www.vers.hu   >>   Fórum   >>   drogos versek drogos versek

Ha szeretne hozzászólni, be kell jelentkeznie! Bejelentkezés >>

© speedy	2010. máj. 29. 21:35 | Válasz | #153
Befejezetlen Lehet, hogy sírni fogok, mert nagyon fáj Hogy lassan elmaradunk egymás mellett Hallom a vonat zakatol, de engem senki se vár Többé nem kell, ami mindig kellett Lehet, hogy megroppanok a nyomás alatt Mi elszakít tőled, mégis ölel Zavart képeket röptetnek a falak Melyeket szívem lassan tör el Lehet, hogy az idő ellenünk dolgozik Elhaladunk csendben egymás mellett Arcunk lassan elhomályosul Lehet neked se kell, ami eddig kellett Lehet elfordulok, mert annyira fáj Ahogy az emlékek visszajönnek Önmagunk árnyékai elmossák A pillanatot is mikor már nem hullanak könnyek Lehet, hogy itt az első állomás Az egyetlen, ahol ki kéne szállnunk Lehet ez a sor is befejezetlen Csak mi hisszük azt, hogy jó úton járunk Lehet ez egy végső állomás Az utolsó, ahol még együtt állunk Egyre távolabb hallom a hangod Zakatol a vonat, de mi senkire se várunk...

© speedy	2010. feb. 11. 18:53 | Válasz | #152
Csak 1 arc a tömegből semmi más Taszít, de mégis visszatáncol Vezeti lépteim, pedig csak egy látomás Mi mindig visszatér és magához láncol Csak 1 kép a tömegből semmi más Vonz, de mégis messze táncol Lépteimtől távol van az az állomás Mint délibáb, mit mindig újra játszol Csak 1 hely a tömegből semmi más Összeköt, de mégis elhatárol Lépteitől elmélyült pillantás Mi mindig visszatér a félhomályból Csak 1 perc a tömegből semmi más Szétszakít, de mégis összezár Egy látszólagos képet védő ismeretlen Egyre hangosodó lépteivel...körbejár Csak 1 fény a tömegből semmi más Elvakít, de mégis megfakul Egy pillanatra ahogy visszatekint rád Mint néma tükröd ha megvadul Csak 1 árny a tömegből semmi más Mégis elmosódnak a határok Egymásra taposva szertefoszlanak Mint gyermek által szőtt mámoros álmok Csak 1 érzés a tömegből semmi más Erősen lángol, mégis véget ér A tér elillan átlépve téged Így egy lélegzetnyi szabadság mit sem ér Olyan ismerős...mintha visszapörgetnéd az idő kerekét... Mintha a leomlott falakat újra építenéd Mintha tudnád, hogy megreped mégis újra kezdenéd törékeny üvegből Lüktet egy emlék mely kihullik az öledből Már semmi más csak 1 arc a tömegből...

© speedy	2009. okt. 30. 14:37 | Válasz | #151
Elveszett... Utolsó éjszaka már semmi sem fájhat Tudom,hogy nincs ki védjen,többé nincs ami bánthat Nagyot üt,ha saját kárán tanul az ember A tudatlan találgat,de küzdeni nem mer Az utolsó éjszaka megrendült szívemben Mosolyod mai napig felcsillan a szememben Látom ahogy felém futsz egy legördülő könnycseppben Emlékedet cipelni nem bírom könnyebben Az utolsó éjszaka már semmi sem fájhat Üres a tér mégis futok utánad Az idővel is én egy tudatlan ember Kinek szeme előtt veszett el,mert küzdeni nem mer Az utolsó éjszaka megrendült szívemben Kialudt a fény örökre a szemedben Veszett el a pillanat a törékeny egyetlen Hosszú sor most megszakadt s lett befejezetlen Az utolsó éjszaka már semmi sem fájhat Megrepedt tekintetben elhal a lábad Mozdulatlan elveszett rég csak egy árnyékot látott Az is aki védett s az is ami bántott...

© sz.evi	2009. szept. 27. 23:54 | Válasz | #150
Töltsd fel saját írásaidat!!! www.vers.hu A megújult honlapon az " Oszd meg a verset"(jobb felső sarok) linkre kattintva regisztrálhatjátok Magatokat és feltölthetitek írásaitokat, saját fotóval és egyéb infókkal egyetemben! Gyerünk, gyerünk! Jó böngészést!

© nemojano	2009. szept. 22. 17:36 | Válasz | #149
"Egy szót sem adnék míg tudom hogy más vagy... " egy szót se, csak ami megmaradt a pergő homokszemben, villanásnyi mosolyban, táncban, délutáni csöndben. csak ami megmaradt, ami távol tőled emlék, bűneim s bűneid örök törvényébe mentvén. nem adnék semmit, de semmit ami elmúlt, vastag falak közt, törékeny tükrében elfúlt egy sóhaj, egy illanatnyi semmi, mit felkaphat a szél és nem tud itt maradni.

© speedy	2009. aug. 28. 12:15 | Válasz | #148
Más vagy Egymás fülében hallva a zenénket A szemed tükrében látni csak az enyémet A messzeséget ölelni takarni Tudni beszélni ha kell pedig hallgatni Valami édes minden arcon átfut Olyan mámoros látni ahogy mindenki átjut Vastag falak szelik át a képet Érzem elválasztanak engem és téged A tornyosuló határok a hamis mosolyok Láncra verve törik meg a lepergő homokot Bennem a múlt vissza vissza táncol Körbevesz eldob s újra magához láncol A gondolat hogy még tekerek egy párat Te betonból én papírból építek várat Érzed? magam köré és senki másnak Se egy gyémántnak se egy utitársnak Egy szót sem adnék míg tudom hogy más vagy...

© speedy	2009. aug. 28. 12:11 | Válasz | #147
Nincs bocsánat Néha annyira félünk,hogy elveszítjük Inkább eltakarnánk a könnyeink Visszavonnánk az erős szavakat Melyek eltemették legszebb álmaink Néha annyira fáj,hogy eltaszítjuk Mintsem megragadnánk vágyait Magunkban cipelve szerteszórjuk Mintha nem is lettek volna álmaink Néha annyira fáj,hogy visszavágunk Letörve saját s a másik szárnyait Holott titkon mindig visszaszállunk Magunk után húzva egymás álmait Néha annyira félünk,hogy elveszítjük Inkább megtagadnánk könnyeink Minden elfedett néma cseppjében Csak kutatjuk,hol vannak az álmaink?

© speedy	2009. jún. 07. 11:25 | Válasz | #146
Kimondhatatlan Késő lejár de nem jön szememre álom Sodródnak egymáson tornyosulnak a szavak Éber szívemben a sorok lüktetését Mire papírra vetném rögtön elalszanak Késő lejár de sosem késő Hogy elvesszen néhány pillanat A szívemben mire áttörném a falak Csendjét némán összeomlanak Késő lejár és elszöknek a szavak Tőlem elbújnak mélyen elrejtőznek A szüntelen pergő homok alatt várom Pupillám fényében hátha levetkőznek Késő lejár s az éjszakát mint ólomsúly nyomja el A kimondhatatlan nehéz legbelül Mire összeraknám az egész darabokra hullik S a szavak ottmaradnak árván egyedül...

© speedy	2009. máj. 08. 10:21 | Válasz | #145
Csak a pillanatnak élni... Kötél vastag véna a szemem előtt Egy megfáradt arc a tükörben Elárul engem s amit tettem Pár évig gyűrtem a gyűrött lepedőt Csak a pillanatnak élni Mint színész a mozivásznon Ki mindig tudja a szerepét Én nem tudom mégis játszom A tűzzel az életem mérgezem Látom ahogy felkel a nap De bennem leszáll az éj Levegőt!már megint éhezem Csak a pillanatnak élni Körbezárt fakó rítusát Mintha ébren álmodnék körbejárva Vakon csak érezzem láncra vert ritmusát Ez az utolsó én elhiszem Mintha messziről érkeznék Értetlenül állva magam előtt Ha túlfutnám az időt is éheznék Csak a pillanatnak élni Mint színész a mozivásznon Most én játszom a szerepet Ha elszúrom fázom Reszketek egyedül a színpadon Perceket ölel minden szívverés Néma igazsága tudom Nem állíthatom le a lüktetést Csak a pillanatnak élni Mert ebben létezem Az óra ütésére pontosan érkezem Levegőt!Még mindig éhezem Örökké közel mégis taszít a messzeség A fájdalom darabokra esett szét Emléke megkopott de elkezdett égni A lelkemben pár szó:Csak a pillanatnak élni...

