikulálnak és mutogatnak a tetőnk felé . Meg ,hogy nézd mán kecskék . A bitangok kiokumlálták ,hogy a megszáradt disznótrágya dombjáról fel tudnak menni a disznó ól lapos tetejére ,az pedig össze van építve a házunk tetejével .Szépen egyenként felmentek és telezabálták magukat gesztenye levéllel .Majd lefeküdtek a lomb alá csendben emészteni .Ez így ment majdnem 4 napig .Mi már lemondtunk róluk .Az volt a szerencse ,hogy lelegelték a lombot és nem tudtak mi alá elbújni .Fater felment utánuk és egyenként adogatta őket le a lábuknál fogva .Nem tiltakoztak mert úgy tele voltak zabálva ,hogy mukkanni sem bírtak .


N/A ! akkor mikor jössz a Zenithekért Wagner ? Bocs ,hogy kicsit eltértem a témától de mindíg rám tör ez a frazeológia .




 guga2003. márc. 29. 14:30 | Válasz | #21 
Ezt írta Wick:
Hali Guga Író letesztelve, únnézki, működik Thenksz
--------------------------------------------------------------------------------
OK , örülök neki .Régebben én is teszteltem írókat de már ilyet nem cselexem . Pölö leemeltem Kurt Vonnegut egyik könyvét és le sem tudtam tenni annyira megfogott . Ez a kívül rend van belül sincsen téma meg a lélek rejtelmeinek a boncolgatása nagyon beyön . Egyik könyvében rajzolt egy olyat mint a csillag karakter a billentyűzeted numerikus részén . Utána aláírta ,hogy ez szerintünk micsoda ? Két lehetőséget adott meg a választhatóak közül .Az egyik az ,hogy segglyuk .A másik pedig az ,hogy öregasszony szája . Lehet ,hogy pontatlanul fogalmazom mert már rég olvastam . Egyik könyvét például úgy írta ,hogy ha nap közben valami olyasmi jutott eszébe amit leírásra érdemesnek tartott akkor azt egy éppen keze ügyébe eső papírfecnire ,gyufásskatulára , papírzsepire ,Pall Mall-es dobozra , budiba a gurigára , stb. ráírta .Egy év után elővette azt a dobozt amibe ezeket összegyűjtötte és legépelte . Első ránézésre egy szemétkupacnak látszott a felgyülemlett skiccek és papírszeletkék halmaza .Aztán egész yóó kis könyv sikeredett belőle . Régen én is terveztem ,hogy könyvet írok ,naplót vezetek , traktoros leszek ,erdész vagy éppen vadakat terelő hunyász . Végül apám szobafestő tanoncnak adott egy maszekhoz . Dolgoztam kb 2 évet a megszerzett szakmámban mígnem egy nap összeverekedtem egy munkatársammal az öltözőben . Munkásőr volt az én emberem és yóll meg is hízlalta a valagát a testületben .Büdös volt és zsírosbajszú . Egyik reggel sörtől és pálinkától vörösen bejött az öltözőbe és így munkakezdés előtt éhgyomorra verte a tantamot ,hogy az a rohadt felesége elköltött 6pénzt egy aranygyűrűre . Mivel ketten voltunk az öltözőben így biztosra vettem ,hogy nekem szánja mint hallgatóságnak a felháborodottságát. Egy darabig figyeltem majd mivel emberből vagyok és korlátozott a türelmem így próbáltam rá finoman felhívni a figyelmét ,hogy amit ő havonta elkölt sörre ,pálinkára ,sültkolbászos hurkára ,sportújságra ,lotto-ra , meccsre azt összegszerűen levezetve 100db gyűrű árát teszi ki . Na sikerült belegázolnom a lelkivilágába rendesen . Szemvillantás alatt nekemesett a parasztja . Úgy letolt nadrágban , csíkos alsóban , zokniban , kigombolt ingben suhintott felém kétszer is .Sokra nem emléxem belőle csak arra lettem figyelmes ,hogy apránkint szállingóznak befelé a többiek is és emberünk éppen gúnyos vigyorral a szája szegletében ecsetelte ,hogy meg kell tanulnom a rendet .Feltápászkodtam és körbenéztem .Végigvizslattam az arcokat akikkel nap mint nap dolgoztam . Szinte kivétel nélkül mind a kocsmában kezdi a napot . Feles , majd ítéletet hirdetnek minden és mindenki felett .Szórják és hintik az igét .Vadul kitartanak az önnön igazságuk mellett .Nulla tolerancia ,ha gyenge vagy elhullassz ,ha más a véleményed akkor ököllel lesújtanak rád . Kövérek , büdösek , és elégedettek . Bazzeg . Ez nem az én világom . Leültem egy padra amíg a többiek átöltözködtek és megvártam amíg bemennek a festőműhelybe . Rá sem bagóztam arra ,hogy nógattak öltözz át fiacskám burtyi van . Kiürült a fejem és nem tudtam mitévő legyek csak azt ,hogy innen el . Felálltam ,kiszedtem a szekrényből a cuccaimat és a portás értetlenkedő kérdéseire ügyet sem vetve kisétáltam a kapun . Azóta sem jártam arra .Azt sem mondtam bakkfitty .Ki se léptem fel sem mondtam a munkakönyvemet is két év múlva küldték ki apáméknak , a fizetésért sem mentem be .Gondolom azóta is azon törik a búrájukat ,hogy hova a rákba lettem . Évek múlva láttam az egyiket közülük .Szánalmasan festett ,keze remegett ahogy a cigarettáját szívta ,elmentem mellette és ráköszöntem .Biccentett és láttam rajta meg sem ismer . Ennyi ,tehát ezért álltam fel akkor ,hogy ettől az állapottól megmeneküljek . Ha akkor behódolok a munkásőr komának és az ő igazságának akkor mára én is egy szartúró , senki lennék aki ott nyelvel a kölcsönért ,fizetésemelésért és egy kis jóért ,hogy előbbre jussak . A cél ? Lakótelepi lakás távfűtéssel , hi-fi , videó , dvd , meccs , százherces tv , bigbrádör , púposra pakolt bevásárló kocsi a tecskóban , sör , pálinka , és négyévente választás . Szeva ezt mind zsebrevághatod a halálod napján amikor leásnak tíz ásónyomnyira a föld alá .Ahol már nem számít miről mit gondolsz és ,hogy az asszony asszony é vagy csak a férgek csiklandozzák az oldalad . Hol marad a lesújtó ököl ? Hol marad a határozottság és a sziklaszilárd vélemény mindenről ? Talán észrevetted ,hogy neked is meg kell tanulnod a rendet ? Mégpedig ,hogy a föld alatt mindenki egyenlő . A férgek nem válogatnak ,körbeülnek és megvitatják a féregpolitikát szabott rend alapján .Azért vannak ,hogy te már többet ne legyél . Az a sok sorban állás a tecskóban a finom ételekért és a rengeteg valaghízlalás idevezetet .Nekik adod minden ékességed és testi erődet . Hadd csámcsogjanak rajtad . Aztán ahogy kiléptem azon a kapun utána még sok viszontagságos kalandon és történeten kellett keresztül mennem ,hogy végül a számítástechnikánál kössek ki . Legelőször a 424-es újságot árultam aluljárókban .Majd egy Osztrák cégnek terjesztettem a lapjait a váci utcában a földről . Voltam könyvárus piacon , boltban , videókazetta importőr , önkormányzatnál szoci osztályon környezet tanulmányozó , aztán vezettem hi-fi üzletet és voltam villanyszámlás is , nyomdász ,raktáros , kerékpáros futár , de készültem futballbírónak is nagybátyám nyomdokán . Egy darabig festettem itthon képeket és vittem őket kiállításra , fotóztam ,írtam , dísztárgyakat készítettem míg végül elhatároztam ,hogy holnaptól számítógépszerelő leszek . Vettem magamnak két darab könyvet .Az egyik könnyen-gyorsan windows ,a másik pedig egy leírás a dos 6.22-ről . Kiolvastam őket és két nap múlva már vígan szereltem a számítógépeket .

De ez nem igaz.he-he .

Ez már egy másik történet lesz és remélem hamarosan el tudom regélni .

--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:30 | Válasz | #22 
Alszol mán te malacbefőtt csak merd bekapcsolva hagyni a mobilod. Reggel 4:30 go to sömös your mábiltyilifon. Igyál langyos tehénzsírt vacsorára és egyél hozzá poshadt kiwit na attól milyen szagod lesz reggelre
Mesélek :
Nyaranta lejártunk a kórussal Tahitótfaluba egy kastélyba megpihentetni a répaszagú ülepünket pár napra . Egy alkalommal bévörösboroztunk a tornácon és ez elhúzódott hajnal egyig .Volt egy lány a Kettisz (Katica csak ángílosítottuk a nevét), nos ő elpihent 22h tájékán. Kitaláltam ,hogy menjünk be a szobába csendben és mindenki halkan vetkőzzön le majd feküdjön le .Ebben még semmi különös nem volt mert ezt mindenki így szokta volt tenni az Isten ama nagy széles ege alatt. Ámde azt is jeleztem nekik ,hogy ha mindenki elcsitult és a Kettisz nem ébredt fel akkor utána mindenki úgy tesz mint ha reggel 7-8 óra lenne és kint borús idő . Határozottan fel is keltem majd felkapcsoltam a villanyt .Addigra a többiek az ágyakon felülve csomagolták össze a cuccaikat és öltözködtek .Lévén utolsó nap el kellett indulnunk reggeli után a buszhoz és visszamenni BP-re. Persze hivatalosan ez yóó pár órával odébb volt. Kettisz is felébredt és ahogy elnéztük igazán rosszul érezte magát. Nem csoda 2-3 órai alvás után .Szerencsére az ügy érdekében mindenki sikeresen viszzafolytotta az amúgy fuldokló röhögését . Alapos bevezető után még az ablakot is kinyitottam ,hogy ezzel is nyomatékot adjak a visszafordíthatatlannak . Visszafekvésről már szó sem eshetett számára ,semmi gyanu nélkül összecókmókolta a dolgait és felöltözött .Mivel mindenki egyöntetűen ugyanazt csinálta így nem volt számára kétséges ,hogy reggel van és csupán csak nagyon borús az ég . Miután elágyazott és lehúzta a paplanhuzatot is majd szépen összerakta az ágyán a takarítószemélyzetnek ,kiment a mosdóba fogmosószettjével . Nem tudom hogy hoztuk össze de mire visszajött csak nagyon kevesen voltunk ébren mert úgy általába véve mindenki kidőlt a sok vörösbortól. Belépett a sötét szobába és nem tudta ,hogy összehozni a látottakat az előbbi élményeivel. Valamit mammogott magában és tétován felkapcsolta a villanyt. Azért annyi puca volt benne ,hogy a szokatlan helyzet gondolkodásra késztesse , na meg ugye hozzánk volt már edződve hisz nem először eszeltünk ki közösen hasonló csínyeket egymás ellen. Aztán folyt a könnye úgy röhögött ,két rét hajlott és nyeklett jobbra-balra .Legszívesebben összerugdostam volna mert annyira idegesített ,hogy nem tudok tőle aludni. Félrészegre mákonyodtam a verestől oszt humnék egy yóót ,ez meg itt hajnal kettőkor a szoba közepén vihogva tekeredik ,pöndörödik .

Ugyanezzel a társasággal a Bakonyban béreltünk húsz személyre egy tanyát vagy mittomén milyen vendégházat .Első éjszaka yóól telt és szokásomhoz híven 4:30 tájékán kicsippant a csipám vagy kipiccsant na lényeg az ,hogy megúsztam a kávéfőzést és ivást anélkül ,hogy bárkit is felébresztettem volna .Sz@rni viszont ki kellett mennem a vasúti töltés aljába a susnyákba mert a wc ajtaja a hálóból nyílt .Nem kívántam zajaimmal és szagúlmányaimmal így öt tájékán osztozni velük .Meg amúgy is miként nézett volna az ki, hogy elárasztom a szobát guga féle yóó kis todjátok mivel. Nosza séta a fák között . Legugolászás a sásba és pókszemet néztem egy keresztessel .Ébren volt vagy én vertem fel vagy a szag csípte az orrmányát ki tudja mán .Dolgom végeztével mint frissházas falusi legény ívás után ,megmutattam magam a köznek délcegen .Jelen esetünkben ezt a közt a bakonyi erdőkben fellelhető facsoportulások képezték ,akikre rá is untam tíz perc után . Mi a száradtpéniszt csináljak így negyed hatkor a bakonyi erdő közepibe .Kaszáljak ,tereljek juhokat vagy fejjek tehenet ? Mert azokat az alant megbúvó völgyben láttam. Tettem azt ,hogy kisétáltam a műútra forgalmat lesni vagy csak úgy belestoppolni a környékbe vagy-vagy alapon hátha felvesz valaki . Jött is a kenyeres-tejes-ószeres-viszeres helybéli ződroburos csodajelenség .Határozottan lestoppoltam és meg is állt .Itt falvakban még beszélnek az emberek egymással és nem borítják a stoppos fejére a kocsiból a csikktartót .Kackiásbajszú volt a mi emberünk mondvacsinált fehérköpenyben . Kifelé visszahajtott gumicsizmában slattyogott . Mikor megállt kiszállt és megkérdezte mit szeretnék ,hová igyexem .Őszintén feltártam neki a helyzetet ,hogy BP-ről vagyok ,nagyon korán szoktam kelni ,ez az első reggelem ezen a számomra még ezeddig ismeretlen környéken . Unatkozom s ha van kedve hozzá elkísérem és segítek kirakodni a kocsijából az árut . Megértőnek bizonyult irányomban és imponált neki ,hogy nem vagyok egy elesett ványadtökű aki délig pummaszt a seggszagú ágyában. Hű bakker mingyán kimoderálnak.

Azt tudni kell ,hogy ezekben a pici falvakban csak egy bolt van és ott intéznek mindent .Ha tej kell vagy kenyér akkor azt ott veszik .Ha postára mennek akkor ugyanott találják magukat ami egyben kocsma is ,de ha a meghirdetett véradáson indulna meg valakinek a bensője hát besétál abba a bótba oszt leadja . Ha szög vagy drót kell azt is ott kapja ,ha gyógyszer kell akkor bémegy a boltba ,ha a lába törött akkor marad a valagán és nem megy sehová. Ezek az egyszerű vágású krumpliszedő ,sárdagasztó yóóemberek minden egyes kenyeres vagy tejesláda megmozdítása után meginvitáltak egy sörre vagy pálinkára . Ha indiánoknál lettünk volna akkor asszonyára . Persze nem utasíthattam vissza nagylelkűségüket ,főleg mivel traktáltak minden pohárka után ,hogy meséljek még . Csapkodták a térgyüket meg folyt a könnyük minden mondatom után ,lassan úgy érezték magukat mint aki az első sorba váltott jegyet . Megígértették velem ,hogy eljövök ide este a barátaimmal akikkel jöttem és ,hogy a következő évben is majd .Sőt lent a laposban van egy eladó tanya ami kicsit hézagos de nem baj mert olcsó kőműves is van , éppen itt áll mellettem a közjegyzővel és a tanácselnökkel egyetemben akik az átírást intéznék .Ez így ment picifaluról-picifalura. Szerintem 10 falunál kevesebben nem jártam .De ki bírta azt megszámolni ennyi tömény és ultra súlyos törkölypálinka után ? Szédelegtem mint a bábakalács a szüreti bálban .Összefolyt előttem minden és csak tapodtam a földet dülöngélve .A sofőr észlelhette a helyzetet mert azon kaptam magam ,hogy két vaskos és koszos ujja a torkomba szalad . Az elébb még az ülepét vakarta mosmeg a torkomat csiklandozza .Mi ez ha nem egyenes ági bevitel ? Ha más nem hát már ezért a gondolatért megérte elhánynom magam . Miután kiadtam magambúl még a holnapit is ,belémtuszkolt egy liter hideg tejet . Kicsit helyrepofozott a dolog de aztán megint beértünk egy faluba ahol kezdődött minden visszautasíthatatlan nagylelkűségük előről . A sofőr még egy józan pillanatomban megígérte ,hogy visszafuvaroz a szállásomhoz .Így hát bátran nekiveselkedtem a helybéliek kegyeinek . Döntöttem magamba a páleszt mán csak azért is ,hogy kiverjem a fejemből azt a két koszos ujját . Tod milyen egy vastag fekete karimájú köröm ami hol egy orrba találja magát ,ha meg viszketővel fexik akkor büdös ujjal ébred. Na egy ilyen párosújjú behatolást szerettem volna én feledtetni magammal . Még valami foszlány megmaradt az utolsó faluból ahol abba a bizonyos bótba bent körtáncot járok hatodmagammal a szándokánra . Aztán arra már nem emléxem ,hogy a sofőr mikor és hogyan szállított vissza de az már tiszta volt amikor hosszan beokádtam a háló közepibe . Reggel 10h tájékán az éppen ébredező punnyadt lakótársaim semmit nem értettek . Artikulálatlanul hörögtem beszéd helyett és csúszva mászva közlekedtem a fal mellett. Megmosdattak és lefektettek .Így innen utólag is üdvözlöm azt a készséges sofőrt aki végül is felvázolta nekik a helyzetet .Röpke négy óra alatt kialudtam magam és zúgó-sajgó fejjel elmentem jéghideg vízzel letusolni .

Aztán este ígéretemhez híven visszatértünk a legelső faluba kicsi fényt vinni szürke hétköznapjaikba .Ha akkor este nem vigyázok és még megiszok két kupicával biza megházasítottak vón ott a bótba ,még tán gyereket is csináltak vón neklem . Az azért teccet ,hogy a falusiak teli torokból üvöltötték velünk ,hogy hipháp huréjj-hip-háp-huréjj héjj hóó-héjj hóó. junómí opípí nájgthibinésör ,hip háp huréjj stb. Késő éjszaka gyalogoltunk ki a falu határába és még ott is vísítoztak a gyönyörtől páran ,hogy folyt a könnyük oszt törölték azzal a vénkos ujjukkal a szemgödrüket .Alig akarták elengedni a bokánkat végül.

Ennyi yocckát mindenkinek

 guga2003. márc. 29. 14:31 | Válasz | #23 
Volt olyan ,hogy egész délutánokat eltöltöttem a tanya hátuljánál a lapulevelek alatt. Igen hatalmasra megnőttek a jó (bocs yóó) zsíros földben és nagy karimájú leveleket eresztettek . Ha tűzött a nap és éppen nem volt dolgom akkor egy könyvvel a kezemben befeküdtem a levelek alá . Néha felbukkant a szomszéd macskája amint alattomosan megpróbált becserkészni egy cickányt vagy egeret , majd néha anyám egy-egy tyúkja kárált tétován a levelek alatt itt-ott belekapirgálva a lapuszárak tövébél a földbe ,földigilisztát és apró rovarokat remélve . Indiános történeteket olvastam és mesét . Apám a szegedi könyvásárból hozott egy vastag mesekönyvet ajándékba . Szépen be volt csomagolva citromsárga papírba . Nagyon jó (bocs yóó) illata volt .Mohón nekiláttam olvasgatni a lapulevelek árnyékában . Némelyik 1m magasra is megnőtt 4-5 levéllel . Az udvaron gyűjtöttem a fűben papsajtot és félrevonultam a tanya hátuljához leheveredni a mesekönyvvel a lapulevelek alá . Egyik este apám odajött az ágyamhoz . Véletlenül meglátta az ágyam alá betolva a mesekönyvet .Borzasztó ideges és indulatos lett annak láttán ,hogy a könyv félre van tolva az ágy alá . Felelősségre vont és hangosan szitkozódott ,hogy így becsülöm meg és ,hogy ő mennyit dolgozott ezért...stb. Én ijjedten elkezdtem védekezni ,hogy de már kiolvastam az összes mesét . Apám hitetlenkedve mé haragosabb lett és mondta ,hogy még van merszem hazudni is ? Elővette és kinyitotta a közepén . Tessék akkor mondd meg ez miről szól ? Megmondtam , akkor most ezt ! Megmondtam . Akkor kinyitotta a tartalomjegyzéknél és végigkérdezte mindegyik mesének a tartalmát . Én megszeppenve elmondtam neki az összeset , a kedvencem a kék lámpás volt ami egy öreg katonáról szólt. Sok és szép mese volt abban a könyvben és jó (bocs yóó) volt a délutáni tűző nap elől a lapulevelek árnyékába menekülni vele . Szerettem a színes hernyókat és a piros bogarakat amik zavartalanul élték az életüket ott előttem . Akkoriban kezdtem el érdeklődni a gombák iránt is mert ott a levelek alatt találtam egy hatalmas őzlábgombát amit anyám kirántott vacsorára . Apámtól kértem egy olyan könyvet amikben vannak gombák . Volt akkoriban a Búvár Zsebkönyv sorozat és annak az egyik része a gombákról szólt . Kezembe vettem és a két tacskóval nekivágtunk az erdőnek . Találtam egy elhagyatott tanyát egy erdő közepén . Félig össze volt dőlve és benőtte a gaz . Kicsit veszélyes is volt mert majdnem belesétáltam az ásott kútba amelyiknek elhordák a téglából épített keretét .Az egyik tacskóm vette észre a lyukat és torpant meg előttem egy lépéssel . Sikerült bejutni a házba és találtam pár apróságot is . Színes üvegcserepeket , régi, megbarnult színházi újságokat , evőeszközöket és egy csontnyelű kést aminek a markolatába bele volt vésve a monogram . Azt a kést alaposan megtakarítottam és sokáig őrízgettem . Volt egy hatalmas kemence a szobában ,egyszer télen mikor hatalmas hó volt és nagyon hideg akkor az öcsémmel elmentem újra erre a tanyára és begyújtottam a kemencét . Összeszedtem a papír és fadarabokat , a kamrából a kukoricacsutkát és a szárakat . Vagy 2-3 órát biztos ott töltöttünk és nem csináltunk mást csak dumáltunk és melegedtünk a kemence sutjába akár a bice-bóca. Aztán még egyszer visszahajtott a kíváncsiság évekkel később ,de már nem volt meg a tanya . Az udvarán egy karóhoz kipányvázva ott feküdt egy döglött kecske . Gondolom elfelejtkeztek róla és szomjan halt ,vagy éppen meghalt a gazdája és az a halála előtt elfelejtette tudatni bárkivel is ,hogy van egy kecskéje . Amikor nagy esőzések után végigmentek a dűlőn a rábasteigerek és dzsondérok meg traktorok ,akkor méteres árkokat hagytak maguk mögött ami másnapra színültig lett tiszta ,langyos vízzel . Némelyikbe ha beleültél és a fejedet hátratámasztottad akkor egy egész délutánt el lehetett benne ejtőzni mint a vaddisznók a dagonyában . Anyámtól kaptam is ,hohy milyen sáros az alsógatyám hol jártál te büdös kölyök ..........Aztán ha tutajt építettem ,arra vitorlát és az enyhe szellővel hagytam az egyik oldalából átmenni a másikba . A tanyánk mögött hatalmas szántóföld volt és tőlünk nem messze egy kb 200m hosszú és 30m széles igen nagy árok .Ez egy hatalmas esőzés után teljesen megtelt vízzel és egész nyáron tele volt mert a talajvíz folyamatosan utánpótolta . Anyámnak volt egy bádog mosóteknője ,iskola után azonnal rohantunk a tengerre csónakázni vele. Ott sivítoztunk és csapkodtuk a vizet minden délután. ha csak két ember mászott bele a mosóteknőbe akkor nem volt baj ,egész hosszú ideig kibírta ha nem mozogtunk .Ám ha a harmadik elkezdett türelmetlenkedni és mozgatni a teknőt akkor azonnal felborult és alig bírtuk előszedni a méteres víz alól . Aztán unokabátyámmal összeszedtünk a nyár végén valami fertőzést a vízben és napokig nyomtuk az ágyat . kezünk és lábunk tele lett fekélyekkel .A mai napig meg van egynek-kettőnek a nyoma . A szomszédból átjártak az öreg cigányok hallgatni apám öreg Tesla rádióját amiben volt egy beépített lemezjátszó is . Körbeültek a szobában és kínálgatták apámat zöldszílvánival . Büszkék voltak rám ,hogy milyen jól (bocs yóól) táncolok a micimackóra és a kishercegre Koncz Zsuzsa előadásában . Még a nagyszőnyeget is feltekerték ,hogy ne legyen baj . Én nagyon szégyenlősen táncoltam előttük .De kellemesen csalódtam bennük mert ők az ilyen jellegű érzelmeiket teljesen nyíltan kifejezik és később ők is táncoltak egyenként .Egy öreg hóri-horgas kampó fogú az különösen jól (bocs yóól) járta-ropta és igen jó (bocs yóó) ritmusérzékkel volt megáldva . Tőle tanultam meg dorombon játszani ott a tehénistállóban amikor etettük a teheneket meg hordtuk ki talicskán a ganét . Voltak a tanya udvarában rókák is egy hatalmas ketrecben . Anyám hozatta őket egy vadásszal és hordta nekik a csirke telepről a dögöket . Két évesek lehettek talán amikor eljött a vadász és sorban homlokon lőtte őket . Majd megnyúzta egyenként őket és elvitte a bundájukat .Biztos nagy üzlet lehetett anyámnak mert utána napokig mosolygósra sikeredett . Egy éjjel öcsémmel kiszedtük a verebeket a cserepek alól és egyenként engedtük őket el a lábukra kötözött és meggyújtott csillagszóróval . Lenyűgöző volt a látvány ,így utólag viszont nagyon sajnálom őket . Azzal is szórakoztunk öcsémmel ,hogy a fater Teslájára bekötöttünk egy mikrofont ,majd egy hangszórót kivittünk a fő út mellé a bokorba ami a házunk ablakától alig 20m-re volt . Aztán elbújtunk az ablak alatt és vártuk ,hogy jöjjenek a tsz-ből haza a dolgozók . Este 10h-11h-kor nagy nagy lelki nyugalomban tekerték a bicajt egyik oldalról a másikra billegve meg előrebukva is néha . Világítás errefelé csak a tsz elnöknek volt na de az meg nem biciklivel járt . Szóval Jucika ,Marika ,Terike meg Miska vagy éppen Jóska amikor a tehenészetből hazafelé menet elhaladt a házunk előtt kénytelen volt abban a nagy iccakában vagy leesni a bicikliről vagy dupla adag adrenalinhoz jutva egyirányba tekerni amíg csak a lélek ki nem szaladt belőle . Olyan artikulálatlan hörgéseket és morgásokat produkáltunk ,hogy bármelyik horrorkészítő filmesstáb megirigyelte volna . Egyszer az öreg Fazekas aki nem volt olyan szívbajos és szerette a jó (bocs yóó) erős pálinkát ami másnap alaposan megidzasztotta és megszaratta a kinti budiban , lepattant a biciklijéről és elbődült ,hogy elmíszte ám a cigányanyádba oszt felkapott egy nagyobb földdarabot majd bevágta tőlünk nem messze a bokorba ahol a hangszóró volt.
Aztán apámra rápirítottak a tehenészetbe dolgozók és elővett mindkettőnket . Elvette a mikrofont és ezzel végetért a későnyári kiséjji mulatozás .
Yoccakát

 guga2003. márc. 29. 14:31 | Válasz | #24 
Amikor már annyira voltam attól ,hogy mindent el és feladjak akkor 15 évesen nekivágtam az országútnak . Éjszaka indultam el ,hogy a szüleim ne neszeljék meg egyből . Gyuláról indultam stoppal .Késő nyári éjjel volt és kellemes szellő . Kiálltam a csabai útra és egyből felvett egy kamionos aki levitt Szegedre ,pontosabban az algyői nudista strandra .Ott volt a közelben dolga és én meg hajnalban nem akartam bemenni a városba . Kóvályogtam a Tiszaparton és eljutottam a strandig . Lementem a partra ,hajnalodott . 5-6 óra lehetett . Minden terhet levetettem a vállamról . Nem tudtam hová ,mikor és kivel megyek és mivé legyek .Egyet tudtam ,hogy pénzem semmi de az nem gond . Szüleim nem tudtak talán még semmit , én meg itt a Tiszaparton . Öregasszony egy szál vulvában mászik ki a partra és belenyúl a vízbe . Guggolva megmossa az arcát majd az egész felsőtestét és az üstökét . Később kijött a férje is a sátorból és megmártózott . Bronzbarnára pirította őket a nap . Én csak ültem és nem mozdultam , hallgattam a folyó morajlását . Szeretem a folyóparton a hajnalokat . Később mikor már a strand megtelt odajött hozzám a büfés és mondta ha maradni akarok vetkőzzek meztelenre . Elkezdtem vele okoskodni ,de aztán egyre többen gyűltek körénk és néztek ellenségesen . Gondoltam minek ez az ellenállás levetkőztem ,hogy a kedélyeiket lenyugtassam .Később mikor kicsit a napon elaludtam és éppen ébredeztem ismerős hangokra lettem figyelmes . 6-8 velem egykorú gyulai srác meztelenül ökörködött a parton és a vízben . Megismertem őket és ők is engem . Odamentem és hamar egy húron pendültem velük . valami hasonló cipőben jártak ők is mint én . Megléptek a meglépni való elől és most éppen élvezik . Érdekes ez mindenkinél egyszerre jön ? Órákkal később amikor a vízben hancúrtól kifáradtunk mondták menjünk igyunk egy sört ,amiből lett kettő majd három és öt ,végül sokkal több mint amennyire emlékeztem . Már esteledett amikor a büfés szólt a Dózer nevű srácnak ,hogy bezárna és fizessünk . A srác és még másik kettő felállt és pillanatok alatt elintézte a mukit . Leütötték és összeverté . Amikor a földre esett otthagyták . Dózer még benyúlt a kasszába és amennyi papírpénzt talált azt elhozta . Aztán mindannyian leléptünk , sok választásom nem volt . Egyedül éreztem magamat és a csordaszellem magával húzott mert kellett a biztonság . Két taxival bementünk Szegedre az Indóház térre . Homályosan dereng valami sarki étterem ahová bementünk majd ételeket és még söröket rendeltünk . Eltelhetet 2-3 óra is mire nagyjából feleszméltem ,köszönhetően a kajának és a nyitott ablaknak ami mögöttem volt . Egyszer csak arra lettem figyelmes ,hogy Dózer feláll és átlibben a nyitott ablakon . Aztán mind ,csak én voltam olyan balfasz ,hogy utolsóként vetődtem a nyitott ablakba és vertem be a homlokom a keret sarkába . Ébresztőleg hatott rám a szakadó pólóm amit éppen a pincér vagy akár egy vendég foghatoitt meg hátulról . Aztán a többiek nevetése ahogy elnyúltam az aszfalton . Majd futás ,mire egy parkba értünk teljesen észhez tértem és ráébredtem ,hogy tulajdonképpen egy bűnbanda ,sőt horda kellős közepén találtam magamat . Az éjszakát egy nem tudom milyen ligetben töltöttük egy hídtól nem messze . Azt tudom ,hogy söröző volt benne mert hajnalban amíg aludtunk ketten feltörték és mire felébredtünk már sörözhettünk is tovább . A délelőttöt bent töltöttük a strandon az egyik híd lábánál . Pénzre nem volt gond mert menet közben ketten - hárman fosztogatták a kabinokat és a földön hagyott táskákat . Nagy és feltűnő ebédet csaptunk ott a strandon az egyik büfében . Majd kezdődött a délutáni sörözés . Ez így ment 3-4 vagy 5 napig .Így az eltelt idők távlatában már sajnos pontosan nem emlékszem . Parkról-parkra vándoroltunk és napközben a strandon őgyelegtünk . Mígnem egyik reggel arra ébredtünk ,hogy szirénázó rendőratók jönnek . Egyből sejtettük ,hogy valakinek szemet szúrt az ,hogy ott aludtunk a parkban . Nekem volt annyi időm ,hogy a nyakamba kapjam a hátizsákom és bevessem magam a bokrok közé . Futottam ahogy csak tudtam , a szívem a torkomban de hátranézni nem mertem . Az eleve felszaggatott ruhámat marcangolták a gallyak ,éreztem ,hogy az idegességtől rám tört a hasmenés . Kétfelé koncentráltam ,hogy tovább fussak és ,hogy be ne szarjak futtomban . Egyszer mikor egy csendesebb és bokrokkal sűrűbben benőtt területre értem hasra vetettem magamat . Percekig csak a levegőt kapkodtam és próbáltam lenyugodni . Majd mikor éreztem ,hogy a hasmenésem tovább tartani nem tudom akkor letoltam a farmerom és az alsóm . Fekve és meggörnyedve jött ki belőlem két napi sörözés és a büfében történt királyi lakoma termése . Mikor nagyjából összeszedtem a gondolataimat és megnyugodtam akkor felálltam . Leporoltam a maradék ruhámat és észrevételeztem ,hogy nem a saját hátizsákomat kaptam fel menekültemben . Beletúrtam és találtam két deci Dianát és egy liter almabort . Reggeli helyett és gyomortisztítónak megtette . Találtam egy pólót is benne és iratokat . A pólómat eldobtam és felvettem a srácét . Valamennyi pénz is volt a hátizsákban de ahhoz ,hogy kezdjek vele valamit kevés . Elsétálltam a vasútállomásra és leültem egy padra . Elgondolkoztam azon ,hogy hová menjek és mit kezdjek magammal . Az elmúlt napok eléggé lefárasztottak és kiábrándultnak éreztem a szabadságot is amit önkényesen kieszközöltem . Úgy éreztem mégis csak otthon van a helyem . Felültem az első Bcsaba-ra induló vonatra és nagy gondolkodások közepette benyakaltam a maradék Dianát és Almabort . Egyszer csak arra ébredtem ,hogy a kalauz a hónom alá nyúlva rángat be a nyitott peronról . Később az utasok elmondták ,hogy nem volt velem semmi gond ,csak odamentem az ajtóhoz és azzal az ürüggyel ,hogy meleg van és levegőzni óhajtok kinyitottam az ajtót és leültem lábamat a lépcsőre rakva . Majd kisvártatva az alkoholtól elbódulva elaludtam . Az egyi utas észrevette ,hogy ott bóbiskolok és homlokolom néha a térdem a nyitott ajtóban . Szólt a kalauznak az meg bőszen berángatott és felpofozott. Na azótra is ébren vagyok .Bcsabán leszálltam és elmentem megmosakodni a wc-be . Egy valószínűleg homoszexuális muki kiszúrt magának és leszólított . Engedtem neki és hagytam ,hogy meghívjon ebédelni a Kakas vendéglőbe . Elég sokáig dumáltunk majd amikor már jóllaktam és kellőképpen besöröztem akkor megvártam amíg kimegy a wc-re és felálltam az asztaltól . Hátra sem nézve kijöttem és elindúltam a repülőtér felé gyalog . Órákig tartott amíg abban a melegben kisétáltam odáig . Éppen ejtőernyősök és vitorlázó repülősök gyakorlatoztak . Az egész délutánt ott töltöttem és még az estét is . Egy parkoló autóból aminek nyitva volt az ajtaja elloptam a kaját és egy kabátot . Késő éjszaka keveredtem a Veszely Csárdához és ahhoz a híres kanyarhoiz. Úgy döntöttem fáradt vagyok és hazamegyek Gyulára aludni a saját ágyamba . De nem is kellett úgy döntenem , húzott haza a szívem . Leálltam az út szélére stoppolni . Egy fiatal pár állt meg egy taxissal akik nászúton voltak Kaposvárról-Kecskeméten át akárhová és most így éjfél tájban ,hogy mehgláttak engem az úton megállították a taxist aki 10 napja hordta őket . Beültettek az első ülésre és kikérdeztek . Hová ,kié ,miféle satöbbi . Azt közölték ,hogy házhozszállítanak az 5700 Gyula Nagyfenék 9. számú tanyánkhoz de egy feltétellel . Szerettek volna inni egy kávét . Mondtam rendben majd valahogy elintézem . Mikor gyulára értünk kedvük szottyant beülni egy borozóba ami még nyitva volt . Majd hajnal kettő tájt megérkeztünk a tanyánkhoz . Kinyitottam a kaput és a Lilla nevezetű vizslám meg a Lajos nevű Kecske egyből körbeugrált . Alig bírtam a könnyeimet visszatartani . Aztán bezörgettem az ajtón és kibújt anyám hálóingben kialvatlan szemekkel . Nyomában apám ,aki üvöltözve ment ki az autóhpz ,hogy szemét állatok és a k----va anyátokat hol voltatok a fiammal napokig . Azok mikor látták ,hogy apám nem viccel hanem, nyúl a harci eszközökért jobbnak látták azonnal távozóra fogni .
A dolog végeredménye hetek múltán egy év felfüggesztett börtönbüntetés lett ,amiből két hónapot töltöttem le vizsgálati fogságban . Apámtól még kaptam egy büdös nagy pofont mielőtt bekaszniztak . Anyám csak sírt .

Azóta alig jártam Gyulán .

--------------------

 guga2003. márc. 29. 14:31 | Válasz | #25 
Csak öt perce vagy még bent az irodában és máris elment az életkedved mindentől. A többiek nem hagytak kávét , a főnök alapból lecseszett egy raktári nyílvántartás miatt , a kolléganőd a másik íróasztalnál megvetve mér végig ,hogy nem bírod a strapát meg ,hogy túl vagy már a negyvenen. Befelé a buszon a tolakodás , a gyerek is bosszant az iskolai tanulmányaival ,ráadásul visszapofázik szüntelen .Ma is miatta késtél húsz percet .Nyomasztóak ezek a gondok . Délután a vásárlás , mi legyen a hétvégi ebéd , mosni is kell .A faszi meg a meccs előtt pöffeszkedik és a sört markolássza. Na meg a politika , hogy az a sok faszleső politikus mit össze pofázik a parlamentben. Aztán a hírek este a híradóban is egyre borzasztóbbak. Kellett nekünk Magyaroknak egyik seggről ugrálni a másik seggig. Igen, a papír nem a segg része. Azt eldobják. Teljes mellszélességgel ki kellett állnunk a háború mellett , hisz ott nem is emberek élnek . Innen nézve csak koszos homok meg egy birkacsorda . Aztán csodálkoztak az emberek ,hogy néhány bomba nálunk is eldurrant . persze lett hirtelen nagy-nagy jajveszékelés meg ,yuy az a sok ártatlan ember . Belek sorjáztak meg cafatokra szakadt testek azon a szép utcán és a sok kirakat a gyönyörű portékákkal. Oszt amikor nagy tömeg gyűlt össze a látására akkor durrant a másik. Még több ártatlan ember akik a karosszékből bámulták eddig a háborút. Markolászták a sörüket és amikor mutattak néhány véresebb jelenetet megállt a kezükben a lendület. Félúton a sör és a száj is tátva maradt .nahát micsoda dicső hadsereg. Ez ám a technika , na persze valahol és valakin be kell mutatni a dicső technikát. A vevőnek látni kell és kell a parasztvakítás. Na most ,hogy szegények éppen arra jártak a homokban. na mindegy csúnya egy eset .
Aztán este az államfő a tv-ben ,hogy igen a harc áldozatokkal jár .Hatásszünet ,lehajtott fej és csönd .majd kikísérik és őt meg a családját egy gondosan őrzött helyre viszik ,ha lehet akkor az az áldozat ne ő legyen.

Te meg forgatod a szemed , nézel jobbra ,nézel balra .Mindenki meredt ,az iroda feszült légköre idegesítően hat rád. Robbannál és üvöltenél ,hogy elég mi ez az élet és ki vagyok én ,hogy csak nyomom a bankba a részleteket és minden álmom és vágyam más nyeri meg ? Mert elhúzták előtted a mézesmadzagot anyukám ,oszt meglengették előtted az értékrendet amiért küzdened érdemes.

Hát minek érzed te magad ,gondolod a boldogság és a nyugalom kívülről érkezik ? Asszed ha elmész nyaralni egy szigetre miután a boltokban mindent megvettél akkor a lelked betelik majd gyönyörrel és nem lesz már más kívánságod ami után elepedsz ? Ez fekélyes és lepra gyötrelem.

Belülről fakad kifelé az amire mindenki bambán néz és lehülyéz meg rádförmed ,hogy térj mán észre bakker.

Szemlesütve meredsz magad elé , a mappád még zárva van ,mint ahogy a szíved is . Mi az amiért küzdessz ,az élni akarás , a család , a szokás ,talán az erkölcsi tartás , mert ugye mit szólnának ha. Gondold el mindenki másért csinálja ,mert mit szólnának ha . A sok mit szólna ha helyett egyszer...........de azt nem lehet mert mit szólnának ha. Ez már így marad ilyen terhesen és elviszem a sírig. Nyomom az igát a cetliért ,hazamegyek és lesz egy olyan illúzióm ,hogy amit a tv-ben megcsillantottak azt megnyerhetem mindet . Fényűzést , pompát ,szerelmet és mindent ami ott kapható.

Majd a műszak lejártával sietősre vetted a lépted és újra a busz ,tömegnyomor ,tömeggyomor , izgatott , feszült tolakodás , le a metróba , záródnak az ajtók és akkor felállt a négy fegyveres. Letették középre a táskát amiben a bomba volt . Nagyon rövid idő alatt lőttek fejbe két okoskodót , már a földön vagy és azon jár az eszed ,hogy nem érsz oda időben a gyerekért . Mit szól a tanár és mit gondol a többi szülő ? Valaki a hajadnál fogva felránt és nekivág az ablaknak . Fegyver csöve a homlokodon , érdekes eddig azt hitted a könyvekből ,hogy hideg . Ez testmeleg volt .A hajadat nagyon erősen húzta a kéz és másra nem maradt időd gondolni. Egyáltalán csak azt nem értetted neked mi közöd ehhez az egészhez ? Majd még egy lövés és egy férfi melletted összeesett . Lassan ráébredsz , hogy most nem a mit gondolnak mások a fontos. Itt össze is szarhatod magad nyílvánosan és senki nem fog rajta megbotránkozni mert nincs annyi ideje.

5perc ,ennyi ha eltelhetett . Utoljára akkor éreztél ilyet mikor elbóbiskoltál pár percre a fotelben és olyan volt mint ha reggelig aludtál volna.

Ezek a fegyveresek tiszták és látszik ,hogy képzettek .Eddig a filmekből úgy tudtad ,hogy koszosak és trágárak meg durvák. Erre csak szimplán azt teszik amit a helyzet megkövetel a céljaik érdekében. Biztos nekik is van családjuk . De nyílván ez fontosabb.

Annyi időd maradt két szorítás között , hogy átgondold a férjed biztos érte megy ,mert telefonon megkeresik. Az már nem zavart ,hogy vajon ki mit fog szólni mindehhez. Magad előtt már láttad a túlélőket kifelé menet ,hogy nyilatkoznak a riportereknek .Azok meg lökik a csontot az éhes kutyák elé ,hogy marcangolják a koncot. Mert azt szeretik.

Pedig a riportból már egy teljesen más világ jön át. Azt egy kamera sosem tudja bemutatni ,hogy kiszalad a lélek a testből és visszamegy a teremtőhöz. Ez az ami számít nem a csillogás.

De tényleg mi közöm van nekem ehhez ? Mit keresek én itt , ártatlan vagyok ? Vagy a közönyöm az ami vétkessé tesz ezeknek az embereknek a szemében ?

Terror.........innen is onnan is , mindkét oldal megpróbálja selyemkendővel burkolni a saját szarkupacát.

Ahogy a kamera nem tudja bemutatni milyen a valós halál , úgy leírni sem lehet csak egyszer .

De azt már nem olvashatjátok.

Persze meg halt ő is mint mindenki más ,hogy az akarat elérje célját .Amit majd felülír egy másik akarat ,majd végül mindent egy végleges amit úgy hívnak és tagadnak ,hogy Isten.

Útálom a hepiendeket.

--------------------

 guga2003. márc. 29. 14:31 | Válasz | #26 
Hosszú platós AVIA teherautóval vittek ki bennünket a hétvégi külső őrségre , nagyon szeretett mindenki kijárni a szentesi laktanyán kívül őrködni a pusztában a lőszereket és gránátokat . Asszem Dobó István laktanya volt az ami talán azóta meg is szűnt . Kellemes nyári éjszakákat töltöttünk ott el . A laktanyából a kapus egyből szólt ha az ellenőrzés elindult felénk , negyven percünk maradt a felkészülésre ,hogy eltüntessük a nyomokat és mindenki visszamenjen a kijelölt őrhelyre . Egyik péntek délután már nagyon izgatottan vártam ,hogy induljunk .Tudtam napokkal előtte ,hogy oda leszek beosztva három napra . Gyűjtöttem egy kevés pénzt ,hogy legyen miből tivornyázni .Miután mindenki leszedelőzködött és elvitték a váltást is megkezdtük három napos szabad portyánkat .
A lőszerraktár mögött ötszáz méterrel volt egy tanya , a kerítésen már volt régen egy előre elkészített lyuk ahol ki tudtunk menni az öreghez aki ott élt . Volt neki rengeteg tyúkja , malaca , nyula , disznója ,kecskéje és sok-sok pálinkája amit saját kezűleg főzött a ház körül termő gyümölcsökből . Nagyon szerettem átjárni az öreghez pálinkáért mert szerettem hallgatni őt miközben kergettem a tyúkjait és kecskéit ,simogattam a nyulait és ittam a pálinkáját . Beengedett a kamrájába és kanyarintott nekem a szalonnából és tört a lógó kolbászokból egy-egy darabot . A felesége már évekkel azelőtt meghalt valami betegségben , egyedüli társasága a kiskatonák és a háztáji jószágok voltak . Nagyon renben tartotta a kertet és a jószágait is . Aztán amikor beesteledett és mindent megbeszéltünk elindultam vissza az őrségre . A többiek már nagyon vártak rám a pálinka miatt . egy-két kupica szíverősítő után megbeszéltük ,hogy életünkben először beeresztjük a kerítésen belülre az állami gondozott lányokat akik a kapun kívül szoktak ránk várakozni .Általában leléceltek ők is az intézetből hétvégékre és jöttek ide a külső őrség kapujához cigit , kaját ,üdítőt vagy piát kuncsorogni . A kiskatonák meg adtak nekik szíves örömest bármit ami nem volt lebetonozva . Cserébe felhívhatták magukhoz a lányokat smárolni és még ki tudja meddig mentek el . Ezen az estén sikerült annyira beszédülnünk az öreg pálinkájától ,hogy elvesztettük minden önkontrollunkat . Kimentünk négyen az őrségről egyenruhában és fegyverrel .Azt sejtettem ,hogy a tárakat valahol benthagytam az őrségen mert amikor arra eszméltem ,hogy egy autóban ülve száguldozunk akkor nekiláttam keresni de nem találtam sehol . Fogalmam sincs azóta sem ,hogy kinek az autójába ültünk be mi akkor és miért ,de bementünk a városba és a főutcán faroltatták a kocsit . Mikor a hörgéseken és a nyálcsorgáson kívül tudtam érthető mondatot is darálni akkor javaslatot tettem arra ,hogy menjünk vissza az őrségre lemosni az összerókázott egyenruhánkat és zuhanyozzunk le . Tartottam attól ,hogy esetleg kapunk egy ellenőrzést és akkor mehetünk katonai börtönbe . Az ellenőrzés előtt kb. 10perccel értünk vissza , a kapus ugyan időben telefonált de nem volt aki felvegye mert berúgott a benti őr is és az ágy mellett aludt . Még javában bent szedelődzködtünk és tupíroztuk magunkat amikor a bejáró úton megláttuk a sötétből felvillanó parancsnoki autó reflektorát . Amilyen részegek voltunk annyi felé futottunk hirtelen . Az alvó őrt valaki felrugdoshatta mert végül ő nyitotta ki a kaput ,de neki szerencsére csak tisztelegnie kellett . Szóba velünk állt csak a parancsnok őrökkel . Az első természetesen én voltam . Megállt az őrtorony aljában egy felvezetővel . valahonnan rémlett ,hogy talán én vagyok az akinek most meg kéne állítania őt ,jelszót kérni és jelentést tenni . Szó szerint röhögve gurultam le néhány lépcsőfokot mert annyira nem tudtam értelmesen megfogalmazni egyetlen szót sem . A parancsnok szó nélkül feljött és a szemembe nézett . Mondani nem mondott semmit ,talán ez volt a legrosszabb az egészben ,hogy bizonytalanságban hagyott másnapig .
Másnap hívatott és én megálltam előtte halálfélelemtől reszkető térddel .Vártam ,hogy közölje velem a katonai ügyészséget meg stb. Persze nem tudtam akkor logikusan végig gondolni ,hogy nem egyedül voltam ott kint és most mégis csak én vagyok itt egyedül . Szigorúan rám nézett és száraz hangon közölte ,hogy tudja az a szerencséje ,hogy ismerem magát gyerekkora óta . Ez új volt számomra és meglepő. Mint kiderült ő főiskolára járt azzal a busszal amivel én a dobozi útról általános iskola alsó tagozatára . Négy éven keresztül látta ,hogy nap mint nap felszállok a buszra és meg is jegyezte az arcomat ilyen sokáig . De a nyomósabb ok az volt ,hogy ő is szolgálatban volt akkor és rá is felelősségre vonás várt volna ha kiderül ,hogy a külső őrség elhagyta az őrhelyét és részegen randalírozott bent a városban .

Arra emlékszem ,hogy a lányok a végtelenségig büdösek voltak a több napos mosdatlanságtól. De az tetszett ahogy gyűrték a kaját magukba és vigyorogtak hozzá.

