Számlaszámunk: 16200106-00142816 Adószámunk: 18706244-1-13
Honlapunk www.lelenc.hu
Lelenc Kutyamentő Egyesület   >>   Fórum   >>   Kála
Egy marhatelepről FOTÓK

Ha szeretne hozzászólni, be kell jelentkeznie!
Bejelentkezés >>

Listázás időrendben

 © mamaszaki2013. júl. 10. 17:24 | Válasz | #170 
Nagyon örülök, hogy ennyire jól alakult, nagyon szerettük mi is Kálát és Ő Nálatok bizonyította, hogy nem véletlenül.Vigyázzatok Rá és szeressétek. Köszönjük!

 © Labdagazdi2013. júl. 10. 16:32 | Válasz | #169 
Boldog évfordulót!!!!!
Kriszta és Labda

 © aniko2013. júl. 10. 14:50 | Válasz | #168 
Gratulálok, és kívánom, hogy még hosszú-hosszú ideig örömötök leljétek egymásban. Köszönjük, hogy ennyire szeretitek és, hogy ilyen szuper otthonra talált Nálatok.

 © Németh Edina2013. júl. 10. 13:49 | Válasz | #167 
Sziasztok!
Jeles nap van! Ma 1 éve, hogy Kálát elhoztuk a Tanyáról...
Sosem felejtem el azt a napot!! Emlékszem, akkor is sütött a nap és igazi nyár volt mint ma, de a szívem tele volt kétségekkel és félelemmel amiatt, hogy miként fog működni nekünk ez a kutyás-dolog. Izgultam piszkosul, főleg Kálát féltettem. Akkor volt viszonylag frissen műtve a lába, azt sem tudtam, hogyan vigyázzunk rá. Paráztam a gyerekek miatt, vajon tudnak-e majd felelős, jó kisgazdik lenni. Idegeskedtem a férjem miatt, aki nem igazán volt elragadtatva az örökbefogadás tényétől - ma meg nagy szerelemben él a kutyával.
Az hogy így, 1 év távlatából azt mondhatom, a kétségeim-félelmeim megalapozatlanok voltak, jórészt Kálának - az ő kedves, bájos, okos, alkalmazkodó lényének - köszönhető, és kisebb mértékben a mi akarásunknak...
A szülinapi ünneplés ugyan a hétvégéig várat magára, de a fülhúzás nem marad el! Kála most a 2 nagyobb tesójával a szüleimnél van Nagykanizsán, nagymamázik-nagypapázik
Szeret ott lenni: kert, vidéki levegő, full kényeztetés, és mindez a tesók társaságában, akiktől tényleg elválaszthatatlan.
Rövidesen aztán beindul a Balcsi-szezon, egészen augusztus végéig.
És végül, de nem utolsósorban: újfent köszi Nektek Kálát!

 © Németh Edina2013. máj. 27. 08:59 | Válasz | #166 
Igeeen, emlékszünk Rád, Böbe!!
Nem mintha Kála "nem adta volna el magát" a maga bájával, de Te annyi szeretettel beszéltél Róla, hogy azt nem lehet elfelejteni!

 © J.Böbe2013. máj. 22. 09:03 | Válasz | #165 
Akkor, ott a Gyerekszigeten én lógtam a póráz másik végén, velem beszélgettetek Káláról.
Örülök, hogy beleszerettetek.

 © Németh Edina2013. máj. 21. 16:24 | Válasz | #164 
Húúú, köszi a képet, tök király
Éva, nagyon ügyi vaaagy!!!!
Gábor kérdése pedig nagyon aktuális volt a Balcsival kapcsolatban, mert a hétvégén pont ott voltunk, október óta először.
Hát, mit ne mondjak, Kála azon nyomban képben volt, cseppet nem jött zavarba. Azonnal levágta hogy hol van, megismert mindent és mindenkit. És roppant módon örült persze! Teljes természetességgel vette birtokba a területét, végigjárva a szokásos "őrhelyeket". Az ugatást sem felejtette el: itthon gyakorlatilag nincs hangja, a Balatonon viszont irtó bátor - a kerítésen belül
Fürdött is a Balcsiban: mivel most van benne víz - nem úgy mint a nyáron - úszni is tudott egy jót.
Volt még rohangálás a kölykökkel az utcán, nagy séták, és rengeteg labdázás is.
Azt hiszem kijelenthetem a nevében, hogy tartalmas és vidám hétvégéje volt, amit mi sem bizonyít jobban, mintsem hogy tegnap este, hazaérkezés után elnyúlt, és szinte sétálni sem akart lemenni. Elfáradt a Kutymorgó
És bár még nem állt össze a végleges és teljes nyári program, de természetesen megyünk le az idén is, hiszen gyereknek-kutyának az az ideális, és nem a pesti beton.
Még egy gondolat: én úgy hiszem, nem pusztán Kálamaci az egyedüli mázlista, amiért tavaly a Gyerekszigeten megláttuk, megszerettük és hazahoztuk, hanem mi is, hogy velünk lehet ez a tündéri, imádnivaló eb
Köszönet érte Nektek!!