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:54 | Válasz | #144
Milyen jót dumálok magammal:D

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:53 | Válasz | #143
húha ez így már elég csöpögős lett :)

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:52 | Válasz | #142
Rád nézek, elegancia, értelem, igényesség, tényleg így van? vagy ez megint szemfényvesztés. Angyali képed mért ártatlant tereget? okozott ez éjszakát, álmatlant, eleget. Nem tudom hogy mondjam, hogy írjam, de a szavak erejével ki kell hogy bírjam. Elmondjam hogy közeli léted, bennem érzéki vágyat éltet. Mely szebb a szépnél, s ezzel világomba lépnél. Elképzelni nem tudod, mit adhatok, mily érzelmeket faraghatok. Percekre mélyen egymásra merednénk, csak egy csók mit tőled legjobban szeretnék.

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:30 | Válasz | #141
Életre való képletem, minden X a négyzeten :)

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:22 | Válasz | #140
Ja igen nemtúl "anyagos" vers de gondoltam még belefér.

© Mokolya	2009. márc. 26. 22:21 | Válasz | #139
Ördög és Angyal Mondjátok mért csukott szemmel jártok? nem figyeltek semmire, és boldogságot vártok. Az igaz angyalokat ti nem is látjátok, semmi rosszat nemtettek, és mégis bántjátok. Mert ti a ragyogást is fénynek veszitek, Kár hogy valódi értékét nem ismeritek. Szebb álmaimban szoktam vele beszélgetni, melyből sosem akarok felébredni És mindig eljön az az idő mikor többen lesznek, majd magasba repülnek, és ördögnek neveznek. Magamba fordulok és nem értem, Szeretném, mégis az ellentétem. Pedig a fekete fehér árnyak is együtt szürkévé válnak Ha nem lennének napok és estek megszűnnének az órák és a percek Az angyal arcára most új ábra kerül, megtorpan, és édes mosolyba derül Elszáll belőlem minden egyes gondom, Szerelmi vallomásom új erővel mondom Hisz lehetnél szép akár egy rózsa, de a hegyes tüskék sem hiányozhatnak róla. Ha te lennél a tűz, én máris nem fáznék, hideg téli szobámban mikor fagyasztó az árnyék. A gyönyörű lány szeme könnybe csordul megtörli az arcát, majd felém fordul. Hozzám lép....közel hajol....majd megcsókol szüntelen szeretetet, és szép szavakat bókol. Akarlak téged, te is akarsz engem, Te légy az igaz egyetlen szerelmem

© Mokolya	2009. márc. 20. 02:02 | Válasz | #138
De térjünk vissza a versekhez :)

© Mokolya	2009. márc. 19. 19:59 | Válasz | #137
Amúgy végig bliccelt vonaton. Szinte minden megállónál leszállították, és vissza szált. Tipikus olyan ember volt akit ha a Föld bármely pontján kidobnak, biztosan meg él vhogy. A legdurvább vagy hihetetlenebb története az volt hogy állítólag 10 évesen bevett egy egész bélyeget, valami bekattant, és így trippen maradt 10 ÉVIG. De én ezt elhiszem mert van egy másik ismerősöm aki 8 évesen tolt és 4 évig maradt rajta:S:S--beteg állatok :)

© speedy	2009. márc. 19. 17:53 | Válasz | #136
Elgondolkodtató...ahogy olvastam egyre jobban azt mondtam magamban:ez egy mese,biztos agyára ment a sok anyag.Aztán kezdtem kételkedni,talán mégis lehet benne valami.Hmm.Habár...áhh érdekes..:)

© Mokolya	2009. márc. 19. 14:34 | Válasz | #135
Ezt a sztorit meg kell osztanom... http://gothart.hu/?q=node/4459#new

© speedy	2009. márc. 18. 13:03 | Válasz | #134
Akkor azért... Akkor azért mert nem lehet Most meg azért mert nem tudok Érezni veled ha tudom a neved Pakolni egymásra több holnapot Akkor azért mert oly fénytelen Ha szembe jön s megkapom ingyen Beszédfoszlányok esnek össze a képeken Mert "az élet semmi és az anyag minden" Akkor azért mert nem értenéd Ha hallanád hogy nem beszélnek Hozzám nem is féltenéd Mert saját magam teszem ki veszélynek Akkor azért mert kerestem Egy életet bár tőle fulladok Hiányzik mert felemelt ha elestem Bárki aki látja hogy itt vagyok Akkor azért mert kiesett a tartalom Fénye és magja is 1-1 külön darab Az egészből már csak egy részét hallhatom Tudva a váz sértetlen maradt Akkor azért mert nem lehet Pakolni egymásra több holnapot Érezni veled ha tudom a neved Most meg azért mert nem tudok...

© Mokolya	2009. márc. 11. 15:17 | Válasz | #133
Nyári álom... Nyugodt nyári délelőtt frissen ébredek, nincs számonkérés, nincsenek képletek, csinálhatom azt mit mindig is szerettem, habzsoltam, éltem, boldogan nevettem. Ragyog be a nap, látom ő is boldog, édesem mellettem kuncogva csókol, ruhátlanul lépked, itt él az anarchia, csodás testén neki nincs mit takarnia. Reggeli kávé, sima cigi, meg normális, ő elfogyaszt egy banánt mi kéjesen orális, Szeretem az effélét, itt én lakom jól, -Te jössz drágám- de sajnos a fülembe szól. Egy óráig henyélés, utána vár az élet, be is szerzünk gyorsan egy tizenhatod képet. Intézkedünk, telózunk, pacsizunk az arcokkal, kifáradtunk már a tekerési harcokkal. Este pedig buli, pörgés, tombolás, ez nem egy agysejtes rombolás, átjár a ritmus míg dobog a szíved, itt addig bírod ameddig csak hiszed. Pörgő fények, káprázó szemek, pattogó lábak, csápoló kezek, emberek testén eltorzult fejek, Pupillám is csak táguló, kerek. Bömböl még a zene, de ő már a hajamat túrja, majd szűzies hangnemben a fülembe súgja: -Szeretnék már veled lassan ágyba bújni, de előtte persze még egy finomat fújni. Elindulunk haza lassan derékon fogva, lángoló szívének megint én lettem a foglya, Belépünk az ajtón, máris szakadnak a gombok, addig a háta közepén én a kapcsokat bontom. Most úgy kerekedek a kedvesem fölé, hogy teste az enyém, a sajátom az övé. Engem az életben is csak ez a dolog éltet, Ó igen! bizony ez a tivornyázó élet.

© Mokolya	2009. márc. 11. 15:15 | Válasz | #132
Nincs tovább Feleslegesek a rímek, szavát nem halljátok hírnek, elszáll mint csengő dallam, Igazad van! legalább egyszer is halljam. A nap sem világít már olyan szépen, hetek óta csak halványuló félben, már a jövőt sem érzem a simogató szélben, elhagyott minden bármiért is éltem. Lassan elvérzik mélyen sebzett lelkem, talán elhagyom végleg hidegülő testem, szemem is közben törékennyé válik, Igen ti vágtatok fel egészen állig. Végre itt állok a mindenem tetején, Ide jutok? még nem hittem az elején. Elhullajtom előtte még utolsó könnyem, Mennem kell, én nem e világra jöttem.

