HONLAP   >>   Fórum   >>   Hírek cikkek
Ami megjelent

Név:

E-mail cím:




 [ikonok]  [url]  [kép]
Hozzászólás:

Listázás időrendben


 sg032005. máj. 20. 16:58 | Válasz | #19 
Az elmúlt évek állóháborús légköre után, amelyet a jogi bizonytalanság okozott, mostanában – bár a törvényi helyzet ugyanolyan tisztázatlan – egyre többször torkollik nyílt összecsapásba a jogvédő szervezetek és a szerzői jogot kijátszani szándékozók szembenállása. Az elmúlt héten alkalmunk volt részt venni egy sajtótájékoztatón, ahol az egyik jogvédő szervezet kvázi vérdíjat tűzött ki a moziban kamerázók fejére, százezer forintot ígérve a be(fel?)jelentőknek. Ugyanitt egy másik előadó szigorúbb bírósági ítéleteket szorgalmazott, mivel csak ezeket tartja elrettentő hatásúnak (kérdésünkre válaszolva egyértelműsítette, hogy letöltendő szabadságvesztésekre gondolt).

Mára a részinformációknak és hiányos törvényi szabályozásnak köszönhetően a helyzet egészen kaotikussá vált. Gombamód szaporodnak a különböző szerzői jogvédő – hivatalos megnevezéssel: közös jogkezelő – egyesületek, amelyek néha még egymással sem értenek szót. Sőt, megjelent az első olyan jogvédő szervezet is, amely a szerzői jogvédő szervezetek által támadottak jogait védi – természetesen csakis azokét, akiknél van mit védeni. A hatóságok az erősebb érdeklobbi mellé állnak, annak ellenére, hogy az elégtelen műszaki feltételeknek köszönhetően ők maguk is gyakran követik el azokat a jogsértéseket, amelyek ellen a jogvédők oldalán fellépnek. A netes társadalom pedig jellemző módon kétféleképpen reagál: a lánc végén álló, a törvényeket legkisebb mértékben áthágó felhasználók megrémülnek az általános offenzívától; az illegális másolatokban már-már életformaszerűen utazók viszont egyfajta félreértelmezett általános internetes szabadság-ábrándba lovalva magukat egyre dacosabbak lesznek.

Mindeközben a feketepiacokon a valóban bizonyíthatóan anyagi haszonszerzésért kalózkodók alig zavartatva egyaránt károsítják meg a szerzőket, a forgalmazókat és a vásárlókat is.



Kissé túlspilázva...
(Részlet a "Mondj nemet a kalózoknak!" című ASVA-kampány anyagából)

Fontosnak gondoltuk, hogy pontos tájékoztatással igyekezzünk támpontot adni ebben az egyre sűrűbben kavargó forgatagban. Ehhez elkerülhetetlen a jogi helyzet definiálása, erről, valamint a lehetséges megoldásokról szól cikksorozatunk első része. A folytatásban a mostanában legaktívabb jogvédő szervezet, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány (ASVA) igazgatójával, Kálmán Andrással beszélgetünk a témáról, és egy független netjogászt is a kérdések kereszttüzébe állítunk.

Amit szabad Jupiternek...

Az olvasónak, ha a szerzői jog útvesztőjében kíván eligazodni, érdemes a tájékozódást rögtön a hatályos magyar jogszabálynál, nevezetesen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvénynél kezdeni. Ez a törvény biztosítja a szerzőknek, alkotóknak, előadóknak a műveik forgalmazásából származó, amúgy senki által nem vitatott jogos igényét. Fontos megjegyezni, hogy a szerzői jogok nem egyrétegűek, a mű felhasználásának minden egyes módjához külön tartozik jogosultság – és persze jogdíj. Egy műalkotás „életciklusát” végignézve ez így is van rendjén: egy regényből például forgatókönyv készülhet és mozifilm, ezt a filmet levetítik a moziban, később kiadják videón és DVD-n, amely kölcsönözhető, majd megvásárolható lesz – és ez mind külön felhasználás, amelyből minden felhasználónak csak a maga szeletét kell jogdíjfizetéssel legalizálni. Ha nem így lenne, akkor az első láncszemnek, példánkban a megfilmesítőnek, vagy az utolsónak, a magánvásárlónak kéne a mű minden lehetséges felhasználásának jogdíját megfizetni, ami természetesen aránytalan és igazságtalan lenne. Ebből viszont az is következik, hogy az egy adott felhasználásért jogdíjat fizető kizárólag az adott felhasználás jogát szerzi meg, más típusú felhasználásét nem. Jogi nyelvezetről lefordítva: egy videokazetta megvásárlásával csak a magáncélú felhasználás, az otthoni vagy baráti társaságban történő megnézés jogát szerzem meg, a mű egyéb felhasználásának – például forgalmazásának, nyilvános vetítésének, átdolgozásának – jogait nem.

E szigorúnak tűnő szabályozás alól a szerzői jog több száz éves története során csupán egyetlen felhasználás számított kivételnek és élvezett jogdíjmentességet, az ún. szabad felhasználás, ezen belül is a magáncélú másolás – amennyiben ez jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a szerzők jogos érdekeit indokolatlanul nem csorbítja. Csakhogy a törvény nemzetközi elődeinek megalkotásakor még egészen mást jelentett a magáncélú másolás megengedése, mint ma. Akkor nem álltak rendelkezésre olyan technikai berendezések, amelyekkel a magáncélú másolás érzékelhető bevételkiesést okozott volna a szerzőknek, a magnó, a képmagnó, majd a CD- és a DVD-író megjelenésével viszont a kép alaposan megváltozott, és mára már teljesen egyértelmű, hogy az – itt már indokolt az idézőjel – „magáncélú” másolás igenis okoz kárt a szerzőknek, vagyis jogos érdekeik csorbulnak.

Jó megoldás nincs erre a helyzetre. Magyarországon jelenleg a rossz megoldások közül azt alkalmazzák, amelyet 1965-ben Németország talált ki, és hazánk az elsők között vett át ’82-ben: az üres hordozók árába beépített jogdíjat.
Az üres hordozók jogdíja

Az üres hordozók jogdíja

Ez nagyon sokak szemében szálka manapság, különösen, mióta a memóriakártyák esetében aránytalanul magas díjösszegeket állapított meg az Artisjus – kísérleti jelleggel, mint mondják. Ha magát az elvet nézzük, igazságosnak kell tekintenünk a jogdíjat (mármint a létét, nem feltétlenül a mértékét). Az előző bekezdésben taglalt bevételkiesésért valahogyan kárpótolni kell a szerzői művek előállítóit, ha továbbra is jogdíjmentesnek, legálisnak és „szabadnak” akarjuk tudni a magáncélú másolást. A „ha” fontos kitétel, mert például az Egyesült Államokban a rossz megoldások közül egy véleményem szerint rosszabbat választottak azzal, hogy bár nincs az üres hordozókon jogdíj, a magáncélú másolás, ideértve az internetes letöltést is, minden egyes esetben egyedileg engedély- és jogdíjköteles, ezek hiányában pedig bűncselekmény. Ez természetesen elméletben olyan szinten kriminalizálja a társadalom széles rétegeit, hogy az egyes esetek gyakorlati felkutatására és bizonyítására még az Egyesült Államoknak sincs kapacitása.

Tehát ha jogrendszerünk meg kívánja engedni a magáncélú másolást – persze nem kívánja, de jobbat nem tud tenni, mivel az ellenőrzéssel nem tud és nem akar foglalkozni –, akkor máshogyan kell kompenzálnia a szerzőket. Ennek eszköze ez a gyakorlatilag átalánydíjként beszedett jogdíj, amelyet tekinthetünk egyfajta hozzájárulásnak. Jobban járunk, ha annak tekintjük, mert így kevésbé fekszi meg a gyomrunkat, mintha adónak tekintenénk – technikailag ugyanis nem az. Ha úgy tetszik, ez a közösen, minden kazetta-, CD- vagy DVD-vásárló által összeadott díj az „ára” annak, hogy a magáncélra másolók vagy internetről letöltők ne legyenek bűnözőnek kikiálthatók.

A fentiekből már levezethető, hogy az a gyakran hallható kérdés, hogy a szerzői jog miért feltételezi eleve egy üres CD-t vásárlóról, hogy arra majd illegális tartalmat fog másolni, és miért bünteti meg a jogdíjjal már a feltételezett „bűn” elkövetése előtt, nem állja meg a helyét. Úgyszintén valóságtól elrugaszkodott az az óhaj, hogy amennyiben az üres hordozóra bizonyíthatóan nem jogsértő tartalom került, járjon vissza a hordozó árában kifizetett jogdíj összege. És nem azért elrugaszkodott, mert nem jogszerű, hanem azért, mert nem életszerű, nem kivitelezhető. Ez persze igazságtalan, mint ahogy e logika mentén a benzin árához csapott jövedéki adó olyan utakra fordítása is az, ahol mi magunk sosem járunk – de hát ezt hívjuk közteherviselésnek. Mondom, nincs jó megoldás.

Ha az elvet sikerült is megemésztenünk, a jogdíj mértéke azért még növelheti a magas vérnyomásos megbetegedésre való hajlamot. A legfurcsább talán az, hogy amíg egy CD-lemez esetében az Artisjus úgy számol, hogy arra egy zenei album anyaga fér el – a jogdíj összege darabonként 41 forint –, addig a memóriakártyák esetében már tömörített állományokkal számol, és így állapítja meg az akár ötezer forintos jogdíjat. CD-lemezre talán nem lehet tömörítve írni, akár 10 zenei albumot is úgy, hogy azt az asztali és hordozható készülékek széles köre lejátssza? Vannak tehát ellentmondások a jogdíjak összegében, mégis, legyen ez egy esetleges következő cikk témája – ha mondjuk elég kérdést kapunk lelkes fórumistáinktól –, addig pedig evezzünk még izgalmasabb vizekre, az internetes letöltések jogállására.
Jogellenes-e a letöltés?

Szabad-e letölt’ni?

Szabad – válaszoljuk húsvéti hangulatban. A magyarázatot a szerzői jogi törvényben leljük.

35. § (1) Magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik az építészeti műre, a műszaki létesítményre, a szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárra, valamint a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésére.

A fentiekből több dolog is világosan következik. Hogy szoftvert még magáncélra sem másolhatunk, leszámítva azt a szintén e törvényben rögzített – 59. § (2) bek. – lehetőséget, hogy jogos felhasználóként saját célra egy darab biztonsági másolatot azért elkészíthetünk. A másik következtetés pedig az, hogy mivel a zenék és filmek nem szerepelnek ebben a felsorolásban, ezek letöltése – amennyiben teljesül az a feltétel, hogy jövedelemszerzést még közvetve sem szolgálnak – jogszerű. Igen, még akkor is az, ha a forrása egyébként jogsértő, mint ahogy például egy fájlcserélő hálózat esetében mindenképpen az. Ez egyébként az Artisjus hivatalos jogi állásfoglalása is e kérdésben.

Itt lép be a képbe a tudatosság és a szemléletmód, amelyek sajnos távolról sem jogi kategóriák. Ugyanis a fentiekkel nem azt szeretnénk elérni, hogy ezentúl a letöltők ezt a kinyomtatott oldalt lobogtatva folytassák a tevékenységüket. Tudatosság szintjére kell emelni, hogy az interneten megosztott szerzői jogi oltalom alá eső tartalmak jogszerűtlenül vannak ott, nem helyes tehát támogatni ezeket a jogsértéseket azzal, hogy magunk is piacot biztosítunk nekik. Természetesen ne legyenek illúzióink, pontosan tudjuk, hogy mennyit nyom a latban a szemléletmód abban az esetben, ha valami ingyen letölthető a hálóról a jelenlegi DVD-árak mellett. De a lényeg mégis az, hogy ugyan etikailag nem állja meg a helyét, a magáncélú letöltés nem büntethető.

Még akkor sem, ha vannak, akik erről mást mondanak. Mert bizony vannak. Részlet egy rendőrségi kommünikéből:


Forrás: www.web.b-m.hu

Sajnos Magyarországon a rendőrségnek kifejezett hajlama van rá, hogy a jogszabályok értelmezésére ragadtassa magát, elfelejtve, hogy a szervezetnek nem értelmezési, csupán végrehajtási jogköre van – a jogértelmezés a bíróságok feladata. Ebből aztán a fenti téves állásfoglalások következnek, és mindazok az enyhébben vagy súlyosabban jogsértő eljárási gyakorlatok, amelyektől a különböző „szerzői jogi razziák” kapcsán hangos a honi háló.

