Az oldal a 2000-es évek első felében szolgált fórumként Balla D. Károly oldalaihoz. Internetes jelenlétének újabb webhelyei az alul és felül ajánlott linkek segítségével érhetők el.

BDK ONLINE | BDK napi BLOG | UngParty Főkapu | UngParty Ajánló | UngParty Manzárd | BDK komplex BLOG | Balla D. Károly / írói oldal | Ungperty.net | BDK NolBlog | Limerik Haiku Aforizma | BéDéKá ajánlja | BDK-online ajánló| Berniczky Éva | UngParty Kultblog | Kárpátalja Blog | Kárpáti Vipera | Irodalmi belsőépítészet BDK segédblog

UngParty   >>   Fórum   >>   Pompéry Judit írásai
Hozzászólások a szerző rovatában megjelent írásokhoz

Ha szeretne hozzászólni, be kell jelentkeznie!
Bejelentkezés >>

Listázás időrendben


 Szigeti Károly2006. márc. 24. 14:14 | Válasz | #185 
A "Luther vagy akit akartok" egy rémálom, de nem kívánom Önt megsérteni!

 Kekmaci2005. feb. 21. 12:39 | Válasz | #184 
Ha megkaptad a levelem leci konfirmald mert a gepem nem jelzi vissza a megerkezett leveleket.Koszi Kekmaci

 Kekmaci2005. feb. 21. 12:38 | Válasz | #183 
Ha megkaptad a levelem konfirmaj mert nem jelzi a gepem hogy eljutott hozzad.
Kekmaci

 © nagya2005. jan. 25. 11:45 | Válasz | #182 
Megőrültél, Géza?

 Géza2005. jan. 24. 12:49 | Válasz | #181 
Azt írta Pompéry Judit, hogy "Megeszem a kalapom, ha Luther ilyen volt." Tudatom, hogy a film történeti hűséggel készült; örülök, ha ez ennyire meg tudja döbbenteni, csak jó volna, ha ez nem élcelődésben nyilvánulna meg, hanem mélyebb elgondolkozásban. Például arról, hogy egy ilyen karakter létrejötte köszönhető annak, hogy valóságos az a Személy, akiben hitt, és igaz az a könyv, amit az élete alapjául elfogadott.

 Alois Hába2004. nov. 05. 13:43 | Válasz | #180 
Höhö, mondanivaló. Méghogy mondanivaló. Az minek?

 New Álünnep.2004. nov. 05. 13:31 | Válasz | #179 
Azt ne.
Kifejezetten röhejesnek tartom, hogy némely topikokban már más sincs, csak szmájli. Mintha mondanivaló már nem is lenne, csak hangulat.
"Már megint ez a depresszió,
Már megint ez a lehangoló hangulat."
Vagy épp ellenkezőleg.

 Alois Hába2004. nov. 05. 10:03 | Válasz | #178 
Szörnyű. Hallatlan. Nahát. Ilyen szavakat nem lehet használni ebben a topikban.

 © Spenót2004. nov. 04. 22:22 | Válasz | #177 
Ha az ember nem szmájlizik agyba-főbe, menten komolyan veszik :-(

 New Álünnep2004. nov. 04. 10:28 | Válasz | #176 
Örülök, hogy nem volt teljesen félreérthető, amit írtam. És persze azért én sem mulatok olyan jól.

 New Álünnep2004. nov. 04. 10:22 | Válasz | #175 
Nem. Csak megpróbáltam átvenni az emelkedett stílt, de látom nem sikerült.

 New Álünnep2004. nov. 04. 10:20 | Válasz | #174 
Már többször kiderült, hogy ezekben a topikokban többen úgy érzik, hogy boxmeccsen vannak. Én nem. A hozzászólásomat sem érzem olyannak.

 Alois Hába2004. nov. 04. 10:00 | Válasz | #173 
Fenét. Höhö. Hol az ellenfél? De ha van is: minek bokszolni?

 © Spenót2004. nov. 03. 23:13 | Válasz | #172 
Boxmeccsen.

 Alois Hába2004. nov. 03. 17:12 | Válasz | #171 
Mi a fene: észleltem: madárlesen vagyunk vagy egy részecskegyorsítóban?!

 Alois Hába2004. nov. 03. 17:10 | Válasz | #170 
Höhö, itt már módosítunk, ahogy céljaink megkívánják: Európa helyett, Közép-Európa?!
Mert ugye, ha Európa, abba beletartozik tán Nagy-Britannia is (Anglia, Írország stb., azaz írek, kelták), és ugye a bánat az volt, minek jön Európába amcsi álünnep stb., holott ugye nem ál és nem hagyomány nélküli, mivel ugye innen, azaz Európából vették át/származik/állt össze. Úgyhogy, kvázi csak visszakapjuk, más formában.
Höhö. Tanítóbácsi, meg jelentem, tudom. Inkább azt kéne: jelentem: gondolkodom. Vagy: fogalmazok. Vagy: megértek.
Mondom én: ágyúval. Tompa.
De ez teljesen mindegy. Bár szerintem nem szórakoztató.

 New Álünnep2004. nov. 03. 17:01 | Válasz | #169 
Mint a szintén alábbi megjegyzésből kiderül, természetesen észleltem.

 © Pompéry Berlin2004. nov. 03. 16:56 | Válasz | #168 
Az alábbi megjegyzés természetesen New Álünnepnek szólt.

 New Álünnep2004. nov. 03. 16:44 | Válasz | #167 
Sajnálom, hogy nem értett meg. Viszont örülök, hogy jól szórakozik. Bevallom, én is így teszek.

 © Pompéry Berlin2004. nov. 03. 16:40 | Válasz | #166 
"... ír bevándorlók vitték Amerikába. ... Mindezt nem árt tudni, ..."

Jelentem, tudom. De mint Ön is mondá, Tanító Bácsi/Néni, Amerikába és nem Közép-Európába.

 © Pompéry Berlin2004. nov. 03. 16:30 | Válasz | #165 
Hát ez az! Bár a 10 centnek pont annyi köze van az ír-amerikai hagyományhoz, mint a karácsony előtti konzumterrornak Jézus születéséhez.

 Alois Hába2004. nov. 03. 14:36 | Válasz | #164 
Ágyúval verébre. Höhö.

 New Álünnep2004. nov. 03. 12:12 | Válasz | #163 
"Nota bene, errefelé október 31-ike a reformáció ünnepe, ma pedig Mindenszentek napja van a lutheránus naptár szerint. Nem vagyok különösebben vallásosnak mondható, de valahogyan utóbbiakat autentikusabbnak, a helyi kulturális hagyományokhoz közelebbinek érzem."
Nota bene a többségében evangélikus Poroszország október 31-én valóban a reformáció napját ünnepli, de igazából nem is érdekli a derék berlinieket, hogy Mindenszentek is most van. Ez csak a római katolikus bajoroknak lényeges, esetleg. Náluk hétfőn iskolai és hivatali szünet volt, nem úgy, mint Berlinben, ahol a hétfői nap rendes munkanap, és az iskolákban tanítás folyt.

 New Álünnep2004. nov. 03. 11:49 | Válasz | #162 
"Lehet, hogy javíthatatlan konzervatív vagyok, de halálosan utálom az import amerikai álünnepeket, azok hagyomány nélküli, ezért gyakran összefüggés- és értelemhiányos meghonosítását Európában."
Nyilván ezt mondták a kelták is, amikor Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték őket, és a két kultúra kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk, persze szokásaikkal együtt. Majd később újfent elhangozhatott a fenti sirám - ha nem is szó szerint, persze - mikor a pogány szokások elleni küzdelem jegyében a pápa elrendelte, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára essen.
Halloween (az elnevezés az angolban a katolikus hagyományt idézi: All Hallows Eve) az egyik legrégibb ünnep, a kelta hagyományból öröklődött át, és tulajdonképpen a sötét és hideg évszak kezdetét jelenti. Ekkor ünnepelték a kelták a kedvenc istenüket, a Nap és a halott lelkek urát is, és ez volt egyúttal a kelta újév kezdete is. Az I. században, mikor a rómaiak elfoglalták Angliát, sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe, és november 1 körül tartották. Az évszázadok alatt, a kelta Samhain fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létre az első őszi ünnep. A következő behatás a kereszténység terjedésével érkezett. 835-ben a római katolikus egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek. Halloween szokását az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába. A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük.
Mindezt nem árt tudni, mikor az új, úgymond hagyomány nélküli álünnepek terjedése fölött siránkozunk.

 © Spenót2004. nov. 02. 23:24 | Válasz | #161 
"Nota bene, errefelé október 31-ike a reformáció ünnepe, ma pedig Mindenszentek napja van a lutheránus naptár szerint."
És ettQl hogyan lesz a török kiskrapeknek csokija vagy készpénze? Ilyen egyszerq a halloween sikere.

 © Pompéry Berlin2004. okt. 20. 12:26 | Válasz | #160 
Kéreb összes elírásobat a bérhetetled dáthábdak betuddi. Köszödöb. Ahogy beszéldi, úgy látszik, úgy helyesírdi se tudok bobedtád.