© Mokolya	2009. márc. 06. 17:25 | Válasz | #131
Helo mindenki! nemtudom mennyien nézik a fórumot de le írok egykét verset, mert itt publikusnak tűnik:D Nem baj! jövőhéten minden szebb lesz, kitörök és nekem segítségül kellesz, Mi ez a stílus, mi ez az élet? Aki azt hiszi jó, úgy vélem téved. Menekülök avagy habzsolok, élek? vagy talán már el is hagy a lélek? a semmiben hiszek, én ettől félek, rángass ki innen csak arra kérlek. Nem fog menni, enélkül nem lehet lenni, ilyennek születtem, ellene nem tudok tenni, Nincs nagy vágyam, csak egy nagyon pici, hogy naponta elrepüljön azaz 1-2 cigi. De ha már itt járok, csinálom durván, Szűz agyak néznek is rám furcsán. A sorokat is csak azóta rímelem, mióta az agyamat szívom, trippelem. Ha tudnád mekkora segítség volnál, kitűzött célomhoz még közelebb tolnál, Most honnan vegyek? agyam nem kéne tördelnem, nem lenne más dolgom csak szorosan ölelnem. Szarni mindenre, csak téged szeretni, ezzel a rosszat eltudnám feledni, Nem kéne mást semmit sem keresni, Meglelni benned, s igazán szeretni. De Jó ez így, mi könnyedén élünk, kicsi a világ de mi kényelmesen férünk, Te mint szenvedély, én raboddá válnék, De most már végre a Boldogsággal szállnék.

© speedy	2009. márc. 04. 18:11 | Válasz | #130
Nem talált! Mellettem ültél és csak néztél engem Nem tudtam sokáig a szemedbe nézni Éreztem valami megmozdult bennem Elnyomtam de kezdett annál jobban égni Tiltott vágy el nem múló gondolat Lüktetés mellyel magamat cáfolom Nem akarom hogy halld a hangomat Én sem hiszem csak magamat vádolom Saját magam fordítom feléd s ellenem Én lettem a példa a kivétel egyaránt A meghúzott határok lebomlanak előttem Nem nézek rád mert lehet hogy nem talált Zavartan állok mindent elfelejtve Kínoz hogy ott vagy de nem érhetek hozzád Ez nem én vagyok egyeltalán miért gondolok erre Mikor megérintessz hatalmába kerít a rossz vágy Egy pillantás elég egy perc amikor látlak Megőrítessz teljesen pedig nem te vagy nekem Szabadulnék tőled de most is várlak Annak ellenére hogy csak játszol velem Ördög vagyok csak angyalnak látszom Táncolok a tűzben az édes zenédnek Bánt a lelkem de akkor is játszom Egy kört még ha tudom elégek

© speedy	2008. dec. 18. 18:24 | Válasz | #129
Megnyílt a világ s egy egészben pezsgő nyüzsgő élet állt előttünk Mi eltakartuk valódi énünk a helyeket ahonnan jöttünk Nem értett senki csak mi éltük újra lélekben magunkat Egymás szavát nem értve eresztettük ki a hangunkat Fájdalmunk elnyomta valami régóta égett Éreztük mélységét mikor kitört s oly régóta féltett Határok elpattantak a széles utcákon A vagon kattogása néhány fűszálon Felébresztett a sötétből egy kis fényeset Néhány pillanatot mikor elhittük csak mi vagyunk rá képesek Pár arcot kiemelt a szennyből a mocsokból A jeges pályán épített szívet a romokból Te bennem éltél akkor is ha remegve fázva Kínlódtam egy érintésért tőled megalázva Tapostam el neved mert megrepedt a számon A szó régóta kísértett és hagytam hogy fájjon Ahogy átzakatol testemen a rideg éjszakába Hajolva csap vissza kínzó suttogása Szétszakít minket mert taszít is de szép is Ordítjuk hogy nem lehet küzdünk érte mégis Most átléptünk a sziklán azon a sínpáron A másik oldalt átöleltük sodortuk egymáson Egy világból kizárva mégis nevetve A vérünkben éreztük színes perceket teremtve Szabadon őrülten lázban égve A múlt képeit mindet összetépve Táncolt az összes lámpa fényében Kígyózott korlát porrá hullott a szemében Minden üveg ketrecbe zárva A szavakon túl egy vonalon ázva Szakított át hangja az esőre esve Ütött szíven minden egyes cseppje Mosolyt égetett a szánkra Tudtuk hogy megreped majd egy új vagonra szállva Mégis elhittük :minden itt van egyben A fagyban meggyulladva csak mi vagyunk ketten

© nemojano	2008. dec. 03. 14:52 | Válasz | #128
"az utolsó cseppnek nem lett többtitka" lecseppent, mint végtelen, iromba álom. Kiéhezett csontvázak lebegnek végtelen könnyel szemedben, és ha vágyok, tűzre tornyosul hamvvedre. te félsz egy fakó pillanatra csendet szakít fel a fájdalom. felperzselt test, kitört üvegcserepek, ki söpri el, és a homályban ki lépi át?

© speedy	2008. okt. 10. 09:58 | Válasz | #127
Te mégis mennél el! A végletek között kicsit a határ Benned lakozik s belőlünk tör fel Pár pillanat örömét ledönti vad ár Gyűrűzik a változás de mégsem jön el Távol a percekben keresed a mankód Kettőnkben a mosoly olykor életre kel Mély kopogás hangzik de senki sem nyit ajtót Látom itt vagy közel de nem hiszem el A mi hibánk de én elakarok menni Néha elküldelek hogy a könnyemben épülj fel Annyira nehéz a rosszban jónak lenni Ne menj kérlek! Te mégis mennél el! Összeköt a vér de taszítanak a szavak Könnyes szívünkben a végletek nagyok Vadul kitörnek majd vakon elalszanak Fáj hogy vagy neked fáj hogy vagyok...

© speedy	2008. szept. 16. 19:41 | Válasz | #126
Kell-e még szikra hogy értünk éljen? Elbújhatok-e még a sötétben? Az éjszakában a szívünkben égjen A vágy amíg hiszünk magunkban s a fényben Lüktet bennem nem akarom hogy fájjon Amit egyszer eltéptem újra elém álljon Arcomra sikítson egy kábult világ Tombolni tudnék ha érzem hozzám kiált A szemem előtt elpárolgott porszemek Elvadult képekben élő élvezet Fáj a hullámzás benned sosem tiszta Lepereg a homok kuszán össze-vissza Lepereg egyre tüzesebben vágtat Sietnél te is mi? De elhal a lábad Forog veled összeomlik megszédít Engem éltet felszabadít megszépít Hiszek benne mert kell hogy égjen A vágy minden emberben éljen Sötétben rejtőzzön ha kell fájjon De ha szükség van rá előálljon Húzzon tépjen szétfeszítsen Inkább minthogy elveszítsem Villámlás belőled pár csepp vér Felszívódik a kőben célba ér Kell még tűz akkor is ha könnyben él Éjszakában fénylik faggyon meg a tél Kell még elfordítsd a hátad Ha akarod újra érezni a vágyat...

© speedy	2008. szept. 16. 19:06 | Válasz | #125
tudom ez nem drogos vers ez csak úgy jött most gondoltam felrakom

© speedy	2008. szept. 16. 19:04 | Válasz | #124
Sosem hittem volna hogy lehet így szeretni Érintésed szerelmünk sosem fogom feledni Ennyire forrón még senkit sem imádtam Nincs hozzád hasonló ebben a világban Sosem hittem volna hogy lehet így imádni Valakinek minden porcikáját kívánni Napról napra érezni egy édes vágyat Kettőnk lelkének megvetni az ágyat Sosem hittem volna hogy egyszer megtalálom Az igazit ki átölel ha azt kívánom Meghallgat törődik az érzéseimmel Gondoskodik féltő hű szerelemmel Sosem hittem volna hogy ennyire fáj Valakinek a hiánya szívem csak rád vár Örökkön örökké akkor is ha hibázom Mindig melengeted szívem ha fázom Sosem hittem volna hogy ennyire féltek Egy kincset ami engem örökké éltet Te éltetsz engem én éltetlek téged Míg a szerelmünk él nem érhet véget HIÁNYZOL

© speedy	2008. máj. 24. 12:22 | Válasz | #123
"A neved fagyott bele az éjszakába" Érzem hogy eljössz a fény szagára Elforgatsz majd összetépsz mint egy régi képet Mert bennem sikolt ami másokat éget Lángod eltöröl mindent ami fájt Egy fakó pillanat is gyönyörré vált Mosolyodtól mely igaz volt és tiszta Első cseppjét sosam hozhatom vissza "A neved fagyott bele az éjszakába" Megsebeztél s most jössz a vér szagára Elforgatsz nem rántom meg a féket Mert bennem sikolt ami másokat éget Felperzseli testem magához köt hallkan Sikolyom elrelyti a csendet hogy halljam A mosolyát színesre festve kívánom Omlik a fal de még a ritmusát kiáltom "A neved fagyott bele az éjszakába" Sötét van mégis jössz...a fény szagára Elforgatsz majd hagyod egy könnycsepp vessen véget Mert bennem sikolt ami másokat éget Tűzre tornyosul minden ami fájt Hamuddal feltör ami rég messze szállt Egy pillanat mely mosolyodba úgy beleolvadt mintha Az utolsó cseppnek nem lenne több titka