A fenti gondolat amúgy megegyezik az ASVA álláspontjával. Igaz, ők gyakran egészítik ki nyilatkozataikat azzal, hogy nem az otthoni letöltők az elsődleges célpontjaik. De véleményem szerint ez lényegesen különbözik attól, mintha kimondanák, hogy pusztán a letöltés nem jogellenes, mivel így bizonytalanságban tartják a felhasználókat - amit talán annyira nem is bánnak. Hiszen e nyilatkozatok üzenete a következő: „Elkaphatnánk, de nem fogunk. Persze nem tudhatod, mikor gondoljuk meg magunkat.”

Azt mindenesetre érdekes lesz megfigyelni a jövőben, hogy a két, egymással e kérdésben ellentétes állásponton levő szerzői jogvédő csoport, az Artisjus és az ASVA hogyan fog dűlőre jutni egymással. Természetesen nem arról van szó, hogy az ASVA szeretne mindenkit lecsukni, mert ők rosszak, az Artisjus pedig nem, mert ők ennyire barátságosak, hanem komoly gazdasági érdekekről. Az üres hordozók árába beépített, az Artisjus kasszájába befolyó jogdíj létjogosultságát az adja, hogy ez teszi lehetővé, hogy az otthon, magáncélra filmeket, zenéket letöltő júzert ne kriminalizálja a jog. Ha az ASVA – a velük szerződésben álló ORFK-val karöltve – mégis fellépne ezen otthoni felhasználók ellen, akkor a hordozók árában fizetett jogdíj alapja dőlne meg, azt nem lehetne tovább beszedni. A 2004-es pénzügyi adatok még nem nyilvánosak az Artisjus honlapján, de 2003-ban a 12 milliárdos jogdíjbevétel ötöde, 2,4 milliárd forint származott az üres adathordozókból. Az összeg tavaly jelentősen növekedhetett, hiszen azóta indult be igazán a memóriakártyák piaca, amelyek után a 41, illetve 150 forintos CD- és DVD-jogdíjak helyett ezres nagyságrendű összeg csörgeti meg az Artisjus-kasszát.

Minden, ami tilos

A magáncélú másolás lehetőségét számos rendelkezés korlátozza, ezeket is ismernünk kell, ha nem akarjuk megsérteni a törvényt. Nem készíthetünk másolatot még magáncélra sem abban az esetben, ha a forgalmazó a hordozót olyan technikai védelemmel látta el, amelynek célja a másolás kizárása. A másolásvédelem ugyanis olyan műszaki intézkedésnek számít, amelynek megkerülését egyaránt tiltja a szerzői jogi törvény és a Büntető törvénykönyv (1978. évi IV. tv.):

329/B. § (1) Aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést haszonszerzés végett a) készít, előállít, b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja. (3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés kijátszását üzletszerűen követik el.

Márpedig aligha találunk a boltok polcain olyan DVD-filmet, amelyet nem láttak el ilyen védelemmel. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben nem arról van szó, hogy a kiadó vagy forgalmazó a másolásvédelem révén korlátozza a szabad másoláshoz való jogot – hiszen az törvénybe ütköző lenne –, mivel a magáncélú másolás nem fogyasztói jog, csupán egy megengedő kivétel a szerzői jog alól. Más szóval, ha technikailag nem tudom kivitelezni a magáncélú másolást – márpedig másolásvédelem esetén csak bűncselekmény árán tudnám –, akkor az nem követelhető senkin.

Szintén érdemes kiemelni a szerzői jogi törvény egy másik rendelkezését:

35. § (3) Nem minősül szabad felhasználásnak – függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e – ha a műről számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra mással készíttetnek másolatot.

Vagyis saját eszközeimmel saját célomra lemásolhatok bármit – kivéve szoftvert –, de más részére nem tehetem meg ugyanezt. Úgy gondolom, ezt az általánosan kevéssé ismert szabályozást sem árt észben tartani, még ha nincs is talán olyan számítógéppel és CD-íróval rendelkező személy Magyarországon, aki ne írt volna már másnak CD-lemezt – persze nem anyagi haszonszerzés céljából.

És természetesen nem maradhat ki a tiltott dolgok listájáról a jogvédett tartalmak interneten való megosztása vagy letöltésre felkínálása. Ez ugyanis már nyilvánossághoz való közvetítésnek számít, ami külön szerzői jogi kategória külön jogdíjfizetési kötelezettséggel, a mű egy legális példányának megvásárlásával pedig nem szerezhető meg ez a jog. Bár a törvény betűje szerint a szabad felhasználásba még beleférne a szűk baráti körben történő vetítés vagy kölcsönzés, egy DC-hub már bajosan tekinthető annak. Ugyanis azt az esetet, amikor a felhasználók a hozzáférés idejét és helyét egyénileg szabadon választhatják meg, illetve bárki teljesítheti a hozzáféréshez szükséges feltételeket – például fizetés vagy regisztráció útján – a bírói gyakorlat már nyilvánosságnak tekinti.

Szentesi Kálmán

 © NK2005. ápr. 15. 10:52 | Válasz | #18 
A győri Cinema City moziban filmkalózt fogott a mozi egyik jegyszedője. Az Átok című film március 28-i előadásán egy férfi a filmet digitális kamerával rögzítette. A jegyszedő észlelte az esetet és rögtön kihívta a rendőrséget, akik a filmkalózt tetten érték és adták rendőrkézre.

A rendőrség a kézikamerás kalóz ellen büntetőeljárást indított. Jelenleg folyik a rendőrségi vizsgálat a filmforgalmazóknak okozott anyagi kárt illetően. A Büntető Törvénykönyvbe ütköző, szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése esetén az elkövető a legsúlyosabb esetben akár 8 évig terjedő szabadságvesztéssel, enyhébb esetben pedig akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy komolyabb pénzbüntetéssel büntethető.

"Az ASVA instrukciói alapján a Cinema City vezetése üzemelési és biztonságtechnikai tréninget tartott a mozi dolgozói számára. A tréning hasznosnak bizonyult, hiszen az egyik jegyszedő rögtön le is fülelte az első filmkalózt, aki jogtalanul készített másolatot a szerzői védelmi jog alatt álló filmről" - nyilatkozta Kálmán András, az ASVA igazgatója.

A kalózfilmek jelentős része moziban kézikamerával felvett, rossz minőségű kópia. Az emberek nincsenek tisztában vele, hogy a filmek kézikamerával történő másolása bűncselekmény, ezért is jelentős a győri eset, ahol az országban először juttattak rendőrkézre kézikamerás kalózt.

 © NK2005. ápr. 15. 10:09 | Válasz | #17 
Bukott filmek kapnak többmilliós támogatást
Állami pénzek fölött dönt a közalapítvány
2005. április 15. 8:27


MNO
Hiányos pályázatot beadó filmrendezők kapták meg a 120 millió forintos maximális támogatást a Magyar Mozgókép Közalapítványtól. Emellett több tízmilliós dotációhoz jutottak bukott filmek is – derül ki abból a véletlenül kiküldött dokumentumból, amely a játékfilmgyártásra kiírt pályázat döntéseiről szól. A Fidesz szerint a korrupció árnyéka vetül közalapítvány működésére.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) egy olyan táblázatot küldött 1,7 milliárd forint április 7-i szétosztásának részleteiről a magyar.film.hu portálnak, amelyet nem szánt nyilvánosságra. A táblázatot két nappal később egy „publikus” változatra cserélték, addigra azonban az oldal fórumozói is felfigyeltek a visszavonatott lista tartalmára.

Az MMK támogatási listája több meglepő tételt tartalmaz, többek között azt, hogy a legnagyobb összeggel támogatottak fele hiányos pályázatra kapott 120 millió forintot. A pályázat A kategóriájában indított, előkészítés előtt álló filmjére például Szász János és Sándor Pál úgy kapta meg a támogatást, hogy nevük mellett az a megjegyezés állt: „az MMK-tól kért összeg költségvetése hiányzik”.

A dokumentum szerint a B pályázat filmjei közül már megbukott filmeket is támogattak. Ezek között szerepelnek olyan filmek is, amelyekre visszafizetendő nézettségi kölcsönt vettek fel. 15 millió forintot kapott Deák Krisztina A miskolci boniésklájdra, amit húszezren néztek meg a vállalt nyolcvanezer helyett. Koltai Róbert a Világszám!-ra húszmillió forintot kapott, pedig a film a beígért százezres nézőszámnak eddig a felét sem teljesítette. További támogatott, de nézetlen filmesek: Jancsó Miklós, akinek legutóbbi filmjét, a Mohácsi vészt 16 ezren nézték meg, Szilágyi Andorét, A rózsa énekeit 10 432-en, Szomjas Györgyét, a Vagabondot 11 ezren, ám most 120, 100 illetve 80 millió forintot kaptak új filmtervükre. Az A-listán, illetve a négy 120 millióval támogatott rendező közül csak Szabó István legutóbbi filmje, a Csodálatos Júlia ért el magas nézőszámot, amit 140 ezren láttak. A most 90 milliót kapott Török Ferenc nem teljesítette a vállalt 80 ezres határt második filmjével, a Szezonnal, de legalább ötvenezres nézőszámot hozott. Dobray György 40 milliót kapott a Viszkisre, legutóbbi filmjét, A Szerelem utolsó vérig című közönségfilmet csak 25 ezren látták. Miklauzic Bencének, akinek 10 millióval támogattak a Zöld Sárkány gyermekei tervét, első filmjét az Ébrenjárókat 6000-en nézték meg. A B-lista szerint a már bemutatottak közül sem a sikerfilmeket támogatták, kivétel az Állítsátok meg Terézanyut! című film. Groó Diána Csoda Krakkóban című filmjét például 5000-en látták eddig, mégis 15 milliót kapott utólag. A 30 millióval támogatott Pejó Róbert Dallas Pashamende című filmjét is csak ötezren látták eddig.

Az MMK március 15-ére kiírt döntését három héttel később hozta meg. Annak ellenére, hogy határidő után érkezett a pályázatra Miklauzic Bence forgatókönyve, a fiatal rendező – aki Grunwalsky Ferencnek, a kuratórium elnökének főiskolai tanársegéde – tízmillió forintot kapott új filmjének előkészítésére. A megkésett pályázatban szintén nem szerepelt költségvetés. Grunwalsky Ferenc az Indexnek elmondta: a végleges lista a kuratórium mai ülésén születik majd meg. Az internetes lap további kérdéseire kiderült, az ülés nem érinti majd a már megszavazott támogatásokat.

Kálomista Gábor szerint „röhejes”, hogy a közalapítvány adófizetők pénzéből bukott filmeket dotál. A producer szerint az MMK vezetése úgy tesz, mintha nem lépett volna érvénybe a filmtörvény, amely a pénzosztó rendszer átalakítására, a normatív támogatás bevezetésére kötelezte a közalapítványt. Úgy véli, hogy egy maroknyi ember a pénzelosztás segítségével a törvényt áthágva próbálja továbbra is meghatározni, kik készíthetnek filmet A és B kategóriában Magyarországon: azok, akik „alapból kapnak” és a „barátok”.

A Fidesz szerint korrupciógyanús az MMK működése

Botrányos. Ezzel az egy szóval jellemezhető a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmgyártásra kiírt pályázatának döntése. A nyilvánosságra került adatok alapján egyértelmű, hogy ez a testület alkalmatlanná vált arra a feladatra, hogy a magyar filmkészítésre szánt közpénzekről döntsön, hiszen a közalapítvány működésére a korrupció árnyéka vetül – olvasható a Fidesz közleményében.

Ezért a Fidesz az Állami Számvevőszékez fordul, hogy a szervezet haladéktalanul és teljes körűen vizsgálja meg a közalapítvány működését, gazdálkodását. Mivel a játékfilmgyártásra kiírt pályázatok elbírálása során felmerül a hűtlen kezelés gyanúja is, a Fidesz törvényességi vizsgálat lefolytatását kéri az ügyészségtől.