--------------------

 guga2003. márc. 29. 14:32 | Válasz | #27 
Megyünk Néró számára ez a varázsszó.....4 éves kutyulék ,fekete Labrador és ki tudja még minek a keveréke . Borzasztóan ragaszkodó és aktív jószág. Útálok kutyákról meg macskákról áradozni mert ok ,hogy szeretem az állatokat de a maga helyén. Gyermekkoromban farm méretű tanyán laktam ahol volt a kecskétől kezdve a bikán át a tenyészpulykáig bezárólag minden és mindezek mellett 3 kutya. Egy tacskó ,egy foxterrier , egy magyar vizsla. Szabadon járhattak kelhettek bármerre ,ha mentem boltba vagy iskolába bármelyikük mellémszegődött. Elkísért ,elébem jött és ennyi. Volt egy macskám is amit elütött az autó de megmentettem . Meggyógyult de járni rendesen már nem bírt ,úgy rohant az egér után mint a részeg ember. Yóó soruk volt az állatoknak a ház körül mert törődtünk velük. Ellenben a lakásba nem tehették be a lábukat. Amelyik átlépte a küszöböt ételszagok után koslatva azt apám kíméletlenül farbabillentette. Később én is, bár erre nem volt szükség mert a 4.-5. után megtanulták. Ennyit a kutyákról és a macskákról meg a régmúlt tapasztalatairól .Ez volt az én neveltetésem az állatokkal kapcsolatban. Aztán mikor BP.-re költöztem és megláttam ahogy egy öreg nyinya a pundeklibe öltözött felnyírt pincsijével nyalatta az arcát hát két napig okádtam. Ilyet még nem pipáltam ,aztán jöttek durvább dolgok is. Amikor albérletben laktam a práter és szigony sarkán a nyócban elég sok érdekes dologgal szenbesülhettem. Kezdve azzal ,hogy a kutya velük alszik egy ágyban ,rosszabb esetben dugtak is vele és még büszkén vigyorgott hozzá. Férjétől elvált izéééé banyek ez több szót nem érdemel. Amikor gyerek voltam láttam igazán durva neveltetésű kutyákat is amit 4-5 napig felkötöttek a fára az első lábánál fogva és éheztették, szomjaztatták ,hogy betörjön és kezessé váljon. Azok voltak vitathatatlan. Két rotweiler testvér. A ház portáját soha nem hagyták el ,de tudtam ha közelebb megyek szétszednek. Mindent szétszedtek ami mozgott. Volt tőlünk nem messze egy muki aki tenyésztette a kutyákat és amelyik kölyök nem vált be azt élve elásta. Arra soha nem mentünk játszani mert részben büdös volt a döglött csirkéktől a környék ,azt zabáltatta velük. Valamint hangos volt a ketrecbe zárt kutyák csaholásától. De azért embernek vallotta ő is magát, csak mert felegyenesedve járt. Néró nemcsak ,hogy ragaszkodó állat volt hanem fura is. Néha felvittem sétálni a hegyekbe és yót futkároztunk amíg el nem fáradt. Aztán lepihentünk a fűbe. Elszenderedtünk. Mikor felocsúdtam a kutya sehol, kiabáltam utána de 20-30percig semmi. Aztán tétován elindultam hazafelé hátha útközben megpillantom valahol. A fránya kutya végig tudta ,hogy keresem és a fák közül szemmel is tartott mert mikor észlelte ,hogy hazafelé készülök, nagy vigyorogva megjelent és nekiállt lábazni. Na ennyi erről a szélelbélelt labradorkeverék kutyulékról. Egy hajléktalantól vettem a főbérlőmnek ,hogy ne unatkozzon. Egy fekete galacsin volt az egész amikor hazavittem ,majd évek múlva ha nekem tápászkodott a lógó nyelvével hanyatt estem. Yoccaka...ja és ne bújjatok ágyba egy kutyával.
--------------------


 guga2003. márc. 29. 14:32 | Válasz | #28 
Egész éjszaka hortyogott a láda sörtől amit benyomott, most meg telefingja a sátort. Fuldokolva téptem le a cippzárt a sátor bejáratáról és öklendezve, görcsberándult felsőtesttel bukdácsoltam ki a szabad levegőre. Még nagyon hajnal volt mert csípett is a hűvös levegő, másrészt még láthatóak voltak a csillagok. Szétnyitottam a sátor bejáratát és megpróbáltam kiszellőztetni. Ezzel egyidőben beengedtem azt a rengeteg szúnyogot amit előző este sikerült a befingásokkal kívül rekeszteni. Nem is értem, hogy az ember, hogyan tudja a saját szagát elviselni a klotyón. Talán az egoizmus az oka, de ha például rendezvényeken vagy olyan helyen ahol muszáj ráülnöm rögtön a még meleg ülőkére és még szemmel követhetem a himbálódzó láncot, ott valahogy undor fog el a más hagyatékának a szaga érzetén.
Csiga továbbra is bent hortyog a sátorban feje alatt egy két kilós kenyérrel. Otthon párnán szeret aludni és ezt itt valéamivel pótolnia kellett. Hát a feje alá rakta a veknit amit étkezés céljából hoztunk magunkkal erre a hétvégére. Négyen jöttünk le ide a szanazugi összefolyáshoz. Itt találkozik a fekete és a fehér kőrös, valamint nyáron sok yóó ember sátorozva és esténként koncerteken hedbángelve. Böce például összeszedte a sátorok elől a strandpapucsokat és egész este azzal tüzeltünk. Vagy 40-50 pár papucsot tüzeltünk el. Érdekes, hogy ez akkoriban a buli része volt és ha még rossz szájízzel is de csak röhögött rajta még a károsult is, ellenben ha ezt ma tenné meg megölnék. Mi változott meg ? Egyáltalán muszáj magunkat tartani a változásokhoz ? Ezek a dolgok belül mennek végbe az emberekben.
Kiültem a nyitott sátor ajtaja elé fürdőgatyában és szúnyogok ellen rágyújtottam egy cigarettára, találtam még sört is. Hajnali 3:25. nem rossz, engem nem zavar ha ilyen korán ébredek, sőt kifejezetten szeretem csak legyen mivel lefoglalnom magamat. Lesétáltam a folyó partjára és belehugyoztam. Közben felfelé bámultam és azon gondolkodtam, hogy van-e ennek jelentősége, hogy most itt állok a végtelenben forogva és ellipszis pályán haladva egy folyó partján állva és éppen megkönnyebbülök. Szépek a fekete égen a csillagok, persze lehet, hogy az ég nem fekete csak annak gondolom és a csillagok sem azok és én sem, sőt mi az ami ? Semmi sem az aminek gondoljuk, olyanok vagyunk mint a fal mentén tapogatódzó vakok. Mindenesetre így hugyozás után mindjárt jobban csúszik a sör. Leljebb sétálva egy horgászt leltem a parton, nyílván hallotta az egyértelmű csobogásomat de nem zavart mert láttam az arcán, hogy ő jobban fél. Mint kiderült egész éjjel sőt egész évben engedély nélkül horgászik az Isten ege alatt. beszédbe elegyedtem vele és elmesélte, hogy miként készíti el a haléat, hogy szeretkezik a feleségével és, hogy mennyire bassza a csőrét a részletre vásárolt autó. Amíg beszélgettünk kifogott két kiló környéki keszeget. A szákjában már volt ponty, csuka és harcsa is. Persze lehet, hogy a három féle halnak a nevét nagybetűvel kellett volna írnom mert főnév. Mindegy a mondandó a lényeg.
Vihorászó lányok hangjára lettem figyelmes, az ilyesmi midíg feltüzel belülről, olyan mint a cápának a síró, vérző hal, az oroszlánnak a megsebzett vad. Az egész bensőm a hangokra koncentrál. A folyó közepéről jön a hang és feszülten figyelek, mivel épp kanyar előtt járok még nem láthatom kik azok de csak lányok hangját hallom, ahogy kiveszem négyen vannak. Szépen beleereszkedem a folyóba és hangtalanul elkezdtem úszni befelé. A víz langyos a levegő csípős hűvös, késő augusztus. Lebuktam a víz alá és a levegőt visszatartva ameddig csak tudtam úsztam a hangok vélt irányába. nagyon óvatosan jöttem a felszínre nehogy észrevegyenek, először csak a számat dugtam ki majd az arcomat is. Megpróbáltam elérni a folyó alját de sikertelenül, kb. 3-4 méterre mehettem le de nem értem el, ellenben rémülten menekültem fölfelé mert úgy éreztem valami hozzáért a combomhoz és ezt az érzést még fokozta az egyre hidegebb víz ami lent a folyómederben tapasztalható volt. A fejemet óvatosan a vízből kiemelve vettek észre a csónak utasai, nem ijjedtek meg mert a fólyón leljebb többen is úszkáltak így hajnaltájt a vízben. Négy 40-60 év körüli asszonynak nevezhető egyed viháncolt a csónakban. Velük tartott egy pár evező és vagy hat üveg pezsgő. Meginvitáltak és a csónak szélét megbillentve bemásztam pezsgőzni. Gondoltam ha már ott vagyok ne érje őket csalódás. Meséltem nekik pár sztorit amitől sikonyáztak meg gurguláztak és pezsgővel hálálták meg. Feleveztek egészen a kikötőig és ott elbúcsúztam tőlük, elsétáltam egy pislákoló tábortűzhöz amit sokan ültek és aludtak körül, leültem és belehallgattam a beszélgetés fonalába. Mint kiderült a társaság éppen füvet szívott és éppen azt fejtegették ki miképpen éli át. Így utólag visszagondolva érdekes, hogy akkoriban nem bűnözőkként és kábítószeresekként kezelték azokat az embereket hanem mint yóófejek. mert még annyira nem volt elterjedve és a rendőrség nem is tudott a létezéséről. Természetesen engem is megkínáltak és el is fogadtam. Érdekes volt ennyi, hosszú évek múlva nyújtott maradandóbb élményt amit a magamévá tudtam két-három évig majd úgy hagytam el mint ha sosem lett volna.
Ami tetszett benne az, hogy az ember olyankor megtanul alázatos lenni és előítéletek nélkül gondolkodni, mindent úgy elfogadni ahogy jön és nem mérlegelni.
Mire a többiek felébredtek én kellemesen berúgtam és beszívtam, néha felülkerekedett egyik a másikon és olyankor sírhatnékom támadt, hogy milyen gyönyörű volt ez a hajnal és húsz éves sem voltam. Citromsárga-fekete csíkos nadrágban jártam mint a Scorpions énekese és szegecselt derék és csukló övet hordtam hozzá. Gitározni azt nem tudtam de legalább akartam, nem volt lényeg, hogy mit tudok vagy nem. Az első koncertünkön úgy dobáltak meg bennünket, hogy tényszerűen fájt. Természetesen a közönséget hibáztattuk mindannyian, hogy hülyék és ízlésficam. Így utólag visszagondolva én is megdobáltam volna magam, de hányan vagyunk így, hogy csak évekkel később ismerjük fel a valót.
N/A menjetek aludni.

--------------------

 guga2003. márc. 29. 14:32 | Válasz | #29 
Kotlókergető.........egy olyan autó amit mozgássérültek számára fejlesztettek ki a nem tudom kik és mikor. Egy háromkerekű autó vagy nemtommi hivatalosan és barna vászonnal van beborítva. A színe tényleg hasonlít egy meglett tyúkéra és az alakja is. Volt egy gyulai rokonom aki ezzel járt, úgy hívták, hogy Poszta.
Soha nem ültem abban az autóban csak távolról láttam ahogy végig dürrög vele a Béke sugárúton.
Poszta bácsinak hiányoztak a lábai valami véletlen folytán. Ellenben volt neki egy igazi kotlókergetője.
Erről ennyit és most egy huszáros vágással térjünk át a temetőkre.
Gyermekkoromban nagyon szerettem halottak napja után a barátaimmal meglátogatni a temetőt ami egy tó mellett volt közvetlenül. Késő délután leültünk keszegezni, majd amikor elhordalkodtak a népek nekiálltunk beszivárogni a temetőbe gyertyákért. Összeszedtük a sírokról az égő gyertyákat amennyit csak tudtunk. Természetesen elfújtuk őket egyenként. Majd a közeli vasútállomás bevezető szakaszán felállítottuk a sín két oldalán a szerzeményeinket. Többszáz gyertya meggyújtva és a sarkadról érkező Bzmot névre hallgató vasúti alkalmatosság lelassítva, szinte félve érkezett meg az állomásra. Fényárban úszott a vasútpálya két oldala egy ötven méteres szakaszon. Sem az utasok sem a vezető nem élt át azelőtt és utána sem hasonlót. Nagyon lassan araszolt be a vonat az állomásra. Még így is kialudt nagyon sok gyertya.
Erről ennyit és most egy huszáros vágással térjünk át a cukroszsíroskenyérre.
Anyám ha nem volt otthon és nem találtunk öcsémmel a Szaratov-ban semmit akkor fogtuk a kenyeret és szeltünk egy hatalmas karimát, majd megkentük háztartási sertészsírral nulla egész öt milliméter vastagon vele, végül mint egy záró akkord elemeként meghintettük vastagon kristálycukorral. Az aztán a kalória a növőfélben levőknek. Kiültünk a tanyánk udvarára a gémeskúthoz és széles vigyorral majszoltuk. Közben elrévedtünk a Bodobács bogarak párzásán és a Lilla nevű vadászvizslánk évődésén , ahogy a fejét jobbra-balra ingatva próbálta bemérni a cukroszsíroskenyerünk logisztikai lelőhejét.
Erről ennyit és most egy huszáros vágással ejtsünk szót a Picur nevű tehenünkről aki még üsző volt.
Reggelente 5h-kor kellett kelnem, hogy iskola előtt meg tudjam itatni a tehenet meg a bikákat. Felkeltem és húztam a kútból két veder hűs, finom vizet a Picurnak. Kb egy kilóméterre volt kipányvázva a tanyánktól. A két vödör vízzel elindúltam a dűlőn lefelé, hogy így hajnaltájt megitassam csórikámat. Boldog farokcsóválással várt már szegénykém, egész álló nap nem látott senkit csak a füvet. Majd megjelenek én a két vödör vízzel. Feláll és jobbról-balra csapkodja a farkát a hátán amint megjelenek. Orrát mélyen belenyomja a vederbe és egy hajtásra megisz 12L vizet, a második vederrel kiszürcsöli, kiélvezve a víz hűs zamatát. Közben hátkaparóval vakargatom az oldalát. Sokáig ment ez így amíg marha nagyra meg nem nőtt és apám le nem adta és valaki meg nem ette mint marhalábszár és felsál meg egyéb ínycsiklandó falatok. Ez a sorsa a teheneknek, megesszük őket ahol csak lehet.
Erről ennyit és most egy huszáros vágással térjünk nyugovóra.
--------------------


 guga2003. márc. 29. 23:32 | Válasz | #30 
A híd alja..................
Kinek mit jelent ? Mindenkinek mást, én most a magam szemszögéből fejtem ki a gondolataimat a hídak aljáról. Az első maradandó élményem pici gyermekkoromból származik. Csoportos kiránduláson voltunk Romániában a tordai szakadéknál. Volt egy elég széles de sekélyvízű patak. Egy kisebb híddal volt megoldva az átkelés rajta. Mivel elég keskeny volt és féltem rálépni így rábíztak egy idősebb fiúra, hogy kísérjen át. Ő meg se szó se beszéd felkapott az ölébe és egy hirtelen mozdulattól vezérelve azon mód elhagyintott a vízbe. Megcsúszott vagy nehéz voltam már nem emléxem, lényeg, hogy a víznek nagyon erős volt a sodrása és csak nehezen tudtam megkapaszkodni az alacsonyan fekvő híd szélébe. Úgy esett, hogy a fejem a híd alatt és erősen szorítottam a léceket. Alulról jól lehetett látni a nyirkos és vízpárától átitatott léceket a molylepkékkel és pókhálóban évődő pókokkal meg néhány rozsdás, elgörbült szeggel. A hézagok között látszódott a riadt lábak topogása mint a szarógalambok. Majd megmarkolták a kezeimet a tanárok és felhúztak a hídra. A többit már csak kitalálni tudnám mert nem emlékszem rá.

Kicsivel később Gyulán az élővízcsatornán átívelő félig szétkorhadt fahídon összesereglett, nálam valamivel idősebb gyerekeknek próbáltam beadni, hogy híres úszóversenyző vagyok. persze azok levágták rólam egyből, hogy éppen csak, hogy járni tudok nem, hogy úszni és a fika is ott lógott még ki az orromból gyöngyözve, hol beszíttam, hol meg végigcsurgott a felső ajkamig. Egy szál rövidnadrág volt rajtam és a hátam meg a hasam koszos volt a portól, piszoktól ami az egész napos utcán játszásból rámragadt. Volt köztük egy nagyobbacska gyerek aki mindenképpen meg szeretett volna győződni arról, hogy valóban nyertem-e már versenyeket mint ahogy azt előadtam nekik szóban az elébb. Ajánlotta, hogy gugoljak le a híd szélére és nyújtsam ki a kezeimet magam elé úgy, hogy a tenyeremet fordítsam egymás felé szorosan. Majd egy hirtelen mozdulattól vezérelve lábbal besegített a vízbe. Természetesen életemben akkor találkoztam először olyan vízzel ami a lavor mélységén túltett, így hát hiába is kerestem a zománcozott alját és azt az ismerős kis lepattant részt amibe mindíg beleakadt a nagylábujjam körme mert nem adódott. Biztos feltűnt nekik, hogy a szokottnál tovább gyakorlom a versenyúszást a víz alatt mert nem bukkantam fel időben. Egy éles eszű nagyobbacska fiú aki egy fekete, nagy, felfújt traktorgumiban ejtőzött a vízen húzott ki a hajamnál fogva a vízből és vont be az ő felfújt traktorgumijába és jutatott levegőhöz. Alkalmam volt megtekinteni a híd alját a kiszáradt és korhadt, penészes lécekkel, a pókokkal és a hézagok közt átlátszó riadt lábak topogásával mint szarógalambok párzás idején. A többit már csak kitalálni tudnám.......
Egyszer 7.-8.-kos lehettem és az egyik tanítási szünetben szert tettem arra a pénzre amit a folyóson eladott iskolai péksütemények eladásából gyűjtöttek be a diákok. Azt pontosan nem tudom, hogy miként nyúltam le , de tény, hogy az utolsó óráról leléptem és kimentem az abc-be Tabán cigarettáért és egy fél liter Tripliszek-ért. A Tripliszek egy édes ital volt és nem tudom ma lehet-e még kapni. Még így is maradt egy halom aprópénzem a zacskóban, hát amíg a többiek nem végeztek az iskolával elmentem fagylaltozni a 100 éves cukrászdába ami ott volt az iskolától 50m-re. Befaltam unalmamban vagy 20 gömb fagylaltot. Mikor láttam, hogy a diákok özönlöttek ki a suliból elébük mentem. Megvártam a srácokat akikkel együtt szoktam lógni és megvillantottam számukra a szerzeményemet. Négyen gyűltünk össze a 2doboz Tabánra ami ügye 20 szál cigarettát tett ki mert egy-egy dobozban tíz szál tartózkodott. Közös megegyezéssel levonultunk a háztartásibolt és a papírbolt között átívelő híd alá. Kicsit kellemetlen volt a hely mert a közeli Késdobáló nevű kocsmából oda jártak a népek a kisebb és nagyobb dolgaikat elvégezni, ám jól elrejtett minket a fürkésző szemek és az okvetetlenkedő erkölccsősz kérdések elől, hogy mi az a kezetekben gazfickók és egyéb ilyenek. Nekiálltunk felnőttesen pöfékelni és nyakalni a Tripliszeket, mindannyiuk között előljártam a fogyasztásban mint default vezérürü és mint a dolog lényegi kiötlője majdan kivitelezője. Elvihogtunk egy darabig és elszédelegtünk a füsttől megbódult fejünkkel. Majd a nyakló nélküli fogyasztásnak köszönhetően elkezdett velem forogni a már eleve forgó világ és onnantól nem tudtam sem nyomon követni az eseményeket, sem a kezeim között tartani mint default vezérürü. Arra még ködösen emlékeztem, hogy a 20 gömb fagylaltot kecsesen megívelve egy nagyobb felhajtóerőnek köszönhetően végigvezettem az anyaföldön, megszínlelve ezzel a már kifakult dimbecskéket és dombocskákat amit a Késdobáló nevű kocsmából kijáró népek helyeztek el ott az enyészet és a lila-zöld-kék színben tündöklő acélos hátú böglyök kitörő örömére. Arra viszont már egyáltalán nem emlékeztem, hogy egy hirtelen mozdulattól vezérelve bele is fordultam az élővízcsatornába úgy ahogy voltam. A többiek a Tripliszek hatásától lelassúlva kissé megkésett reakcióval siettek a mentésemre. Az egyikük derékig belegázolva ragadott meg és tartott meg az áramlással szemben. Akkor eszméltem fel amikor éppen a híd alatt jártunk és alkalmam nyílott szemrevételezni a híd alján visszatükröződő csillámlást, a betonból kilátszódó nagyobb kavicsdarabokat, azt, hogy szeretlek feri és, hogy a sárga festék fel van peregve a vastag acélgerendákról. Majd a híd korlátján keresztül a riadt lábak topogását mint szarógalambok párzás idején.Gyalog mentem haza és lesütött szemmel, Isten pontosan tudja, hogy mivel téríthet észre valakit a tetteiért.

Akkoriban vette apám a fejébe, hogy málnát telepít a hátsó kertbe a diófák alá. Még tél volt amikor hazahozta a málnatöveket és lékett vágott a jégen, majd belehelyezte őket a vízbe, hogy addig is amíg le nem gyökerezteti őket vízben legyenek. Én a természetemből fakadó kíváncsiságtól hajtva az egyik délután amikor még egyik szülőm sem volt otthon lesétáltam a folyópartra és elmélyedtem a vékonyka jég alkotta formák szemléletében. Egyre kijjebb merészkedtem az apám által tákolt kb. 2-3 méter hosszúságú, ingatag fahídon amit kilépő gyanánt épített oda a vederrel való vízmericskézéshez és az apróhalak kispecával való megejtéséhez. Leguggoltama híd szélére és emlékszem észrevettem egy nagyon izgalmas színű műanyag kupakot a jégbefagyva. Mindenképpen meg akartam kaparintani és ennek érdekében a híd oldalába kapaszkodva előrehajoltam. Az izmaimat megfeszítve sem értem el ezért egy hirtelen mozdulattól vezérelve mivel a testsúlypontom áthelyeződött a hídon kívülre így beleborultam. Majd a sodrásnak köszönhetően alkalmam nyílott szemrevételezni a híd alján a korhadt fát, a molyokat, a zöldes mohát a hámló, fehérpenészes kérgeket és az elgörbült, rozsdás szegeket. Minden híd alja egyforma. Itt csak a szarógalambok riadt topogása maradt el mert egyedül voltam a tanyánkon. Elég furcsán festettem amikor apám megérkezett és ott talált rövidnadrágba öltözve a kályha mellett. Kérdésére, hogy mi történt a ruhámmal nem tudtam meggyőző választ adni. Soha nem tudtam jól hazudni így kiszedte belőlem elég hamar a történteket.

Egyet biztosan el tudok mondani a történtek után, a hidak alja olyan hely amit az ember megbecstelenít minden eszközével és én egy kiküszöbölhetetlen oknál fogva ezeket szemre kellett, hogy vételezzem több alakalommal is.

Tudnék még mesélni arról, hogy apámmal végigmásztunk a Margit híd aljában a szervízaknában vagy, hogy barátommal a Kiss Tamással 3 budapesti híd tetejét másztuk meg egy éjszaka leple alatt és a kutya sem vett észre bennünket. Aztán nyáron mikor a műlyégpálya helyén csónakázó tavat létesítenek akkor a fiammnal rendszeresen lejárunk oda és vízibiciklivel félórákat dekkolunk a híd alatt mert nagyon jó élmény és dekoratív az építése meg hűs és jó védelmet nyújt a vadkacsáknak is a barbár emberek és a tűző nap elől.

Yoccaka.


 © guga2003. ápr. 02. 21:37 | Válasz | #31 
A futár szélsebesen húz be a benzinkút shop-ja elé és ledobja a földre a kerékpárt, sietős lehet mert vágtat be a pénztárhoz. Vásárol egy 3000ft-os telefon feltöltőt és lihegve kirohan az üzletből.Elővesz egy fémpénzt és remegő kézzel lekaparja a védőréteget. Nekiáll a telefonon pötyögni, az utolsó számjegyet már a kerékpáron üti be, egy laza mozdulattal a földre ejti a feltöltő kártyát és már egy kilóméterrel odébb kapja a visszaértesítő sms-t. Üdvözöljük az egyenleg feltöltése sikertelen volt.
München sétálóutcája kihalt ilyen kései órában, Magyar cigánycsalád húzódott meg a hideg szél és eső elől egy ékszer üzlet bejárata alatt. Mind a kilencen elfértek kényelmesen mert hatalmas ívelt bejárója volt, szerencséjükre a kirakat oldalában volt egy szellőző ami az alagsorban lévő helységek szellőztetését oldotta me. Oda kucorodtak az asszonyok és lányok a picikkel, a férfiak visszafogottan de hangoskodtak, nevettek és valami italt fogyasztottak amit a közeli üzletben vásároltak.A szél megtekerte a kirakatok fölötti ponyvatakarót és néhol félig hajtotta a facsemetéket. Álmukban sem gondolták, hogy külhonban is ilyen zord időjárás lehet. Abban reménykedtek, hogy ha átlépik a határt akkor minden problémájuk megszűnik. Nincs több megaláztatás, nincs szűkölködés, végre valaki ember számba veszi őket és talán a nap is folyamatosan árasztja a sugarait. A szemben lévő ház előtt leparkolt egy csillogó fekete Audi. A férfinép kisereglett a csodájára, hogy ámuljanak. Valóban nagyon nagy autó volt az ők szakadt, sötétpiros Zsigulijukhoz képest amivel alig bírtak elvánszorogni idáig. Az audiból kiszállt a sofőr és hátrament kinyitni az ajtót. Egy magas, szőke, fehérbőrű, fehérarcú fiatalember dugta ki a fejét és bicegve elindult a ház bejárata felé. A Cigány férfiak mind irígykedve bámultak utána és magukban ezerszer megcsókolták volna a földet ha most a fiatalember helyében lehetett volna bármelyikük is. Elképzelték ahogy bemegy a házba, valaki hosszú asztalnál gyertyát gyújt neki és felszolgálja a vacsorát. Ezüst tálcán hozzák a vadat,köreteket és a süteményt, előtte yóó forró levest. A sofőr segített a fiatalembernek eljutni a bejárati ajtóig majd mindketten megálltak és visszanéztek az ékszerüzlet bejáratához ahol a nagy sokaságot vélték látni a homályban. A sofőr elköszönt és elhajtott. A fiatalember még egy percig bámulta irígyen az összesereglett férfiakat és magában ezerszer megcsókolta volna a földet ha bármelyikük helyében lehetett volna. Lenyomta a bejárati ajtó kilincsét és bebicegett az előtérbe maga után húzva a műlábát. Beült a neki készített felvonóba és mire az emeletre ért lecsatolta, majd nekiállt tasakoslevest készíteni egy személyre. Míg forrt a víz az elektromos tűzhelyen odaállt az ablakba és vágyódva nézte a férfiakat ahogy csettintgetik az ujjukat és egyik lábukról a másikra ugrálnak az italtól jókedvűen..........

Fiatal pár összeszorult szívvel ballag a körúton, fogják egymás kezét és nem zavarja őket, hogy mindkettejüké nyirkos az izzadságtól. Nem szólnak egymáshoz mert mindent tudnak és kérdezni valójuk sincs nagyon. Mindketten keserűséggel a szívükben sétálnak el az üzletek előtt és arról ábrándoznak, hogy egyszer csak meghal végre az öreg. A lány és a fiú nagyon szereti egymást és a fiú már lépett volna is kettejük ügyében, hogy albérletet keressenek és együtt éljenek de a lány apja nem engedte. Szigorúan megtiltotta a lánynak, hogy találkozzon a fiúval. Nagyon mérgesen és hangosan veszekedett vele napról-napra, hogy kerülje őt és egyáltalán mindenkit kerüljön el messzire mert ha megtudja akkor kitagadja és leköpdösi mindenki előtt. A lány gúnyosan jegyezte meg de csak magában, hogy édesapám maga ha köpni tudna akkor az ágyból is ki tudna kelni wc-re, de így egy ápolónő és a szomszéd asszony jár hozzá ha a lánya éppen dolgozik.Az öreg mindent megtett, hogy megkeserítse a fiatalok életét, de ez kevés volt számára. Állandóan szekálta a szomszédasszonyt is, hogy kiről mi a véleménye és, hogy az alatta lakónak büdöset hugyozik a macskája mert átérzik a padlón és járjon utána a nevében.Az ápolónőt meg hol a frizurája miatt piszkálta, hogy kócos és amúgy is hányszor fürdik egy héten meg vált alsóneműt. Aztán egy napon kiadta a lelkét. A fiatal pár is örömmel és felszabadultan vette birtokába a lakást és láttak neki nagyokat tervezni egy életre, hogy ez ide kerül ez meg olyan színű lesz. A szomszédasszony átment az alsó lakásba megsímogatni a cicát és elfogyasztott az öreggel egy kávét kedélyesen. Megállapították, hogy idén szilveszterkor sem volt a tv-ben semmi érdemleges a Gálvölgyin kívül. Az ápolónő pedig azóta is boldogan fogadja a bókokat, hogy milyen csinos a frizurája és jhuj be illatos a parfüm amit ma használ. Szóval nézőpont kérdése és azt ajánlom mindenkinek, hogy ne legyen házsártos fakupac ha megöregszik mert nem csak a saját életét keseríti meg vele. Én úgy szeretnék eltávozni, hogy mindenki visszavárjon és fájlalja, hogy többé nem lehet velem.

Ülök a fürdőszobában a mosógép előtt, este 22h és a család a csukott szoba ajtó mögött szuszókál. Én meg napszemüvegben, sötétben, bámulom a kétkazettás magnódeck ledjeit ahogy villognak a zenére. Óvatosan és csendben teszem fel a kérdést, hogy led mi lett veled ? BBE dübörög a fejhallgatóban és nagyon rajta vagyok a zenén. Néha elismerően ciccegek, hogy ázze ez oszt tuggya mi a dörgés.
Előttem négy üveg sör és egy üveg kóla. Kezemben toll és előttem a füzet amit félig már teleírtam az eszembejutásokkal. Szippantok még egy mélyet a pipába és várok. Szinte röhögve fújom ki a füstöt mert eszembe jutott ha most látnának a főnökeim akik rámbízták a 80 milliós raktárkészletet.........ázze ütős a téma, néha úgy szétszakadok, hogy csak parázás a köbön, a zene is idegesít. Ilyenkor nyúlok a sör felé és tudom, hogy ha hirtelen lenyomok egy üveggel akkor az visszahoz. A visszatérő fázisban szoktak jönni azok a gondolatok amiket érdemes lejegyezni, mármint ha képes vagyok fogalmazni és méginkább írni. Nehéz ügy és nem mindíg sikerül, úgy 2-4 óra alatt írok tele egy lapot de az legalább velős. Olyanok mint Dártvéjdör a hagymásrostélyost szereti meg, hogy ......
erre például emléxem konkrétan:

< Valahol ott messze szárba szökken a búza
Valahol ott messze éhezik egy gyermek sírva >
valahol ott messze.....

A feleségem szerencsére észnél volt végig a két év alatt és most már én is nagyon köszönöm neki a türelmet így évek múlva, hogy nem ment tönkre minden körülöttem. Istennek hála elmúlt ez is mint egy rossz álom....

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. ápr. 09. 06:55 | Válasz | #32 
A nagyapámmal kapcsolatban így utólag lelkiismeretfurdalást érzek, hogy nem töltöttem vele több időt az utolsó napjaiban.
Kedves, törődő embernek ismertem meg az anyai nagyapámat. Egyszerű és békés természetű ember volt, sokat nem mesélt a fiatal koráról de tudtam, hogy sokat nélkülözött. Mire megidősödtek nagyanyámmal már nem voltak nagy igényeik. Beérték nagyon kevéssel is csak legyen rend a családban. Sok viszontagságot és vihart látott család volt ez, de már széthullott. Ahol apák támadtak a fiakra és fordítva, ahol egy kenyér ára adósság évtizedekig rányomta a bélyegét egy-egy kapcsolatra, ahol az ital szabta meg egy-egy névnap kimenetelét, ahol mindenki azt kereste holt árthat a másiknak, ahol és stb. Nem volt egyáltalán szerető és békés család, éppen az ellenkezője. Amíg kicsik voltunk azt hittük ez a természetes, állandó cívódás. Mikor fiatalok lettünk azonnal leléptünk, hisz láttunk magunk előtt más családmodellt is, persze így utólag már látom, hogy az is hamis volt és azért esett szét. Én speciel 17 évesen léptem le szülővárosomból 2000 ft-al a zsebemben és egyáltalán nem reménykedve semmiben. Senki nem állhatott az útamba. Persze nem is akart senki vagy nem is tudott róla. Mikor legelőször látogattam haza anyám valami idegen, részeg hapival az oldalán botladozott az utcán és amikor meglátott sírva fakadt, hogy ő mennyire szeret és....tataratta. Elég volt neki csak rábökni a fickóra aki a derekába kapaszkodott, hogy anyám te igazából önmagadat szereted azért vagyunk ebben a helyzetbe. Magára hagytam a hamis könnyeivel és a sosem látott idegennel. Nagyapám mesélt arról, hogy anyám gyerekkorában milyen kirohanásokat rendezett és hisztizett. Egyszer elszökött a birtokról, hogy többet haza sem jön. Elment a bejáró út végébe és egész délelőtt ott szipogott, majd ebédre már otthon maszatolta a könnyes arcát és falta a forró tyúklevest. Kisírta magát. Mikor már iskolás voltam emléxem nagyapám néha megjelent a lakótelepen a szippantós traktorjával és valami kegyetlen módon szégyenlettem a többiek és főleg a lányok előtt, hogy nagyapámnak ilyen munkája van és, hogy milyen büdös a traktor a szennyvízszippantástól. Mára ez is átértékelődött bennem. Az a rengeteg képmutató ember aki színleg él és másnak adja ki magát, ezzel szemben soha sem ismertem annyira nyíltszívű és őszinte embert mint az öregem, aki mindíg odajött hozzám és barátságosan magához vont, nyomott egy barackot a homlokomra, előkotort a zsebéből némi aprót. Ezalatt a többiek összesúgtak-búgtak a hátam mögött és halkan kuncogtak. Szánalmas voltam én is, hogy az ő értékrendjüket kerestem és igyekeztem megfelelni nekik. Mára mind felnőtt ember és maguk mögött hagyták romokban heverő családjukat. Ismerek azóta is néhányat, akiket már csak a büszkeség tart össze mert a csipkekendő alatt az egész egy bűzölgő szarkupac és itt-ott kivillan azért a szar, mert szűkös a zsebkendő és hol itt, hol ott kell igazgatni. Nekem szerencsém volt mert még idejében felismertem, hogy nem nagyapámat kell szégyenlenem hanem saját magamat és a barátaimat.
Később nagyapám egy sertéstelepen dolgozott és hajnalonként találkoztam vele egy hídnál. Ő széles mozdulatokkal tekert ki a malaclopó kerékpárjával a városon kívülre én meg a piacon át mentem iskolába. Néha elmorfondíroztam rajta, hogy az öreg bogárszemű vajon mitől ilyen nyugodt. Nem hallottam őt soha panaszkodni, az összes akkori ismerősöm csak sivalkodott és panaszkodott, hogy minden milyen rossz. Az öreg csak mosolygott a bajsza alatt és néha barátságosan vállonveregetett. Egyszer elmesélte, hogy bevitték őket katonának és vitték volna ki a frontra. Akkor eszébe jutott, hogy ő egyáltalán nem egy bátor ember és nem is tudja miért kellene neki bárkit is megölnie. Vagy, hogy neki miért is kellene meghalnia ott a pusztába egy szaros golyótól ? Úgy érezte neki ehhez semmi köze és nem az ő ügye, elszökött haza a mamához és csendesen leélték az életüket. Bocsánat a mamám még most is él békésen, de természetesen már idős. Istenem de jól tette az öreg, hogy akkor hazaszökött és nem adta a fejét a politikára. Igaz soha nem jutott be neki a propaganda, mert amíg mások nagy szélesre tárt mellénnyel és felfújt piros orczával hintették a bor mellől a nagy magyarságot, hogy mi is az igazság és vesszen ez meg az. Addig az öreg megnézte nem szomjas-é a tehene és, hogy tiszta-é a malacok ólja, összeszedte a tojást, megmetszette a szőlőt. Szerencsére ezt a jó tulajdonságát megörököltem. Még életemben nem mentem el egyetlen szavazásra sem és nem is fogok, hogy miért ? Mert senkinek sincs igaza, csak egyedül nagyapámnak aki nem a maga igazát kereste hanem megnézte szomjas-é a tehén. Acsarkodásból megélni nem lehet és a mai politikai élet már másról nem szól. A nagyapám bűnözőknek nevezné őket ha látná hová süllyedtek.
Az öreg a fröccsöt szerette amíg volt hozzá gyomra és a nagyanyám főzte magyaros ételeket. Aztán mikor megidősödött ugyan még vágott malacot és füstölt szalonnát meg kolbászt, de ő maga már nem ehetett. Amikor fiammal és feleségemmel meglátogattuk őket, az igen nagy boldogság volt számára. Tüsténkedett és lehordta a padlásról amit csak lehetett. Megpakolta a táskáinkat dugig és neki ennyi is elég volt amit az élet nyújtott számára. Hazafelé a vonatot belengte a füstölt szalonna és kolbász illata de már nem szégyenlettem mert nem figyeltem arra, hogy ki mint vélekedik erről. Arra figyeltem, hogy kitől kaptam és, hogy milyen szívvel adta azt nekem. Melléültem nagyapámnak és belenéztem abba a nagy fekete bogár szemébe. Amikor a kórházi ágyán feküdt és másnap meghalt, akkor is belenéztem a szemébe. Csillogott és békés volt. Láttam rajta, hogy megalázva érzi magát és fáradt volt. Soha életében nem volt kórházban, de még csak orvosnál sem nagyon, csak így élete alkonyán. Ott volt az intenzív osztályon és meztelenül feküdt egy lepedő alatt. Hasából csövek jöttek ki és az orrából is. Azt gondoltam magamban, hogy erre semmi szükség mert neki már meg kell halnia annyira idős. Talán jobb lett volna ha nem viszik be a kórházba hanem ha fájdalmasan is de otthon a szerettei közül távozik és nem a rideg nővérek kezei között egyedül és elhagyattatva kell távoznia. Mikor utoljára láttam már nem volt mondanivalója és kérdezni sem kérdezett semmit. Csak belenéztem a csillogó szemébe és láttam benne, hogy nyugodtan de várja a kijáratot. Szívesen ráborultam volna a vállára és hozzábújtam volna még így felnőtt fejjel is, de sok volt bent az idegen és az öreget sem akartam felzaklatni.
Másnap meghalt az öregem csendben, én már Budapesten voltam és csak utólag hallottam. A temetésére hazautaztam egyedül, nem mentem oda a felravatalozott holtesthez mert zaklatott volta a sok képmutató rokontól. Egyik jobban illegette magát a másiknál és már sustorogtak, hogy kié lesz a mi az öreg után. Én elbballagtam egy félre eső részre és kisírtam magam. Nagyon nehéz szívvel mentem vissza. Elkísértem a népet a gödörig és csenben vártam, hogy mielőbb vége legyen. Fájdalmasan felhörgött mindenki amikor a föld súlya alatt összeroppant a koporsó. Tompa de határozott reccsenés a föld alól és rázuhant az öregre a két méter föld súlya. Ez a szerencsétlen népség még a koporsóra is sajnálta a pénzt. Még a temetőből kifelé menet is cívódtak és össze-össze villant a szemük, hogy ki tehet arról, hogy összeroppant a koporsó fedele. Aztán ment tovább a ki mit visz-vesz-kap és örököl. Otthagytam őket és elmentem egy kocsmába ahol az öreggel régen iszogattunk néha. A hely megváltozott és egyáltalán nem éreztem magam jólott. Vettem egy fél liter Uniqumot és kiballagtam a folyópartra visszaemlékezni. Végiggondoltam az életét és az enyémet, hogy hol kapcsolódott és, hogy nekem mi maradt az öreg után. Nekem maradt mindenki közül a legtöbb. Megörököltem tőle az egyszerűségét és, hogy tenni a politikára meg a hátad mögött a gúnyos kacajra, ha azt követed nem lesz nyugtod és nem lesz békéd. Az öregnek köszönhetem azt, hogy tudok az emberekre úgy nézni mint ember és ha még büszke is vagy éppen, hogy engem lenéz akkor is azt gondolom, hogy neki ez nagyobb szenvedés mivel neki ez terhet jelent.
Azok az apró, fekete, beszédes, csillogó szemek........


 guga2003. ápr. 09. 07:04 | Válasz | #33 
Az apai nagyapám nem volt beszédes ember. Komor és szűkszavú volt, megviselte őt a háború. Valószínű, hogy sokkal felszabadultabb életet élhetett volna ha elszökik úgy mint az anyai nagyapám. Mindkét nagyapám elhunyt már. Az apai nagymamám is követte nagyapámat rövid idő elteltével. Nagymamám kiszolgálta nagyapámat egy életen át. Amikor összeházasodtak egy kastélyban szolgáltak mindketten.Ott született apám és a testvére. Arról az időszakról mindannyian sokat meséltek és még én is szót ejtek róla. Lényeg, hogy az öreget elég fiatalon behívták katonának az orosz frontra. Első világháborúnak nevezett történelmi esemény. Halála előtt egyszer elmesélte, hogy egy keményre fagyott román katona holttestéről lopta le a bakancsot mert az övé már elvált a talpától. A tarisznyájából ellopta az összes konzervet és a csonttá fagyott kenyeret. Hadifogságba esett és évekig sziklát, követ és zúzalékokat cipeltettek vele az állat Oroszok. A hülyék lerobbantották a hegyet dinamittal és lecipeltették velük a Dnyepper partjára a köveket, kikötőt építettek velük. Aztán mikor hazaengedték két hétig utazott egy vagonban élelem és víz nélkül. Voltak vagy negyvenen abban a vagonban és úgy élték túl, hogy amikor a vonat megállt akkor néhányan leugrottak füvet és csöves kukoricát tépkedni (nesze neked mekkdonáldsz meg pidzáhát)a vonatban aztán mint a disznók vagy bármi állat befalták a zöldet. Nagyanyám mikor hírét vette, hogy vonat érkezett az állomásra hadifoglyokkal , akkor mindent félretéve elrohant. Kint az állomáson hosszú percekig sírtak egymás nyakába borúlva. De nem csak ők, hanem azok akik éppen akkor és ott évek múltán egymásra leltek.
A manapság házasodó fiatalok már azt is képesek válóokként benyújtani, hogy a másik büdösebbet fingik a kelleténél. Rájuk férne néha kétheti vagonban utazás, két cső kukoricával. Némileg leegyszerűsödne számukra is az élet. Mint annak a fiatal srácnak aki hat napot töltött egy kiszáradt kútban és legalább annyiszor lezuhant. De végül kijutott mert egy apró kődarabbal helyet vésett a körmeinek. Végül csak annyit tudott mondani, hogy nincs mondandója, örül, hogy még életben van és köszöni szépen a kérdéseket de csak köszönni tud. Nincsenek elvárásai, hogy forró vagy éppen huzat van, vagy, hogy késik a valami. Minden rendjén van úgy ahogy adódik. Leegyszerűsödött számára minden, vígan megette azt amit eddig lefitymált és kétszer is megköszönte.
N/A szóval nagyapám. Azt tudom, hogy szeretett meccsre járni de sohsem ordibált. Szerette a szotyolát de nem köpködte szét mert aszonta az cigányos. berakta a zsebébe vagy egy zacskóba és utána belerakta egy kukába. Mindazonálltal nem volt különb ember másoknál mert ha az lett volna akkor nem halt volna meg.
Csak ült mogorván a keskeny lakótelepi konyhában a Sokol rádió előtt (2 band 7 transistor) és szítta a Kossuthot, persze meztélábasat. Aztán évek múlva a Fecskét. Néha loptam tőle egy-két szál cigarettát és olyankor egész délután köhögtem. Ott ült csendben és ugyan hallgatta a propagandád de nem jutott be neki. Szerencsétlen uniósok akik szopják mint az anyatejet, ha akkor éltek volna és látták volna az öreget, hogy csak hümmögött. Egyetlen szavazásra sem ment el mert úgy érezte vetítés csak az egész. Néha amikor híreket hallgatott csak megrándult a szája széle és abból lehetett tudni, hogy mögéje lát a kommentárnak.Csak ő tudta igazán, hogy kik az Oroszok, mert közöttük élt évekig és már beszélte a nyelvüket. Méghogy a Kommunizmus és az ő elvárásai. Mi szükség a propagandára talán nem bíznak az emberekben ? Talán nem működne a dolog magától ? Mi szükség erre az árnyékként követő uniós propagandára ? Talán nem bíznak az emberekben ? talán a dolog nem működne magától ? persze az eső esik és lefolyik az ereszbe , onnan a csatornába és onnan a folyókba majd vissza a tengerekbe. Teszi mindezt a saját hite és akarata szerint. De egyet elfelejt, hogy meg van vezetve szabályok alatt, mint a kutya amelyik szabadon futkorászhat amíg a póráz engedi.
Nesze neked fűcsomó és csöveskukorica. Biztos voltál már úgy, hogy 10perc alatt sem tudtad eldönteni éppen mit rendelj az étlapról vagy milyen üdítőt rendelj vagy emelj ki a hűtőpultból. N/A ez a gondod hamarjában elmúlna ha belemerülnél egy ilyen kéthetes vagonérozásba, ahol menet közben kell kitartani a valagad, hogy ne a vagonban bűzölögjön a csutora. A vizelés még oké mert háttal állsz a többieknek, de ez ? Egy-egy óvatlan szemvillanás még ha kerülik is, na most rendelj onlájn pizzát bazze.
Az öreg mesélte, hogy jött egy szerelvény magyarországról megrakva búzával és szemes kukoricával. Az ellenkező vágányon jött szemben és annak a juttatásnak volt a része amit évekig fizetett Magyarország az Oroszoknak kárpótlásként, javakban és anyagiakban. Amikor a szerelvény megállt szemben is és arra várt, hogy tovább engedjék akkor megkockáztatták. Mindannyian átrohantak és kétmarékkal szedték a búzát, szemes kukoricát az ingükbe és a nadrágjukba ahova csak fért és össze tudták fogni, nesze neked gyors kiszolgálás, hol is a panaszkönyv ? nem révedeztek hosszú percekig az étlap felett. Van búza és szemes kukorica. Ebből is csak annyi amennyit adott időn belül össze tudsz szedni. Szerencsétlen játékosok akik abban a szar üvegcsőben kapkodnak a pénz után és veszettül gyűrik a zsebükbe adott idő alatt, phőőőjjj be szánalmasak, olyankor mindíg nagyapámat látom magam előtt, ahogy tereli a búzát a kockás ingébe.
Apám egyszer megvallotta, hogy az öreg soha nem szólt hozzá egy szót sem és nagyon irígyel engem mert halála előtt az öreg elbeszélgetett velem egy egész délutánt. Apám a konyhából hallgatta ahogy az öreg mesél. Nem akart bejönni és nem akarta félbeszakítani csak figyelt , mert ennyit még soha sem hallotta beszélni. Talán érezte, hogy lassan lejár a szallag és túl sok volt bent neki amit még szeretett volna valakivel megosztani. Szinte mindent elmesélt egy délután alatt, az egész életét. Ennek ellenére sem érzem úgy, hogy nagyon közel kerültem volna hozzá mert nem engedte soha. Csak ült csendben a Sokol előtt(2 band 7 transistor ) és pöfékelte a Kossuthot, később a Fecskét. Ennyi ami őróla megmaradt. Külsőleg nem volt kedves ember, inkább egy mogorva és zord ember jellemét lehetett leolvasni az ercáról. Kifelé kemény lelkületet mutatott. De nagymamám elmesélte, hogy ott az állomáson neki is záporoztak a nyakába a könnyei, annyi év hadifogság után. Tudom, hogy érzékenyebb volt bárkinél és nagyobb is volt a lelke, csak nem mutatta ki mert azt tanították neki az szégyen. Ha kitárod magad akkor azt hiszed támadási felület vagy sérülsz. Egyáltalán nem, a legjobb a terített pakli mert utána nincs mivel vádolni. Ha nyíltak a lapjaid és mindent kiteregetsz akkor hol a támadási felület ?
Azzal jönnek, hogy tudom loptál a boltból egy csokit ? Igen tudom mert mielőtt mondtad már megírtam, hogy loptam a boltból egy csokit.
Megvetnek mert sokkal rosszabb embernek tartanak maguknál ? Aszongya, hogy ő soha nem cigizett, ötös vót a ebből és még egy üveg sört sem engedett meg magának soha, hát még jointot ? Sőt még elmegy szavazni is, sőt magasról néz le rád ?
Igen értem én, legalább én tudom, hogy nálam mocskosabb ember nem létezik, igen tudom mert mindenkit megb@sztam akit tudtam, mindent megittam és elszívtam, lenyeltem , elloptam, kibeszéltem, megettem, megkívántam, megcsináltam amit csak lehetett. A legrosszabb vagyok mind közületek, de kérlek ha a férgek a föld alatt megkülönböztetnek majd engemet akkor tényleg mondjatok rám nemet. De amíg az én húsom és csontom ugyan olyan ízletes mint a tied addig vegyetek egy mély lélegzetet és nézzetek fel abból a hülye étlapból és rendeljetek egy kis emberséget. Az öregemnek nem volt választása mert ha valami nemtetszésének adta volna jelét ott lőtték volna fejbe ahol van. Neked kicsit több a lehetőséged mert választhatsz, vagy beszopod az ideológiát vagy megrándítod a szád szélét és elengedsz egy félmosolyt, hogy ilyen is van.
Néha nem árt magunkba nézni és felismerni az állatot, hogy egyáltalán nincs bennünk semmi szeretet és megértés. Végül is hol van ? Mutasd meg nem nekem hanem magadnak, hogy az amit magaddal elhitetsz az hihető. Én már tudom, hogy hamisan álltatod magad. Ha kimész öt napra egy erdőbe és azt mondod nyugodt vagyok akkor éppen hazudsz, mert tíz perc múlva jön a villamos vagy éppen sorban állsz egy nagymarketben és ciccegsz, hogy az a fasz szőke mit ügyetlenkedik a sorban meg feltart.
A nyugalom belülről fakad és nem erdőtől függ.
Nagyapám nyugodtan vette a kanyart, gelebében a lopott Magyar búzával nyugodtan szart ki a vagon ajtaján és valószínűleg nem zavarta ha éppen a szemébe néznek mert nem volt rajta az étlapon.
Végre hazajött, felesége nyakába borult majd odaült a Sokol elé és magában végigfüstölögte az életét a meztélábas Kossuthal, később a Fecskével( 2 band 7 transistor)és az egészet elintézte egy félmosollyal.
Íme ennyivel tartoztam neked nagyapám, sőt többel is mert amilyen szigorú és szótlan voltál annál beszédesebb volt ahogy ott ültél némán.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. ápr. 10. 22:44 | Válasz | #34 
Anno 1992 vidéken egy állomás....
Széplélek, agyontanult, szemüveges és félszeg egyetemista ül a váróteremben velem szemben. Szemét sem emeli rám csak úgy villanásokra. Szándékosan keresem a pillantását, hogy zavarba hozzam. Látszik rajta a nevelés. Aprókat szipog, a papírzsebkendőjébe hang nélkül csavarja bele a csulát és fintorog hozzá, nem nézi meg utána az eredményt, hanem akkurátus ámde gyors mozdulattal még menetközben összehajtva zsebregyűri. Igazán testi ember és kellően félművelt a szétdiplomázott agya mert nem tudja kellően álcázni a fingását. Halk, hang nélküli de a mozdulat ott volt ahogy kicsit megdőlt és tekert egyet a valagán. Ilyet csak avatott és igen figyelmes szem vesz észre, a pórnép már csak a szagot vágja és pislognak zavart, vörös arczal mert mindegyik azt hiszi, hogy róla hiszik azt, hogy ő pukizott. Aztán ez a meglett cingár testi csávó mivel érzékeli, hogy le sem veszem róla a szemem egyre zavartabb lesz, én meg annál inkább belésúlykolom az égető nézésemet, most már határozottan le sem veszem róla a szemem. Mint a kígyó az áldozatáról. Azt még nem tudom, hogy mi ezzel a célom, de tudom, hogy csináljam végig. Az tetszik benne, hogy pusztán a mozdulatlan nézésemmel elérem, hogy a nyirkos tenyerét a nadrágjába törölje. Majd megigazgatja a diplomata táskáját, megtörli a szemüvegét. Látszik az orrán a szemüveg feltörte ,piros hely. Aztán ahogy felteszi és újra megpróbál fókuszálni a világra, majd a lesújtó tény, hogy még mindíg figyelem. Lehetne ő is fölénybe ha visszanézne ugyanolyan erősen, de nem teszi. Inkább határozatlan és értelmetlen mozdulatokba menekül. Nézi a plafont, feláll és megigazítja a nadrágját, de minden cselekmény után ellenőrzi, hogy figyelem-e még. Mozdulataiba egyre több szereplés vegyül. Olyan mint a kezdő színész a színpadon, ahogy lassan de biztosan beletörődik a jelenlévő tekintetekbe, majd átesik a holtponton és elkezd játszani. Egyre több szabad elem jelentkezik a merev betanult elemek után, egy óra múlva már egy teljesen más személyiség áll a színpadon és még a taps sem hozza vissza mert tudja nem neki szól, hanem annak akit alakított. A mi mukink megnézi az óráját, előveszi a mobilt és áttúrja jobb híjján az eltárolt neveket. Majd hátradől és érzem kezdi megadni magát. Kicsit engedek a gyeplőn és félrenézek pár másodpercre, a reakciót már előre tudom. Mikor visszanézek értetlenség és megkönnyebülés együttes jelei, lelohad a mellkasa és nagy sóhaj. Újra elkezdem figyelni de most a cipőjét és sokáig, lassan veszi az adást és ő is megvizsgálja lenézve, hogy ugyan mi kivetni valót találtam rajta, hát semmit ázze de ezt még nem mondom el neki. Rajtunk kívül még négy-öt ember van a váróteremben, cigaretta és doh meg a régi pudvás padok szaga amit fényesre ültek a nadrágok. A mi mukink teljesen zavarban van mert a cipőjéről lassan emeltem a tekintetem a térdére, egy kicsit elidőztem ott és megvártam amíg ő is kétségek közt néz a saját térdére. Aztán nagyon lassan szinte mint az ólom ahogy folyik, de annál biztosabban megállapodott a tekintetem az ölében. Határozottan és félre nem érthetően jelent meg egy kis kackiás vigyor a szájam szegletében. Valami régi feszkó juthatott eszébe vagy sikertelenség mert rettentően elvörösödött.A férfiasságán eshetett csorba, hogy így zokon vette a pillantásomat, megkegyelmeztem neki Az ingén volt a sor, végigpásztáztam azt is és folytattam az állán át a szájáig, a szemét akartam célba venni, de kiborult a bili. Elkeseredetten nyúlt a táskája után és elővett egy gondosan becsomagolt szendvicset. Tegnap rakhatta vagy csomagolták el neki mert nagyokat nyelt hozzá. Nem volt a keze ügyében folyadék, gondolom kidobni nem akarta a szendvicset, de nem is készült rá, hogy mint végső menedékként szolgál majd a mai nap folyamán. Mondom nagyokat nyelt és szárazan, igyekezett minél több nyállal elkeverni testi barátunk a szendvicsét de nem sok sikerrel. Egyre vörösebb volt az arcza és csak kínlódott a rágással. Rájött, hogy tudom miért csinálja és emiatt mégjobban elkeseredett. Mivel mégtöbb figyelmet szenteltem az étkezésének mint ezelőtt bárminek, így egy óvatlan pillanatban felpattant és otthagyott csapot-papot elrohant a terem végébe a vízcsaphoz, tőle még a táskáját is ellophattam volna én vagy bárki, ő most az életével játszott. Talán elfogyott a nyál vagy fejébe vett egy túlon túl nagy falatot. De kellett a víz és most az mindennélk fontosabb volt.A vízcsapot hiába nyitotta tövig eltelt pár másodperc mire a hörgő levegő után megjelent a víz. Már nem törődött semmivel, oda az illem és oda a jóneveltség. Szájába vette a csapot és nyeldekelte a vizet szaporán, nem néztem oda csak fél szemmel. Sőt esélyt adtam arra, hogy összeszedje a kétdiplomás önmagát. Felálltam és kisétálltam, de a padon hagytam a cuccaimat, hogy tudja még visszajövök. Kimentem az állomás elé és megtömtem a pipámat. Szippantottam egy mélyet és bent tartottam amíg csak tudtam. Szinte röhögve fújtam ki a végét és köhögésbe ment át. Még maradt a göbből egy szippantani való ami nem visz át a ló túloldalára. Azt már gondosabban tartottam vissza és mint aki komoi. Hát ennyi és most jöhet a finálé.............................................................................................................................................................................. ....................................ázze.