© nemojano	2008. máj. 13. 17:46 | Válasz | #122
Meghalt anyám! Ezt írtam róla: még nem is lett ősz... még nem is lett ősz és elment. az utolsó stációban meglepett sóhajom vitte tovább lobogó mákhaját. még nem is lett ősz és homálylik az éjszakában. kibontanám mosolyom, de dérlepte apró szakállam csöndjébe ő ült be. zárva az arcom tükörablaka, nem nézhet már bele többé senki. nincs miért lehajtanom az inggallért, és nem tudom honnan szól a vak rémület, miért bizsereg gerincem és miért csak ő fagyott bele az éjszakába. az utcasarkról fordult felém, bőrkabátja szélesítette fonnyadt mellét... pedig milyen szép volt lány korában. az övcsat minden álmot összefog, aranylik, izzik és kibékül velem. óh, herceg, a fényben élni, miért nem jó neked?

© speedy	2008. máj. 08. 09:20 | Válasz | #121
Éget a nap én állok a hidegben Nem akarom hogy halld a hangom Visszhangját mikor a semmiért siettem Valahová egy biztos pontért álomért Átjárja testem s csak tűröm ijedten Nem futok el soha többé Szembe nézek önmagammal a teremben Mától kitartok örökké Eltapos mosolyom ha elnézel mellettem Mért tekint vissza már a tükörben? Nem akarom érezni a súlyát Eltakarom de attól nem tűnik el Bátran nézek a szemedbe ellépek melletted Nem fordulok vissza mikor életre kel Bennem a nyomás didergek küzdök a könnyemmel Ha azt mondom nem hiányzik Becsaplak nem vagyok őszinte Hazudok mikor félreteszem Elbeszélek melletted mert nehéz Ami a legnagyobb titkom őrizte Talán te vagy akiért siettem De nem akarom hogy halld a hangom Nem értheted mért tűrök ijedten Valahol nem találom a helyet Éget a nap nem értem mért állok a hidegben....

© speedy	2008. ápr. 26. 07:41 | Válasz | #120
Engedj!!!!!!!!!!!!!!!! A percek azt súgják: minden rendben Szemedben izzik sokmillió porszem Hívogat mozdulatlan hatalmába kerít És te újra megteszed mert azt hiszed segít Rád hullik az éjszaka úgy mint régen Nem ismétli önmagát(--)mégsem tart féken Emelkedő hangulat pezseg benned a vér Elhiszed hogy az életedbe ez még belefér Tested jeleket küld: valami nincs rendben Rádöbbensz hogy kezdődik de nincs ki engedjen Saját magad rabul ejted vársz bíztató szóra Tudod mi fog következni kezedben az óra Ellenállsz de az erőlködés nem megy Magadnak ordítod lázasan: engedj Beképzeled hogy fájdalmadért a világ hibás Miközben a por hulládnak hatalmas sírt ás Nem akar csillapodni ami belőled feltör Csak érzéki csalódás hogy bezárult a kör Naívan elhiszed elmúlik majd egyszer Pedig már lelkileg a koporsóban fekszel Utolsó lökés elkéstél és feladod A túloldalra nézel a darabokat lerakod Melynek sugara szétterjed: ne hidd hogy nem megy Ha gyenge lelked utoljára felsikolt: Engedj!!!!!

© speedy	2008. ápr. 21. 17:56 | Válasz | #119
Ez csak egy játék Látom a falat megsebezve nézlek téged Ahogy homályba borul az arcod mert nem érted Hát most elmondom milyen az igazi látszat Mintha valami irányítana hogy a szerepedet játszad Elhittem a szavaid mindent amit mondasz Bízva reméltem nem jön el a perc mikor rámrontasz A tükröt felém fordítva gyűlöltél mit tettem Tudtad jól hogy a te hibád is hogy ilyen lettem Ez csak egy játék ami belül mindig éget Őrzöm a titkaid még ha nem is érted A lényeget mely végig a szemed előtt járt Szinte kiabáltam mert annyira fájt De valahogy mégsem éreztem fájdalmat Rájöttem már rég elmúlt csak sodort az áramlat A látszat helyébe végre a valóság lépett Körülöttem sötétre festett minden képet Egyedül maradtam előttem az arcod Lebeg visszapörget minden egyes harcot Hibáztam de velem együtt te is hibáztál Megsebezted magad is mikor porig aláztál Kiakartam törni hát megtetted helyettem Megtörtél te is mikor egy kis darabot elvettem A szívedből vagy ez is csak a játék része? Látszat amit eddig nem vettem észre 1 játék ami eddig mindig visszavárt kiabáltál te is mert annyira fájt De valahogy mégsem éreztél fájdalmat Az a durva hogy én sem csak sodort az áramlat Hagytam leomlani a falat körülöttem Te becsuktad a szemed némán álltál mögöttem Vártam hogy beszélj de akárhogy is kérlek Még mindig kísért az igazság hisz te sem érted Mi történt hogy közel voltál mégis távol? Vagy csak nekem tűnt szépnek nem láttam a mától? Eltűnt egyik pillanatról a másikra Megszakadt a kapcsolat de még épített a látszatra Hisz ez csak egy játék volt a mi játékunk De már rég nem mi voltunk csak az árnyékunk Valami megváltozott bennünk szted örökre? Elfedte a félelem mely sok szájat tömött be De te beszélj kérlek megsebezve nézlek téged Eltakarod az arcod mert még mindig nem érted Lődd be magad!ez csak egy játék Emlékezz te sem vagy más csak egy árnyék Látom a falat a falakon foltokat Olyan ködös minden rajta a lebegő arcodat kémlelem figyelem egyre csak bámulom Átakarok lépni végre a kitömött bábudon Taposni azt ami már rég törött üveg A látszat olyan teljes belül hatalmas üreg Mely körülvesz téged s elnyel nyomban Engem is ha nem nyitom ki a szemem jobban Hát ez az igazi fájdalmas látszat Láthatatlan akár örökké is váthatsz Az igazsgára melyről azt sem tudod hogy létezik Mindenki boldog bárkitől is kérdezik De ez csak a látszat melyben veled élek Megőrzöd a titkomat még ha nem is érted Félek mert láttam az óra visszafele járt Kiabáltam minden ütése annyira fájt De valahogy mégsem éreztem fájdalmat Csak hagytam hogy sodorjon vissza az áramlat Körbe és körbe együtt ugrunk e gödörbe A hazugság ablakait az öklömmel töröm be Nem hiszel nekem csak állsz kopott ruhádban Levettem az álarcod de még mindig jössz utánam Látod újra együtt megsebezve nézlek téged Szemedre is homály borul mert nem érted Elvegyül a tömegben a testünk árnyéka Előről kezdődik egy játék: a mi kettőnk játéka...

© speedy	2008. ápr. 10. 18:14 | Válasz | #118
Fogok írni már megjött az ihletem. Ma éjjel írok egyet amikor nem zavar senki és nyugodt leszek de azt nem tudom mikor írom ide fel sztem. hétfőn majd felrakom ide.

© nemojano	2008. ápr. 03. 16:43 | Válasz | #117
Speedy, mi van veled? Miért nem írsz? Hiányoznak a verseid! Jól elszórakozunk itt! Jó, tudom, nem igazán versek ezek, de játéknak jók!

© nemojano	2008. ápr. 03. 16:42 | Válasz | #116
Speedy, mi van veled? Miért nem írsz? Hiányoznak a verseid! Jól elszórakozunk itt! Jó, tudom, nem igazán versek ezek, de játéknak jók!

© nemojano	2008. márc. 25. 17:11 | Válasz | #115
"hisz egy pillantás elég és már látható" csend, mely kés nélkül vágható, hang, mely nem ér mozgásban véget, árnyékot vet és hangosan éget. szívedbe jeltelen ablakot vághat, az agyadba rejtett,kiégett vágyak. Repedt falakra vérzett igézet, átlátszó trükkök, kihalt remények nem kérik vissza sóhajod árnyát, nem leng kezedben kihűlt szívárvány. Nincs érzés, nincs könny és igéret, nem ér véget egy pillantás a téren. Nem pilládnak rángása fáj most, csak végetelen messze kihűlt magányod.