A magyar filmszakma működésének éppen az a Magyar Mozgókép Közalapítvány vált kerékkötőjévé, amelynek – a 2004-ben hatályba lépett filmtörvény szerint – a működés letéteményesének kellett volna lennie. Az eltelt egy év során bebizonyosodott – s erre a Fidesz több alkalommal is felhívta a figyelmet –, hogy a kormány nem tartja be a filmtörvényt. Nem csoda tehát, hogy ezek után olyan döntés született, amely méltatlan helyzetbe sodorja a magyar filmkészítőket, a magyar filmet és ezzel a magyar kultúrát is.

A filmszakma és nem utolsósorban a közönség érdekében a Fidesz a Magyar Mozgókép Közalapítvány jelenlegi támogatási gyakorlatának azonnali leállítását, és új támogatási rendszer kidolgozását kezdeményezi. Addig is, amíg ez a döntés megszületik, azt javasoljuk, hogy a magyar filmkészítésre szánt összegek sorsáról más, a közpénzekkel törvényes módon gazdálkodó testületek döntsenek.

– Végül, de nem utolsósorban a kulturális bizottság jövő heti ülésére a Fidesz állásfoglalás-tervezetet készít, és kezdeményezi, hogy a testület azt tűzze napirendjére – tartalmazza a dokumentum.


 © jaded2005. ápr. 12. 11:07 | Válasz | #16 
http://index.hu/tech/jog/cc0411/

Szinger András, a Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogásza viszont szkeptikus: szerinte nem szerencsés az angolszász jog elvein nyugvó szerződéscsomagokat máshol honosítani. "A kontinentális jog kicsit más" - mondta Szinger - "ez itt egy kicsit idegen." Szinger elmondta, hogy a Creative Commons az Artisjust is megkereste a szerződések honosításával kapcsolatban, de az iroda úgy döntött, nem vág profiljába a CC-vel való együttműködés. "Nagy fantáziát nem látok benne" - mondta Szinger. "Azt viszont látom, hogy sokan használják".

Nahát, nahát, milyen meglepő

 Sg032005. ápr. 11. 13:53 | Válasz | #15 
publicisztika - egotrip


Muraközy Balázs: Ingyenebéd

Jogok és díjak

Javaslom, hogy mostantól vezessenek be "vagyon- és életvédelmi jogdíjat" a késekre, motoros fűrészekre, harisnyákra és egyéb fegyvernek látszó tárgyakra (az almára is). Ezek a tárgyak ugyanis alkalmasak lehetnek fegyveres támadás vagy bankrablás végrehajtására. Az ilyen termékeket vásárlók egy része talán ebből a célból szerzi be ezeket a termékeket, másoknak csupán az eszükbe jut - amennyiben hoszszabb ideig tanulmányoznak egy harisnyát -, hogy a fejükre húzzák, és elinduljanak a legközelebbi bankfiók felé. Mivel az ilyen bűncselekmények által okozott kár egy része nem térül meg, helyes lenne, ha a potenciális áldozatok rendszeres kárpótlásban részesülnének (mert esetleg kirabolhatják őket). Ezért megalakítom a Potenciális Áldozatok Szövetségét (PÁSZ), amely a vagyon- és életvédelmi jogdíj összegét felosztja tagjai között.

A történet nyilván ismerős. A lemezkiadók a világ legtöbb országában elérték, hogy az eladott írható CD-kre, memóriakártyákra stb. ún. jogdíjat vessen ki az állam, amelyet ők feloszthatnak maguk között. A jogdíj ráadásul elég magas, egy írható audio CD-nél például 56 Ft, vagyis a CD árának nem elhanyagolható része. Ezeknek a jogdíjaknak a rendszerét most tervezik átalakítani, ezért érdemes végiggondolni, hogy mire is megy itt ki a játék.

Mélylélektani szempontból könnyű megérteni a lemezkiadókat. Bizonyára megviselte őket az, hogy forgalmuk visszaesett, mert az új technológiák lehetővé tették a lemezek olcsó másolását. A technikai fejlődés azonban már sok iparágat tett tönkre. Például a jól menő postakocsi-vállalkozások forgalma jelentősen lecsökkent, miután feltalálták a vasutat. A kiegyenesített kaszák iránti kereslet is súlyosan visszaesett egyrészt a szavazócédulák, másrészt a traktorok megjelenésével, ha már az érdekérvényesítésnél tartunk. Az ilyen módon hátrányba került iparágak képviselői gyakran nyúlnak a lobbizás eszközéhez, s megpróbálják elérni, hogy az állam hozzon különféle intézkedéseket, amelyek gazdasági túlélésüket segítik. Néha sikerül ilyen intézkedéseket kicsikarniuk, néha nem. Nyilvánvaló, hogy a lobbizások sikere nagyban függ attól, hogy mennyire jó érveket tudnak felsorakoztatni (meg még attól is, hogy mennyire befolyásos támogatókat találnak). A lemezkiadók szerencsések. Az ő érvük rend-kívül jól cseng a kapitalista világban: a tulajdon szentségére hivatkoznak ugyanis.

Erre az érvre azonban a bevezetőben említett PÁSZ is hivatkozhatna. Csak a PÁSZ-t senki nem venné komolyan.

A CD-k esetében teljesen világos, hogy a vevők nagy része másol rájuk jogvédett tartalmat. Az ezzel kapcsolatos szabályokat gyakorlatilag nem lehet betartatni. Az összes jogsértés felderítése túlságosan költséges. A magas költség indokolhatja, hogy "jogsértési általányt" kelljen fizetni. Ez a megoldás nem teljesen igazságos, de gazdaságos módja a jogszabályok betartatásának. Felmerül azonban a kérdés: jó-e az a szabályozás, ami ilyen nyilvánvalóan nem betartatható? Nem ütközik-e ez például az ártatlanság vélelmével? Hogy is van az, hogy ugyan fizetek érte, mintegy előre lerovom a büntetést, de elvileg még mindig nincs jogom átvenni egy műsoros CD-t? Miért kell ezeket a tulajdonjogokat ilyen megalkuvás árán is védeni?

A tulajdonjog mesterséges konstrukció. Szigorú védelme általában könnyen megindokolható közgazdasági szempontból. Tegyük fel, hogy vásárolhatok egy gépet, amellyel rendkívül hatékonyan lehet fegyvernek látszó tárgyakat gyártani. Ezt a gépet csak akkor fogom megvásárolni, ha nincs túl nagy valószínűsége annak, hogy megjelenik egy szekrény formájú fiatalember, és távozik vele. Ellenkező esetben ejtem az üzle-tet, és a társadalom számára előnyös befektetés nem valósul meg. Hasonló a helyzet a szellemi tulajdonjogokkal is: egy gyógyszergyár nem lesz eléggé ösztönözve arra, hogy kifejlesszen egy új gyógyszert, ha miután kifejlesztette, bárki más is gyárthatja ugyanazt a terméket. Itt azonban megjelenik egy másik szempont is: a társadalom számára előnyös, ha az adott termék piacán verseny alakul ki. Ezt a két hatást egyensúlyozza ki a szabadalmi rendszer: az adott gyógyszert egy ideig csak a kifejlesztője gyárthatja (ami biztosítja a megtérülést), utána viszont bárki, és így a verseny leszorítja az árakat. A gazdasági hatékonyság tehát felülírhatja a "tulajdon abszolút szentségét". Mérlegelni kell a betartatás hasznait és költségeit is.

A jogdíj haszna elvileg az, hogy növeli a lemezkiadók és előadók ösztönzőit, és így több album készül el (különben a társadalmilag ideálisnál kevesebb jelenne meg). A pontos hatás persze függ attól, hogy a beérkező pénzt hogyan osztják el. Jelenleg ezt az határozza meg, hogy ki hány lemezt adott el. Nyilvánvaló azonban, hogy nem azokat érinti a legsúlyosabban az illegális másolás, akik a legtöbb lemezt adták el. Azon előadók, együttesek, lemezcégek számára a legrosszabb ez, akiknek kisebb a közönsége, s e közönség is könnyen jut internethez, tudja kezelni stb. Ez a rendszer a slágerlistákat vezető, "populárisabb" együtteseket támogatja, minél fogva is több ilyen lemez fog készülni. Vagyis - politikai gazdaságtani értelemben - ez egy transzfer a középosztálytól a populárisabb zenéket kedvelők felé. A pénz ilyen elosztása nem igazságos és nem is hatékony. Nehéz viszont értelmes alternatívát találni.

Nézzük meg azonban, hogy mik ennek az intézménynek a költségei! A tulajdonjog ilyen védelme növeli a lemezkiadók piaci erejét. Így túl magas árakat állapíthatnak meg, s ez bizony káros a társadalomnak. A tulajdonjogok görcsös védelme bebetonozza a lemezgyárak pozícióit, és így azok nem lesznek eléggé motiválva arra, hogy újabb, a technika jelen állásának megfelelő üzleti modelleket vezessenek be. Ehelyett arra fordítják erőforrásaikat, hogy fenntartsák járadékaikat - például különféle döntéshozókkal barátkoznak, és ez nem olcsó multaság. Ez a tevékenységük természetesen társadalmi szempontból erőforrás-pazarlást jelent.

A jogdíjak másik költsége a világhálóval kapcsolatos. Magyarországon a szélessávú internet és egyáltalán a számítástechnikai eszközök elterjedtsége igen alacsony. A szélessávú internet elterjedésének egyik alapvető mozgatórugója az illegális zene- és filmletöltés, bármennyire rosszul hangzik is ez. Az adathordozókra kivetett jogdíj drágábbá teszi a zenék letöltését, és így csökkenti a szélessávú internet iránti keresletet. Miközben az állam különféle intézkedésekkel és jelentős összegekkel támogatja a szélessáv elterjedését, a lemezkiadók rendszeresen igen kellemes összegeket vághatnak zsebre.

Miért vannak jogdíjak mégis olyan sok országban? Az egyik fő magyarázat az, hogy a különféle államoknak mindenféle nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelniük. Azok az országok, amelyekben nagyobb lemezkiadók működnek (rövid felsorolás következik: Egyesült Államok), politikai súlyuknál fogva ki tudják kényszeríteni a tulajdonjogok védelmét. Az e mögött meghúzódó ideológia a szellemi tulajdonjogok védelme. Magyarországnak persze nem kell dacolnia ezzel a nyomással. A rendszer átalakításakor viszont tisztában kell lennie azzal, hogy a jogdíj alapvetően egy jó érdekérvényesítő erővel bíró iparág járadéka, és nem több annál.

Muraközy Balázs

 © NK2005. ápr. 07. 12:19 | Válasz | #14 
Másolt szoftverek, filmek és zenék szerepeltek a piacon kínált áruk között.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai a múlt héten újabb akciót hajtottak végre öt személy ellen, akik az érdi használtcikk-piacon illegálisan árultak filmeket és szoftvereket. A rendőrség szerzői jogok megsértése bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt folytat büntető eljárást ellenük. Az akcióban közreműködött a rendőrséggel viszonyát egyre szorosabbra fűző ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány) több szakértője.

A piacon tetten ért öt embernél általuk árusított hamis DVD- és CD-lemezeket, valamint magnókazettákat foglaltak le – DVD-ből 1600, CD-ből 840, kazettából pedig 400 darabot. A gyanúsítottak lakásán lefolytatott házkutatások során további bizonyítékokat – több számítógépet, DVD- és CD-írót – találtak a rendőrök. Azt még vizsgálják, hogy mely jogtulajdonosokat érhetett vagyoni kár, és az mekkora összegre rúg.

 © admin2005. ápr. 01. 21:37 | Válasz | #13 
High-tech a bûnüldözésben: Internetrendõrök 400 MHz-en

Nem mondhatni, hogy a november végi nagy fogás után a hazai warez világ a Miskolci Rendőrkapitányság Gazdaságvédelmi Alosztályának nevét hallva remegni kezd a félelemtől. A borsodi nyomozók Miskolcon és Budapesten, filmbe illően, egy időben foglaltak le illegális tartalmakat árusító szervereket. A legszerényebb becslések szerint is 250 millió forintot ér a 3500 DVD-nyi jogdíjmentesített film, zene, játék- és egyéb program. Igaz, a fájlcserélőkkel, valamint az ftp szerverekből élők a rendszeren ütött 15 terabyte-os lyukat napokon belül elfedték.