Tudtam nem sok időm maradt, ezért a mi mukinkkal mit sem törődve visszavágtattam a helyemre, kettőnkön kívül nem sokan voltak a teremben. Egy házaspár csenben diskuráltak talán a csekkekről, hogy mit hová. Egy bakancsos fiatal csaj akinek se formája, egy nénike kaskával és a többire már nem volt időm. Tudtam, hogy pár másodperc és jön...............................................................................................................................ázze.

Benyúltam a hátizsákba a walkmanért és felraktam a fülest amíg volt időm. Már éreztem a lüktetést és azt a furcsa hangulatot ami kicsit széthúzza a függönyt és többet veszel észre. Szinte úgy érzed mindenre tudsz figyelni. A mi mukink már többet nem volt ellenfél. Nem akartam bántani és azt sem, hogy bármit. Egyszerűen így adta a helyzet. Mint régen egy lány a szegedi vonaton. Csak ült szemben az ülésen és úgy adódott, hogy oda szólt as helyjegyem. Egy darabig csak hallgattam amint neszezett, később mélyen a szemébe néztem, majd a mosdóban találtuk magunkat mert úgy adódott. De volt ilyen liftben is. Az ember már csak ilyen testi mint a fingás és kényszere van, valahol ki kell gyünnie.
De maradjunk a mi mukinknál. Egyszerűen belekapaszkodtam a gondolatba, hogy most valamit mutatnom kell neki, hogy milyen a gátlások nélküli...... de megfogalmazni már nem tudtam magamban, hogy mi. Egyszerűen csak annyi maradt, hogy gátlások nélkül. Nem kellett volna szívnom ahhoz, hogy levetkőzzem a gátlásaimat mert eleve egy hülye alkat vagyok.

Marilyn Manson, sokat sejtető zene és hamar elvisz. De mondom a dolog kétoldalas, nekem nem kell ahhoz szívnom, hogy ezt megtegyem. Egyszerűen ez csak több ötletet ad. De mi a faszt magyarázkodok itt és kinek mikor csak egyedül vagyok, hát rajta hát. A srácnak tudtomon kívül néztem a szemébe, persze nem oda figyeltem, a gondolataim máshol de őt mégis sakkban tartotta és automatikusan védekezett. Aztán mikor rákoncentráltam ami ilyenkor nagyon nehéz mert olyan mint a tudtathasadás. Megpróbáltam azon túl, hogy ránézek még figyelni is rá. Nem sok sikerrel de elértem, hogy meredten bámult rám mint aki várta a kegyelem döfést. Na ázze most figyelj és felálltam. A zene első ütemére mozdultam, a teremben mindenki engem figyelt de már senki sem érdekelt. Ez olyan mintz a halál.......................................................................................ázze.
Már a mukink sem érdekelt, csak roptam a táncot lendületesen és csak az érdekelt, hogy a mozdulatom a zenével harmonikus legyen. Persze ebből ők semmit sem hallottak, csak a csihogást a padlólapon, ahogy a cipőm csoszolt meg max. a suhogást a karommal és a ruhámmal amit lejtettem. Arcom elszánt lehetett mert nagyon oda vonzotta a pillantásokat. Gondoltam is, hogy ez nem színház pöcsök, nem vettetek belépőt, mi a szart bámultok ilyen meredten ? Mondom a kutya sem érdekelt és akár meg is halhattam volna észrevétlen mert csak arra figyeltem, hogy a mozdulataim simán passzoljanak a fülembe sipákoló zenéhez. Már rég túl voltam azon, hogy észre vegyem bárki is van itt rajtam kívül, vagy, hogy akárki is figyelhet. Csak a zene a lényeg, aztán egy hullám végén tudatosult bennem, hogy mi volt a forrás, hát a srác aki ott ült és meredtren bámult. Éppen tisztultam de tudtam nem sok az időm mert jön a következő hullám. Lihegve megálltam és levettem a fülhallgatót. Egy vonat érkezett és magára vonzotta a figyelmemet. Hosszú fékezés és sípolás, véget nem érő zakatolás mire megállt. Aztán az emberek zaja, leszállás és beszélgetések mind olyan tisztán jött és mindenkié külön. Összepakoltam a cuccaimat a hátizsákba és felkaptam a vállamra. Miután végeztem odamentem a mi mukinkhoz és melléültem. Határozottan és bizalmasan mint egy régi ismerős átkaroltam, majd megnyugtatóan ennyit mondtam neki ne fossál, szard össze magad és ezzel röhögve felálltam és elhúztam a csíkot. Az ajtón kifelé menet még kacsintottam egyet rá és tudtam nagyobb bajban vagyok mint ő mert nekem még ki kell keverednem ebből a pszihó szarból amit képzelek. Amikor végképp feléadom, hogy sikerüljön akkor lenyomok vagy 6-8 sört és az visszahoz....................................................................ázze sokáig sétáltam és azt sem tudom, hogy hol csak izzadtam és meneteltem a dübörgő zenére. Összehoztam a ritmust a szekérrel, a gyalogossal, a fagylaltozóval és a híddal. Végül lelültem egy tóparton a fűzfák alatt és azt mondtam bazdmeg te állat hát mit csinálsz ? Órákig ültem a fa tövében és engedtem, hogy a hangyák is birtokba vegyenek. Szépek voltak és vörösek és az sem érdekelt, hogy egyáltalán valami érdekel-e. Semmi-nihil ázze. Lassan jöttem vissza a tóparton az énemre és arra, hogy egyáltalán ki vagyok és hová készülök. Megvártam amíg biztosan tudom, hogy ki vagyok, azt is tudtam nehéz dolog. Tényleg nehéz mert elég pszihós vagy, hogy a faszba írják. Disznó ember vagyok ésd kész. Ez voltam rég és már csak egy könnycsepp uitána mint emlék, hogy jó volt jól esett a szegedi vonaton, lifteben és bárhol a testbeszéd, de már nem az vagyok és elmúlt és volt aki hitt bennem, hogy kivárta és, hogy elmúlik és már nem az vagyok. Azt hiszed most te több vagy és veled ez nem eshet meg ? Hát szarul gondolod mert épp, hogy előttem állsz még oly magabiztosan is. De mivel gőzöd nincs miről nyomom a szöveget így báérmikor csapdába eshetsz tanult barátom aki a papírjaiban hisz és az elért eredményeiben, amit pillanatok alatt átadsz a földnek amint hintik rád a göröngyöket.

Test a földé lélek az égé....................
Ha élsz ég-é vagy föld-é az életed, minek adod vissza a lelkedet. Földnek-é vagy égnek-é és ha égnek akkor mitől ég ? Mert bármit értél is el és bármi az eredmény nem azért égsz vagy ítélnek el mer akármit tettél vagy nem. Az ítélet csak annyi tiszta vagy-é avagy sem ?
Én bármit tettem a lelkem hófehér, ha gondolod érezz bele, hogy a tiéd most mitől keserű és sötétedik ? Talán mert hozzám képest különb embernek tartod magad ? De az eszedbe jutott már, hogy a mérce nem én vagyok és nem is egy másik ember ?
Nem folytatom.....................................

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. ápr. 11. 22:12 | Válasz | #35 
Szilárd egy amatőr dobos, fix zenekarban nem játszik mert annyi ideje nincs neki, de néha vállal fellépéseket. Egy időben átjártam hozzá gitározgatni. Inkább akartam mint tudtam de legalább meg volt bennem a lelkesedés. Nagyokat headbangeltünk egy-egy rákkendzsolára és elbeszélgettünk utána. A szobája volt a próbaterem. Volt egy egész komoly Tama dobfelszerelése, nekem meg egy Simar szóló gitárom. Egyik este néhány sör után rábeszéltem, hogy menjünk ki a búzatáblába dobolni amint besötétedett. Pár sör a füstösben és utána irány a kis kétkerekű toszikocsi. Megpakoltuk a dobcuccokkal és elindultunk a két falu közé. Szigetszentmárton és Szigetújfalu egymástól két kilóméterre ha lehet és közte hatalmas hosszan elnyúló búzamező. Vak sötétben betoltuk a cuccokat a gázcseretelep mögé és felállítottunk mindent. Fixáltuk a székeket is és elkezdtük. Először közönség híjján elég bátortalanul, majd amikor jött egy autó és a hang hallatán lelassított abbahagytuk. Tőlünk egy kilóméterre lehetett a főút mert olyan messzire bevittük a dobcuccot. A sofőr kiszállt az autóból és fülelt, de mi akkor már lehúzódva vártuk, hogy visszaüljön és elinduljon. Amint visszaült azonnal elkezdtük verni a tamot vadul. Yóó volt a ritmus amit a srác alám adott, yóó kis négynegyedes ökörködés. Improvizáció a köbön. A sofőr megint megállt és ismét kiszállt az autóból fülelni. Mi ismét lelapulva és csöndben várakoztunk. Mivel az út mentén voltak lámpaoszlopok így tisztán kivehető volt ahogy tanácstalanul ácsorog. Valószínűleg elunhatta mert megint visszaült és beindította az autóját. Amint elindult ismét belecsaptunk a bőrökbe ahogy a csövön kifért. Megneszelhette, hogy palira vesszük így tovább állt. Párszor még eljátszottuk ezt, közben rájöttünk, hogy a hatásszünetekben még elbújni is felesleges mert az emberi szem nem lát be egy kilóméter sötétséget úgy, hogy biztosan észrevegyen. Láttuk, hogy Budapest felől megérkezett a 23:30-as HÉV és sokan kászálódtak lefelé. Páran nekiiramodtak gyalogosan Szigetújfalunak és akarva-akaratlanul közönséget alkottak. Azt, hogy dobolunk már a HÉV megállóban is hallották. Később mikor hozzánk legközelebb értek megálltak mindannyian és hallgatták tíz percen át, mi meg Szilárddal beleadtunk apait-anyait és pergettük a bőrön az ütőt. Kemény rockzenei alapot és néha hosszú pörgetéseket és lejtéseket, megspékelve bőven a cinnel. Aztán elment aludni mindenki, velünk az élen. Nem tudom akad-e ember aki emlékezik erre az estére azok közül akik akkor hallottak.
Mikor alsótagozatos kollégista voltam, olyan igazi pelyhes siheder, találtam az utcán egy kicsi sérült rigót. Fekete rigó volt és törött volt a szárnya is meg az egyik lába is. Amint mentünk kézen fogva a gyulai utcán és megláttam ott bukdácsolva a fűben, azonnal lehajoltam érte elengedve a társam kezét és beraktam a gelebembe. Egyszer-egyszer mint az állapotos nőnek a hasán, nekem is a kék iskolaköpenyem alól kirúgott a madár. Hol a fejével bólintotta meg a köpenyem, hol a még ép lábával. Beérve a kollégiumba, beraktam az öltözőszekrényem fiókjába. Elsiettem neki vízért és szárazkenyérért. Bent a fiókben egészen jóllakott. A lábát hurkapácikához merevítettem, de a szárnyával nem tudtam, hogy mit kezdjek. Az ellátás sikeres volt napokon át. Biztos nehezen viselte a bezártságot, de ezt akkor én még ésszel nem tudtam felfogni. Több napon át bezárva egy fiókba és ott táplálkozni biztos megerőltető volt neki, pedig a végére már szereztem az iskolában rendes madáreledelt amit megkajált volna. Aztán az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy az egyik nálam sokkal idősebb gyerek a szekrényem körül őgyeleg, Kinyitotta az ajtómat én meg távolról figyeltem. A fiú kihúzta a fiókot és észrevette benne a madarat. Egy határozott mozdulattal elkapta a fejét és rácsapta a fiókot. A madár természetesen azonnal kimúlt. Messziről néztem és rohantam sírva a szekrényemhez, de nem láttam mást csak az élettelen lefittyedt fejet. Nem értettem semmit, sem az okát csak záporoztak a könnyeim. Odajött egy tanárnő aki ügyeletes volt a kollégiumban és megvígasztalt, hogy ez nagyon szép dolog, hogy így törődök a madár sorsával, meg, hogy van ilyen de már vége és ezzel átölelt. Akkor ez kimondottan jólesett. Végül kaptam tőle egy olyan képeslapot amit Oroszországból kapott és egy szép kutya volt rajta meg ezüstös flitterek. Akkor úgy éreztem ennél nincs gyönyörűbb dolog.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............

 guga2003. ápr. 15. 21:11 | Válasz | #36 
Engedjetek teret....
A cimbimmel Böcével nekiláttunk sörözni a Práter u.-ban.Már esteledett amikor a hangulatunk a tetőfokára hágott.Elindultunk másik kocsmát keresni és az utcán belebotlottunk egy költöztető brigádba akik a 10 emeletesből szállítottak el valakit.Biztos láttátok már,hogy miként fest egy ilyen költözés amikor az utcán ki van terítve mindenetek a kocsi mellett.Addig sündörögtünk körülöttük amíg alkalmunk nem nyílt felemelni egy jópofa egyszemélyes ágyat.Szép dizájnos volt és csak poénból kaptuk a fejünk tetejére és sétáltunk vele el.Gondoltuk úgyis észreveszik és utánunk jönnek.Csak nem olyan barmok,hogy ilyen fasza ággyal hagynak arrébb állni.Ha meg utólérnek akkor kidumáljuk magunkat meg vihogunk néhányat,látják rajtunk ,hogy ökrök vagyunk.Nem így lett,egészen az üllői úti éjjelnappali-ig cipeltük.Cirka 1,5 km két tántorgó alakkal és egy ikeás csilivili ággyal.Ott letettük és ráültünk vigyorogva.Egyszer jön egy arc és azt mondja,hogy mire kell nekünk az az ágy itt az utcán? Beadtuk neki,hogy meghalt a nagymamánk és a rokonok széthurcolják a vagyonát,mi meg csak ezt tudtuk elmenteni és arra várunk,hogy valakivel haza tudjuk fuvarozni.Erre a muki,hogy mit kérünk érte? Pofátlanul kértünk tőle 20e ft.-ot. Azt mondta ad egy 10-est meg 2 láda Heineken sört behűtve. Bele mentünk a boltba és kiderült,hogy akkor vett a kisközértben 2láda behűtött sört ahol álltunk. Ott parkolt egy kisteheraútóval és feldobtuk a platóra. Éppen csak kiparkolt és elindúlt amikor a sarkon megjelent két fickó akik a költözésnél segítettek.Gondolom az ágyat indultak keresni. Gyorsan a földre löktem a haveromat és mondtam maradjon és figyeljen.Mivel sötét volt azt nem látták,hogy kik vagyunk és abban sem voltam biztos,hogy emlékeznek ránk.De nem jöttek hozzánk közelebb mert színleltem,hogy részegek vagyunk és a haveromat éppen leokádom ahogy próbálom felsegíteni a földről.Amikor eltűntek egész éjszakás murit csaptunk.
Utólag is bocs az ágy tulajától,ha ezt olvassa.
Ma ilyet már nem tennék.Kinőttem belőle.

Ez kb. 6 hónapja történt Bp.-en a nejemmel és az alkalmi barátnőjével.Nem vagyunk színházba járó emberek sem én sem a nejem. Valahogy taszít a miliő ami meghatározza az uralkodó széljárást a színházbajárók között. Anyósom és apósom pedig ellenkezőleg,igenis kiglancolják magukat,bunda meg mifaszom és mennek,de nem mindíg érnek rá. Van nekik bérletük az Erkelbe és ha nincs lehetőségük elmenni akkor előre lebeszélik a nejemmel,hogy szervezzen be maga mellé valakit. Felhívta az egyik ismerősét és mondta neki,hogy találkozzanak a Blahán 18.30-kor mert 19.00-kor kezdődik az előadás.Úgy is volt,nagy lelki nyugalomban leadták a ruhatárba a kabátot és lépdeltek a bejárat felé.a jegyszedő néni meg elképedve nézett rá és ennyit mondott:de hölgyem ez a Madách színház!
Aztán kicsit késve de beértek az eredeti Erkelbe viszont előtte még bepróbálkoztak az Almássy műv.házban egy idős néni útmutatása alapján aki azt hitte,hogy az az mert olyan nagy ott a sürgés-forgás.
A végén sem volt az eset mentes a cikiktől,a nejem az első felvonás után tanakodva kérdezte a barátnőjét:te vége van?Még nem is ért a téma a csúcspontjára.Mindegy menjünk a ruhatár felé és nézzük meg mit csinálnak a többiek.
Ő az én feleségem,az életem párja aki eképpen jár színházba. Ezért vettem feleségül,legalább zajlik az élet körülötte.

Dolgoztam egyszer a Hungaro Casing-nál mint nyomdai segédmunkás.Ez a Vágóhíd u.-i Nagyvágóhíd területén volt egy lepukkant svábbogarakkal teli épületben.Nagy divatja volt ott is a topic-ok indítása de ott a wc ajtaján történt mindez.Mindenkinek munkaeszközként a zsebében volt egy alcoholos filc amivel fóliákra kellett az aktuális munkafolyamattal kapcsolatban infot írni.Ezzel az eszközzel volt hivatott beülni reggel kávé és az emésztést megterhelő kihatás után a wc-be mindenki.Én és a haverom jöttünk rá elsőnek ,hogy milyen jótékony hatást gyakorol az ember lelkére az ott eltöltött 10-15 unalmas perc.Amit áldozhatunk a szaráson kívül aktív társadalmi kapcsolattartásra is.
Szal az a lényeg indítottam egy topicot azzal a címmel,hogy ki a legnagyobb grafomán?
A szavazást döntő fölénnyel vitte el becézett nevén Fődesi Ottokár aki nagy MIÉP-es volt és telefirkálta a nyomdát a sületlenségeivel.
Tehát ha most őt kérdeztem volna akkor mint a Hungaro Casing akkori legnagyobb grafománja ezt válaszolná:MIÉP
Én? NE SZAVAZZ SENKIRE!!!


Mit javasoltok, a kutyaszar ellen?


Ma itt járt egy cimbim a Böce és olvasta ezt a topic-ot.Az első dolga az volt,hogy elkérjen egy receptet,utána pedig azt mondta,szerinte kitömött kutyákat kéne a tulajoknak adni és azt huzigálják maguk után pici kerekeken.
Megfontolandó a dolog és nagyon hasznos.Legalább aki megteheti az térjen át a műkutyára.
Nem kell sétáltatni ha az embernek hajnalban vagy késő este nincs kedve lemenni vele.Nem kell ráhárítani a gyerekre,vagy más lakótársra a sétáltatását ha nincs hozzá kedved.Ha elutazol akkor csak be kell tolni a sarokba,nem szarik a járdára,nem ehető,nem zavarja a szomszédokat az ugatásával.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. ápr. 18. 17:55 | Válasz | #37 
Hat fős család nyomul a bevásárlóközpont pénztárához, két felnőtt és négy gyermek. Izgatottan vizslatják szerzeményeiket, a gyerekek különösen számba veszik, kinek mi jut és minek lehet türelmetlenül nekiesni a délután folyamán. A szülők semmire és senkire való tekintet nélkül állnak sorba. Észre sem veszik, hogy a sor elkanyarodik és ők éppen a közepéhez álltak be, ahol az megtört. Zúgolódó hangok és ciccegések. Ügyet sem vetnek a méltatlankodókra, a gyerekek veszekednek, sivalkodnak. Anyu, anyu vegyél olyat is a Marcinak, már van az iskolában, anyu, anyu az is kell nekem, anyu, anyu szavalják kórusban. Egyik-egyik felugrik az anyjuk ruhájára és ránt egyet rajta, hogy jobban felhívja magára a figyelmét. Az apjuk dúvad módjára rakja ki a futószalagra a csurig megpakolt bevásárlókocsi tartalmát. Fagyasztott húsok, konzervek, tartós élelmiszerek, gyerekeknek játék, barkácsholmi, apróságok. Beletelik egy kis időbe amíg kiürül a kocsi, a gyerekek már felajzva kapkodnak a csokoládék és egyéb juttatásaikért amiket a pénztárosnő már beblokkolt. Összevesznek egy-egy cukron vagy gumilabdán, pedig mindegyiknek jutott bőven belőle. Kapkodnak és nagy a zsivaj körülöttük, a sorban állók türelmetlenül várják, hogy eltűnjenek a színről végre mert tolakodóak és agresszívek voltak. Az egyik nagymama fejét csóválva, halkan súgta oda a mellette állónak, hogy ilyenek a gazdagok, semmi sem elég nekik és hangosak. Azt is megjegyezte, hogy a gyerekeik az iskolában biztos a legneveletlenebbek.
Kifordultak végre az áruház ajtaján és elcsöndesedett a pénztár környéke, akik eddig a szájukat húzták és egyik lábukról álltak a másikra, nem tudtak hova nézni kínjukban azok most megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy végre elhúztak a picsába. Innen-onnan még a sorból lehetett hallani halk méltatlankodást. Sorra kerültem én is és fizettem, visszaszedtem a bevásárlókocsiba mindent és nekiiramodtam a parkolónak. Szerencsétlenségemre pont az én autóm mellett parkolt ez a család. A gyerekek fel-alá szaladgáltak a hipertupercsiliguli autójuk körül és amint mentem volna az enyémhez éppen keresztül vágott előttem az egyik fiú. Majdnem rátoltam a kocsit sikeresen. Megijedt egy pillanatra de utána rögtön felülkerekedett benne a belénevelt társadalmi hovatartozás. Megvetően nézett rám pár másodpercig és várta, hogy megsemmisüljek előtte. Rávillantottam a szemem és odamorogtam, hogy mi van vacak, mit rohangálsz csukott szemmel? Eridj anyád szoknyája alá. Tudtam, hogy felkapják a fejüket erre a szülők és a szemem sarkában figyeltem is az apjukat. Nagy benga, dürhő állat volt, akit csak akkor lehet felborítani ha konkrétan állon vágod. Szúrós szemmel indult meg felém, de csak a gyerekéért jött oda. Morogva felkapta és begyűrte a kocsi hátsó ülésére. Az anyjuktól is megkaptam azt a bizonyos süllyedj el de mán jellegű pillantást. Ebben azonban már nagy gyakorlatom van és egy gyors erőltetett fülig vigyorral honoráltam. Elhúzta a száját és egy hangos ciccenéssel magára vágta a kocsi ajtaját. Odabent remegő kézzel gyújtott rá a hosszúszálú cigarettájára. Ideges volt az áruházi bevásárlás miatt, én is eléggé feszült szoktam lenni mire végzek mert állat módjára megy mindenki mint az ökör és nincs bennük semmi tisztelet vagy részvét, sem segítőkészség. A nő ráfújta a füstöt az ablaküvegre, a férje szájában is ott fityegett a cigaretta. Lehúzták az ablakot és határozottan kitolattak, kicsi kellett volna hozzá, hogy beletolassanak egy Wartburg elejébe. A Wartburg sofőrje egy idős fickó volt smicisapkában. Mérgesen villogott a szeme és kalimpált a szélvédő mögött. Vártam, hogy emez a cigivel a szájában kimutasson a lehúzott ablakon, hogy fákk vagy valami, de annyira el volt magával foglalva, hogy észre sem vette az öreget. Szép látvány, amikor két ilyen fasz szülő szívatja a gyerekeivel a kocsiban a cigarettafüstöt. Ennél már csak a terhes nő az érdekesebb eset. Amelyik sokkal nagyobbra tartja a saját egészségkárosítását mint a születendő gyereke egészségét. Gondolod, hogy később miután megszületik a gyermeke megváltozik a szemlélete ? Á dehogy, a gyerek bent vagy kint oly mindegy. Ott fog füstölni a kiságy mellett és elégedetten dajkálja, hogy aludj kicsim, nem zavarja, hogy a gyerek prüsszög a füsttől és nem nyitja rá az ablakot, hogy nehogy megfázzon. Egyszerű ez mint a turista jelzés. Pár éve dolgoztam a zuglói önkormányzatnak, a feladatom az volt, hogy ha valaki segélykérelmet nyújtott be akkor annak ki kellett mennem a lakására és egy úgynevezett környezettanulmányt kellett készítenem, hogy amit feltárt helyzetet megfelel-e a valóságnak. Élveztem azt a munkát, mert elég sok érdekes emberrel hozott össze a sors. Volt köztük sok hülye, is, de egyre megtanított az a munkakör, hogy sohase bízzak a saját ítéletemben. Már az első napokban megtanultam függetleníteni a munkámat a saját benyomásaimtól. Ha hallgattam volna az érzéseimre, akkor súlyosan megkárosíthattam volna embereket azzal, hogy esetleg megvonom a segélyt, vagy nem ítélem oda. Igazság szerint nem én vontam meg és nem én ítéltem oda, hanem egy javaslatot kellett tennem, ami alapján elbírálták. De természetesen 90%-ban ezen állt vagy bukott a dolog. A legemlékezetesebb eset az volt, amikor a Francia úton kellett bemennem egy ódon, négyemeletes, körfolyosós házba. Undorító hely volt, koszos falakkal és sötét lépcsőházzal. Kopott, zöld ajtó az üvegek helyén fólia és nincs kilincs. Egy vastag madzag szolgált arra, hogy belülről az ajtót rögzítsék. Az ajtó felett ott volt a szám amit kerestem, igen gondolkodóba ejtett a dolog, hogy merjek-e vagy sem bekopogni . Aztán elhessegettem magamtól a rossz benyomást és kopogtam az ajtón kétszer. Kis idő múlva egy alacsony, mosdatlan, szakállas, cingár férfi jött ki és beinvitált. Mondom neki milyen ügyben jöttem és elmondtam azt is, hogy szeretnék körülnézni. Szótlanul beengedett és leültetett a konyhába. Előredőltem a székemen és vetettem egy pillantást a szoba belsejére. Sötét volt és keskeny, egy vetetlen ággyal és egy nagy, barna szekrénnyel. A padlón koszos, kopott parketta és még csak szőnyeg sem. Ennyi, semmi más. A konyhában szintén kopott asztal, rajta semmi. A szék amin ültem talán az volt a lakás egyetlen ülőalkalmatossága. A fickó előttem állt. Rajta gyűrött ing és foszladozott szürke nadrág. Mögötte egy konyhaszekrénynek csak nagyon bátran nevezhető valami, aminek a polcain nem volt semmi. Elmondta, hogy a szociális gondozója javasolta, hogy adjon be egy ilyen igényt segélyért. Ráfektettem a konyhaasztalra a paksamétát, amit ki kellett töltenem. Közben mellettem állva hallgattam a panaszát, nem lepődtem meg rajta mert már megszoktam a lakásonkénti sirámkodást. Ellenben a hangjában éreztem valami furcsát, a szokásostól eltérően nem színészkedett és nem játszotta túl magát. Volt benne alázat és keserűség és megtörtség. Egy olyan ember szólt hozzám, akit ténylegesen megviselt az élet és más esélye nem volt mint, hogy valaki segítsen rajta. Elmondta röviden, hogy miként került ebbe a helyzetbe. Kérte, hogy ha lehet, akkor még ma megkaphassa a segélyt mert ennie sincs mit. Ránéztem és felálltam, mondtam neki, üljön le majd közöltem vele, hogy ennek az átfutási ideje körülbelül két hétbe telik, és ha pozitív az elbírálás akkor kipostázzák. Megmutattam neki az igénylők névsorát és a vastag iratköteget az oldalamon. Láttam a szemében a kétségbeesést. Aztán azt mondtam neki, hogy nézze uram. Én most körbenézek a lakásában és kinyitom a szekrényeket, amennyiben nem találok egyetlen piás üveget sem akkor megkaphatja az összes pénzemet ami éppen nálam van. De amennyiben egyet is találok úgy marad az eredeti felállás. Mindkét szekrény ajtaját kinyitottam, de az ajtónyikorgáson kívül azokban semmit sem találtam. Kongott mindkettő az ürességtől, azokba csak tenni lehetett. Nagyon elszégyelltem magam, hogy ilyen alázatnak tettem ki ezt az eleve megalázott embert. Jótékonykodni szerettem volna? Igen de, hogy? Feltételekhez kötöttem neki ? Akkor most jó ember vagyok vagy rossz? Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a saját megítélésemre hagyatkoztam és a gondolataimra. Rosszabb voltam annál az embernél is aki éppen a Wartburgba tolatott volna bele, de nem csak nála hanem mindenkinél utolsóbbnak éreztem magam. Emberrel álltam szemben, nem egy kérvénnyel. Lesújtottan kivettem a táskámból az aznapi kajámat és csendben az asztalra tettem neki. Aztán elővettem a pénztárcámat, kiborítottam a tartalmát az asztalra. Meg sem számoltam, mert nem voltam kíváncsi rá. Elég undorítónak tartottam magam abban a helyzetben, ha még nekiálltam volna számolgatni, hogy összegszerűen is meg tudjam nevezni mennyire vagyok jó ember akkor……. Semmi akkor, menni innen minél hamarabb. Elköszöntem tőle és leverten lebotorkáltam az utcára. Szoknom kell az ilyen helyzeteket. A kérelmét előre vettem és ráírtam egy piros „S” betűt, hogy tudjanak róla a titkárok.


 guga2003. ápr. 18. 21:42 | Válasz | #38 
Fiatal voltam még kölyök, talán 17-18 éves. Kint bóklásztam a Négy Tigris piacon. Akkoriban még nagyon jó hangulata volt annaka a piacnak. Tele volt ismerősökkel és akármerre mentem, mindenhol ismerős aki ha meglát a karját magasba lendítve köszön. Az egyik a ruhákat árulta konténerből, vastag zoknikat, alsóneműket, szabadidő ruhákat. A másik cigarettákat és üdítőitalokat meg piát. Feljebb a büfé mellett egy furcsa arab aki mindenféle kütyüt, elemet meg műszaki cikket és ha azt mondtad neki joint, akkor 1000 ft-ért adott egy teletömött gyufás skatulyát. A büfékocsiban az Eszter akibe a fél piac szerelmes volt, kicsit én is mert serdülő korom kellős közepén talált és nem tudtam elnézően elmenni a magasra peckelt mellyei mellett. Kicsivel több sült csirkét adott pár jó szóért és egy-egy mosolyért. Nem tudom volt-e férje vagy akárkije mert soha ilyesmiről nem beszélt. Ha megkértek az ismerősök, hogy hozzak tőle kaját meg Uniqumot akkor ügyesen elidétlenkedtem vele pár percig amíg kimérte a porciót. Finom grill csirkét készített, aranyból volt hozzá a keze. Szépen barnára sütötte és ügyelt rá, hogy ne legyen száraz, gondosan megfűszerezte. Kimérte az adagokat sültburgonyával egy-egy műanyag tálra és szelt mellé friss, fehér kenyeret. Választhattam hozzá savanyúságot is. Volt vecsési káposzta, almapaprika, csalamádé és gyönge ecetes uborka. Egy nagy tálcára rakosgatta a négy adag ételt az evőeszközökkel és a kis üveg Uniqumot a műanyag poharakkal. Amikor előredőlt, hogy átnyújtsa az ablakon akkor nem tudtam leplezni a zavarodottságomat, hogy a ruhájából kibukó mellét bámulom. Csak mosolygott rajtam és elengedett egy csiklandozó kacajt. Vittem magammal az ételt a tálcán és nem is az utat figyeltem, kerestem a fejemben a kacaj okát. Mint régen amikor a tőlem idősebb ám sokkal csinosabb főnökasszonyom a fenekemre csapott. Nekiláttunk a srácokkal befalni a csirkét és bőszen öblögettük hozzá az Uniqumot. Már a harmadik kört hoztam ki és eljött a késő délután, kókadoztam az italtól, na meg a nagy meleg. Szállingództak a piacról hazafelé a vásárlók is és az eladók. Már csak mi voltunk négyen a barátaimmal és kértünk süteményt meg valami üdítőital félét. Mikor besötétedett Eszter közölte velünk, hogy hamarosan záróra lesz. Már csak ketten maradtunk az Istvánnal és ő is lassan menni készült. Eszter kijött és leengedte a büfékocsi elejét, hatalmas kurblival tekerte addig amíg be nem fedte az egész oldalát. Én még nem akarództam nagyon indulni mert nem tudtam hová és minek meg kinek. Eszternek sem volt ellenére, hogy maradtam. Megkért erre arra, hogy vigyem ki a szemetet. Seperjem össze a kocsi körül a koszt és hulladékot. Ő meg addig mosogatott. Fogalmam sem volt, hogy ha befejeztük akkor hová és mifelé mert egyáltalán nem tudtam róla semmit csak ittmaradtam vele délután. Tulajdonképpen néhány idétlen és vicces beszélgetésen kívül még nem teremtettem vele kapcsolatot, azt sem értettem, hogy ez miért alap arra, hogy itt töltsem vele a délutánt. De ha már így történt akkor nem töprengtem rajta tovább, úgy voltam vele ha majd útjába leszek elzavar.Mikor jöttem vissza a konténertől gondoltam kezet mosok, a büfékocsi ajtaja félig be volt hajtva. Kinyitottam és megdöbbenve vettem észre, hogy ott áll egy szál, világoskék bugyiban és öltözik át. Hatalmas, kemény mellei ugráltak ahogy öltötte magára az ingét. A szoknyáját a szekrényből vette elő és intett, hogy menjek be. Behúztam magam után az ajtót és leültem a székre. Egyáltalán nem zavartatta magát. Miután felöltözött megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Persze vágtam rá, hisz régen volt az a csirke és amúgy is hülye az aki ilyen ajánlatnak ellene áll. Mondta, hogy maradjak nyugodtan ülve, majd ő megetet finommal. Kissé vidékies hanghordozása volt neki és egyáltalán nem az a nyílt és beszédes aki azonnal kitárja magát. Szinte mindenre az volt a reakciója, hogy halkan kuncogott. Sürgött-forgott azon a kis helyen és rakta elém az ételeket. Ő főzte mindet még hajnalban amikor idejött, most csak megmelegítette őket. Először az újházi tyúkhúslevest, majd a marhapörköltet rizzsel. Ugyanúgy megkérdezte, hogy mit kérek hozzá savanyúságot, hát almapaprikát. Jólesett a meleg leves a hülye fejemnek, a puha kenyérrel kitörölgettem a tányér szélét a pörkölt után.
Élvezettel nézte ahogy eszem.
Bezárta magunk után a büfékocsi ajtaját. Halkan, bizonytalanul megkérdeztem most hová megyünk ? A Gellért hegyre, válaszolta biztosan. Átvillant az agyamon néhány kedves emlék lányokkal kapcsolatban és eszembe jutott, hogy a Gellért hegy az a hely ahol én állandóan kikötök. Immáron kitudja hanyadszor indulok meg azzal a tudattal, hogy életem nem első és nem utolsó szexuális aktusa előtt állok. Vár a hegy.
A 9-es buszon egymás mellett ültünk végig és szinte csak én beszéltem. Ő szokás szerint csiklandozóan kuncogott. A Kálvinon felszálltunk a villamosra és átmentünk a hídon, egészen a hegy lábáig nem tudtam szóra bírni őt. Ott annyit kérdeztem tőle, hogy merre ? Megvonta a vállát majd mutatta, hogy arra és kész. Jó felmentünk a hegy tetejére egy eldugott sötét helyre, be a fák alá egy kellemes és kényelmes padra. Sehol senki a környéken és csend honol. A város fényei is bíztattak, hogy csak engedd el magad, hát azt tettem. Fogalmam sem volt, hogy miként keveredtem ide és kivel. Csak éreztem a testemben a duzzadó, kirobbanó feszültséget amit ennek a nőnek az egész napos látványa okozott. Azt sem értettem, hogy miért pont engem szúrt ki magának és miért pont ma meg egyáltalán. Már nem érdekelt semmi csak az, hogy legyünk túl rajta. Hülye voltam mert hagytam magam megvezetni. Ez sima szexualitás, neki sincs köze hozzám és nekem sem ő hozzá. Ő igényli az én testemet én meg az övét és utána elválnak útjaink. Benyúlt a lábam közé és elémtérdelt. Eleinte még zavartan figyeltem, hogy nem-e jön valaki vagy éppen bármi más, de aztán már azt sem. Zavart, hogy mindent hang nélkül csinált. Még eddig nem találkoztam olyan nővel aki nem adott ki egy halk nyikkanást sem. Azt éreztem, hogy jól érzi magát mert erőteljesen vonaglott, de hang egy szál sem. Fogtam a kemény fenekét és ült az ölemben, zihált. A hatalmas melle előttem járt táncot. Néha megpróbáltam elkapni a számmal a bimbóját, de abbahagytam mert majdnem röhögésbe ment át. Aztán lassan elernyedt és befejeztük. Nem tudtam mit gondoljak magamban, amíg öltözködtünk kényszerítve éreztem magam, hogy beszéljek hozzá. Ő természetesen nem szólt egy szót sem. Gondoltam hazakísérem, lesétáltunk a hegyről és közben meséltem neki érdekes történeteket erről is arról is. Mutatta az utat hazáig. A 14.-es villamossal mentünk a Béke térig és onnan gyalog egy sötét utca elejéig, ott megállt. Magához ölelt és lesmárolt vagy én őt, ebben a helyzetben nehezen volt eldönthető. Majd a végén közölte, hogy többet ne számítsak rá mert férjnél van és van már két gyereke is. Csalódottan néztem utána ahogy ellépdelt tőlem a sötét utcán. Utána osontam kapuról kapura és megnéztem hová megy. Egy nagyon csúnya, ótvar régi épületbe ment be. Ilyen tanácsi lakások földszintes elegye, ahol van egy nagy kapu és 8-14 szoba-konyhás lakás. Láttam ahogy kitárja a nagy kaput és befordul, kicsit még vártam bár nem tudom mire mikor ennyi volt. Csak álltattam magam a gondolattal, hogy holnap ugyanott és ugyanazt átélhetem. Az utcafronti lakásban felkapcsolták a lakást. A szobában villódzó tv elől pattant fel a két gyerek és a férje, annyit még láttam, hogy a gyerekek a nyakába ugranak, hogy anya mit hoztál ? Aztán elhúzták a függönyöket. Azt már csak én gondoltam hozzá ahogy fúj egy nagyot és lerogy az asztal mellé, hogy milyen fáradt vagyok.
Sokáig nem mentem ki a piacra a történtek miatt. Bántott is a dolog meg valahol büszke is voltam rá amikor arra gondoltam, hogy hányan meg akarták őt kapni a férfiak közül ott a piacon, néha olyan gusztustalan módon forgatták a szemüket és hozzá a nyelvüket és mégis mind közül én. A mai napig nem értem ha rá gondolok.
Egy fél évvel később jártam arra legközelebb és félve, nagyon óvatosan közelítettem meg azt a helyet. De se büfékocsi, se Eszter. Valahová elköltöztették az egészet és most valaki ugyanúgy sorban áll a csirkéért tétován, majd elvörösödve rácsodálkozik a hatalmas melleire, hogy atya ég.
S ha az est leszáll és nincs hová akkor Eszter csiklandozó kuncogó hangon megkérdezi, hogy megetesselek ? Majd irány a hegy.
Csak emlék maradt és őt azóta sem láttam, ma már nem jelentene semmit számomra csak egy lépcsőfokot a felnőtté váláshoz.
A név és a helyszín az ő érdekében meg van változtatva.

--------------------


 guga2003. ápr. 23. 09:56 | Válasz | #39 
Egy este....
Mind a négyen szakipari iskolába jártunk. Én, Böce, Robi és Csiga is. Én szobafestőnek tanultam, Böce nyomdásznak, Robi kárpitosnak, Csiga pedig vízügyi szakközépbe járt. A hétköznapok során ritkán találkoztunk össze, de a hétvégéket rendszeresen együtt töltöttük. Jól összekovácsolódott négyesfogat vált belőlünk, amit aztán az élet szétoszlatott a szélrózsa minden irányába. Katonaság, család, munkahely, de ennek ellenére nagyon jó emlékeink maradtak négyünknek erről az időszakról. A Csiga volt az első aki közülünk családot alapított. Pedig róla képzeltük el a legnehezebben, hogy valaha is sor kerül rá, hogy egy nővel együtt hál. Persze nem alap nélkül, mert ha ő megtetszett egy lánynak azt azonnal elcitálta a Rózsi nevű kocsmába és addig ivott amíg össze nem akadt a nyelve. Utána meg kérdezgette a lánkát, hogy na mi van kiscicám ? Aztán egy napon összeakadt az ő Pálmijával és azóta is boldogan élnek Békéscsabán. Szült neki vagy 5-6 gyermeket, pontosan nem tudom mert már rég láttam őket. Csiga egyébként iskolai tanulmányai ellenére amióta ismerem postás. Bazz nem egy egyszerű alkat, nagy 150kg-os sörtől felduzzadt behemót, szakáll és kackiás bajusz.
A Böce az évek múltán felköltözött Budapestre és egyszer összetalálkoztam vele az Astoria aluljárójában. Azóta tartom vele itt a kapcsolatot. Feleségül vett egy nála tíz évvel idősebb nőt akinek már volt egy gyermeke, majd szült egy fiút (Bendegúz)a Böcének és azóta is élnek csendesen vagy néha nem de legalább együtt. Böce tanulmányai ellenére továbbra is nyomdászként üzemel.
Robiról nem sokat tudok, közülünk ő az egyetlen aki nővel soha nem érintkezett, lent marad Gyulán ahol született, fogalmam sincs, hogy mit dolgozik és hol. Azt tudom, hogy a szülei elváltak és ő kiköltözött egy tanyára és magára zárta az ajtót. Azóta ott él magányosan. Tervbe van véve, hogy közösen meglátogatjuk őt, mert részben mi is tehetünk arról, hogy magára maradt.
Én még akkor elhúztam a csíkot Gyuláról amikor még csak találgattak róla, hogy mi is az a csík. Az enyém az övékéhez képest igazi sikertörténet, de ezt már nem részletezem.