 © aniko2013. máj. 20. 18:40 | Válasz | #163 
Gratulálok, nagyon szép Család.

 © ÉS2013. máj. 20. 16:52 | Válasz | #162 


 © Zsiros Gábor2013. máj. 20. 15:55 | Válasz | #161 
Lám, lám, tudsz azért Te röviden is írni ha akarsz --- csak általában nem akarsz, aminek persze mi szívből örülünk, mert olyan szépen, szeretettel mesélsz magatokról, Kála mindennapjairól, hogy azt öröm olvasni! Újra és újra megállapítom magamban, hogy végtelenül szerencsés ebzet ez a kis szőrmók, hogy rátaláltatok, beleszerettetek és hazavittétek...
Közeledik a vakáció, adódik hát a kérdés, nyaraltok-e idén is a Balatonnál? Ha igen, kíváncsi vagyok, mennyire emlékszik Tündérmackó a tavalyira, könnyen átáll-e városi üzemmódból nyaralósba? Alkalomadtán kérnénk szépen majd némi kis hírmorzsát erről!

 © Németh Edina2013. máj. 09. 12:28 | Válasz | #160 
Köszönöm az e-mail-t :)

 © J.Böbe2013. máj. 09. 12:14 | Válasz | #159 
Milyen felnőtt kutyás lett!
De cuki a gyerekekkel!

 © dernikol2013. máj. 09. 12:12 | Válasz | #158 
Írtam Neked e-mailt.

 © Németh Edina2013. máj. 09. 11:37 | Válasz | #157 

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. http://www.kepfeltoltes.hu

 © Németh Edina2013. máj. 09. 11:32 | Válasz | #156 

A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. http://www.kepfeltoltes.hu

 © Németh Edina2013. máj. 09. 11:18 | Válasz | #155 
Jaaaa, bocsiii
IX. kerület és környéke.

 © szdiana2013. máj. 09. 11:12 | Válasz | #154 
Ideális esetben helyileg hol kellene kozmetikus és állatorvos?

 © Németh Edina2013. máj. 09. 10:55 | Válasz | #153 
Sziasztok!
Kála sooook puszit küld Nektek!!
Továbbra is jól van: vidám, boldog, kiegyensúlyozott kutyus, igazi családi kedvenc.
Most éppen kutyakozmetikust és állatorvost keres magának, mert mind a szőrzetrendezés, mind az oltások aktuálissá váltak nála.
Tudnátok segíteni??
Hálás köszönettel: Kála + gazdik

 © k.ildi2013. jan. 02. 21:16 | Válasz | #152 
Kedves Edina!
Végig vigyorogtam a beszámolód,mert mintha Kabaláról írtál volna.Nagyon magunkra ismertem és persze Kabalára.Úgy tudom ők Kálával testvérek és ha eddig kétségeim is lettek volna ,most teljesen eloszlott.Mind viselkedésben és mentalitásban nagyon hasonlít egymásra a két kis fickó és belőlünk is valami hasonló szeretet hullámot vált ki minden kis megmozdulása ,mókázása,csínytevése,majd ártatlan pofa vágása.Megérdemlik mindketten a rengeteg ölelést,törődést és imádatot mert,megvívták harcukat az életben maradásért.További hosszú boldog életet kívánok Kálának és még sok örömöt Nektek.

 © J.Böbe2013. jan. 02. 10:12 | Válasz | #151 
Kálamaci!
Köszönjük!