"Basszameg!" - ennyi volt az egyik szervert üzemeltető férfi reakciója november 24-én, amikor a szerverhelyet bérbe adótól mobilon megtudta: a rendőrség éppen most vitte el a szerverét. A kihallgatáson aztán nem javított (igaz, nem is rontott) az illető helyzetén, hogy mindenre megesküdött - főként, hogy a rendőrök a jogszabályokat idézve az akár nyolcévnyi szabadságvesztés lehetőségét is megemlítették -: mostantól soha többé nem foglalkozik ilyesmivel. A szerverlefoglalás miatt hoppon maradt előfizetői mindezek ellenére a következő napon egy technikai problémákról és azok gyors kijavításáról szóló netes üzenetet találhattak a megfelelő helyen. A férfi jelenleg egy jó nevű ügyvéddel a háta mögött szabadlábon védekezve várja a fejleményeket.

Balra, a folyosó végén

A Fábián kapu 4. szám alatt álló ötemeletes, színben leginkább a pisztáciafagyira hajazó rendőrkapitányság amolyan lakótelep széli késő szocreál stílusú irodaház. Az ablakok legalább modernek, néhány éve cserélhették őket. A bejárat előtti dupla lábtörlőrács voltaképpen egy nagy lefedett lyuk a széles lépcsősor tetejét az ajtóval összekötő, lábteniszpályányi placc közepén. A felette lévő eresz csatornái három méterre a földtől véget érnek. A gazdaságvédelmi alosztály irodái a földszinten, balra, az anarchista továbbképző tanfolyamra agitáló felhívással és rendőröket mocskoló feliratokkal ékesített vécé-vel szemben (és azon is túl), a folyosó végén találhatók. Wágner Zoltán őrnagy irodája az utolsó. Az alosztályvezető - ahogyan pontosan tucatnyi embere - mással is osztozik az apró szobán. A saját és a titkárnője íróasztalát egymáshoz tolva így csak annyira széles ez a helyiség, hogy a székek szinte a falat súrolják (amit a mintázat alapján talán a nyolcvanas években tapétáztak utoljára). Az őrnagy P4-es számítógépéhez az alosztály egyetlen, 17 colos monitora csatlakozik. Megléte kizárólag egy önkormányzati alapítványnak köszönhető. A többiek, a 25-35 év közötti gazdaságvédelmisek viszont 400 MHz-es processzorral és 64 megás memóriával felszerelt muzeális P2-kkel szolgálnak és védenek, akár a világhálón is. Illetve ott mégsem, mert egyetlenegy sincs hálózatra kötve - a rendőrkapitányság épületében lévő két vonalból nekik egy sem jutott. A rendszergazdák arra viszont kínosan ügyeltek, hogy az operációs rendszereket úgy telepítsék, hogy a gépekkel játszani semmiképpen ne lehessen.

Gyors fejszámolás után megállapítható: másfél-kétmillió forintból informatikailag tisztességesen fel lehetne szerelni az alosztályt, ami azért ehhez a típusú munkához nem ártana. Ám az őrnagy hiába kérne feletteseitől bármit, a kapitányságon ennél lényegesen fontosabbnak tartott dolgokra sem futja. Ha pedig nem lehet mindenkinek mindent, akkor az egyes alosztályoknak is jobb, ha senki nem kap semmit. Nem is panaszkodnak, mert hiába gyorsítaná őket a modernebb felszerelés, ha ennyi van, ezzel kell eredményt produkálni. Wágnerből aztán csak kibukik, hogy amikor Hollandiában járt, látta: egészen más dimenzióban is lehet ezt a munkát végezni.

A gazdaságvédelmi alosztályhoz elsősorban a csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés stb. ügyek kivizsgálása tartozik. Saját bevallásuk szerint az internetes cécó a munkájuk 5-7 százalékát teszi ki, ami havi átlagban 3-5 ügy. A szokásoknak megfelelően egy-egy ilyen ügyre legfeljebb három ember áll rá; a munka adatgyűjtésből, nyomozásból, esetenként házkutatásból és lefoglalásból áll. A hálón többnyire kis halak akadnak fenn, a november végi nagy fogás különös kivételnek számít.

Egy névtelen bejelentésnek köszönhetően dőlt be az egész illegális hálózat, ráadásul olyan sebesen, hogy bár az ügyben eljáró rendőrök csak hétfőn kapták meg a városi szintű nyomozás jogkörét, csütörtökön már Budapesten foglalták le a szervereket. Kiderült ugyanis, hogy az előzetes bejelentésnek megfelelően a Miskolci Egyetem szerverszobájában található számítógép csupán kapu egy teljes hálózathoz, s az általa így fantomizált kiszolgálóegységek valójában a fővárosban találhatók.

Az információgyűjtés fortélyairól a csoport többi tagjához hasonlóan Szakácsi Attila százados is alig valamit hajlandó elárulni. Általánosságokat lehet csak kiszedni belőle, például hogy az elsődlegesen beérkező információk alapján Wágnernek három napja van eldönteni, megkezdődjön-e a nyomozás, vagy sem. Az őrnagy eddig mindig jól mérlegelt, mert az elrendelt nyomozások még sosem futottak lyukra. Ez sem kevés, hiszen a lefoglalt winchestereket és szervereket igazságügyi szakértők árazzák be, ami esetenként akár egymillió forintjába is kerülhet a rendőrségnek. Halvány mosoly és hallgatás a reakció, amikor szóba kerül: valóban beépülnek-e a nyomozás során az adott rendszerbe, illetve hogy ha internetjük sincs, akkor tényleg az újságok apróhirdetéseit bogarászva találnak-e új zsákmányra. Az őrnagy annyit jegyez meg: nem cáfolja, rendszeresen "bejelentést tesz" náluk az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány), a Mahasz, és néha az Artisjus is, de többbször kaptak olyan névtelen bejelentést, ami elég volt az induláshoz.

A hazai jogszabályok szerint a letöltés és az egy-két példányos biztonsági másolat készítése (kivéve a szoftverekét) nem büntetendő cselekedet; a feltöltés és az áruba bocsátott másolat viszont igen. Ennek megfelelően a rendőrség elsősorban a fizetős ftp szerverekre és a kalóz CD-, DVD-korongokat árusítókra fokuszál. Azt persze az összes nyomozó hangoztatja: minden tudomására jutott esetben kötelessége eljárni.

A Victor Hugo utcai fiúk

"Hol a szerver? Ki üzemelteti? Hová folyik a pénz (mi a számlaszámhoz tartozó bank, illetve melyik szolgáltatóhoz fut be az emelt díjas telefonszám)? Ennyit kell csak megtudni, aztán egyszerűen ki kell kérni a szerződéseket, és lehet menni a címre begyűjteni" - avat be Bodnár Gábor főhadnagy. Széttárja azonban a kezét, amikor felhozzuk: ha ilyen egyszerű az egész, akkor hogyan lehet, hogy az övékhez hasonló nagy fogás még nem volt az országban.

Rebesgetik, hogy a miskolciak akciója után a XIII. kerületben is elkezdődött néhány nyomozás. Nem véletlenül itt, hiszen az informatikai hálózatok dolgában kicsivel jobban tájékozottak mind tudják: a Victor Hugo utca a főváros és az ország egyik nagy warez paradicsoma. De komoly lelőhelyeket találhatnának az összes egyetemi hálózati központok közelében is. Egy jó nevű informatikai cég budapesti rendszermérnöke szerint kb. 10-12 olyan hely van a fővárosban, ahol nagy kapacitású szervereket ideig-óráig észrevétlenül lehet működtetni. Szerinte ha a rendőrség ezeket a helyeket figyelné, rövid időn belül komoly csapást mérhetne az illegális tartalmakból élők üzletágára. Nemcsak a lefoglalások miatt, hanem azért is, mert aztán már nem lenne hová becsempészni az új szervereket.

Jelenleg a legjobban futó fizetős ftp szerverekkel akár havi 4-500 ezer forintot is keres az üzemeltető, s ezért csupán annyit kell tennie, hogy ha a szerverére csatlakozni kívánó már utalta a 400-2000 forintig terjedő heti-havi letöltési díjat, küldjön egy jelszót a hozzáféréshez. A kiadása ezen felül csak annyi, hogy havi 35 ezer forintért bérli a szervert, amit forgalomképes tartalommal (leginkább friss filmek, DVD-k, zenei albumok, programok) fel kell tölteni és frissíteni. Szekeres százados is úgy látja, ha felsőbb szintű akarat volna az ügyben, akár két hónap alatt kitakarítható lenne a hazai kibertérből az illegális tartalmú szerverek nagy része. Ehhez persze kellene egy olyan csoport, amely csak az illegális szerverekre specializálja magát; erre viszont jelenleg nem lát esélyt.

A november végi akcióban lefoglalt ftp szerverek illegális anyagát egyes sajtóorgánumok az ősforrás lebukásaként aposztrofálták. A nemzetközi szinten is kétségtelenül jelentősnek számító 15 terabyte-os fogás azonban egyáltalán nem rendítette meg a folyamatosan bővülő hálózatot. Bizonyítja ezt a sok ftp szerver zavartalan működése és a számtalan fájlcserélő program népszerűsége is.

A talán legnépszerűbb, itthon is használatos fájlcserélő, a Direct Connent (DC++) egy-egy csatornája például több száz terabyte-nyi, a felhasználók egymástól letölthetővé tett adatbázisaival működik nonstop üzemmódban. A Matrix nevű szerveren január 20-án délután 5497 felhasználó 330 terabyte-nyi adatot osztott meg, a KOLI 4333 felhasználója 245-öt. A nemzetközi helyzetet jól szemlélteti, hogy ugyanezzel a programmal ugyanekkor a román Nemezisen 7444-en több mint 520 terabye-tot, az olasz Caoticson pedig 4865-en több mint 200 terabyte-ot "dobtak össze". A DC++ mellett hasonló adatokat produkál a WinMx, az AfterNapster, a Blubster, az eDonkey2000, a Morpheus Grokster, az emule, a Kazaa és a SoulSeek is - hogy csak a legismertebbekről essék szó. Ráadásul ezek a fájlcserélők ingyenesek, és az egymástól töltött tartalmak mások számára lényegében láthatatlanok. Ám minthogy e programok alapelve, hogy a letöltéshez saját gépről megosztott, általában több gigabyte-nyi tartalmat kell hozzáférhetővé tenni, jogilag minden fájlcserélő alatt vékonnyá válik a jég.

Ám mielőtt az érintettek önmegsemmisítő gombot szerelnének a gépükbe, vagy minden csengetésre nullával/egyessel írnák tele a winchesterüket, nem árt felidézni a minap az mtv-nek nyilatkozó Pilvein Pétert (ORFK Nemzeti Nyomozóiroda Elemző, Értékelő és Internet-figyelő Osztály): "Ha nem derül ki, akkor nem bűn. Baj akkor van, ha kiderül."

Szabó M. István

 Sg032005. ápr. 01. 08:40 | Válasz | #12 
Újabb illegális fájlcserélő hálózatot leplezett le a rendőrség, ezúttal Miskolcon. Az elkövetők ellen szerzői és kapcsolódó jogok megsértésének bűncselekménye miatt folyik eljárás.
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerosének!Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változatNyomtatható változat
hirdetés

A miskolci rendőrség lefoglalta a magyarországi felhasználók körében legnépszerűbb fájlcserélő hálózat, a DC ++ egyik szerverét (hubját), jelentette be tegnap a helyi rendőrkapitányság illetékese. Az akció során, amire a múlt héten került sor, a szerver üzemeltetőjének gépe mellett az egyik felhasználó számítógépét is elkobozták.

Sütő János, a miskolci rendőrkapitányság vezetőhelyettese az MTI-nek elmondta, hogy a Miskolci Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának munkatársai által lefoglalt hub üzemeltetője a működtetés mellett maga is szerzői jogilag védett filmeket és zenei hangfelvételeket tett hozzáférhetővé.
Sokan voltak kevesen

A fájlcserélő hubot forgalmasabb időpontokban százötvenöt felhasználó vette igénybe, az előzetes szakértői vizsgálat megállapította, hogy a számítógépen regisztrált adatok szerint a hub segítségével megosztott jogsértő tartalmak mennyisége - az aktuális forgalomtól függően - 1,5 és 7,5 terabyte között volt, ami 200-1000 darab DVD lemez összkapacitásának felel meg - mondta Sütő János.

A rendőrség a számítógépeken kívül számos kalóz CD-t és szerzői jogot sértő tartalmat hordozó merevlemezt is lefoglalt, emellett olyan új magyar filmekre is rábukkantak, amelyek DVD-n még meg sem jelentek.