 Luzitán Dal2004. okt. 20. 10:07 | Válasz | #159 
Sorry.

 © bdk2004. okt. 20. 10:02 | Válasz | #158 
Javítottam. Kösz.

 © Pompéry Berlin2004. okt. 19. 21:17 | Válasz | #157 
Sory, tudom, tudom, Franz egyef, Margit kéteff. Elírás, köszönöm a figyelmeztetést, egyben kérem a rendszergazdát, hogy korrigálja.

 Vas Malac2004. okt. 19. 13:00 | Válasz | #156 
Kafka egy f, hacsak nem Kaffkáról van szó, mert ő két f,de ezt pompás műveltségemnek köszönhetően kétlem. Tessék javítani.

 © bdk2004. júl. 13. 09:59 | Válasz | #155 
Én ezt kivételesen jó dolognak tartom, és mondtam: biztosan van ilyen is. Ha van kölcsönös őszinte érdeklődés, akkor lehet értelmesen beszélgetni. Én egyre ritkábban találkozom ilyennel, egyre gyakrabban azt tapasztalom, hogy mindenki önigazolni akar, megmondani "a tutit", ezért vagyok szkeptikus.
Judit, örülj a kivételes osztályodnak!

 © Spenót2004. júl. 13. 00:10 | Válasz | #154 
Na ja! Az a "Kerülő úton"

 © Pompéry Berlin2004. júl. 12. 23:24 | Válasz | #153 
Nem az üresjáratok iránt lettem türelmesebb, hanem a másság, a különböző családi háttér, életút megszabta pálya, a horizont alakulása, annak miértje, a megtett út mai értékelése izgat. Az akkori feszültségek ki nem mondott okainak mai tisztázása az, ami izgalmas, ha arra van mód és készség. Persze nem 30 jelenlévő esetén.

Miután maga az osztály rendhagyó összetételű volt, ezért az életutak is különbözőek és érdekesek. (Egyikünk, pl. hungarológus Indiában indus egyetemi tanár férjjel, másikunk Chicago-ban volt posztgraduális képzésen, hárman Leningrádban végeztek, van több kormány alatt is h. államtitkárig jutó biztonsági szakember (NATO), de van szociológus, pszichológus, nyelvész, bankár és ügyész is. Hárman élnek külföldön, további kettőnek külföldi a partnere. Szóval megannyi különböző világ.)

Indítottam egy osztálylistát (mailing list) a yahoo-n, ahol már előzetesen is lehetett beszélgetni, ill. azóta is folyamamtosan. Biztatásomra felkerültek életrajzok. Nem hazug sikersztorik, hanem megdöbbentően őszinte és emberileg érdekes történetek.

 © bdk2004. júl. 12. 20:33 | Válasz | #152 
Nem akartam hozzászólni, de ha már Spenót elkezdte... Szóval: készséggel elhiszem, lehet jó is egy érettségi találkozó, mint ahogy valószínűleg lehet jó egy lakodalom vagy egy halotti tor, netán a közös szurkolás egy focimeccsen. De engem is végtelenül riaszt az ilyesmi. A Judité lehetett kivétel, nem vitatom, meg azt is értem, neki miért volt fontos.
De általánosságban én is azt gondolom, amit Spenót, ezek az alkalmak semmire sem jók, hacsak arra nem, hogy akik panaszkodni szeretnek, kipanaszkodhassák magukat, akik meg dicsekedni, azok is megtehessék. De akik sem tenni, sem hallgatni nem akarják, inkább maradjanak otthon.
Az öregedéssel én is inkább egyre türelmetlenebb vagyok, nehezen viselem az üresjáratokat, sajnálom az időt a sehová sem vezető fecsegésekre. Épp ma beszéltünk arról Évával, hogy bő tíz évvel ezelőtt alig tudtunk dolgozni a vendégektől, gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset minden rendű és rangú írók, szerkesztők, újságírók, tanárok, néprajzosok, történészek, klubvezetők, programszervezők, festők, zenészek, nyomdászok, kiadóvezetők, lapterjesztők, könyvtárosok. Ma már nem tudnánk elviselni.
Hogy éppen az érettségi találkozókkal mi a bajom, azt itt "irodalmibban" megfogalmaztam:Kerülő úton
De mondom: vannak, lehetnek kivételek.

 © Spenót2004. júl. 12. 19:44 | Válasz | #151 
Úgy látszik, én fiatalodom.
Egyre nehezebben viselem az érettségi találkozók lábszagú hangulatát, monoton semmitmondásait. Ráadásul a gengszterváltás óta az egész osztály ebben a keresztényszittyaturulnájlonmagyar bűvöletben él. Ugye a Ferences gimnázium.
Szóval én leszoktam róla.

 © bdk2004. ápr. 30. 17:42 | Válasz | #150 
Juditom, épp ma tűztem bele a napló-topikomba a szolgáltató levelét arról, hogy mostantól nem lehet html-kódokat használni, ezért nem sikerült neked alább a kurziválás. Kérlek, kattintsál a "Mehet!" gomb alatti "makrók" nevű linkre, a beugró oldalon mindent elmagyaráz a szolgáltató.

 Pompéry Berlin2004. ápr. 30. 17:19 | Válasz | #149 
"Egyben megspórolok a magyar államnak 700.000,- Ft-ot. "
-
Erre a mondatomra egy berlini barátom igy reagált:

"<i>Ha ezt elöbb tudtam volna, alkudtam volna a követségen, hogy a feléért nem jövök hozzájuk. Sajna már én is bejelentkeztem a németeknél választani."</i>

 Moshu2004. ápr. 30. 16:40 | Válasz | #148 
"megspórolok a magyar államnak 700.000,- Ft-ot. Ennyibe kerül ugyanis minden külföldön leadott voks" ----

Hát, erre azt mondatja velem a kanadai "anyanyelvem", hogy INSANE! (elmebaj, hogy finom legyek)

 © Spenót2004. ápr. 11. 00:17 | Válasz | #147 
Ellenségeim se mondhatják, hogy ezzel az istvámival én olyan nagyon egyet szoktam érteni, de most kivételesen igaza van (a DöbreNETes #23-ban megnyugtatóan hozza a formáját).
Az bornírtság, minden szférában, sajnos nemzetközi és állandó. Lehet, hogy éppen Tilos meg Döbrentei ügyük nincs, de ha valaki Böllt, vagy Grasst olvas, megnyugodhat. Ott sem fenékig a közélet tejföle. (mielőtt bárki szólna, én is látom, milyenre sikerült az utolsó mondat, de olyan hülye, hogy megtartom)

 istvami2004. ápr. 10. 23:33 | Válasz | #146 
"Istenem, milyen szerencsés vagyok, hogy itt Berlinben élek! Tudatlanul, értetlenül, de távol ettől az iszapbirkózástól."

Kedves Judit! Ez az "iszapbirkózás" nagyon sok országra terjedt már Amerikában és Európában. Ott van az Berlinben is és más német városban, csak húzza ki a fejét a homokból.

Érdemes jobban odafigyelni erre az "iszapbirkozásra", mert az dontőhatással lehet Európa jövőjére, így Berlinre is, melegfészkére...




 Pompéry Berlin2003. dec. 17. 00:05 | Válasz | #145 
Leta, ekkora alanyi érdeklődés esetén természetesen szívesen biztosítok Neked egy példányt. Istenem, ha gyűjteményes műveimre lenne ennyi spontán megrendelő!
Add meg emiledet és akkor a virtualitásból konkrétummá válhat a dolog!

 leta2003. dec. 16. 16:16 | Válasz | #144 
Egyik kollégiumi szobatársammal még anno mindig együtt jártunk ebédelni. Ő 120 kilós volt, én meg csont és bőr, de mindketten dupla adagokat ettünk, míg más egyet alig bírt elpusztítani. /Meg is jegyezte, hogy "lelki kövér" vagyok:) Merthogy ugyanúgy imádok enni mint ő, csak rajtam nem látszik meg.../ No, hazafelé menet és a koliban akár órákon át képesek voltunk az elfogyasztott étkekről beszélgetni. /Főleg ő vitte a prímet, én meg élvezettel hallgattam./ A többi szobatársunk azonban hamar megunta az élménybeszámolókat. Egyikük meg is jegyezte:
- Gyula! Már ötödjére mondod el, hogy mit ebédeltél!
- De hát ezt újra és újra át kell élni! - felelte vigyorogva:)
Szerintem igaza volt...:)

Tehát minden finomság érdekel, még a virtuálisak is.
Ellenben interdiszciplináris szakácskönyvhöz még nem volt szerencsém, úgyhogy ezzel kapcsolatban bármilyen infót megköszönök:)

 Pompéry Berlin2003. dec. 16. 14:11 | Válasz | #143 
Mihelyest sikerült rávennem a francia nyelv családon belüli szaktudorát a fordításra, publikussá teszem. Eddig csak a hozzávalók mennyiségét tudtam kicsikarni leánykámból. Ígérem, jelentkezem az egésszel.