© speedy	2008. márc. 25. 11:00 | Válasz | #114
Átzuhan a téren egy pillantás Pupillák nevetnek a holnapon Összezavar elriaszt a villanás Visszaüt a múlt megrepedt ajkadon Foltjaival elszívja az árnyékot Nyom nélkül elrejti a kirakat Hagyjuk hogy játsza a játékot Hogy átlátszóvá tegye a falakat Lépések váltják egymást a kőlapon Az arcok is időnként változnak Jeleket hagynak az ablakon Miután mámorral áztatva távoznak Mozgása feltárja a kilétét A légtérben erős érzés vágható Tekintetén végig siklik a feszültség Hisz egy pillantás elég és már látható

© nemojano	2008. márc. 12. 16:05 | Válasz | #113
Feléled, mintha viszapörgetné újra...!!! elveszett értelem nem mondhat újat! az óra ketyeg, de időnk kevés, elenyészik a csend is, és nem is nehéz észrevenni; a múltad visszaüt, névtelen maradsz, s ha sikerül e "forgó világban tündököl"-ni, csalóka az, ne vedd zokon, te tudod, hogy ki itt a rokon? Ki béna, ki vak és ki nesztelen leplezi magát, s ez esztelen világban csak játszik veled, s játszik a szavakkal, s nem látja; "Magasba törsz, a csúcson ülsz"!!!

© speedy	2008. márc. 09. 12:12 | Válasz | #112
Csend Magasba törsz a csúcson ülsz Forgó világban tündökölsz Benned csend leplezve vagyon Ismétled önmagad vakon Minden felé ugyanaz az érzés Változatlan egyben visszatartó kérdés Ketyeg az órád addig amíg bírja Minden ütése csak azt az egy nevet hívja Minden felé ugyanazok a szavak A csendből is bár névtelenül fakad Eltörölnéd de túl mély a múltja Feléled mint ha visszapörgetné magát újra......!!!!:D:)))

© speedy	2008. márc. 08. 17:43 | Válasz | #111
...

© nemojano	2008. márc. 03. 15:23 | Válasz | #110
"Csak mégegyszer érezni: örökké tart"; tompa puffanás, könyörtelen moraj. Rezgő pillánkon kiült fényszilánk, beléd csap, apró rőzseláng! Kiülsz magányod fényverte verandájára, nem bánt senki, mégis fáj látványa. Körötted csend, de nem örök, fölötted rend, de nem örök. Alattad hant, mely mozdulatlan, benned a fájdalom, mely foghatatlan. "Ahogy a bizsergés átad a ritmusnak", forr, kering, majd lekoppan. "Fakó szemedben" páváskodó tömeg, törtet, zúz, és ömlik, mint förgeteg. Kagylónyi házad eltűnik örökre, mit ér a csend, ha nincs semmi mögötte?

© speedy	2008. feb. 29. 18:09 | Válasz | #109
magyarul jobb.. Csak mégegyszer szeretném érezni Ahogy a bizsergés átad a ritmusnak Megpillantani a villogó fényeket Elmélyülni a színes arcokban Tombolni a lázas tömeggel Elolvadni a mámorban Mosolyodat a gömbre égetni Érezni hogy lüktet bennünk a szabadság Szemedben látni önmagam A hangommal visszatükrözni az éjszakát Ízlelni a füst illatát Eltörölni a határokat és a könnyeim Csak mégegyszer érezni:örökké tart

© speedy	2008. feb. 29. 16:45 | Válasz | #108
Just wanna feel again that the tingle transmits me for the rhythm watch the flashing lights becomes focused in the colured faces rage in the excited crowd dissolve in the intoxication burn your smile on the sphere feel that the independence is in us to see in your eyes me to reflect the night with my sound tasting the smell of smoke to repeal the borders and my tears Just wanna feel again this is 4 ever na végre pffff...........:)))

© speedy	2008. feb. 29. 16:36 | Válasz | #107
I just wanna feel again that the tingle transmits me for the rhythm watch the flashing lights becomes focused in the colured faces rage in the excited crowd dissolve in the intoxication burn your smile on the sphere to reflect the night with my sound tasting the smell of smoke to repeal the borders and my tears Just wanna feel again this is 4ever... feel that the independence is in us to see in your eyes me

© speedy	2008. feb. 29. 15:52 | Válasz | #106
Észrevétlen Suttogsz s én lassan közelítek feléd Elnézek melletted mintha ott se lennél Félve lépek míg nem érzem hogy elég Hagyod hogy elhiggyem észre sem vettél Beszélsz s én sietve lépkedek hozzád Felvillan a tiltó lámpa fékezek Látom a taszítást ahogy a titokhoz vonzzák Kerestem a kaput de nem is létezett Kiabálsz s én repülök a hangod felé Fakó szemedben elfordítom a zárat A távolság óriás az ég remeg belé Kifordít a hibán elbukott látszat Beszélsz de közelséged nem jut el hozzám Átlépek a hangodon mely semmibe szól A valóságot kutatom a mély sorok hosszán Elveszek a változásban mi mindent bekoszol Suttogsz de békén hagylak az igazadat kétlem Csalódtam nem küzdök csak hallgatok Nem hiszek én is elfordulok észrevétlen Láttalak de te nem látod hogy itt vagyok Hallgatsz de belül minden darabokra bomlik Nincs értelme hazudnod ha egyedül leszel A szemedben soknak tűnő érték összeomlik Sikerült elhitetned hogy észre sem veszel...

© nemojano	2008. feb. 20. 15:08 | Válasz | #105
Szemedben fénylő tömeg helyén törött üveg. Fáj végtelen árnya; kinek a magánya? Miért, minek és kiért kiáltok, miért fáj, ha zsibbad a magányom. Széttárt karral hiába lebegsz, nincs gőz, pára, nincs üveg. Átláthatatlan burok, és lepattan, robbanás benn az agyadban! ( Ha most megint magadra veszed, megharagszom!)

© kicsimano	2008. feb. 17. 11:51 | Válasz | #104
hmmm van itt egy- két jó vers...:)És jól elő is lehet adni...:) Írd még a verseket kiváncsi vagyok a többire is:)

© speedy	2008. feb. 09. 12:18 | Válasz | #103
rendben

© nemojano	2008. feb. 08. 15:09 | Válasz | #102
Megjegyzésem ne vedd komolyan!

© speedy	2008. feb. 08. 09:57 | Válasz | #101
törés Betört üveg a kezed alatt forog a kormány Adrenalint pumpál le a másik torkán A széllel száguld ajtón kívül az éj Elsuhan a füst mögött arca mint a fény Csavarja az észt a por meg a sebesség Cellából kitört életre kelt merevség Széttárt kar lebeg a kocsi tetején Elszökött remény száguld a pálya elején Mosolyod elborítja a csillogó hó Képeid törli a korom elnyeli 1tó Elfordítod a fejed míg forog a kerék És teljes erődből ordítod a nevét Szapora lépések szinte repülsz a fákkal Zakatol a szíved az egybeolvadt tájjal Megtörnek a képek hangjuk átkarol 1 hatalmas csattanással mindent letarol A véredben égő kábulat robban Elgázolt színekből illúzió lobban Kerékkel forgott eltűnt szürkület Szemedben fénylő tömeg helyén törött üveg.

© speedy	2008. feb. 08. 07:53 | Válasz | #100
Én boldog vagyok!!!Ezek csak egyszerű versek,nem kell véresen komolyan venni!Nem mindegyik szól rólam.Ha nem tetszik,hát ne olvasd el,senki sem kötelez rá.

© nemojano	2008. feb. 07. 15:42 | Válasz | #99
Megáll az idő, s te ott álsz lefagyva? Ha csak sírsz, maradj magadnak!