Az ASVA jelent fel
A rendőrségi eljárás során több felhasználó adatait is megtalálták, akik az informatikai rendszer további, még működő hubjaihoz csatlakoztak. A miskolci ügyben szerzői és kapcsolódó jogok megsértésének bűncselekménye miatt folyik eljárás az elkövetők ellen.

Korábban, március közepén a rendőrség egy összehangolt akció keretében egyszerre négy helyszínen csapott le a fájlcserélőkre - akkor az egyik elkövetőnél egy ötezer gigabájt tárkapacitású szervert és egy ezer gigabájtos személyi számítógépet, másutt pedig egy levelezőszervert és egy nagy kapacitású proxiszervert foglalt le a rendőrség. Az akció eredményeképp, ami az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány feljelentése nyomán indult el, megbénult a DC++ hálózat egyik legfontosabb szervere, a Mátrix hub.

 © NK2005. márc. 31. 12:06 | Válasz | #11 
A cikkből számomra világosan kiderül az amit eddig is sejtettünk azaz hogy a 2 nagy jogvédő szervezet homlokegyenest ellentmond egymásnak (Artisjus-ASVA)


Akció az illegális DVD-k ellen: Interjú az ASVA igazgatójával

Szerző: morn
Publikálás dátuma: 2005.03.30 19:32


Országos sajtószenzációt okozott a napokban a legnagyobb magyar fájlcserélő szerver, a Mátrix HUB kikapcsolása. A rendőrségi akció hátterében az ASVA áll, amely most országos kampányt kezd az illegális DVD-másolás ellen. A jogvédő szervezet igazgatóját egy szombathelyi rendőrségi látogatás során sikerült megkérdeznünk az otthon tartható másolt DVD-k számáról, a DC++ programról és sok másról. Bizony, könnyen elképzelhető, hogy magánemberek is horogra akadnak a közeljövőben.



Kálmán András, az ASVA igazgatója
Alig egy hete internetes körökben nagy port vert fel az a hír, miszerint a rendőrség összehangolt akció keretében lefoglalta az egyik legnagyobb hazai fájlcserélő szervert, a Mátrix HUB-ot. Az akció az ASVA (Audióvizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány) feljelentése alapján indult meg, és úgy tűnik, nemcsak az üzemeltetőket, hanem a rendszer ügyfeleit, felhasználóit is magával sodorhatja.

A jogvédő szervezet új kampánya szerdán indult, éppen Szombathelyen. Itt tartottak előadásokat a helyi rendőrség munkatársainak, s ez adott alkalmat lapunknak is, hogy interjút készítsünk Kálmán Andrással, a szervezet igazgatójával.

Miről volt szó ezeken az előadásokon?

Információcsere történt. Van némi rálátásunk arra, hogy az audiovizuális termékekkel való visszaélés, kalózkodás hogyan zajlik, és tulajdonképpen arról győződünk most meg, hogy itt is ugyanúgy látják-e, mint mi. Emellett eszmét cserélünk arról, hogy jogi, illetve kriminalisztikai szempontból hogy állunk, és milyen újdonságokra kell felkészülni.

Milyen kapcsolatban áll az ASVA jelenleg a rendőrséggel? Van-e valamilyen szerződés, megállapodás önök között?

Igen, együttműködési szerződésünk van a rendőrséggel 2002 óta, amit éppen most újítottunk meg. Ennek következtében, ami információ a tudomásunkra jut a nemzetközi szakmai kapcsolataink révén, azt a rendőrségnek átadjuk, továbbképzéseket tartunk, és információkat is szolgáltatunk egészen konkrét ügyekhez.

Van-e ennek a megállapodásnak bármilyen pénzügyi vonzata? Gondolok itt például célprémiumra a felderített ügyek után.

Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, bár szívesen megtennénk. Azon gondolkodunk, hogy hogyan tudunk afelé lobbizni, ha nem is pénzzel, de a befolyásunkkal és a vészharangok kongatásával, hogy a rendőrség informatikai felkészültsége érjen el egy magasabb szintet. Ebben próbálunk segíteni.

Tudtommal magánszemély nem követ el bűncselekményt azzal, ha másolt DVD filmet tart otthon.

Ez nem ilyen egyszerű kérdés. Függhet attól is, például hogy az illető tudta, vagy nem tudta, hogy illegálisan másolt filmeket néz.

Ezt azért eléggé nehéz egy eljárás során bizonyítani.

Ha mondjuk egy szakemberről van szó, és egy nagy számban tart otthon ilyesmit, akkor egyértelmű, hogy vagyoni hátrányt okozott.

Tehát vannak bizonyos esetek, amikor büntethető a magánszemély is, ha például otthon tart egy 200 DVD-ből álló másolt gyűjteményt?

Igen. A mai beszélgetésen éppen ez a téma volt a kérdés. Hogy tudniillik van-e már precedens arra, hogy maga a számszerűség meghatározza a büntethetőséget. És azt kell mondanom, hogy bár Magyarországon a bírói gyakorlat alapján még nincs ilyen precedens, az Európai Unión belül már van, s mi szeretnénk, ha ezek nálunk is meghonosodnának. Itt nemcsak a jogról van azért szó, hanem a józan észről is. Tehát ha valaki egész életében másolgat, és több ezres lemezgyűjteménye van, amiről mindenki tudja, ő maga is, hogy ezt nem vette meg, és nem legális forrásból szerezte, akkor ez a józan ész szabálya szerint nincs rendben, ugye.

Nincs, valóban. Készülnek-e magánszemélyek ellen is akcióra, vagy jelenleg elsősorban az üzletszerűen másolók ellen irányul tevékenységük?

A fő irányunk természetesen nem azok ellen van, akik otthon letöltenek vagy másolnak, hanem azok ellen, akik mások filmszeretetét kihasználva ebből üzletet csinálnak, és ezzel nagymértékű vagyoni hátrányt okoznak. Most azonban van egy olyan ügy, ami felett nem tudunk szemet hunyni: Magyarország legnagyobb fájlcserélő hálózatán, a DC++ Mátrix HUB-ján igenis filmeket cseréltek, ez nem egy sima letöltés, hanem az illető fel is ajánlja a saját fájljait arra, hogy más töltse. Ez pedig sajnos büntetőügy.

A Mátrixról megszerzett szerveradatok alapján elképzelhető-e, hogy azon magánszemélyek ellen, akik felhasználói voltak ennek a HUB-nak és megosztottak fájlokat, azok ellen IP cím alapján, vagy bármilyen más adat alapján eljárásokat indítanak?

Erre azt tudom válaszolni: Nem ez a főirány, de most elképzelhető. Persze csak akkor, ha valóban elég információ van, ha tudjuk, hogy ez ott nagy mennyiségben történt, és alá tudjuk az igazunkat támasztani.

Megszerezhetőek teljes bizonyossággal ezek az adatok?

Ezek az adatok megszerezhetőek. Abban az esetben, ha csak részben szerezhetők meg, akkor eljárás nem fog elindulni. Hozzáteszem, hogy ezt már nem mi generáljuk, tehát az ASVA kezéből ez az ügy kikerült, és a rendőrség vette át innen a nyomozást. Igazságügyi szakértők, információtechnológusok dolgoznak az ügyön, és ők fogják ezt eldönteni majd. Nem ez a fő irány tehát, de nem lehet afölött szemet hunyni, hogy emberek ezeket a fájlcserélő programokat, amik nem erre vannak - mert ezek nagyon jó dolgok, és az internet filozófiájába is beleférnek -, arra használják, hogy illegális, a szerzői jog által védett termékeket forgalmazzanak egymás között.


 Norba2005. márc. 24. 14:45 | Válasz | #10 
Lefoglalták a legnagyobb magyar kalózszervert
írta: Bodnár Ádám , idő: 13:21

[HWSW] A Budapesti Rendőrfőkapitányság munkatársai a múlt héten akciót hajtottak végre egy személy ellen, aki az interneten keresztül illegálisan árult filmeket és szoftvereket -- adta hírül az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány). A rendőrség lefoglalta egy szervergépét, amely 30 darab merevlemezt tartalmazott, együttes kapacitásuk elérte a 4,4 terabájtot. Az elkövető személy számítógépén pedig további 1,2 terabájt adatot, elsősorban szerzői jogvédelem alatt álló filmeket találtak. A lefoglalások hatására a hazai fájlcsere egyik fellegvára, a Matrix DC-hub is megbénult.
hirdetés



Illegálisan értékesített szoftvereket, filmeket

A szervert üzemeltető tettes szerzői jogvédelem alatt álló filmeket, szoftvereket, valamint zenei felvételeket kínált letöltésre -- állítja a Budapesti Rendőrfőkapitányságra hivatkozva az ASVA. A regisztráció egyszerűen működött, a megadott e-mail címen érdeklődő kapott egy jelszót, mellyel megnézhette, hogy a rendelkezésre álló filmek, szoftverek, zenék közül mit szeretne letölteni, majd a megadott bankszámlaszámra elküldte a fenti összeget. Az átutalás után megkapta a letöltésre alkalmas jelszót, és már le is tölthette a kívánt fájlokat.

Információink szerint a szerveren több mint 250 film, több mint 100 teljes DVD, filmsorozatok epizódjai, valamint játékszoftverek és zenék voltak találhatók. Úgy tudjuk, az adatokat tároló kiszolgáló valójában nem is Budapesten, hanem egy vidéki egyetemvásorban volt elhelyezve.

A rendszert üzemeltető személy bankszámlakivonatának tanúsága szerint néhány hét leforgása alatt több százan rendeltek szoftvereket, filmeket összeget, így az elkövető 1,5 millió forintot keresett az illegális tevékenységgel. További szakértői vizsgálat folyik annak megállapítására, hogy a fájlcserélő rendszer mekkora vagyoni hátrányt okozott a filmforgalmazóknak.

"Az esetnek lesz folytatása"

Számítástechnikai szakértők és az ASVA munkatársainak segítségével kiderült, hogy a letöltésre kínált adatokat tartalmazó szervergép és a hozzá tartozó számítógépek hol találhatók, valamint felfedték a gépeket üzembe helyező és a banki átutalásokat fogadó személy kilétét is. Ezt követően a rendőrség munkatársai négy helyszínen összehangolt és megtervezett akciót hajtottak végre, mely eredményeképpen elfogták a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt, valamint lefoglalták az illegális tevékenységre használt számítástechnikai eszközöket.

"Ma már az internet, és elsősorban a fájlcserélő rendszerek jelentik a filmkalózkodás gócpontjait" -- mondta az esettel kapcsolatban Kálmán András, az ASVA igazgatója. "Nagyon örülünk, hogy a rendőrség munkatársaival együttesen ilyen sikeres akciót hajtottunk végre. Talán a rendőrség folyamatos jelenlétével végre tudatosul az emberekben, főként a fájlcsere programokat használókban, hogy az illegális filmletöltés- és másolás bűncselekmény, melynek jogi következményei vannak. Meggyőződésem, hogy ennek az esetnek lesz folytatása."

Úgy tudjuk, a rendőrség továbbnyomoz az ügyben és a közeljövőben újabb bejelentések várhatók az esettel kapcsolatban. Az sem kizárt, hogy a rendőrség azokhoz is bekopogtat, akik a szóban forgó szerverről fizetség fejében jogvédett anyagokat töltöttek le. Kálmán András lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a fiatalember a legrosszabb esetben akár 8 év börtönbüntetésre is számíthat, azonban az eddigi tapasztalatok szerint a bíróság rendszerint pénzbüntetésre ítélte az ilyen jellegű cselekmények elkövetőit.

 Norba2005. márc. 24. 14:45 | Válasz | #9 
Reszkethetnek a magyar fájlcserélők

A rendőrség lefoglalta az egyik legnagyobb magyar kalózszervert, egy szerzői jogokat védő szervezet pedig igyekszik mindent megtenni, hogy a felhasználók se érezhessék magukat biztonságban. Magyarország legnagyobb fájlcserélő hálózata, a Mátrix hub megbénult.

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat
hirdetés

A rendőrség nagyszabású akciót hajtott végre olyan magánszemélyek ellen, akik törvényt sértő módon értékesítették filmek és szoftverek másolatát. Az elkövetőnél lefoglaltak egy ötezer gigabájt tárkapacitású szervert és egy ezer gigabájtos személyi számítógépet. Ezen kívül lefoglaltak egy levelezőszervert is, amit információnk szerint egy nagy internetszolgáltató rendszergazdája üzemeltetett, valamint egy hatalmas kapacitású proxy szervert, amelynek a tartalmát még szakértők vizsgálják. A lefoglalások hatására megbénult a DC fájlcserélő hálózat egyik alappillére, Mátrix hub.