Mindannyian nagyon vártuk a péntek délutánokat, mert akkor bevásároltunk sörökből és kimentünk a tanyánkra ahol anyámmal laktam a válásuk után. A tanyánk mellett volt egy lóistálló és egy kisebb erdő. Késő délután behúzódtunk az erdőbe egy tisztásra. Vittünk ki 220V-ot hosszabítón, hordóba tüzet raktunk, nagy műanyag vedrekből dobfelszerelést csináltunk állványokra. Nagyon profin kivitelezett dobszerkó volt. Ötven literes hordók és kisebbek voltak más-más méretre vágva és félkörben felállítva. Lábdob az nem volt , de nem is volt rá szükség. Volt egy Csehszlovák magnónk a Dária és abba volt bekötve a Jolana szólógitár. Aztán volt egy igazi mikrofon állvány mikrofonnal. Meggyújtottuk a tüzet a hordóban és elkezdődött a muri. Bontogattuk a láda söröket, kentük a száját a dobcuccnak és a gitárnak. Böce tudott közülünk a legjobban dobolni, én a gitárt kezeltem valamelyest jó érzékkel, Csiga sok sört meg tudott inni és ettől jó hörgős hangja lett az énekhez. A kedvencem a "Tíz ásónyomnyira a föld alatt " c. szám volt vagy a "Zánokwréj". A Robi az nagyon jól tudta összeszedni a Chemotoxos és egyéb spray-s dobozokat a szeméttelepről és profin tudta beszórni a hordóban megrakott tűzre őket. Így bulizgattuk át a hétvégéket a kiserdőben mi négyen. Néha beleállítottunk a karácsonyfa tartóba egy-egy habbal teljesen teli Barbon borotvahabot és alágyújtottunk. Percekig ámultunk a nyári hóesésen amit a robbanás produkált. A közelben lévő csirketelepen is nagyon szerették a hétvégéket mert számukra is igazi kikapcsolódás volt az éjszaka csöndjébe belehasító durranások és dobszólókkal tarkított éktelen vonyítás és torz gitár. Az egész környék úgy hívott bennünket, hogy Nádi Punkok. Éjfél tájban mikor elnyugodtunk, a Csiga nekilátott bográcsban paprikáskrumplit alkotni. Öröm volt nézni ahogy küzdött az éjjeli lepkékkel amik jöttek a fényre az erdőből.
Egész hajnalig dumáltunk és tervezgettük az életünket. Persze semmi nem úgy alakult ahogy azt mi gondoltuk.
Böcével azóta is napi kapcsolatban vagyok szinte, a Csigát talán öt évente ha látom és akkor is úgy fogad, hogy már megint mit akarok ? Megszoktam már tőle ezt a stílust, álcázza azt a nagy szívét.
Évekkel később elsétáltam a kiserdőbe és láttam a gazzal benőtt dobfelszerelést, az elkorhadt hordót és a tisztást is benőtték a fák. Megváltozott a világ arra is. Nincs már csirketelep csak biztonsági őr, mert már régen csődbe ment. Nincs már lóistálló sem, helyén gombákat termesztenek és egy hatalmas kutya őrzi a telepet. Nem lehet szabadon mászkálni mint rég.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. ápr. 23. 20:44 | Válasz | #40 
Aztán ahogy elkezdett játszani a zenekar, sorra áltak fel az idősebbek is és a fiatalok az asztaloktól. Vastag bajszú, kérges tenyerű melósok, sonkákon és kolbászokon hízlalt valagú feleségeikkel kiperdültek a középre. A fekete nadrág az evidens, viszont az öltönyfelsők már annál változatosabb színekben pompáztak. Rikító lila, mélybordó, meggypiros, világoskék, manager zöld és még kitudja. Akár egy lassított felvételen a nyomon követhető mozgás. Egyik lábukról a másikra billennek és a férfi fogja az asszony derekát, a nő meg a férfi vállát és az néha felemeli a jobbkezét és csavarint egyet csuklóból a tenyerén. Döcögnek erre, döcögnek balra és közben a legfontosabb dolguk, hogy végigmérjék a másikat. A zenekar nyomja a négynegyedes kismariska mossa bugyogóját. A dobos nem jön lázba, az énekes nem jön lázba, a zongorista nem jön lázba. Ezerszer eljátszott ütemek és sémák. A tömeg meg középen billeg egyik lábáról a másikra és közben egyik-másik kurjongat. Az asztalnál ülők fogai közül kivillanó csirkeczombok ahogy félkézzel mutogatnak a tömeg felé, hogy ki kicsoda és kivel, mennyiért, honnan, hová, a miérteket is pontosan tudják. A boroskancsók is a levegőbe emelkednek. A menyasszony kézről kézre jár és a vőfély teli torokból kiabál. A kalapban gyűlik a pénz. Van aki szívből ad keveset, olyan is aki sokat, hogy lássák a rokonok. Kimért lassú mozdulattal, hogy kivehető legyen messzebről is a bankjegyköteg vastagsága. A felespoharak és borospoharak össze-össze koccannak. A vőlegény a háttérből figyel és várja a pillanatot, hogy mikor kaphatja fel a menyasszonyt és futhat el vele. Eladó a menyasszony, most vegyenek, ordítja a vőfély és a rokonság meg vidáman adakozik és issza a bort. Akik még nem ismerik egymást a másik családjából azok kissé visszafogottan ámde érdeklődve ismerkednek. Az épület előtt hatalmas feldíszített kocsisereg. A vendégek hajnalig mulatnak, amit meg meghagytak azt a nászok csomagolják el mindenkinek útravaló gyanánt. Mindenki meg van hatódva, hogy micsoda pazar esküvő volt és az a torta az asztalon.A pap is milyen szépen prédikált. Hová utazik a fiatal pár nászútra ? Valami összeköpködöm a szőnyeget ha ki tudom mondani nevű szigetre, két hétre. A lány szülei állták az utazást. Képzeld repülővel. Már lakást is vettek nekik. Mire visszajönnek be is lesz bútorozva nekik, tudod IKEA és egy párás, fülledt mosoly kíséretében kitessékeli az utolsó vendéget is az épület elé.
Néhány évvel később............

Kisírt szemű szülők várakoznak a bejárati ajtó jobb és bal oldalán, nem mindenki ül. Várják, hogy véget érjen az előző tárgyalás. A bíróság épülete előtt feldíszítetlen kocsioszlop és néhány családtag. A bentiek foghegyről sziszegve beszélnek egymáshoz és villanó szemek. Azt nem engedhetik meg, hogy a gyereket is elvigyék. A vagyon már alapjaiban szétosztásra került mert az anyósok gondosan feljegyezték, hogy mit vitt be a házasságba az ő drága szemük fénye. A fiatal pár fáradtan de büszkén ül egymástól távol. Sok mögöttük a kialvatlan és átveszekedett éjszaka, hogy mosni kell és csípi a kezét a mosószer. Már megint büdös a lába és hamarosan megőrülök mert horkol is. jaj ha jöttek a szülei mindíg takarítani és itt altatni meg etetni kellett őket, uramatyám mennyi pénz. A válóperes tárgyalás megkezdődött. Mindenki előadta az ügyvédek álltal az igényeket. Közben egymásra villanó szemek és kikérem magamnak az én fiam rendes. Az én lányom meg nem pórnépnek való hanem tenyeren hordozandó. Aztán véget ért a két évig tartó házasság. Mindegyik megfogadja, hogy hülyék a férfiak és a nők, többet feleségül egy sem kell max. szopatni ha nem fogaz. Magasra tartott fejjel vonultak haza és még napokig ez volt a téma. majd hónapok és évek múltán másik család, új apuka a gyereknek és emitt meg a nyócadik barátnő de még mindíg a hülyét fogta ki.

Eszembe jutott hirtelen a nagymamám aki sírva rohant ki az állomásra amikor megtudta, hogy a férje hazajött két év után az Orosz hadifogságból. Egymás vállára borultak hosszú ideig és szólni sem bírtak. Csak örültek végre, hogy visszakaphatták egymást. Nagyanyám békében és mindent eltűrve élte le az életét nagyapám mellett. Pedig az öregnek tényleg volt méretes lábszaga, de nagyanyám örömmel mosta ki a zoknijait csak, hogy az öreget maga mellett tudja. Gondosan sürgött-forgott körülötte nem törődve semmivel, mit neki egy kis hortyogás vagy ha az öreg a szokásosnál zsémbesebb.
Jelenleg is egymás mellett fekszenek, de már a föld alatt. Megérdemelték és meg is kapták egymást. Nekik még a hűség és a házasság értékkel bírt és tudták mi a nélkülözés.
Nyugodjanak békében.

Az legyen az első, hogy tanuld meg tisztelni a másikat és megalázni önmagad. A fenti sorokat a házasság védelmében írtam.

--------------------


 guga2003. ápr. 29. 10:05 | Válasz | #41 
Van egy ismerősöm akinek van egy 10 év körüli unokája. A muki már több mint 70 éves és érthető, hogy mindent szeretne megadni egyetlen unokájának aki a szülei válásának köszönhetően nála maradt és ő nevel a feleségével közösen. Bátran kijelenthetem, hogy módosak. A számítógépes korszakuk kezdetén ismertem meg őket és azóta is az én irányításom alatt működik a dolog számítógépes része. Minden alkatrészt rajtam keresztül szereztek be és adtak is el mert látták, hogy érdemes. Az öreg már a harmadik gépet építi az unokájának. Volt egy kezdetleges péegyes amit felfejlesztettem nekik még az elején. Aztán azt eladták és vettek egy akkoriban csúcsgépnek számító Celeron 700-as konfigot egy Riva TNT2-vel. Majd 2 év múlva átépítettem nekik Tualatinra Gef3-mal. Az öreg sokat költ játékokra is. Mármint pc-s játékokra. Nem kevesebb mint 400db cd van a lakásukban a fal mellett. Bőszen járja a Petőfi csarnokot és rendre hordja haza a legújabb játékokat kedvenc unokájának. Természetesen az unokának már külön igényei vannak a játékokra vonatkozóan és azt szemrebbenés nélkül be is nyújtja. Nagypapa van az az aútós amiben el lehet ütni mindenkit és olyan jókat káromkodnak benne. Vagy ott az a kommandósos amelyikben már csak a piros képernyőt lehet látni mert annyi a vér. Ezek a kedvenc játékai.
A nagyapa pedig megsímogatja a buksiját, hogy jól van aranyom hétvégére meglesz. Aztán hozza neki mint fiókának a táplálékot. De nagyapa ez már unalmas, ez is unalmas. Jól van kicsim ott a másik tudod az a robotos........szünet, a gyerek gondolkodik és próbálja felidézni az életében maximum egyszer játszott játékot. Jaaaaaa az ? Hát az szaaaaaaar.
Egyszer szelíden megemlítettem az öregnek, hogy valami nincs itt rendjén. Az öreg hallgat rám mert legalább annyit tud, hogy a gépekkel kapcsolatban soha nem mondtam neki hülyeséget. Vázoltam neki a problémát. Megmutattam neki a különbséget. Az én fiamnak csak egy darab játéka van otthon a számítógépre a RE-VOLT, azzal én is nagyon szeretek játszani és szoktam a gyerekkel is közösen. De valami furcsa oknál fogva soha nem unja meg. Minden nap oda ül a gép elé egy-egy órát és élvezettel játszik. Minden autót ismer már személyesen és természetesen van neki kedvenc pályája és autója. Azzal játszik a legtöbbet. Mivel én magam számítástechnikával foglalkozom így megtehetném bármelyik pillanatban, hogy a gyereknek vagy akár magamnak is atomkemyény konfigot rakjak össze. De nem teszem, az öreg unokája az iskolából hazahozott mentalitásával néha rákérdez, hogy nekem milyen gépem van otthon ? Tudja, hogy ezzel foglalkozom és várja, hogy majd olyat mondok amitől elámul. Persze gúnyosan elhúzza a száját amikor megmondom neki, hogy a Levente fiamnak mekkora gépe van az övékéhez képest. Számomra az ő viselkedése nem mérvadó. Bármennyit is kaphatna a nagyszüleitől max. egy percre töltené el őt örömmel és max. addig amíg valaki szembe nem dicsekedne neki az iskolában, hogy bibi nekem már ez is meg van és sokkal nagyobb. Sok apuka és anyuka megfordult már a műhelyemben aki azzal az indokkal jött fejleszteni nagyon sok pénzértz mert az iskolában már mindenkinek jobb van és az ő egyetlen üntyülümük szenved mert csúfolják.
Menjetek csak mások feje után, abból nincs kiút. Évente jönnek majd vissza hozzám és sem ők sem az ő üntyülümük nem lesz elégedett soha. Mi hát akkor a követendő értékrend ? Mit adjunk és mennyit engedjünk ? Hol az egyensúly ?
Megsúgom, hogy soha senki sem lesz jó szülő, én sem vagyok az és a nejem sem. Erre majd csak évek múlva jövünk rá, hogy mit hogyan kellett volna. A lényeg az, hogy mindíg utólag........

Mára annyit elértem, hogy a fiamat a számítógép annyira érdekli csak mint egy koszos váza, nem jelent neki érzelmileg semmit. Nem könyörög és nincs is tőle távol. Ha kedve tartja akkor odaül és szórakozik, de egy lepke látványa ezerszer jobban izgalomba hozza. Nincs tőle tiltva a gép, ő dönti el mikor ül elé. Utoljára vagy három hete láttam gép előtt.A kortársainál sokkal többet tud a gépekről mert látja tőlem és kérdez. Mondjuk itt más a helyzet mert mindenhol csak gépek vannak és egész nap ezzel foglalkozom . Nem tudom, hogy mennyire nehéz ott ahol sosem volt és csak most lesz, biztos az újdonság erejével hat.


Én csak annyit tudok javasolni, hogy tudni kell a gyereknek megtanítani, hogy a számítógép csak egy eszköz akár a telefon. De semmiféleképpen sem társ akivel együtt tölthetjük a napjainkat. Mert ha feláll a képernyő elől akkor lehangoló lesz a valóság és főleg unalmas. A képernyőn ő az úr és minden olyan gyors. Az életben viszont néha azt is mondják nem lehet..........


Ennyit szerettem volna elmondani.


--------------------




zvolo válasz erre | adatok | e-mail 2003-04-29 10:02:53 (549)

idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Upsz!
Nem gondoltam, majdnem két év kell ennek a témának, hogy beérjen
Minden esetre, elég elgondolkodtató ha az "átlag" is eljutott odáig, hogy látja a problémát, miért nem változtat!?
--------------------------------------------------------------------------------

Én már egy évvel ezelőtt gondoltam rá, hogy írok a topikodba, de olyan bátortalan voltam
N/O meg Lamexpert is beelőzött közben, így aztán az a csekélyke önbizalmam is amire eddig építettem a porba hullott


Azért nem változtatnak mert nem lehet. Egyedül senki nem képes bármin is változtatni egy országon belül semmin, csak is együtt és központi irányítással lehetne. Ahhoz meg túlontúl liberális gondolat és nem ennyire mocskos politika kellene.
Szemléletváltás olyanokkal akik maguk is átélték vagy legalább közvetlen közelről megtapasztalták azokat a problémákat amik égetőek.
Mondok egy példát : Sok politikus kiáll a cigányság mellett és érvekkel kardoskodik a jogaikért és, hogy ne legyenek megkülönböztetve. Félre ne értsen senki, utolsó lennék mind között ha bajom lenne a cigánysággal. 6 évig laktam a közvetlen környezetükben és személyesen tapasztaltam meg ahogy elhordták a tyúkokat az udvarunkból, ahogy mostohaapámat leütötték este az úton fillérekért, ahogy bejöttek a lakásunkba mikor gyerrekként egyedül voltam otthon és feltúrták a szekrényeinket értékek után kutatva.
Mindezek ellenére nem velük van problémám. Ez amit ők tesznek vagy tettek csak reakció, válasz arra a szemléletre ahogyan kezelik őket. Sok politikusnak kívánom, hogy akár csak egy évig lakjon közvetlen környezetükben és tapasztalja meg a közelségüket.
Nem a II. kerületből kell hinteni a port.


Kábítószer ? Tiltás vagy liberalizálás ?


Egyik sem, tiltani már nem lehet.A fogyasztása nem kevesebb lesz hanem több, sőt azt lehet mondani qrva sok. Hová fogy el az a temérdek mennyiség ami beözönlik az országba ?
A határon csak csekély részét fogják meg. Azok az emberek akik fogyasszák, köztünk élnek és a lagalacsonyabb sorsútól kezdve a legmagasabb beosztásúig fogyasztják. Előbbi csak technocol rapidot vagy aromás hígítót, utóbbi meg kokaint mert meg tudja fizetni. A lényeg nem azon van, hogy mit vehet meg hanem, hogy miért teszi ?
Ezek az emberek menekülnek....
Azok az emberek pedig akik megvetik őket, hogy szar genya kábítószeresek, szintén menekülnek. A saját gyengeségüket bizonyítják azzal ha különb embernek képzelik magukat egy alkoholistánál aki az aluljáróban a szarában fetreng vagy amelyik a család pénzét hordja a sarkiba de azért otthon lakik. Vagy annál az embernél aki a lexikonban tartja a kéddecis flaskát jóféle párlattal. Szép kis vonalvezetés egészen a vastagpénztárcájú milliőig akiknek már minden mindegy csak extrém legyen.
A különbség látványos és hajlamosak vagyunk az egyiknek elnézni a másikat megvetni. Csak azért mert emez kedves és jólöltözzötten szúrja magát. A másik meg koszos és vad tekintettel lesi áldozatát akitől elveheti a mai napi adagra valót. A különbség csak annyi, hogy az egyik zavar bennünket a másiknak meg egyelőre még telik rá. A központban akkor is mi vagyunk és a mi véleményünk és látásmódunk. Csak egyszer rakd át második helyre és helyezd előtérbe az övét és keresd az okát. Az eredmény meglepő. Nem tudsz ilyet, sőt még Teréz anya sem tudott.
Súlyos problémákkal küzd az az ember aki nem tud fejből felsorolni magánál legalább öt tisztességesebb és jóravalóbb embert.
Ezt legutoljára anyámnak vezettem fel aki meg van róla győződve, hogy nála jobb ember nem létezik. Úgy állítja be magát mint aki állandóan a gyerekeiért dolgozik (persze azért kellett nekem már tizenévesen egyedül élnem a szülővárosomtól messze), hogy ő mennyit ad nekünk és mindíg csak azt keresi, hogy hol tudna segíteni. Borzasztó képmutató és azt tudni kell ha valamiből egyet ad akkor hetekkel később ötöt kiabál rám belőle. Szegénykém már hosszú évek óta alkoholista. Amolyan kisember módjára minden nap megissza a magáét, menekül. Aztán egyszer rávilágítottam neki, hogy bajban van ha nem tud felsorolni fejből öt olyan embert aki a közvetlen környezetében él és saját magánál többre tart. Nem olyanra gondolok, hogy ismert színész, politikus, vagy akárki. Hanem olyan akivel nap mint nap érintkezünk. Persze, hogy nem tudott. Nem, hogy ötöt, de még egyet sem. Még mielőtt bárki kétségbe esne nincs vele egyedül. Erre senki sem képes. Lehet, hogy jó emberek vagyunk ?
Mit gondoltok miért úgy kezdődik minden, hogy "ÉN" ?


A szeretteinket azért szeretjük mert "ŐK" ?


Én feleségem, én gyermekem, én birtokom, én autóm, én szeretőm, én ételem, én én én én ééééééééééééééén.


Nem a szomszédé, a központban mindíg az én van.


Sokszor megfigyeltem már, hogy idegen emberek rámszólnak ha látják, hogy fegyelmezem a gyermekem. Ha esetleg szigorúan szólok rá, akkor ejj-ejjel rámszólnak, hogy ne bántsd már azt a gyereket. Részben qrvára semmi közük hozzá, hogy miként nevelem a gyermekem. Felelősséggel én tartozom érte és én élem vele az életem. Milyen jogalappal szól rám és csorbítja ezzel a fiam előtt a tekintéjem ? Csak azért mert ő a faszom bánja, hogy hogy gondolkodik a gyereknevelésről miközben életében egyszer lát bennünket míg áll a pénztárnál sorban ?
Csak azért mert az ő gyereke a végtelenségig kezelhetetlen és inkább ő neveli a szülőt mintsem fordítva ?
Sokan meglepődnek a gyerekem viselkedése láttán, hogy mennyire szelíd és figyelmes, türelmes és főleg engedelmes. Ha mondom neki ígyúgy akkor nem vitázik, hanem megteszi. Napokban láttam egy nála kisebbet a boltban aki az anyjába kapaszkodva vonaglott a földön és hisztizett, anyu csokíííííít. Nem lehet. De anyúúúúúúúúúúúú, csokíííííííííííít. Nyöszörgött és vinyákolt, borzasztó volt nézni ahogy kínlódott az anyja vele. Már a bolton kívül voltak amikor a gyerek hisztijét az anya nem tűrte tovább és visszajött, újra sorba állt és újra elveszítette a gyereke előtt a tekintéjét végleg. A gyerek elérte amit akart, innentől nincs neki akadály, bármit kérhet ha a módszer ugyan az.
Nekem már ilyen gondom nincs, egyszer sem kellett megütnöm a gyerekem, hogy a szelídségét elérjem. Könnyebb neki is és nekünk is vele. Ő is meg kap mindent mint a többi gyerek, de ahhoz nem kell neki követelődznie vagy hisztiznie. Tudja, hogy megkapja mert én vagyok a szülő és ő a gyerek. Ebben a felállásban ez jár. Nem gondolkodik rajta csak automatikusan hálás mindenért. Azt is tudja, hogy sok olyan gyermek él a földön aki egész életében egyet sem kaphat abból amit ő naponta megtehet. Ezért aztán megbecsüli.


Huhh veszek egy kis levegőt. Volna még sok-sok mondanivalóm és így visszaolvasva látom csak, hogy mennyire volt csapongó. Pedig meg volt a vezérfonal ami mentén fel akartam vezetni a lényeget.


Megyek dolgozni.


--------------------




zvolo válasz erre | adatok | e-mail 2003-04-29 10:02:13 (549)

idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Ezt írta Lex:
Finomítok. Miért gondolják sokan, hogy a mostani teenager társadalom deviáns, lump,etc? És ha igen a társadalom többi korosztálya tehet-e erröl?
--------------------------------------------------------------------------------

N/O lám nem csak én szeretek túrni az alsóbb polcokon


Lex barátunk utolsó hozzászólása : 2002. december 08. 13:39


De, hogy így hirtelenjében reagáljak a felvetésére
A generációk között mindíg is hatalmas különbségek alakultak ki mint kultúrájában, mint lelkületében. A jelenlegi fiatal korosztálynak 10X annyi információt kell feldolgoznia és 10X annyi elvárásnak kell megfelelnie mint mondjuk az én korosztályomnak vagy akár apáménak. Elég ha megnézzük a kicsiket a 100kg-os iskolatáskával ahogy pattyognak az utcán és majd elrántja őket, erre a szülők még rápakolják a délutáni külön angolt, úszást, szakköröket. Mindezzel szemben 10X annyival kevesebb figyelmet és törődést kapnak mint az én korosztályom és esetleg az apámé kapott. Ezt valamivel pótolnia kell a serdülő fiataloknak. Saját példámból tudom, hogy a kábítószer mennyire ki tudja tölteni az ember lelki igényét és mennyire le tudja kötni az ember figyelmét hosszú időre. De ez nem pótolhatja a természetes emberi kapcsolatokat. Sok tanulmány készült és sok előadás lezajlott már a fiatalokkal kapcsolatban, de tagadhatatlan tény, hogy nem csak ők betegek lelkileg és szenvednek, hanem a társadalom egésze. Amelyik belefáradt az anyagi javak megszerzésébe és még inkább a megtartásába. A fiatalok előtt már az idősebb generáció sem tud követetndő példát felmutatni, mindenki elválik a házastársától arra hivatkozva, hogy nem akarja tönkre tenni az egész életét egy rosszul sikerült kapcsolattal. Persze ha tudnánk azt, hogy ez 70%-ot tesz ki és a házasságok csak 30%-a életképes. Bennünk és a szüleink generációjába keresendő a hiba. Mert már eleve nem arra épült, hogy egy egész életre rendezkedett be a család, hanem csak rövidtávra ill. ma már napról napra.
A fiatalok devianciája bennünk is fellelhető, az övék csak válasz egy idegileg kimerült és értelmetlenül agyonhajszolt társadalomra.
Kevés olyan szülőt lehet fellelni aki a gyerekét nem a tv mocskai elé ülteti, hanem kézenfogja és kiviszi egy erdőbe vagy egy egész napot képes lenne úgy vele tölteni, hogy csak rá figyel és vele foglalkozik.
Sok tizenéves fiatalt ismerek most is, s ha rájuk nézek vagy a viselkedésükre akkor nem rajtuk borzadok el. Igen rémísztő, hogy drogoznak és olyan diszkókba járnak ahol 24 órán keresztül csak dübögés van és mindenki egyedül táncol. Ugye milyen idegennek hat ? Pedig ez csak tükör, a mi és szüleink generációjának a nevelési tükre.
Nem a kábítószerfogyasztás ellen kell hadakozni mert azt részben a büdös életben nem lehet megszüntetni sem de még csak kisebb méretre visszaszorítani sem. Inkább helyette értékesebbet nyújtani. Törődést és figyelmet, megbecsülést és őszinteséget. Ennyi bőven pótolhatja a kábítószer nyújtotta élvezeteket. De erre már senki sem képes.
Ilyen fiatalokkal megyünk az EU-ba és olyan emberek vezetik őket kézen fogva akik alkoholisták és minden négyzetkilómétert telebasznak szemetes zsákokkal és kutyaszarral. Lehet, hogy papíron oda tartozunk, de agyilag sohasem leszünk képesek csatlakozni. Ilyenek vagyunk mi Magyarok, egy önző és kiábrándult társadalom ahol a házasságok 70%-a tönkremegy, ahol a fiatalok több mint 70%-a megkóstolta és több mint 40%-a rendszeresen fogyasztja a drogot. Ahol a szülők minden olyan dolgot amit nem érhettek el a gyerekeik nyakába varrják és tőlük várják, hogy majd ők helyettünk elérik és a szart is kitakarítják utánunk. Ahol a bevonuló kiskatonák több mint 50%-a alkalmatlan minősítést kap. Persze azt sem nagyon lehet tudni, hogy mi a francnak vonulnak be. Már rég zsoldoshadseregre lenne szükség mert ezek a katonák ha megszólalna az első fegyver szépen sarkonfordulnának és hazasétálnának az anyjukhoz vagy az asszonyhoz. (jól tennék).


Volna még mondani valóm bőven, annyit tudok ajánlani a jelenlegi szülőknek, de a jövendőbelieknek is, hogy kapcsolják ki a tv-t. Beteggé tesz.





 guga2003. máj. 30. 10:40 | Válasz | #42 
Régen még sihedernyi koromban volt egy parasztházunk ahol laktunk. Még Gyulán. Egy alkalommal a barátaim látogattak meg engem pusztán szolidaritásból mert lábam törött. Yáró gipszben feküdtem az ágyon és körémültek. Először csak hümm majd velőtrázó röhögés amikor a vertfal egy apró lyukán kitekintett egy egér. Nosza gyorsan betömtük a lyukat fasírttal amit anyám hozott be nekünk enni. Majd mikor már belesulykoltunk egy fél disznót a lyukba, szépen takarosan elfedtük egy vonatjeggyel.Régebben lehetett kapni azt a keménykartonból készült jegyet. Talán még ma is. Az a jegy ott díszelgett még vagy 3 évig. Biztonságos volt.Amíg azt láttam tudtam , hogy az egér nem jön ki. Miután végeztünk egérmissziónkkal , beültettek egy talicskába és eltoltak felváltva a 2km-rel arrébb lévő kocsmába. Persze nagy ováció mert mi voltunk a kocsma sztárjai addig is. Folyt a könnye mindenkinek ha ott voltunk. Az udvaron tüzet raktunk és szalonnát sütöttünk , átloptuk a szomszéd kakasát és beengedtük a kocsmába.A hülye melósok meg berugatták vegyes pálinkával.Egy 10m-res lánccal lezártuk az összes kerékpárt és csak sörért nyitottuk ki egyenként , bentthagytuk a wc-ben a Videoton magnót és üvöltött a munkásmozgalmi ének órákon át, mindezt eltűrték nekünk mert szórakoztatóak voltunk. Mindenki csípte ha ott voltunk.Egyszer végigcsengettük az utcát részegen és megkérdeztük attól aki kijött , hogy mi az élet értelme? Futva kellett a választ hallgatni. Nem minden esetben. Olyan is volt akivel beszéltünk egy fél órát. 80 éves nénike aki egyedül lakott.Főleg a háborúról mesélt ahonnan a férje sem és a fia sem jött haza.Ilyen voltam én amikor serdültem. Nem vagyok magamra büszke de nem is szégyenlem. Ugyanolyan yóól éreztem magam mint mostanában.Most ez és ennyi kívánkozott ki belőlem. A parasztházat azóta lebontották , szegény kisegér.
Gyulán lakott egy kissé zavaros srác akit kecskésnek hívott mindenki mert állandóan mekegett az utcákon.A srácot elküldte az anyja gázpalackot cserélni.A kerékpárja két oldalán volt ilyen palack tartó amibe belerakta őket és elindúlt.A kocsma előtt ácsorgók meg mikor meglátták elkezdtek rajta vihogni,mekegni és bátorították,hogy jöjjön be adnak neki valamit.Adtak neki egy féldeci rozsdást.Ez áll fele-fele arányben vegyespálesz-kevertpálesz-ből.A srác kicsit a népszerűsége láttán megbátorodott és a marasztalásnak engedvén ivott még egyet.Aztán annyira belemelegedett,hogy a gázra kapott pénzből meghívta a többieket.Több mint félliter ilyen rozsdást nyomott le és be is esteledett.A kocsma is zárt be.Akik látták felszálni a kerékpárra és hallották azokat a zajokat amit még utána vagy tíz percig lehetett,azok nem azon csodálkoztak,hogy másnap nem találták a két gázpalackot. Hanem,hogy a srácot meg lehetett találni.

Az ember életében nem az a legfontosabb,hogy a helyesírása tökéletes legyen hanem az,hogy meg tudja magát értetni.
Elnézem itt a topicokon az egymással szemben tanusított hangnemet.Bizony ha valaki tanult paraszt akkor senki nem írja oda,hogy igen paraszt de megbocsátok neki mert tökéletes a helyesírása.Ellenben ha valaki barátságos és megkedveltette magát többekkel akkor a gépelési hibák és a helyesírás tökéletlensége fölött hajlandóak lesznek szemet húnyni.
Ilyen is van.
Most pedig jöjjön egy ciki a régmúlt időkből Gyuláról.
Szobafestő tanoncként tanultam egy brigádban és mikor egyszer nem volt pénzünk sörözni akkor furmányosan utánanéztünk miként lehetne ezt a hiányt pótolni.Ha valaki járt már a gyulai várban akkor az tudja,hogy a múzeum részében középen van egy fahíd alatta egy 5-7méteres árokkal.A brigádunk eme helyen jelent meg pénzszerzés céljából.Lent a híd alatt a látogatók jó szokásának köszönhetően egy valag aprópénz gyűlt össze.Engem oda leengedtek egy előre elkészített kötéllel és egy hátizsákkal.A haditerv az volt,hogy ők figyelnek a híd két oldalán én meg hámozom az aprópénztől a talajt.Dolog végeztével visszahúznak.Igen ám de a portásnéni elment tanácsot kérni az igazgatótól,hogy nem lesz belőle baj ha öt festékes ruhás melós bejött a várba múzeumálni?Erre az igazgató odajött a többiekhez akik éppen színlelték a látogatást,hogy legyenek szívesek kifáradni és visszajönni normál utcai ruhában mert sok a külföldi vendég és elvtársak stb. Mert akkor még az volt a módi.Négyen már megvoltak de hol az ötödik?Vonta kérdőre a többieket az igazgató.Szerencsére a Páfrány mindíg talpraesett volt és közölte elment wc-re.Az egész díszes társaság elvonult és ott maradtam egy hátizsáknyi aprópénzel hét méter mélyen.Csak nagynéha bukkant fel a hídon egy-egy látogató így bátorságot merítettem és elkezdtem felkapaszkodni a téglafalon,a kötelet elvitték a gelebükben a kollégák.Mire egy méterre voltam a híd aljától addigra vagy huszan lesték kíváncsian,hogy mi a szitu.Baj nem lett a dologból simán kisétáltam,csak nagyon koszosan.
A végeredmény 46 üveg sör/kőhányási/+fél liter tripliszek+17 márka+ még egy csomó más valuta amit a helyi dollárboltban vásároltam el az akkoriban földiek számára elérhetetlennek tűnő árucikkre.
Bocs a hibákért de nem vagyok tökéletes.

Ez meg Gyula-Bp közös cikije.Harmad magammal Iron Maiden koncertre indultunk.Előtte való nap megbeszéltük ,hogy Tóncsinál talizunk mert ő lakik a legközelebb az állomáshoz.Az anyja szólt előre,hogy ne hozzon senki kaját mert csomagol szendvicseket annyit ,hogy elég lesz mindenkinek.Reggel össze ott és irány Bp.Fel a vonatra majd kb. egy órás pálinkázgatás után elő a szendvicseket.Igen ám de az nem volt benne,annál több azon a héten összegyűjtött csont és egyéb a kutyának gondosan összegyűjtött kajamaradék./Most jót röhöghetnek azok akik szokták olvasni a mit javasoltok kutyaszar ellen c. topicot/Fiatalok lévén azonban nem törődtünk vele ittunk még egy kis házit aztán a végeredménye az lett,hogy ugyan a koncerten ott voltunk de semmire se emlékszem belőle.
Tóncsi egyébként ott szúrta el,hogy egy másik nylon zacsis cuccot emelt föl és nem azt amelyikben a szendvicsek valának.

Ott helyben meg is köszöntem,lásd ott a ne szavazz senkire!topic-ban.
Egy régebbi ciki Gyuláról.....Egy építkezésen dolgoztam mint szobafestő tanonc.Az épület két szintesre épült.A mi brigádunk a felső szinten végezte az alapmeszelést és az előkészítő munkálatokat.Az alattunk lévő szinten pedig a Valencsik vezette brigád végezte a krémje munkát ami 3X annyit fizetett mint a miénk.Az a brigád a műszaki vezető csókos csapata volt.Páfrányt a mi brigádvezetőnket ez nagyon zavarta és próbált ellene tenni.Úgy alakult,hogy kitűztek egy bemutató napot az átvételi bizottságnak,hogy az esetleges korrigálni valókat még a munka befejezése előtt megbeszéljék.Kiglancolás az ilyenkor szokásos módon mikor fostos koponyák teszik a lábukat a halandók közé./ez is elég ciki tud lenni/Szóval csilivili ahogy kell és Páfrány azt mondta,hogy menjek le az alsó szintre és hintsek a sarkokba pár csepp házipálinkát.Készülhetett a dologra mert a mieinknek meg volt tiltva az napra az ivás.Tudjátok a folytatást?
Fostoskoponyák megérkeztek,előttük haptákba a halandók,mi meg a fölső szinten farkunkat behúzva figyuztunk.Az eredmény:nekünk is megadatott a zsíros meló mert a bandát úgy rugták ki ,hogy a lábuk se érte a földet.Megszondázták az egész csapatot és csomagolhattak a nagyarcok.
A kárörvendés nem erény de mikor folyamatosan lenéztek minket mert volt egy fostoskoponyájuk fentről aki intézte a lóvét nekik aztán meg azzal együtt repültek/ő volt a vezetőjük/.
Jól esett a zúzámnak.

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............


 guga2003. máj. 30. 10:40 | Válasz | #43 
2003. május 02. 12:10
--------------------------------------------------------------------------------
1.
2003 05.01. Tinnye

Kis családommal, kis Suzukinkkal, kisrándulásra adtuk a fejünket. Kicsit nehezen sikerült átvergődnünk a városon mert tombolt a sörömvirslim őrület az utakon. Az első állomás Leányvár volt, kiszálltunk egy pizzéria előtt és bementünk leöblíteni az út porát. Körülbelül 20perce lehettünk úton már. Igaz ebéd nélkül indultunk el, hogy majd valahol bezabálunk alaposan. Megtettük, majd az evés fáradalmait kipihenni beültünk ismét a Suzukiba. Tovább vettük az irányt Dorog-Csolnok-Dág-Tinnye irányába. Fantasztikus környék. Semmi látnivaló sehol, csak simára szántott hegyek, mindenhol termőföld. Végül Tinnye határában felfedeztünk egy ösvényt közvetlenül a sportpálya felett. Amint a képen is jól látható lankás ösvényre leltünk amit elborítottak az orgonabokrok, aminek az illatát elnyomta az égett gumiszag. Valahol a környéken keményen égették a gumislag és még rímelt is. Később rátaláltunk a helyre és még fogok is szót ejteni róla. Ezen a képen három személy látható, közvetlenül a tinnyei sportpálya fölött sétálgattunk és tovább vettük az irányt a második fotóra.

2.

Elhúz mellettünk szélsebesen egy sötéttekintetű trabantos egy sötétpillantású komájával. Sietős nekik a ki tudja hova. A Trabant mögött pótkocsi, megpakolva mindenféle okossággal. Olyanok mint rozzant mosógép, faasztal, autógumik, faketrec, lomok és lomok és lomok. Csak úgy porzik utánuk az út. A porfelhő jótékonyan elrejti előlünk a Trabantot és a szállítmányát meg a benne rejlő két utast, de nem sokáig. A következő képen a következőképpen alakul...

3.

A képen jól látható, hogy szinte alig látható valami, a táj, a maga természetes mivoltában és benne egy mesterséges út ami valahová vezet, a táj megmunkált és rendezett. A fene ez is rímelt, hiába ma ilyen napom van. De a kép közepén a fák között mégis kivillan valami, én hallom is a neszt és ahogy közeledem feléjük már jól kivehetem az utánfutós Trabantot és a két sötétben bújkáló alkonyistát akik igen nagy szorgalmatossággal pakolják le az utánfutóról a becses holmijaikat. A képen csak picikét lehet látni és abból sejteni, hogy a kanyar után milyen látvány fogad bennünket. Elöljáróban annyit, hogy ez a környék a kedves és jóravaló budapesti emberek kedvelt pihenőhelye. Itt vásároltak amúgy ők kedvesen hétvégi pihenő telkeket, hogy egymásnak itt kedveskedjenek és kipihenjék a hétköznapok sodrát amiből őket kihozták.
N/A de a következő képen már lerántjuk a leplet.

4.

Amit most láthatunk az csak töredéke annak amit én valójában láttam, sajnos személyiségi okokra való tekintettel nem fotózhattam az egész területet mert azt éppen bitorolta az alkonybrigád és, hogy is venné ki magát. Ugye azt már még se lehet, hogy premierplánba he meg nagy totálba ahogyan ők mint vészterhet a léghajósok, szabadulnak meg a feleslegtől. De nagyobb ennél a képzelőerő, innen származott a füst és a maró szag, égették közben a gumikat. Amúgy azok az árán budapestiek abba az árán bevásárlóközpontban bevásároltak ide a hétvégi árán telekre mindent, nagy-nagy kegyelmükben, hogy jól kikedveskedhessék magukat önmaguknak itt a nagy hegyekben, oszt amikor mindent felzabáltak kedvesen és megnézték a kedvenc sorozatukat a túrista tévén még gyaknak egyet az asszonyon, még elengednek egy-egy pofont a gyereknek. Kimennek egyet pisálni a ház mögé és ha már kellően besötétedett akkor fogják a pakott kedvesen és leballagnak ide a fekete, kék, és szürke zacskóikkal és az azokba rejtett kincsekkel. Kedves Európaiak ezek az emberek, letörlik a zsírt a szájuk széléről és finganak egyet a sötétben, még az egyik lábukat fel is emelik hozzá, majd komótosan elindulnak a földúton visszafelé. Félelmetes ez a sötét, ki tudja milyen alakok mászkálhatnak erre éjjnek idején. Nicsak egy másik zsákos, odaköszön szevasz, közben körmével a pörköltmaradékot piszkálja a fogai közül. Milyen magasak a telek árak mi ? A zsákokról szót sem ejtenek, közös kis kispolgári kisbűntett, csendesen tudomásul veszik, hogy a kisembernek csak ezt lehet, bezzeg a milliárdok hová tűnnek ? Azzal kéne inkább foglalkozni mintsem ilyen semmisségekkel, hogy hová hordjuk a szemetet.


5.

Ez a kép több mint beszédes és sokkal több mint érdekes és csak a folytatással együtt érvényes ill. érthető. Amit láthatunk az egy forgalomból kivont buszmegálló. Biztos sok ilyen mellőzött buszmegálló van országszerte amit már nem festenek, nem takarítanak és nem nyírják a füvet sem körülötte mert elveszítette az aktualitását. Ha bárkinek is kedve szottyanna buszt várni ezekben sem biztos, hogy csak miatta felújítanák. Ez a buszmegálló azért különös mert az út mellől még arrébb is rakták pár métert. Biztos jöttek jó munkásemberek és hatan-nyolcan közös erővel, valakinek az irányítása alatt arrébb tették úgy 20 métert. Mindegy hová csak el az útból. Ez a buszmegálló közvetlenül a tinnyei temető oldalában biztosította a buszravárást valamikor fénykorában. Ám de a következő kép talán beszédesebb lehet, hogy miért is kúszta be a lián oly rég eme nemes szerkezetet ami hajdanán menedéket nyújtott eső, hó és szél ellen vagy esetleg egy röpke csók erejéig csak az anyu meg ne lássa, jaj hol a táska ? Oda tettem a sarokba ott ne haggyad drága lányom mert mindjárt jön a busz.......

6.

Meghaltak az emberek.........
Itt a temető és meghaltak azok is akik temettek és nincs aki felemlítené az eltemetteket.
Egy használaton kívüli temető egy omladozó kápolnával, valaha biztos nagyobb tisztességnek örvendhettek ezek a kövek, ha literben lehetne mérni az itt elejtett könnyeket.
De mára megfakult a kép, meghaltak a buszra várók és meghaltak a megérkezettek, nem fontosak az emlékek senkinek mert nincs aki emlékezne, halott. A halottak pedig nem emlékeznek meg a halottakról csak fexenek és porlanak. A fák és liánok növik be és rejtik el a neveiket és takarják el cselekedeteiket. Ha élnének akkor most sürgősen kedvet kapnának egy kis buszravárásra és mellé egy röpke csókra, esetleg ha kapnának egy perccel többet akkor még táncra is perdülnének, ha pedig még vagy ötöt akkor kitakarítanának abban a buszmegállóban és a körmeikkel kaparnák a rozsdát a vasról. De nincs már mit tenniük, oda az akarat, elvitte a daganat a fekély, a fájdalom a szenvedés. Dicső ember ez a te valód, büszke homlok és mögötte a megszerzett tudás ami-e kövek alatt honol és minden patvarkodás, szeretet, gyűlölet és mosoly. Árnyként vetül a fákra a sok halott emléke mert nincs akinek kéne vagy talán mégis ? Egy akad még, egy aki fontos. Egy még él és amíg él törődik és gondoz, fontosak nekik az emlékek. Ezt láthatjuk a következő képen.

7.

Győri Béla és Győri Béláné

Sohsem láttam őket és sohsem tudtam róluk, sokkal előttem éltek, az övéké az egyetlen sír ami még ebben a rengetegben gondozott. Ők azok akik még valakinek fontosak és a sírjukon egy üzenet ami mélyen elgondolkodtatott. Pár percre ki is ütött és mozdulni sem tudtam, a levegő a tüdőmből kifutott és a hideg futkározott tőle a hátamon.

"TUDOM, HOGY A MEGVÁLTÓNK ÉL ÉS, HOGY EGYSZER MEGÁLL A PORAINK FÖLÖTT"

Sokkal több ez mint egy mondat, mögötte egy leélt élet és a leélt életből ennyi maradt. Egy kövön az üzenet. Egy leélt élet után csak ennyit mondhatott és mondhatsz majd te is, ennél többet nem lehet.
Minden amit gondoltál és szerettél, a legfontosabb dolgaid ide viszed le. Bevackolod magad a tanulmányaiddal és az igazaddal mert ugye az van. Az összes érték amit ide levihetsz csak ez az üzenet amit a kövön olvashatsz.
Pénz, autók, siker, akarom, arany, diploma, család, szeretet, jóember, hova lett ? Minden amit egész életedben tettél belefoglalható egyetlen mondatba. Tudom, hogy egyszer megáll a porom felett. Megáll a porod felett az akit eddig szarba sem vettél, mert siettél, hogy sok a dolgod vagy éppen nincsen pénzed meg amúgy is mi ez a hülyeség ?
Karácsonykor ugráltál a fenyőfa körül, húsvétkor döntötted a söröket a sonka után, máskor meg ha hallottad a nevét elhúztad a szád. Nem érték, hol mérik ? Nem ehető és nem fogadják el a postán, nem végzi el helyettem a munkám, különben is megyek mert vár a gyerek.
De ő legalább él, nem úgy mint te. S ha már minden ember meghalt és nincs aki szarba se vegye, aláhulltak mind a köveknek és kirakták a reserved táblát. Fölé pedig egy üzenet. TUDOM, HOGY EGYSZER MEGÁLL A PORAINK FELETT.

Szégyen, ennyi a büszke és mindenható ember a kemény jellemével. A rendőr is sírba száll, a miniszter is sírba száll, a makacs hajléktalan is sírba száll, mindenki sírba száll még te is. Mögötted vagy előtted az életed még vagy már mindegy. Egyedül Ő lesz az aki élni fog mert rajta már nem fog a halál. Legyőzte, hogy te élni tudjál. Nem a tiéd a vétek, nem a tiéd a lélek, s nem a tiéd a tested. Ez a te valódi állapotod, erről szól a te életed, hogy visszaadd mindenedet amit kaptál és céltalanul elhasználtál. Elhasználtad a tested és megnyomorítottad a lelked, hogy olyasmi után sóvárogtál és loholtál amit ide le nem vihetsz.

Mindegy amikor elkérik a lelked és előszólít AZ aki megáll majd a porhamvad felett, mi lesz a felelet ? Uramnak hívod majd vagy elküldöd a fenébe, hogy jöjjön vissza máskor most nem alkalmas ? Nagyobbnak tartod magadat majd akkor is annál aki a sárból hívja elő a lelkedet ?

Hidd el elakad majd a szavad, hogy mindaz amiért küzdöttél a földbe ment és semmi nem lett a tied, üres a kezed.

Én csak annyit mondhatok, hogy az enyém nem lesz üres, de ami benne lesz az titok. Mind a két kezem csordultig lesz és egyedül az lesz az amit átadok, Ő pedig egyedül csak azt keresi és csak azt az egyet fogadja majd el. De az nem az enyém és nem a tied. Tőle kaptam, hogy neki adhassam.

Még annyit, hogy küzdjetek, lent találkozunk ha már kiürült a küzdőtér és eljön Ő a küzdőkért.

--------------------

 guga2003. máj. 30. 10:41 | Válasz | #44 
Eddig azt hittem de milyen durva,
pedig én vagyok, és az én belsőm.
Csak eddig menekültem, azt gondoltan a rossznál jobb vagyok és mi a tanár aki adja a küléönbséget ami alapján méred.
Amit éppen mérni kívánsz, de hol vagy ? Ha ott akkor miért és ha hol akkor kiért ?
Én vagyok az egyetlen akit érdekelsz mint egyetlen, ha bárki lennél nem kívánnám sem orczád sem .inád, de
ami test sem ,Ami test.
Bonyolultan fogalmaztam , nahát.
Nem kell érteni ám, elég ha nem csinálod tvább a csinálni valót.
S, hogy mi a való ? Azt döntsd el te ha figyelsz arra ki mit figyel és mire gondol. Ha igazán szabad akarsz lenni ezekre nem figyelsz.

Iccakát.

--------------------

 guga2003. máj. 30. 10:46 | Válasz | #45 
Ha a szavaidból jól veszem ki akkor te férfi vagy, ezen oknál fogva lehetnék én a nő ? De csak mint megfigyelő.
S ha már így belevájtál mint a vájár, legyek pszichológus is kicsit ?
Ha azt mondod figyeljünk másra, de az teher és csak akkor lehetünk szabadok ha másra nem figyelünk akkor ez paradoxon. Nagyon jelképekben beszélsz mint a szédült filozófusok akik ha meglátnak egy bajba jutott embert, max. csak elgondolkodnak rajta. Akkor most az a mélyreható és figyelemfelkeltő céllal írt mondatod, hogy ne csináld a csinálni valót, valós ?
Valóban nem tehetünk semmit ?
De keserves is annak az embernek akinek nincsenek barátai, de vitapartner annál több.
De ez is csak egy újabb érv, s nem kerültem közelebb hozzád. Még úgy sem mint megfigyelő.
Mi ez az elhivatottság, hogy figyeljetek nem jó ez így, lelki tespedés és színlelt komfort, te lennél az a lázadó szellemiség aki tudja a kivezető utat csak egyedül maradva járod ?
Ezek csak szavak és nincs mögötte realitás.

--------------------


Látom belacsaptál a húrokba barátném. Ha rám gondolsz és hozzám szólsz az olyan mint megfogni egy pontot a végtelenből.
Ha ugyan ezt teszem veled és sokáig, az olyan mint amikor két pont együtt utazik a végtelenben egy kicsit, majd szétválnak és visszaadják amit kaptak, annak akinek a végtelen kicsi pontokból áll. Addig élünk amíg mindenki meg nem születik. Ha már minden változat létrejött akkor a végtelen már nem az. Csak egy és nincs több lehetőség.

Nem biztos, hogy azt fogod tőlem hallani amit akarsz. S ha még rosszul is fog esni de igaz, mit lehet tenni ?

Csatlakozz....légy kis pont és ne több annál, ússz a végtelenben kart karba öltve egy kis időt.

Figyelj, figyelj és figyelj ez a te dolgod.

Hízott pontok, jó kövérek. Amitől híznak csak betévedt.
Egy pillanatra a lakásba, az adásba és a pontoknak leesett az álla.
Mennyi sok szép kívánatos csoda a dobozban, és bekívánkoztak a pontok oda.
Ha közel mész az üveghez, láthatod, hogy mind be ment.
Ott nyüzsögnek bezárva, és nem kerülnek adásba. Vagy csak rossz helyre kapcsoltál és a sok szép képnek annyi.
Unalmas ez a sistergés és nyüzsgő pontok tömege, szürke, fehér vagy fekete. De semmi szín a pontokban.

Ha már mind bent van és egy sem maradt kint akkor kapcsoljuk ki.
Hogy is van ez Angolul ? Valami off talán, jól hangzik hisz rövidebb a Magyarnál.
A mienk amúgy is szenilis. Ott ül a fotelben és alszik egy kötéssel a kezében. Orrára csúszott a szemüveg és szuszog, hiába üvölt a sok szürke pont, nem hallik el hozzá. Süket fülekre talál.

Kaaaaaaaapcsooooooooolj kiiiiiiiiii. Kiáltják egyszerre ott a dobozban nyüzsögve, de a vén szenilis a füle botját sem mozdítja.

Az off valóban nagy kegyelem, de nekem nem kenyerem. Én az életet szeretem és a lelkeket. Ha csak egyet is megmenthetek már volt célja a létemnek. Pont úgy gondolkodom mint egy pont. És ezt ő is elmodhatja magáról, együtt jöttünk le a fáról, az űrből és együtt a tengerből, a kör körös karmából, egy író tollából, a véred vonalából. Apjából, anyjából, a meséből a Star Warsból és együtt mulattuk végig az egészet. Ja, hogy te nem nézted csak ültél a padokban az első sorokban és duzzogtál az első sarokban, mondhatnám most, hogy elsősorban de innen már szójáték.

No mindegy a lényeg az, ha hallod az igazat az nem tetszik és pont attól mert igaz és nehéz beletörődni, hogy nem magadtól lettél. Csak úgy summa summárom kiszemeltettél egy pont gyanánt a végtelen láncolatán ami valahol kezdődik és végződik, de van még az előtt is és az után, csak nem neked. Attól még végtelen, hogy nem tied de része vagy. Emészd meg és fogd fel, hogy bogár vagy az éjjben ami nekirepült a fénynek aztán elvakult, elhalkult és elmosta az eső vagy megette az első szembejövő. Ami ha kiszarta akkor éppen egy körtefa volt alatta és tápdús a gyökereknek eme pillanatnyi művelet ami te voltál és most is vagy. Felszívódsz az anyagi térben és eloszlassz a porban.

Te vagy a végtelen egy pontban. Enpera most te jössz.