 © szdiana2013. jan. 02. 08:05 | Válasz | #150 

 © mamaszaki2013. jan. 02. 05:41 | Válasz | #149 
Kedves Edina!
A Lelenc csapata nevében én is nagyon Boldog Új Évet kívánok Nektek a 2013-as évre.Nagyon jó volt olvasni ezt beszámolót, aminek minden szavából árad az a szeretet, amit Kála iránt érez az egész családotok. Mi köszönjük Nektek, hogy ennyire szeretitek és külön gratula a gyerekeidnek, akik "tesót" neveltek belőle.
Bevallom Neked, hogy egy kicsit "belehaltunk" mikor elvittétek, mert voltunk többen is akik beleszerettünk, de nem volt meg a lehetőségünk, hogy magunkhoz vegyük.Édes kis Kála a sors igazságot szolgáltatott Neki és Nálatok olyan élete lehet, amilyet minden kutyus megérdemelne.
Azért ha nem is ilyen hosszan, de néha kaphatnánk egy kis hírmorzsát?

 © Németh Edina2013. jan. 02. 01:14 | Válasz | #148 
Kedves Mindenkiiiii !!!
Először is: nagyon boldog, sikerekben-örömökben gazdag új évet kívánunk Nektek!!
Másodszor: ezer bocsánat, hogy már nagyon régen írtam. Higgyétek el, sokszor gondoltam Rátok, millió levelet megfogalmaztam magamban, csak épp begépelni nem volt módom/időm/erőm/kedvem… Az is tény sajnos, hogy én nem tudok röviden írni Így aztán nem írtam sehogy, ami meg parasztság, tudom. És hát sűrű volt az idei ősz-tél (is), de nem mentegetőzöm… Kínzó lelkiismeretfurdalásom viszont most a gép elé szögez, hát íme a levél
És a lényeg: Kála puszil mindenkit és köszöni, nagyon-nagyon jól van!!!!
Olyannyira, hogy gyakorta én is azt mondom: lennék a saját kutyám
És mi is tök jól vagyunk, hogy velünk van ez a kis Gombóc Artúr! Újfent köszönet, hogy megmentettétek ezt a kis lelket nekünk, hogy hozzánk kerülhetett, és hogy szeretgethetjük 1000-rel! Sokszor mondjuk a gyerekekkel, hogy el sem tudjuk már képzelni, milyen volt az életünk Kála előtt-nélkül.
Így, az év végi számvetések-gondolatok környékén többször eszembe jutott, hogy – meglehet, egyeseknek durván hangzik, de – a legjobb dolog, ami 2012-ben történt velem, az Kálakutty örökbefogadása volt! Hálát mondok a Véletlennek, Gondviselésnek vagy Sorsnak – mindegy, hogy minek nevezzük -, hogy a Gyerekszigeten Hozzátok vezérelt, ahol megláttam Kutyafülű Aladárt, egy perc alatt beleszerettem, vívódtam pont egy hónapig, majd hazahoztuk a mi kis Kutyagyerekünket
Mert tényleg nem viccből mondtam még a fontolgatás fázisában, hogy mi nem kutyának, hanem gyereknek hozunk kutyát a házhoz. Ezért is kellett igenis megrágni a gondolatot, végiggondolni minden vonatkozását, majd dönteni szívből, és – mint látszik - jól… És Kála valóban igazi gyerek nálunk!!! Bolond, játékos, szeretetteli, ragaszkodó, olykor makacs, jogokkal és lehetőségekkel, akit nevelni-irányítani kell és lehet, mint egy embergyereket (ez utóbbi néha könnyebb az ő vonatkozásában ). Mondhatom, kiválóan beilleszkedett a családba! Az pedig, hogy ő saját magát a gyerekek közé sorolja, percnyi kétséget sem hagy. Mulattatóak a féltékenységi megnyilvánulásai: gyereket úgy nem lehet szeretgetni-ölelgetni-simizni, hogy ő egy másodperc alatt ott ne teremne és közbe ne szólna heves ugrálással, finom harapdálással: éééén iiiis kééérek!!