Lecsaptak
A nyomozás az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány) feljelentése alapján indult el. A szervezet szakértői tudomást szereztek arról, hogy a szervert üzemeltető tettes az általa megadott IP címről szerzői jogvédelem alatt álló filmeket, szoftvereket, valamint zenei felvételeket kínált letöltésre háromezer forintért. A regisztráció egyszerűen működött, a megadott e-mail címen érdeklődők kaptak egy jelszót, mellyel megnézhették a rendelkezésre álló filmek, szoftverek és zenék listáját, és ha a megadott bankszámlaszámra elküldték a fenti összeget, el is kezdhették a letöltést.

Számítástechnikai szakértők és az ASVA munkatársainak gyorsan kiderítették a banki átutalásokat fogadó személy kilétét, és hogy a letöltésre kínált adatokat tartalmazó szervergép és a hozzá tartozó számítógépek hol találhatók. Ezt követően a rendőrség munkatársai négy helyszínen összehangolt és megtervezett akciót hajtottak végre, mely eredményeképpen elfogták a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt, valamint lefoglalták az illegális tevékenységre használt számítástechnikai eszközöket.

Szervezett bűnözés
A rendszert üzemeltető személy körülbelül másfélmillió forintot kereshetett az illegális tevékenységgel, a bankszámlakivonatára ugyanis néhány hét leforgása alatt több százan utalták át a fenti összeget. További szakértői vizsgálat folyik annak megállapítására, hogy a fájlcserélő rendszer mekkora vagyoni hátrányt okozott a filmforgalmazóknak.

Kálmán András, az ASVA igazgatója az Indexnek elmondta, hogy a legnagyobb baj az internetezők körében tapasztalható "nagyvárosi gerillafilozófiával" van, azokkal az interneten felnőtt emberekkel, akik tagadják a szerzők bizonyos jogait, és ez megnehezíti a dolgukat. A szakértő szerint arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az ingyenes tartalmakkal kínáló szerverekre rátelepülnek a vámszedők is, a szervezett bűnöző bandák, amelyek az interneten engedik át a pénzüket.

Újabb akciók lesznek
Az ASVA igazgatója sokat sejtetően elmondta, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az otthoni felhasználók se érezzék magukat biztonságban, ha illegális másolatokkal kereskednek. Az ASVA szakértői ugyanazokat a fájlcserélő programokat és DC-hubokat nézik, mint bárki más, ezen kívül kapnak bejelentéseket is. Kálmán Adrás korábban azt nyilatkozta, hogy nem az otthoni filmbarátokat akarják leleplezni, hanem azokat, akik ezt üzletileg meglovagolják.

 © admin2005. márc. 18. 21:11 | Válasz | #8 
Elbuktak a kiadók az orosz allofmp3 ellen

A kiadók egy újabb kört elvesztettek. Az orosz ügyész szerint az allofmp3 ugyan nem „korrekten”, de teljesen jogszerűen járt el. Egész egyszerűen azért, mert az orosz szerzői jog máshogy fogalmazza meg az Internet fogalmát, így jogilag nem is lehet annak segítségével másolatokat készíteni.

Nemrég írtam róla, hogy az IFPI (International Federation for Phonogram Industry) befogta az orosz hatóságokat az allofmp3.com oldal ellen, ami zenét árult az Interneten. A cég ugyan kifizette a megfelelő irodák felé a jogdíjat, de a kiadóktól nem kapott engedélyt az árusításra. Mivel az oldal így sokkal olcsóbban tudta árulni a számokat, mint más cégek amelyeknek a közös jogkezelő szerveken kívül a kiadók felé is fizetniük kell (ez kb. megháromszorozza egy szám árát) nem csoda, hogy azok nem éppen lelkesedtek a cégért és néhány napja feljelentették azt.

Mindenki legnagyobb csodálkozására azonban az orosz hatóságok nem ültek évekig az ügyön, hanem a dél-nyugati kerületi ügyész már ma visszautasította a beadványt, mondván, a cég ugyan nyilvánvalóan bűnös lenne, de az orosz törvényekből az Internet teljesen kimaradt, így jogilag lehetetlen bármit is az Interneten elérhetővé tenni, így nyilvánvalóan nem lehet bűnös a cég.

Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a moszkvai ügyész leszögezte, hogy „az ilyen jellegű terjesztés nem eredményezi egy újabb másolat létrejöttét, csak eljuttatja azt az ügyfélhez”. Ez azért fontos, mert ily módon az Internetet nem egy zenebolthoz, hanem egy rádióhoz kell hasonlítani az orosz jogban. Azaz az Interneten nem lehet másik másolatot készíteni, tehát nem lehet az „illegális másolat” értelmezést használni, hiszen az Internet mint közeg valójában ugyanazt a másolatot juttatja el több felhasználónak is.

Tehát mindent összefoglalva: Az ügyészség bűncselekmény hiányában nem indít vizsgálatot; az orosz törvényekből kimaradt az Internet, de mint elektronikus terjesztés létezik, de a rádiókra és más hasonló adatszolgáltatókra vonatkozó eljárások érvényesek rá, azaz az allofmp3 jogszerűen működik.
Összehasonlítása a két "Internet-definíciónak"

Az orosz és a nálunk is megszokott értelmezése az Internetnek jelentősen különbözik, de ez egyszerűen leírható: a nemzetközi értelmezés szerint, ha valamit letöltök, akkor egy közzétett anyagból én magától értetődően egy másolatot készítek. Az orosz törvények szerint ez nem így van. Az orosz törvények szerint az internetszolgáltató csak lesugározza az anyagot, amiből a felhasználó (számítógépe) készíti el a másolatot. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor a rádióból felveszek egy számot. A rádió lesugározza azt, de a magnóm az ami rögzít, tehát ha nem jogszerűen használom fel a számot csakis én lehetek a felelős. (Magánhasználatra letölteni a világon mindenüt megengedett.) Az Internetszolgáltató ugyanúgy, mint a rádióadó teljesen jóhiszeműen járt el.


forrás:http://www.p2pinfo.hu/?q=node/82

 © admin2005. márc. 18. 11:21 | Válasz | #7 
http://www.juventus-team.hu/hirek/983.html

Juventus hírek

Feketeleves

Igazság szerint a memóriakártyák további árcsökkenéséről szerettünk volna hírt adni, hiszen a technológia fejlődése is ezt indokolja, azonban legnagyobb sajnálatunkra az ARTISJUS a nyomtatókhoz hasonlóan erre a termékcsoportra is szerzői jogdíjat állapított meg.

"Az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület közleménye
(Ü05)
A magáncélú másolásokra tekintettel megállapított üres hang- és képhordozó jogdíjakról a 2005. évre.

I. JOGDÍJAK

Az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a szerzői jogról szóló 1999 évi LXXVI törvény (a továbbiakban Szjt.) 20. § (1) és (2) bekezdése alapján az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezeteivel, a FilmJus, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületével, a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesülettel, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségével, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájával egyetértésben a kép-, illetve hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel az üres kép- és hanghordozókra az alábbi szerzői jogdíjat állapítja meg:

[...]

Kép- és hanghordozóként használható memóriakártyák (kártya MP3 lejátszóhoz, CF, MMC, MS, Smart Media, SD, mini SD, xD, Microdrive-típusú kártyák)

128 MB-ig 320 Ft/db
256 MB-1 GB 1.500 Ft/db
1 GB-20 GB 3.000 Ft/db
20 GB felett 5000 Ft/db

[...]

1. A jogdíj megfzetése

Az Szjt. 20. § (2) bekezdése alapján a fenti jogdíjat az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában – egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez a vámkezelés befejezésétől, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól, illetve a vámfizetés befejezésétől számított nyolc napon belül megfizetni. A jogdíj megfizetéséért az adott hordozó összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel.

[...]

A jelen jogdíjközleményben meghatározott jogdíjak az áfa összegét nem tartalmazzák. A jogdíjat a törvényes áfát is tartalmazó összegben kell megfizetni."


Sajnos ezt a díjat a forgalmazók nem képesek magukra vállalni, így ezek beépülnek az árakba.

A memóriakártyákra kiszabott jogdíj mértéke is vitatható, hiszen egy 4,7 GB-os DVD-re 150 Ft, míg egy hasonló kapacitású memóriakártyára 3000 Ft vonatkozik. Természetesen a többi forgalmazóval összefogva ezt a felemás helyzetet már jeleztük az ARTISJUS felé.

A memóriakártyákon nem fog védjegy (matrica) szerepelni (Ez méretük miatt amúgy is elég körülményes lenne).

Nos, nincs mit tennünk, le kell nyelni ezt a békát is, csak egy dolgot szeretnénk nagyon halkan megkérdezni (nehogy az ARTISJUS meghallja), hogy mi lesz a következő lépés? A hordozható winchesterek, majd a normál HDD-k, hiszen azok is adattároló eszközök...?!

 © admin2005. márc. 17. 10:22 | Válasz | #6 
Beküldő : NK

"A jól viselkedő forgalmazóknak olcsóbb az írható dvd
Magyarországon minden 4.7 gigabájtos írható dvd árából 150 forint a jogdíj. Bizonyos cégek azonban, amelyek megfelelnek az Artisjus feltételeinek, ennél olcsóbban, 100 forintért is hozzájuthatnak az igazoló címkékhez. Így történhet meg az is, hogy a feketepiaci árnál jóval olcsóbb dvd-ket árulnak nagyobb bevásárlóközpontokban. A kereskedők háborognak.

Szinger András, az Artisjus jogásza az Index kérdésére elmondta, az egyenlő bánásmód elvének megfelelően mindenki számára nyitott az a lehetőség, hogy a dvd-k esetében ötven forinttal olcsóbban jusson a matricához. Ehhez három feltételnek kell teljesülnie: a cégnek nem lehet hátraléka az Artisjusszal szemben, cégszerűen nyilatkoznia kell arról, hogy feketepiaci adathordozót (vagyis olyat, amelyre nem fizették be a jogdíjat) nem forgalmaz, illetve feltétel az is, hogy nem merülhetett fel még a céggel kapcsolatban a címkékkel való visszaélés vádja. Az Artisjusnál azt mondták, mindezekről az összes forgalmazót tájékoztatták.

A törvény szerint
A szerzői jogi törvény alapján a jogdíjat az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez a vámkezelés befejezésétől, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól, illetve a vámfizetés befejezésétől számított nyolc napon belül megfizetni. A jogdíj megfizetéséért az adott hordozó összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel.

A beszedett jogdíjakat a szerzői jogi törvény szerinti arányban a zeneszerzőknek és szövegíróknak, illetve a filmelőállítókat, filmszerzőket, előadóművészeket, hanglemezkiadókat, képző- és fotóművészeket képviselő szervezeteknek fizeti ki az Artisjus.

Nagyon olcsó írható dvd
Február első napjaiban rendkívül olcsó írható dvd-k jelentek meg a piacon, néhány bevásárlóközpont reklámújságjában jóval a feketepiaci ár alatt kínált írható dvd-lemezeket árusítanak. A Tescóban bruttó 229 forintba, az Office Depot-ban bruttó 249 forintba kerül az Emtec 4,7 gigabájtos írható dvd. Amennyiben ezeknek az összegeknek a nettó árát vesszük, és levonjuk a hatályos jogdíjközleményben szereplő 150 forintos jogdíjat, amelyet a forgalmazó köteles az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnek befizetni, 30-50 forintos dvd-ár jön ki. Ez az információnk szerinti 130 forintos feketepiaci tokos dvd-árnál jelentősen olcsóbb.

Sem az Emtec magyarországi képviseleténél, sem a Tescónál nem kívántak arról nyilatkozni, hogy milyen árrésekkel dolgoznak, és mekkora haszna van a cégnek egy adathordozón.

Az Emtecnél annyit mondtak, hogy minden termékük után befizetik a hatályos jogszabályok szerinti jogdíjakat, és ennek megfelelően az általuk importált adathordozók mindegyikén megtalálható a befizetést igazoló matrica. A Tescónál pedig a vásárlók érdekeire hivatkoztak: "Cégünk arra törekszik, hogy vásárlóink számára a lehető legjobb árakat állapítsuk meg. Az adathordozók, dvd-k, cd-k esetében a beszállítók fizetik az Artisjusnak a jogdíjakat" - mondta az Indexnek Danks Emese, a Tesco PR-igazgatója.