Leta, más finomságok is érdekelnek? Most készül ugyanis egy Zsófival közös interdiszciplináris szakácskönyv(ecske). Kvázi mint karácsonyi ajándék szeretteinknek. :)

 leta2003. dec. 16. 10:52 | Válasz | #142 
"Főtt gesztenyével készítenek pl. isteni vadhús-, valamint gesztenyével rakott kacsamájpástétomot. Utóbbi csúcs! Elhatároztam, hogy magam is kipróbálom karácsonykor. Addig pedig még biztosan sikerül szarvasgombát szereznem, amely szintén szerepel a receptben."

Hömm:) Ez a recept publikus?

 © bdk2003. dec. 15. 14:13 | Válasz | #141 
Na most ezt a vitát valóban a Terasz fórumában kellene lefolytatni, talán méltóztassatok oda átfáradni. Itt viszont szerző és szerkesztő egyaránt örömmel fogadja az UngParty-s publikációkhoz fűzött észrevételeket.

 kisokos2003. dec. 15. 12:25 | Válasz | #140 
Látom, javítva lett az Utas a cikkben. Most már csak A Pendragont kellene...

Szerb tanár úr már nem tud buktatni, sajna.

 kisokos2003. dec. 15. 12:25 | Válasz | #139 
Látom, javítva lett az Utas a cikkben. Most már csak A Pendragont kellene...

Szerb tanár úr már nem tud buktatni, sajna.

 onagyz2003. dec. 14. 09:28 | Válasz | #138 
Kösz, de a sár nem Judité, az enyém. Ő emlékezhet rosszul, ráadásul Berlinben emlékezhet, ahogyan a ritmusérzéke kívánja. Én viszont nem. Ott a levélcím, a fúrum, mindenki jobban jár, ha nálam teszed szóvá, engem figyelmeztetsz.

 Pompéry Berlin2003. dec. 14. 00:19 | Válasz | #137 
Kösz, kisokos a kioktatást.
A nagyobb röhej kedvéért a feltételezéssel szemben nemcsak, hogy olvastam a művet magyarul, hanem frissen vásárolván történetesen éppen három hete, amikor megjelent az első német recenzió. A Pendragon-élményem már régebbi.

Apám, aki jogot végzett, mesélte gyakran a következő történetet: A közjog-prof az elsőévesek vizsgáját a következő kérdéssel kezdte:
"Mondja meg, kedves kolléga, mi a könyvem címe?"
"Magyar közjog" - válaszolt többnyire a delikvens. És ez volt a veszte.
"A magyar közjog!" - hangzott a kiigazítás és a prof több kérdést más fel sem téve megbuktatta az illetőt. Milyen tudás várható ugyanis attól, aki még a forrás címét sem tudja?!

Remélem, a mai demokratikusabb időkben sikerül elkerülnöm ezt a sorsot. Mindazonáltal ígérem, hogy nagyobb körültekintésre törekszem a jövőben.

 kisokos2003. dec. 13. 18:35 | Válasz | #136 
Főoldalon találtam az utalást egy Terasz-cikkre.
"Talán beiratkozom vendéghallgatónak a Hungarológiára" - írja Pompéry Judit: http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1036
Ezt szívből javasolnám is neki. Írásában kétszer szerepel a Szerb-mű magyar címe. Mindkétszer rosszul.
A fölös számban használt névelők aránya aztán javul a cikk végén: amit elpazarolt az Utasnál, azt A Pendragon legendán megspórolja. Talán illendő dolog lett volna vagy kézbe venni (no, nem elolvasni!) előzőleg ezeket a könyveket, netán, uram bocsá', rákeresni a neten. Netán.

 Pompéry Berlin2003. nov. 08. 23:46 | Válasz | #135 
Kösz a tippet, Spenót. Felhivtuk: - nem találta. De van még egy "elfekvő" régi készülékünk, így sikerül megoldani 30 buznyák nélkül is. Csak jellemző. Meg bosszantó.

 © Spenót2003. nov. 07. 20:11 | Válasz | #134 
Szerintem ha otthonról felhívjátok őket, úgy is meg lehet oldani és mégsem 30 (hol a bánatban az euró jel? MEG VAN) €.

 © Spenót2003. nov. 07. 20:08 | Válasz | #133 
Én benne vagyok, hogy fikázzuk a Westelt mert +érdemli, de az jogos, hogy puszira nem dekódolják. Föl kellett volna hívni a művésznőt, hogy faxolja el a bárcát és semmi gond.

 © Spenót2003. júl. 26. 09:59 | Válasz | #132 
Aljas volt aki azt terjesztette rólam, hogy szerintem a kukta nem kíváló segédeszköz a suicidáláshoz. Továbbmegyek! Tökéletesen és ökonómikusan lehet vele üzemeltetni lopott gőzmozdony fütyülőjét, nem köll az egész lokomotívot befűteni.
Mikor ifjú házas voltam (harmadszor), hitvesem családja és üzletfelei megtudták, hogy szeretek főzni, így első közös karácsonyunkra már 5 (azaz: öt) kuktafazék elkeseredett tulajdonosa lettem. Ez kb. olyan sértés, mintha levesport, foghagymagranulátumot, nátriumglutamátot vagy (irgalom attya ne haggy el!) kocsonyához zselatint adtak volna.
Azóta, nevezett tárgyak (ha lírom a nevét, nem tehetek róla, kiver a víz)közül kettőben virágokat nevel nőm, egyikben méhviaszt, másikban olajos kencéket főzök. Be kell vallanom, mindkettőre kiválóan alkalmasak. Ötödik a konyhakredenc hátsó sarkában terül el, elrettentő mementóként.
Mint a fentiekből látható, nem lehet azzal vádolni, hogy nem értékelem kellően a kukta (brrr) csaknem végtelen felhasználási lehetőségeit. DE FŐZÉSRE ALKALMATLAN