--------------------

Én úgy gondolom, a pont szó elgondolkodtató. Persze bárki belátja ponti mivoltát, de csak egy pontnyi gondolat és szó erejéig, aztán igyekszik arrébb állni, hiszen pont akkor máshol és mással van dolga. Ezért aztán nehéz ezt pont úgy érteni, ahogyan te gondolod. Számomra is csak nagyon ritkán beismerhető ponti mivoltom, és leginkább a végtelen egy jelentős részét kívánnám alkotni. Ha te nem ugyanezt gondolod magadról, akkor meglátásom szerint becsapósdit játszol. De azt elismerem, hogy ezzel beállok annak a sornak a végére, amelyben magukat pontnak el nem ismerő pontok sokasága áll. N/A és mit tegyek, ez valóban kényelmes. De a kérdés, hogy megtehetem e mindig. A nagy mázli, hogy nem, sőt egyre kevesebbszer. Pont az lenne a lényeg, hogy ebbe a sorba álljanak át a pontok, akik magukat nem pontnak titulálják. Itt van tehát a különbség!!! Az egyiknek még szabad, a másiknak már nem. Ha valamit nem szabad, azt nem szoktuk szeretni. Akkor miért jó? Itt visszakanyarodtam az elejéhez, miszerint nekünk nem jó a nem szabad, nem szeretjük, ezért fellázadunk ellene. De újra és újra ott a gát, ami csak az egyik sornak adatik meg. Ha újra és újra ott van, akkor érdemes lázadni ellene? Igen... talán... nem...biztos, hogy nem!!! Az újabb kérdés, hogy jó e ez nekünk, és ha igen, akkor hogyan kerülhetünk át eme másik sorba? A kérdés első fele nagyon nehezen válaszolható meg. Lehet, hogy nekem nem is fog sikerülni. Ismerni kéne hozzá a pontiság lényegét, ami, mint írtad a végtelen körforgásának egy jelentős, vagy éppen nagyon is jelentéktelen része. Ennyi csak? Nem érdemel többet? Azt hiszem, nem is kell, hogy érdemeljen, hiszen valaminek a részévé válni, az nagy ajándék. Amint írtam, jaj annak, akinek nincs barátja. Részese lenni bárminek, ez a lényeg! De mi legyen a bármi? Ne legyen akármi! Kérjünk magunknak egy jó részt, ne elégedjünk meg egy szürke sorral, ahol pontok milliárdja áll. Nézzünk meg egy másikat, egy állítólagosat, és ha nem tetszik...Nos, akit érdekel, nézze meg, pillantson bele, mert ezek a fránya pontok csak önmaguknak hisznek. De olyan pont még nem született, amelyik belepillantot, majd ki. Nos, ha ott maradtak, biztos jó volt nekik, jobb, mint a végtelen nagy részeként élni. És hogy miért? Mert eredetileg pontoknak lettek készítve, ezért jó ez nekik. Mindennek az a legjobb állapot, aminek eredetileg teremtetett. Akkor hát legyünk része annak a sornyi pontnak, amelyben pontok tudunk lenni, nem pedig nagy részek. Hát ezért jó. A kérdés másik fele, hogy hogyan kerülhetünk át eme másik sorba, melyben immáron csak apró pontok élik boldog pontnyi állapotukat. De erről majd később, emésszük most a fentieket.
Üdv, N/A

--------------------

Hozzászólásodban némi pontatlanságot vélek felfedezni.
Mi lenne az ? Miről is beszélünk ? Pontokról, mi is a pont ? Ugye egy szűk kör, de attól függ honnan nézzük vagy magunkat milyennek érezzük. Egy távoli csillag is lehet apró pont, ezzel szemben az ember nagyobbnak tartja magát bármilyen pontnál. Alapozza ezt a megszerzett tudásra, pedig eleink ugyan ezt tették többszáz éve és mégis butának tituláljuk őket meg sötét középkor, szoktuk ugye emlegetni. Bennünket is fognak emlegetni majd évszázadok múltával, hogy sötét legújabb kor és majd őket is poár ezer év múlva, hogy a legsötétebb technokor és őket pedig ki fogja majd szóba hozni ?
Pontnak lenni annyi mint beállni a rendszerbe és tudni, hogy van nálam szűkebb kersztmetszetű és tágasabb pont is, de akkor is csak pont. A legnagyobb pontot is ha nagyon messziről nézzük akkor csak apró pont lesz belőle, milyen távol kerültél te tőle, hogy alacsonynak érezd magad egy időre ?
Egy pont mindíg pontosan akkora amekkorának látjuk és mégsem, mert az eredeti nagyságát megmérni csak úgy lehet, hogy hozzá nagyon közel kerülve.
Ha úgy érzed, hogy valakitől elhidegültél vagy akár már pontba sem veszed akkor róla ne alkoss ítéletet mert csak apró pont maradhat számodra.
Téged is éppen megmérnek és pontokba szednek amint megszólalsz vagy ahogy kiteszed a lábad az ajtón. Az első szembejövő végigmér és magában már tudja, hogy nagyobb az ő pontja, magasabb az ő útja a tiednél.
Olyan pontot nem találsz amelyik magát náladnál kisebbnek tartja.
A pontozás, ez itt a lényeg és a siker kulcsa, legyen minél több és minél nagyobb pontod.
Ha minél több akkor alád tartoznak, ha minél nagyobb akkor sokan tartoznak. Ha sokan tartoznak akkor sok az apró pontod ami olyan fémesen csillog és lehet vele pitykézni.

--------------------

A válaszod első felével nagyjából egyetértek, így azt nem kívánom tovább pontokba szedni.
A véleményalkotás viszont egy nagyon érdekes téma. Ha felszínesen akarok róla beszélni, akkor azt mondom, hogy véleményt alkotni először is rendkívül szórakoztató, kényelmes, kellemes időtöltés, és szívet melengető. Ha kicsit mélyebben nézzük, akkor azért szórakoztató, mert nagyon könnyű, nem kell az embernek túl sokat törnie magát, és fárasztania az agyát, hogy véleményt alkosson valakiről. Ugyanezen okból kifolyólag tehát kényelmes is. Kellemes és szívet melengető azért, mert miközben az ember véleményt alkot valakiről, közben szüntelen csak arra döbben rá, hogy a megszólt személlyel szemben ő maga viszont mekkora nagy PONT.Sokkal pontabb, mint az a másik jelentéktelen kis pöttyöcske. És akkor most megint oda jukadtunk ki, hogy melyik sorban is szeret állni az ember. Hát persze, hogy nem abban, ahová eredetileg teremtetett, hiszen ott mindenki olyan egyforma, és olyan unalmas.
Nos, mire is jó ez az okfejtés? Hát nem másra, mint hogy az ember egy egy elejtett szóból is átgondolhassa, hogy ki is ő valójában. Én bízom benne, hogy mindnyájan átgondoljuk, és néhányan örülünk, hogy végül is abban a sorban állunk, amelyikbe teremtettünk. Mert bár véleményt alkotni én is nagyon szeretek, de számomra a véleményalkotásom ténye már nem egy észrevétlen tevékenység, hanem újra és újra emlékeztet arra a sorra, amelyikből jöttem, és átkerültem az én igazi soromba.
Az elhidegülés szerintem egy nagyon szélsőséges fogalom, és nagyon kell vigyázni, hogy mikor mondja ki az ember. Ugyanis magának a szónak a kimondása teszi világossá az ember számára az érzés meglétét és tényét. Ez még nem lenne baj, de az emberek tudatában ez egy visszafordíthatatlan dolgot jelent, az a legnagyobb probléma. Pedig nincs visszafordíthatatlan ebben a világban, amíg csak a pontok lélegeznek és mozognak. Elhidegülni szabad, de nem kell megijedni tőle. Hiszen ha minden pont egyforma, akkor mi alapján hidegül el a másik ponttól? Nem de bár?
Aki tehát még észrevétlenül véleményt alkot és elhidegül pont társaitól, ezek által esélyt kap arra, hogy felismerje, melyik sorban is áll valójában! Ha felismerte, álljon át, hisz ott a helye!

--------------------

/A vagy enpera ha így jobban tetszik. Olyan ember nincs aki a felismerés után nem áll át a helyére. Mert a felismerés olyan mint a mágnes és a vas, ha a fiam tőlem megszületett akkor nem kell neki azért semmit tenni, hogy a fiammá váljon. Legyen akármilyen ganéj külyök, akkor is a fiam.
Egyetlen feltétele van, hogy a fiammá váljon, tőlem kell, hogy származzon. A felismerés pedig utána jön. Átállni már nem is kell. Sőt ez így nagyon Sztárwárszos.
Nem a pont dönti el, hogy kitől fog származni. Ez így sarkallatos, de a megértéséhez szükségeltetik. Te tudod a legjobban, hogy a felelősség nem a pontoké. Hanem a pontok alkotójáé.
Túl szép lenne ha a pont bármit is tehetne bármi ellen. Nem tud és kész. A pont legyőzheti a mondat végén a pontot ? Nem ugye ? Megszületik, beszél, majd pont kerül a végére és elteszik a helyére. Tehet ellene bármit is ? Hát akkor meg mit fontoskodik ?
A pontnak az a legjobb ha pontnak érzi magát és pontként viselkedik.
De hagyjuk ezt a végeláthatatlan filozófiát, sohsem keveredünk ki belőle.
Személyeskedjünk, az olyan valóvilágos, hogy ha nézzük érthető és világos mert minden lélek ugyanúgy érez és az érzéseink nem tudnak többet. Az elme ami különbséget tesz, de azt már pontozzák és szóltam is, hogy a pontoknak annyi. Mert ha a lélek vinné magával a diplomát a föld alá akkor érdemes lenne róla beszélni. De a húsrágó férgek a föld alatt nem tesznek különbséget, hogy hagyjuk mert ez tudja ettől aztán nem finom a húsa. Szabott rendje van a dolgoknak, mint ahogy a férgeknek.
Kényelmetlen a téma ? Az tudom, de annál tudok többet is ami segíthet, hogy ha oda levándorolsz a tudásoddal mert okos vagy és a többi pontnál pontabbnak érzed magadat akkor, elmondjam, hogy a tudás a földön van, a föld alatt nem osztályoznak.
Tetszik nem tetszik egyenlő vagy azzal akit a legjobban útálsz és megvetsz.

Vegyünk egy mély levegőt és nézzünk körbe. Nézzünk ki az űrbe és yóó messzire, amennyire csak el lehet látni, mert ugye tudjuk, hogy van azon is túl.
De nekünk elég csak addig nézni amíg sem ember, sem ez a föld nem volt.
Nem tudtunk még semmit mert nem volt ami, aki tudja.
De olyan is lesz amikor már a megtudott dolgokat senki sem tudja.
Az ám a jó dolog amikor az utolsó pont végére is pont került.
Akkor jön el az óra és felfedi magát aki az egészet írta. Beleírta a jó embert aki mindent tudott és sohasem drogozott, hanem pöcsnek nézte az eget és a holdat.
Tehette mert kinézett magának egy pontot a végtelenből és mindent megtanult róla.
Miután már tudott minedent fejből elkezdett pöcsözni, hogy az vagy és micsoda arcátlanság, hogy egyáltalán pont vagy.

Aztán neki is eljött az utolsó mondat és rádobtak néhány göröngyöt. Személyes ügy néha a tudás, mert ha magaddal vitted akkor nincs aki tudjon róla, olyan ez mint a kosárfonás.
Ha nincs aki tudja, azt sem tudjuk van-e kosár és lehet-e használni.
Megelégszünk a zsákkal, belefér abba is minden
Felejthető és pótólható minden pont, hisz csak a mérete a fontos. Minden magát nagyra tartó pont helyébe beilleszthetünk egy nála kisebbet ha kellőképpen közelről nézzük őt. Vagy egy nála nagyobbat ha elég távol kerülünk tőle, lényeg, hogy mi nézzük és a mi véleményünk számít.
Arra, hogy mi az igazság senki sem kíváncsi mert kiábrándító. A tudat, hogy vannak nálunk sokkal nagyobb pontok, sőt szinte mindegyik nagyobb.
De már mondtam, hagyjuk a pontokat.
Áttérek a valóvilágraígyegyszóban ha már írok.
Az elébb beszéltem egy barátommal aki helyeselte, hogy egy skinhead haverja csak azért hasba rugta a terhes menyasszonyát mert az felhívta telefonon, hogy éppen merre jár. Persze a dolog időben eltért, ám valóban megtörtént.
Érvelni lehetne, de mondtam neki nem érdekel a téma. Nem vagyok annál az embernél különb mert csak a tetteink mértéke különbözik egymástól és nem az, hogy én soha semmit sem tettem.
Kicsi bogár, nagy bogár, de bogár.
Fekete és ez a lényeg, mindenki fekete pont és a méretre figyelnek, ugye érted ? Mint ha a méret mentség lenne és mindjárt feljogosítana a körön kívülre kerülni. Pedig mint mondtam a pont az egy szűk kör.
Bazz megint a pontok, szal lépek a skinhead irányába, mondom a srácnak, hogy biztos aggódott érte és azért hívta, hogy merre jár. Akkor sem mert ne hívja hisz szabad ember, és azt csinál amit akar, szemét nő meg itt hívja, hogy merre jár. Még mielőtt magadra vennéd szólok jó előre, hogy megtörtént eset és már azóta elváltak. A választás nem terád esett.
Én csak örülök, hogy pont lehetek, eszembe jutott, hogy lehettem volna régebben is, de jó ez így, szeretem a pont helyem, mert pontnak teremtettek és pont ezen a helyen.
Nem a helyzetünk határozza meg a pont mivoltunk és ez az akadály, hogy sok pont pont akkor nem érzi magát pontnak vagy egy pontnál nagyobbnak amikor éppen jól áll a cövek.
Vannak kommunista és kapitalista pontok, női és férfi pontok, kövér és sovány pontok. Soroljam még tovább ? A lényeg, hogy ha találsz különbséget már pontozod magad és a másik pont az ellenséged.

Mára ennyi a pontokból, yocckát. Pont most.

--------------------


 guga2003. máj. 30. 10:46 | Válasz | #46 
Az apámnak annyira gyenge csontozata van, hogy szinte minden évben eltörik valamilye, karja, lába. Ez főleg akkor volt így, amikor az építőiparban dolgozott.
Abban az időben, amikor én már tudtam, hogy melyik sorban állok, és ez az emberiség "föntről helyesnek ítélt sora", szerettem volna neki is valahogy beszélni erről. De bárhogy próbáltam, nem akart hallani Istenről és az Evangéliumról. Szóval ismét eltörte a lábát, már vagy harmadszor-negyedszer. Én már csak mosolyogtam, mondván: lám-lám, nem csak én akarom felismertetni vele, hogy rossz sorban áll.(Ugyanis az emberek nem csak véleményt alkotnak és elhidegülnek, hanem nagyon sokszor szívnak, ahogy belefér. Ez is a rossz sorban állás eredménye, és a szükséges felismerés egyik eszköze.) Szóval hazautaztam vidékre, ahol ő már bent volt egy olyan kórházban, ahol csak betegebbé tudják tenni az orvosokként dolgozó portások az embereket, nem pedig meggyógyítani. Mivel nem ez volt az első csonttörése, így már volt egy orvosa Budapesten. Úgy döntöttünk tehát, hogy elszáálítjuk őt ebbe a kórházba. Ám a feniti Irányítás úgy intézte az egész napot, hogy azt is megbántuk, hogy eszünkbe jutott ez az ötlet. Most nem szeretném részletesen leírni, hogy mi történt, mert nem akarom az olvasót az őrületbe kergetni. A vége az lett, hogy se orves, se egyik kórház, se másik kórház, csak a borzasztóan fájó, azonnali műtétre szoruló, törött láb. Hazafelé menet (100 km Bp-től) próbáltam úgy viselkedni vele, hogy ne érezze magát totál megalázottnak, miután egész nap csak megalázták. Mivel az ő autóját akkor vezettem először, és egy teljesen új útvonalon mentünk hazafelé, így folyton kérdeztem tőle, hogy hogy, s mint, és most merre, és igyekeztem kiemelni a kérdéseket is és a válaszait is, mintha valóban fontosak lennének.
Majd a végén azt mondtam: MILYEN JÓ AZ EMBERNEK, HA EGY NÁLA BÖLCSEBB MEGMONDJA, HOGY MIT CSINÁLJON, HOGY TEGYEN. Ugyanis így nem követ el hibát, és nem kell fárasztania magát. Egyszerűen, nyugodtan élheti az életét.
Aki tehát felismerte, hogy rossz sorban áll, az most nézzen magába és álljon át!

--------------------

Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............

Nem áll szándékomban az elbizonytalanítás, ezt előre kell, hogy bocsájtsam.
Sok nálam bölcsebb emberrel találkoztam akiről úgy gondoltam, hogy az de később kiderült, hogy szánalmas alak.

Konkrét példát mesélek, de remélem a keménysége nem riaszt el a további mondani valódtól.
Gyulán régen egy tanyán ahol laktunk és volt a BVorforgalmi telep igazgatójának két tanyája. Mindenki ismerte őt mert befolyásos ember volt. Én is úgy gondoltam hallgathatok rá mert nálam sokkal idősebb volt, mások pedig neki dolgoztak. Egyszer amikor elhívott rekeszeket pakolni vonatból, délután megkérdezte mindenki előtt, hogy a melósok hová dugták a borokat. Nagy őszinteséggel rámutattam két bokorra ahol a sok eldugott boros üveg leledzett. Részben két napig ütött aki megtalált, másrészt az összes embert kirúgták a munkahelyéről aki ebben részt vett.
Aztán ez a muki megkért, hogy fessem ki az egész tanyáját mint festőtanonc. Természetesen azzal hiába védekeznék az ellen, hogy a hímtagomat markolászta jókedvében miután a boraival leitatott. Egy akkoriban velem egykorú 14 éves gyermek akiben megbízott az tette azt amit tőle kértek mert nem volt akkoriban felmérhető értrékrend.
Amit mondott az számomra attól volt elfogadható, hogy ő nálam sokkal idősebb volt. Erre tanítottak, hogy az idősebbre hallgatni kell. Nem vettem az egészből észre semmit és nem volt furcsa, egészen odáig amíg a mostoha Apám a pofáját szét nem verte. Az öregem valamit megneszelt, mert az öcsém elpanaszolta neki, hogy a ficere a borostájával összekaristolta az arcát. Az öregem meg egyből levette az adást, hogy a muki default pedofil. Adott neki orrán száján, ahogy a verés megkívánta, bazz annyira véres embert még nem láttam. Pedofil volt és nem tagadta, bezzeg manapság őt védené a törvény, hogy szegény hát nem tehet róla, hogy az ötéveseket kedveli.
Én sem tehetek semmiről.
Hagyjatok és hagyjon minden és mindenki aki ítélet alá von, nekem a yóó jár és nem az ítélet. Én yóó ember vagyok és kabátban lépdelek a hidegben, osztom az igazságokat úton, útszélen és ne ítéljetek.
Én nem az vagyok. Rajtam nem fog.
Ma már tudom, hogy mi a lényeg hisz gyerekem is van, több mint gézengúz és tudom, hogyan készült. Nem a faszát markolásztam annak az őrültnek aki a tanyáját akarta velem festetni és nem is gondolok ma már rá mint értelmes ember, esetleg mint aberrált.
Azóta már láttam a mukit, fagylaltot kért a pultnál és a szemén láttam, hogy megismert. Sok év multával a szemében még láttam a saját ártatlanságomat amint átfutott az agyán mint kedves emlék.
BNer szép is lehetett mert csak úgy csillogott a fénye, aztán még pár év és nem tud magával mit kezdeni. Kilép a tanya elé és belepisál a hóba, majd besétál az ágyhoz és visszaadja a lelkét annak akitől kapta, az meg elszámoltatja, neked miért kellett farokra gyúrnod apafej ?

Tökéletes.

Az vagyok én is mert ha hiányoznék akárkinek is lennék tökéletlen de nem az vagyok.
Nem kellek senkinek csak a világ véginek és ott egy pont aminél nagyobb nem lehetek csak várhatok, hogy valaki megálljon a porom felett és előhívjon. Legyek akár negatív vagy pozitív de kékülök mert jön a fény és mindent eláraszt.

Az arcotok legyen fényes amikor előhív a porból bennőtöket a fény.

--------------------

Kedves . társam!
Igen letargikus hangvételű volt az utóbbi hozzászólásod, és innentől kezdve már rólad szól, nem a mondanivalóidról.
Maga a por valóban sötét világ, és benne meglátni bármiféle fényt, igen bajos. Akkor miért kell mégis elviselnünk ezt a sötétséget? Egyrészt ebbe születtünk, ezért egy bizonyos ideig ez nem is esik annyira nehezünkre. De én értem, miről beszélsz, ezért azt mondom, hogy nem kell elviselni.

A bölcsesség nem csak az emberé. Ha csak az emberé lenne, nagy szarban lennénk. Hiszen egy nagyon jó példával szolgáltál az imént. Az emberek valójában nincsenek is tisztában a bölcsesség fogalmával, a legtöbben a tudást hiszik bölcsességnek, pedig sokkal több annál.A bölcsesség egy olyan képesség, amivel az emberi faj nem rendelkezik, és itt visszakanyarodtam a bekezdés első mondatához:"A bölcsesség nem csak az emberé." A bölcsesség nem az emberé. De akkor kié?

Összegezve tehát, az emberek egy sötét világban bölcsekként igyekeznek élni, pedig a két dolognak nincs egymással kapcsolata. A legtöbben mégis azt hiszik, hogy ez működik. Jól át vannak vágva.

Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi is az értelme és célja ezeknek az írásoknak. Hát az, hogy ezeket a dolgokat, melyek kivezethetik az egyes embereket az eddigi világukból, felszínre hozzuk, elgondolkodtassunk róluk.

Térjünk vissza a bölcsességre: bölcs dolog hangulattól függően csinálni vagy nem csinálni valamit? Nem ezt teszi minden ember? De! Tehát nem bölcs dolog.Bölcs dolog hallgatni bölcsességről, csak azért, mert én nem kaptam annyit, amennyit vártam? Hiszen akkor más sem kaphatja meg. Tehát ez sem az. Hát ilyenek vagyunk, mi emberek, ilyen a mi híres bölcsességünk.

De mint említettem, nehéz a sötétségben fényt találni. Bárhonnan csűröm-csavarom is a gondolataimat, minden út kilátástalannak tűnik. Hogyan tovább, van megoldás? Az emberi faj ezt a kérdést kutatja, amióta csak fennál. Úgyhogy most nem mondtam nagyot.

De azzal nagyot mondok, hogyha azt mondom, hogy mindezt meg kell tagadni, és a fény felé kell fordulni, a bölcsességet az igazi mivoltában kell keresni, megtalálni, aztán használni. Számunkra mindez lehetetlennek tűnik, mert nem tőlünk származik. Mindez Istentől származik, egyedül Istené, Ő ezeknek a dolgoknak a kizárólagos tulajdonosa.

A minap levelet írtam egy barátnőmnek, aki éppen válni készül. Azt írtam neki, hogy az embrek legnagyobb aggodalmát a reménytelenség okozza. Akinek már nincs miben reménykedni, annak annyi meg egy bambi. De visszagondolva a fentiekre, az emberek világában nincs remény, hisz minden út zárva.
Remény csak Istenben van, mint ahogy fény és bölcsesség is.

Nos, érdemes akkor hangulatot belevinni az írásainkba? Semmi esetre sem, hisz akkor csak azt adtuk, ami mindenkinek megvan, tehát nincs többre szüksége.

Hát, lehet, hogy ma általánosságnak tűnik, amit írtam, de ha valakinek dereng a mondanivalóm lényege, akkor célt értem vele.
Folyt. Köv. Sok van még.



Azt elismerem, hogy egy kívülállónak úgy tetszhet, hogy egy megkeseredett és apatikus ember írta itt ezeket akinek már semmi optimizmusa, csak vagdalkódzik itt a frázisokkal meg a nagy szavakkal.

De ez nem így van. Egyszerűen elmondva, nekem sokkal jobb mint szinte bárkinek, s hogy miért ?
Elmagyarázom.
Nem szeretek hangulatember lenni aki rányomja a saját hangulatát a környezetére. Annál kevés dolog undorítóbb. Sajnos én is dolgoztam együtt ilyen emberrel, de ma már eljutottam arra a szintre, hogy megtehetem, hogy otthagyom az ilyen embert és tőlem pácolódhat a saját szarában és főhet a saját borongós levében.
Amilyen stílusban írok annak valójában az a célja, hogy legyen ellensúly. Szándékos a csípős és néhol durva megfogalmazás. Az emberek el vannak telve saját maguktól, büszkék mint a fellegek és fennhangon hirdetik, hogy mennyire jó emberek. Elsőkként hangoztatják, hogy segítek, sőt ha bármiben is akkor azonnal keress meg. Persze nem nekem kellett volna segíteni. Csak annyit, hogy menjünk és együtt. 0
Mégegyszer hangoztatom nulla, hangember mindegyik. Csak a szájukkal nagylegények, ha valamit tenni kell akkor, ja hát éppen.....és a pontok helyébe sokmindent beilleszthetsz.

Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy miről írjak és, hogy ?
Kerüljem-e a trágár szavakat ? Kerüljem-e a kényes részeket ?
Nem kerülök semmit mert ilyenek vagyunk mi emberek. A lelkünk mélyéig fekélyesek és betegek vagyunk. Van egy utca ami fényes és a kirakatai telve vannak csordulásig a sok fínom áruval. Erre vagyunk büszkék és ezt mutogatjuk bátran, hogy látod elértük ezt is.
A szomszéd utcában meg derékig lehet járni a kutyaszarban, a kapualjban odahugyoznak az éjszakai mulatozók és elszórják a kotont a szépleányok. A magára meg valamit is adó, erkölcsös otthon a tévéje előtt bámulja a méregtől ellilulva, hogy jaj Istenkém mik nem vannak. Ott mutatják a pucér valagát a tv-ben oszt pöffeszkednek a Jakuzziban meg fújják a füstöt. Eszt komálja a nép, ezt szereti, hogy a sivárságot a másokéval leplezi.

Igen nekem is eszembe jutott már, hogy keveseknek adatott meg olyan és az az élet amit én megnyertem. Mert amíg ők a könyveiket bújták és a tudást hajszolták addig én lazán éltem az életemet és olyanokan mentem át ami után mások csak sóvárognak, olyanokat tettem meg és engedhettem meg magamnak amihez kell némi gátlástalanság.

Csak irígykednek, eszembe jutott az is, hogy ha leírom ezeket akkor mire mennek vele ? Mit adhatok vagy nyújthatok ezekkel ? Semmit, mert csak arra jó, hogy megkülönböztessenek.
Legyünk eredetiek és egymástól különbözőek. Ma ez a divat a másként gondolkodás.
Eszetekbe jutott már az ellenkezője ? Legyünk egyformák és egyenlőek, hogy ne okozzon köztünk semmi konfliktust és tudjunk beszélni közös nyelvet. Ja, hogy az egyenlő a bűnnel.
Istenről szándékosan nem beszélek, max. árnyaltan utalok rá.
Manapság egyenrangú a bűnözővel az az ember aki Istenről tesz tanúbizonyságot. Akkora kirohanásokkal díjazzák mint ha lopott volna vagy esetleg anyámkínja.
Beszéljek arról amit szeretnek hallani ?

Hogy szerezz meg minél több tudást és akkor értelmes ember leszel meg jó és kitudjamég ? Vegyél magadnak szép feleséget ha lehet olyan plázatündért aki majd elhalmoz a kéréseivel mert ő kinézte magának.
Legyen egy szép házad magas kőkerítéssel, hogy ne lássanak és be ne hatoljanak a sok sok csecsebecséidért. Legyen neked sok pénzed és szép autód és ez is legyen az is legyen meg vegyél meg minden megvehetőt, egyél meg minden megehetőt és hidd el boldog leszel. Ja a okosságra külön figyelj oda mert tanulni azt nagyon kell, tudjál sokat és legyél sokkal okosabb mint a többi és szarba se vedd őket bazdmeg te leszel az Isten, szinte már csak két lépés és tudni fogsz mindent. Csak azt nem, hogy miért halunk meg és, hogy utána mit kérdeznek tőled.

Nem igaz....
Egyáltalán nem erre biztatlak, inkább azt mondom, hogy ne küzdj mert nem érdemes. Ha elestél maradj ott és várd meg amíg felsegítenek. Adj dicsőséget a felsegítőnek és bízd rá magad mert többet nem engedi meg. Arról is ő tehet, hogy elestél. Ő rendezte úgy, hogy eless és utána ha már magadtól felkelni nem tudsz akkor ő lesz a lábad, a karod, a fejed és az eszed.
Vagy ha ez nem tetszik mert ugye miért is tetszene akkor küzdj tovább hisz érdemes. De a küzdelmed nyomában nem lesz megelégedés csak üresség. Mert valami mindíg hiányozni fog. Azt is mondom mi lesz az. Isten lelkéhez hasonlatos a lelked és Ő úgy teremtett, hogy a lelkedben van egy hely ahol csak Ő foglalhat helyet. Na ezt a helyet próbálod meg betömni étellel, itallal, nőkkel, pénzzel, autóval, becsülettel, elvekkel, gyűjteménnyel, hobbyval, munkával, csecsebecsékkel, kábítószerekkel és minden faszommal meg főleg saját magaddal mert nálad nagyobb nincs.

Hát nem lehet, oda mást nem tehetsz. Ha pedig életedet leéled és meghalsz úgy, hogy azon a helyen csak olyasmi van amit oda át nem vihetsz akkor üres kézzel és csalódottan fogsz megállni előtte, hogy olyasmiért küzdöttél egész életedben aminek nincs értéke.

Mit tanulsz és mit tudsz ? Akármennyire is vagy okos az a végtelenből csak egy pont, amibe belekapaszkodtál és arról mindent megtanultál tehát jól tudod. Na és ?

Azt hiszed akkor már nálad okosabb nincs ? Ezen a földön Salamon király előtt és után nem élt bölcsebb ember. Elég csak annyit elmondani róla, hogy akkor átutazták az egész földet, hogy hallhassák a hangját. Mondd csak te elmennél a szomszéd utcába egy szóért ? Vagy már mindenkit megvetsz ?

Megmondom mi az amiért küzdeni érdemes. Semmi, mert ami igazán érték azt a küzdelmeiddel el nem érheted, azért még csak egy lépést sem tehetsz. Ajándékba kapod, hogy el ne mondhasd, hogy tettél érte valamit is. Nem büszkélkedhetsz vele, hogy én értem el.

Itt állt az előbb velem szemben egy kábítószeres. Éppen nem volt beállva mert kezelik a te pénzedből amiért dolgoztál. Ő is küzdött egy darabig de magával ragadta az ár. Megkeseredett a lelke, hogy amiért küzdött el nem érte. Ezért aztán beszedte a szert és átélte, hogy milyen lett volna ha eléri. Így néhány órára átélheti az elérhetetlen álmait. De amikor felébredt rájött, hogy szomorú a valóság és nem tud küzdeni mert gyenge. Ezért azt a szert megint beszedte és újra átélte az álmait.
Te azt mondod rá szarjankó és kurva annyát az ilyennek akit a te pénzedből kezelnek. Holott te csak dolgozol, küzdessz és megpróbálod elérni. Sosem cigiztél, sosem kávéztál, sosem ittál és még csak nem is vagy bűnöző. Sőt a saját mércéd szerint kevés nálad jobb embert ismersz vagy talán nincs is. Ezért aztán legszívesebben belerúgnál ebbe aki az álmait ebbe a szerbe fektette majd az maga alá gyűrte.

Hidd el nálad még a hasmenés is nagyobb úr mert térdre kényszerít. Ha ez a valód, hogy a híg fos is többet ér nálad akkor ki vagy te ? Azt mondod igényes és tanult ember ? Tudod már mondtam, hogy Salamonnál nincsen nagyobb és ha ember hát inkább ő mint bárki más vagy esetleg te.

Írhatnék arról, hogy mi mindent tettem és mennyi kalandot amíg te koptattad a padot és most irígykedve gondolsz rám, hogy megtehetem. Egész életedben azért fogsz küzdeni, hogy a magad ura légy, hogy elköltözhess otthonról a magad lakásába majd egy nagyobba, egy jobb munkahelyre . Sőt inkább egyedül dolgoznál, hogy senki meg ne mondja, hogy mit csinálj.
Látod én már elértem anélkül, hogy bármit tettem volna érte. Jól érzem magam a bőrömben, akkor kelek amikor akarok. (persze sokkal korábban kelek mint te mert szeretek 4:30-kor kelni, nekem nem teher) de te nyögve kelsz és már megint egy vizsga. Megint egy nap próbatétel ahol meg kell állnod a helyed. Ismét a legjobb formádat kell adnod mert tízen várnak a helyedre. Látod én minden nap csípőből a legrosszabb formámat hozom, azt csinálok amit akarok és ráadásul szeretem.
Nem pályázik a helyemre senki mert nem is tudják, hogy ez a hely létezik. Ha meg mondom akkor ááááá az nem lehet, olyan nincs. Ilyen módon nem lehet. Mégis azért küzd a legnagyobb erőbedobással, hogy elérje azt amibe én élek. Én meg röhögök, mert árral szemben úszni sokkal kényelmesebb. Közben ordítanak rám, hogy fordulj meg árral lefelé ésszerűbb és úgy kell, nem látod, hogy gyorsabb. Gondolkozz ésszel.

Na szóval nekem egy sem érték amit te szeretnél elérni, sokkal emberibb minden az aranynál a plázánál a fénylő autóknál és a szarnál ami le van takarva csipkével.

Zárszó ?

Keresd Salamont, akik nálad nagyobbak voltak mind azt tették, hogy az ő bölcsességét megynyerjék. Ő meg Istentől kapta ajándékba s nem azért mert nálad különb ember lett volna.

--------------------



 guga2003. máj. 30. 10:47 | Válasz | #47 
Kemény beszéd ez egy oknyomozó szájábú phöhhhnyeee és kicsit általánosításosos is, de veled érzek lelked keserűségében, keblemre mielőtt újabb sebeket szaggatnál fel és könny szökne a szemedbe, feledtetve a keserűségedet. Nem félsz, hogy nyugdíjba küldenek ?
Apámnak vannak néha ilyen felindulásai amikor elkapja a frazeológiai hév és csak monnya a magáét, hogy de akkor is igazam van...
De őt legalább ténylegesen meg tudom vígasztalni és elterelem a figyelmét olyan síkra ahol még ő is gyermeknek érezheti magát.
Szökjünk meg...

Évekkel ezelőtt amikor egy ideig egyedül élt és még én sem voltam nős, elkapott a honvágy és szerettem volna az öregemmel kicsit együtt lenni. Este 22h felé jutott ez nekem eszembe, felpattantam a kerékpáromra és a sebtiben hátizsákba gyömöszölt apróságokkal kitekertem a keleti pályaudvarra. Elcsíptem egy éjszakai postavonatot ami levitt egészen Békéscsabáig. Ott az állomáson ténferegtem (be szép szó) egy darabig. Vártam valami csatlakozást ami átvitt volna Gyulára de nem jött semmi. Majd miután eluntam röpke félóra alatt átkarikáztam szülővárosomba. Fater akkoriban a Kuznyeck lakótelepen lakott a nagyszüleimnél. Egyszobás, földszinti lakás volt keskeny konyhával, apámnak talán a legszarabb időszaka volt az amikor 50 éves fejjel haza kellett költöznie a szüleihez, úgy alakult.Azóta már rendeződtek a dolgai. A konyha ablakával szemben van egy sportpálya magas kerítéssel körbevéve a kipattanó labdák ellen. Mellette néhány pad. Hanal 3 óra lehetett, leültem a padra és vártam, hogy apám felébredjen. Tudtam, hogy 5:15-kor fog felkelni mert 6-ra megy melózni a Gyulai Fa és Fémbútoripari vállalathoz ahol egész életében dolgozott. Lassan telt az idő, fülemen a walkman, Mike Oldfield-ot hallgattam. Nem való más zene ilyen hajnaltájt. Kora nyár volt langymeleg szellővel. Néhány hajnali járókelő ment el előttem és végigmért, megnézett magának. Nem tudták mire vélni a helyzetet, persze miért is tudták volna bármire vélni ? Az emberek minden lófaszon kiakadnak és gyanúsnak vélik mert ezt tanulták, hogy minden olyasmit ami a megszokottól eltér lófaszságnak kell titulálni és szörnyülködni rajta. Volt egy idősebb nő aki gondolom a piacra készült, még meg is állt előttem és nekiállt fejcsóválva ciccegni kettőt. Nem tudom mi volt abban a meglepő, hogy ültem hajnalban a padon, walkmannal a fejemen, mellettem hátizsák és oldalt kitámasztva egy Gepida kerékpár, biztos a kerékpárom márkája nem tetszett neki vagy a váltó, ill. talán még a fék szett ami megdöbbenthette. Még szerencse, hogy felkapcsolta fater a konyhában a villanyt. Molyolt egy darabig majd nekiállt kávét főzni. Leült velem szemben és bámult maga elé csendesen. Engem nem láthatott, pedig nem voltam tőle messze kb. 20 méterre és pont szemtől szemben. De mivel kint sötét volt, bent pedig fekapcsolta a villanyt így nem vehett észre. Fáradt volt az öregem, lehetett látni rajta ahogy emelte a poharat és belekortyolt. Mókuskerék az élete és az a baj, hogy meg van róla győződve ezt másképp nem lehet. Kisember, becsület, meló ezerrel, de soha nem jutott még semmire. Egy egész életet elfecsérelt arra, hogy megszerezzen magának egy mostanra már leamortizálódott 2. emeleti lakótelepi lakást és, hogy összetartson egy mára már darabjaira hullott családot. 4-5 asszony és négy gyerek után még mindíg feláll és folytatja ugyanott ahol abbahagyta. Szürcsölgette a kávéját a konyhaablakban és bámulta a Sokol rádiót. Híreket hallgatott, láttam az arcán a híreket. Később felállt és kiment a konyhából, hosszabb ideig volt távolt tehát biztos, hogy szarni ment. Visszajött a konyhába és reggelit csomagolt a táskájába, felöltözött, lekapcsolta a villanyt és bezárta az ajtót. A lépcsőházban kapcsolt most villanyt és bement a kerékpártárazóba. Én már a biciklimen ültem és startra készen vártam, hogy mutassak neki valamit, kicsit kilendítsem a megszokottból, kicsit feje tetejére állítsam neki a világot, kicsit engedje ki a markából a dolgokat amiket úgy megragadott, hogy megduzzadtak az erei a karján és amikor szétnyitja a tenyerét nem talál benne semmit.
Megvártam amíg felül és belendül, megiramodott a piac felé. Persze mert csak ott van nyitva söntés ilyen korán.
Mellégurultam de nem néztem rá, még sötét volt így nem kellett feltétlenül azonnal megismernije. Kicsit tekertem mellette mint aki ugyanúgy indítja a napját mint ő és éppen munkába igyexik. Magam elé engedtem újra és figyeltem a lélegzetét. Belekrákogott kettőt a lakótelep hajnali csöndjébe. Ismét mellé ereszkedtem és tudtam, hogy most észre fogja venni, hogy ki vagyok. Egy nagyon hirtelen mozdulattal és rezzenéstelen arccal ránéztem. Az öregem felkapta a fejét a hirtelen mozdulatra és felsikoltott röhögve, vonyítva, hogy NEEEBAAASSSZZZ.
Beletellett vagy 3 percbe mire magához tért. Vihogott, nyerített és pár embert biztosan felvert a legmélyebb álmából mire kiröhögte magát. N/A mondta, hogy menjünk igyunk egy áldomást erre a találkozásra. Tudtam, hogy minden reggel Hubertust iszik, de most az én tiszteletemre két fél Uniqumot kért úgy fogmosás gyanánt. Szélesen vigyorgott és nem tudott napirendre térni a dolog felett. Két deci Uniqumomba és hosszas rábeszélésembe került, hogy rávegyem ne menjen be dolgozni. Előbb hallani sem akart róla, majd a 3. feles után fontolóra vette, hogy talán de előtte mindenképpen telefonál. A 4. után már természetesnek vette, hogy egy apa igazán megtehet az életben legalább egyszer ennyit a saját fiáért, hogy bejelentés nélkül eltünik egy teljes napra. Arra kértem, hogy kísérjen el engem azokra a helyekre amik nekem sokat jelentettek a gyermekkoromban, amihez szép emlékek fűznek és szívesen visszatekerném az idő kerekét, hogy újra átéljem azokat az élményeket. Meg kell hagyni tőle ez tényleg nagy áldozat volt, hogy se szó se beszéd lelépett velem a melóhelyéről egy napra.
Az első állomást rögtön a piacon megejtettük, a Csőke féle kolbász hőőőjjj, az ám a valami. Folyt a zsír az arcunkon és faltuk a friss kenyérrel a sültkolbászt, hozzá csalamádét. Aztán sörrel öblögettük le az egészet. Mentünkben összehugyoztuk a házak falát és vihogtunk hozzá. Ez kellett az öregemnek, egy kis ellazulás ami feledteti vele, hogy hol és miben él. Mutassuk meg a világnak, hogy a mi szívünk szabad még semmit sem szabad. Hágjuk át a törvényeket a szokásokat és ha csak egy kis időre is, de érezzük úgy, hogy Isten végre ránktalált. Kivittem őt a gyulavári duzzasztóhoz és derékig begázoltunk a vízbe, csapkodtunk és vihogtunk, pocsoltuk a vizet egymásra és belekurjantottunk a semmibe, hogy észrevegyen bennünket, mi pedig valamik vagyunk és semmibe vettük a semmit. Végigüvöltöttük a köröspartot amint a gyulai vár felé vettük az utunkat. Felmásztunk hátul a falára, kibéreltünk egy csónakot a tavon és végigvihogtuk a délelőttöt. Rötyögtünk, hogy állva pisált a csónakból a vízbe. Kivittem őt a szanazugi összefolyáshoz és meghívtam ebédelni egy régi étterembe ahonnan egyszer hazakísértem egy lányt, akinek az apja lapáttal kergetett végig az utcán. Kimentünk a temetőbe és megmutattam neki az egyik sírt amit nagyon szerettem régen a formája és a színe miatt. Mára már benőtte a gaz és nem ápolta senki.Elmeséltem neki, hogy egyszer halottaknapján összeszedtük a gyertyákat este és kiraktuk a vasút két oldalára, majd meggyújtottuk és elbújva vártunk. Amikor a vonatvezető meglátta alig mert bemenni az állomásra és az utasok kihajoltak az ablakon. Az volt a baj, hogy a vonat akármilyen lassan ment de elfújta a gyetyákat.
Elmentünk a Bodokira köveket dobálni a csatornába és bemásztunk a hobby kertekbe, eljátszottuk, hogy mi vagyunk a gazdák és elégedetten nézegetjük a veteményesünket. Természetesen futással végződött mert egyszer belebotlottunk egy kapáló fickóba aki egy szőlőlugas másik oldalán dolgozott és felfigyelt a szövegünkre, hogy éppen az ő telkét tárgyaljuk ki, hogy máshová kellett volna fúrni a kutat. Mit csinálnak maguk itt ? Förmedt ránk, nagy jelenet volt az biztos, az öregem akkor kezdte komolyan venni, hogy tulajdonképpen mit is csinált. Még elmentünk pár helyre és vihogtunk párat, de éreztem fateron, hogy feszült nagyon. Aztán mondta, hogy csak bemegy a munkahelyére és ha mást nem az utolsó órában lejelentkezik és kitalál valami mesét. A mai napig ott dolgozik az öreg, meg van róla győződve, hogy pótolhatatlan, közben lassan bealkonyul felette és még mindíg megy. hajnalban kiül az ablakba, kávét főz, leszarja a napi híreket a 7 band 4 transistorból és dünnyög hozzá nagyokat. Csak én hiányzom a képből. Itt élek Bpesten és csak elmélkedem, hogy hogy is lett volna az aznap este ha az öregem akkor délután nem illyed be és nem teker be a munkahelyére lóhalálában.
Én pedig felültem a délutáni BP-i. vonatra és otthagytam őt a felforgatott napjával és szájában a sültkolbász ízével meg a sörökével.

Fontosak az ilyen napok, olyanok mint a polcokon arekesz elválasztók, lezárnak egy egy fejezetet és porosodhat tovább.

Könnyebb a gyomor hányás után, ha feszül a lélek és szorít a béled, hogy kigyünne már belőle a sok lenyelt mocsok amit magunkba gyűrtünk és tűrtünk és csak nyeltünk, fekélyesre feketedett a sok munkanaptól és a csekkek ahogy tornyosulnak, befizettem, befizettem, befizettem, befizettem, és be is fogod fizetni mert amíg mozdulni tudsz használnak és adnának vissza a földnek egyből mert már teher vagy, de erre az időszakra mondják azt, hogy nyugdíjas.

Minden tiszteletem az apámé, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy elcseszte az életét az elejétől a végéig. Ha nem arra adta volna a fejét, hogy a fasszopó államot szolgálja akkor azzal az ambícióval és kitartással nagy sikereket érhetett volna el. Korrekt, azaz már lefújt meccs.

Remélem azért lesz ideje egy kicsit pihenni, hisz már nyugdíjas, de még mindíg hajtja magát és tartja magát ahhoz, hogy pótolhatatlan.

--------------------------------------

Folyamat



Kétéveskorú, tipegő kisfiú tipeg a fal mellett. Fél kezével a falat támogatja, másik kezével a szájába mutogat és erősen gesztikulál. Senki sem figyel rá. Az anyja neki háttal és hallgatja a lesújtó híreket a tv-ben. Az apja lázasan csomagol, szekrényajtók csapódnak és találomra dobálja be a ruhákat a bőröndbe, agya fel sem fogja, hogy a fia kiabál és lassan már a sírás küszöbén áll. Egyre közelebb ér az ajtóhoz és megérinti az anyja szoknyáját. Az mereven bámulja a sokkoló képeket a tv-ben és nincs ideje felocsúdni.
A fia egyre erősebben rángatja a szoknyáját és sírva üvölti, hogy aaaaanyaaaa ! medütöttem a fooooolyamaaaaat !!!
Mutatóujjával a vérző fogát mutatja, de senki sem figyel rá.



--------------------

N/A figyejjé használtliberóóóó ! A nyertesek a bénák, tehát ne erőlköggyé fahinta mert gellert kapsz...



 guga2003. jún. 01. 19:35 | Válasz | #48 
Ma kora délután téptem a kerékpárommal a Thököly út macskakövein (már amennyire ott tépni lehet), ezekről a kövekről mindíg a feleségem nagyapja jut eszembe a Csontosferi. Közel a nyolcvanhoz de élettel és jókedvvel telve éli életét. A feleségem egyszer elmesélte, hogy az öreg kezei (is) faragták ezeket a köveket egy bazaltbányában, kora hajnaltól késő estig.
N/A de visszatérve a Thököly útra, az egyik kereszteződésnél egy négyéves forma kislány állt céltalanul és várt a zöld lámpára, hogy átkellhessen a zebrán. Kezében egy pórázon tartott fekete, kistestű, kisfogyasztású és belsőégésű kutya ami láthatólag nem kötődött a kislányhoz túlságosan érzelmileg. Csak néhány pillanatra láthattam őket mert pengettem rendesen és dübörgött a zene a fülembe. Furcsa képet alkottak ott a járdán ahogy várták, hogy átmehessenek a túloldalra.
A kislányt nem felügyelte senki és ez volt számomra az egészben a legzavaróbb. A Thököly-n sem volt különösebb mozgás a járműveken kívül. Adott esetben ha valami történik akkor az utcán lévő ismeretlen emberek is alkothatnak számára közösséget, attól, hogy emberek, de szinte senki sehol. Nincs rá szükség, hogy minősítsem a szüleit mert ez az írás talán soha nem jut el hozzájuk és esély sincs rá, hogy felismerjék mennyire szánalomraméltó, hogy van egy gyermekük és mégsincs, van egy kutyájuk és mégsincs, van egy életük és mégsincs, talán már rég elváltak. A nagy számok törvénye alapján ez a valószínűbb.
Még csak annyira sem fontos nekik a gyerek de még a kutya sem, hogy az utcára lekísérjék vagy lekísérje.
Az én fiam jelenleg háromnegyedhat éves, eléggé fejlett értelmileg sőt kortársainál kicsit felnőttesebben gondolkozik mert a kezdetektől fogva komolyabban van foglalkozva vele( röhej de már két éves korában a Qeen volt a kedvenc zenekara). Már néhányszor ajánlotta is ha ketten voltunk otthon és szerettem volna kimenni a boltba ő meg éppen valamibe belemerült, rajzolt vagy zenét hallgatott, hogy nyugodtan menjek ki a boltba egyedül és hagyjam őt otthon, tud magára vigyázni. Sokszor megkérdezem magamtól, hogy mikor jön el a napja, hogy egyedül kiengedem az utcára. Biztos eljön hamarosan mert tíz éves forma gyerekek már csapatba verődve játszanak az utcán.

Aztán pont. Budapest az nem vidék, falun az olyan gyerekek mint Levente is a fiam akár egész délelőtt ill. délután kint lehetnek az utcán szabadon, nem probléma mert mindenki tudja, hogy ki fia borja, nem vész el. Egyszer hazalátogattunk a szüleimhez Gyulára és azon kaptam magam, hogy ugyan olyan intenzitással figyelem a gyereket az utcán mint Budapesten és ott egy idő múlva fárasztónak hatott hisz értelmetlen volt mert sem emberek sem jármű nem volt az utcán, lévén vasárnap. Úgy kellett erőt venni magamon, hogy ellazuljak és hagyjam szabadon szaladgálni akár messzebb is.