Bár kifelé kevéssé kommunikáltam, ma már elárulhatom, komoly aggodalmam volt anno, miként fogja fogadni Kála a 4 testvért. Hiszen valószínűleg gyerekekhez soha nem szokott. Nos – miként már a nyáron is megállapítottam -, hamar felismerte az előnyöket, s ezt ma annyival egészíthetem ki, hogy egyenesen imádja a tesóit! Igazi családi, gyerekek mellé való kutya! Néha lelkifurdim is van, mert Anna nyár elején azt mondta: Kála sosem lesz igazi dögönyözhető, húzható-vonható, nagy kirándulásokra alkalmas kutya a lábija miatt. Ehhez képest Kála egy igazi csibész!! Olyan szinten provokálja a játékot, úgy birkózik le bárkit, úgy rohan a séták-kirándulások alkalmával, ahogy a vadászkutyánk sem egykor… Légyszí’ nyugtassatok meg: ugye nem csinálunk vele rosszat?? Mert mindezt ő kezdeményezi, annyira játékos és bohókás, hogy csak nézünk ki a fejünkből… Mondom, igazi gyerek lett belőle!!!
Gyerekstátuszát bizonyítja az is, hogy egyetlen kihágása van: ha (ritkán és rövid időre) egyedül hagyjuk itthon, semmi más rosszaságot nem követ el, mintsem a gyerekek plüssfiguráit csócsálja az ágyukon. Nem kell papucs, cipő, tesicucc, telefontöltő, teniszütő, könyv, stb., semmi a millió fellelhető-elérhető dolog közül, csak a plüssök. Ha elrakjuk az egymillió darabot elmenetel előtt, akkor nincs gond, de ha csak egy is elölmarad, akkor annak annyi. Mert Kála gyerek, és játszani akar… Egyszerűen nem tudok másra gondolni .
De Kálamaci amúgy okos gyerek: olyan veleszületett intelligenciája van, ami bámulatos! Alkalmazkodó, szófogadó, nem feszegeti a határokat, ugyanakkor hízelkedő, és nem csak sok szeretetet kap tőlünk, hanem sokat ad is nekünk. Iszonyatosan kifejező a nézése, a gesztusai, a mancsát pedig szinte kézként használja, én még eddig nem is láttam ilyet! Sokat tanult is: ül, fekszik, helyben marad, jobb pacsit, bal pacsit ad, 2 tapsra felugrik, ki tudja még, miket nem csinál. A gyerekek sokat foglalkoznak vele, különösen Zsombor fiam szereti – jó érzékkel – tanítgatni.
Ez a másik, aminek nagyon örülök: hogy a gyerekek kutya mellett nőnek föl, miként egykor én is. Mert pontosan emlékszem, mennyit adott Dorisz, az ír szetter nekem… Tök jó most azt látni, mennyit tanulnak a gyerekeim a kutyázásból: tudom, nagy szavak, de megtanulják tisztelni egy másik élőlény személyiségét, megfejteni a gondolatait-érzéseit, szükségleteit. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, nem helyettesíthető semmivel. Arról nem is beszélve, hogy Kálának – és ennek a tanulási folyamatnak hála -, a két kisebb gyerkőc – akik frankón féltek a szobacirkáló méretű kutyáktól is! – ma magabiztosak és bátrak akkor is, ha idegen, és akár nagyobb testű kutyákkal találkozunk. Meg tudtuk beszélni a helyes viselkedést, mozdulatokat, de mindezt azért, mert már gyakorlatból is ismerik a kutyák „működését”, testbeszédét.
És ezeken a gyakorlati dolgokon kívül az is jó érzés nekem, hogy azt hiszem, a gyerekeim is „kutyás emberek” lesznek majd egykor, miként minden kutya mellett, szeretetben felnövő gyerek.
Summa summarum: Káláról, és a közös életünkről csak áradozni tudok! Bár most, hogy visszaolvastam eddig írt soraimat, kissé elégedetlen vagyok: mintha nem adnák vissza azt, hogy mennyire szeretem-szeretjük ezt a kis Szőrmókot…
Vagy vágjátok azért???