 nagya2003. júl. 25. 10:44 | Válasz | #131 
Már ekszküzímoá, Spenótom, de azon kijelentésed, hogy a kuktafazék merénylet a gasztronómia ellen. Fel kell szólamlanom!
Hosszú és hányattatott életem során több ízben megesett, hogy, khm, likviditási gondjaim akadtak. Az ilyen problémák legjobbmegoldása a gyors tőke-influx. Mivel már kora gyermekkorom óta éles eszemről voltam közismert, mindenféle közgazdasági előtanulmány nélkül arra a következtetésre jutottam, hogy pénzt kell keresnem. Mint erős, dolgos fiatalembernek, aki nem riad meg egy esztergagép láttán, és akinek a baráti köre is hasonló emberekből áll, két opció merült föl (de azonnal): idősebb hölgyek szórakoztatására (sérelmére?) végrehajtott üzletszerű kéjelgés a Geraud teraszán, vagy ellopunk egy nagy kültéri trafót, és a benne lévő olajat, valamint a színesfémet külön értékesítjük. Figyelembe véve külalakunkat, és azt a tényt, hogy a kollégiumi lét nem az első osztályú ruhatárról és a folyamatos szoláriumozásról szól, testünk áruba bocsájtását elvetettük. Valaki próbált ágálni, az erkölcsünkre apellálva, hogy, "hát, az nem is lenne szép", de egy pillanatr a szemébe néztünk, mireazonnal viszanyelte a nyálát.
A másik opció sem volt túl kecsegtető, mert kis színesfém-beszerzési-mélységi-felderítő kommandónk egy jogászból, egy szociológusból meg belőlem állt. MIvel nekem tangenciálisan a közöm a termézettudománykohoz, a két elmebajnok úgy döntött, hogy a családi ház méretű fémmonstrumot nekem kell diszkonnektálnom a mainstreamről, darabokra szednem, elszállítanom a malacleadóhoz, és roma származású hitsorsosainak anyagi ellenszolgáltatás fejében átadnom.
A terv csúfos kudarcot valott.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy lemegyünk a Balatonhoz, mert ott mégiscsak szebb szenvedni. Úgy gondoltunk, ott biztosan találunk szakképzettségünknek megfelelő munkát. És, lőn! A jogász pingpongasztalokat rakott össze, füvet nyírt, vaamint részeg randalírozókat zabolázott meg, de figyelembe véve testsúly/testmagasság aráyát erre a szerepre ideális volt. Szociológus barátunkat testalkata egyertélműen arra peredesztinálta, hogy vízimentő legyen. Ő ezt úgy képzelte (gondolom), hogy majd ő lesz az, aki a piros bikinis Pamela Anderson szórakoztatását végzi azon időszakokban, mikor senkit sem kell kimentani, és Tommy Lee sincs a környéken. Kis zavart okozott ugyan, hogy szóban forgó ember
a), bevallottan nem tudott úszni. Úgy gondoltunk, hogy vészhelyzetben előjöhet ez a reflex, ezért, mikor a főnök megkérdezte, hogy tud-e úszni, a olyan pillantást vetett a kukacosodó burzsoára, mint arisztokrata a pincérre, aki egy nagy kanál tőgymeleg húrkazsírt kínál fel előétel gyanánt.
b), nem tudott, és nem bírt evezni. Ugyan. Komolytalan.
c). nem bírta tekerni a vizibiciklit, és szinte azonnal tengeribeteg lett rajta. Az ominózus napon, minkor pengetestét (halódó angolkóros Jézuska nézett így ki sápadt, aggódó anyja (Mary) kebelén: saccra tiz perccel a halál beállta előtt) megmutatta a Balaton vizének, a főnöke a tó közepére irányította, az átuszás során a végkimerülés szélére jutott emberek megmentésére. A saját szememmel láttam, hogy egy diszkrét, ám határozott mozdulattal okádta telibe egy vízben haldokló, gyakorlatilag hátrafelé úszó, lélete virágában lévő hölgy salátára hajazó úszósapkáját lilás színű, sólettel (füstölt marhahussal, hoppá, Globus, 299/500gramm (akkor!))eelegyes háromliter kannásborral.
Maga ekkoriban egy étteremben helyezkedtem el. Neked, gondolom, fogalmad sincs róla, mi az az MUPK, de ha jobban belegondolok, nekem sem. A lényeg az, hogy ide a középiskola alatt kellett járnunk, és az volt az a hely, ahol szakmát adtak a kezünkbe. Nekem szám szerint kettőt: fémforgácsolás volt az egyik szakterületem, de mivel a tanárt fájront előtt fél évvel elvitte a májcirrózis (pedig már röpke négy óra alatt ki tudtam esztergálni egy tízkilós tömbvasból egy egész pofás, hetvendekés rudat (a hossz- és kereszt-előtolások császára voltam, azóta kicsit berozsdásodtak már a művész-izületek), a másik pedig (igen, igen, igen!) szakáts voltam. Azzal már tényleg nem akarom megterhelni a történetet, hogy azért váltam szakácssá, mert proli alapokról (esztergályos) indulva természetesen nem hághattam fel az MUPK olyan arsztokratikus magasságaiban leledző ködzserű lényei közé, mint a TRAKTOR VEZETŐ- ÉS SZERELŐ, nem beszélve a TEHERAUTÓSOFŐRök félisteni köréről. Maradt a zöldségtermesztés (igen, parasztko, úgy gondoltam ezt az oldalamat kár volt erősíteni) meg a szabás-varrás (sok a lány ugyan, lehet ruhákat próbálgatni, ellenben ha egy csuklóra erősített tűpárnával, meg a nyakadon lógó mérőszalaggal lihegsz körbe egy női csipőt szoknyaigazítás ürügyén (ami nem rossz pozísön), fix, hogy a csípő-régióhoz (egyes mocskos szexorientált hímállatok szerint tök feleslegesen) attacholt nőnemű lény egészen biztosan homoszexuláisnak nézett. Tudom, hogy innen szép nyerni, de úgy éreztem, inkább mégse. Így lettem szakács. Na, itt értünk el ahhoz a ponthoz, ahol lazán átköthetnék a kuktafazékra, de nem teszem, mert az az igazség, hogy én az ott lehúzott hónapok alatt három dologgal voltam elfoglalva: csigatészta készítéssel, idény jellegő tojáshímzéssel, és azon megfigyelés bármilyen tapasztalati módon való alátámasztásával, hogy B. Marianna (16) jobb (és csak kétkézzel tartható) keblei közül a bal valóban egy leheletnyivel magasabban van-é a jobbnál. A kuktafazékról soha egy rohadt szó nem esett, ellenben mikor a lellei Fogas pecsenye- és lángossütő intézmény tulaja (vagy mije) megkérdezta, hogy jártas vagyok-é a főzés mesterségében, magabiztosan bólintottam, minek következtében négy héte átt tésztát dagasztottam, és ütődött cukrosbácsi-szerűen, szééné sütött lángosokkal próbáltam elkápráztatni és éjszakai meztelen fürdőzésre és az azt követő szabad társas szórakozásra csábítani a tésztabőrű, orrkarikás, rubensi (balna) testű keletnémet, kohók tőszomszédságában felcseperedett lányokat, bevallom, csekély sikerrel.
Most jön a kukta: természetesen, mniden összeomlott, pénzünk nem volt továbbra egy kanyi se, meg jött az ősz is, így vissza kellett utaznunk Bp-re. Trinyóztunk a szeptembertől, mert egyrészről maradt még vizsgánk bőven, másrészt tudtuk, hogy éhen fogunk veszni. Annyira meijedtünk a kilátásoktól, hogy berúgtunk, mint az álat. Másnap egy kávéval akartam menteni a mentetőt, de nem volt. Volt ellenben a kuktafazék, meg egy kilogramm grúz (csornij, bajhovij) tea. A csfir intézményét ismered? Na, atz állítottam elő: belenyomod az egész teát a kuktafazékba, ráöntesz kkét liter vizet, és több órán át főzöd. A végeredmény egy sőtétbarna, mézgés ragacs, amiben gyakorlatilag kristályos állapotban van a koffein és a teofillin. Ebből emeltünk be fejenkét egy nagykanállal, erősen overestimálva a szükséges dózist. Eleinte semmi nem történt, a szív dobbant egy nagyott, majd a döbbenettől kikerekedő koronaerekkel megállt. Nem részletezem, kórházban végeztük.
Hát, ennyi lenne a kuktafazékkal kapcsolatos törtnetem, de mivel kedves emlék számomra, bevallom, picit fáj, hogy ilyen dehonesztálólag nyilatkozol meg a háziasszonyok legjobb barátjáról(oké, a postás meg a vízvezeték-szerelő után).

 © bdk2003. júl. 25. 09:47 | Válasz | #130 
A recept számomra így kezdődött: Végy egy pártfőtitkárt, aki országos szesztilalmat rendel el.

 © Spenót2003. júl. 25. 03:39 | Válasz | #129 
Most ezt nekem akarod elmagyarázni? :-) 10-12 éves koromban, kóstolás nélkül (akkor még nem szerettem :-)), színre, szagra, simán lefőztem egy adagot.
Különben, tisztességes zugpálinkafőző készség vörösrézből van (ez a kuktás nagyon dilettáns), s egy profi konstrukciót 3 perc alatt fejőgépnek tudsz álcázni, fináncjárás esetén. Álca tehen prezentálásában, a hatodik emelet kettőbe, járatlan vagyok.
Story: Gyerekkoromban, Buda legszélén, a helyi folklór része volt a pálinkafőzés, meg persze a fináncjárás. Ősszel langy cefreszag járta be a környéket, éjszaka meg mindenki főzte. A készüléket pedig különféle trükkökkel dugdosták, elásták. Természetesen mindenki lebukott, apámat (rafinált székely góbé) kivéve. Ő nappal főzött, akkor nem járt finánc, s az üstöt a kamrában, egy zsákba csomagolva, olyan helyre akasztotta fel, ha valaki sötétben bemegy, garantáltan beveri a fejét (anyám mérsékelt örömére). Egy éjjeli pénzügyőr viziten meg is történt. Kongott üst is, fej is.
Finánc: Mi ez?
Apám: Pálinka főző
Finánc: ?!?!
Apám: Örököltem. Soha nem használtam.
Valamivel kifőzte használat után, nem volt cefre szaga.

 Pompéry Berlin2003. júl. 24. 23:48 | Válasz | #128 
Lehet, hogy Nagymama ezért félt a bigyótól? Ez egy érdekes szempont, még el kell gondolkodnom rajta. A pálinkarecept viszont máris érdekel.

 © bdk2003. júl. 24. 21:47 | Válasz | #127 
Viszont milyen remekül lehetett benne pálinkát főzni! Érdekelnek a technológiai részletek?

 © Spenót2003. júl. 24. 21:14 | Válasz | #126 
"...a kuktafazék bevezetésekor fejezte be a..."
A kukta, egyszerüen, a gasztronómia elleni bűntett. Súlya, valahol, az orgazdaság és leánykerekedelem között terül el.
Kuktában nem lehet főzni. A félreértések elkerülése véget, a főzés nem azonos, az ember nevezetü mindenevő egyedfenntartásához szükséges tápanyag előállításával. Ez, a nem lebecsülendő, tevékenység arról szól, hogy megfelelő ízü, illatu és állagu ételt kreáljunk. ERRE A KUKTA ALKALMATLAN!

 Pompéry Berlin2003. júl. 21. 18:53 | Válasz | #125 
Nagy kár. Biztosan lehet irodalmasítani a sztorikat anélkül, hogy kiadd az illető identitását. Sejtheted, hogy az én szereplőim is más becsületes polgári név alatt futnak: az adatvédelmi törvény egyik feltalálója, őshazája N.o.

 Moshu2003. júl. 20. 20:08 | Válasz | #124 
"Ha Katinak lennék, már rég könyvet írtam volna a sok kuriózumról, ill. elrettentő esetről."