Már szakmunkásképzőbe jártam Gyulán amikor a húgom óvodás korú lett (vagy Litván). Emléxem minden nap egy piros kemping kerékpár kormányára ültetve vittem őt az óvodába, én öltöztettem át és iskola után én is mentem érte. Szerettem elkunyerálni tőle az uzsonnáját amit becsomagoltak délutánra neki. A faiskola utca elején volt az óvoda, onnan 3-4 kilóméterre laktunk egy hatalmas nagy tanyán, három kutyával, négy kecskével, hat tehénnel és húsz bikával. Lett volna éppen mitől félteni őt, de ha kapun belül voltunk már szabadon mehetett bárhová, nem néztünk utána. Volt olyan, hogy vittem haza a kempingkerékpár kormányán és belehajtottunk egy kisebb gödörbe. Ő azonnal előrebucskázott az asztfaltra, én pedig lendületemnél fogva átbicikliztem a hátán és csak nyögött.
Győzködnöm kellett egy darabig, hogy ne mondja meg otthon a szüleinknek. Asszem azzal értem el nála, hogy megígértem másnap nem eszem el előle az uzsonnát, nehezen tudtam ellenállni az akkoriban még lekváros, lekváros buktának és a túrós, túrósbuktáknak.
Egyszer akkoriban történt meg velem, hogy korábban értem haza mintsem, hogy érte kellett volna mennem az óvodába. Mostoha apám hazajött és rámförmedt részegen, hogy takarítsam ki a szobát. Én meg értetlenül ránéztem és mondtam neki, hogy már kitakarítottam. Ekkor az öreg besétált a szobába, körbejárt és felmérte a terepet. Tényleg kitakarítottam kifogása sem lehetett ellene. Ennek ellenére ő elővette a szekrényből a katonai nadrágszíjját és végigbaszott vele a fejemen, a fém csatt ahogy elérte a fejemet egyből kiserkent a vérem. Végigvéreztem a szőnyeget és az ágyat ahogy támolyogtam az ütéstől kifelé. Kiérve a ház elé onnan megpróbáltam kijutni az utcára, de a kapu előtt lerogytam a fehér hóba. Már a lerogyásra sem emléxem, de arra igen, hogy anyám pofozgatott és úgy tértem magamhoz. Az első látvány ami fogadott a piros hó körülöttem, majd anyám vészjósló hangja. Megkérdezte, hogy hol a húgom. Mondtam neki, hogy valószínűleg még nem hoztam haza az óvodából. Anyám bekísért a lakásba ahol az öregem hortyogott a véres ágyon. Aztán mondta, hogy semmi gond maradjak nyugodtan elszalad a húgomért. Az óvónénik sem tudták nagyon mire vélni a dolgot mert a húgom már egyedül volt csak bent és az uzsonnáját is elfogyasztotta helyben.
Én meg nem mertem bent maradni a lakásban, kimentem az istállóba a tehenek mellé és lefeküdtem a szalmába, megvártam amíg anyám hazajött.

A sebet a fejemen azóta is őrzöm másik kettővel együtt.

Icckát.


 guga2003. jún. 02. 17:56 | Válasz | #49 
idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Ezt írta L2GS-11:
Az én nicken kibontása lehet(sőt) egoistának fog hatni
L2= Long Live
GS= ez az én nevem kezdőbetűi
11= lehetnék a 11. is , de ezen a napon születtem.
--------------------------------------------------------------------------------

Bammeg ha a neten választott nickekről esett eddig szó ,baráti köreimben .Akkor mindíg a tiedet hoztam fel mint elrettentő példa Többek közt azért mert soxor előfordult már ,hogy jöttek hozzám a hwsw fórumról hw ügyből kifolyólag . Többször előfordult az is már ,hogy egyszerre 3-4 emberke lopta a napot nálam . Ilyenkor ha befutott egy ötödik a fórumról aki még számukra ismeretlen volt akkor engem ért az a kínos megtiszteltetés ,hogy be kellett mutatnom őket egymásnak .

Sima ügy ,látjátok őt ? Rozoga vagyok a hwsw-ről vagy (Cheese ,Francii ,David1969 ,1netez? , Wagner úr ,stb.)Ez eddig stimm ,de gondolj bele a te nickkeddel

Sziasztok L2GS-11 vagyok a hwsw-ről amúgy (Rácz Béla).

N/A!

sőt

De a lényeg ,sok ezer e-mailt kaptam azzal kapcsolatban ,hogy áruljam el honnan ered a nickkem .Többen személyesen is megkerestek ,hogy áruljam el nekik .Míg mások telefonon és faxon tettek erre kísérletet .Egyszer a nejem is megkérdezte tőlem .A volt osztálytársaim ,tanáraim ,munkatársaim és még az ovodai dadusom is kíváncsian érdeklődött eme nem titkolt információ után. Az utcán kerékpározás közben ismeretlenek megállítanak ,hogy megismerhessenek és megtudhassák ők is . Maga a Miniszter elnök yóó ideig leplezte a kíváncsiságát de végül a Köztársasági elnökkel együtt jöttek el hozzám titokban és faggatták ki a nickkem eredetét . Postagalambbal Angliából kaptam válaszra váró levelet . A dunaparton kerékpározva palackpostára bukkantam melyben ez az üzenet állt: Tisztelt guga úr ! Itt élek a Margit szigeten egyedül a világtól elzárva , hosszú évek óta , nagyon magányosan .A reményem már elfogyott az iránt ,hogy visszajussak az emberi civilizációba . De van egy erős vágyam ami palackpostázásra késztetett .Kérem tisztelettel ,nem szeretnék elköltözni addig az árnyékvolágba amíg meg nem tudom az ön nickkjének eredetét .Legyen szíves írja le erre a papírra és dobja be vissza a vízbe . Amikor megtettem észrevett a vízirendészet .Kikötött a rendőrségi motorcsónak és igazoltattak .Amint kiderült ,hogy kivel állnak szemben egyből eltekintettek a tervezett bírságtól és mind a négyen az ajkamon csüngtek és nagy áhítattal halgatták a nickkem történetét .A levelekre már nem jut energiám válaszolni ,éppen ezért külön embert vettem fel erre a munkára .Az ügynököm nemrég pert indított mert hamis pólókat és söröket hoztak forgalomba az Ázsiai piacokon guga név alatt . Rengeteg kersztelőre vagyok hivatalos ahol újszülött fiúknak és yóó ideje már lányoknak is adják ezt a nevet .Egy híres teniszező is ezt a becenevet választotta magának ,hogy a saját egyéniségét háttérbe szorítsa és engem népszerűsítsen . Hajókat ,középületeket , hidakat ,utcákat bolygókat és újonnan felfedezett csillagokat már neveztek el rólam és ebben nincs semmi furcsa már megszoktam . Azt is lenyeltem ,hogy két hetes szobortanfolyamra kellett járnom mert még életemben szobrot szeretnének rólam formázni .De amin igazán meglepődtem ,hogy itt a fórumon is többen be szerették volna regisztrálni magukat guga nickkel .Ez már igazán túl megy minden határon ,arcátlanság ,stílustalan és jellemtelen magatartás .Egyszerűen nem hagyjátok az embert levegőhöz jutni . Nekem annyira kell gondolkodnom ,hogy másodpercenként szakad szét a fejem ,nektek meg azon jár az eszetek ,hogy elvegyétek tőlem ezt a kicsikét is amim van a saját nickkem. Nahát megyek és beveszem a gyógyszereimet .Bár mostanában jöttem rá ,hogy a skizofréniámra a legjobb ellenszer az amnézia .

Yocckát !

--------------------


 robi2003. jún. 15. 21:38 | Válasz | #50 
Írjál még sztorikat!Imádom olvasni!

 guga2003. jún. 15. 22:01 | Válasz | #51 
Türelem...

 guga2003. jún. 18. 22:44 | Válasz | #52 
Életkép: Ma este...

Megyek a fiammal a semsibe ásványvízért és barackbefőttért meg bléblédes csipszért. Kikerülünk a járdán egy esőáztatta fagyigombócot és jót röhögünk azon, hogy meg kéne enni már csak a színe miatt is. Assonka kutyáját sétáltatja a hároméves forma gyerekével enpera. A Kutya a parkoló autók között meggörnyedve szarik és nem szégyenli vala. A semsi az egy alagsori kisbolt ami reggel 7-től estve 22h-ig nyitva tart. Bent félhangosan szól valami Arabhouseraptrancemetalsanzon, épp csak annyira, hogy a szavát se lehessen érteni a másiknak. Leemelek a polcról egy barackbefőttet, a gyereknek bléblédes csipszet amivel hülyítik a jónépet és nem tudom kivédeni, ő is hazahozza az óvodából a sügér szülők gyerekei hatására. Nem küzdök egyelőre vele mert tud különbséget tenni egy tóparti szalonnasütés és horgászat között és egy sz@ros csipszes blédbléd között.

Lent a boltban egy magát jósorban feltüntetni kívánó Czigány vásárolgattya össze éppen a bélbetömni valót. Végigkóstolja szeletenként a Zalát, Olaszt, anyámkínját. Legszívesebben farbabillenteném mert percekig kér ebből is abból is és elhúzza a száját, hgogy nem is tudom talán amazt és abból is kér egy szeletet amit aztán a foga közzé csippent és lefitymálja.
Szerencsére a tulaj yóó modorral van megáldva és sikeresen rásózott egy kilónyi lecsókolbászt, mert tulajdonképpen csak arra futotta nekijje enpera....

Kifelé menet a fiammal átugráltuk a kutyahúgyfolyamokat és a sarkokon feketéllő szintén kutyahúgyfolyamokat. Fínom áru lépdel velem szemben és ügyet sem vet arra amit mi körülményesen átugrálunk, toccsan a lakozott, piros magassarkúja alatt az enpera és szemével keresi az enyémet, hogy szentelek-é a farbillentéseinek elég figyelmet ?

Nem, szándékosan nem nézek rá, mert ismerem már az ilyen reakciót, nem arra megy ki a játék, hogy megkapd őt. Díszelegni akar és ha elkapta az elismerő pillantásodat akkor félmosolyra húzódik a szája és még jobban riszál a valagán vagy négyet, mire észbekap, hogy bazz tiszta kutyahúgy lett a harisnyája a saját cipőjétől, ahogy oda sem figyelve bele..... enpera.

Kukatetőket emelgető szerintem házaspár, de amúgy bárkik akik a számukra legértékesebbet válogatják ki a te általad hulladénak minősítettek közül enpera. Gyakorlott mozdulatokkal túrják át a kuzka tartamát, anélkül, hogy bármit is kiszórnának a kuka mellé. Tapasztalatból tudják, hogy nem csinálhatnák rendszeresen ha mellé szemetelnének mert sokan elzavarnák őket. Egyszer évekkel ezelőtt megszólítottam egyet és adtam neki szalonnát meg kolbászt és elmesélte, hogy került ő és a családja utcára. Lakásmaffia rulez.... enpera.

A fia és a lánya állami gondozásban, a neje női szállón, ő meg aluljárókban hál mert valamennyivel szabadabb az élet.... ízirájder rulez, enpera...

A házunk mellett az eszdéessz palota, sötétben nyílik a kapu és kigördül hárommerczi. Az egyikben a maczkóképű a többiben meg gondolom a kísérőszemélyzet, már gondoltam rá, hogy elküldöm őket a f@szba mert éjszakánként nem lehet aludni a nyomdagépüktől amivel ontják a propagandájukat. Nem csak az övéké de más polpárté sem érdekel, így aztán kevésbé tolerálom az éjszakai zajongásukat, hogy rotuttű-rotuttú-rotuttú. Ez a nyomdagépüknek a tatattarattázó hangja ami ritmust dobol a falon.

Főleg ha veszítenek értelmetlen az enpera...


Híradóban a szellő, fontossági sorrend a kotonhasználat hiánya, majd egy melós beleenpera a forró czementbe. Biztos értenek a hírszerkesztéshez ha én surmó észreveszem az égbekiáltót hőőőjjj enpera.

Amerika a köbön, egyél amerikát, hallgasd amerikát, nézd amerikát, hordd amerikát magadon, vegyél egy szelet amerikát abbaddon, amerikázd be a nappalod és éjjeled. Amerika nem mondhatsz nekem nemet.

Mifaszom az az amerika, hogy ennyire függővé vált a nép, tiszta amerika.

Tovább is van mondjam még ?

 guga2003. jún. 19. 08:24 | Válasz | #53 
idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Ezt írta Enolagay:
a 28 evemmel elmondhatom, hogy mar akkor ezt hallgattam, amikor otthon legoztal a karacsonyfa alatt.
--------------------------------------------------------------------------------

Enpera bazz most az egyszer nem vágok vissza a tőlem megszokott szóvirágokkal mert elmenne a topik más irányba.
De azért beidézek neked egy mosolyfakasztót:




idézet:
--------------------------------------------------------------------------------
Ezt írta Francii:
olyan emberektől kellene megtanulnom autót eladni, aki még életében nem vásárolt autót, és a legkomolyabb járműve a csattogós szárnyú falepkéje volt, amit tologatott maga előtt a porban.
--------------------------------------------------------------------------------


Valamikor siheder nyikoromban (sic) volt egy Jolana szólógitárom és azzal kezdődött rockzenei pályafutásom. A szomszéd traktoros vett a feleségének egy Csehszlovák gyártmányú Daria, stereo, kazettás magnót, aminek a kazetta kiadó ajtaját sikeresen leamortizálták, ugyanis tokostól próbálták meg belerakni a kazettát a magnóba. Mindezt hajnali félnégykor, becefrézve a helyi zugpálinkafőzde frissen kicsöpögő, meleg czuccától. enpera

Mikor a traktoros nem volt otthon akkor rávettem a feleségét, hogy adja nekünk kölcsön a magnóját, hisz kiválóan felerősítette a gitár hangját és max. hangerőn még némi torzítást is nyerhettem. Négyen voltunk. Böce volt a dobos, hatalmas 50, 20, 10 és 5 literes műanyaghordók voltak felállítva a tanyától nem messze egy kis erdőben. Oda vezettük ki a 220V-ot hosszabbítón keresztül. Csiga volt az énekes és Robi a basszusgitáros, de basszusgitár híjján egyelőre az ő feladata volt a tűzrakás és a késő esti órákban a tűz megszórása hilti-patronokkal és egyéb rendbontás a környező tanyákon élők és dolgozók nagy-nagy örömére. Nádipunkok volt a zenekar neve és az első fellépésünk vagy félrelépésünk egy szanazugi buli keretein belül adódott. Asszem valami békéscsabai zenekar akik zenélni is tudtak, lőtték be a hangszereiket rövid idő alatt. Majd mikor végeztek levonultak a színpadról kis technikai szünetet tartva amíg lehúznak egy két sört és tekernek egy rakétát. Amíg nagyban füstölögtek a színpad mögött a sátorban és kidülledt szemekkel és visszafojtott lélegzettel várták a koncertjük kezdetét, addig mi meglepetésszerűen előre nem megbeszélt és kialakított stratégia szerint felrohantunk a színpadra (kínpadra...pádre) és elkövettük életünk első nyílvánosság előtt előadott alkotását. Sokmindenre nem emlékszem mert annyira fel voltam villanyozva és annyira záporoztak felénk a kérdéseken kívül (mi ez?) a rengeteg üveg és kajamaradékok meg földgöröngyök, hogy igen nehezemre esett a zenei elemekre koncentrálni, nem attuk fel. Ahogy felrohantunk a színpadra és mindenki elfoglalta az őt megillető helyet, bejelentettem, hogy porondon a Nádipunkok. enpera

Böce félprofi dobos volt, képzés és hangszer híjján elmondható róla, hogy mindannyiunk közül ő hozta a legjobb formáját egy igazi hangszer mögül. A Csiga tulajdonképpen csak énekesnek volt szar, de kitűnő egyéniség és a kisugárzása is olyan volt, hogy mást nem nevezhettünk ki erre a posztra, tehát ő a tőle elvárható szintet hozta ami nem is okozott számunkra csalódást. Annál inkább a közönségnek akik a fülüket, fejüket fogták az éktelen hörgés hallatán.

A Robi volt a legnehezebb helyzetben, hisz se zenei előképzettség, se hangszer, se ambíció, se tehetség. Igazi kihívás volt számára az előadás, a lényeg, hogy a haverunk volt és közénk tartozott. Emléxem egyszer kint az erdőben unszolt, hogy adjam neki oda a gitárt mert szeretne ő is játszani rajta. Részben nem adtam neki oda mert komoly próba folyt éppen, másrészt jeleztem számára, hogy ez nem basszusgitár és ha a basszusgitár előtt ezen próbál meg játszani akkor az súlyos törést okozhat a későbbi pályafutásában amikor már lesz neki basszusgitárja. Aztán csak nem bírt a benne szunnyadó állattal és felkapott valami lécet basszusgitár helyett és azzal mímelte a zenélést ő amíg mi komoly próbákat folytattunk. Végül is jobb megoldásnak tűnt mint a sok félfalvi léggitáros akik egy félüveg sör után nekiállnak rázni a sörényeiket meg bőszen karmolják a levegőt, ahogy éppen leadják a szólót. enpera

A legkönnyebb helyzetben én voltam, mert bennem volt rengeteg kitartás és ambíció, viszont minimális tehetség. Gitározni azt nem tudtam de legalább akartam és minimum ennyit díjjazhattak volna akkor az ott jelen lévők. Én írtam meg a szöveget a számokhoz, én szereztem mikrofont a keravillból, nekem kellett elkunyerálni a traktoros feleségétől úgy a magnót, hogy a férje meg ne tudja (cserébe kijöhetett az erdőbe és nézhetett bennünket meg ihatott sört is), én voltam az aki összelopkodta a dobcucchoz a műanyag hordókat és felállványoztam a fölbe szúrt vaskarókra őket. Lábgépet sajnos nem tudtam szerezni. Nekem kellett tartani a lelket Robiban napról-napra, hogy ne keseredjen el csak azért mert még nincs basszusgitárja, de a többiben is én tartottam a lelket. Néha csak kijöttek, kivonultak az erdőbe és megitták a söröket. Bazmeg még főzni is nekem kellett. Általában a próbák ideje alatt paprikáskrumplit csináltunk nokedlivel a bográcsban. Viszonylag hamar elkészült és jókat lehetett rá sörözni. Nagyon nagy partykat zavartunk le a hétvégéken. Monstre Nádipunk összejövetel, késő estéken hatalmas tűz és karácsonyfa tartóba kemotoxos dobozt meg más spray-s dobozokat helyeztünk el és toltuk a tűz fölé. Volt egyszer olyan, hogy egy teli Derby borotvahabos flakkont raktunk bele, ázze akkora rulezt amit az kihozott belőlünk, percekig csak hullt a hó a nyári melegben, mi meg visítoztunk mint a sikonyások fürdőzés alkalmatán vagy mi a .....enpera

A szám címe amit előadtunk a "Tíz ásónyomnyira a föld alatt" volt.

Nagyon tetszetős kis számnak bizonyult mert szinte minden próba alkalmával azt játszottuk, jó pörgős, lendületes szám volt. Csigának elég volt hatnyóc sör és kiválóan végighörögte az egészet, ha kellett akkor többször is egy este, márpedig kellett mert más számot nem tudtunk játszani. Akkor sem jött zavarba ha szám közben megkellett állnunk mert valamelyikünk rontott, ugyanonnan tudta folytatni a hörgést ahonnan abbahagyta, nagyszerű alkat volt, félelmetes kiállással.
Természetesen a színpadon is ezt a számot szerettük volna megosztani a közönséggel. Nem arattunk nagy sikert és a tetszési indexünk is lemérhető volt a felénk repülő tárgyakból. Igen el kellett ismernem a többiek előtt is és magam előtt is, hogy amit eddig csináltunk az egy ilyen fellépéshez ahol hangszerek is vannak a színpadon, nagyon kevés, hiába a sok ezt megelőző hosszas próba és munka. Legalább a zenekar akinek a hangszereit kölcsönvettük egy kis időre, jó fejek voltak mert vették a poént és jókat röhögtek. A rivális gitáros akinek a hangszerét használtam azért rámvillantotta a szemét és tudtomra adta, hogy látja bennem az ellenfelet. Lezavartak bennünket a színpadról a bús picsába a rendezők, majd amikor elkezdődött a koncert, a zenekarnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy az első sorban headbangelünk mind a négyen és buzdítottuk őket ahogy a torkunkon kifért. Anyám életében először látott akkor színpadon, majd később a koncert alatt a színpad előtt csápolni(sajnos a próbáinkat nem tudta megtekinteni és élvezni mert mindíg akkor dolgozott a csirketelepen amikor éppen játszottunk). Annyit mondott este, hogy fiam te mekkora állat vagy....enpera

A félresikerült koncert után elhatároztuk, hogy megváltoztatjuk a zenekar nevét és tiszta lappal indulunk, a sikertelenség méjobban arra sarkalt bennünket, de főleg engem, hogy jobban odafigyeljünk arra amit csinálunk.

A zenekar új neve Terminátor lett és újra feldolgoztuk ill. kazettára rögzítettük a "Tíz ásónyomnyira a föld alatt" c. számot. Basszusgitárunk továbbra sem volt csak egy értetlenkedő basszusgitárosunk aki egyre profibb volt a tűzrakásban és az alkalmankénti rendbontásban.

Sajnos a zenekar menet közben elköltözésem Budapestre, bevonulása katonának, nősülése és egyéb indokok miatt feloszlott.

Böce később utánamköltözött Budapestre és profi nyomdász lett, egy darabig vele dolgoztam és tudatosítottam magamban, hogy már nem dédelget magában olyan álmokat, hogy ő egyszer valaha dobos lesz. Nekem pedig újabb löketet adott, hogy ott a nyomdában együtt dolgozhattam a Lacával aki az Irigy Hónaljmirigy dobosa volt. Ott volt a zenekarnak a próbaterme a nyomda mellett és elég sokat játszottak ill. próbáltak. Ha jól emlékszem volt basszusgitárjuk is. Így nagyon könnyű egy zenekart elindítani, hogy van basszusgitár is. Ki tudja mi mire lettünk volna képesek ha akkoriban megadatik...enpera.

Később még érlelődött bennem a gondolat, hogy sikerre viszem a terveimet. Ezért jelentkeztem egy zenekarba énekesnek. Tetszett amit csináltak mert hasonló volt a stílusuk mint a Helloween-é. Olyan hangú énekest kerestek, Solymáron volt a meghallgatás és ott kellett egy elég hatalmas próbateremben bizonyítanom, hogy rátermett vagyok erre a posztra. A zene nagyon jó volt csak sehogy sem jutott eszembe egyetlen szöveg sem a Helloweentól, pedig eljátszottak 5-6 számot. A hangom meg messze nem Kai Hansen-é volt. Lazán elküldtek a búsba, de tolerálták a tenni akarásomat és a tettrekészségemet. Évekkel később amikor egy kórusba jelentkeztem énekelni, a meghallgatáson közölték velem, hogy gyönyörű basszus és bariton hangom van, akkor eszembe jutott, hogy áhá akkor ezért nem sikerült nekem akkoriban kivágni a magas cét ott a próbán. Végre a kórusban megtaláltam a helyem és a tehetségem is teret nyert.

Nagyjából ennyi a rockzenei páyafutásom története, volna még mit elmesélnem mert ez igen csak dióhéjjnyi volt amit olvashattál. A többit max. akkor írom le ha fizetsz érte, mert ha már nem sikerült híres szólógitárosként debütálnom akkor legalább az átélt kudarczok közzétételéből, hagy profitáljak enpera.

Most van itt a szomszédban egy srác aki velem nagyjából egykorú és tanul gitározni (14 éves kora óta) én tudom, hogy ő nem tud gitározni de ő még nem. Néha el-el dumálgatok vele és magamban már rég elhatároztam, hogy megpróbálok kihozni valamit a srácból. Neki szólógitárja van és egy combó erősítő hozzá, kihallatszódik délelkőttönként ahogy vinnyogtatja azt a három akkordot aminek az a címe a köztudatban, hogy füstavízfelett (sic).
Az az egyetlen egy problémám, hogy nincs basszusgitár....enpera és tanulva a múltból ugye, már óvatosabban tervezget és lép az ember. Úgyhogy egyelőre még csak elmélet...enpera.
Már kinéztem magamnak egy dobost is a Lyikács Ücsüküét aki ugye itt lakozik velünk együtt a fórumon és nagyon enpera, szal neki kicsivel komolyabb a rockzenei pályafutása mint nekem mert igazi dobfelszereléssel játszott igazi közönség előtt és nem dobálták meg. Ez némileg bátorságot öntött belém, de kicsit hátráltató tényező, hogy jelenleg nem rendelkezik dobfelszereléssel, sem ambícióval. Az utóbbit nehezebb beszerezni.

Asszem ennyi, szevasztok. Megyek melózni.

enpera




 guga2003. jún. 26. 22:27 | Válasz | #54 
Emberi kapcsolatra vágysz ? Kapcsold be a géped :)

10./1.

Még a mosoly is gépi :)


Megpróbálok röviden írni, bár erről a témáról igencsak nehéz. Ott fogom kezdeni, ahol kapcsolatba kerültem a számítástechnikával, ott fogom folytatni, ahol semmi kapcsolatom nem volt vele, és befejezem az aktuális helyzettel. Elmondhatom, hogy függővé váltam.
1990 tájékán beleszerelmesedtem egy számítógépbe, amit egy akkori ismerősömnél láttam. Lenyűgözött a Norton Commander kettőpontakármennyi, a vírusok, amiről mesélt és a Dűne című játék. Vagy a Sim City, Xwing és még sok érdekes...enpera.
Egy 486 DX2 66MHz-es konfigja volt neki, és tervezte fejleszteni egy 100MHz-esre, csak nem volt elég pénz a zsebében hozzá, mert alaplapot is kellett volna hozzá cserélnie. Megkértem rá, hogy segítsen nekem számítógépet vásárolni, ha már valamennyit konyít hozzá. Újsághirdetésből kinézett számomra egy olyan konfigurációt, amit meg tudtam fizetni. Egy fekvő házban AT286 12MHz, 1mb int. ram ami nem volt bővíthető, 5,25 fdd, 20mb mfm hdd ( 2 x 10mb-ra particionálva :), OAK 512kb isa vga, Adlib mono sound, 14" color vga monitor, bill+egér és asszem nagyjából ennyi. Mikor megvásároltuk (70.000 ft) akkor először elmentünk hozzá és laplink kábellel átmásolta a Norton Commandert ill. a játékokat.
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME

Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
Majd mikor végleg feladtam mert még az exe fájlokat is letöröltem, amik az oprendszert indították volna, akkor kétségbeesetten hívtam a barátomat és ő készségesen végighallgatott. Majd az este kellős közepén átjött és elmagyarázott mindent, mint apa a hülye fiának, majd újra bemásolta az oprendszert.
Napok múlva úgy néztem ki mint egy zombi, csak még egy pálya meglegyen, csak még egy szint, csak még egy újabb autót, csak csak csak és hajnali háromig-négyig a gép előtt külledve gyűrtem a szinteket. Másnap persze mint a mosott rongy és egész nap az járt a fejemben, hogy merre is kell fordulnom a következő szinten ?
Arra fordultam, hogy rájöttem nem tudom mire, és hogy használjam a számítógépemet. Zavart, hogy a barátomnak 486-os gépe van és stereo Sound Blaster hangkártyája, aminek a szép sárga doboza ki volt rakva a falra és az ára is jól látható volt 18700-...enpera.

Úgy döntöttem, ha nem tehetem meg, hogy olyan gépet vegyek mint az övé, akkor nem tartok olyat, amire ha ránézek, rögtön a barátomé jut eszembe. Gyorsan eladtam, ahogy jött az első alkalom és hosszú időre búcsút mondtam a számítástechnikának.

Évekkel később egy téli hónapban, amikor unalmasak voltak az esték, rájöttem, hogy szükségem lenne egy kütyüre. Akkoriban Szigetszentmártonban laktunk a feleségemmel egy takaros kis parasztházban.
Egyszer a piacon őgyelegve rábukkantam egy Spectrum ZX81-re minden tartozékával.
Bőszen csavargattam a kazetta beállító fejet, mivel másolt programok kerültek a kezembe. Kedvencem a Backgammon volt, a nejemmel hetekig játszottuk és volt, hogy sírva is fakadt. Bent a munkahelyemen mindenki Cyberpunk-nak hívott mert volt számítógépem.
Lassan úgy éreztem kicsi nekem az a világ amit a ZX81 nyújthat és beszereztem egy Commodore 64-et.
Micsoda lépés volt, egy egészen új és tágabb tér nyílt meg előttem. Néhány billentyű lenyomásával röhögést és helikopterzajt lehetett kicsikarni belőle. Be sokat csapkodtam az asztalhoz a magnót mert nem töltötte be az áhított programot és be sokat használtam a fejbeállító programot...enpera.

Megszületett az első gyermekem, költözködés is aktuális volt, kikerült az érdeklődési körömből a számítástechnika és ha most azt mondanám enpera...még rímelne is rá. De nem mondom.
A munkahelyemen ahol mint Cyberpunk néven lettem elhíresülve a ZX81 miatt, találtam a raktárban egy hatalmas toronyházat, benne egy 486-os alaplappal és processzorral. Megkérdeztem a főnökömet ez kiémié. Jelezte, hogy leselejtezett termék mert már kiszolgált, ám hibátlanul működik. Gondoltam eljött az én időm és széles vigyorral hazaszállítottam. Egy vagyonba került mire szereztem bele 250mb-os hdd-t, 16mb ramot, 1mb-os S3 pci vga-t és 1,44 fdd-t. Viszont még mindíg nem volt hangkártyám és cd romom. Ellenben naponta installáltam fel újra a Win 3.1-et mert nem voltam megelégedve a sebességével, csak tuningoltam, tuningoltam. Egy délután beállított az az ismerősöm aki első körben segített számítógépet szereznem és adott ajándékba egy 2X-es Sony cd romot, ugyanis lecserélte az övét egy 16X-osra hisz már régen P166MMX-el nyomult az autóversenyek miatt, azoknak kellett a proci. Éppen terevezte, hogy felbővíti 233MMX-re csak nem volt elég pénz a zsebében.

Később összeismerkedtem egy koreai lelkésszel, aki megajándékozott egy PI.-es alaplappal (FX66).
Este 20h után loholtam a Damjanich utcai bontóba 2000 ft-al, hogy tudjak venni az alaplaphoz processzort még aznap este és minél előbb újrainstallálhassam a Win 3.1-et.
Közölték velem, hogy sajnos 2000 ft-ért semmit nem tudnak adni, de 5000 ft-ért már AMD 100MHz procival tudnak előrukkolni. Nálam volt a 2X-es Sony cd rom is, gondoltam hátha kapok náluk gyorsabbat és esetleg beszámítják a 2X-est. Komoly géphez kell a sebesség. A fickó közölte velem, hogy a 8X-os Sony cd rom az 8000 ft és 2000 ft-ért számolja be a 2X-est.
Hozzá kell tennem, hogy másnap egy ismerősöm közölte, hogy a processzor amit vettem max. 1000 ft-ot ha ér ill. a 8X cd rom még annyit sem olvasott mint üknagyapám élelmedett korában. Mikor másnap visszavittem, hogy ha lehet inkább vegyék vissza és elboldogulok majd én a jólbevált 2X-es cd rommal, akkor közölték velem, hogy a cd rom amit megvásároltam az náluk még működött és garancia nincs rá, üzemképtelen alkatrészeket pedig nem vesznek át.

Talán ezek az elemek kellettek ahhoz, hogy a szemléletem a vevőkkel szemben olyan legyen amilyen jelenleg. Már nem hibáztatom őket, nincsenek vagy nem voltak egyedül. Az a ritkábbik változat ahol ember számba vesznek és türelmesek, készségesek a vevőkkel szemben. Azóta már sok számítástechnikai üzlet eladója, tulajdonosa és beavatottja megfordult nálam. Az elfogadott és általános nézet, hogy a vevő mindíg hülye.

Ugyan jelenleg számítástechnikával foglalkozom és sejtéseim szerint az egész életemet végig fogja kísérni mert úgy alakault. De azt soha nem fogom elfelejteni, hogy...

Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME

Nem viccnek szántam...enpera.

Van egy kis műhelyem és később azt is le fogom írni, hogy került a kezembe annyi alkatrész, hogy az orromon folyt ki. (megsúgom előre a koreai lelkésznek köze lesz hozzá).
Szal van ez a műhely, van az internet és azon a (hamaraosan üzemel) gugaponthu és és és.
Az emberek jönnek, mennek, de egy a lényeg, hogy szeretnek itt lenni mert nálam lehet embernek lenni és emberséget is kapnak. El lehet beszélgetni a gépekből adódó problémákról és sok esetben a helyszínen orvosolható. Szaporíthatnám a szavakat a végtelenségig és tömjénezhetném magamat a lényeg mégis az, hogy míg évekkel ezelőtt én csüngtem a telefon végén kétségbeesetten tanácsra várva, addig mára elértem azt, hogy óránként van ilyen telefonom és utána a megkönnyebbült, hálás köszönet.

Nincs mit, mert néha más jóval többet tud mint én, sőt a számítástechnika mára annyira szerteágazó, hogy külön szakágak fejlődtek belőle. Például aki nagyon jól ért a monitorokhoz és a javításukhoz az nem biztos, hogy járatos a nyomtatók terén és fordítva. Magamról elmondhatom, hogy néha ha egy igazán komoly szaktudású ember szólal meg mellettem akkor befogom a szám és inkább csak bólogatok mertz eszembe jut, hogy...

Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME

Nem viccnek szántam...enpera.

De senkit ne tévesszen meg az ha valaki nagytudású, mert lehet, hogy elveszett benne az ember...

Folyt köv.

(cikken kívül: engedelmeddel ezt az írást közzé teszem a saját fórumomon is az önéletrajzi topikban)

 guga2003. jún. 29. 15:13 | Válasz | #55 
"Akkor apám elém lépett és felém nyújtotta a kezét. Láttam, hogy vastag pénzköteget tarta a tenyerében. Reflexszerűen nyúltam érte. Éreztem, ahogy a kezembe fekteti a sokkoló szavak kíséretében. Fiam ! Soha többé az életben nem akarlak látni.....!"

Végül megtörtént ez, de más szavak és más tekintetek kíséretében. Csak most, hogy olvastam valakitől az előző idézetet, hasonló érzés kerített hatalmába. Apám ugyan ezt játszotta valamikor el velem. Kicsit árnyaltabban, de leléptetett. Nem vádolom őt semmivel, ha nem teszi meg soha nem jutok el ebbe a helyzetbe és soha nem ismerem meg a mostani feleségem és soha nem születik meg tőle a gyerekem. Maradtam volna Gyulán és egy lepukkant alkoholistaként tengettem volna az életem, börtönből ki, börtönbe be. Ennyi jutott volna nekem osztályrészül. Ha valaki ismeri a Bibliából József történetét aki egyszerű birkapásztorból lett börtöntöltelék, majd a Fáraó első embere és érti is Isten akaratát ill. szívét, az tudja, hogy miért nem vádolom a saját apámat semmivel és miért nem neheztelek rá.
csak köszönettel tartozom neki amiért őt Isten erre a célra felhasználta, hogy elkergessen a szülői háztól szinte még gyerekként. Furcsa.
Nézem a körülöttem élő emberek életét akik engem megvetve nekem bizonygatják, hogy yóó nekik. De milyen yóó hehe. Csili szőke autó, kiberetvált enpera, a hátsó ülésen meg egy félkilós gyerek aki már lassan hatodik osztályos lehetne ha nem gyötörné az allergia vagy a nagyvárosi fogyasztási életvitel bármelyik nyűgje.
Az ember olyan, hogy ha van egy fekete-fehét tévéje akkor színeset akar, ha sikerült akkor a fekete-fehéret kidobja a szemétbe és nem hajlandó róla tudomást venni többet.

BAZE ! TUDOD TE HÁNY TV-t FÖLDELTEK EL AMIÓTA LÉTEZIK ENPERA ? A FŐDALATT IS AGGYÁK A MŰSORT LŐCS.

Nem fontos, hagyjuk. Csak úgy rám jött a frazeológia mert láttam azt a hülye filmet. Yóó nézni ahogy kaján mosollyal az arczoukon tolják ki a részletre vásároltat, hogy nekem van. Ssázherczes ázze, van, mosmá van. Minden sínen van az életünk tökéletes, megszereztük és beállítottuk az összes csatornát, van rajta édzsbíó f..... de yóó nekünk.
Egyesek szerint primkó állat vagyok, szmájlinak van itt helye kérem mert nem tiltakozom ellene. Tényleg büdöset sz@rok néha mint a pingvin másnaposan, enpera.
De az tény, hogy több barátom van mint az okos man-nak akinek csak a vitapartnerei gyűlnek mint keselyűk az utolsó lakmározásra, és mint mondá az egyszerűség, fel is falják vala mert éhesek.

Enpera.

Velkám máj gondolataimban hőőőjjj...enpera.

Vagy 10 évet vissza, albérletben hempergek az ágyon a nővel. Nyári hőségben Sára Sándor titkárnőjével enpera...
A függönyt néha meglebbenti a talpas ventillátor és egy pillanatra látni vélem, ahogy a szomszéd lakást festők az ablakpárkányhoz lapulva lesnek, hogy elkapjanak egy egy ütemet ahogy emelem az ülepem. Nem mondom yóó szórakozás lehetett számukra festés helyett, nekem ragadt a bőröm a hőségben és még ráadásul figyelő szempárak hőőőjjj. Futva menekültem a fürdőkádba és jéghideg zuhany, utánam jött...enpera.

Egyszer a hármashatárhegyen, nemtom egybeírják vagy külön, de az akkori élettársammal egybekeltünk a hegyoldalon csak úgy szaporán. Amikor elkezdődött még semmi különös, amikor a vége felé jártunk akkor vettem észre, hogy egy túrista busz tőlünk nem messze leparkolt, telve Japánokkal vagy simán csak ázsiaiakkal és bőszen fotóztak bennünket. Alig tudtunk felcihálódni a földről és összekapni a gönczeinket futva. Biztos remek fotók sikeredettek.

enpera


 guga2003. jún. 30. 23:50 | Válasz | #56 
Emberi kapcsolatra vágysz ? Kapcsold be a géped :)

10./2.

Ez én vagyok...

1998-ban megismerkedtem egy koreai lelkésszel, éppen egy éve nem volt munkám és nagyon kicsúsztak a dolgok a kezemből. Hatalmas adósság terhelte meg a vállamat minden oldalról. OTP részlet, lakásrezsi, ecetera...Munkám az nem volt, pedig a gesztenyepirítástól kezdve a napszemüvegárusításon keresztül, a plakátragasztásig mindent megpróbáltam. Az utolsó nekifutásom a számítástechnikát megelőzően a festőművész volt, természetesen sikertelenül.Akkoriban már ismertem a lelkészt és tanácsot kértem tőle, azt mondta ő pontosan átlátja ezt a helyzetet és nagyon jól tudja, hogy Isten mit szeretne tőlem, hisz ezt már sok ember életében látta. Minden olyan ajtót bezár előttem amelyik arról szól, hogy a saját magam erejéből és tudásából szeretnék sikereket elérni. Azzal bocsátott el, hogy ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra, akkor bizonyosan be fog következni. Ugyan egy szavát sem hittem el mert eleve bizalmatlan voltam és ilyen jellegű tapasztalattal nem bírtam. A lelkésznek lett igaza...és most nyugodtan kijelentem, hogy enpera, höhhhnyeee. Egyszer rámjött a frazeológia és bicóra pattantam. Napszemüveg, jó sújtásos zene a fülembe és nekiálltam gyalázni a kilómétereket. Valahol az Andrássy út környékén lejobboltam és az Ó utcában találtam magam, abban a kerületben éppen lomtalanítás volt. A Szerkó KFT kirakta az utcára eme népünnep keretein belül az Állami Biztosító 60db komplett PI. és PII.-es számítógépét mert valószínűleg felmondták a szerződésüket. Valahol időrendi sorrenben akkor érhettem oda amikor a cigányok a 30. számítógépet csapták a földhöz, hogy kinyerjék belőle a rézkábeleket. Mire sikerült őket ráébresztenem, hogy a számítógép értéke egyben sokkal több mint a kinyert rézhuzaloknak már a 40. gépet csapták a földhöz. Összeszorult a szívem, s bár pénz nem volt nálam de amúgy sem, elhatároztam, hogy megszerzem tőlük a maradék gépeket. Nekiálltunk bőszen alkudozni, közöltem, hogy pénzem nincs, nekik meg szerszámuk. A kerékpárom szerszámtáskájából egyenként vettem elő a csavarhúzót, villáskulcsot és mindent amit találtam. Mire kiürült már 6db komplett gép volt a birtokomban, bizalmatlanul körbeálltak vagy tízen, de nem ijjedtem meg tőlük. Általában véve ha emberként beszélsz velük akkor semmi gond, sőt ha még tiszteletet adsz nekik akkor kenyérre lehet őket kenni. A Nike pólómért és a kerékpároskesztyűmért cserébe újabb 2db komplett gépet kaptam tőlük, majd az üdítő is hozzájuk vándorolt a kerékpárom flaskatárolójából. Maradt a rövidnadrágom, az alsóm, a sportcipőm és a zoknim. Na meg a fejemen a napszemüveg és a füles a hozzátartozó walkmannal és mindkettő igen becses darab volt számomra. Megígértem nekik, hogy megkaphatják a szemüveget is és a walkmant ha cserébe átválogathatom a dobozaikat amikbe belepakolták a szétbuherált alkatrészeket. Úgy is volt, két monitoros dobozt megpakoltam rammal, procival, hdd-vel, fdd-vel, vga-val és egyéb csecsével-becsével ami még belefért. Szigetelőszalaggal felfogattam a komplett gépeket a kerékpáromra és elindúltam haza gyalog. A két monitoros dobozt lezárva otthagytam náluk megőrzésre. Elég hülyén néztem ki a montyra felragasztózott 8db komplett géppel és a súlya sem volt csekélység. Mire hazasétáltam vele a Gizellába megöregedtem. Majd újra vissza a két doboz alkatrészért. Azokat is felciháltam a kerékpárra és újabb séta. Aznap este leültem a számítógépstóc elé a pincémben és eszembe jutott az a mondat amit a lelkész mondott: "ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra".

Akkor megelégíti az én lelkemet.

Másnap reggel már a Hirdetés c. újság szerkesztőségében sorjáztam a pulthoz és adtam fel a napi 2-4db hirdetést. Elkezdtem a számítógépeket kiárulni alkatrészenként, de nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ha valaki meg akart vásárolni egy IP233MMX-es procit az egyúttal meg akart szabadulni egy kisebbtől. Aztán a vevők szoktattak hozzá, hogy a hirdetésemben megjelenjen a kisebb processzort ill. egyéb számtech alkatrészt beszámítósdi. Ahogy elterveztem, hogy minél hamarabb túladok az alkatrészeken újsághirdetés segítségével, úgy lett napról-napra egyre több alkatrészem a beszámításoknak köszönhetően. Elkezdtem kijárogatni a Petőfi csarnokba hétvégenként az alkatrészekkel mert már nagyon sok lett belőlük. Akkoriban az emberek bátrabban vásároltak és közvetlenebbek is voltak. Alapjában véve az anyagi helyzetem renbejött és sikerült az adósságokon felül némi plusszra is szert tenni. A plusszpénzt pedig nem hagyhattam parlagon heverni. Kijárogattam hajnalonta a Verseny u-i. piacra és felvásároltam fillérekért a használt számtech alkatrészeket a hajléktalanoktól és a cigányasszonyoktól. Amit utána természetesen yóópénzért továbbmértem a Hirdetés c. újságon keresztül...enpera.

Hosszú a történet ami elvezetett a ma estéig. Elég csak annyit mondanom, hogy a gugaponthu már pár napja üzemel:) egyelőre itt tartok és forog az agykerék telítve tervekkel. Egyet viszont nem tévesztek szem elől: Ember tervez...enpera.

Egy kis szakmaiság.Eleinte nálam mindenki jobban értett a számítástechnikához és sűrűn előfordult, hogy olyan emberektől kértem segítséget akik egy egyszerű Linux partíció eltávolítása kapcsán is csak annyit mondtak, hogy egy 1000-ért megcsinálom és lépj tovább. De azt semmiképp sem árulta volna el, hogy miként kell csinálni. Rövid időn belül rájöttem, hogy tanulnom kell, méghozzá sokat, sőt nagyon sokat. A legjobb módszer az volt, hogy hibás gépeket kezdtem el helyrerakni. Mivel nem akartam, hogy lássák mennyire kínlódok a gépekkel így eleinte azt mondtam hagyja itt a gépet és másnapra rendbeteszem vagy telefonálok amint elkészültem. Volt olyan, hogy egy ismerősöm Olaszországból hazafelé jövet magával hozta a számítógépét amit internetezésre használt ott és megkért, hogy szedjem renbe. Jelezte, hogy három nap múlva utazik vissza és addigra kellene neki készen. Természetesen két napig küzdöttem a géppel mire rájöttem, hogy a boot sectorban vírus van, hőőőjjj. Aztán a harmadik nap a modemmel küszködtem mert a netről leszedett driverekkel nem akart müxxeni. Elrohantam a frissen startoló Nagy Lajos Király úti Miskárolóba és vettem egy origi modemet. Téptem haza és csak otthon vettem észre, hogy a driver lemez hiányzik a dobozból. Tépek vissza és vállvonogatás, majd jelzem, hogy yóó a másolat is de sürge mert haladnom kell. Punnyadtványad kölyökgólya benyögi, hogy vegyek cd-t. OK mondom ezen ne múljon acca. Hát nemaddiga csak 10db-ot tudnak adni mert nem bontanak. Enpera akkor szabadult el a basszájba. Visszaadtam nekik készségesen és mivel három napon belül és szinte egy órán belül jártam kértem egy másik típust ráfizetéssel. A gép szerencsére időben kész lett és még aznap elhatároztam, hogy Software-s hibát többé senkinek.

A lényeg az, hogy egyre többen jártak hozzám és egyre több hibával. A felmerülő hibák megoldását sok esetben már kisujjból, de ha valami még addig nem tapasztalttal találtam magam szemben az sem zavart a kezét tördelő tulajdonossal ellentétben, mert nekem kihívást és tanulást jelentette, mivel hosszútávon gondolkodtam és nem felejtettem el soha, hogy:
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
A faszba visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME

Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.

Azt, hogy bizalommal fordulnak hozzám és nem tartom kötelességemnek minden egyes elejtett mondatomért szaros ezer forintot elkérni, annak köszönhetem, hogy qrva sok hibajelenség talált megoldásra a kezeim között külső segítség nélkül. Természetesen a mai napig előfordul, hogy olyan ember toppan be hozzám segítséget kérni aki kéccerannyit tud elméletben mint én, viszont ilyenkor ildomosnak tartom befogni a számat és egyszerű gyakorlati példával megoldani a problémát.

Alapfelállás, hogy mi volt az utolsó mozzanat ami a hibát előidézhette software-sen vagy hardware-sen ? Mit rakott fel vagy mit rakott bele ill. távolított el ?
Jelenleg ott tartok , hogy óránként csireg-csereg a határban a tyilifon, hogy teeeee mijévan az, hogy ...és enpera. Ugyan mindíg közlöm, hogy telefonon keresztüli hibaelhárításra csak a Gyurcsok képes, de azért amit mondok néha bégyün.

Még egy kis szakmaiság: Eleinte mikor komplett gépet rendeltek tőlem, vakon, mohón összedobtam és bekapcs...enpera, természetesen soha nem indult a masinéria. Szedhettem szét az alapokig és elkezdhettem kiderítani, hogy mi okozhatta a hibát?
Azóta már nem a megrendelt konfig szintjétől függ az óvatosság, hanem úgy kezdem, hogy alaplap+proci+ram+vga és bekapcs, ha túrázik akkor jön a következő elem és utána szintén egy, míg elemenként felépítem a gépet. Általában véve oprendszert nem szoktam telepíteni mert az mindenkinek a magánügye. Ugye ?

Mondjuk úgy, hogy amit írok nem egyenlő egy valós idejű procitesszttel és nem annyira kívánatos mint egy lólőcsháromdémárk teszteredménye, nézzétek el nekem. Nem szeretnék beállni a sorba, sőt ha sorbanállóst is kéne írnom akkor is megfűszerezném gugásra...enpera:)

Mára zárszóként annyit, hogy saját tapasztalatom annyi a húrkakóbász számítógépesekről, hogy inkább elvárják, hogy elismerjem mekkora szakik és mennyit diplomáztak ázze a cámtógépből, mintsem, hogy elismerjék lóganét sem értenek ahhoz amit tanultak. Ha yóól megtanulták és gyakorlatiasak akkor miért itt sorjáznak a rácsom előtt ?

Megmondom miért, mert nem létezik olyan ember aki értene a számítástechnikához, hisz naponta fejlődik és a grafikon görbéje már javában meredek falon dönget.

De ezzel szemben a végzett cámtógépesek megmaradnak a tanultaknál, ami ugye aznap avul el ahogy kiidzadják a diplomát.
Tehát nemes egyszerűséggel elmondhatjuk, hogy inkább tartsd csukva a szád amikor be akarod bizonyítani valakinek, hogy mennyire értessz a cámtógépekhez, mert lehet utánad végzett egy évvel. Be kellemetlen ugye nagyfijjú :)

Ez vagyok én...


http://www.guga.hu

 guga2003. júl. 01. 21:27 | Válasz | #57 
Most találtam egy dobozban ezeket az írásokat, évekkel ezelőtt írtam őket amikor még a számítógép nem költözött be az emberek életébe. Gondoltam közzé teszem őket.

The Pompous Marsh-hen: Az eszement...

Ott lakik a Tódor a folyónak bal partján,
pedig nem kéne néki ám.
Egyszercsak méne a folyó túloldalára át,
pedig nem kéne néki ám.
De ő csak átméne, hogy asszonyul kérjen egy leányt,
pedig nem kéne néki ám.
De csak átméne ő, úgy miképpen a szíve diktál,
pedig nem kéne néki án.
Mert a lány is ott lakik a folyónak ugyanazon oldalán

The Pompous Marsh-hen: Ellenvetés...

A hagyományos módozatoktól eltérően nem termő magokról van szó. Kimondottan azt a célt szolgálja, hogy a már csíraképes, elvetett magokat elpusztítsa. Ajánlott felhasználási területek a nagyhatalmak által gazdasági embargóval súlytott területek.


The Pompous Marsh-hen: Többszemélyes vagyások...

Az utókort herenyúlványaimba belealgásító, dohos, piczefuvallat lövellő, élő síremlék...

Én vagyok.

Benned dúló vihart dagasztó, megszólalásig fel nem szólaló, harczias csöndni akarás...

Te vagy az.

S ki az, ki a kelő nap fényét a kripták sötétjéig eltompítja, mert este és reggel csak számlálni tudja...

Ő az.

Láncravert, csaholó ebek kik csak azért vannak, hogy legyenek, mert a nemes célok csak tovaillanó fellegek.

Mi azok vagyunk.

S akik a vörös színnel felruházott, akaratlan akarás hitvány termékei, a haza címszó alatt fröccsenő nyálváladékukat, látómezőmbe térítik...

Ti azok vagytok.

Kik elveszik tőlünk a gondolkodás kenyerét, hogy megnyerjék önmaguknak a társadalom szellemét...

Ők azok.

The Pompous Marsh-hen: Bujdosó...

Majd elbújok egy yóó erdőben,
s egy yóó órában hazajövök.
Úgy gondolom megszelídülve,
veled együtt rendbe jövök.
A hangulatom hátrahagyva, mézet kenek egy madzagra,
s elhúzom az orrod előtt.


 guga2003. júl. 01. 22:43 | Válasz | #58 
Georgo ázze ! Szeretem az ilyen oldalakat :) gondolkodni kell..., s ha nem megy muszáj kérdezni...enpera.