 © juli2012. okt. 19. 19:06 | Válasz | #147 
Mi újság???

 © Németh Edina2012. szept. 07. 13:32 | Válasz | #146 
Hurráááá, holnap irány a Tanya!!
Nagyon kíváncsi vagyok, mit szól Kála majd!
Várjuk Anna gyógypillantását is a praclira, szóval izgulunk nagyon...

 © aniko2012. szept. 04. 19:04 | Válasz | #145 
Nem baj, mi szeretjük!

 © pocahont2012. szept. 04. 14:09 | Válasz | #144 
Írjál máskor is nyugodtan ennyit, nagyon szívesen olvassuk.
Freyjámmal is inkább meg kell beszélni a dolgokat, ő is olyan figyelmes, együttműködő kutya, mint Kála.

 © J.Böbe2012. szept. 04. 14:08 | Válasz | #143 
Örömmel olvastam, köszi!
Sőt, szerintem senki nem veszi zokon közülünk a terjedelmet.
Nagy szeretben él Kálamaci. Ehhez nem is kell a sorok között olvasni, hogy ezt megfejtse az ember.

 © Németh Edina2012. szept. 04. 13:16 | Válasz | #142 
Úúúúúú, mennyit írtam

 © Németh Edina2012. szept. 04. 13:15 | Válasz | #141 
Sziasztok!
Köszi a reakciókat-tanácsokat, aranyosak vagytok!
A sulikezdés "hangyányit" gáz, ezért nem jelentkeztem, de a skacok most suliban vannak, gyorsan írok hát
Nem fogjátok elhinni: miután múlt héten valamelyik este megírtam a lopakodós pisis sztorit, a másnap (azaz másnap!!) reggeli sétánál az utcán pisilt. Azt hittem hanyatt vágom magam, úgy megdöbbentem!! A pisi-téma tehát kipipálva, azóta is gond nélkül megy az aszfalt-pisi, olyannyira, hogy a múltkor a biatorbágyi Premier Outlet Center boltok előtti puccos sétányán is dobott egyet. Győztük pzs-vel felitatni
Okos ez a kutymorgó, előbb-utóbb mindenre rájön magától is. Nyilván fura neki ez a belvárosi lét a marhatelep, a Tanya, aztán a Balcsi után. És bár vannak fák-növényszigetek, de erősen épített a környezet. Pl. a fák zömét "vaskerítések" veszik körül, amik ahhoz pont elég magasak, hogy egy kutya ne tudja megközelíteni őket. Ráadásul Kála a lába miatt nem is ugrálhat - bár ez alól kivétel a kocsiba való berepülés és a Kincső lányom ágyára való felslisszolás. Ezekben nem akadályozható meg

A növényszigetek meg túl szépek ahhoz hogy beleengedjem Kálát, ezt magam sem nézném jó szemmel, és én azért igyekszem normális kutyás lenni, olyan, aki miatt nem utálják az emberek az összes kutyát és gazdát...
Szóval marad az aszfalt meg a díszburkolat, de mint mondtam, immár gond nélkül!
Most új dolgot tanulunk, méghozzá az egyedül maradást. Hiszen a nyár nagy részét velünk töltötte - voltak is előzetes aggályaim amiatt, mi lesz majd ősszel...
Párszor a Balcsin is egyedül hagytuk azért: először csak szimplán, nevelési célzattal elmentünk pár percre sétálni a kölykökkel, aztán már fürödni is lemerészkedtünk, egyre hosszabb időre. Ezalatt ő a kertben volt, nem csinált semmi rosszat, nem akart szökni, de a szomszédok elmondása szerint hol hosszabb, hol rövidebb ideig volt azért tutulás. Ami a Balcsin sem annyira jó, de még mindig jobb, mint egy társasházban...
A múlt héten itthon is próbát tettünk: míg a fiúkat fodrászhoz vittem, a lányokat kiültettem a lépcsőházba, fülelni. Kincső elmondása szerint pár perc nyugi után olyan éktelen visításba kezdett Kála, ami nyüszítésnek nem is nevezhető, inkább olyan, mintha egy gyereket elevenen nyúznának. Be is paráztak a lányok, azt hitték, valami baja van a kutyának. Kis ideig bírták még, aztán persze bementek hozzá...
Ez a hét már más: még csak kedd van, de Kála szerintem rövidesen elkezdi megszokni a jövés-menést. Reggel gyerekek suliba, aztán délután szállingózás haza, majd megint valaki(k) el valahová. És hát azért én sem fogok mindig itthon ülni 0-24-ben, bár most még ez zajlik jórészt.
Úgyhogy ma elkezdtük a tanulást. Reggel elolvastam a neten a témában fellelhető anyagokat , majd 15 percet a lépcsőházban csöveztem. Ez idő alatt néma csend volt, bejőve Kincső ágyán találtam Kálát. Szót fogadva a netes iránymutatásoknak (és Geri tanácsainak) nem volt szeretetroham, nem hagytam felugrálni, inkább keresztülnéztem rajta. Jaaaj, de nehéz volt megállni!! Aztán kicsit később volt azért nagy, összebújós simi, puszihegyek.
Ezt próbálom majd növekvő időkkel gyakorolni - egyelőre nem akarom szétstresszelni szegényt -, csak bízni tudok benne, hogy ez is menni fog, mert fontos dolog. Elkiabálni sem akarom az első nap sikerét, majd beszámolok úgyis a folytatásról. (Mindenesetre legalább lesz alibim az olvasásra - igaz, a lépcsőházban ülve )
Az az egy dolog ugyanis tény: Kála olyan szinten ragaszkodik hozzánk - és ne szerénykedjek, mondjam ki -, hozzám, hogy az döbbenet! Utánam akkor is képes nyüszögni, ha a többiek otthon vannak. Egyértelműen én lettem a falkavezér, bár nem ragaszkodtam ehhez a poszthoz. Persze nem csodálkozhatok: a gyerekekről pontosan tudja hogy gyerekek (sőt, még a közöttük húzódó erővonalakat is full vágja!), Gábor pedig a nyáron csak hétvégenként találkozott vele. Maradtam én mint "főfej", és titkon abban is reménykedem, valahol érzi, hogy az ittlétét nekem és a kitartó lobbitevékenységemnek köszönheti
Ez a falkavezérség pedig számomra egy érdekes dolog. Egyszerre megtisztelő, hízelgő, örömteli, ugyanakkor felelősségteljes érzés is. Hiszen úgy érzem, ezáltal én felelek a kutyáért, az ő tetteiért-viselkedéséért is. És mivel nagyon szeretem, igyekszem mindent jól csinálni. Már rájöttem (okulva korábbi kutyás tapasztalatainkból), nem feltétlenül emberésszel, és nem csak szívből, hanem kutyamódra is gondolkodva. Képezem hát magam, és köszönettel veszek minden tanácsot Tőletek!!
Csak egy példa: a Tanyán tett első látogatásunkkor Anna elmondta, hogy Ti nem annyira fegyelmezitek a kutyákat, mintsem megbeszélitek velük a dolgokat. Bevallom, akkor magamban megmosolyogtam ezt. Most ezúton is megkövetem Annát, mert Kálával tényleg működik a dolog. Azt még nem tudom biztosan hogy minden kutyával megy-e ez így, de a Loncsos-Lompos-Kis-Bozontossal igen, ez tény!
Szóval "dolgozunk" továbbra is a hosszú, békés és tartós egymás mellett élésünkön
Hozzáteszem, óriási szerelemben...
Kála üdvözöl mindenkit, reményeink szerint rövidesen teszünk egy látogatást a Tanyán, ha nem gáz!