Ez meglehetősen kényes kérdés, mert - legalább is errefelé - titokmegőrzési fogadalmat ír alá a tolmácsember... Emiatt nem nagyon szoktam publikálni igen jó zaftos történeteimet a Kanadába érkező... khm... roma etnicitás miatti üldöztetés okán menekült státuszért folyamodó dolgozók (értsd: qrvák, stricik, tolvajok) körében tolmácsként szerzett élményeimből :)

 © Spenót2003. júl. 18. 09:47 | Válasz | #123 
"...egyszerűen strukturált intellektusuk..."

Juditom, le a kalappal. Én még nem láttam ilyen gyönyörűen definiálva azt, hogy "buta picsa".

 Pompéry Berlin2003. júl. 14. 11:49 | Válasz | #122 
Amit nem említettem prosti-beszámolómban
Cikken kívül megjegyzem, hogy M.o. sincs elzárva a kolbászból font szexuális kerítés információjától, így az illegális hölgyek között magyarok is találhatók. Róluk azért nem írtam külön, mert létszámuk a magyarság világban elfoglalt arányából adódóan elenyésző egyéb posztszovjet nemzetiségekkel szemben. Komoly szociológiai érdeklődés esetén beszámolhatok a magyar vetületről is egy bírósági eljáráson résztvett tolmács szempontjából.

 © bdk2003. júl. 11. 09:38 | Válasz | #121 
Végül is: önmagadat minősíted használt kifejezéseiddel. Ugyanakkor számomra létezik a párbeszédnek, vitának egy számomra még elfogadható korrektségi, szalonképességi minimuma. A "komcsizás" ennek határán tartózkodik, így ha tőlem vársz választ vagy engem szólítasz meg, kérlek, mellőzzed, mert használatával engem arra késztetsz, hogy kimaradjak a párbeszédből. Ettől te persze még odamondogathatsz, ha ez a célod és nem az érdemi disputa.
A "szerintem" és a "véleményem szerint" használata. Hogyne, mindnyájan a saját véleményünket mondjuk, de néha nem árt a vitázó partnerekkel érzékeltetni, hogy nem tényeket, hanem saját vélekedésünket közöljük. Ezért is örültem, hogy a másik topikban így kezdted egyik mondatodat: "Szerintem ezzel Ungpart..."
Végül köszönöm jókívánságodat; neked is hasonlókat!

 istvami2003. júl. 11. 07:20 | Válasz | #120 
Általában a saját véleményemet szoktam írni a különböző Fórumokba. Igaz, néha másokat is idézek, de akkor megírom, hogy kit. Így "szerintem", "véleményem szerint", stb. használata (szerintem) redundáns...
Más. Sajnálom, de a "komcsizásról" nem tudok lemondani. Legfeljebb más változatokat ajánlhatok a terrorszervezet utódainak megnevezésére, pl. bolsevik, vagy neoliberális szocialista. Nem vagyok mimózalelkű, ki szoktam mondani a lényeget, mégha nem is mindenkinek tetszik... Ezenkivül a saját bőrömön is tapasztaltam a "bölcs" esszmék "diadalát"...
És még egy: biztos érdekesebb, változatosabb lesz a Fórum, ha az ilyen véleménykülönbségek ütközete rendszeres lesz.
További sikert!

 helyettes greben2003. júl. 10. 18:14 | Válasz | #119 
Éljen Adenauer!

 Pompéry Berlin2003. júl. 10. 17:55 | Válasz | #118 
Addig is további két adalék Adenauer retorikájához:

Amikor valamelyik politikai ellenfele hazugsággal gyanusította mondván, hogy délelőtt ezt mondta, délután pedig az ellenkezőjét, az öreg hunyorítva így válaszolt: "Még az ellenzék sem tud megakadályozni abban, hogy óráról órára bölcsebb legyek." Sose maradt adósa senkinek a válasszal. Annak ellenére, hogy az érintettek nem tették ki az ablakba, valahogy elegánsan zajlott a pengeváltás.

Amikor pedig visszalépett, bucsubeszédében megköszönte a T.H.-nak az együttműködést. "Köszönöm a képviselő kollégák munkáját. Egyeseknek jobban, másoknak kevésbé."

A fentiek egy pár hónappal ezelőtt hallott egyórás rádióműsorból valók. A szerkesztők sokrétűen, egyben meglehetősen kritikusan mutatták be a híres-hírhedt honatya munkásságát és értékelték történelmi távlatból. A kritikai hangvétel ellenére bizonyos távolságtartó humorral és emberien.

 helyettes greben2003. júl. 10. 17:55 | Válasz | #117 
Ha komolyan gondolod, akkor inkább Budapest. Sajnálatosan ritkán szabadulok ki ugyanis ebből a szép nagy városból.
Vannak már jó helyek itt is, még ha nem is sok. Például egy Bor La Bor nevezetű műintézmény, talán az első kulturált borozó, ahol olcsón mérik a Rákóczi Pince mátraaljai zenitjét és kékfrankosát, és egyáltalán nem drágán adják mellé a nagyszerű korcsolyákat. Szóval, van fantáziájuk.

 Pompéry Berlin2003. júl. 10. 17:36 | Válasz | #116 
Bingo. Ill. stílszerűen inkább bon. Akkor egyeztethetünk időpontot? (Ne ijedj meg, ezen a héten nem készülök Magyarországra, de majd szólok. :) )

 helyettes greben2003. júl. 10. 17:23 | Válasz | #115 
Ezt elszúrtam. Így jár az, aki szórakozik a nevekkel.
A többi, mármint ami az alábbi bejegyzés tartalmát és eszmei mondanivalóját illeti, stimmel.

 helyettes iroda2003. júl. 10. 17:19 | Válasz | #114 
Az Ős Kajánra gondolsz?
Pascal klassz srác, nagyon szeretem a lelkesedését. Igaz, a konyhája inkább érdekes, mint profi és kifinomult, de ezzel együtt is le a kalappal.

 Pompéry Berlin2003. júl. 10. 17:16 | Válasz | #113 
Igazad van. Ami a többféle igazságot illeti, eszembe jutott egy híres anekdóta az adenaueri idők parlamenti életéből. Az öreg közismerten kitűnő szónok volt és rettenetesen tudta csűrni-csavarni a szót, képes volt 24 órán belül szemrebbenés nélkül a korábbiak ellenkezőjét állítani. Egy ilyen alkalommal az ellenzék felszólította, mondja meg végre az igazat. A. válasza: "Uraim, melyik igazságot akarják hallani? Az örököt, a valódit, az objektívet, az enyémet, a mait, a történelmit, ..., melyiket?"

Tudod mit, tudok egy kitűnő éttermet Tolcsván a környék legizgalmasabb boraival. Folytassuk személyesen hegyaljai ízek mellett borkóstolóval egybekötve!

 helyettes greben2003. júl. 09. 14:18 | Válasz | #112 
Mondtam én, hogy ne hallgattassék?
Az igazság azonban nem középen van, hanem több van belőle.
Egy kiegészítést tennék azért. Mint mondtam, nem Lovas cikkéből tájékozódom arról, hogy mi történik a magyar sajtóban. Nem tartózkodom ugyanis nagyon messzire tőle, azaz nincs szükségem szájhagyományra. Ebből következően tehát ami történt, "az valóban szörnyű nagy disznóság".

 Pompéry Berlin2003. júl. 09. 13:40 | Válasz | #111 
Sorry, greben, nem igazán látok ellentmondást.


A vadonatfriss MTI-hírt a magam részéről azért biggyesztettem ide, mert az érvelésed fontos elemének véltem annak bizonyítását (bizonyítani próbálását), hogy Michel Friedman egy nímand, akiről nem is érdemes, nem is fontos beszámolnia a rádió berlini tudósítójának. Nem vagyok külpolitikus ugyan, de az a benyomásom, hogy ez nem igaz.

Így valóban nem is igaz, de ezt én így sose mondtam. Friedman közismert közéleti és ZJD-elnökhelyettesi pozíciójából adódóan politikai figura, de eleddig magyar, ill. nemzetközi szempontból nem játszott szerepet. A 2-3 hete kiszivárogtatott hír - és csak tegnap óta jogszerűen bizonyított vád - szenzációértékű volt 2-3 hete – N.o.-ban. Ma is fenntartom ama nézetemet, hogy valójában csak N.o-ban és főleg azoknak, akik ismerik az arrogáns moderátor TV-műsorát. Csak annak felháborító szenzáció a „vizet prédikál, bort iszik” jelenség. Tudósítani friss pletykákról más vonatkozásban sem kötelező. Ma, amikor mindez bizonyított, más a helyzet.


Az MTI-hír utolsó bekezdése például egyenesen egy szintre hozza őt Möllemannal (ami talán megint csak túlzás egy kicsit).

Azzal, hogy az MTI összefüggésbe hozza őket, még korántsem tesz egyenlőségjelet. Azért említheti őket együtt, gondolom, mert feltételezi, hogy a magyar olvasó/néző/hallgató Friedmant nem ismeri, nevét korábban talán a Möllemann-botrány során hallhatta. Szintén erre utal a Friedman személyére, karrierjére vonatkozó részletes leírás. Ha visszatérő hír megerősítése lenne, nem kellene újból elmagyarázni, ki is ő. Mintha az MTI sem számolt volna be róla korábban.