Átnéztem és degu mentes. Gondolom ezek után már jobban fogsz aludni, lelohad az eddig tudatalattidban lappangó feszkó és elernyedsz. Végigdőlsz egy virtuális ágyon, pont amilyenre vágyom...
Olyankor ha gondolod mind olyan.
Csak abban a pózban, csak olyan mosollyal az arczán...enpera.
Jobb a virtuális és ha már itt tartunk inkább yobb, mert nem mondd nemet, s ami ennél sokkal fontosabb, hogy igent sem. Nem kell oltárhoz vezetni, sőt egyáltalán nem kell rá figyelni. Csak beállítod a vezérlőpultban és félrevonulsz a szobádba vezekelni.
Majd ha megnyugodtál újra előveszed, de már alulról kezded a zacskódtól, már a nadrágban rágyúrsz. Kidagadnak az ütőerek a csuklódon, de szemeid előtt újra a kedvenc arcz, a kedvencz póz a kedvencz mosollyal bambán.
Folyik a mag, egyenesen magfúzió.

Miért állsz a monitor előtt ? Hisz csak gázrészecskék csapódnak az üvegnek egymillió és sokszor és sokkkal, te meg beéred a sokkal amit a látványtól kaptál. Majd összehajtod és bedobod a szemetesbe. Az utczán szembejövők nem tudják rólad a múltat, hogy éppen néhány millónak cseszted el a lehetséges jövőjét a puszta pillanatért. Tömeggyilkos...enpera.
Az egész világ ritmusra lüktet és emelik ritmusra az ülepüket több ezer éve, hogy mi a mércze ? Szállnak vissza a lelkek a teremtőhöz addig amíg mindenki és minden meg nem teremtődött. Minél többet czibálod magad, annál tovább tart a világ, mert millióktól veszed el a jövőt és nem értesíted a szembe jövőt, hogy én vagyok az egyik aki miatt ilyen soká tart ez a világ. Most küldtem vissza Istennek néhánymillió emberfiát. A pihe-puha zsepibe csavarva és sorjázik a dns a kuka falán, folyik akár az élet. Ha leér az aljára megpihen, és elernyed, elszárad, s emlékezet sem lesz róla többet. Ilyen ez a rohadt qrva virtuális élet. Az előző oldal eléréséhez kattints a böngésződ vissza gombjára.

 guga2003. júl. 03. 08:18 | Válasz | #59 
The Pompous Marsh-hen : A nagymenők (húsvéti versike)
Méne a két barát,
Béla sö a Jánas.
Mondom mennek ketten,
termetük oly szálas.
Mondom ketten mennek,
s mindkettejük vállas.
Sok segédmunkától,
nem is lettek hájas.
S mivel ketten mennek,
számuk nem is hármas.
Mennek mendegélnek,
mert a világ tágas.
Derék embör Béla,
s ugyanúgy a Jánas.
Tengelyt akasztani,
nincs is ellenlábas.
Az életük szabad,
egyikük sem házas.
Otthonuk pediglen,
yóó kis munkásszállas.

Tehát mennek ketten,
italra betérni.
Majd ha kedvük vígas,
pofontokat mérni.
Osztogatják bőven,
nem kell tőlük kérni.
Nyolc napon túl gyógyuló,
sérülést elérni.
De ha ezt megunják,
muszáj mendegélni.
Mivel csak munkából,
nem lehet megélni.
Az italtól bátran,
nincs is mitől félni.
Velük szemben ne jő,
csak nyugdíjas néni.
Táskája zsebébe,
megéri benézni,
Yóó Magyar forintot,
yóó bőven remélni.

Monddá is a Béla,
idefigyejj néne!
Nekem bizony mostan,
nagyon sok pénz kéne.
Adsza ide gyorsan,
aztán tovább méne.
Megáll, s yóól megretten,
rosszat sejt a néne.
Hogyan bivalyintsa őket,
az utábúl félre.
Sok ez a két lapaj,
segítség elkélne.
Tüdejét megszíjja,
sikítana végre.
De a Jánas térdel,
testével mellyére.
Ugrál is még rajta,
kibuggyan a vére.
Bicskáját bédöfi,
s imígy leszen vége.

Százhetven forinttal,
gazdagabbak mostmár.
Tovább állni innét,
lesni újabb kocsmát.
Pájjinkát vedelni,
vígadjunk hát oszthát.
Tettüket felmérni,
sajnos sosem fogják.
Nem csináltak semmit,
sem a tűzre rossz fát.
Megint megtalálta,
zsák a zsáknak foltját.
Mennek mendegélnek,
a szomjukat oltják.
Törvény rajtuk nem fog,
legalább is úgy tudták.
Hat-hat évet ülnek,
azt is harmadolják.

Szabad-e locsolni ?

--------------------

 guga2003. júl. 03. 22:46 | Válasz | #60 
Amikor pedig ezerkilencszázkilenvcenötben...
Csak annyira emléxem a történet elejéből, hogy a főnök szólt, hogy menjek a B****** festeni. Mentem. Egy hatalmas külön álló épület, amit a cég akkoriban akart birtokba venni. Magunkra zártuk az ajtót és nekiláttunk a festésnek. Nem volt csak egy kalapács...

A többi szerszámot kint hagytuk a bezárt ajtó előtt és már éppen indultam volna érte amikor B*** szóét, hogy várj.....kis hatásszünet, majd kaján vigyor az arczán. Zsebéből előkotort egy pipát ami meg volt tömve cuczal.
Nem először láttam életemben ilyet és mint kiderült, nem is utoljára. A yóóféle arczok meg szokták kóstolni a harmadik szemet enpera.

Szal addig-addig, hogy a harmadik slukknál már úgy gondoltam a kalapács tökéletesen megteszi.

Természetesen a festést nekem kellett kezdenem mint beosztott. A B*** nyomdász volt, én pedig iskolai végzettségemre nézve Szobafestő-Mázoló és Tapétázó...enpera.

Nos miután eszembe jutott, hogy a falfelületet a festés előtt elő kell készíteni, hát komolyan mondom megrémültem.

De B*** megnyugtatott, hogy semmi gond mert ha festeni kalapáccsal akarunk akkor a falfelület előkészítése sem történhet másképp, esetleg átléphetjük.

Nem, egyáltalán nem, ragaszkodom a falfelület előkészítéséhez, hisz ezért végeztem el az iskolát, hogy a munkát maradéktalanul elvégezzem, de akkor már annyira röhögtünk, hogy ha akkor valaki látott volna bennünket, nem hitte volna, hogy 80 millás raktárkészletet viszek mint Szobafestő...enpera.

A falfelület előkészítése annyiból állt, hogy mint ortodox vallási vezető körbehordoztam a kalapácsot és úgy kezeltem mint a füstölőt. Lóbáltam széles ívben, jobbrtól balra és amikor nekilendült a falnak, a a sarka kivert egy-egy darabkát a a falból. Természetesen mindezt ritmusra és Prodigy-ira...enpera.

Majd amikor gondosan előkészítettem a falat és már mindenhol malterdarabkák voltak a padlón, akkor vettem észre, hogy egy egész csinos kis villamosmegállót véstem a falba a hatos vilivel és a felszálló emberekkel.

Szerintem ez a Blaha, jegyeztem meg céltudatosan, mint aki nem szeretne elszakadni a témától.

De addigra a B*** ott állt előttem és tisztelegve jelentett: hadnagy úr, jelentem különös esemény nem történt. Majd kirobbanó nevetéssel átvette a hatalmat fölöttem. Ami annyiból állt, hogy a kalapácsot kiragadta a kezemből és mereven rám nézett, majd közölte, hogy mágneses téridő.

értelek mondtam neki röhögve, visítozva, bazme értem mire gondoltál ázz.

Majd mint Palatinuson a hullámfűrdő, ahogy lenyom a mélyre...alig kaptunk levegőt. A zene me átment mínuszba, yuy de rossz az ilyen amikor a lélek kilép a testből és megérzi mennyire esendő.

Pijjpújjj-pijjpújjj-pijjpújjj-pijjpújjj-vonyipoppora-vonyipoppora...de mondhatnám azt is, hogy enpera, szólt a fülünkbe és csak lestünk. Az zökkentett ki a magamba süllyedéstől, hogy elkezdett festeni a kalapáccsal...

Először csak a mozdulatsort sikerült megfigyelnem, majd lassan beleéreztem, hogy bizony ezt az iskolában nem tanítják. A B*** mint festő és sőt, mint kalapáccsal, hát igazi őstehetség.

Mire ezt szerettem volna a tudomására hozni már rég kirepült az abnlaküvegen keresztül a festőszerszám alias kalapács.

Egyáltalán nem lepődtem meg rajta, azt tudtam, hogy valami hasonló végkifejlettel koronázza meg a festést.

Enni....enniiiiiiiiii és szódavíz, de előtte TIC-TAC, majd találtunk a hűtőben egy uborkát, kettétörtük és úgy gyűrtük magunkba mint aki sosem evett.

Tovább is van mondjam még ?

--------------------

hőőőjjj nem guga és nem ponthu, de azért ne térj felette napirendre...enpera


 crusher2003. júl. 24. 16:36 | Válasz | #61 
huuuha.... amig meg nem talaltam ezt az oldalt (az apronetrol), addig azt hittem, hogy neked nagy az arcom.
kedves testverem az Urban :) aruld mar el ugyan nekem, hogy a roppant kifinomult es letisztult, ugyanakkor lathatoan ennyire nepszeru eletmodod hogyan sikerult osszeegyeztetned a Jo Hir Misszioval (amely, mar ha az ember "tullepi a sajat maga altal allitott korlatokat", csak a ketszazhatvanharmadik az Isten neveben huzzuk le az embert alaptematikaju csoportok mai engedelyeztetesre varo listajan)?
erre valaszolj nekem, haver :)
meg ugy megneznem a fejed.
nem meno ez az enpera duma... foleg nem tolteleknek.
az izolalo tipusu nyelvben, amelybol kolcsonozted, a "-hen" mit jelent? (biztos megtalalnam, csak nincs idegzetem ennyi baromsagot atnezni)
meg kivancsi lennek a fejedre igy zarasnak :)

regads
crusher
(N/A)

 crusher2003. júl. 24. 16:37 | Válasz | #62 
ja es bocs ha osszefuggestelenul irtam volna esetleg talan, en "olyankor" nem kalapaccsal festek, hanem apronetet bongeszek :)

 crusher2003. júl. 24. 16:45 | Válasz | #63 
na kicsit elolvastam a kezdeteidet, es ertem a missziot asszem.. meg ugy a dolgaid is.
csak azt azert ne felejtsd el, hogy bar en az a fajta vagyok, aki meg mindig inkabb elmagyarazza, a jelenlegi piacgazdasag, amely nem fog valtozni (bocsanat! jobb nem lesz) alapelve, hogy ha nem vagy felkeszulve arra, hogy amire esetleg az osszes penzed elkoltod ma, az holnap osszedol, beszarik, stb. akkor ne vegyel semmit!
amugy felkeltetted erdeklodesem, el-elolvasok nehanyat a hozzaszolasaid kozul, erdekes idotoltesnek tunik (bar a magyartanarod agyonvernem, ha kiderulne, hogy o adta a tudtodra, milyen paratlan irodalmi tehetseg vagy) :)

 © guga2003. júl. 24. 19:53 | Válasz | #64 
Üdv Crusher ! Lécci tedd meg nekem azt a szívességet, hogy a hozzászólásaidat átcopizod a vendégkönyvbe, ha látom, hogy sikerült akkor az ittenieket törlöm a sajátommal együtt. Ha a kérésem ellenedre van akkor nem csinálok belőle ügyet, marad így. Csak azért lenne fontos mert ez itt ténylegesen az önéletrajzom.

Felvetésedre és a kérdéseidre részletesen fogok válaszolni. Általában a vendégkönyv az ahol diskurzusokat folytatunk, de lényegtelen. Nem tragédia ha így marad.

thx.

A választ engedelmeddel elhalasztom holnapra, de egyet azért elárulok. Nekem is feltünt, hogy ha valaki itt kezd hozzá az önéletrajzomhoz (ami ugye már lejáccott meccs) akkor erős kételyek merülhetnek fel benne, hogy vajon mi közöm lehet nekem ahhoz a linkhez amit a főoldalon megadtam ?

Folytatjuk még OK?

 © guga2003. aug. 01. 20:01 | Válasz | #65 
Szargőz, szószerint szarpára ült az utcánkra. Nem rossz bekezdés MI ? De legalább rímelt. A lényeg, hogy ügetek ki a Kisgugával a kisabc-be sörért meg valami esti rágcsálnivalóért. Örültem, hogy végre kimerészkedhettünk. Én egész nap a pinyóban melóztam, a gyerek szerencsére végig csöndben játszott ezzel azzal, de legfőképp a legóival. A nejem kórházban mert már megszületett a Benjámin. Baromi hőség egész délelőtt és erre délután jött egy húsz perces zápor ami szaunát csinált az utcából. Felhevült aszfaltról szállt fel a gőz. A járdákon és mellette vastag kutyaszardombok amik rég elszáradtak, de most eljött az ő idejük és visszafizetnek mindent amiért olyan elhagyatott, kiszáradt kupacok lettek. Megszívták magukat a friss esőcseppekkel és új színekben pompáztak. A nap is újra kisütött és minden kupac kezdte kiadni magából azt ami végül nem az övé. A hányinger kerülgetett ebbe a szűk folyósóra hasonlító utcában. Lemegyünk a boltba és pakolunk elmélyülten. Hat és hétéves forma Cigánylány és fiú ront be az ajtóba lihegve és köszönés nélkül harsogják kórusban a pénztárosnak, hogy bácsi mennyi a Nutella ? 460ft mondja színlelt türelmességgel...és elvihetjük úgy, hogy holnap hozzuk a pénzt ? Nem....
Akkor 20ft-ért mit vehetünk ?
Gyufát....meg benzint és hozzá vihogott mint aki valami velőset és aranybafoglalni valót mondott.
Bácsi ad nekünk cukrot 20ft-ért ?
Nem...és menjetek ki a faszba, vette hangosabbra a mondandóját. Az sem érdekelte különösképpen, hogy vagyunk bent páran a boltban. Közben a fiamat magam mögé tereltem, hogy amennyire lehetséges se a boltos arcát ne lássa és minél kevesebbet halljon belőle. Ráér még szembesülni az emberek igazi arcával, had ragyogjon a szeme még sokáig, hogy apa nézd mit építettem. Néha (sőt elég gyakran) vagyok hozzá türelmetlen mert elfoglalnak ezek a hülye napi teendők. Talán újra meg kellene hallgatnom a Kis herceget többször. Régen még a szövegét is kívülről tudtam. Kéne megint gyereknek lenni és vele együtt átélni újra, kupakokat gyűjteni a fűben és bon-bonos dobozba tárolni őket. Végigsétálni a síneken, hogy ki bírja tovább, köveket dobálni egy tóba, fűszállal az ajkaim közt, hanyatt fekve bámulni a felhőket. De egyelőre nem megy, keresem rá a megoldást, de sajna napról napra csak tologatom magam előtt, hogy majd holnap. Ez így megy már hét éve, hogy minden nap becsapom magamat, holnaptól jobb ember leszek és többet fogok törődni a fiammal. Erre most jöttem rá, hogy a második fiam is megszületett.
Furcsa volt, hogy amíg a nejem a kórházban volt addig a fiam mindíg úgy szólított először, hogy anya, majd a kezével és egy elnyújtott jaj kiséretében legyintett. Apa megyünk ma valami jó helyre ? persze fiam csak előbb végeznem kell a munkámmal, ha kész vagyok akkor lelépünk. Persze már sötét volt és ő még mindíg a szobában legózott a kislámpa mellett csöndben. Aztán magamhoz öleltem és elvittem egy pizzériába, ott legalább lehet nyugodtan beszélgetni vele.

Szóval ott tartottunk, hogy menjetek a faszba...csattant ki a boltos. Én értem őt, muszáj keménynek lennie mert ha egyszer engedékeny lenne rászabadulna az egész telep és lehúzhatná a rolót. Kiléptem az utcára és észrevettem amint az egyik fa alá behúzódva ott sustorognak hevesen a fiú és a lány. Arrébb az anyjuk aki jóval fiatalabb nálam a karján ringatott egy csecsemőt. Elindultunk ebben a fullasztó kutyaszarpárában hazafelé. Akkor éreztem, hogy valaki megrángatja a nadrágom korcát. A kislány volt az aki utánamszaladt és kérlelt, hogy adjak neki 50ft-ot kenyérre. Mondtam neki, hogy nem szükséges hazudnod, hallottam amikor nutellát kértél majd később cukrot. Attól függetlenül adok. De akkor már ott toporgott a fiú is türelmetlenül mert megérezte a préda szagát. Gondolták naív vagyok és el tudnak velem hitetni bármit is. Közben a kislány elkezdte fogdosni a fiam karját, hogy milyen aranyos, a fiú pedig színlelt őszinteséggel megkérdezte , hogy hívják őt. Rávillantottam a szemem és mondtam, hogy félmarék apróért még nem kell színészkednetek és törődnötök velünk. valahogy próbáltam elérni náluk, hogy csak vegyék el a pénzt és ezzel vége. Nem kell hozzáfűzni semmit. Persze eredmény nélkül. Amikor még Gyulán laktam volt hozzájuk szerencsém hat évig, mert részben a szomszédunkban laktak, másrészt hol nem ? Egyszer átmentünk szilveszterezni hozzájuk, máskor amikor egyedül voltam otthon átjöttek és kifosztották a lakást. Másszor mostohaapám hívta át őket névnapozni és én táncoltam nekik, de rá néhány hónapra egy este mostohaapámat szemrebbenés nélkül leütötték a bicikliről mert fizetésnap volt. Olyan reggelünk is volt amikor arra ébredtünk, hogy egyetlen darab tyúkunk sincs vagy maradt. Aznap este a szomszédban vendégség volt és hajnalig mulatoztak. Apám még hőbörgött pár sort, hogy átmegy ő is legalább enni belőle.

Furcsa egy szitu, ennek ellenére nincs velük semmi bajom, meg kell tanulni kezelni őket. Akkor én is hétéves forma gyerek lehettem és volt rá példa, hogy ha elbicikliztem arra a telep felé akkor a cigánygyerekfalka kegyetlenül elvert és megdobált kővel.
Szal volt már tapasztalatom velük.

Valahol ott tartottam, hogy vettem elő a marék aprót, amikor a Cigányfiú vadul belecsapott a tenyerembe és amennyit tudott kimarkolt, majd a szétguruló fémpénzekkel mit sem törődve nekiiramodott. N/O most vagy nem tudta, hogy mind nekik akarom adni ezért a lehető legtöbbet akarta kapni vagy nemtudom...
Végül fény derült az indokra, a kislány sírvafakadt és üvöltve szaladt utána és veszettül bömbölt, hogy add vissza. De közben vissza is fordult és amik a földön szétgurultak, mentsük ami menthető alapon kapkodott utánuk és hajlongott értük.
A fiam riadtan húzódott félre, még sohasem tapasztalt hasonlót. A Cigányfiú nagyon vadul viselkedett még számomra is, sokat látott és sokat megélt családból származhatott ha pár forint apró ilyen hatással volt az adrenalin szintjére. Kicsit megpróbáltam keményebbre venni a figurát és utána kiabáltam, hogy azonnal add vissza a lánynak. Az anyjuk mindeközben a fa alá húzódva ringatta a csecsemőt a karján és nem szólt egy szót sem. Én is úgy éreztem hibás döntés volt megfordulni és szóba egyeledni velük mert nem tudtam helyes mederbe terelni az ügyet, persze mi a helyes meder ?

Eszembe jutott az is, hogy egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy eriggyé a faszba oszt sarkon fordulni és továbbállni. Akkor a kislány és a fiú is azt kapta volna amit vár és megszokott.

Egyszer egy töröttlábú Cinegével jártam így, gondoltam berakom egy dobozba a vihar elől és reggel majd kiengedem. Hatalmas lyukakat vágtam a doboz oldalára majd beleraktam. Ennek ellenére reggelre megdöglött. Ki tudja mitől, de kár volt beleavatkoznom. Néha többet használunk azzal ha szótlanul tovább állunk és megkíméljük magunkat ilyen kellemetlenségektől.
De baszod az egész hülye világ erről szól, hogy nézz félre ha kellemetlent látsz és inkább figyeld az óriásplakátról áradó boldogsághelyzeteket, az a neked való. Majd lapozd át az akciós termékeket, vedd meg, edd meg, szard ki de a másiknak ne adjál, ő túrja ki a maradékot a kukából a ház előtt és feküdjön vissza a padra a palackos borával és gyűjtse a csikkeket továbbra is. Neked pedig hétfőn reggel amikor munkába mész lesz min elborzadnod, hogy a mosdatlan kurva anyját, csak lopja a napot, megérdemli, dögöljön meg. De a következő pillanatban felülsz a buszra és elkezded lapozni újra az akciósat. Amíg beérsz összeállítod a hétvégi listát öccör, hogy mindenképpen jól járj.

N/A már én is elvesztettem a fonalat itt közben, szeretnék valami olyat írni ami helyre tesz, de nem tudok mert sajna én sem vagyok a helyén. Érted mire gondolok ? Addig amíg valami miatt lelkifurdalásunk van addig a dolog nem tiszta és nincs miről papolnom. Üres szöveg és fröcsögés részemről is ha kicsit is eltérek a saját mércémtől. Pedig így van. Nem én vagyok Jézus, ezért van szükségünk a kegyelemre. De ez már egy másik történet.
Megyek a faszba magamtól, ne küldjetek...

 © guga2003. aug. 26. 08:09 | Válasz | #66 


A megvilágosodás kora…enpera. (használom magam, használj te is haszonleső...)

Amióta "emberazember" értékeli át a saját és az előtte megélt korokat, hihetnénk azt, hogy a mienk és kortársainké a tudásrobbanás korszaka. De akik utánunk születnek meg és megélik az elkövetkezendő évezredet, úgy fognak gondolni ránk mint sötét középkor, mint Sodoma és Gomora. Eleinkhez képest szó szerint gyávábbak és elesettebbek lettünk, sőt butábbak. Az, hogy van repülőnk és uszodabérletünk ill. lízingelhetünk még nem jogosít fel bennünket arra, hogy többnek tartsuk magunkat eleinknél. Részben ha ők nem lettek volna akkor mi sem és amit ők nem tudtak volna meg, abból mi sem tanulhattunk és fejlődhettünk volna idáig. Az ember iskolázottsága és oktatása odáig vezetett, hogy emelt fővel jár és lefaszoz mindent és mindenkit, mint ha teszemazt már mindent tudna és hibát sem ejtene, egy keveset sem vétene. Szeretem az egyszerű és tanulatlan embereket. Tapasztalatból tudom és már sokszor megéltem, hogy tudnak bocsánatot kérni, tudnak alázatosak lenni és tudnak szeretni.
A tanult ember az pedig kiokít, lefaszoz és mindent megmagyaráz mint ha bölcs ember lenne, pedig a tudás és a bölcseség mint az olaj és a víz, össze nem keverhetőek.
Csak egy rövid és szemléltető példa: Amikor ideköltöztünk a nejemmel ebbe a lakásba, fölöttünk egy háromgyerekes család lakott. Esténként ha a ház elcsöndesült akkor csak őket lehetett hallani, hogy neszeznek vagy éppen a gyerekek zajoltak. Megesett, hogy görkorcsolyával jöttek haza este nyolc után és mi már aludtunk volna. Hatalmas zajt csaptak a lépcsőházban és még utána a lakásukban is, a plafonunk zengett a gyerekek zsivajától. Elfogyott a cérnám és bedörömböltem hozzájuk. A nő kijött és elnézést kért, annyit mondott, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire át lehet a gyerekeket hallani a menyezetünkön. Onnantól kezdve hetekig síri csönd honolt mert rájuk parancsolt. Később is előfordult, hogy a srácok megfeledkeztek magukról és zajongtak. Sőt megesett, hogy én is ingerültebben mentem fel a kelleténél, de mindíg elnézést kértek és láthatóan beleéreztek a helyzetünkbe. Végül elköltöztek és volt egy év szünet. Most, hogy megszületett a második fiunk és pár napos, beköltözött a lakásba egy láthatóan túlművelt és határozottan agyonképzett fiatal pár. Kapásból azzal indítottak, hogy éjfélig fúrtak és faragtattak a melósokkal, hogy minél előbb be tudjanak költözni. Kezdetben türelmes voltam mert azt gondoltam hamar végeznek, de nem. A harmadik éjszaka mikor felmentem és bedörömböltem, a csaj nyitott ajtót és elnyújtott hülye Angol kiejtéssel kérdezte meg tőlem, hogy ki az és mit akar, szinte repülve a padló fölött, kissé félrecsapott fejjel. Nem zavartattam magam és egyszerű Magyar nyelven válaszoltam neki, hogy megbaszhatnátok a felmenőiteket…ez itt egy lakóház nem egy építkezés. Elmúlt este 23h és még mindig falat bontanak, az még hagyján, hogy én nem tudok pihenni, de van egy újszülött csecsemőnk. Erre elkezdett kioktatni, hogy vajh mikor csinálják hisz egy szikrányi idejük sincs nappal mert vizsgáznak és szeminárium van. Meg majd csak felnő valahogy az az újszülött és különben is nem lehet azt lent annyira hallani, hogy bontják a fürdőszobában a régi csempét meg a fajanszot, hogy minél hamarabb bekerüljön a helyére az extra tuning bidé. N/A gondoltam magamban nem lesz könnyű meccs mert levegőnek néz és lefaszoz hisz tanult ember aki tud és képtelen már emberként élni és érezni. Önmagán kívül szinte semmi sem létezik, sőt ha lehet még ma állítsanak szobrot neki, hogy még életében ott lehessen a felavatásán. Kitántorgott a férje is valahonnan a lakás mélyéből és láthatóan be volt füvezve mert a szemei olyanok voltak mint az albínó nyúlé és nem tudott összefüggően beszélni. Csak annyit mondtam nekik, ha öt percen belül nem hagyják abba akkor hívom a rendőrséget, asszem ez hatott mert apjuk fülét, farkát behúzva bemenekült és elkussoltak.Visszasírtam az előző lakót aki a nép egyszerű, tanulatlan gyermeke volt és tudott emberként szólni. Bazz aztán napok múlva lejött hozzánk ez a kábatyúk és megkérdezte, hogy mi is halljuk-e ezt a monoton zajt ami megy egész nap. Persze, jegyeztem meg ez az SZDSZ nyomdája itt a fal másik oldalán és szinte éjjel nappal ontják a hülye propagandájukat. A siket liba megpróbált belőlem valami együttérzést kicsiholni, hogy őt mennyire zavarja fürdés közben mert nem tud ellazulni a kádban és azonnal nyújtsunk be valami petíciót. Amikor elment a nejemmel együtt mutattunk a háta mögött fákkjút.

N/O hol tartottam így hirtelen ? Mit akartam én ebből kihozni ?

A lényeg az, hogy:

PÁL APOSTOLNAK TIMÓTHEUSHOZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk állanak be.
Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
Jel. 13,6.
Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelõi.
Árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretõi.
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
Mát. 7,15., Mát. 7,20.
Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bûnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól ûzött asszonykákat,
Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.
Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjû, a hitre nézve nem becsületes emberek.
2 Móz. 7,11.
De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek elõtt, a miképpen amazoké is az lett.
Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútûrésemet, szeretetemet, türelmemet,
1 Tim. 4,6.



N/A megy ez mint az ágyba szarás, az ember akkor vág ilyen kínos vigyorral megterhelt arcözot amikor már megvívta a harcözot és vesztett, Istenem hát becsúszott a gatyába, emberek vagyunk…enpera.
Ennek ellenére minden reggel nyögve kelnek és fizetésnapon énekelnek mint valami rossz mulatós zenére, hogy unpcza-unpcza húzd rá Cözigány eccer élünk és amíg is tesszük, addig is vesszük ami elérhető és ha megtettük akkor hozzánk mérjük azt akinek csak Suzukira tellett, hogy baszod az nem autó, de legalább is népautó. Nem tellett jobbra ? Akkor hullj el, de előtte még tégy meg mindent, hogy akik itt maradnak azok kényelmesebben éljenek és mindenképpen jól járjanak.
Ez a te dolgod, hogy fuss az álmaid után mint az Agár a nyúl után. Aztán ha lihegve kiöltöd a nyelved, hogy valaki csak egy cseppel megvizesítse ebbe a nagy küzdelembe, hát baszod nem akad senki. Rakd a nyelvedre a százhercözesed ami nagyképernyős, vagy valamelyik segget amelyiknek a részletet köszönheted amire megvehetted te barom, hogy az alom ami utánad marad és látogatja a sírhantodat majd ejtsen érted könnyet, hogy igen neked köszönhetik ezt a sok csatornát amin ontják a könnyet, fájdalmat, haragot, telet és azt ami úgy hiányzik a szádból a könnycsepp. Ráhull a sírodra, hátha még álmodban egyszer múlik a szomjad ami a lelkedet nyomja és olyan vágyakkal tömted meg amiket nem vihettél le a mélybe, ezért aztán el vagy keseredve.
Nem maradt már másod csak a halál ami tied örök időkre. Hát fuss….



Aztán jött valami alig kivehető, szinte csak sejtés, de az már alapot adott mindenre és elmondták mindennek mert az emberek fantáziája végtelen. Még meg sem történt de számukra már lejárt lemez a fáma, nagy fejszédet vágtad a fába.
Okos…sőt mondhatnám enpera. De még mindig az élet értelmét kutatja, holott okos, sőt nagyon okos. S mégis csak eddig jut el, egész életében kutatta a homályt és a megvilágosodást, aztán megkapta mailban.

Connection time out és eredj a helyedre, ott leszel végig. Az, hogy világutazó voltál vagy mozgássérült mindegy. Ez a te helyed és ez a te fülkéd, éld le az életed szolgálva az előre megírt történéseket. Mint egy filmkocka az életed, a helyes mederbe nem terelheted, mert nem oda vagy megírva.



Majd előjött valami furcsa és az arcözodra van írva, hogy nem érted. Hogyan is tehetnéd amikor csak egy pont vagy a világból és akármennyit szív ez a pont a világból, mégiscsak pont marad, legfeljebb a pontok közt a legnagyobb, de ha ezt úgy érzed te vagy a legpontosabb hát leszarom.
Írtak már neked verset a nálad nagyobbak és meghaltak érted eposzokban a hősök, hogy tudd szar sem vagy és por. Akkor meg mi a hol ? Amiket tanultál vagy te és a te fülkéd aminek az ajtaját magadra húztad és talán az vagy. De nekem szórakozás az ami neked megélhetés vagy a léted. Én röhögök még akkor is ha nem érted, sőt lefaszozol, hogy még ilyen köcsögöt. De kettőnk között te mész el arra a vesztő helyre ahol kérik a lapot amit nem osztottak le, de te felmutatod mint nyerő sorozatot. Aztán a kínos vigyor…mi van beszartál ?



Persze elkerekedik a szemed, hogy amit eddig tudtál és mint értéktelent a sutba dobtál ott áll előtted és kéri a lelked. Az enyém vagy suttogja mert értem harcözoltál és értem volt a rabóta te idióta. De bedőltél, van már papírod és tudsz mire büszke lenni. Én meg törlöm vele az alsó felem és kicsit vihogok magamban, hogy keserű az élted végig és nyögve nyelsz, nyalsz a semmiért, hogy egy kicsit előre juss a sorban és bánatodat, örömödet áztasd a sörben. Tiéd a hétvége, aludj tízig és ne kelj fel délig. Dögöljön meg a sereg amelyik megvet mert lelohadtál, abbahagytál engem megvetni és a sarokba szorítni, hogy vállvetve menjünk a sírig… tovább is van mondjam még ?



Hohhh mondod magadban, de csak úgy hátul, hogy ki ne csússzon a szádbúl mert még megszólnak. Ez aztán tényleg meglepő, eget s földet rengető. N/A ilyen még nem volt a magasban sem alant. Ez felháborító. Te vagy az erkölcs alapja és ami a fejedben el van gondolva az etalon, ha attól eltér megér egy szemöldök ránczölást.



Kicsit közelebb kerülve mindjárt másképp fest a helyzet, úgy néz ki részese vagy, sőt okozója és te vagy a táptalaj amiből ez a felháborító helyzet kinőtte magát. Beszéljünk inkább másról? Persze ez így lesz a legkönnyebb, ne is vegyünk róla tudomást, szar egy helyzet de hát ez van. Nem tehetsz róla én tudom, te még küzdessz ellene, hogy feljuss a hegyre. Nincs is hegy te halom, amit megmászni kívánsz az a saját korlátod és ki van rá írva, hogy frissen festve. Így aztán meg se próbáld mert összemicsodázod a szép ruhád te bajnok.



Ez egy egymondatos helyzet, olyan mint lónak a kocözacukor, vigyorogjál tőle amíg tart a szádban az íze, mert jön a másnap…enpera és visznek a legelőre.



Majd megsavanyodik a helyzet, mert jön a részlet, hogy nincs is befizetve és már hónapok óta várod a feloldozásod. N/A majd a holnap az meghozza a sorsod, hogy jobbá váljon annak ellenére, hogy te ugyan az vagy. Akkor mitől legyen más a holnap, mikor a te szádban forgatod a nyállal a keserű pirulát, ha kiköpöd kettő jön a helyébe, s ha azt is fekszel le a porba, orrodat fújva prüszkölve és nézel a holdra, hogy miért pont énvelem ?



Ez a te napod, felragyog az éj után, ragadd meg amíg megteheted. Jöjjön a változás és nézz vele szembe, hogy ami elmúlt azt ne keresd, hogy be yóó vót régen mert akkor biza termett a kisembernek harmat és a harmat után zamat a szájba. Bezzeg most egy nagy faszt raknak a szádba, és ha bevetted érezheted magad amerikainak, Lengyelnek, Magyarnak vagy Arabnak a lényeg a kártya amit a kezedben ásznak tartassz és a végén rájössz, hogy sakk van csak, ebben a játékban. Hát akkor most mi a lófaszt kezdjél a lapoddal ezen a táblán ami csak fekete és fehér és egy leütést megér. You are terminated vagy mi a péló…



Kicsit későn eszmélsz a lényegre, hogy ne hagyatkozz a tényekre. Mindegy ezt is egy vagy kétmondatosra hagyom mert még sok hátra a kép ezen a falon körbe-körbe. Nem is az én falam, de te falod.



Erről most az jut eszembe, hogy nem illik semmilyen regénybe, sőt nem is illik róla írni…



A HUSZONEGY nyerőszám, de nem az én nyerő szám a megnyerő, sem behízelgő beszéd amit tőlem hallasz. Sőt a füledet bedugnád mikor mondom, hogy egyáltalán nem értek veled egyet, a sárba tipornál , de valahol minden rendben, én is illek a képbe, még ha nem is a tiédbe. Veled együtt terveztek, azért mondom most a szemedbe, hogy figyejjémán furunkulus a szavaid és a gondolataid bántóak. Igen tudom én is, hogy hátrafelé megy.



Ne babrálj azzal, amit nem tudsz vagy még nem is láttad, hiába a fény a homlokodon. Azért most látszik az értetlenkedés az arcözodon fakerék. Nézz csak a tükörbe, ha nincs még eltörve és kidobva mint nyolc napon túl gyógyuló.



N/O ez mán döfi, ez olyan emberi. Szinte már látsz magad körül mást is és ha megszólal a másik asztalnál Magyarul még ha kicsit is szarul, de nem ülsz át egy másik lécre, hogy ez nem az én asztalom. Vegyél ki egy nap szabit, nyalj el egy fagyit, gondolj anyádra az enyém helyett és add át másnak a helyet a taposó malomban, ha őrölni akarnak hát tegyék, mindent amit megszereznek maguknak, nem az övék. A szépségüket a földnek adják vissza mert annak a része minden test. Tehát ha látsz egy jó picsát és elhúúúúzod magad, hogy az anyja mekkora a möjje s mekkora a valaga. Hát a földet dícséred és a földet kíséred mert mész minden Ő útján s amíg te botlasz Ő kicsit sem, sem nem nagyot sem vagy, hogy is mondják. Csak ha földrengés van…enpera.



Hihhhnyeee most aztán meg vagy lepődve mint a sperma a lepedőre verődve. Légy te a magja minden dolognak, menj vissza a földbe és hozz termést egy fának, legyen ez minden vágyad. Ha nem tudtál szolgálni az éltedben senkit hát holtodban szolgáld-e fát. Szíjjon fel esővel és a nappal, erissze rajtad át a gyökerit és hozzon új ágat ha már te nem tudtál mert minden lehetőség mellett elloholtál, hogy ez is egy százas meg ez is túl sok és nincsen nálam annyi, hogy ki tudjam fizetni. Fizesd ki most, eriszd ki most a testedből a lelket a nedvet-e fának, hogy hajtson új ágat és lombot, hűst az új hazának ami alatt vagy benne laknak. Hátha a fát kivágva téged a gyökerével a helyeden hagynak és új hajtást hajtassz. Hajtás pajtás nincs megállás nincs lótusz ülés, lejárt lemez, mókus kerék. Szerezz meg mindent magadnak, legyen tiéd még aznap, rendeld meg a netről, a sarokról és a holdról. Bassz me minden testet amíg teheted vagy hagyd, hogy beléd hatoljon magjával a holnap mert szövődik az álom az álomhatáron ahol még szólni sem mertél idáig, hogy jaj bocsánat de van velem egy állat. De ez már kispál és fizetnem kéne ha használnám. Vége…elnyel a föld és amit tudtál vagy hirdettél, a fák zúgják tovább és a szél. Hajolj meg…taps.



Kaján vigyor az arcözodon kisvirág, ha hagynák. Nem tiéd a nyeremény még ha vitted is a bankot. Hová teszed, s mi a kiút ami számodra biztosíték, hogy megtaláltad a boldogságot végre , hisz telik végre mindenre. Benzinre a verdába és a távoli útra, hová el sem jutottál volna ha nem ölelted volna magadhoz a napot a holdat, s minden csillagot ami éget de előtte béget, hogy birka nép. Gyere válassz magadnak árkot, melyikbe feküdnél végleg, melyik legyen a hantod. Otthon hagytad a lantot és most osztozkodnak rajta és pártot ütnek ebbe az idő folyamban, de végül mindegyik otthon hagyja míg eljő az uccsó aki begyűjti és mindenki nótáját elzengi. N/A most szisszenj fel bazdmeg, hogy Jesszus.



Vazz még sem úgy alakult, ahogy tervezted, ahogy szeretted és igazgattad. Feltűnt neked is nem tagadod? Igen én is tudom már régen, azért mondom éppen, hogy figyejjémán szikes talaj, színház ez a világ és ott állunk a súgó lyuknál. Valamit mondhatnál mert zavarban vagyok és elfelejtettem a mondandómat és a tenni valómat. Levennéd a ruhát mert zavar ez a gúnya ami egy egész világ gúnya. Vagy jól érzed magad a bőrödben amit a hordár hozott egy bőröndben és ott kell távoznod a hátsó járatnál mert elől túl sokan és túl sokat vártak.



Mi van makrancözos hölgy ? Ki látszik a lába, a szoknyája alól kilátszik térdig. Pedig van ő tovább is és eljön az a nap mikor fellebben a fátyol. Csak tudnám miért így fogalmazok és írok hisz nem vagyok próféta, hogy rejtve írjak néktek. Mindegy ez az asszony bátor, kilátszik bokától és mutatja mi van térdig, de onnan feljebb rejtjel és tedd el a kódot ha megfejtetted. Viszont azt tudnod kell, hogy nem érvényes minden asszonyra. Hja új asszony, új gyerek, új apuka és új kódok. Ha nem tudod megfejteni jöhet a régi és ha az sem válik be akkor tedd le a faszba, végül is te vagy a lényeg meg, hogy igazad van. Oké, jó így minden csak ne fárassz a sztoriddal. Húzz el aludni, jó mélyre, hogy csak az látsszon mettől meddig éltél és mi jót cselekedtél. A többi nem számít, azért van a szőnyeg alja, hogy aki kapja marja.



Ez szinte lépésről-lépésre ugyan az. Ugyan az a táncöz és ugyanúgy kell járni, jól bevált séma, kár lenne temetni. N/A most oszt jöhet a felismerés és gúnyos kacözaj, nem is te vagy hanem a fiad te dicső partizán. Ez már nem a te harcözod és nem a te napod, pihenj csak a domb oldalán ahol eltaláltak és megtaláltak, majd te lettél a nap hőse, de másnap már új rekord. Tudod valakinek a sörivó versenyt is meg kell nyerni bajnok.



Ettől megy el a kedvem, hogy nincsen változás. Mindig ugyanazok az arcözok és ugyanúgy néznek. De rámondják, hogy most más lesz és előveszik újra a kabátot, sapkát amit a tegnapiak a sutba dobtak a búnak, hogy feledjék. Neked meg nincs ötleted az újra hát előveszed a kopottat új köntösbe bújtatva és kétszer körbejárva.



Ez már valami, erre már kinyílik a csipám s a csipád neked is. Erre mocorog a libidó és minden ajzószer nélkül vágtatsz a legközelebbibe, hogy kiváltsd a receptet erre az életre. Csak fuss, hogy oda ne érjek előtted. Ha tudnád, hogy az ajtó zárva és a kulcs nálam van a nyitásra várva. Csakhogy ma ünnepnap van , keress másik boltot amelyik nonstop. De ott hiába ácsorogsz az ajtó előtt, mogorvák és nincs is ott semmi, üresek a polcok, csak álmokat mérnek amik elérhetetlenek és sokba kerülnek. Holnap gyere vissza hozzám és mindent megkapsz amire vágytál. Nem kérek semmit csak azt, hogy guga ez szép volt.

Keblemre yóómadár



Tudom gyanúsan méregetsz, hogy igaz ez és működik vajon, ha rossz visszahozhatom? S még sok ilyen kérdésed tárod ki elébem. Nem foglak győzködni, vidd el és próbáld ki. Ha nem tetszik ez az álom majd én állom a költséget, hogy megválj a tehertől ami nekem szórakozás ettől az élettől.



Vége ? De most guga tényleg, elhúzzák ezt a kibaszott függönyt és annyi, nem hagynak itt maradni ezen a földön járva és mindent kitalálva ? Miért ez a hajsza és miért ez a lárma ? Mi ez a sok árva ha mindnek van apja és anyja. A bombák honnan ha csak a vetőmag volt és a föld meg a holdtölte ? Sok itt a kérdés amire nem érdemes válaszolni barátom, legyen tiéd ez az álom és ne törődj azzal mi van a képernyőn kívül. A lényeg, hogy színes és, a tiéd. Megvetted hát nézzed, nézd végig, hogy élnek és halnak. Nézd végig, nézd. De láss is, bár ez very szetereotip. Akkor hagyjuk, csinálj amit akarsz magaddal. De fölötted állnak mindig, csak nem gondolsz véle. De ha ránézel az összes képre akkor látod, hogy bámulok az égre. Mert test a földből és lélek az égből. Te is az éghez fohászkodsz vagy elmész a fogászhoz ha sajog, de a megoldást mindenképp fölülről kapod…enpera.



Bónusz mosoly az elszenvedettekért, hogy kibírtad cérnával és eljutottál–e sorig. Ha nem is jutott el az agyadig, hogy miről pofázok és fázok akkor is a tiéd-e vigyor ami végül is az enyém. De vigyoroghatsz te is így mert tudom, hogy erre vágyol, de neked nem ingyen van hanem hajtod. Dolgozol érte sokat és kifizeted az árát majd büszkén vered a melled, hogy látod nekem erre is tellett. Jóéjszakát, hagyjatok magamra és egy üveg borra, hátha arcözomra fagy a mosoly mikor megcsap a dér, bár lehet odáig le sem ér. Tíz ásónyomnyira a föld alatt…

FINÁLÉ...

































 © guga2003. szept. 01. 09:43 | Válasz | #67 
Ferdefault yorge mindenkinek, eljött a Szeptember :) a fiam ma ment első nap iskolába...enpera.

Zavarban voltam és kettős érzéssel viszonyultam hozzá, mert én magam mindíg is rüheltem az iskolát a kötelező szarságaival együtt, amit az iskola kapuján kilépve elfelejtenek az emberek azonnal. Másrészt a sok agyontanult osztálytársam akik már akkor is a felhők fölött jártak valami elbaszott magasságban, azóta alkoholisták, drogosok és elcseszték az egész életüket. Elváltak, elköltöztek ...enpera. N/O de én ezt nem mondhatom a fiamnak, hogy bazdmeg ne törődj az iskolával, hagyd a fenébe majd csak túléled azt a 8-10 évet. Ráadásul ma szülői értekezletre kell mennem és le is húznak egy valag pénzzel. Yóól kezdik :)

Tegnap volt a tanévnyitó, nem tudtam elmenni mert az egyikünknek itthon kellett maradni a picurral, de a nejem már jelezte, hogy az iskola startból tele lesz elbaszott, félrenevelt és elkényeztett hülyegyerekekkel akik mindenkit félresöpörnek a szaros 7 évükkel. A nejem ért hozzá mert ő is tanár. Yóó kezdés, mondjuk tartottam tőle, hogy szinte majdnem mind az a kategória amelyiket vasárnap reggel odabasszák az rtl klub elé oszt gúvadjon a szeme a sok faszságra, nem csoda, hogy olyan vadak és mértéktelenek. Nem azon az adón adják a moha és páfrányt meg a pom-pom meséit. Gyilkos robotok ádáz harca és nincs megállás, nincs nyugalom, sem mondanivaló. Egy új világ áll előttetek. Érzelem nélküli vad jövő, ahol eltaposnak ha nem te vagy a nyerő. Nincs megértés és nincs szánalom. Helyette ott a számítógép, a legújabb játékhoz fél liter vér jár ajándékba, csak ülj a gép elé te vagy a király. Ugyan még csak 8 éves vagy de mit tesz az ? Már mindent tudsz és mindenkit kioktatsz, amikor betöltöd a kilencözet már öreg embernek érezheted magad, hisz a gépeken keresztül mindent kipróbáltál, kiélt, kiégett fűtő elem vagy, elhidegülve ettől a világtól. Apád a 10 éves szülinapodon önkéntelenül feltartja a kezét és megadja magát a helyzetnek, nem tud veled mit kezdeni hisz akárhányszor kellett volna veled törődni leültetett a százhercözes tv elé, hogy törődjön veled. Ő maga gyorsan átsuhant a másik szobába, a garázsba vagy fel a padlásra kúrni a nőjét, a feleségét vagy a legfrisseb számot amit kiadtak a standon. Te meg ugye 12 éves létedre a tv előtt felnőve csak arra hallgatol, az az apád, anyád és az az ünneped, ott éled az életed. Mondhatni robot vagy.
14 évesen már szúrod magad vagy családot alapítassz, nincs itt idő várni hisz érett ember vagy, holott még térden kellene ülnöd.
15 éves koravén ember:) moderátor, és ha valaki nem úgy gondol ahogy a te fejedben passzol akkor a falra mászol, nem baj úgy kell neked, nincs kiút, nekem sem volt. Olyan vagyok amilyenné neveltek. Menj el rendőrnek és legyél bíró, ítélkezz felettem. Vonzódsz a military-hoz mert sokat játszottál ? Egyszer láttam egy rövidfilmet, Orosz katona rálépett egy másik fejére és elmetszette a nyakát. Remélem egyszer te is így végzed. Nekem mindegy Orosz leszel vagy az aki a földön fexik, mindkettő katona és ez a sorsa. De előbb utóbb mindegyik a földön köt ki. Bakker yóól eltértem a lényegtől.

Szóval a nagyobbik fiam most megy iskolába, izgatottan várta és toporgott az ajtóban, már ott szeretett volna lenni a padban minél előbb.
Én is voltam így vele annak idején, csak mi sorban álltunk és úgy vittek bennünket kézenfogva az iskolába, én is nagyon vártam. Eltelt pár nap és megkaptam az első pofont egy nagyobbtól, mert ugye nagyobb az mindíg akad. De akadt nála nagyobb is, egy traktor...enpera. Később miután már felnőtt emberek lettünk hallottam róla. Ott maradt utána a családja, két gyerek.
A fiam is biztos találkozik hamarosan olyannal amelyiknek a szülei a szolgái. Rohannak, loholnak utána és nem érnek a nyomába hisz nem veszik észre, hogy gyerek helyett egy királyt nevelnek. Itt van tessék kicsi fiam, nem kell ez szar...itt egy másik talán ez megteszi, nem ...fúj undorító, yóólvan kicsim akkor szaladok másikért. Ez meg túl száraz a másik piros és ványadt, azt meg biztos, hogy fel nem veszem, kinevetnek. Anyúúúúú te olyan hülye vagy bazdmeg, mondod neki 16 évesen és lekeversz egy nagy pofont, apád a sarokból nézi és mindketten meghunyászkodnak előtted...enpera.

Tudtátok, hogy este főműsoridőben adják ?

 © guga2003. szept. 23. 20:59 | Válasz | #68 

Senki nem tudta mi történt, nem volt idő arra, hogy észleljünk, csak menekülni…

Egy éles balkanyar közeledett, autók, futó gyalogosok, teljes káosz, én a hátsó ülésen ültem. A főnököm volt az aki beráncigált a kocsiba és csak ott vettem észre, hogy minden megmozdult. Talán három perc is elég volt ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, nincs hova menekülni, amit most csinálunk az csak őrjöngés, kapkodás. Semmi értelme, minden elpusztul végleg. A földnek vége, ég. Egyik sarkától a másikig izzik. Fel fog hevülni körbe, még van egy kevés idő, talán 1 teljes nap a menekülésre, ki a világűrbe. De mennyi ember tud kimenni? Egyszerre tíz? Még nem épített egyik cég sem annál nagyobb hajót ami befogadna több embert. Na jó, tételezzük fel, hogy elmegy öt férfi és öt nő…

Meddig? Kár is boncolni a kérdést, ráadásul engem nem érint.