 © Zsiros Gábor2012. szept. 03. 00:49 | Válasz | #140 
Ha valaki tavasszal azt állja, hogy Tündérmackónk hosszú, élménydús balatoni vakációja után szeptember elején leginkább az foglalkoztat majd bennünket, hogyan lehetne Őt rávenni, hogy hajlandó legyen aszfalton is elvégezni a folyó ügyeit, hát azt tuti bolondnak nézem. És erre tessék!

Nem tudom, ezügyben történt-e változás az elmúlt pár napban, nekem az ugrott be hirtelen, hogy gyerekkoromban a haverokkal időnként sétáltathattuk egyikőnk szomszédjának boxerjét, aki minden dolgát az úttest szélén lévő kanálisra/ba intézte. Nem tudom, ösztönösen tette-e, avagy direkt így nevelték, de talán megér egy próbát, hátha Kálára felszabadítóan hatnak az onnan érkező szagok.

Akárhogy is lesz, kíváncsian várom az első sulis (ovis?) napok utáni beszámolót!

 © Márkus2012. aug. 29. 22:28 | Válasz | #139 
A mi Fidónk ugyanilyen volt, mindiog kellett legalább egy guggolásnyi anyaföld, hogy ott boldogan nekiálljon pisilni. A kaki mehetett a betonra is (pl. Szentendre főterére), azzal nem volt probléma. Az utcai fákat körülvevő kis földkarikát próbáltátok már? Az biztos nem tilos hely, és nálunk bevált. Vagy egyáltalán nincsenek fák a környéken?

 © Halasi Rita2012. aug. 29. 22:20 | Válasz | #138 
Kedves Edina!
Amikor örökbe fogadtam a Lelenctől Dickybabámat, ő sem volt hajlandó a járdán, illetve az utcán pisilni, a sírba vitt azzal, hogy napokig (!!!!!!!!!) inkább tartogatta. Bár én minden reggel és este kiautózom vele a Városligetbe és ott 1 órát bóklászgatunk, természetesen vannak gyorsabb-rövidebb utcai "akcióink" is. Szerintem a probléma idővel meg fog oldódni; ha Kála teljesen megszokja a környezetét, a betonra is fog pisilni. Türelem, türelem, türelem; nálunk is ez hozta el a megoldást. Akár 2 hétbe is telhet az átszokás. (Anyukámék örökbe fogadott kutyusát pl. pórázon kellett egy darabig a hatalmas kertünkbe sétáltatni, mert csak úgy volt hajlandó a dolgát elvégezni; uis a városi élethez volt szokva. Szóval az eset fordítottja is létezik.) Szurkolok!