Számomra tehát nem az a fontos, hogy Bedő miről tudósít és miről nem,...

Ehhez képest igazán érthetetlen, hogy miért taglaljuk már nem is tudom hányadszor a Friedman-ügyet. Nekem ez csak példaként szolgált a tudatos csúsztatás bemutatására. Azért ez, mert a szerző is ezzel foglalkozott a legtöbbet, ill. ehhez tudtam érdemben hozzászólni. Bedő ugyanúgy csak ürügy számomra. A magyar belpolitikai ügyeket, közéleti kérdéseket nem ismerem olyan részletesen, hogy azok alapján bármit is tudnék cáfolni. A gyomromban lévő ellenérzés pedig szerintem nem elegendő érv.


Itt azonban az én olvasatomban valami egészen penetráns dologról van szó. Arról tudniillik, hogy a pályázaton kiválasztott reménybeli tudósítók figyelmét kollégáik hívták fel arra, jobb, ha nem vállalják a megbízatást, mert bajuk lehet belőle.

Miért beszélsz többes számban? Még a MN-cikk is csak egyről beszélt. A másodikról. Az első nyertes pályázó visszalépésének okát nyitva hagyta. Ha Te így értelmezed, akkor a sugallat sikeres. Különben pont erről a befolyásolási módszerről írok, ez cikkem lényege.


(Hogy ez megtörtént, azt nemcsak ebből a cikkből tudom. Az bizony tény.) Ez az, ami szerintem iszonyú, undorító és elfogadhatatlan. A többi mellébeszéd.

Igazad van. Ha így lenne, valóban szörnyű nagy disznóság lenne. Az én ismereteim szerint azonban másként zajlott a dolog. Persze nem merném állítani, hogy nem igaz, amit írsz, mert a „tényeket” - legalább is én - csak szájhagyomány útján vélem tudni. Audiatur et altera pars. Többnyire középen van az igazság.

 helyettes greben2003. júl. 08. 17:38 | Válasz | #110 
Részint elbeszélünk, részint meg nem. Hiába, az elbeszélés nehézségei.
A vadonatfriss MTI-hírt a magam részéről azért biggyesztettem ide, mert az érvelésed fontos elemének véltem annak bizonyítását (bizonyítani próbálását), hogy Michel Friedman egy nímand, akiről nem is érdemes, nem is fontos beszámolnia a rádió berlini tudósítójának. Nem vagyok külpolitikus ugyan, de az a benyomásom, hogy ez nem igaz. Az MTI-hír utolsó bekezdése például egyenesen egy szintre hozza őt Möllemannal (ami talán megint csak túlzás egy kicsit).
Mindazonáltal nekem is van egy szempontom, ha már az inkriminált Lovas-cikket cincálgatjuk, jelentőségéhez és érdemeihez mérten talán túlontúl szorgalmasan. Számomra tehát nem az a fontos, hogy Bedő miről tudósít és miről nem, és nem is az, hogy az MN-írásban foglaltak mennyiben tesznek hozzá a magyar sajtó hangszínéről alkotott elképzeléseimhez. (Lovas kétségkívül durván, keményen fogalmaz. És rajta kívül még nagyon sokan, akár a Nemzetben, akár a Népszavában, akár a Hírlapban, akár a Nszabban, akár a... Szóval, itt is, ott is, amott is, egészségükre. Meg az olvasóikéra dettó.) Itt azonban az én olvasatomban valami egészen penetráns dologról van szó. Arról tudniillik, hogy a pályázaton kiválasztott reménybeli tudósítók figyelmét kollégáik hívták fel arra, jobb, ha nem vállalják a megbízatást, mert bajuk lehet belőle. (Hogy ez megtörtént, azt nemcsak ebből a cikkből tudom. Az bizony tény.) Ez az, ami szerintem iszonyú, undorító és elfogadhatatlan.
A többi mellébeszéd.

 Pompéry Berlin2003. júl. 08. 17:14 | Válasz | #109 
Köszönöm a naprakész friss információt. A mai német lapok is első oldalon hozzák ezt az immáron jogerős hírt. Ma. Így nyilván lehet róla most már érdemben tudósítani. Mégegyszer köszönöm a figyelmes kiegészítést.

De mintha itt mi elbeszélnénk egymás mellett. Vitánk ugyanis nem Friedmannról szól - nekem legalább is nem ez volt a szándékom -, hanem a magyarországi sajtó hangszínéről, a konfliktuskezelési készség verbális szintjéről, ill. annak civilizáltságáról.

 helyettes emtéi2003. júl. 08. 13:03 | Válasz | #108 
Michel Friedman, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának (ZJD) alelnöke összes hivataláról lemond, miután 17 400 euróra büntették kokain birtoklása és fogyasztása miatt.
- Hibát követtem el - jelentette ki keddi frankfurti sajtóértekezletén a 47 éves ügyvéd és televíziós csevegő műsorok vezetője. A Központi Tanács tiszteletét nyilvánította Friedmannak lépéséért és méltatta munkáját.
Friedman a 17 400 eurós büntetéssel, amelyet ügyészségi javaslatra bíróság szabott ki tárgyalás nélkül, büntetett előéletűnek számít. A büntetéssel jogerősen lezárult a Friedman ellen kezdett eljárás, Friedman elfogadta a döntést.
A büntető eljárás egy hónappal ezelőtt kezdődött. Átkutatták Friedman frankfurti lakását és irodáját, ahol három, kokainnyomokat tartalmazó tasakra bukkantak, s az ügyvédtől hajmintát is vettek. Friedman még egyszer levezette egyik talkshow-ját, majd eltűnt, valószínűleg Velencébe utazott.
Sajtójelentések szerint Friedman egy másik ügy kapcsán került a nyomozó hatóságok látókörébe: kiterjedt nyomozás folyt egy fiatal lányokat Németországba hozó ukrán-lengyel bűnbanda ellen, melynek szolgáltatásait Friedman is igénybe vette.
A Frankfurter Rundschau kedden megjelent információja szerint a nyomozók 1200 telefonhívást rögzítettek és értékeltek ki, a hívások közül 38 a Bundestagból, a parlament képviselőházából származott.
Friedman két talkshow-t is vezetett Németországban: a hesseni regionális adón Vigyázat, Friedman, az ARD közszolgálati adón Friedman címmel. A büntető eljárás megindítása után Friedman lemondta a további műsorokat.
Egyelőre nem tudni, hogy a televíziós állomások akarnak-e még műsort Friedmannal, mindenesetre az ügyvéd keddi sajtóértekezleten mindenkit arra kért, hogy adjanak neki újabb esélyt.
Bírálói leginkább a kettős mércét vetették szemére: miközben a közéletben és a televízióban támadó modorban igyekezett mindenkit sarokba szorítani, s az erkölcs apostolának szerepében fellépni, a saját életében nem volt képes megfelelni ezeknek az elvárásoknak.
A világfias, rendkívül elegánsan öltözködő Friedman 1956-ban Párizsban született zsidó szülők gyermekeként. Szüleit Oskar Schindler mentette meg a holokauszttól. 1983-ban a kereszténydemokrata unió (CDU) tagja lett, majd 1994-ben beválasztották a CDU országos vezetőségébe, 1996-ban azonban nem sikerült újraválasztatnia magát.
Friedman ellenlábasa volt a néhány héttel ezelőtt valószínűleg öngyilkosságot elkövető liberális politikus, Jürgen Möllemann, aki egyebek között azt vetette az ügyvéd szemére, hogy "gyűlölködő modorával" hozzájárult a németországi antiszemitizmus erősödéséhez.

 Pompéry Berlin2003. júl. 07. 16:39 | Válasz | #107 
Kedves istvami,

„P.J. lehet, hogy jól érti a német viszonyokat, de a magyart - aligha.”
Attól tartok, sajna, nagyon is.

„Hiányolja a kiegyensúlyozott tudósítást Lovas Istvántól, ...”
Nem tőle, hanem a Magyar Nemezettől.

„... aki a magyar jobboldali újsáírás markáns képviselője!”
Éppen ezt tartom veszélyesnek.

„Ha nem lenne a MN, Magyarországon nem lenne napi, jobboldali értékeket védő sajtótudósítás.”
Lehet. De lehet, hogy nem. Nem ezzel van a gond. Nézetem szerint nem az a baj, amit, hanem ahogy tudósít.

„Mert a hazai újságok túlnyomó része neoliberális-reformkommunista irányítás alatt van.”
Gondolom, ez elsősorban definíció kérdése. Mármint mi számít neoliberális-reformkommunistának. Ha ehhez elegendő az a tény, hogy nem osztja a MN vezető publicistájának nézeteit, akkor lehet, hogy stimmel a túlnyomó többség.

„A helyzet túl komplikált ahhoz, hogy azt itt elmagyarázzam P.J.-nak.”
Kösz, de asszem, értem így is.