© speedy	2008. feb. 07. 10:16 | Válasz | #98
Szavak nélkül Telnek a percek s te ott állsz lefagyva Elhalnak a szavak benned ragadva Szól hozzád de nem akarod hallani Az elején bárki tud nagyokat mondani A könnyeddel hull el a kezdet és a vég Elkened az arcodon úgyis a lelkedben ég Nyom folytogat ide oda dobálva Elhagynak a gondolatok hozzá kiáltva Múlnak a percek de óráknak tűnnek A forró pillanatok könnyedtől kihűlnek Karjaidban megfakult ragyogása elmúlt Elvesztette fényét az éjszaka vele együtt elhullt A tér széléig szállnál hogy valaki segítsen Várod hogy beszéljen de már nem szól 1 szót sem Eláll a lélegzeted a könnyet a szavakat elnyomva Megáll az idő s te ott állsz lefagyva...

© nemojano	2008. feb. 05. 16:30 | Válasz | #97
Mert elvakít valaminek a végtelen hiánya... ottromba kérdés, de valaki kihányja! Felcsapódik, lecsapódik és kiált, ha van merszed a falnak zuhan és megáll! Mint pikelyébe préselt hal magánya, az éjszaka fénylik, pörög és dobálja gyomrod kifordult tengelyét; a bolyhok nevetséges kis bogarak csápja. Nem folytatom, mert valaki kitalálja! Letépi füled, kitépi nyelved, dadogva siklik és megemelget minden kis zugot az agyban, s te ott állsz lefagyva.

© speedy	2008. jan. 30. 18:26 | Válasz | #96
tükör Forgó tükörben fénylik minden mozdulat Minden szálat összeköt elmossa az arcokat Az álarcod átlátszó elnyeli a zuhatag Feldob a hullám a kör előtted hallgatag Az első lépésért olvad listára a neved Felkerül mély érzés melyet visszatükröz neked 1 fal a sötétben mely kiragad a homályból Sodró lüktetés fakaszt látszatot a mából Nincs rím se kép se színek A szavak is elszállnak a tettek beszélnek 1 folyosóba beépült bizonytalan kocka Melyet beszennyez a szemedre hulló por s az utca mocska Forró tükörben olvad minden mozdulat Az utolsó csepp törli el a csendet s az arcodat Hangod apró foltokban zokog a világba Mert elvakít valaminek a végtelen hiánya...

© nemojano	2008. jan. 14. 14:59 | Válasz | #95
Mikor a "fűre" léptem én, felzengett bennem e "költemény": lengő "fűveknek" illata, betölt, és merev, de kerek fejemből kinézve, látom, hogy erőtlen virág virágzik! "hernyózó" képek, sörös heréltek, koboldok, robotoltok! hehehehe Nincs rím, se kép, se hang! "Fű" leng a hant alant. döng, danog, de minek? röhej e közönyös tömeg! Nem látni, senkit, nem hallni semmit! Flesselni tetszik egy rágógumi, mozizik, zeneg és zanog. Gügyög, de gügyögve ragyog két szempár, egy pár büdös zokni! Tudsz-e még zokogni?

© speedy	2007. dec. 17. 09:01 | Válasz | #94
Hiába Nem akartam eljönni mellőled Nem akartam elvenni az életet előled Nem akartam érezni a lélek harcát Nem akartam látni a mélység igazi arcát Nem kértem sosem hogy fordulj felém Nem kértem hogy nézz rám s állj elém Nem kértem sosem hogy belém karolj Nem kértem hogy hallgass rám s mélységbe hatolj Én bíztam benned sok próbát kiállva Én hittem benned de rájöttem hiába Én elbuktam érted mégis felálltam Én küzdöttem érted mert hozzád hasonlót még nem láttam Hiába omlok össze magamat legyőzve Hiába nézek rád a múltat mellőzve Hiába hull könny hiába folyik bennünk harc Már tudom amit látok nem az igazi arc...

© speedy	2007. dec. 17. 08:56 | Válasz | #93
Amikor a party kereke forog Amikor a ritmus összetart bennünk egy szí dobog Amikor egy célért küzdessz csak az futtat Amikor majdnem a tiéd mégis semmibe juttat Amikor úgy érzed megvan mégis elejt Amikor keresed mégis mindent elfelejt Amikor azt hiszed csak te vagy rá képes Amikor rájössz hogy amiben hittél nem tőled ékes Amikor melletted van mégsem érintheted Amikor próbálsz átlátni rajta de már nem teheted Amikor minden bátorságod erőd összeszeded Amikor rájössz hogy úgyis semmibe veszed Amikor belátod hogy egyedül nem megy Amikor kéne segítség legalább egy Amikor majdnem eléred de gyenge vagy Amikor az első lépcsőfokon elbuksz mert nem hagy Amikor kiderül hogy minden hazugság volt ezelőtt Amikor végképp minden elhal a lábad előtt Amikor eleged van mert érzed úgy sem éred el Akkor sem szabad feladni küzdeni kell!

© speedy	2007. dec. 17. 08:50 | Válasz | #92
H.M. Némán néz maga elé potyognak a könnyei Ahogy felidézi múltját szíven ütnek szavai Csak róla ábrándozik mély fájdalma kifakad "Ne sírj ha elmegyk"végül eljött a pillanat Nem sírt de érezte belül megváltozott valami Az utolsó perctől várja hátha megérti valaki Lehunyta szemeit rájött egyedül van árva Néhány régi fénykép felett sírt nem maradt más hátra Sok álmatlan éjszaka már az ő könnyeit issza Sírva hívta szólította de senki se szólt vissza Megtört szíve nem vágyik többé semmi másra Csak hogy nevét kimondhassa s még egyszer lássa Az utolsó lélegzettől neki kell alkalmazkodni Dícséretet szeretne kapni és valahova tartozni Ömlöttek a könnyei végül ledőlt az ágyamra Felnyitotta szemeim ahogy rábolrult a vállamra Nem tudja feldolgozni a mai napig mondta Kiskorában nem kelett az anyja tovább dobta A testvérei maradtak feléfük megsebezve néz Felemelte később porba verte az anyai kéz A másik anyukája volt legbelül az igaz Elvesztette s ettől kezdve nincs számára vigasz Fülemben cseng bűntudata:"ugye nem haragudtok?" "Csak egyszer gondolkodnátok az én eszemmel de ti nem tudtok" Belém hasított gondolata mely csak az anyját kéri Csak egy napra éreznétek ami miatt senki sem érti...

© Csibee	2007. nov. 29. 18:21 | Válasz | #91
Miaz tesokám te ijen nagy költö leszel?XD miujság veled rég láttalak... Katival vagy eggyütt megint?

© speedy	2007. nov. 21. 16:13 | Válasz | #90
Elzárva A kínzó sötétségtől nem látsz semmit Se elje se vége a világnak Suttognak szavakat de nem értessz semmit Szabad út a szívednek tiltás a szádnak Lepereg az igazság szemeid előtt De elnyomják szavad amely eltakar Hiába küzdessz ha közeledben érzed Az erősebb hatalma legyőz felkavar A kínzó világostól sem látsz semmit Az őszinte szó itt többé már semmit se ér Homályban tapogatsz nem ismersz senkit Ezért kihull kezed közül mint pár csepp vér

© speedy	2007. nov. 19. 16:41 | Válasz | #89
Azt hitted... 1:Azt hitted elmúlt s többé nem jön vissza már Mégis újra megkísért még egyszer vissza vár Végtelen hosszú üres hatalmas a fal A téren áttör körbevesz egyre mélyebbre mar 2:Azt hitted elmúlt s végre megszakadt a lánc Nyomai még lappanganak melyet előhoz a tánc A hullámzó világ képe még szemed előtt leng De szerelmed erősebb hangja szívedbe peng 3:Azt hitted elmúlt s végre megtört a jég Kemény harc ez önmagaddal kell egy belső fék Mintha burokban lennél mikor megtelik a terem Elnyomja az akaratod mint egy sötét verem 4:Azt hitted elmúlt s többé nem jön vissza már Ha elindulsz a lejtőn veled süllyed el a határ De most ki fogsz tartani véd egy erős kar Nem rejt el se előtted se utánad a fal...