 © aniko2012. aug. 29. 21:55 | Válasz | #137 
Nekem eddig ilyen problémám nem volt, így csak azt tudom mondani, hogy idő kérdése és rájön, hogy a betonon is nyugodtan könnyíthet magán.

 © Németh Edina2012. aug. 28. 21:29 | Válasz | #136 
No, megjöttünk
Vasárnap a Balcsitól való elköszönés jegyében Kála még átkirándult velünk Badacsonyba. Hajózott, dzsipezett, sétált és remekül érezte magát - annak ellenére, hogy a borozgatásban nem vett részt
A lakást megismerte, noha mióta velünk van, mindössze 3 éjszakát töltött itt. Dehát nyilván úgy gondolja, együtt az egész siserehad, rossz hely tehát nem lehet.
Az erkély a kedvenc helye, valószínűleg ez hasonlít legjobban a Balcsi szabadságához. Kifekszik és onnan figyeli a park történéseit.
Gondot egyedül a pisilés okoz: kakilni kiválóan tud a betonon, de pisi hosszas körözés után sem jön össze az utcán. (A lakásban amúgy szobatiszta, tehát ide sem pisil be.) Anna tegnap tanácsolta, hogy próbáljuk meg nyugisabb, kutyamentesebb helyre vinni, ami mondjuk nem túl egyszerű dolog itt, a belvárosban. Hallgatva Annára, tegnap este kénytelen voltam kihágni, már ami a pisiltetést illeti. A házunk utcától és közforgalomtól teljesen elzárt belső parkjába vittem le, ami persze teljesen tilos
Na, alighogy kiléptünk az ajtón, ment a pisilés!
És azóta is megy, de csak és kizárólag a parkban, pedig előtte mindig direkt megsétáltatjuk az utcán. Úgyhogy laposkúszásban, bízva a fák-bokrok jótékony takarásában járunk kutyát pisiltetni
Bármennyire is szabálykövetőek vagyunk, most nem tudunk egyszerűen mást csinálni! De azért parázom hogy beszól valamelyik lakó, vagy a járőröző portás, ha meglát...
Ha van ötletetek ennek a helyzetnek a rendezésére, hálásan megköszönöm!!

 © Tenner Anna2012. aug. 25. 18:28 | Válasz | #135 

 © Tenner Anna2012. aug. 25. 18:27 | Válasz | #134 

 © J.Böbe2012. aug. 25. 17:20 | Válasz | #133 
Kála maci

 © Németh Edina2012. aug. 25. 17:01 | Válasz | #132 
Asszem, képet nem tudok feltölteni

 © Németh Edina2012. aug. 25. 16:55 | Válasz | #131 

 © Németh Edina2012. aug. 24. 17:00 | Válasz | #130 
Sziasztok Mindannyian - Ismerősként és Ismeretlenül is!
Kálaanyukaként írok, kissé megkésve bár, de törve nem :) Valamiért én full azt hittem, ez a fórum a Ti belső fórumotok csupán, így eddig nem is próbáltam írni rá... No, nem mintha túl sok időm lett volna: gyerekekkel, kutyával a Balcsin nyaralni csúcsszuper, de nem láblógatós dolog, ritkán jut az ember számítógéphez.
Az idő pedig rohan: júl. 10-én hoztuk el Kálát a Tanyáról, és lassan véget ér a nyár, hétfőn irány haza, Pestre :(
Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy az eltelt idő alatt Kála teljes jogú családtaggá nőtte ki magát, szerintem remekül érzi magát, mi meg imádjuk. Nem is lehet nem szeretni, annyira aranyos. Igazi családi kutya, aki kezdetben bár meglehet, lehidalt a "tesói" számától, de pillanatok alatt felismerte, hogy a sok gyerekkel való együttélés neki nem feltétlenül hátrányos, sőt... Azóta a napjai 80%-át hanyatt fekve tölti, ha meglát valakit, már dobja is el magát, várja a simit, ami persze nem is marad el. A környéknek (1000 gyerek és sok-sok felnőtt) is a kedvencévé vált, mindenkit levett a lábáról. Tud ez a kutymorgó valamit...
Nagyon szófogadó, alkalmazkodó kutyus, minden, amit mondtatok róla, áll!
Teljesen problémamentesen létezünk itt a Balcsin, láthatóan nagyon élvezi Kála is az ittlétet. Én kicsit izgulok hogy mi lesz Pesten, mert a lakás azért nagyon más... De bízom benne és persze magunkban is :)
Lábija szerintem jól alakul, egyre többször leteszi, használja már. Ha hazamentünk, irány a kontroll. Sajnos úsztatni nem tudtuk, mert az egy dolog, hogy kutyát az egész partra mindenhol tilos levinni (mondjuk strandolt azért párszor velünk
), de ezt leszámítva Fenyvesen szinte víz sincs a tóban, ahol úszni/úsztatni lehetne úgy, hogy előtte nem kell órákig gyaloglászni a vízben...
Masszírozás, séta, játék viszont volt, figyelve persze a terhelhetőségre. Remélem hát, hogy rendben lesz a pracli.
Most éppen megnéztem, a teraszon alszik - a kölykök lementek a férjemmel strandolni. Ha feljönnek, Kála is fürdik, tisztasági fürdőt vesz majd, kíváncsi vagyok rá, mit szól hozzá...
Addig is puszil mindenkit, tőlem pedig üdv!!!