Ami érint az az, hogy a kanyar után az út mellett volt egy keskeny de annál szebb folyó, szépen gondozott parkkal és bokrokkal. A kanyarban és utána betegek a földön és a folyóparton a vízben. Felborult egy platós kamion ami a pótkocsin, hordágyra rakott betegeket szállított. Egyre különösen emlékszem, a vízparton hempergett mint giliszta a porban, teljesen meztelen és vasak álltak ki az egyik lábából, a vér már megszínezte a folyó vizét és az vitte tovább. Okádtam, a főnököm hátranézett az anyósülésről és belevert egy hatalmasat az arcomba. Észnél legyél…ordította. Dőlt a vér az orromból le a kocsi szőnyegére. Nagyon lassan tudtunk haladni, mert teljes volt a káosz. Az út mellett leborult betegek mind súlyos betegek voltak akik szünet nélküli ápolást igényeltek. Mind vonaglott a földön és esedezve kérték az arra futókat és rohanókat, hogy segítsenek. Kevés betegen volt ruha vagy a ráterített lepedő, de nem találtak embert aki megszánta volna őket.

Hol vannak ilyenkor a rendőrök, a hadsereg, az állam, a tv, a rádió? Mind, mind emberek és futnak, éppen mentik a menteni valót. A katona és a rendőr biztos a karján a saját gyerekével menekül valamelyik irányba, amerre tovább élhet egy órával. Azt ugyan senki nem tudta mi történt pontosan, de azt mindenki észlelte, hogy baj van. Füst, porral és őrjítő a meleg. 50° körüli hőmérséklet és egyre csak emelkedett, izzott a föld.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem megy ki a fejemből az a kövér, hájas pacák aki a vízparton félig a vízben hempergett mint féreg a porban és vitte a víz a vérét. Újra és újra előtör a fejemben a kép és már megint okádnom kell. De fegyelmezem magam mert még mindig nem állt el az orrom vérzése. A főnököm jó ember, megtanított az önuralomra.

Az egyik kis furgon platójáról kígyók menekültek, nyílván a gazdájuknak ők voltak a legfontosabbak és őket mentette, telítve volt a plató üvegcserepekkel és látni lehetett az autón, hogy már ütközött. A törött üvegek meg azt jelezték, hogy a terráriumok lakói már nem annak a lakói, állt a kocsisor és a kígyók sorjáztak le a platóról az útra. Néha lehetett látni, hogy egy-egy ember elzuhan a furgon környékén, olyan is volt aki csecsemővel a karján. Egy lépéses kígyó, két lépéses kígyó, három lépéses kígyó, szerencséjük volt, én lassan már levegőt sem kapok.

Mit lehet tenni?

Ki kéne szállni az autóból és futni, de hová? Az egész föld mint a vulkán és a láva, nincs azaz nem lesz egy nap múlva szilárd talaj. Mit csináljak? Apám mire tanított? A törvény mit mond? A szabályok amiket megalkottunk hová rangsorolják a teljességben izzó lávát? Iskolában sem volt erről szó. Tanultam nyelveket, tanultam. Elvégeztem a legmagasabb iskolákat, van jól fizető munkahelyem, nagyon sokat keresek és sok pénzem van a bankban, befolyásos ember vagyok és most mégsem találnék akár csak egyet is aki adna egy pohár vizet. Vííííííz, éget a torkom és száll a por, jaj végem, azaz bárcsak végem lenne. Nem tudom az élet után mi jön, de ezt nem akarom, ennek legyen vége most. Ennyi az én akaratom, persze, hogy nincs vége, ez elvégzi a munkáját amit elkezdett.

Végül nem bírtam tovább, feltéptem a kocsi ajtaját és futottam, de nem találtam egy csendes utcát, egy zugot, egy sarkot ahol lenne oxigén, friss levegő vagy nyugalom. Egy kopasz állat véres fejjel lobogtatott valami magyar zászlót és közben üvöltötte, hogy magyarooooook, akkor is túléljük, nem halhat ki a nemzet, tartsatok össze. De rajtam kívül más nem figyelt rá. Asszem neki is még volt hátra néhány órája, hogy terjessze a hülye nemzeti identitás zavarát, aztán felizzott vagy valami, de nem maradt utána más mint por és hamu. Magyar hamu, cseh hamu, német hamu, angol hamu, amerikai hamu, kínai hamu, néger hamu, cigány hamu, katona hamu, rendőr hamu, hamu és hamu.

Az első értelmes ötlet ami szembe jutott, hogy bementem egy kocsmába, gondoltam ott nem lesz senki. A hétköznapok sodrában amikor ugye megy a normál helyzet, tv-ből reklám, erkölcs és identitás tudat akkor itt a magyar munkások magyar alja fröccsözik a tanyákon, vermekben magyarok által magyaroknak kutyult vegyszeres borból és embert ítél a második pohár után. Tudja mi az igazság és fújja, nyomatékul az öklével az asztalra sújt néha, mert magyar. De most az, az ököl a saját szemgödrét vájja és a szájába, hogy ne jusson be az a forró levegő.

Behúztam az ajtót magam mögött és vííííííííz után lestem, a csapot megeresztettem, de akár a legforróbb gyógyforrás ebben a melegben, majd feltéptem a hűtőláda ajtaját. Sörök és konyak. Gyorsan ledöntöttem négy jéghideg sört szomj ellen és egy fél konyakot az ijjedtség ellen, hogy észhez térjek. Észhez is tértem hirtelenjében és úgy döntöttem eszméletlenre iszom magam amíg hamuvá válok.

Még egy hideg sör, áram ugyan nem volt, de az a néhány óra amióta tart ez az állapot még nem volt elég ahhoz, hogy felmelegedjen.
Gondoltam körbenézek, hogy ki vagy kik futottak el innen a kocsmából. Az asztalok mellett ruhák, táskák, elejtett kulcsok és papírok. Minden ami fontos egy ember életében, most a földön hevert szabadon és bárdolatlanul. A gazdájuk most valahol éppen lohol a végzete elől. Még egy sör.

Jó estét, mondta volna az idegen aki épp az ajtót tépte fel és jelen helyzetben mivel sorstárs, így már nem is idegen, összeköt bennünket a helyzet. Van innivaló suttogta ordítva,kérdezve, mert hang az nem jutott ki a torkán artikulálva.
Miért tagadtam volna el előtte hisz társam lesz a halálban ha marad. Megosztottam vele a titkot és szinte feltépte a hűtóláda fedelét. Ahogy elnéztem neki is négy sörbe tellett mire észhez tért. Kicsit még pihegett, majd megbeszéltük a haditervet. Igyunk még…

Család kérdezte. Nem sajnos senki, vagyis a szülők, de rajtuk kívül csak a karrier. Hmm idáig jutottam.
S neked? Két gyerek, lányok, iskolások, asszony meg munkanélküli. Nem tudom merre vannak.
Igyunk még. Mit melóztál? Kérdeztem…, hát bkv ellenőr voltam, mondta hosszú hatásszünet után némileg hebegve. Kicsit vártam én is és megnyugtattam, hogy nem érdekel, úgy is meghalunk hamarosan.
Nem mondott rá semmit, de láttam a szemében a félelmet. Nekem is szükségem lett volna valakire, hogy megnyugtasson. A valamit választottam, igyunk még, addig amíg hideg a sör.

Szerintem váltsunk át konyakra, mert az hirtelenebb, javasoltam. Egyetértett velem és a nyolcadik után arra ébredtem, hogy forrón csókolja az arcomat és záporoztak a könnyei, hogy Ő jó ember és soha nem bántott senkit. Csak a munkáját végezte.

Hernyó vagy te is meg én is basszad meg, és ezzel megnyugodott. Huggyoznom kellett és az illem azt kívánta volna meg, hogy kimenjek a wc-re. De élve a különleges helyzettel magam és alkalmi barátom alá vizeltem, majd jót röhögtünk a dolgon mindketten, mert ebben az állapotban és jelen helyzetben megtiszteltetésnek vette.

Az volt a problémám, hogy egyre kevesebb volt a beszívni való és használható levegő és még nem voltam eszméletlen. Megkérdeztem a nevét, Endre, mondta nevetve, de nem számít már ez sem. Végre megértette, hogy mi a valódi és végleges neve. HAMU.

Az örökre, meg az Ő harminc éve nagy különbség és Ő felfogta, hogy órákon belül izzó parázs lesz belőle. Igyunk még…
Ittunk még sokáig vagy csak egy kevés ideig, de a kívánt célt elértük, nem voltunk már ébren mikor eljött a forró szél és mindent felégetett maga mögött és nem hagyott egy csepnyi helyet sem ahová a lábad tehetted volna.

Ezt érdemled ember, egybemossa az eső a port és a hamut. Néger hamu, cigány hamu, cseh hamu, angol vagy német hamu. De mint hallhattuk a magyar hamu mindegyiknél fontosabb, az előkelőbb helyre folyik, hisz nemesebb. Nemesebben pusztult el mint a többi.

Égj velem.

 © guga2003. szept. 24. 21:46 | Válasz | #69 
Te is közénk tartozol...enpera.



... Természetesen fizetség nincs, ha nem számítjuk a dicsőséget, hogy Te is
közénk tartozol és rajongók ezrei örülnek munkádnak! :). Mit tegyél? ...

... Gyere hát! Majd a leckék alatt megismerkedünk. Te is közénk tartozol
majd, egy nagy család tagja leszel. Itt barátokat szerezhetsz majd. ...

... és megtisztelő, hogy Te is közénk tartozol! ... Valamikor (2003-09-19 21:18), anu
irta: Te is közénk tartozol! Úgy gondolod, hogy ugyanaz, tükörből? ...

... szól. Itt mindenről szabad beszélni, hisz szabadok vagyunk, mint
a madarak! Örülök, hogy mostantól TE is közénk tartozol. Ha ...

... Válassz, légy te is olyan, mint mi! Tartozz hozzánk! ... Itt van a zene. Ezt
hallgasd! Ez a legjobb most! Ez a menő, a top! Máris közénk tartozol! ...

... Te! Ha vállalod anya/apanyelvedet, nemzeti mivoltodat, ha gyarlóságod tudatában
MÉGIS törekszel a tökéletesség felé, akkor közénk tartozol, légy ...

... Ha mozgásod nem is tökéletes, lehet teljes az életed. Te is közénk tartozol!"
Magyarországon mintegy 320 ezer mozgáskorlátozott ember él. ...

Hogyan lehetsz Te is tag? Ha fiatal vagy és
tiszta levegőre vágysz, akkor már közénk tartozol. De ha ezt ...

... Biztosan rosszul tájékoztattak. Alighanem közénk tartozol, csak túl
nagyra nőttél. ... Nyugodj már meg, te vakarcs, nem vagyok kígyó. ...

... Változni fogsz... a test fogadja el előbb... a lélek még harcol...
de te már közénk tartozol, és én a Herceged vagyok! A köd ...

... határmódosítást, de ötven év után azt mondják a magyarnak, hogy te magyar
vagy. Figyelünk rád, segítünk! Közénk tartozol, tartozz hát közénk ...

... Feltételezzük, Te nem ilyen babérokra pályázol. ... Csak akkor írd
fel a neved erre a helyre, ha úgy érzed, közénk tartozol...enpera.

... Téged is tisztelünk, és hisszük, hogy te is tudsz segíteni. ... De mi soha
nem leszünk árulói a belénk vetett hitednek, ha közénk tartozol. ...

Használtam a keresőt :)

Lassan már ez is önálló művészetté fejlődi ki magát, ha célirányosan keresel akkor hamar megtalálod, hogy hová tartozol, ha egyáltalán akarsz tartozni valahová. Van aki magányosan szeret létezni és mindent egyedül dolgoz fel, emészt meg, de legalább azt nem vághatja senki fejéhez, hogy nem tartanak rá igényt.

Menj és tartozz közéjük, s ha már megtetted akkor különböztesd meg magad. Ha végképp nem megy akkor alapíts te magad egy szervezetet, például a kerületi körömbenövéstől szenvedők egyesületét. Mindegy mi a kiindulási alap, úgyis az lesz a téma, hogy mit vettél, mennyit ittál, mit szedtél, mennyi, kit basztál meg és hányszor, mennyire volt igazad neked, hol voltál nyaralni, milyen és mekkora faramellevan, új autó, részletfizetések és minden ami test, test, test...enpera.

Minden csoportosulás különbözik egymástól, de belül ugyanúgy fest, legfeljebb az elfogadott szabályzat az ami teret enged a megkülönböztetésnek.

Tehát mindegy, hogy a Magyar Exnácinyilasokhoz mész, vagy a helyi kutyabarátszövetségbe, vagy a rajzszakkör ami hozzád közelebb áll. Egy te is közénk tartozollal vagy elintézve és onnantól szabadon gyalázkodhatsz és bizonyíthatsz, hogy mennyivel jutottál többre mint..., mennyivel érsz többet mint..., mennyivel jobb ember vagy mint..., mennyivel nemesebbek a gondolataid..., mennyivel és mennyivel. Be sok az a mennyi ami meghatározza a mennyiséget.

Tudom, hogy unalmasnak találod tőlem amit most írok, de van egy olyan szervezet ami minden és mindenki fölött áll. Ez a föld amiből vétettél és ahová leengednek majdanán.

Te is közénk tartozol suttogják a kövek vagy a sár, a föld amelyet lábaiddal tapodtál.

ha emberben nem is bízol és kétesnek tűnik a szemedben bármilyen csoportosulás, hát hidd el a föld biztosan igényt tart reád és nem hagy el. Bízhatsz benne, te is közénk tartozol.

Tulajdonképpen

 © guga2003. okt. 07. 06:26 | Válasz | #70 
A red csikken :confused: az nem az a fajta amit a magassarkúban lépdelő negyvenes, felpeckelt, félméteres mellekkel, guminiszoknyában amit másodpercözenként húzogat lefelé, hogy ne láccódjon ki a lila tanganyika? Majd biffent egyet ahogy fellép a villamosmegállóba, mert elébb fogyasztott el egy liter kollavizet oszt a biffenettel egyidőben kiköpi a szájábúl a csonkig leszopott cigarettavéget ami a vastag rúzsrétegtől úgy vest mint egy tinitampon az első használat után. N/O amikor hősünk ügyetlenséget mívelve, majd kereszbe akadt lábakkal sikeresen talapzatot fog és körbe néz, szomorúan kell konstatálnia, hogy egy nyittottplatós kamion húz el mellette, a raktérben hízott és levágásra ítélt malacokkal, sorsukra hagyva. Mindenki az orrához kap, hősünk öklendezik és a (hányinger?) hát néhány küszöbén áll. Eszébe sem jut, hogy előző este a plázában állt sorba a hentesnél és félórákig feltartva a sort mustrálgatta a portékát, hogy vajh melyiket tolja le a szaros valagába, nagy-nagy kegyelmében egy liter kollavíz előtt? A sültkolbásznál maradt, mert annak az illata mindent elnyomott és behatolt a tudatalattijába is, felszabadítva a boldog gyermekkor, szunnyadó emlékit. Már-már ízlelőbimbói hegyén érezte a sültkolbász mindent elnyomó szagának az ízét, de tűrtőztetnie kellett magát, mert még nem ért haza és útközben még kollavizet is kellett vennie, mert lesz az esti sorozat s nem szeretne elaludni alatta. A sarki kisközértben vett egy kétliteres kollavizet és hazament a lakásába ahol egyedül élt. A negyediken egy minigarzon volt az övé. Rendetlen, elhanyagolt, ápolatlan és igazán bűzös lakás volt. Nincs kinek rendet raknia, nincs kinek kitakarítania, nincs akivel megoszthatná életét. Szomorú dolog a [URL=http://www.google.co.hu/search?q=bul%C3%A9mia&ie=UTF-8&oe=UTF-8&hl=hu&meta=]bulémia[/URL].
Cipőjét lerúgta az előszobában és berontott a szobába, lezuhant az ágyra és azonnal cigarettára gyújtott. Türelmetlen mozdulatokkal bontotta ki a papírból a sültkolbászt, amit a dohányzóasztalra arkott. A frisskenyeret rágás nélkül gyűrte az arcába, a kollavizet az üvegből itta úgy mint ahogy a kecskét szokták szoptatni ellés után az üvegből. Még csak a reklám ment. Kidülledt szemekkel marcangolta ujjaival a kolbászt és a tenyere ill. az ujjai köze már fénylett a kolbászzsírtól. Egy slukk a cigarettából és elégedetten dőlt hátra, még egy korty a kollavízből s jöhet a nagyfilm. A maradék ott árválkodott a meggyalázott dohányzóasztalon. Széttöcskölt mustármaszlag, kenyérbéltől megfosztott kenyérhéjak és a kolbászadag fele. Szalvétába törölte a kezét és egy újabb cigarettára gyújtott. A cigarettát nem tudta a hamuzóba rakni, mert a zsírtól odaragadt az ujjai közé és ettől ideges lett. Hisztériás mozdulattal csapkodta le az égető hamut a kezéről.

Aludt ruhástól az ágyán.

Másnap arra ébredt, hogy a szomszéd csapkodja az emeleti folyósó ajtaját és üvölt, hogy gyere már bazdmeg gyere, mert miattad elkések az orvostól. Aztán vonyítás....ahogy belerúgott egyet a kutyájába és még utána hozzátette, hogy piszkos dög. Sajnálta a kutyát, mert az öregasszony rajta töltötte ki az összes mérgét. Sokszor látta az utcán amikor a dühtől eltorzult acccal ütlegelte és ordított hozzá, sokan nem nézték jó szemmel, de nem szóltak bele. Nem akartak veszekedni a vén szatyorral, mert akit az a szájára vett egy életre annyi volt.

Bement a fürdőszobába és fogkrémet keresett, nem talált semmit ezért kivette a kukából a már kiürült tubust és amennyit tudott kipréselt belőle a fogkeféje nyelével. Borzasztó állapotban volt, ráfért volna egy alapos fürdés de reggelente soha nincs ideje rá, rohanni kell a munkába.
Megmosta az arcát hidegvízzel és a kezét a zsírtól, csak nagyon nehezen érte el a hideg szappanos vízzel, hogy ne ragadjon.

Hasmenés...

Meggörnyedve ült a húgyszagú wc-n. Már hetek óta tervezte, hogy nekiáll kitakarítani. Az egyetlen felhajtó erő ami ebbe az irányba sodorta, hogy egyszer gyermekkorában hallotta a már nem tudja kitől, hogy ha valakit meg akarsz ismerni milyen ember akkor kezd a wc-jével. Nagyon sokat elárul a gazdája kilétéről. Most is ezen jártatta az eszét amint folyt ki belőle a tegnap esti tivornya végterméke.

Nincs papír...

Elfelejtette, hogy nincs otthon wc papír, kétségbeesetten nézett körül és a szeme megakadt egy magazinon. Az egyetlen problémát az átlagosnál vastagabb papír és a fényes felület okozta...megteszi. Nehten vitte le a víz, sokáig kellett várni míg teljesen puhára ázott.

Megint...

A szobájába lépve észre vette a dohányzóasztalon heverő maradékot, átfutott az agyán, hogy talán el kellene csomagolni mindent és berakni a hűtőbe. De a vágy, hogy...

Csak egy falatot engedélyezett magának, aztán mégegyet de csak a kolbászból. Majd leöblítette kollavízzel, hogy legalább a szagát elvegye. Majd a szénsav maró hatása ellen a kenyérhéjat és végül eluralkodott rajta a kétségbeesés és sírva, magatehetetlenül tömte magába a kenyeret, kolbászt, kollavízt, kenyeret, kolbászt, kollavízt...stb...enpera.

megint a fürdőszobában találta magát és ismét tisztogatta testét. De már kapkodva. Majd a munkahelyén befejezi. Szerencsére nem számított a kórház mosodájában ha késik egy keveset, mert a munkaidő kezdete után sokkal később kezdték meg lehordani hozzá az alagsorba a szennyeseket. Egyedül dolgozott a véres, gennyes ruhákkal, már megszokta.

Úton...

A red csikken :confused: az nem az a fajta amit a magassarkúban lépdelő negyvenes, felpeckelt, félméteres mellekkel, guminiszoknyában amit másodpercözenként húzogat lefelé, hogy ne láccódjon ki a lila tanganyika? Majd biffent egyet ahogy fellép a villamosmegállóba, mert elébb fogyasztott el egy liter kollavizet oszt a biffenettel egyidőben kiköpi a szájábúl a csonkig leszopott cigarettavéget ami a vastag rúzsrétegtől úgy vest mint egy tinitampon az első használat után. N/O amikor hősünk ügyetlenséget mívelve, majd kereszbe akadt lábakkal sikeresen talapzatot fog és körbe néz, szomorúan kell konstatálnia, hogy egy nyittottplatós kamion húz el mellette, a raktérben hízott és levágásra ítélt malacokkal, sorsukra hagyva. Mindenki az orrához kap, hősünk öklendezik és a (hányinger?) hát néhány küszöbén áll. Eszébe sem jut, hogy előző este a plázában állt sorba a hentesnél és félórákig feltartva a sort mustrálgatta a portékát, hogy vajh melyiket tolja le a szaros valagába, nagy-nagy kegyelmében egy liter kollavíz előtt? A sültkolbásznál maradt

 © guga2003. okt. 14. 20:42 | Válasz | #71 
Fogta a kezem és vezetett, jólesett. Kifejezetten jólesett. Azt a korszakomat éltem akkor, amikor még felszabadultan és szégyen nélkül énekeltem az utcán Kovács Katitól a ”Kék az ég és zöld a fű”-t.
Vasárnapi gyerek lévén ennyi jutott nekem Apámból, hogy elkísért a kollégiumig és ott elváltunk egy hétre.
Belenyúlt mélyen a zsebébe és aprót kotorgált, szerintem előre készült vele, mert mindig ugyanannyit adott.
Általános iskolás voltam és abból is a kisdobos fajta.
Amint átléptem a kollégium küszöbét, más ember vált belőlem.
Egyszeri és megismételhetetlen lépés az önállósodás rögös útján.
Azokon a falakon belül szövődött az első szerelem, az igazi megaláztatások, a verések, a pedofil kollégiumi igazgató, aki éjszakánként bejárt a hálókba.
Van közösségformáló hatása egy ilyen intézménynek, nem tagadom.
Az elsőtől a nyolcadik osztályosig mindenki együtt ment az iskolába kézen fogva.
Sokszor előfordult, hogy arra gondoltam kilépek a sorból és meglépek, de hová?
Aztán egyszer megtettem, bár lehet ezt már meséltem. A lényeg az, hogy bementünk egy sarki kisboltba Nugátot és Melba kockát vásárolni reggelente. Kihasználtam a kísérő figyelmetlenségét és megvártam a boltban egy pult mögé bújva amíg a csoport távozik.
Miután elmentek felszabadultan léptem ki az utcára. Első dolgom volt, hogy a városon kívül kerüljek. Nem volt nehéz, felszálltam az első dobozi buszra. Arra nem emléxem, hogy a sofőrnek mit kormoltam, a lényeg, hogy elvitt. Akkoriban nagyon feltűnő volt ha egy kisdiák iskolaidőben az utcán flangál és természetesen kérdőre is vontak. Ma már az sem lenne feltűnő, ha ugyanazt a kisdiákot valaki a főutcán nyilvánosan seggbebaszná. Persze megcsóválnák a fejüket, hogy ejj-ejj micsoda idők, de aztán továbbszólítaná őket a kötelesség.
A busszal egészen a Szanazugig elmentem, ott pedig a kettős kőrös összefolyásánál felkéredzkedtem egy motorcsónakra, ami elvitt a dobozi hídig. Pontosan tudom, hogy mire hivatkoztam az embernek. A cukorrépára, hogy azt szedjük az iskolával, de elkéstem, s ha lenne szíves. Én mint kisdiák ugye az ártatlan, megrontottam a felnőttet.
Nagyon jó volt suhanni a vízen a csónakkal, csendes és gyors csónak volt.
Onnan autó stoppal és egy újabb hazugsággal mentem tovább a fényesi szőlőkig. Ott lakott a Punyi barátom, aki a tenyere között állandó frusztráltságától vezéreltetve, mindig egy radírt morzsolgatott. Akkor Ő abban az iskolában tanult és abban a padban, ahonnan én elszöktem és jelen idő szerint valami alantas hazugságnak köszönhetően az Ő ágyán feküdtem és az Ő lemezeit hallgattam. Az anyja nem ért rá velem foglalkozni, mert etette az állatokat meg ásta a kertet.
Simán beengedett és betessékelt a szobájába, hogy várjam meg.
Megtettem, nem röhögött. Félt nagyon, amikor hazajött és meglátott.
Az egész iskola téged keresett, egész nap, tanítási szünet volt és csoportokra oszolva mindenki téged keresett, mondta. Megvagyok, vontam meg a vállam flegmán és fogtam a pecabotot, hogy menjünk le a tóra. Máskor nevetni szokott, ha velem van, de most átjárta a félelem, hogy köze lesz az eltűnésemhez. Nem volt egyáltalán felszabadult. Sajnos a feszültsége átterjedt rám is.
Egyáltalán nem örültem, amikor sötétedéskor apám rám talált. Jött a Berhobina motorjával és átölelt. Lehet erre volt szükségem? Talán akkor ezért szöktem el, hogy kicsit törődjön velem?
Fogta a kezem és vezetett, jólesett. Kifejezetten jólesett. Azt a korszakomat éltem akkor, amikor még felszabadultan és szégyen nélkül énekeltem az utcán Kovács Katitól a ”Kék az ég és zöld a fű”-t.
Vasárnapi gyerek voltam.
Most 37 vagyok, de ha visszagondolok, most is beleborzongok abba a törődésbe és a kiemelt figyelembe, amibe akkor és ott Apám részesített.
Reggelente én viszem a fiamat iskolába, és soha nem mulasztom el Őt megölelni. Kifejezetten jólesik kézenfogni és vezetni Őt. Persze ha éppen arra jön valamelyik osztálytársa és főképp ha lány, akkor igyekszik tőlem távolabb lenni és csak kurtán odamondja, na szia Apa.
Fordított világ?
Apámtól nem kaptam meg azt, ami járt?
A gyerekemtől sem kapom meg azt, ami jár?
7 éves, de már most van olyan kialakult értékrendje, hogy mit vegyen fel, és mit szégyelljen rajtam.

Nem hibáztatom, de azt sem szeretném, ha később úgy gondolna rám, mint egy elszenvedett hiányt.
Ilyenkor mindig a nagyapám jut eszembe, aki a csatornaszippantó traktorral járt és szarszagú volt a ruhája.
Ő bezzeg odajött hozzám átölelni és azok az emberek, akik alól a szart pucolta ki megvetettek engem, hogy ilyen ember a nagyapám. Én meg adtam ezeknek az embereknek a véleményére és szégyenlettem az öreget.
Szorosan magához ölelt és nyomott egy barackot a fejemre, egyszerűen Nagyapa volt.
Meghalt, de még ma is derűs szívvel gondolok rá. Az övé minden tisztelet, mert gátlások nélkül tudott ember lenni és a porban élt, vállalta.
Amikor Apám a fényesi szőlőkből hazafelé vitt a Berhobinán, szorosan átöleltem a derekát. Holnaptól jöhet egy újabb hazugság, hogy érezhessem Ő tényleg az Apám.





 © guga2003. okt. 19. 22:42 | Válasz | #72 
Az embereknek és így nekem is, vannak felesleges szokásaik, amiktól nem tudnak szabadulni. Így vagyok én is az enperával. A hwsw fórumon jött rám, hogy a "na" indulatszócska helyett az "N/A"-t kezdtem használni minden mondatomban. Ez sokaknak nagyon tetszett és elkezdték használni. Mivel nem szeretek olyasmivel élni ami tömegcikké válik így én átváltottam az ...enperára kiírva. Nos ez még nagyobb tetszési indexet aratott és a vártnál nagyobb méretet öltött a felhasználók aránya. S mikor mindenki levette már a fél pár szandálját ill. egy lopótökkel a feltartott jobbkezében követett, nekemszögezték a kérdést, hogy mester, hogy menjünk a picsába? Csak úgy egyszerűen, mindenki menjen a picsába. Még Henry-nek is üzenem.
Az emberek ötlettelenek és kreatív, állandóan tettrekész és folyamatosan újat nyújtani tudó vezetőkre várnak. Ezért vagyok a királyotok...enpera, majd én megmondom, hogy mi a véleményed. Majd én a szádba adom a szavakat.
Mivel töltöd a napjaidat? Egocenter? Egotrip?

OK visszafogom magam, nem vádolok senkit, ha valaki seggfej hát én vagyok az első. Tanulatlan, bugris paraszt vagyok, de ember és ezt vállalom. Nem szarozok le senkit, nem fikázok le senkit. Nincs ember a földön akit megvetnék. Ugye látszik milyen jól tudok hazudni?
Ugye a képzettség meg az iskolázottság az nyom a latban. Nos igen, akik erre építve szűnnek meg emberek lenni, azokat lényemből fakadóan, nem is tudom, írtózom tőlük. Folyamatosan nyekeregnek, nyikorognak, a saját emésztésükkel vannak elfoglalva. Ha tőlük 50km-re éppen halomra lőnek embereket, akkor is az a legnagyobb baja, hogy a presszóskiscsaj egy kurva és, hogy ki van rúzsozva az ízléstelen tecskó gazdaságos piperekészletével és bazmeee elcukrozta a qrva kávémat, megyek is mert elkések a egyeteeeem, mert a mindenki a ánusz höhhhnyeee...enpera.

N/A figyejjémán jeleske, szoríccsad össze a fogad, mert most lendületből mondom. Szarszagú a leheleted...nem zavar?

Váltás.

Az apai nagyapám amikor hazajött az orosz hadifogolytáborból, törött gerinccel. S megálltak a vasúti pályaudvaron a vagonnal. Záporoztak a könnyei, hogy lábával érinthette újra az otthoni földet. A nagyanyám is zokogva rohant két kilómétert az állomásra, sietve és ugrott volna a nyakába, de még csak azt sem tehette. Még azt a lehetőséget is elvették tőle.

Ott álltak ketten és sírtak hosszan, oly sok idő után. Talán ma is sírnának, de megöregedtek és meghaltak. Gyulán pihennek örökre egymás mellett egy egyszerű sírban, ahol már nincs elcukrozva a kávé és bárki lehet bármi, mindegy a rúzs milyen márka és ki hogyan használja. A föld befogadja és nem húzza a száját, hogy ákker jobbat vártam.
Lehet cigány, rab, pedofil és megbecsült személy. Megbecsüli a föld hűen mindet és magába zárja kérdőjelek nélkül, mégha büdös is a lába.

Atyaég mennyit írok, nem kéne. Asse tom miből indultam ki.

Sokan a szememre vetették már, hogy szeretek a végletekbe beszélni és nem ezekkel kellene foglalkozni...enpera.

Nem tagadom, tényleg érezhető, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek magára a halálra és arra, hogy az emberi méltóságot a sárba, porba alázzam.
Hja tényleg megteszem üzemzavar nélkül.
A helyzet egyszerű, minden csecsemő amelyik az anyja méhéből előbújik, a testi fogyatékosságokat kivéve azonos képességekkel bír ha életképes. Ugyanez vonatkozik a halottakra is. Az eltelt köztes időben meg megpróbálják egymást űberelni a megszerzett okosságokkal, amit nem vihetnek le a fődalá. A megszerzett vagyonnal, amit nem vihetnek le a fődalá. Akik alul vannak, szenvednek attól, mert esélyt sem látnak arra, hogy valaha is azt ehessék amit a felsők, hogy valaha is ott nyaralhassanak, azt a nőt "baszhassák", azt a verdát birtokolhassák, azt a lófaszháromdémárkot elérjék és azt a büdös parasztját, hogy a fingot is papier zsepibe ereszti, mert nem illik.

Az egyik kiáll a nép elé és hinti a port, a nép szopja mint kisded, meg már nem büfiztetik őket, sorsukra hagyják mindet, arra van az ombuccman, azé fizetik, hogy nevesítse, nemesítse a leprát.
A porhintő a porbaszáll, aki fújolt rá, hogy meráma milliók a porbaszáll. Aztán lent egyezkednek tovább. Enyém kukac tiéd kukac, neked még ép a szemgödröd, fogj egyet nesze, egye.

Váltás.

Úgy érzed a gondolataid alapján, hogy felettem állsz? Az életem láttán, hogy jobb vagy? Előkelőbb és szarba veszel, lefaszozol? Akkor elárulok egy titkot, a kedvencemet, nálam ilyen esetekben ez a repertoár. Sorolj fel öt embert akit magadnál nagyobbra tartassz és jobban tisztelsz mint magadat! Még valami, a közvetlen ismerőseid közül legyen, akikkel naponta érintkezel...enpera. Leszarom az íróidat és a zenészeidet akik álltal magadat pakolod, hogy őket olvasod és azokat hallgatod, mert azzá válsz naggyá, azaz szeretnél. Pakolod a pócra a könyveidet, hogy mindenki lássa meg, te nem vagy félművelt és a "zsebkendőbe köhögök, tüsszentek".

Váltás.

Nevezd meg a sarki fűszerest vagy a takarítónőt az egyetemeden ahol pakolod magad mint senkiházi földalámenő. Ha le tudod győzni a halált aakor van rá okod, hogy pofázz. De addig amíg a föld alá mész, egyenlő vagy azokkal akik oda mennek, ha pakolod magad nagyobb lesz a hantod és kész, de az nagyobb teher.
Minden reggel köszönök az utcaseprónek aki erre tevékenykedik, mert amióta a qrva szdsz ide költözött a házunk mellé országosan, láss csodát takarítják az utcát és a kutyaszart. Szoktam látni reggelente, amikor viszem a fiamat suliba, hogy a sárgaruhás tolja a kordéjával a halom a kutyastart, expedigré höhhhnyeee. Hangosan ráköszönök, hogy ne értse félre ez tényleg neki szól. Ő rakja rendbe a környezetem ahol élek és nincs érte jutalom csak csekély bér és lehajtott fej. Ő is megenné azokat az étkeket amiket az szdsz-ben falnak (félre ne érts velük semmi bajom, az összeset rühellem). Ő is szívesen megbaszná azokat a titkárnőket akik a díszvacsora után faszokat szopnak a fényes és drága autókban, aminek a költségét az utcaseprő adójából vontak le höhhhnyeee, furcsa a kép.

Hangosan köszönök neki, hogy ne kerülje el a figyelmét. Eleinte meg is lepődött és furcsa volt neki a feltartott fej. Általában a földet nézi, mert neki ott a helye és a munkája, félre vele nem ember.
Sepri a végigszopott rúzsos csikekket, a kutyaszart, papier zsebkendőt, elejtett aprót, de azt felveszi.

Váltás.

Manapság divat királynak lenni. Király ül a wc-n és olvassa az ingyenest, király vezeti a villamost és kiabál a kispolákosnak, hogy anyádat basszad meg, mert a szabály az szabály, s hozzá még hosszan csilingel. Királyok kérik a királyoktól útközben a forgalmit és a jogosítványt és a királyok megvágják zsebre a királyokat. Megannyi király áll sorban a műanyag ételekért és italokért, hogy otthonukban megetessék és megszarassák a felnövekvő kiskirályokat, az utókort.
Királyok tankolják tele a kocsidat és szerelik meg királyként a királyok otthonaiban a király villanyokat. Minden és mindenki nagyon király, nem lelni sehol egy szolgát akinek hajlana a dereka.
A nagyapám törött gerinccel jött haza és ide most nem illik az ...enpera.

Lehet, hogy ennek a sok királynak szüksége lenne egy kis orosz frontra, ahol a halott katona fagyott kenyere lenne az étek, meg a búza és kukorica a vagonból és le kellene velük hordatni pár sziklát a partra, hogy puhuljon a gerimcük, szokják a földet?

Tényleg sok a király...enpera, remélem most jó helyen mondtam.
Nekem nincs hangulatom, hogy ma szarul keltem és a meleg és friss zsemle sem segített rajtam meg a kakaó, hogy a napom helyre billenjen. Asszondom szobd le magad ha ez a legnagyobb gondod, hogy mit zabálj és kivel basszál. Remélem durva voltam és nem finoman fogalmaztam. Ha akarod hivatkozhatok arra is, hogy rossz volt a napom.
Majd nem lesz :)
A föld elringat, eltentézz, aludj el szépen kisbalázs. A föld elhordoz a végtelenben körözve, forogva, jártál rajta egy kveset, tanultál, alkottál, megszereztél ezt-azt, fogalmazhatnék durván, hogy még mit tehettél meg.

Váltás.

A lényeg, hogy ember nem voltál. Ha számon kérik a tenyeredből akkor ott csupa olyan dolgot találsz, ami a 0-80 évig terjedő időszakban megállta a helyét, de a végtelenben üresjárat, mert olyasmit kerestél és tanultál amit a földnek adtál. Okosnak és fenköltnek hiszed magad, aki felettem áll?

lehet. Egyszer majd megáll feletted is valaki és előszólítja a lelked a porból. Az ajkadon egy ujj lesz, hogy ne szólj egy szót sem. Tulajdon vagy és eszköz. Mind a tested, mind a lelked nem a te tulajdonod. Isten teremtette és elítélte a porba. A lelkedet is oda teszi ahová akarja.

N/A most legyen nagy a pofád, mire fogsz hivatkozni és mivel védekezel kedves király....!?

Figyeld az utcaseprőt és a földön fekvőt.

Jóéjt, a porban találkozunk nagymenő.:)


 © guga2003. okt. 31. 06:52 | Válasz | #73 
Más megítélés alá esik így felnőttfejjel és édes íze volt gyermekfejjel:
Valamikor Gyulán első-másodosztályos általános iskolai tanulmányaink során, mint seregélyek leptük el a közeli kis abc-ket tanítás előtt, után és a szünetekben. Versenytloptunk, hogy ki tud többet és finomabbat és extrább csokoládét lopni. Aztán a templomkert sűrűjében boldogan és izgatottan vettük elő a szerzeményeinket.

Lebukás szinte soha nem volt, bementünk egyszerre 15-20-an és mindenki adta a tök ártatlant, néha még mi magunk sem vettük észre, hogy a másik éppen most gyűri a zsebébe a Melba kockát, kókusz rudat, stb. Akkoriban még nem volt Milka meg más hasonló extrák. Szinte kivétel nélkül mindenki maciskakaóért ment be és vett hozzá egy vagy két darab zsemlét. Azt meg tudták fizetni és teljesen hétköznapi dolognak számított, hogy ennyi éhes gyerekszáj robog be érte. Az eladók gyanútlanok voltak, soha fel nem állt a pénztáros, hogy megnézze mit csinálunk, asszem talán itt kezdett el elromlani a világ. Az én korosztályom ezt két kerek esztendeig mívelte, de nyílván voltak előttünk is elsősök és utánunk is olyan kezdők akiknek az iskolai élet szerves részévé vált a szervezett bolti lopás.

A dolognak itt nem volt vége, mert iskola után mindenki hazament és az otthoni barátok már nem abból az iskolából származtak. Voltak idősebbek és olyanok akik még nem iskolába jártak, csapatba verődve róttuk az utcákat és élveztük a napsütést. Ha pedig arra támadt kedvünk akkor valaki mindíg megpróbált a középpontba kerülni azzal, hogy a boltból elcsent ezt azt. S, hogy az elismerést maximálisan megkapja, a legextrább dobozos Butterfly bon-bonokat és cukorkákat lopta el. A többiek pedig vígan megették és elismerően bólogattak, hogy ez igen, ennyire még én sem vagyok bátor.
Majd eljött a nap amikor a boltvezető kézen fogva kísért haza a szüleimhez. Persze anyám már rég sehol, apám dolgozik, a nagyanyám volt az aki elérhető. Kaptam tőle amúgy egy atyait és erőssen megszidott, hogy mi szükséged neked erre, nem tudsz kérni, azt hiszed nem tellene rá? Nézd mennyi van itthon is! Sorra kezdte elővenni a cukrokat és csokoládékat a szekrényekből, mert mind el volt dugva és a hétvégekre tartogatta, volt hét unoka és mind nagyon falánk.
Barátokat nem lehet szerezni azálltal, hogy eltartod őket és azzal vívod ki a figyelmüket, hogy lopsz nekik a boltból.
Tudom, mert már másnap eldobtak, mint egy elhasznált és összegyűrt csokispapírt. Talán valahol ott romlott el a világ.
Loptam ám a magam örömére is csak úgy szórakozásból. Piaci árustól gyümölcsöt, műanyag katonákat és indiánokat, amikkel hosszú délutánokat játszottunk a homokban.
Egyszer nagyon boldog voltam, a Supermarketbe valami különös gyümölcs érkezett, amit addig még soha senki nem látott. Körbeállták a kosarakat és mindenki bátortalanul méregette a kerek és piros, nagyranőtt gránátalmákat. Két darabot sikerült kilopni a boltból és felszabadultan, eufórikus állapotban rohantam a Lenin szobor tövébe, hogy megegyem, tényleg nagyon finom volt, azóta sem láttam olyan gyümölcsöt.
Ugyanabba az üzletbe egy napon elkezdték forgalmazni a Barack, Zöldalma és Málna üdítők mellett a barna üveges Oázis üdítő italt. Csak sajnos kétszer annyiba került, mint a társai. Ezért, hogy meggyőződjem róla milyen az íze, nem bírtam ki, iskola előtt bementem és loptam egy üveggel. Boldogan nyalogattam a szám szélét és megőríztem a számban az ízét egész délelőtt. Az üveget még kukába sem mertem dobni, eldugtam egy pad alá, mert ha valaki meglátja, hogy kidobom ennek a méregdrága üdítőnek az üvegét akkor mit szól?
Robbanó rágó? Az már sokkal bonyolultabb történet volt. Sötétkék és vad színekben pompázott a zacskója és nekünk egyszerű földi halandóknak megfizethetetlen volt, no és idegen is. A színes golyórágókat már megszoktam és loptunk is belőle annyit, hogy egy teherautót meg lehetne vele pakolni. De ezek a rágók idegenül hatottak, persze lehet, hogy csak rám. A gazdagabbak büszkén fogyasztották az iskolában, szünetekben és kéjesen hunyorítottak hozzá, hogy milyen jó érzés. Egyszer elszántam magam és zsebregyűrtem belőle egy darabot, majd elszaladtam a kőröspartra egy fűzfa lombja aéá, hogy ne lássa senki mit eszek, nem tudtam volna kimagyarázni, hogy miből vettem meg. Persze, lehet rá sem kérdezett volna senki, gyerek, rágógumi egyre megy. Talán a közöny, valahol ott romolhatott el ez a világ, vagy előttünk is loptak a gyerekek?

Mindez azért jutott eszembe, mert tegnap a hét éves fiam elcsente a munkaasztalomon hagyott rágógumit. Egy teljes csomag volt és egy darab hiányzott már belőle. Észrevettem, de nem szóltam neki, kíváncsi voltam mit tesz vele, hisz egy lakásban élünk, sokfelé nem viheti. Szorosan tartotta a markába és járt-kelt a földet leste majd sandán rámnézett, szemében benne volt a bűntudat, de még mindíg nem szóltam semmit, látszólag tettem-vettem és lezajlott újra bennem a gyermekkorom ahol elromlott egy világ.
Aztán kiderült, hogy mi a problémája a fiamnak. Régebben amikor bölcsödés volt, majd később óvodás, minden szülő rágógumival fogta be a gyereke száját, hogy ne bömböljön. Azok meg elkezdték rágni és automatikusan lenyelték. Na ez nem tetszett nekem és emiatt én soha nem adtam a gyereknek rágógumit, hogy ne nyelje le. Ha valamelyik szülő a saját gyereke mellett az enyémet is megkínálta akkor elfogadtam és miután kimentünk az ajtón, kidobtam a kukába. Ez erősen megmaradt a fiam emlékeibe, hogy eltiltottam a rágógumitól. Közben eltelt 3-4 év, de úgy, hogy a rágógumi téma nem került napirendre. Csak most, hogy tegnap vettem, mert úgy gondoltam szájszagom lehet. Kintfelejtettem a műhelyben az asztalon és Ő nem mert belőle kérni, mert úgy gondolta, hogy nem engedem meg neki, hisz régebben sem engedtem. Ezért elcsórta és gondolom azon gondolkodott, hogy hol kóstolhatná meg. A lakás 35nm + a műhely.

Persze, lehet rá sem kérdezett volna senki, gyerek, rágógumi egyre megy. Talán a közöny, valahol ott romolhatott el ez a világ, vagy előttünk is loptak a gyerekek?


 © guga2003. nov. 03. 06:48 | Válasz | #74 
Job(b) ember korszak, hétfő van. Nekem még vasárnap, de az szombatig eltart majd megint vasárnap és ismét.

Éjjeli látásomban prófécikus álmaim voltak...enpera, fogtam egy gyűszűnyi, citromsárga madarat. Csak én tudom mit jelent. A madár az a szabadság jelképe és nekem meglenne, de saját magam fogtam meg.

Az ötödik nap és az ötös szám mindíg a kegyelem napja, a vízözön ítéletét is csak a halak és a madarak élték túl.

Ez a világ tűznek lett fenttartva, mondom álmodtam, biztos nehezet ettem. Mert a víz nem tudná elpusztítani a vonatokat, számítógépeket és a kommunális hulladékokat, ebbe természetesen minden beletartozik, az összes emberi alkotás és tudás. Hulladék, és erre vagyunk büszkék:)

A fiam mikor pici volt és kint játszott az udvaron, ette a földet, a kálciumhiány, de példának is megteszi.

A föld is megesz minket, talán nem kálciumhiány, hiányzunk a földből.


Ferdefault yorge...enpera, lassan kezdem megtanulni, hogy nem mindíg, hanem mindig. De mire megyek vele? Elfogadnak vagy jobban meg tudom értetni magam? Igyekezni kell, nem elég ennyi teher, már kölyökkorom óta küszködöm vele, egyszer fáramásztam és rámpirítottak, hogy helytelenül karcoltam bele "ide mindíg visszajövök" s valóban visszamegyek mindig, de nem az "í" vagy az "I" miatt.
Van ott egy patak, otthonos csobogással és megindul a lelkem rajta, ha hussognak a bokrok és oltalmaznak a fák koronái, miként tették velem gyermekként. Az ember soxor tenné, hogy elmenekül minden elől, mert nincs már semmi ami választ adhatna a feszítő kérdésekre és nem vígasztal se gyerek, se asszony, se szer, se szám. Ilyenkor jól jön egy hely ahová elmész és elkiáltod magad hejjj. A választ is megkapod rögtön, a saját elhaló hangod, elnyeli a szurdok és a bokrok, majd csend. De legalább nem maradt megválaszolatlan, dőlj le az egyik árnyékába és végy fűszálat az ajkaid közé, két tenyereddel támaszd meg a fejed alját és rakd keresztbe egymáson a lábfejed. N/A most pont olyan vagy, mint ahogy az írók megálmodták, az éneklőmesterek eldalnokolták, a festők megábrázolták. Maradj így egy kicsit, most ne mozdulj, tökéletes állapot. Már csak egy katicabogár hiányzik a fűszálad végéről.

Befejezzem itt és elharapjam a történetet, mint amikor köldökzsinórt? Tehetem szabadon, hisz már fogtam egy gyűszűnyi, citromsárga madarat és kuporgatom a tenyerem közt, zsebre rakom, kisdobozba bele, de csak vergődik, egyik sem az Ő helye.

Engedjem szabadon? Persze bólogatnak, mert az a helyes. Nem tudom, nem tudom elengedni, csak kuporgatom a tenyereim között.

 © guga2003. nov. 06. 07:16 | Válasz | #75 
Asszem nem kéktrabantozna ha a "Siemens" az Ő gyára lenne:) bár amilyen vakker nem szállna ki belőle még akkor sem, tegnap volt szerencsém mellé ülni és végigvisítottam az utat, néha félelmemben, néha a sírás küszöbén a röhögéstől. Szinte alig lehet forgatni a kormányt, mert annyira megvan szorulva, hja szabályosan közlekedni azt nem tud.

Tegnap mindezek ellenére, meglepő és váratlan fordulat: le kellett húzódni félre az útról, hogy megnézzük a térképen hol vagyunk. Megállípítottuk, hogy Székesfehérvár belvárosában, ismét, immáron hatodjára, nyolcadjára, mert már megkóstoltuk az összes városkijáratot és néccer voltunk a meckakármiben hamburgerezni, hogy hátha most kitalálunk. Na nem is ez a lényeg, hanem ahogy félreállt, összepukkant 3 autó, de valami nagyon csúnyán, ami teccett, hogy nem kezdtek el anyázni egymással. De ami ennél is jobban, hogy nem maradtunk a sorban, jött egy piros nemértekazautókhoz és beleszaladt a sorba böcsülettel, N/O ha nem állunk félre akkor fuccs lettvón a mai kéktrabantozásnak...enpera.

Még akkor is ott láttuk őket amikor nyolcadjára eltévedve róttuk újra a belváros köreit, szépen töltögették ki a papírokat abban a qrva hidegben, pisilni is alig volt kedvem kiszállni, mert a trabiban semmi fűtés és legalább az melegen tartott ha a Deni nem is :)

Hja azt nagyon jól megtanultam, hogy Budai út, azt nagyon soxor láttam, meg valami várat a sötétben, sö még a meckakármit, azt például minden irányból megközelítettük. Ezért is mentünk be tanakodni, hogy merre induljunk el. Az emberekből kiveszett a segítőkészség, rájöttem, hogy amit mondanak, ponn az ellenkezőjét kell elhinni, mert mikor már végleg feladtuk, de legalább annyit tudtunk, hogy a Budai úton jöttünk be, akkor megkérdeztünk egy helybelit, hogy merre van a Budai út és onnan a 70-es út? Mondta, hogy a Budai út 100m-re van és a piros lámpánál forduljunk jobbra, az lesz a 70-es út. Nekem gyanus volt, hogy balra tőlünk kisötétedik a horizont, jobbra pedig pompa és fényár, jeleztem is, hogy szerintem elákkeroljuk megint és igazam is lett, mert most abból az irányból érkeztünk a meckakármihez ahonnan legelőször. A Deni csinált egy olyan szép íves kanyart a kereszteződésben a mozdíthatatlan kormányával, amit még ember ott Székesfehérváron nem láthatott és aki esetleg látni vélte biztos, hogy lejegyezte.

Mindegy hazajutottunk...enpera, meg kellett, hogy állapítsam a Deni egyáltalán nincs még kiépítve, valaki abbahagyta és nem is tervezte vagy tervezi befejezni. Ezé teccik az a hülye feje...enpera.

 © guga2003. nov. 06. 07:17 | Válasz | #76 

 Tóth Endre2011. jún. 27. 12:18 | Válasz | #77 
Szia!
Ha adsz egy email címet, küldök az írásaimból!
Bandi vagyok.


Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől



Minden héten új szavazás...enpera.
Minden nap új repülő...enpera.
Minden nap every day...enpera