© fecske	2007. nov. 09. 20:29 | Válasz | #88
Én még csak most járok itt először, kerestem valamit amitől jobban érezném magamat vagy valakit akivel besuélhatnék és rátaláltam erre az oldalra. speedy versei tetszenek. Arra gondoltam én is felrakok valamit lesz ami lesz. Íme: Cím nélkül Mondj igazat, hogy megutáljanak! Hazudj mindenkinek, hogy befogadjanak! Nyomj el egy égő cigit a tenyeredben, másnap kérdezd meg magadtól, miért tettem? Nem érdekelsz már senkit, mert hazudtál, és már senkit sem érdekel, ha igazat mondanál. Pisálj egy jó nagyot, és szarjál mindenbe, vegyél egy tűt és lődd be magad estére! Lebegj önfeledten a semmibe! Halld meg a színeket és lásd a neszeket! Legyél semmi a valami közepén, s később érezd a valami már rég semmit sem ér. Keress egy pengét és vágd fel az eredet! Úgy érzed majd, végre minden más lehet. Ha nem sikerült meghalnod, az se baj, jön a másnap, hogy megint mindent elrontsál. Ne változtass semmin, csak éld tovább az életed! Egy nap úgy is rájössz, ez így nem mehet. Már nem használ a régi módszer, nem gyógyít a tű, és lassan a pengéd is feledésbe merült. Eltűnt már mindenki, egyedül maradtál. Már nincs kinek hazudnod, s igazat mondjál.

© Bencze Attila	2007. nov. 08. 22:03 | Válasz | #87
Testamentum 1 Prológ Játssz a szóval szív szerint, száj szaván, ha szívszer int, szépen míg a véredény, hangja lesz a vérregény. 1. És ott az elvem útra vitt. Vizsgák között a kétlakit. Játszottam senkik garmadát, s alattam ott a két lapát. Szeméttel együtt eldobott, kezembe, nyomba’ két lapot tuszkolva, vártam ritmusát, teremteni egy rím csodát. 2. S szakadt a lélek égisze (tavasszal, kéklő ég színe) ropogva, zúgva álltam ott, s tudásom engem felkapott. Látott a szem hát sok csodát. Cikkeket, álmot, irodát. Irodatérben önmagam, amíg csak senki, hontalan. Jöttek a tiszta májusok. Jóeszű Kriszták s árgusok, tisztelve koptatott nevem. S mégis csak egy hált el velem. Szerettem elsőt, csók után, ölébe bújva oly buján, mint erdő közt a pirkadat, mikor a fák közt átszakad. Esténként, csontra koptatott, amíg a kar elaltatott, s nyugtatón, ajkán énekem. Egy volt a bűne: hitt nekem. Mígnem egy napon vétkezett, s nevére szállt az ékezet. Sáfárrá vált az ő neve. Terhét a könny se mosta le. Ekkor még úton álltam én, s osztoztam tolvajpecsenyén, mit néha-néha kihozott a kemény szesz, a nő, a drog. Olykor a felhő fehér lovon, szédített át a sikátoron. Zsebmetsző késsel, két kezén éhség szolgája voltam én. Ha átölelt néha por öröm, báránnyá lett farkasköröm, nem éreztem, hogy véredény, hogy könnyezik, csak néztem én. Megleltem Ildit akkor ott, együtt hálni egy fél napot. Utána fél év lett talán, mikor ott húztuk asztalán. Teste volt ott a templomunk, s ha kell, ha nem imádkozunk, ez volt a hit s ő hitte ezt, amíg csak itta ott a szeszt.

© speedy	2007. okt. 29. 14:12 | Válasz | #86
--- nincs szárnyad mégis elrepülsz felkap messze szállsz vele lenézel a földre ahol felhevülsz az égből mely élménnyel van tele nincs szárnyad mégis elrepülsz reménnyel telik minden hónap nincs mi visszatartson padlóra kerülsz levegőért kapkodsz megfojt a holnap nincs szárnyad mégis elrepülsz felejtessz és büszkén továbblépsz nincs mi visszatartson ha álomba merülsz egy másik életben hátha célbaérsz

© speedy	2007. szept. 30. 15:04 | Válasz | #85
Örvény 1:Járod az utcákat mint szerencsétlen áldozat Követnél valakit de nem jön csak a kárhozat Számolod a lépéseid egy adaggal összekötve Ugrani képtelen vagy fekszel megrökönyödve 2:Járod az utcákat és tagadod a neved Ha megnyílik egy ajtó inkább lehunyod a szemed Táskában az életed melyet magad után húzol Egy boldog mosoly láttán mindent darabokra zúzol 3:Járod az utcákat kezedben a sorsod Örvény ránt lefelé az anyagodat sodrod Kapaszkodnál de nincs kibe kezedben a por ELnyeli a fájdalmadat egy sötét sikátor 4:Járod az utcákat és nyújtod a karod Melyből kihulott már éjjeled nappalod Nem nézel senkire húz mélyebbre az örvény Nem érdekel semmi se szerelem se törvény csak Refrén: Bámulod a falat de az ajtót senki sem nyitja rád Eltűnsz te is a süllyesztőben mint a hamis világ Hogy milyen az életed az senkit sem hat meg Aki hallja a hangodat az is örvényben hal meg Bámulod a falat de az ajtót senki sem nyitja rád Potyogó könnyed alatt elhervad sok szép virág Minden tárgy és szó ember csak rá emlékeztet És kitudja még hány lépés az utolsóig éheztet.

© speedy	2007. szept. 28. 10:44 | Válasz | #84
Amikor süllyed a hajó... Olyan volt mint a varázslat éjjel a fedélzeten A víz áramlása a szél suhogása ült az életen Olyan volt mint egy parányi szikra mely lángra lobban Mindent magával ragad de fel sosem robban Olyan volt mint milliárdnyi csillag mely fent ragyogott az égben Az óceán tükrében úszott ragyogó arcok az éjben Olyan volt mint a megtestesült gyönyör az úszó szálloda A víz habjait hasította a sötétben szállt tova Olyan volt mint a tiszta szív ha keresi az igazságot De hullámsírba merült úgy mint az elveszett álmok Elnyelte a sötétség már csak néhány tárgy szabad Néhány régi szó mondat mely lassan darabokra szakad Egy szép emlék átalakult már csak rémálomnak való Olyan volt mint egy temető amikor süllyedt a hajó...

© speedy	2007. szept. 14. 17:53 | Válasz | #83
lidércnyomás 1:A nyomasztó félelemről lehull a lepel Borzong a rideg test mely rettegést ölel Pillanatok alatt semmivé foszlik A falat átjárt feszültség görcsösen romlik mert 2:Van egy igazság ami már nem érdekel Rejtve van már soha többé nem érhet el A képeken az utcán s a falakon Utánad hajt bármerre mész kerget vakon 3:Volt egy tévedés ami már nem érdekel Spirálisan forog kettétörve életre kel Fényben árad bezárul az egész világ A tükörnél állva más tekint vissza rád 4:Van egy igazság tőle messze az értelem Mintha semmit ölelnél mégis túl jut mindenen Egykor világos volt most átkarol a végtelen Zuhansz lefelé közben szárnyalsz az éveken 5:Volt egy tévedés tőle messze az értelem A síneknél sétálva kisiklott a végzeten Sötétben keresik még a fekete árnyak A párhuzamot melyen eltüntek az égő vágyak 6:Lesz egy pillanat mikor minden tökéletes Az érthetetlen világos a vágta érdekes Csak nézed a feléd közelítő állomást Többé nem dermedsz meg elvész a lidércnyomás...

© Dajci	2007. szept. 04. 20:27 | Válasz | #82
Én is irtamegy verset:)kiváncsi vagyok a véleményetekre:) Minden ezzel kezdődik „csak vedd be ezt és az este elkezdődik” Körül nézel, de nem látsz mást Az emberek 1000-rel pörögnek már. Te nem érzel, semmit ezért szólsz a dillernek hogy „csak bedobnék még 1et” Már te is megvagy a többiekkel együtt Jól érzed magad, mert már az alkohol is üt. Valaki eléd áll és bele néz a szemedbe, De csak azt látja, hogy elvesztél a sötétségbe. Segíteni akar, ezért vesz neked egy kis vizet Mert előfordulhat, h a mentő innen elvihet. Megcsinál ez az este teljesen OFF-ra Másnap reggel meg mintha meghaltál volna. Felébredsz, és arra se emlékszel, hogy jutottál haza Hát igen, ilyen manapság egy szombat éjszaka.