„Tömören mondva, a hazánkban "hideg" polgárháború dúl a két fent emlitett tömb közöttt. Elkeseredett harc folyik hazánk szellemi és anyagi vagyonáért.”
Ezt magam is így látom és ezt már önmagában rémesnek tartom. Még elrettentőbb viszont számomra az a retorika, amellyel ez a harc dúl. Mindkét oldalon. Ebben a nemtelen viadalban mintha mégis a (szélső)jobb vezetne. Retorikailag. Amellyel érzésem szerint többet árt az „ügynek”, mint használ.

Nemcsak én látom ezt így mint kívülálló. Hadd idézzek itt egy jobboldali „Sajtóklub”-barát véleményéből egy TV-adás ürügyén, de ugyanez érvényes szerintem az írott sajtóra is:


„Szóval aki ismer, az tudja, melyik oldalon állok, és azt is tudja, nem vagyok
az a fajta, aki mindig a mérsékeltizmusról meg a középizmusról papol, szóval
nekem semmi bajom sincs azzal, ha 1 héten egyszer megszólal egy radikális
jobboldali mûsor, hiszen ez a demokrácia. De amit Önök tegnap mûsor néven
odacsesztek a nagyérdemûnek, az több, mint túlzás. Uraim! Önök nem a
kocsmában ülnek, hanem a tévé képernyõje elõtt, tessenek már a szavaikat
megválogatni. Különösen igaz ez Bayer Zsoltra, akinek szavaiból ugyanaz a
gyûlölet árad, mint teszem azt Kovács Lászlóéból. Én nem azt mondom, hogy
legyenek olyan teszetoszatüskeböki mint a Debreczeni-féle mûsor, DE ezzel a
stílussal tényleg csak ártanak a jobboldalnak (pl. nyálas, gennyes
szervilizmus, lecsapnak a vörös bunkók, ez meg az maga a sátán stb.). Ez nem
azt jelenti, hogy ne emeljék föl a szavukat a kormány szervilis
külpolitikája ellen, ne beszéljenek a kvázi rendõrállam kiépülésérõl, a
kormányzati gazdaságpolitika csõdjérõl, sõt! de
viselkedjenek újságírók módjára, akiket sokan néznek, hallgatnak, mert ezzel
csak kontraproduktívak lesznek. Talán néhányszáz embernek ez tetszik, de a
többi 5 millió jobboldalinak nem.

>
>Más. Amikor Önök anno az ATV-ben kirakták a nemzetiszínû zászlót, én annak
nagyon örültem, mert kifejezte a mûsor szellemiségét, és általában mindig
azt szorgalmaztam, hogy a magyarságba legyen több nemzeti öntudat és
büszkeség, DE! az, hogy a Sajtóklub felirat, a névaláírások, meg minden más
is nemzetiszínben van, ez nem ezt mutatja, hanem azt sugallja, hogy önök
képviselik itt egyedül a nemzetet, és azt érik el, hogy az egyszerû ember,
hallva ezt a stílust, inkább megiszonyodik az egésztõl.
Ha ez a céljuk,
akkor nyugodtan folytassák, ha viszont elõre akarják vinni a jobboldalt,
akkor vegyenek le egy kicsit a nagyarcukból, és hallgassanak meg másokat is.
>
Kovacs Karoly”

Netszemle. http://www.topica.com/lists/netszemle/read”


Még egyszer: Úgy gondolom, nem az a baj, ha valaki nemzeti, ha polgári, ha jobboldali értékeket véd. Sőt, ez szerintem is szükséges. De ha kisajátít, elítél, csúsztat, mocskolódik, ha tehetségét demagógiára használja, az tisztességtelen és egyben veszélyes. Hogy jól megadtuk neki (bárkinek), az kielégíthet az adott pillanatban egy pszichológiai igényt, de aligha viszi a mindenkori ügyet előre. A jóérzésű olvasót ilyenkor már csak a hangnem is automatikusan a másik oldalra húzza. Nem az tűnik mérvadónak, hogy mennyiben van a szerzőnek igaza, hanem, hogy így nem.

 © bdk2003. júl. 07. 07:58 | Válasz | #106 
Kedves Istvami, maradjunk annyiban, hogy itt kifejtett nézeteidet e honlap szerzőinek és olvasóinak jelentős része nem osztja; bár nyilván akadnak, akik igen. Kérésként csak annyit szeretnék itt megfogalmazni, hogy tényközlésnek látsző mondataidba időnként egy "szerintem" vagy "az a véleményem, hogy" formulát tűzzél bele, és - ha kérhetlek - a komcsizást mellőzni szíveskedj. Előre is köszönöm.

 istvami2003. júl. 07. 04:17 | Válasz | #105 
P.J. lehet, hogy jól érti a német viszonyokat, de a magyart - aligha.
Hiányolja a kiegyensúlyozott tudósítást Lovas Istvántól, aki a magyar jobboldali újsáírás markáns képviselője! Ha nem lenne a MN, Magyarországon nem lenne napi, jobboldali értékeket védő sajtótudósítás. Mert a hazai újságok túlnyomó része neoliberális-reformkommunista irányítás alatt van.
A helyzet túl komplikált ahhoz, hogy azt itt elmagyarázzam P.J.-nak.
Tömören mondva, a hazánkban "hideg" polgárháború dúl a két fent emlitett tömb közöttt. Elkeseredett harc folyik hazánk szellemi és anyagi vagyonáért. Annak ellenére, hogy baloldali (liberális-komcsi) koalicio van kormányon, a társadalomban egálra állnak. Ez nyilvánvalóan addig tart, amig kihal az a generáció, amely "Stokholmi" szindrómában szenved a mai napig (és kedcvenceikre szavaz)...


 Pompéry Berlin2003. júl. 02. 19:43 | Válasz | #104 
http://www.bedoe.de/tartalom2.htm

 Pompéry Berlin2003. júl. 02. 19:41 | Válasz | #103 
Kedves Pista!

Igaz, hogy a Zentralrat der Juden (ZR) más szerepet játszik N.o-ban, mint a MaZsiHisz. MF azonban sose volt a CDU vezető személyisége. Igaz viszont legalább 20 éve sikerül rendszeresen rivaldafénybe kerülnie – többnyire a ZR reprezentánsaként. Helyzetének egyik pikantériája, hogy egy személyben a ZR vezetőségi tagja, (ma elnökhelyettese), ugyanakkor tagja a CDU-nak, a Kereszténydemokrata Pártnak. Utóbbiban funkció nélkül.

A MF-botránynak nem az a lényege, hogy most végre egy prominens zsidó csúszott el a banánhéjon – ahogyan a MN szerzője láttatni szeretné -, hanem egy erkölcsprédikátorról derültek ki erkölcstelen részletek. FM nem amiatt antipatikus – magam is ingerlően pökhendinek tartom -, mert zsidó, hanem mert önjelölt inkvizítorként túljátszotta a szerepét. Támadják is elegen és nem is szőrmentén. Csak civilizált eszközökkel. Az általam elítélt hangszínt, szóhasználatot és eseménytársításos csúsztatást a TAZ-tól az FAZ-ig egy német napilap sem engedné meg magának. Ilyesmire még Möllemann sem vetemedett.

Hogy kellett-e volna a MF-botrányról a Magyar Rádióban tudósítani vagy sem, ezt nem kívánom eldönteni. Ahogy így elnézem a fejleményeket, jobb lett volna. (Ma már van bizonyíték, a kirobbanás idején csak kiszivárogtatott hír volt.) De ugyanakkor úgy látom, az se "mentette" volna meg a tudósítót: akkor talált volna más kivetnivalót a MN szerzője.

Ami a különböző látásmódot, véleményt illeti, teljesen egyetértek. Erről szólt cikkem első két bekezdése. Hogy vannak bal- és jobboldali lapok, az normális, sőt az a jó, hogy vannak. Ugyanakkor egy dolog valamit balról vagy jobbról értékelni és teljesen más dolog akárhonnan uszítani. Meg lehet valamiről írni a véleményt, akár keményen is, anélkül, hogy az becsületsértő lenne.

Az általam vitatott cikk, amelyet ajánlok elolvasásra, mielőtt a részletekbe megyünk -, azt a benyomást kelti, hogy a szálakat hátulról mozgató, őskommunista kövület, Bedő, miközben Németországot antiszemitának ábrázolja, a zsidókat automatikusan védi. Mindezt azért, mert maga is zsidó. Egész tevékenységével pedig egyáltalán aláássa a magyar média demokráciáját.

Akit érdekel, hogy valóban így van-e, utánanézhet honlapján, amely a berlini rádiótudósító itteni publicista munkásságának részleteit tartalmazza.
Bedo Iván - Homepage
Ebből nekem egy sokoldalú, érdekes, a németországi lét mindenféle területére kiterjedő, messzemenően objektív kép rajzolódik ki. A Németországban eltöltött 28 év alapján úgy vélem, elég jól ismerem az itteni viszonyokat ahhoz, hogy ezt meg tudjam ítélni. Azon túl, hogy a MN-cikk sugallata meglátásom szerint nem felel meg a valóságnak, a beállítás módja eleve bántó szándékú. Ha rólam írna valaki így, azt én nemcsak sértőnek, mi több, becsületsértőnek tartanám.