73 forint az import-dvd ára
Az Index birtokába jutott adatok szerint a nagyobb forgalmazók a legálisan behozott dvd-t 30-35 eurócentért vásárolják, vagyis körülbelül 73-85 forintnak megfelelő összegért. Az árakkal kapcsolatos információkat a TDK adathordozókat kizárólagosan forgalmazó Conflex Kft. ügyvezető igazgatója bocsátotta rendelkezésünkre. Ablonciné Markó Judit ehhez az árhoz viszonyítva túlságosan magasnak érzi a jogdíjakat, még a csökkentett, száz forintos díjat is.

Az ügyvezető az Indexnek azt mondta, bár cégük is száz forintért vásárolja a jogdíjmatricákat, vagyis eleget tett az Artisjus által támasztott követelményeknek, ennek ellenére nem ért egyet a magas jogdíjakkal. "Piacilag használhatatlan megoldásnak tartom. 30-35 eurócentért vásároljuk a dvd-ket, vagyis száz forint alatti áron, amin a száz forintos jogdíj rendkívül sok. Már a Kulturális Minisztériumhoz is fordultam, de ők visszairányítottak az Artisjushoz" - fogalmaz. Ablonciné az Index kérdésére azt mondta, körülbelül ötven forintos jogdíjjal egyezne ki.

Az Artisjus jogásza szerint a százforintos jogdíj alacsonyabb, mint több európai országban (például Ausztria, Franciaország), és ezekhez hasonlóan nem függ a termék árától, ugyanis az a tény, hogy a tömegtermelés hatására egyre olcsóbbak a hordozók, nincs összefüggésben azzal, hogy a szerzőknek egy-egy üres hordozó után milyen összegű kompenzáció jár.

Jogdíjharc
Néhány forgalmazó a legfrissebb jogdíjközlemény kiadása után, január 31-én indított harcot a médiumokban a magas jogdíjak ellen. Akkor Kalinovits Béla, az írható digitális adathordozók forgalmazásával foglalkozó Eurodata Digital Kft. ügyvezető igazgatója a Világgazdaságnak nyilatkozva elmondta, véleménye szerint Magyarországon összeomlott a kereskedelemben jogszerűen terjesztett írható digitális adathordozók piaca. Szerinte a magyarok nem írnak kevesebb cd-t vagy dvd-t, mint mások, inkább az íratlan adathordozók Európában szinte egyedülállóan magas ára okoz problémát. Véleménye szerint ez a többletköltségeknek, a nagyobb áfának és szerzői jogdíjnak köszönhető.

Kalinovits Béla a magas jogdíjak elleni nyilatkozataival további forgalmazókat állított maga mögé, többek között a TDK adathordozókat kizárólagosan forgalmazó és egyben a legnagyobb jogdíjat befizető Conflex Kft-t is.

 © NK2005. márc. 14. 15:49 | Válasz | #5 
Juszt is harc a jogvédővel
2005. március 9. szerda 20:39

A Magyar Televízió népszerű érdekvédelmi műsora, a Tévé ügyvédje múlt heti adásában már tanúi lehettek a nézők, amint Juszt László, vendégei és az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda munkatársa éles szópárbajba keveredtek a fényképezőgépekbe való memórialemezek után beszedett szerzői jogdíj kapcsán kibontakozott vita során. A jogvédő képviselője akkor azt mondta: a jelenlegi megoldásnál nincs jobb. A műsorvezető eljuttatta a stop.hu-nak a nézői e-maileket, amelyeket az adást követően kapott, hogy bebizonyítsa: talán mégis van.

„Miért nem megy valaki egyből a börtönbe 4 évre, aki vesz egy konyhakést? Elvégre azzal ölni is lehet…” – áll egy nézői reakcióban, amely kissé karikírozott formában, de találóan summázza a magyar szerzői jogi szabályozás fonákságait. Talán ebből is látszik, hogy a Tévé ügyvédjének múlt heti adása nem maradt visszhangok nélkül, így nem is csoda, hogy Juszt László a mai adásban is visszatért a kérdésre, néhány e-mail ismertetését követően feltéve azt a kérdést: alkothat-e az Országgyűlés olyan törvényt, amely ab ovo azt feltételezi az állampolgárról, hogy az jogsértő magatartást fog tanúsítani, és ezért díjfizetésre kötelezi – amelyet ráadásul egy magáncég részére kell megfizetni.

Az Artisjus munkatársa a legutóbbi műsorban azt mondta: egyszerűen nincs hatékonyabb megoldás, minthogy minden új lemezre szerzői jogdíjat vetnek ki. A műsorvezető továbbította a stop.hu-nak a legutóbbi adásra érkezett nézői e-mailek egy részét, amelyek különféle hatékonyabb és fogyasztóbarátabb megoldásokat vázolnak fel a jelenleginél. A digitális fényképezők memórialemezei és az internetes zeneletöltések generálta vita ezzel aligha zárul le, de az alábbiakban ezekből az e-mailekből szemezgetünk. Akinek véleménye van, ne habozzon, és írja meg a stop.hu impresszumában található címek valamelyikére!

Tisztelt Juszt Úr!



Legutolsó műsorában a szerzői jogdíjak kiterjesztéséről szóló részhez szeretnék hozzászólni. Teljes mértékben egyetértek Önnel, valóban rossz ez a megoldás. Véleményem szerint ezt a díjjat nem az adathordozókra, hanem az olyan eszközökre kellene kiterjeszteni, melyek képesek szerzői jogot sértő másolatok, felvételek készítésére. Persze ez jelentősen kevesebb bevételt jelenthet a szerzői jogvédő hivatalnak. Egy fényképezőgép, ahogy Ön is elmondta, nem feltétlenül ez az eszköz. Arról nem is beszélve, hogy létezik olyan digitális fényképezőgép, amely közvetlenül írható cd-re rögzít.



Tisztelettel: S. Antal, Szombathely

Tisztelt Juszt Úr!

Teljesen egyetértek önnel a tegnapi adás során felmerült szerzői jogvédői díjas ügyben. Én is vásároltam digitális fényképezőgépet, valamint később memóriakártyát is. A tegnapiak alapján - gondolom - én is többet fizettem a hibásan működő rendszer miatt, ami szerint igen is kell hogy legyen jobb. Nem értem hogy miért kell egy fényképező gépnek tudni zenét tárolni??? És emiatt én miért fizessek másoknak amikor nem is tárolok rajta zenét??? Ez a rendszer így tényleg nem működik jól, önnek teljesen igaza volt. Egyébként hogy kinek van igaza, azt már sokszor a megszólaló viselkedésén is észre lehet venni. Köszönöm hogy elolvasták a hozzászólásomat.

Sok sikert kívánok a műsor további működéséhez!

Tisztelettel: B. Zsolt


256 MBbyte memóriakártya 1500Ft jogdíj? 700 MByte CD 45 Ft. A CD-re 3X annyi adat fér mint a memória kártyára!! Ergó a kártyára max 20 Ft jogdíj reális szemben az 1500 Ft-al.

Tisztelt Műsorvezető Úr!

Legutóbbi, március 2-ai műsorukban a memóriakártyákra kivetett jogdíjakkal kapcsolatban olyan égbekiáltóan pofátlan (már elnézést a szóhasználatért) érvek hangzottak el a jogvédő hivatal részéről, amelyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Először is a magáncélú másolás a szoftverek kivételével teljesen jogszerű, hangzott el a műsorban. Igen ám, de mindez csak addig van így, amíg a másolás megakadályozását szolgáló technikai védelem nincs az adott hordozón. A másolás ugyan ezután is szabad, de a technikai védelem kijátszása már bűncselekmény. Másszóval a technikai védelem korlátozza a végfelhasználót abban, hogy éljen magáncélú másolási jogával.

A technikai védelem pedig nem ritka. Gyakorlatilag majdnem minden műsoros VHS kazetta analóg marcovision másolásvédelemmel van ellátva, és ugyanígy tartalmazza ezt a védelmet a DVD kiadványok többsége. Emellett a DVD-k egy ún. CSS kódolással is védve vannak a digitális úton történő másolás ellen. Ezeknek a védelmeknek a kijátszása viszont bűncselekmény.

A másolás ellen védett zenei CD kiadványok esete is hasonló. Én személy szerint a CD-k esetében előszeretettel élek magáncélú másolási jogommal, igaz, nem teljes mértékben. Nem arról van szó ugyanis, hogy nem vásárolok CD-ket, hanem szeretem azokat egyéb formában is felhasználni. Pl. a zeneszámok számítógépre másolhatók, így a CD-k fizikai jelenléte nélkül is nálam lehetnek kedvenc zenéim. Az autómban is van CD lejátszására alkalmas rádió, amelyben azonban nem szívesen hallgatom a drága gyári korongokat, mivel szeretném azokat megóvni a portól, karcolódásoktól. Így a kocsiban is kizárólag ezek másolatait hallgatjuk. Emellett hobbi-szinten saját családi videófelvételeimet is szeretem zenével színesíteni, azonban a másolásvédett lemezek esetében erre sincs mód. Éppen ezért érdekes színezete a dolognak, hogy ha meg is tetszik egy másolásvédett CD, akkor is inkább lemondok róla, mivel semmi egyéb felhasználási lehetősége nincs számomra, mint hogy otthon meghallgassam. Ráadásul a Hi-Fi CD-lejátszó is hajlamos bizonytalanul kezelni az ilyen lemezeket.

Ön felvetette a műsorban a kérdést, hogy a fotónegatívok miért nem tartalmaznak jogdíjat? Ezen én is elgondolkodtam, hiszen ha a fénymásolók alkalmasak arra, hogy lemásoljunk velük egy kottát, egy nyomtatóval kinyomtassunk egy kottát, akkor egy hagyományos fényképezőgép is alkalmas arra, hogy az adott kottát lefényképezzük vele.

Érdekes gondolat lehet még, hogy vajon létezik-e olyan, kifejezetten zene lejátszására készült berendezés, mint a walkman, discman, mp3-as discman, amely képes pl. egy Compact Flash típusú memóriakártyát fogadni. Ha ugyanis nem, akkor ezen az alapon minden számítástechnikai háttértárolóra kivethető a jogdíj. Egy mobilrack segítségével akár egy merevlemez is mobilizálható. Az arányokat figyelembe véve egy ma ár/kapacitás arányban optimális vételnek számító 160GB-os merevlemez jogdíja a 20GB-os CF kártyákat alapul véve akár 40eFt is lehetne, ami bizony irreálisan magas, hiszen az egész meghajtó nem kerül ennyibe.

Ugyanilyen jól érzékelteti az irreális árarányt a műsor végén elhangzott összehasonlítás is. Figyeljék a kezem, mert csalok!

Egy CD lemezre tömörítés nélkül egy album másolható át. A CD lemezek kapacitása 650-700MB. A jogdíj 44 Ft+ÁFA.

Egy CF kártyára tömörítve akár 10 album zenei anyaga is felmásolható, ennek kapacitása 512MB. A jogdíj 1500 Ft.

Ezzel az érdekes okfejtéssel eljutottunk oda, hogy a kisebb kapacitású memóriakártyára több zenét tehetünk, mint a nagyobb kapacitású CD-kre. Ráadásul a memóriakártya közvetlenül legfeljebb számítógépen játszható le, szemben a CD-vel, amihez több mobil lejátszó-készülék is létezik. (Természetesen a CD-kre is másolhatók tömörített formátumú zenei állományok.)

A fentiek alapján méltányos jogdíjnak egy 512MB-os CF kártya esetében 32 Ft+ÁFA lenne tekinthető, ergo a jogdíj ez esetben minimum 37,5x-esen túlméretezett.

És ismétlem, hogy ezekhez a kártyákhoz nem ismerek zenei lejátszó eszközt. Márpedig ha csak a zeneszámok hordozására, átvitelére alkalmas, akkor kis túlzással jogdíj terhelhetne minden adatkábelt is, mivel csak azokon mehetnek át a zenék. De a kottáknál maradva akár jogdíjat fizethetnénk minden üres A4-es lap után is, végtére azokra is készülhet reprodukció egy kottáról...