© speedy	2007. aug. 30. 13:22 | Válasz | #81
Kétségek között Túl közel áll a szívhez mind a kettő Az egyik reményt kínál a másik élet(mentő) Nincs olyan kulcs ami a múltat lezárja A dolgok mögé látva a jövőt feltárja Túl mély érzéseket kelt mind a kettő Bármelyikről mondok le az megbánást keltő Több évet feladni egy bizonytalan alapért Lehet később összeomlik hervadozva válaszért Biztos helyet kapott a lelkemben mind a kettő Az egyik talán sosem lesz az enyém a másik elérhető Nem éri meg eldobni ami megvan számomra kincs Egy lehetőségre várva melyre lehet esélyem sincs

© speedy	2007. aug. 21. 19:36 | Válasz | #80
Másik oldal... Ül egy szép emlék szótlanul a tó partján Csak gondolatok élnek 1 hatalmas park padján Felcsillan egy szempár a fényes távolba néz Elszakad a valóságtól de elvisz egy részt Ringatja egy arc az éjben álomba merül Elsüllyed egy fekete folt majd újra előkerül Titok lappang benne melyet sodor az áramlat A másik oldal ad erőt a kifakadó vágyaknak Megszólal az igazság a szeretet lágy hangján Eljátsza a fájdalmakat az élet mély lantján Majd mindent eltöröl hogy újra tiszta legyen És a bűnös hamis évekre végre pontot tegyen

© speedy	2007. aug. 21. 15:10 | Válasz | #79
<<<<<A nagy ő>>>>>> Te vagy az a srác akire mindig is vágytam Szívem csak érted dobog mióta rád találtam Nehéz szavakba önteni amit gondolok és érzek Elvarázsol a tekinteted mikor a szemedbe nézek Az igaz boldogságtól most is könnyes a szemem A kedves szavaidtól sokszor elérzékenyül szívem Vágyom a forró érintésedre amíg csak élek Karjaid közt édes mosoly és szerelem éltet Álmomat gyönyör tölti ki mikor fekszem az ágyadon Gyengéd ölelésed csókod elragadja testem ahogy kezed vágigsímul a vállamon Te vagy az egyetlen akivel ha ajkam összeér Ragyog az arcom testem bizsereg ereimben forr a vér A tűz kigyúlt éget szerelmi láng melengeti lelkem Mikor magamban érezlek a szívverésed lüktet bennem Kívánom minden mozdulatod mely azt sugallja szeretkezni kéne A fülemben cseng az összes őszinte szavad elvakít a szereteted fénye Mindenkiben téged látlak imádlak bármit megtennék érted Ha együtt vagyunk úgy érzem tükröződik egymásban összeforr két lélek TE vagy az életem hiszen őrülten szeretlek téged!

© kavics	2007. aug. 20. 14:25 | Válasz | #78
Pávatollat szúrt az agyamba Figyelek magamra Nem rá csak magamra Hátamon folyik a hajam Nem hallod a szavam Csak folyik a hajam Kávét iszom reggel Szivem jobban nem ver Nem indulok kedvvel Sok volt ez már nekem Teli van a fejem Rászorítom kezem Füst ömlik a számból Kimászok a kádból Nem hamuzok bárhol Egyre nagyobb ágyam Tenyeremben állam Elmúlik a vágyam Beugrik egy macska Belenéz a napba Én mért nem esek talpra? Sírás helyett hányok Csukott szemmel látok Semmire sem várok Nincs kedvem már szólni Van nálam egy "holmi" Elvonulok forrni

© speedy	2007. aug. 18. 18:26 | Válasz | #77
Sosincs vége Sosem késő,szebbé lehet tenni az eljövő holnapot De legbelül igazán sosincs vége nem lehet eltemetni a fájdalmas tegnapot Nem lehet mert akármerre járok itt van velem legbelül Itt van valami ami nem enged el akármilyen társaságban is vagyok vagy egyedül Azért mert nagyot estem és nagy volt a csalódás Amit én értéknek és igaznak hittem nem volt semmi más Csak múló állapot mely örökké beteljesületlen marad Ez a csalódottság csak a sírban múlik el Én annyira akartam hittem benne hogy képes vagyok rá És kitudja még hány csepp könnyem hullik el Mire elhiszem hogy amit szeretnék lehetetlen Mert nem vagyok olyan helyzetben Nem akarok leragadni a múltnál De éjjel egy séta a parknál is rá emlékeztet Megkövülök és nem tudok szóhoz jutni A lehulló levelekben is őt látom Semmi más nincs a fejemben Rózsaszín felhőben úsztam és hirtelen leestem a földre Olyan nehéz most és mindig tisztán látni Nem tudok csak úgy különválni Ha leszáll az éj és bennem lüktet a zene Órákig tudnék erről beszélni de nincs értelme Keresem a szavakat az érzések kifejezésére De nem találok ezért törekszem a megértésére Hogy mért olyan fontos ez nekem Mért érzem azt hogy ettől teljes az életem Már annyi idő eltelt és még mindig úgy érzem hogy kéne Bármit feladnék érte valami megfogott az egészbe Ennek sosincs vége Pedig már nincs a közelemben vagy csak nem tudok róla Egy újabb percet ütött az óra És már megint és újra Mindig örökké Ennek sosincs vége

© Arina	2007. aug. 16. 21:28 | Válasz | #76
Egyetlen Egy tiltó lámpa lezár minden ajtót. Ne nézz hátra! Ne nézz az alattad elterülo világ szemébe! Ne nézz le, mert lezuhansz te is, és te leszel a szenvedok áldozata! Meztelenül a sötétben elrejtozöm előled.. minden elől ami vagy. Soha nem fogod megtudni, milyen ahogy a szavaid kisértenek engem. Nem hiszem el, hogy valóban ezt kérdezted rólam.. Nem ismersz engem, de hamarosan látni fogod, hogy te is csak olyan vagy mint én Csak egyszer az életemben azt gondoltam hogy minden szép lesz, de minden csinos kis virág a mocsokba hullot. Egész életünkben csak arra várunk, hogy rátaláljunk valakire, aki vezet. De ez az egész hazugság s én nem hiszem el, hogy a mennyország fénye rám is sugárzik Félsz kinyitni a szemed - minden halucináció De tudod, nem te vagy az egyetlen. Nem értem az életet És te is látod, hogy nem ezt érdemlem, de legalább tudom nem én vagyok az egyetlen.

© Arina	2007. aug. 16. 21:10 | Válasz | #75
Ennyi volt... Ha szeretnél, itt lennél most mellettem, 1 apró őrült vagyok és ezt csak neked köszönhetem. Nem tudom vállalni a felelősséget Undorodom a szégyentől. Tudom fárasztó lehet veszíteni a saját játékodban. Önzőn csak gyűlölsz Így nem csoda, hogy beleuntál mindenbe. Most nem játszahatod el az áldozatot... Elkéstél Álmodok a sötétben, Elalszom és várom a halált.. És ahogy nől a csend Eltörlöm az életemet és ami fájt. A mi parázsló hamunk fest majd feketére minden napot És a semmi világa temet el engem, és a holnapot. Egy napon majd elfelejtem a nevedet és egy édes napon az én elveszett fájdalmam téged örökre eltemet.

© speedy	2007. aug. 16. 14:52 | Válasz | #74
Halk sikoly 1:Felráz egy sikoly az éj megdermed Az idő felett elrepül megelőzi önmagát Nem volt értelme az elmúlt éveknek Villannak a képek a mókuskerék forog tovább 2:Egy megfáradt lélek halk kiáltása zeng Az utca zaját is elnyeli Eget renget a suttogása Még a végtelent is ellepi 3:Kísérti a lehetetlent emlékeket ébreszt Melyeket szavakba önteni nem lehet Torka szakadtából ordít de senki sem hallja Mire magába száll kileheli az életet 4:Porig égett lélektől elrántják a reményt Elzárják mintha nem is létezne Haldokló kiáltás hasít a messzeségbe Lebegve kering kihull elveszve 5:Felsikít némán az álmatlan éjszaka Várja hogy megmentse egy segítő angyal Mindig egy pontot látva elvakulva jön A sors karjain összetört könnybe borult hajnal 6:Üvölt a sajgó szív jeleket adva Nem volt értelme az elmúlt éveknek Az nem lehet szabad aki a szenvedélyek rabja Felráz egy halk sikoly az éj megdermed