Azt is el tudom képzelni egy demokráciában, hogy valakinek ez a személyes véleménye. Ha viszont nyomtatásban jelenik meg, akkor az azt közlő fórum ahhoz valahogyan viszonyul. Sajnos itt nem egy olvasói véleményről van szó, amelytől a szerkesztőség akár el is határolódhat (benne áll minden valamirevaló lapban, hogy a szerkesztőség nem azonosul automatikusan a közölt olvasói levelek tartalmával), hanem egy tendenciáról. A publicista a MN állandó szerzője és cikkei többnyire hasonló stílusúak. Ez a hangszín ma Közép-Európában egy önmagát a keresztény jobbközép szócsövének tartó és magára valamit is adó, civilizált napilapban megengedhetetlen. A jelenség azért is sajnálatos, mert a demagógia mindig is megfosztja az azt gyakorlót az objektív kritika lehetőségétől. Komolyan venni pedig csak az utóbbit lehet.

 kalaszi2003. júl. 02. 08:05 | Válasz | #102 
Kedves Judit,
én kicsit másképpen látom a dolgot - ismerem némileg a magyar viszonyokat is. Tehát: a MN jobbos, ez igaz, viszont a MHírlap, Népszabi meg balos. Annak rendje módja szerint. Ilyen van demokráciában, legyen is. Hörgés is van mindkét oldalon, rossz duma is elég.
Azt Te is tudod: a berlini TAZ-ot sem ugyanaz a vélemény jellemzi, mint a franfurti FAZ-et. És ez jól van így, de tovább: A Spiegel /mellesleg azért balodali pol. irányzatu/ lap már kormányválságot is kiváltott anno, a legjobban informált politikai heti lap, eccerüen mindent tudnak, és Kohl volt az egyetlen ember, aki nem olvasta őket. Állította legalábbis. Szerintem: a Spiegel azért nem szivárogtat. Hanem leplez rendesen. Nem emlékszem, hogy bármikor is mellényúltak volna témában.
Ami Fridemann helyzetét illeti, szerintem azért fontos belpolitikai ügy ez. Fontos. M.F. vezető CDU ember /volt?/, valamint a Zentralrat der Juden-nek ugyebár második embere. A zsidótanács szerepe pedig egészen más, mint Magyarországon, a napi politika része a véleményük. Jön a sajtóban bármit mondanak is. M.F. bukása /kiszolgáltatott, embercsempészek által szállított szerencsétlen nőkkel kujonkodott, drog/ pedig igaz, ezen már nincs mit vitatkozni, vagyis: fontos ügy a németeknek. Foglalkoztatja őket. Erősen. Mellesleg: Möllemannról ma már a kutya sem beszél, tehát: napi téma hetek óta. Erről szerintem tudósítani kell. Okosan, szépen. Jobbos és balos lapnak egyaránt. Tehát: ha igaz az, hogy a berlini tudósító erről az esetről nem írt, azt bizony hibának tartom. Baráti üdv, Kalász I

 © bdk2003. márc. 17. 20:26 | Válasz | #101 
Arról, hogy a repülőgép "elmegy", ahogy Judit is írja, van egy kis nyelvi sztorim - oroszul tudók előnyben.
Nagyon régen, vagy 22 éve, Évát kikísértem a reptérre, a Krímbe utazott, de nem tudtam megvárni, amíg a gép "elmegy" vele, mert késéssel indult. De amint tehettem, feléhívtam a repteret. Oroszul én ugyan elég jól beszéltem, de azért ha ezen a nyelven kellett kommunikálnom, oda kellett figyelnem. Mielőtt tárcsáztam volna, elkészítettem magamban a kérdést. Okosan jól tudtam, hogy az oroszban megkülönböztetik a "menést" az "utazástól": ha jármű halad, akkor az nem "megy", hanem "utazik". Így hát nyilván a repülőgép sem "usol" (elment), hanem "ujehál" (elutazott), mint ahogy az autó vagy vonat. No, fel is vette a diszpécserszolgálatnál egy nő, és én udvariasan megkérteztem, hogy vajon a krími gép már ujehált-e. Hogyhogy ujehált? - hökkent meg. Aztán kioktatólag, gúnyosan: Talán: ulityel!! Vagyis: elrepült!
Más nyelv, más logika. Hogy a "megy"-en azért sérelem ne essék, autó meg repülőgép helyett megkapta az esőt. Merthogy az viszont oroszul nem esik, hanem megy.
Na, mindez majdnem olyan fontos téma, mint a cséving a másik topikban...

 Pompéry Berlin2003. márc. 17. 18:22 | Válasz | #100 
Amig az ember csak önmagától függ, addig rendben. Mi is szoktunk reggel 8 helyett vacsora elött végre nekilódulni. De akkor nem viszek más embert magammal. Legjobb a repülö: muszály idöre kimenni a reptérre, mert elmegy.

 © Spenót2003. márc. 17. 17:10 | Válasz | #99 
Bocs. ...mai napig...

 © Spenót2003. márc. 17. 17:09 | Válasz | #98 
Zsófi...

Mi a pai napig igy utazunk. Kis családom még a saját kocsink indulását is képes lekésni.

 Toscanini2003. márc. 10. 07:58 | Válasz | #97 
Panyigai, panyigai, Ü Panyigai.

 © bdk2003. márc. 09. 21:04 | Válasz | #96 
Én azt az ünneplési módot is ismerem, amikor a férjek úgy ünneplik feleségüket, hogy jól berúgnak a tiszteletükre.

 © Spenót2003. márc. 04. 22:53 | Válasz | #95 
Meg kell a szívnek szakadni...

 Zsizel2003. márc. 04. 13:25 | Válasz | #94 
... a zöldpontos cikkedhez: De jó nektek Berlinben! Mi itt Mannheimben évi 250 Eurot fizetünk, ha van ilyen szemetünk, ha nincs!

 Zsizel2003. márc. 04. 13:23 | Válasz | #93 
Hallo kedves Judit,
csodálatos, amikröl és ahogyan irsz! Örömmel olvastam és élveztem. Tudd, hogy ha nem is jelentkezem, mindig nagy figyelemmel kisérem, ahova irsz / beirsz valamit, meg a vitákat is, amit irásaid kiváltanak. Csak idöhiányom nem engedi, hogy mindig reagáljak is valamilyen formában.
Egyébként nagyon jó ez az oldal!
Sok szeretettel ölellek
Zsizel

 Fredi2003. feb. 24. 18:29 | Válasz | #92 
Gratulálok Judit !

Megint újabb oldaladról ismertelek meg, hiszen ez az írásod egy kicsit más jellegű és hangvételű mint a többi.
A lírás képek rólad ragyogóak.
Csak így tovább.

Frédi

 Moshu2003. feb. 22. 20:20 | Válasz | #91 
Tegyetek mán :) egy-egy dátumot a Pompéry-cikkek végére, hadd tudja az emberfia, hol tartunk idoben...

 © bdk2003. feb. 16. 10:20 | Válasz | #90 
KÜLDJ EGY POMPÉRYT! - a Café Stockholmban ITT OLVASHATÓ

 branyiszko2003. jan. 26. 14:51 | Válasz | #89 
Köszönöm,
így korrekt.

 © bdk2003. jan. 26. 12:15 | Válasz | #88 
A szerző kérésére kijavítottam.

 Pompéry Berlin2003. jan. 26. 11:48 | Válasz | #87 
... ami sose volt az övé. (k) nélkül. Mármint Hitleré. Nem a magyar birtokviszonyt vitatom. Helyesbítést kérek a szerkesztőtől az elírásért.

 branyiszko2003. jan. 25. 22:35 | Válasz | #86 
Kedves Judit,
érdekes a Budapest, Berlin és Moszkva között zajló élettörténete. Finomak a kommentárjai. Javaslom azonban, hogy tanulmányozzon történelmet, történelmi és etnikai térképeket azelőtt mielőtt -- bocsásson meg, magabízóan, tehát nem túl bölcsen --leírja: "a történelmi öt percben, amikor éppen Hitler visszaadta a magyaroknak azt, ami sose volt az övék."


[1] 2

Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől

Berniczky (arch)

BDK-gemkapocs | BDK-notesz | Manzárd Mű-hely | BDK-könyvek | Kárpátalja | Kárpátalja| Ungvár |  Ungvár  | piréz | pirézek | Piréz blog | limerik | limerikek | Transzferár

Irodalmi interakciók és projektek: Kárpáti limerikek | Pilinszky-projektum | Tompaszöglet (új Esterházy) | A Semmi apoteózisa | Egy önmagát mintázó torzó | Alkarpatraz | Balládium

Performansz | Válogatott halálaim | Balla D. Károly: 73 limerik - Széles az alagút - e-könyv | Oresztész és... / minimák / koan | Kecskerímek | Sírversek | Tsúszó Sándor | Egyek csoport