 © J.Böbe2012. aug. 08. 16:57 | Válasz | #129 

 © boti2012. aug. 08. 15:16 | Válasz | #128 
Kála még mindig a Balcsin nyaral, és esze ágában sincs visszajönni a tanyára. Mindenkit puszil.

 © mamaszaki2012. júl. 23. 15:38 | Válasz | #127 
Most olvastam, hogy igen, előbb járt a kezem, mint a szemem. Üdv itthon, remélem jól sikerült.

 © mamaszaki2012. júl. 23. 15:37 | Válasz | #126 
Ezek szerint már itthon vagytok?

 © Zsiros Gábor2012. júl. 23. 15:29 | Válasz | #125 
Jaj, de jó ilyen hírre hazaérkezni!!! Sok boldogságot, hosszú gazdis életet kívánok, édes, kicsi Kála!

 © Szakállmama2012. júl. 18. 14:16 | Válasz | #124 
Nagyon boldog gazdis életet kívánok én is Neki!!!
A kis szépséges,drága,belga öreglányka barátnője,Angie hogy bírja nélküle???

 © ledory2012. júl. 17. 10:59 | Válasz | #123 
Drága Tündérke! Legyetek a Gazdival nagyon boldogok!

 © J.Böbe2012. júl. 15. 17:17 | Válasz | #122 
Arany kis simulékony babuci!

 © szdiana2012. júl. 15. 16:38 | Válasz | #121 

 © Tenner Anna2012. júl. 15. 15:03 | Válasz | #120 
Kála Mindenkinek üdvözletét küldi a Balcsiról.
Nagyon jól érzi magát, sokat sétál és aranyosan őrzi a házat. Este lefekvéskor végigellenőrzi, hogy mindenki megvan-e, és ha teljes a létszám, akkor alszik el ő is:)) Bújós, jelentkezik simire, játékra. Lábiját nem fájlalja, sőt, hogy van, hogy le-leteszi, pillanatokra megáll rajta, illetve használja.
A Balaton is tetszik neki, egyelőre nem fürdött még, de a parton nagy bátran beletapicskolt.

 © kollar542012. júl. 11. 14:34 | Válasz | #119 
Sok-sok boldogságot kicsi Kála!

 © J.Böbe2012. júl. 11. 13:18 | Válasz | #118 

 © Tenner Anna2012. júl. 11. 13:05 | Válasz | #117 
Picsogtok itten - vittétek volna haza!

 © J.Böbe2012. júl. 11. 12:27 | Válasz | #116 
"egy darabot a szívemből..."

 © mamaszaki2012. júl. 11. 04:17 | Válasz | #115 
Nem nagyon vagyok egy sírós fajta, de most potyognak a könnyeim, régen nem szerettem ennyire egy kis ártatlant/persze Lobikámat kivéve/, annyira örülök, hogy a sorsa jóra fordult, szeressék nagyon! Légy boldog kicsi KÁLA!

 © Burger2012. júl. 11. 00:21 | Válasz | #114 
Kála egy tündér, Őt csakis szeretni lehet.

 © Márkus2012. júl. 10. 23:34 | Válasz | #113 

 © VSz_Zsuzsa2012. júl. 10. 23:06 | Válasz | #112 

 © Labdagazdi2012. júl. 10. 20:51 | Válasz | #111 
Kriszta és Labda

[1] 2 3

Ugrás a tetejére