A korrekt árszabáson túl megoldási javaslatom ugyan nincs, de érdemes lenne elgondolkodni azon, mi indokolja a hivatalosan megjelentetett kiadványok magáncélú másolását? Sokkal korrektebb eljárásnak tartanám ugyanis, ha garantálnák, hogy a drága pénzért megszerzett műélvezeti jogok nem sérülhetnek. Pl. egy DVD-kiadvány ára általában 3-5eFt között mozog. Ennek az árnak nyilván egy jelentős része a csomagolás, marketing és jogdíj költségekből tevődik össze. Ha a korong megsérül, miért kell elveszítenem a hozzá kapcsolódó jogokat is? Jelenleg ugyanis jogszerűen egyetlen dolgot tehetek: megvehetem újra az adott filmet. Ha azonban a kiadók garanciális cserét biztosítanának gyártási- és nyersanyag-költségi alapon, akkor értelmetlenné válna a biztonsági másolat fogalma is.

Tisztelettel: N.Gyula, Miskolc

http://www.stop.hu/hirek/mozaik/index.tdp?f=52761

 © NK2005. márc. 14. 15:42 | Válasz | #4 
"A beszedett jogdíj az Artisjus kezelési költségének levonása után természetesen felosztásra kerül a különböző jogosultak között. A kezelési költség csakis az egyesület választott szerzői testületei által jóváhagyott működési kiadások fedezetére szolgál. A törvény előírása szerint hanghordozók esetén harminc százalék felosztható bevételről az előadóművészek képviseletében az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI), húsz százalékról a hangfelvétel-előállítók képviseletében a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ) rendelkezik, a fennmaradó ötven százalékot pedig az Artisjus osztja fel a zeneszerzők és írók között. Az Artisjus saját felosztási szabályzata alapján végzi ezt a felosztást; tekintettel arra, hogy e jogdíj természetéből fakadóan nem rendelkezhetünk pontos felhasználási adatokkal, más, bizonyosan pontosan szolgáltatott információkra hagyatkozunk: a rádiós-televíziós sugárzás és a hangfelvétel-kiadás során szerzett adatok alapján végezzük a bel- és külföldi művekre a felosztást."

Teljes cikk
http://computerworld.hu/archiv.php?id=19681

 © NK2005. márc. 14. 15:38 | Válasz | #3 
Élet és Irodalom
VÉGSÕ ZOLTÁN

Egy koncert közben


"A hanglemezgyártókat tömörítő szövetség (MAHASZ) internetes oldalán egy CD-másolásról szóló tanulmány zárómondata azt állítja, hogy a CD-másolás tönkreteszi, megöli a zenét. Az oldalon még hosszan ecsetelik, miért annyi a CD-k ára, amennyi, legalábbis itthon. Arról már nem esik szó, hogy például Berlinben hogyan kerülhet a felébe, olykor még kevesebbe ugyanaz a CD, és arra sem tér ki a tanulmány, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) miképpen székelhet egy olyan arcpirítóan hivalkodó plázaszerű képződményben a Mészáros utcában. Több zenészt hallok panaszkodni, hogy még soha nem kaptak egy fityinget sem a nekik járó szerzői jogdíjból, kevesen vannak tisztában az Artisjus visszaosztó szisztémájával. A helyzetet csak még jobban zavarossá teszi az írható üres CD-kre kirótt biankó jogdíj, vagyis minden üres CD vásárlásakor csörög az Artisjus kasszája. Ennek a tetemes összegnek az elosztása nyilvánvalóan nem történik igazságosan, mert mi alapján is történhetne (állítólag 25 millió üres CD kerül forgalomba évente, egy üres CD-ért fizetendő jogdíj pedig 40 Ft körül van). Persze, tudom a választ, az elosztás a slágerlisták alapján történik, ami pedig csak a szűk, kommerciális muzsikákat foglalja magába, vagyis a dzsezzisták hoppon maradnak. Nekem úgy tűnik, hogy a zenét ez az átláthatatlan rendszer teszi tönkre, helyesebben nem engedi élni, miközben nem kellene sok, csak egy icipici, egy kis töredékjuttatás."

Teljes cikk:
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0324

 © NK2005. márc. 14. 15:32 | Válasz | #2 
A magas jogdíj kedvez a feketekereskedelemnek


Ajánlja a cikket?

A pénz beszél | 2005-02-14 |



Az európai uniós csatlakozás óta folyamatosan csökken az írható digitális adathordozók iránti kereslet a magyar piacon, miközben soha nem látott fénykorát éli a feketekereskedelem. A forgalmazók egy csoportja a legfrissebb jogdíjközlemény kiadása után harcot indított a médiumokban a magas jogdíjak ellen.
Az európai uniós csatlakozás óta folyamatosan csökken az írható digitális adathordozók iránti kereslet a magyar piacon, miközben soha nem látott fénykorát éli a feketekereskedelem. A forgalmazók egy csoportja a legfrissebb jogdíjközlemény kiadása után harcot indított a médiumokban a magas jogdíjak ellen. Az Artisjus Magyar Szerzői Iroda Jogvédő Egyesület ugyanakkor nem a szerzői jogdíj mértékét, sokkal inkább azt találja megdöbbentőnek, hogy a gazdaság szereplői nem a feketegazdaság létezését, hanem a tarifákat kifogásolják.

A szerzői jogról szóló törvény szerint a jogdíjat az üres kép- vagy hanghordozó gyártója, külföldön gyártott kép- vagy hanghordozó esetén a vám fizetésére kötelezett, vagy – vámfizetési kötelezettség hiányában – a CD-t, DVD-t az országba behozó köteles az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnek kifizetni. A beszedett jogdíjakat a törvény szerinti arányban a zeneszerzőknek és szövegíróknak, illetve a filmelőállítókat, filmszerzőket, előadóművészeket, hanglemezkiadókat, képző- és fotóművészeket képviselő szervezeteknek fizeti ki az Artisjus.

Olcsó CD-k és DVD-k külföldről

Az írható CD-k után 1999-től kell jogdíjat fizetniük a forgalmazóknak Magyarországon. Ez az összeg lemezenként először harminc forint, az adathordozók árának nagyjából 10 százaléka volt. Mivel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága tájékoztatta a szerzőket képviselő jogvédő irodát arról, hogy az egyes kereskedők mennyi CD-t hoztak be az országba, a fizetési kötelezettsége alól senki nem bújhatott ki. Az uniós csatlakozás óta szinte elárasztották Magyarországot a magánúton külföldről behozott CD-k és DVD-k, a környező országokban ugyanis jóval olcsóbban lehetett ezeket beszerezni. Emellett a jogdíj negyvennégy forintra nőtt, ami a CD-k nagykereskedelmi beszerzési árának csaknem a duplája. Még rosszabb a helyzet a 4,7 gigabájtos DVD-knél, ahol a jogdíj darabonként százötven forint, vagyis a lemez beszerzési árának több mint kétszerese.

Az Artisjus osztályvezetője szerint ez az összeg három éve változatlan, ráadásul az egyesület további kedvezményeket is nyújt azoknak a cégeknek, amelyeknek piaci magatartásában a megbízhatóság és a jogkövetés tapasztalható. Dr. Sajó Zsuzsanna elmondta: azok a forgalmazók juthatnak hozzá ötven forinttal olcsóbban a hologramos matricához, amelyeknek nincs hátralékuk az Artisjusszal szemben, cégszerűen nyilatkoznak arról, hogy nem forgalmaznak feketepiaci adathordozót és velük szemben még soha nem merült fel a címkékkel való visszaélés vádja. Sajó Zsuzsanna hozzátette: az intervenciós lépésre azért volt szükség, mert a májusi uniós csatlakozás óta megingott a piac helyzete, a vámhatárok eltörlése után bárki szabadon, engedély nélkül vásárolhat a többi uniós tagállamban, ráadásul az internetes feketekereskedelem is egyre nagyobb teret hódít. Becslések szerint Magyarországon havonta több millió CD és DVD kerül forgalomba a feketepiacon, az így kiesett áfabevétel évente több százmillió forint.

Kiadói lobbiérdek

A 150 forintos szerzői jogdíj egyébként nagyjából megegyezik a 60 eurocentes uniós átlaggal, a kedvezményes 100 forintos jogdíj összege pedig lényegesen kedvezőbb annál – állítja az Artisjus. Az Eurodata Digital Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a szomszédos Ausztriában csupán 36 eurocentet kell fizetni a DVD-lemez után, a volt szocialista országok közül Szlovákiában négy és fél, Csehországban négy, Lengyelországban pedig mindössze másfél százalék a szerzői jogdíj mértéke. Kalinovits Béla szerint ez nemcsak a feketekereskedelem virágzását eredményezi, hanem azt is, hogy a legújabb technológia már be sem kerül legálisan a magyar piacra, hiszen egy kétrétegű DVD a 300 forintos szerzői jogdíjjal együtt 1100 forintba kerülne, ennyit viszont feltehetően senki nem költene egyetlen adathordozóra.

Hasonlóan vélekedik a TDK-adathordozókat Magyarországon kizárólagosan forgalmazó kft. ügyvezető igazgatója is. Ablonczyné Markó Judit lapunknak a többi között arról is beszélt, hogy a 25 uniós tagállam közül csak nyolc országban kell jogdíjat fizetni a DVD-k után, közülük ötben magasabb a díj, mint Magyarországon. Hozzátette: az elmúlt időszakban már a kulturális tárcát is megkereste annak érdekében, hogy valahogyan csökkenjen a szerzői jogdíj mértéke, a minisztériumtól azonban visszairányították az Artisjushoz. A Conflex kft. ügyvezetője szerint a 150 forintos díj alapvetően kiadói lobbiérdekeket tükröz, és az Artisjus, valamint a forgalmazók közötti egyeztetésnek nem volt sok értelme. A jogvédő egyesület képviselője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalások végén a forgalmazók, köztük a nyilatkozó TDK-importőr is aláírta azt a megállapodást, amely az idei – a tavalyival megegyező mértékű – díjakat is tartalmazta.

Tovább küzdenek

A kereskedők egy része azonban továbbra sem adja fel a küzdelmet, Kalinovits Béla jelenleg DAFKE néven szervezi a Digitális Adathordozókat Forgalmazó Kereskedők Egyesületét, amelynek célja, hogy az országgyűlés változtassa meg a szerzői jogdíjról szóló hatályos szabályozást. Az egyesület tervei között szerepel, hogy bejegyzése után hamarosan levelet küld majd a parlamenti képviselőknek, amelyben a helyzet tarthatatlanságára hívja fel a figyelmet. Sajó Zsuzsanna úgy véli: mindenképpen szerencsés, ha több érdekképviseleti szervezet ütközteti a véleményét, szerinte ennek hatására legalább a másik fél is markánsabban képviselheti majd a szerzők érdekeit.

Békefi Anett
http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=62&cid=89539

 © admin2005. márc. 14. 15:16 | Válasz | #1 
Megöli a DVD-t az Internet ?
szerző: Sting , idő: 2005.03.10. 08:45

A DVD hamarosan a múlt feledésébe mered - jósolja az egyik elektronikai eszközöket gyártó óriáscég vezetője. Serge Tchuruk, az Alcatel elnöke szerint az egyre olcsóbbá és gyorsabbá váló szélessáv okozza majd a jelenleg még viszonylag népszerűnek mondható tárolómédium végét.

"Nem lesz hosszúéletű a DVD", jósolja Tchuruk, aki szerint az ezütös korongok vesztének oka az lesz, hogy egyszerűen túl passzívak az online médiumokhoz képest. "Ez a fajta videó túl passzív. Ma ennél sokkal interaktívabb dolgokra van szükség", mondta. Az Alcatel elnöke még februárban, a cég párizsi rendezvényén adott hangot a digitális filmek egyik legnépszerűbb jelenlegi hordozójának jövőjével kapcsolatos borúlátásának.

Az Alcatel egyébként szintén a múlt hónap végén jelentette be, hogy a Microsoft-tal együttműködve egy olyan új szolgáltatást fog kidolgozni, amelynek segítségével telefontársaságok Internet-alapú TV-s szolgáltatásokat biztosíthatnak majd ügyfeleik részére. A technológia alapját a Microsoft IPTV platformja fogja képezni, amelyet olyan más nagy gyártók is támogatnak, mint az Intel vagy a Thomson.

forrás:Megöli a DVD-t az Internet ?

Ugrás a tetejére

Tárhely és domain a MediaCentertől